E k i v á n a t napról n a p r a átalánosabb és élén-kebb lesz, sőt ma m á r elodázhatlan szükségletkép kezd jelentkezni, és m é l t á n : m e r t ennek teljese-dése nélkül jogtalanul s hiába panaszkodik a csa-lád az iskolára, hogy ez . n e m egészen" u g y t a n i t , a m i n t ő ó h a j t a n á és elvárná az iskolától ; de hiá-ba tesz az iskola is szemrehányásokat a családnak, hogy ez a m a g a részéről elhanyagolja a nevelést, hogy a gyermekeket nem késziti elő az iskolai ne-velésre és oktatásra, hogy n e m m u t a t érdekeltsé-get az iskola i r á n t s hogy n e m t á m o g a t j a működé-sében a t a n i t ó t . Az ilyen és ezekhez h a s o n l ó pa-naszok épen semmit sem segítenek a b a j o n ; — ott marad a t á t o n g ó űr az iskola és a család között, amelynek áthidalása nélkül n e m fog kellő sikert f e l m u t a t h a t n i sem a nevelés sem az oktatás. Hogy pedig a czélszerü összeköttetés után , meglepő és megörvendeztető eredményt lenne képes létre-hozni, különösen a népiskolai k é p z é s , az minden kétségen fölül áll.
De ha oly szükségessé vált ez az összeköttetés, ha oly sokat várunk tőle : miért nem teszszük hát mulaszthatlan föladatunkká létesitését, m i é r t nem tűzzük n a p i r e n d r e ez annyira f o n t o s kérdés meg-oldását ?
E l é g g é n a p i r e n d e n van az t. olvasók! — H a n g -súlyozzuk is u n t i g , hogy első sorban kellene azt m e g o l d a n i ; de valjuk meg őszintén : kissé vissza-h ö k k e n ü n k a föladat látszólagos nevissza-hézsége előtt, t a r t ó z k o d u n k megtenni az első lépéseket, melyek pedig semmi veszélylyel nem j á r n a k . Hogy némi apró kellemetlenségek m e r ü l h e t n e k föl, azt meg-engedem, h a n e m ezek számát is nagy m é r t é k b e n kevesbítheti a t a n i t ó eszélyessége és t a p i n t a t o s -sága.
K o r á n t s e m oly nehéz a fölvett kérdés megoldása, mint első tekintetre látszik. H a erélyes a k a -rattal f o g u n k h o z z á , igen egyszerű eszközökkel j u t h a t u n k czélhoz, különösen a népiskolának
a családdal összeköttetésére irányzott törekvé-s ü n k b e n .
E z e n egyszerű eszközöket felsorolni s röviden
kifejteni lesz ezelja értekezésem további mene-tének.
Legelső s l e g f o n t o s a b b eszköznek t a r t o m : h o g y a t a n i t ó e g y s z e r m á s s z o r l á t o g a s s a m e g a c s a 1 á d o k a t. Ez az első lépés, melyet az iskolának a családdal való összeköttetése érde-kében t e n n ü n k kell, és amelynek lehetségét senki se v o n h a t j a kétségbe, — csak akarat s kellő b u z -galom kell hozzá. E s z e r i n t az első lépést m e g t e n n i az iskola, vagyis a n n a k személyesitője : a t a n í t ó erkölcsi kötelessége.
De m i n t minden eszköznek, ugy ennek is hasz-na és sikere a helyes alkalmazástól f ü g g .
H a a t a n i t ó sötét arczczal, barátságtalan, hideg t e k i n t e t t e l lépi át valamely család küszöbét; aztán a minden szívélyességet nélkülöző köszöntés u t á n elkezdi kimért h a n g o n indokolni jövetelét s e n n e k végeztével szigorú erkölcsbiró módjára f a g g a t és dorgál : csodálkozhatik-e , ha szintén h i d e g , szi-vélytelen, vagy épen visszautasító f o g a d t a t á s b a n r é s z e s ü l ?
— De h á t ki ennek az oka? Ki volna más, m i n t a meggondolatlan t a n i t ó tapintatlansága. . .
I t t az eszköz a helytelen alkalmazás m i a t t m o n d o t t csütörtököt. Hanem még azért k o r á n t sincs j o g u n k pálczát t ö r n i fölötte : mert az eszköz nem hiányos, az eszköz jó, — de aki alkalmazta, az nem t u d o t t hozzá.
Forduljon csak a t a n i t ó j ó indulattal és biza-lommal, közeledjék barátságos nyájassággal egyik másik családhoz, kezdjen velők szives beszélgetést, s tapasztalni fogja, hogy egészen más menete lesz a dolognak, mint i m é n t vázolám.
A beszélgetést k ö n n y ű lesz átvezetni a g y e r m e -kekre. Nevelői ügyesse'ggel tett egy-két kérdés, észrevétel, megjegyzés u t á n fölmelegül és lassan-kint f ö l t á r n i a szülői k e b e l , — hogy is n e ! hisz' legdrágább kincséről — gyermekeiről van szó.
B á t o r s á g o t vesz m a g á n a k az atya, m a j d az anya s ilyformán szólítja meg a nyájas tanitót :
— U g y a n kedves t a n i t ó u r ! — h o g y a n viseli magát az a mi fiunk, t a u u l - e , szót fogad-e ?
íme t. t a n i t ó t á r s a k , a kedvező alkalom!
R a g a d j u k meg és ha szükség, feleljünk i g y :
— N e m m o n d h a t o m rosz gyermeknek, m e r t e n -gedelmes , figyel és meglehetősen t a n u l g a t ; de sajnálattal kell kimondanom, hogy némely h i b á -kat vettem benne észre, melyek, ha erős gyökeret v e r n é n e k , n a g y o n akadályozhatnák szerencséjét, boldogulhatását az életben.
— .Az istenért, egészen elrémit tanitó u r !
— No ne ijedjenek meg olyan nagyon, hit zen azok a h i b á k még csak csirájokban vannak, még
o*
-*€>( 2 0 KB?
nem veszélyesek , de azokká válhatnak idő j á r t á -val, h a elhatalmasodnak. — A fiu ugyanis g y a k r a n á r u l el tisztátlanságot testén , öltözetén és házi dolgozataiban; t ö b b s z ö r tapasztaltam r e n d e t l e n -séget taneszközei és egyéb tulajdonai körül. N é h a tréfából, de m e g t ö r t é n i k , hogy komolyan is — n e m mond igazat. Az iskolatársaival való czivódás-b a n örömét leli. É n mindannyiszor ellene dolgo-zom e hibáknak, de még eddig nem a r a t h a t t a m sikert, s ezt csak u g y remélem, h a önök is t á m o -g a t n a k törekvéseimben.
— Oh! kedves t a n i t ó u r , szól az anya, egészen megkönnyebbült a lelkem, midőn l á t o m , hogy én is segithetek valamit a dolgon. Bizony megvallom, h o g y néha megfeledkeztem, máskor meg dolgom akadályozott kellő gondot f o r d í t a n i a fiúra, no de ígérem, mától f o g v a gondom lesz r á , hogy e z u t á n m i n d i g tiszta és rendes legyen.
— En pedig, — egészíti ki az atya, — n e m f o -g o m eltűrni, h o -g y mé-g tréfából is hazudozzék, n e m nézem el, s h a kell nem fogom b ü n t e t é s n é l -k ü l hagyni, ha idehaza testvéreivel szemben cziva-kodási h a j l a m o t t á p l á l és t a n ú s í t .
— Tegyék is ezt j ó uram és asszonyom! — m e r t igy k i i r t v á n ama hibákat, a tisztaság, rend, igazmondás és a békeszeretet erényeire f o g j u k szoktatni kedves fiokat, mely erények az életet kellemessé és szerencsés folyamatuvá teszik.
Ilyen és h a s o n l ó beszélgetések által alkalma nyílik a t a n í t ó n a k a szülőket gyermekeik egy és más hibáira figyelmessé tenni s rábirni őket, hogy e hibák kiirtására, előre megállapított eljárás sze-rint, közreműködjenek.
Csak egy oldalról kívántam megvilágítani a d o l g o t ; oh p e d i g hány meg h á n y oldalról lehetne azt fölvenni, melyek mind azt b i z o n y í t a n á k , hogy a tanitó szives látogatásai mennyire közel hozzák a családot az iskolához. E látogatások mellett egyre kevesebb oka lesz a t a n í t ó n a k panaszkodni, hogy a szülők nem érdeklődnek az iskola i r á n t , hogy nem igyekeznek vele egy kézre dolgozni a gyermekek nevelésében.
— H á t h a n e m fogna ily épületesen folyni a beszélgetés ? — jegyzi meg egyikmásik t a n í t ó -társam , — h a n e m némely szülők d u r v a s á g á n s nyakasságán szüntelen veszélyes szirtekre találna, míg egyszer csak hajótörést kellene szenvednie ?
Oh, egykis türelem és t a p i n t a t az értelmes t a -nitó részéről, el fogja m i n d e n k o r kerültetni a beszélgetés h a j ó j á v a l a veszélyes szirteket és ó h a j -t o -t -t révpar-tra f o g j a veze-tni a hajó-t.
Türelem, türelem, mindig csak türelem ! — ki-áltanak fel némelyek, — hiszen eddig is igen sok
t ü r e l m e t kívántak a t a n i t ó t ó l , egészen önérzete megtagadásáig.
Nem, tisztelt kartársak, odáig mi nem kívánunk m e n n i . A n n y i r a t u d j u k mi méltányolni a tanítói önérzetet, hogy azt megsérteni, lealázni semmi áron sem engednők. H a n e m a z t á n ne f u k a r k o d j u n k a türelemmel egész azon h a t á r i g , míg ö n é r -zetünk megtámadva, veszélyeztetve nincsen. Aki türelmet nem ismer s nem h a j l a n d ó azt a lehető m é r t é k i g gyakorolni, az ne legyen tanító.
Hogy e sorok irója az eddig m o n d o t t a k é r t idealistának ne neveztethessék, legyen szabad m e g j e gyeznie, hogy e g y k o r , mint k ö z t a n i t ó , saját t a -pasztalataiból t a n u l t a mérlegelni és megismerni a t a n i t ó látogatásainak becsét s m á r akkor m e g g y ő -ződött , hogy e látogatások első helyen hivatvák arra, hogy összeköttetésbe hozzák az iskolát a családdal és később is f ö n t a r t a n i segítsék az össze-köttetést.
Megtévén m a g u n k részéről az első l é p é s t , b í r j u k rá a másodikra a családot, hogy t. i. főbb t a g jai — k ü l ö n ö s e n : a z a t y a é s a z a n y a , l á t o g a s s a n a k e l e g y s z e r m á s s z o r a z i s -k o l á b a .
E lépéssel, nézetem s z e r i n t , a második eszközt birjuk, melv hivatva van létrehozni az összekötte-tést iskola és család között.
De e látogatások ne csak iskolai ünnepélyek és vizsgák alkalmával t ö r t é n j e n e k . Az ilyenkor t ö r -ténni szokottaknak értékét ha n e m is szándékom merőben elvitatni, de nem is tulajdonitok azoknak valami nagy hasznot. Ilyenkor csak a köz ö r ö m ben vehetvén részt, vagy külsőségeket és f o r m a -ságokat látván a s z ü l ő k , n e m pillanthatnak be az iskolai nevelés lényegébe. Csak a t a n t e r e m b e n : a mindennapi m u n k a közben lehet a valódi lényeget látni, csak itt észlelhetik a szülők a nevelés és ok-tatás f o k o n k i n t fejlődését és hasznát.
Többszöri látogatás után szükségképen fölisme rik, például : az irva-olvasás t a n í t á s a s a beszéd-és értelem-gyakorlatok beszéd-és a h a j d a n i syllabizálás s könyvnélküli magoltatás között mutatkozó r o p p a n t különbséget, s aki csak egy mákszemnyi j ó -zan felfogással rendelkezik, mindenesetre a mos-tani eljárásnak itéli oda az elsőbbséget s á t l á t j a , hogy az iskolákban most t a n í t o t t ismeretek a g y a -korlati életre képesítést illetőleg mennyivel t ö b b hasznot ígérnek, m i n t a régiek n y ú j t o t t a k . T a -pasztalni f o g j á k egyszersmind, hogy a mai iskolai nevelés és fegyelem nem oly szigorú és zord, mint aminőnek eddig a traditiokból következtetve, vagy m e n d e m o n d á k után ítélve hitték. Szóval : m e g -győződnek, hogy méltánytalanok voltak, midőn
21 p a n a s z k o d t a k , liogy az iskola nem ugy tanit és nem ugy nevel, a m i n t ó h a j t a n d ó és várható volna.
E meggyőződés u t á n örömmel sietnek egy-egy üres órájokban a tanterembe, meg lévén győződve, hogy kellemesebben és több h a s z o n n a l sehol sem t ö l t h e t n é k idejöket.
De mintha ismét hallanám némelyek ellenveté-sét, hogy : szép dolog lenne ez m i n d , csakhogy tömérdek alkalmatlansággal f o g n a j á r n i , hogy az ilyen látogatók sokszor tanitásközben nyitván be, zavarnák a t a n i t ó t működésében; m á r csak puszta megjelenésökkel is elvonnák a gyermekek ügyei-mét. H á t még esetlen kérdéseikkel, közbeszólá-saikkal mennyi alkalmatlanságot okoznának, talán még nevetést is keltenének.
N e higyük ezt kedves p á l y a t á r s a k ; a t a n i t ó eszélyessége, t a p i n t a t o s s á g a és határozottsága mindig meg fogná találni az u t a t és módot a f ö l -merülhető alkalmatlanságoknak elejét venni és a szives látogatásokat az illendőség h a t á r a i között t a r t a n i .
Kezdetben, meglehet, v o n h a t n á n a k maguk u t á n némely kisebb b a j o k a t e l á t o g a t á s o k ; de hát a z é r t l e m o n d j u n k - e e sokat igérő eszköz használatáról ? Nem, és pedig annyival inkább n e m , mert az előbbi eszköz csak e másodikkal társulva vezethet czélhoz : csak m i n d a k e t t ő n e k összemüködése által lehetséges összekötni a családot az iskolával; mert e két eszköz egymást folyton t á m o g a t j a , mint egy-másnak kölcsönös kiegészítői.
A z t á n m e g , a m i n t m o n d á m , az iskola lelke : a t a n i t ó csakhamar győzedelmeskedni f o g az előfor-dulható kisebb bajokon, de még a nagyobb nehéz-ségeken is.
Lássuk m á r a harmadik s utolsó eszközt is : az i s k o l a i é s n é p k ö n y v t á r a k a t .
Ezek szükségessége és haszna átalánosan elis-m e r t dolog. E n n é l f o g v a én i t t csak arról fogok szólani, hogy mikép lehetnek ezek czélszerü esz-közei az iskola és a család között létesítendő ösz-szeköttetésnek.
Először, az iskolai k ö n y v t á r a k a t tekintve, a gyermekek hasznos és m u l a t t a t ó olvasmányokat k a p n a k o n n a n , melyeket haza visznek; otthon a csendes esti órákban elkezdik olvasgatni fönlian-g o n ; az értelmes olvasás s az érdekes tartalom megütik a szülők és a többi f e l n ő t t e k fülét. V á r j fiam! — szól az a n y a — valami kézimunkát ve-szünk elő, aztán olvass szépen, hangosan, hogy mindnyájan halljuk azt a szép dolgot.
A gyermek hozzá kezd, örömmel és elégedetten folytatja, l á t v á n , hogy figyelemmel hallgatják.
Majd előfordul egy-egy ismeretlenebb szó,
szokat-lanabb kifejezés, vagy épen n e m ismert d o l o g ; ez alkalomból valamelyik f e l l ő t t kérdést tesz, hogy mi az, h o g y a n kell azt é r t e n i ? a derék iskolás fiu, értelmes és szabatos fölvilágositással szolgál, igy kezdvén magyarázatához :
— M i n d j á r t megmondom én , épen t e g n a p be-szélt erről n e k ü n k a tanitó nr.
Ekkor m á r a szülők részéről nyilvánul az ö r ö m és megelégedés, melyeknek világos jeleit n e m t u d j á k , de nem is akarják eltitkolni szeretett g y e r m e -kökkel s z e m b e n , — és ez r e n d é n is van igy. De elismerésöket fogják nyilvánítani a t a n i t ó és az iskola i r á n t is, aki és amely nekik ezt az édes örö-met szerezte. — Majd m a g u k is kedvet k a p n a k olvasgatni a gyermekeik á l t a l haza vitt k ö n y v e k e t , s alig végzik be, fölszólítják gyermekeiket, hogy hozzanak m e g i n t valami j ó k ö n y v e t ; sőt n é m e l y családtagok megkísérlik egyenesen a t a n í t ó h o z fordulni, h o g y tápot kölcsönözzensk tőle egyre erősebben njnlvánuló tud vágyuk" számára.
H a s z n á l j u k föl az ilyen ö n k é n y t kínálkozó al-kalmat t. t a n i t ó t á r s a k ! — t e g y ü n k meg m i n d e n t ő l ü n k t e l h e t ő t a szülők, vagy más családtagok érintett s z e l l e m i v á g y á n a k kielégítésére;
mert azonkívül, hogy ö r ö m e s t fogják filléreiket az iskolai k ö n y v t á r a k g y a r a p í t á s á r a á l d o z n i , még az a nagy nyereségünk l e s z , hogy n a p r ó l n a p r a szorosabban fűzzük a családot az iskolához.
Önkényt m e r ü l föl a kérdés, hogy : h á t h a ki-kerülnek a gyermekek az iskolából, mi m ó d o n t a r t h a t j u k f ö n a további összeköttetést az iskola és a család k ö z ö t t ?
Azt nem is érintve, hogy a tágabb é r t e l e m b e n v e t t családok nagy r é s z é n e k egyre u j a b b meg ujabb tagjai kerülnek az i s k o l á b a , csak azon eset-hez kivánom szabni feleletemet, amidőn n é m e l y családnak csakugyan niucsen többé iskolába k ü l -dendő t a g j a .
Ez esetben különösen j ó szolgálatot t e s z n e k a n é p k ö n y v t á r a k , melyeket lehetőleg a n é p t a n í t ó felügyeletére kellene bizni és közvetlen közelében helyezni el.
Igy a k ö n y v e k kivételénél tanácsadás, olvasá-sukra nézve utasítás, b e a d á s u k idején n e t a l á n szükséges fölvilágositás v é g e t t — többszörös al-kalmok l e n n e a felnőtteknek a tanítóhoz f o r d u l n i .
Igy f o g j á k a népkönyvtárak az iskola és a csa-lád közötti összeköttetést megőrizni és f ö n t a r t a n i , erősbiteni.
Tőlem kitelhetőleg igyekeztem elősorolni és ki-fejteni az e s z k ö z ö k e t , melyek által létesithetőnek hiszem az összeköttetést az iskola és a család kö-zött. H a s z n á l j u k föl t. t a n i t ó t á r s a k , ezen
eszközö-- o £ > 2 2 k e t , vagy ha ö n ö k ismernek m é g másokat, — i s -mertessék m e g a z o k a t , h a s z n á l j u k föl ezeket is, h a s z n á l j u n k föl m i n d e n b e c s ü l e t e s eszközt; m e r t az iskolai n e v e l é s és oktatás s i k e r e a család k ö z reműködésétől s i g y az i s k o l á n a k a családdal ö s z -szeköttetésétől f ü g g . H o g y p e d i g a sikeres i s k o l a i nevelés és o k t a t á s n e m z e t ü n k , n é p ü n k é s h a z á n k e m e ' l k e d é s é n e k s b o l d o g u l h a -t á s á n a k a l a p f ö l -t é -t e l e , a z -t m a m á r , — h á l a i s t e n n e k , — h a z á n k b a n i s m e g -d ö n t h e t l e n i g a z s á g ú a k i s m e r i k e l .
F A L U V É G I A L B E R T .