Századunk i n k á b b t e k i n t h e t ő átmeneti időszak-nak, mint bármely más század. A tudományokban, a politikában, a társadalmi é l e t b e n , szóval minde-n ü t t azt vesszük észre, hogy a tekiminde-ntély, az elő-ítélet, vakhit és czéltalan speculatio mindinkább h á t t é r b e szorulnak, és föllép helyükbe azon t ö r e k -vés , melynek f e l a d a t a , észszerű tudás és szabad önelhatározás által pótolni a szellemi kiskorúság ama mankóit. Hasonló törekvést látunk a paeda-gogia terén is. A fölösleges szabályokat, az alap-nélküli dogmákat, itt is h á t t é r b e kezdik szorítani, és oda törekszenek, hogy kiismerjék az emberi élet tüneményeit, ugy a physycai munkásságot, m i n t a belső á l l a p o t o k a t ; fürkészik a változások és okozatok okait, egyesekről átalánosra vonnak k ö -v e t k e z t e t é s t , a z a z átalános ér-vényű tör-vényeket vonnak el.
Az észszerű paedagogia szemlélődése tárgyává teszi még az állatok i d o m i t á s á t , az őrültek és h ü -lyékkel való bánásmódot s a vakok és siketnémák oktatását is. Az észszerű paedagogia — hasonlóan a természettudományokhoz — a tényekből indul k i ; tanulmányozza a világhóditó eseményeket előidéző magasztos e s z m é k e t , és a n a g y férfiak bölcs m o n -datait, egyszersmind k u t a t j a ezek szellemi fejlődé-sét, a ritka tünemények okait, és ekkép nevelési eszmék birtokába jutva, egyszersmind az ezek va-lósításához szükséges eszközöket is megszerzi t . i.
művelés , nevelés által igyekszik azokat é r v é n y e -síteni.
Az észszerű paedagogia az egyházat és államot, a szülői házat ós várost, az időszaki és napi i r o dalmat , m i n d megannyi m ű h e l y n e k tekinti, m e -lyekben az ember művelődését és fejlődését nagy figyelemmel kisérheti. Az egyházi és politikai i n -tézmények az erkölcsök és szokások , a törvények és a sajtó : ezek képezik azon elemeket, melyek-egyesülése és kölcsönös h a t á s a következtében ala-kulnak az ú j művelődési f o r m á k .
A 19-ik század paedagogiája az ő törvényeit, a lélek és erkölcstan törvényeire a l a p í t j a ; az u t ó b -biból meríti elérendő czéljait, az előbbiből p e d i g azon eszközöket, melyek segélyével czéljait leg-biztosabban elérheti.
A 19-ik század észszerű paedagogiája
főfígyel®£>i 101 l O -mét az ember képzeteire fordítja , u. m.
származá-sukra és növekvésökre, elmerülésiikre és kiemel-kedésükre , átváltozásukra és ezek hatására, m e r t ezektől f ü g g n e k az emberek cselekményei; e n n é l fogva b á t o r k o d u n k mi is a képzeteket jelen é r t e -kezésünk tárgyául kitűzni.
1. F á j d a l o m ! g y a k r a n hallhatni a panaszt, hogy a művelődés daczára az erkölcsiség csökken, h o g y a tanulók nem az életre t a n í t t a t n a k , és hogy a müvelés csak egyoldalú. Amit az ember n e m is-mer , azt nem is kedveli, és amit nem tud, a z t nem gyakorolja. T u d a t l a n s á g , a legnagyobb sze-g é n y s é sze-g , m o n d j a Saj n e m z e t sze-g a z d a , misze-g Baco angol bölcsész azt h a n g o z t a t á , hogy a t u d o m á n y hatalom. Müller M. szerint egy angol paraszt szó-készlete alig áll 300 szóból, m í g Schakespeare müveiben 18000 szóval rendelkezett. Ha a 19-dik század tudósait összehasonlítjuk a mult századok tudósaival, azt találjuk, hogy amazok a fogalmak és képzetek sokkal gazdagabb készletével bírnak, de a jelen korszakban élő paraszt és m u n k á s fo-galomköre m a j d n e m a régi állapotban m a r a d t . Helyesen állitja V o g t , hogy a civilisatio gőz- és villámerővel halad, m í g a nevelés csak csiga m ó d -j á r a mászkál utána. Az emberiség a természeti erők föltalálásában és alkalmazásában, a kormányzásban és az államok igazgatásában előrehaladt ugyan, de a nép legnagyobb részénél még hiányoznak a természettudományi és nemzetgazdasági s z ü k -séges fogalmak. Mióta az élettan kétféle ide-get u. m. érzési és mozgási ideide-get különböz-t e különböz-t m e g , azókülönböz-ta a különböz-tapaszkülönböz-talakülönböz-ti lélekkülönböz-tan is n a g y f o n t o s s á g o t t u l a j d o n i t a mozgások által visszama-radt k é p z e t e k n e k , és igy valósul a régi közmon-dás : „a szokás második természet". A paedagogia azonban ugy látszik e fontos törvényt még nem alkalmazza egész terjedelmében , az az a mozgási képzetekre m é g nem igen f o r d i t figyelmet.
H á n y k é p z e t , itélet és következtetéssel bír a t a n u l ó midőn belép az iskolába? és mennyire lesz s züksége akkor amidőn ki lép az életbe? A tanítónak f ő g o n d j a a r r a legyen i r á n y o z v a , liogy a képzetek m i n é l gazdagabbak l e g y e n e k , és pedig gazdagok m e n n y i s é g - , minőség-, terjedelem- és tartalomra nézve. Azért követeli H e r b a i t a sokoldalú érdek fölébresztését.
T e h á t a k é p z e t e k e l s ő k e l l é k e a s o -k a s á g.
2. A községi tanácsülések és törvényszéki t á r g y a -lások l á t o g a t á s a , továbbá a világtörténet minden lapja is arról t a n ú s k o d i k , hogy az emberek gyak-r a n iszonyú b ű n t e t t e k e t vittek véghez , amit csak is a n n a k lehet tulajdonítani, hogy téves felfogásuk volt az autonomia-, a szabadság-, birtok-, népis-kola- és egyházról, s továbbá helytelenül becsül-ték a személyeket, cselekedeteket és állapotokat.
Az ily képzetek főhibája abban állott, hogy nem feleltek meg a v a l ó s á g n a k ; a fogalmak és következtetések pedig nem alapultak a közvetlen t a -pasztaláson. Az ily képzetek csak saját feltevések-ből keletkeznek, t e h á t : a l a n y i a k . A tanitó t e h á t arról g o n d o s k o d j é k , h o g y a k é p z e t e k v a l ó -d i a k a z a z t á r g y i a s a k legyenek.
3. „Bene docet, qui bene d i s t i n g u i t . "
(Helye-sen tanít az , ki helye(Helye-sen tud különböztetni.) Aki a g y e r m e k e k e t természetszerűleg a k a r j a oktatni, annak jól kell ismernie az egyént. H a valaki vásznat a k a r v á n vásárolni; magát a csalás ellen biztosítani a k a r j a , a n n a k j ó l kell ismernie a vászon és p a m u t közt levő k ü l ö n b s é g e t . N e m minden kedvérzet kellemes, és viszont nem m i n d e n ked-vetlen é r z e t kellemetlen. H á n y párbajt, öngyilkos-ságot l e h e t e t t volna elkerülni, ha az illetők n e m bir-[ tak volna homályos fogalmakkal a becsületről, j tiszteletről és szerencséről. A t a n m ó d s z e r
f e l a d a t a t e h á t a k é p z e t e k e t v i l á g o -s o k k á é -s é r t e l m e -s e k k é t e n n i .
4. Az e m b e r m e g f e l e d k e z i k a vele tett jótéteményekről és a „ h á l á t l a n s á g b ű n é b e " esik.
Szavalatunkban megakadunk és kinos zavarba esünk. Tapasztalatokat szerzünk de megfeledkez-vén róluk, n e m használjuk fel és szerencsétlenség ér. L á m , m e n n y i baj é r , h a a képzetek elhagy-nak b e n n ü n k e t . Es igy valósai ismét egy i s m e r t közmondás. Csak annyit t u d u n k , amennyit elménk-ben t a r t u n k . A k é p z e t e k . e g y i k s z ü k s é g e s k e l l é k e t e h á t a h ű s é g .
5. A p e r e s embernek a k k o r j u t n a k eszébe a leg-fontosabb d o l g o k , midőn m á r kijött a bird szobá-jából. Sokan beszédközben tárgyismeret h i á n y á b a n
mindegyre kénytelenek h a s z n á l n i e szót : izé, izé stb. G y a k r a n a tárgy képzetét t u d j u k , de a t á r g y nevének képzete nem j u t eszünkbe. N e m ritka eset, hogy találkozunk olyan ismerősünkkel, kivel fontos d o l g o k a t kellene k ö z ö l n ü n k , anélkül, liogy a kínálkozó alkalmat felhasználnék. G y a k r a n t ö r -ténik, liogy oly emberekkel találkozunk, kiket már azelőtt l á t t u n k , de nem emlékszünk r e á , hogy első találkozásunk hol és m i k o r történt. Sokszor nem vagyunk képesek egy szót helyesen leirni, mert a szóképét azon p i l l a n a t b a n nem b i r j u k visz-szaidézni. G y a k r a n valamely képzet rosz t e t t r e ragad m i n k e t , mert a másik k é p z e t , mely a t t ó l visszatarthatott volna, azon pillanatban n e m lépett föl ö n t u d a t u n k b a n . Mi sem képes oly k ö n y -nyen előidézni az unalmat, m i n t egy oly szónok, kinek keresni kell minden egyes szót, u g y hogv gyakran p e r c z e k telnek e l , m i g a második szót kiejti; úgyszintén azon szinész is, kinek a sugó egy szava n e m elég arra, h o g y egy egész m o n d a t sort elszavalhasson. Helyesen jegyzi meg H a r t mann philosopliiájában, a gondolkodásban f ő d o -log a z , hogy az embernek a helyes k é p z e t e k kellő időben jussanak eszébe , mert (a g o n d o l a t mozgás gyorsaságától eltekintve) épen ebben k ü -lönbözik a szellemdűs egyén gondolkozása, az együgyűek- és hülyékétől.
A z é r t a k é p z e t e k ö t ö d i k k e l l é k e a g y o r s a s á g .
6. Midőn Graser az irva-olvasás eszméjével elő-állott számos ellenzőre talált. A régi reformátorok az ellenek egész légióit keltették föl magok ellen.
Legtöbben n e m képesek régi képzeteiket ú j a k k á atalakitani. E z e k képzetei egy holt tömeghez h a -sonlók. A l á n g é s z sajátja, h o g y nézeteit a p i l l a n a t előítéletei nem homályosíthatják el. Sokkal m e s z -szibb lát, m i n t s e m közönséges tévedések előle az igazság örök f é n y é t elfedhetnék. Az emberek k ö
-1 0 2 K3©-zül sok ezren l á t t a k m á r egy a l m á t leesni a f á r ó l ,
m i n t Newton, s e g y lámpát a templomban f ü g g n i , m i n t Gallilei, s á r k á n y t a l é g b e n repülni m i n t F r a n k l i n , a theakészülékből a gőzt felszállani, m i n t W a t t , de m é g s e m lett volna képes mindenki feltalálni az ezen tünemények alapjául szolgáló physikai t ö r v é n y e k e t . Az e l s ő r a n g ú szellemek egyik lényeges ismertetőjele itéletök közvetlensé-gében áll. Amit ők végbe visznek az mind a s a j á t gondolkodásuk eredménye. E z e k n é l a legtávolabbi képzetek is egyesülnek e g y m á s s a l , és nagy k ö n y nyiiséggel t u d n a k az egyes képzetekről a l e g á t a -lánosabb fogalmakra átugrani.
E g y n e v e z e t e s k e l l é k e t e h á t a k é p -z e t e k n e k , h o g y e l e v e n e k l e g y e n e k . 7. E g y tárgy, egy m u n k a , egy állapot sem állh a t egyedül m a g á b a n . A tái'gyak egymással b i -zonyos viszonyban állanak, és minden t á r g y fejlődésnek és változásnak van alávetve. Az e m -berek a t á r g y a k a t eleinte csak gyenge érzékeik által tanulták i s m e r n i ; később összehasonlították azokat egymással, és végül k u t a t t á k azok a l a k u l á s á t és fejlődését. Eliez képest a tudományok f e j -lődésében is h á r o m fokozatot lehet megkülönböz-t e megkülönböz-t n i . A megkülönböz-t u d o m á n y első fokán a megkülönböz-tiszmegkülönböz-ta érzéklemegkülönböz-t az u. n. empíria, a második f o k o n a képzelődés, a harmadikon az ész viszi a főszerepet. A föld eleinte a világ k ö z p o n t j á n a k t e k i n t e t e t t , később a z o n b a n (Kopernikus idejében) elkezdették összehasonlitani a bolygókkal, és m a i nap már eredésének t ö r t é n e -tével foglalkoznak. Azért követeli a paedagogia, hogy a képzetek f o k o z a t o s t ö k é l e t e s í t é -s é r e t ö r e k e d j ü n k .
8. Az érzékeink által l é t r e h o z o t t képzetek m i n -dig bizonyos l e l k i állapotokat szoktak előidézni.
E z e n lelki á l l a p o t o k a t , m i n t belső kedves vagy nem kedves á l l a p o t u n k képzeteit é r z e l m e k n e k nevezzük. Ezek az emberben az első és többnyire leghatalmasabb lelki állapotok. A nagy e s z m é k -nek a szivben v a n k ú t f o r r á s u k . J ó z a n gondolkodó lehet valaki, érzelem nélkül is, de szabad és b á t o r gondolkodó enélktil nem lehet senki, m o n d j a Klinger. A g o n d o l a t legyen m i n d i g áthatva az ér-zelemtől, a z é r t követeli a paedagogia, hogy az oktatás érdekes l e g y e n , t e h á t a k é p z e t e k m e l e g -s é g g e l é -s ü e l e -s é g g e l b í r j a n a k .
9. Egy iszákos ember b e l á t j a szenvedélyeinek következményeit, és elhatározza, hogy szenvedélyé-vel felhagy, sőt nejének becsületszavát a d j a , hogy csakugyan j o b b ú t r a fog t é r n i , de a k o r c s m á t m e g p i l l a n t v á n , a rosz következmények és a t e t t fogadalmak t u d a t á n a k d a c z á r a mégis m a j d n e m önkénytelenül bemegy és lerészegszik. Ez esetben t e h á t a szenvedélyről való lemondás képzete n a -gyon gyenge v o l t , ellenben a mozgási képzetek, vagy is a g y a k o r i ismétlés á l t a l visszamaradt nyomok (az u . n. megszokás) nagyon is erősek voltak, miből a paedagogia e z t következteti, h o g v a mozgási k é p z e t e k sokkal erősebbek, m i n t az őrzésiek. H a valaki azon helyzetbe j u t , h o g y ugyan azon s z e m é l y t , kivel ellenséges viszonyban állott, később m i n t elöljáróját kénytelen ü d v ö -zölni, ugy a kötelesség képzetének nagy erélylyel kell fellépnie, hogy az illető m a g á t e lépésre
el-határozhassa. H a egy e l h a g y a t o t t szegény látása részvétet k e l t bennünk, és — noha tehetnők — m é g sem segitiink r a j t a , ez az illető képzet gyengeségére mutat. Gondolkodni és cselekedni és viszont csele-kedni és gondolkodni, ez m i n d e n bölcsesség magva, melyet m á r a legrégibb időben elismertek és gyakoroltak, de n e m mindenki látta be. M i n d k e t t ő -nek örökké ide s tova kell mozognia, m i n t a ki-és belégzki-ésnek ; mint a felelet kérdki-és nélkül, ugy egyik a m á s i k nélkül n e m történhetik. Aki elis-meri t ö r v é n y ü l , s folyton szem előtt t a r t j a azt, amit m i n d e n újszülöttnek, az emberi ész geniusa titkon fülébe s u t t o g , t. i. hogy a cselekedetet a gondolkodásban és a gondolkodást a cselekedet-ben v i z s g á l j a , az keveset f o g tévedni életécselekedet-ben, és ha esetleg téved i s , rövid idő múlva ismét feltalálja a helyes útat. Ez okból nagyon helyes a F r ö -bel-féle j á t é k o k a l k a l m a z á s a , ép ugy m i n t az irás j oktatásának egybekapcsolása az olvasással, a r a j
-zolásé a természettudományokkal. „ F i g y e 1 j a r r a , a m i t m o n d o k " , szól a német nevelő, mig az angol a z t mondja : „ N é z d , a m i t c s i n á l o k . "
Amig a képzetek csak a kivánatok alakjában nyil-v á n u l n a k , és az ember a z t m o n d j a : „szeretném, ó h a j t a n á m " , addig a k é p z e t e k még mindég gyen-gék ; de mihelyt ugy nyilvánulnak m i n t a k a r a t és az ember azt mondja: A k a r o m , akkor m á r erősek a képzetek és előidézik a cselekedetet. I n n e n szár-mazik a jellemgyöngeség , az erélytelenség , a bá-t o r bá-t a l a n s á g sbá-tb. Ö n u r a l o m , bábá-torság és jellemszi-lárdság csak az élet i s k o l á j á b a n való gyakorlás által érhető el.
A mozgások és cselekmények képzeteinket in-kább erősitik mint a szavak. Az elméletet szoros kapcsolatba kell hozni a gyakorlattal, a h i b á t nem csak át kell látni, h a n e m abba is hagyni. A k é p -z e t e k n e k t e h á t e r ő t e l j e s e k n e k k e l l 1 e n n i ö k , a m i l e g i n k á b b s z o k á s á l t a l é r h e t ő e l .
10. Minden élő lény önkénytelen vagy ön-tudatos t ö r e k v é s e , s a j á t egyénisége és f a j a fen-t a r fen-t á s á b a n áll. Sőfen-t m a g a az ember is csak azfen-t óhajtja, h o g y övéivel boldogságban tölthesse n a p -jait. Minden gondolata, é r z e l m e , akarata , csak az
emberiség jólétének előmozdításában központo-suljon. Minél szabadabbak, tökélyesebbek, hatal-masabbak, jóakaróbbak és igazságosabbak az em-berek , a n n á l szerencsésebbek, és minél nagyobb mérvben mozdítja elő az emberiség j ó l é t é t , annál erkölcsiebb cselekedetünk. H a valaki szép cseresz-nyefát lát, s igy kiált fel : „be jó volna megenni azt a c s e r e s z n y é t " ! a n n a k erkölcsi és aesthetikai
1 képzetei még nem igen erősek.
Az emberiség v a l a m e n n y i hősének Plátótól Humboldtig, Confuciustól Napoleonig , Perikiestől Széchényiig, Themistoklestől W a s h i n g t o n i g , Phidiastól Kaulbachig, H o m e r t ő l P e t ő f i i g , P y t h a g o -rastól Newtonig, m i n d e n i k n e k meg volt egy bizo-nyos eszményi czélja, melynek elérése által emb e r t á r s a i k a t emboldoggá a k a r t á k tenni. H a r a n g ö n t ő -dét ezer meg ezer e m b e r látott m á r életében, de ezen alkalommal az emberiség fejlődéséről és n e -mesitéséről oly magasztos módon, m i n t Schiller t á n s e n k i sem gondolkozott. Nem m i n d e n nagy
1 0 3 K3*
férfiu képzetei bírtak a fennevezett kellékekkel, de nem létezett még egy valódi férfin se olyan, kinek képzetei erkölcsiek nem lettek v o l n a , vagy az
eszme'nyiség ismertető jelét nélkülözték volna. A k é p z e t e k n e k t e h á t e r k ö l c s i e k n e k k e l l
1 e n n i ö k.
A képzetek hasonlítanak a vérhez. Aminő a vér olyanok a c s o n t o k , az izmok, a t e s t és az egész-ségi állapot. A m i n ő k a képzetek, olyan az ember szelleme, olyanok gondolatai és cselekedetei. A k é p -zetek gyarapítása, nemesítése és erősbitése azon archimedesi p o n t , melyből a leendő embert n e -velni és oktatni lehet. Bármit t a r t a l m a z z a n a k is a paedagogiai tankönyvek, minden csak arra vonat-k o z i vonat-k , hogy a növendévonat-k vonat-képzetei a f e n t felsorolt
10 tulajdonsággal bírjanak, amiért is ezen t ö r vényeket a paedagogia tíz parancsolatának n e vezhetnék. Ezen tulajdonságok elsajátítása a t e r -mészeti vagy veleszületett tulajdonoktól f ü g g . Azonban minél m a g a s a b b hatványra emelheti a nevelő ama t u l a j d o n s á g o k a t , a n n á l szerencséseb-ben oldotta m e g a maga föladatát. Boldog azon t a n i t ó , ki e l m o n d h a t j a : t a n í t v á n y a i m képzetei bírnak mind ezen tulajdonságokkal.
L E D E R E R A .
A nőnevelésről.
E d d i g i fejtegetéseim észmenete i n k á b b elméleti iránynyal b í r t , s a női jogok közül különösen a tan j o g érvényesítésére s ebben azon elv vagy elvtelenség kimutatására vonatkozott, mely a n ő n e -velésügyet n a g y o b b á r a napjainkban is uralja.
Megkísértem t e h á t egy pár vonásban f e l t ü n -t e -t n i a nőnevelés kérdésének gyakorla-ti oldalá-t is.
Először is t e g y ü k fel azon k é r d é s t , hogy mit tüzziink ki a nőnevelésben különös czélul? E k é r -désre átalános emberi szempontból csak egy fele-let lehet, s ez : az Istentől adott képességek kifej-tését. U g y a n a z t t e h á t , mit a férfinál. A paedago-gia azonban a női anthropolopaedago-gia alapján a gya-korlati kivitelben módosításokat követel. Eszerint a n ő gyorsabb t e s t i fejlődésénél fogva kevesebb idővel rendelkezik az előkészületre , m i n t a férfi.
T e h á t m á r maga a nevelési idő m á s beosztást igé-nyel. S ez természetesen módosulást von maga u t á n a nevelési eljárásban is. A t u d o m á n y o k egyes á g a i b a n nem k ö v e t h e t ő a b ú v á r k o d ó , vizsgálódó, oknyomozó t e v é k e n y s é g , hanem m e g kell eléged-n ü eléged-n k a mai álláspoeléged-nteléged-nak megfelelő, mieléged-ndeeléged-n irá-nyú átalános ismeretekkel. E z t k ö n n y ű szerrel Ítélve felületességnek lehetne u g y a n nevezni, de ha m e g g o n d o l j u k , hogy a szakembereken kivül a férfiak közül is csak kevesen dicsekednek egyéb-bel, szelídülni f o g azon itélet.Ezen felfogást a női j o g o k érvényesülésének mai álláspontján igazolja az is, hogy a nők eshetőleges , úgynevezett szak-képzettsége a tudományokban, csak igen kivételes esetben talál m u n k a k ö r t . De épen ezt kell terem-teni ! m o n d j á k az emancipatio barátai. E s mi nem m o n d h a t j u k , hogy n e k i k igazuk ne volna. S h a a n ő n e v e l é s k é r d é s é b e n m i n d e n e g y e
-b e t m á r r e n d -b e n t a l á l n á n k , akkor csak-ugyan minden habozás nélkül sorakoznunk kel-lene a nők m u n k a k ö r e terjesztőinek harezosai mellé. S ekkor természetesen paedagogiai tétele-inket is módositanók. De mtétele-inket még nagy tér választ el, tőlük. Mi a való élet nehezségeivel b a j -lódunk. Ok ideális czélokért lelkesednek. Ami lel-k ü n lel-k előtt a nőnevelésben a családi, társadalmi és állami élet megnemesitése lebeg. Ok m á r kiemelkedtek e provinciális látkörből s s a j k á j u k a n ő -kérdés cosmopolitismusának hullámain hánykódik.
Kisérje szerencse ú t j o k o n , de mi a biztos t a l a j t u e m engedjük l á b u n k alól. M i a b i r h a t ó t n e m a d j u k e l á l o m p é n z e n .
Tehát a családi, társadalmi és állami élet szem-pontjából o h a j t a n ó k rendezni a nőnevelést. Még mindig elég t á g a s mező, melyen sok ingadozás, sok tétovázás m e g f é r s valóban észlelhető is. M á r régebben a g ö r ö g ö k (mert e nép gondolkozott minden fontos emberi kérdés felett) s legújabban a német írók között is a k a d t a k , kik a nőnevelés kérdését megoldhatni vélték az á l t a l , hogy a nők számára úgynevezett házassági szabályokat irtak.
S hogy az ügy egészen kedélyes alakot öltsön , a francziák között nem régiben azon vélemény me-rült fel, hogy a nőket s z e r e l e m r e kell nevelni.
A komolyan t á r g y a l h a t ó törekvések közül h á -rom irányt jelölhetünk meg e kérdésben. Első szerint a nőt f e l e s é g g é kellene nevelni. Mit kelljen ez alatt é r t e n ü n k ? Mindazon kötelességek, erények és gyöngédség öntudatos kifejtését, me-lyekkel a nő f é r j é t egykor boldoggá teheti. E l é g fontos dolog u g y a n a családi életben a házas-felek boldogsága, de e n n e k ilyen úton való biztosítása se nem eléggé alapos, se nem eléggé indokolt.
N e m pedig azért, m e r t a házas-életre a természet maga neveli és készíti elő a nemeket. A szándékos r á h a t á s , előkészítés a természet m u n k á j á t soha sem helyettesitheti; legfölebb annyit t e h e t , hogy a kedélynek, érzelmeknek közvetlenségét rideg számításaival megsemmisíti s az életnek még ez egyetlen f e n m a r a d t ideálismusát is megöli. Aztán, hogy neveljünk feleséggé egy leányt, kinek leendő hivatáskörét m é g nem ismerjük ? Avagy miért nem j u t eszébe valakinek a figyermeket is jó előre férjjé nevelni ?
Egy másik felfogás szerint a nőt a n y á v á kell nevelnünk. E z a z ! gondolják némelyek. E l t a -láltuk a leghelyesebb nevelési elvet! S ha a gyer-mekek házi nevelésének sokféle gyarlóságaira gondolunk, elég indokoltnak is látszhatnék e k i -indulási pont. Azonban bizonyos egyoldalúságot ebben is találni f o g u n k . Az anyai kötelességek csak e g y részét teszik a női kötelességeknek. Az-t á n a nő már Az-természeAz-ténél fogva anya, ugy, hogy a történelem sok nőről emlékszik, kinek gyermeke soha sem v o l t , de azért a n y j a t u d o t t lenni vala-mely árvának a szó legvalódibb értelmében. Aztán a gyermeknevelésben az anyák nem mint olyanok hibáznak oly sokat. Ok vagy koruk és társadalmi állásuk gondolkodásának a r a b j a i , vagy pedig átalános neveltetésük ferdeségeiuek az áldozatai.
A nőnevelésben ezért olyan elvet kell felállíta-n u felállíta-n k , mely m a g á b a ölelje m i felállíta-n d a z t , amit egy
fele104 Ő r -ségtől, egy anyától, átalában egy nőtől v á r h a t u n k .
Ez az elv nem lehet m á s , mint a h á z i a s s á g e l v e .
A férfi élete, m u n k a k ö r e , tevékenysége a nyil-vánosságé. A nő birodalma a család, a ház. S mennyi áldást áraszthat ő szét e látszólag szük körben az e m b e r i s é g r e ! E g y boldog családi élet, jól rendezett háztartás , gondosan n e v e l t
gyerme-kek, m i n d ez áldás nem egyeseké; n e m férhet meg az oly szük k ö r b e n ! E z társadalmi, nemzeti, álla-mi kincs, mely álla-mindezek felvirágzásának s az egyetemes emberi élet megneinesitésének legbiz-tosabb alapját képezi. E z lebegett az oly mélyen gondolkodó E ö t v ö s lelki szemei e l ő t t , midőn e szavakat mondá : „Mindazon kötelességek között, melyeknek teljesítésétől az állam j ó l é t e f ü g g , a legfontosabbak az egyeseknek családi kötelessé-gei." H o g y azonban mindez igy lehessen, szük-ség, h o g y a háziasság a nyilvánosságnak ne ellen-téte, h a n e m szövetségesse legyen. Azzá kell ten-n ü ten-n k a ten-nevelés által. S mit követel e t e k i ten-n t e t b e ten-n a háziasság elve nőnevelésünktől ? . . Atalános hu-m á n - és reálishu-mereteket első sorban s gyakorlati képességet és j á r t a s s á g o t m i n d a z o n dolgokban, melyek a specialis háztartásnál nélkülözhetlenek.
Ezek nélkül lehet valaki urnő a h á z n á l , de soha-sem a szó' valódi értelmében háziasszony ; lehet kedves és szellemdús a társaságban , de a ház so-hase lesz neki elég édes otthona. S h a igaz a ma-gyar közmondás, hogy „a gazda szemétől hízik az ökör," bizonynyal áll az is, hogy a háznál a rendet és rendes m u n k á s s á g o t csak a háziasszony szeme és keze t a r t h a t j a fenn. Tévedne azonban, a ki azt gondolná, hogy én itt egyenesen és kizáró-lag robotszerii m u n k á s s á g r a cze'lzok. A tanultság-nak bizonyos foka nemcsak, liogy t ö b b e t ér itt is az önkiméletet nem ismerő t e v é k e n y s é g n é l ; de sőt anélkül igen kevés eredmény m u t a t h a t ó fel ezzel. A frankbirodalom híres uralkodója N. K á roly az országában meghonosítani szándékolt n e m -zetgazdászati r e f o r m o k a t elébb kicsinyített alakban saját h á z á b a n h o n o s í t o t t a meg s ezért a magának és övéinek szükséges r u h á t leányai f o n t á k , szőtték és v á r t á k meg. Szent István király p a l á s t j a , me-lyet uralkodóink a n e m z e t legnagyobb ünnepen szoktak felölteni, szintén a legelső m a g y a r király-né kezeinek műemléke. A régi j ó idők j ó magyar gazdasszonyai is családi erénynek t a r t o t t á k az efféle munkát. De az ehez használt ősi eszközök maholnap már muzeumokba kerülnek s a k á r hány nő akad napjainkban is, kinek ezeket a muzeumőr mint akármely kőkorbeli emléket lesz kénytelen megmagyarázni. De váljon mindezt egyedül a n ő k fényűzésének és m u n k á t l a n s á g r a való h a j l a m á n a k kelljen-e tulajdonitanunk P Korántsem. A termé-szeti t u d o m á n y o k n a k hatalmas fejlődése, ezek ered-ményeinek a mesterségekre való gyakorlati alkal-mazása s ennek n y o m á n a gyári ipar és üzleti élet mesés fölvirágzása más alapokra f e k t e t t e a n e m -z e t - g a -z d á s -z a t o t , — s a-z egyesek h á -z t a r t á s á n a k nemcsak s z a b a d , de k e l l is ehez alkalmaz-kodnia. Az irány t e h á t egészen természetes. Az ipar-, reál- és gazdasági szakiskolák mindezen vál-tozott viszonyok követelményei. Csak egy
körül-mény vau, ami az egyesekre nézve e n a g y átala-kulásban veszedelmes lehet. Ha t. i. az új viszonyok között egyptomi sötétségben kell b a k t a t n u n k , — s ha különösen a nő m é g sokáig nélkülözendi az ebben világitó szövétnekként vezérlő ismereteket.
Régebben k ö n n y ű volt, m e r t mind az étkezésben, mind a r u h á z k o d á s b a n meg volt minden társadal-mi osztálynak a maga s a j á t jellemző sajátsága. A nő ehez szorosan ragaszkodva nagyobb botlásokat ( v u l g o = k á r o k a t ) nem tehetett. De ha mai álla-potainkra gondolunk, a kétségbeesés önkikaczagá-sát alig kerülhetjük ki. Ma egy herczeg, f ő ú r , ho-n o r a t i o r , kereskedő és iparos között külsőleges különbséget alig t u d u n k tenni. Ma a bársony, selyem és mindenféle d r á g a szövetek lettek a so-cial-democratia külső jelvényei. A forradalmak nagy jelszavának, az egyenlőségnek én is b a r á t j a vagyok, de azt sohasem keresném jelentéktelen rongyokban. Azon ismeretekre, azon műveltségre van szüksége a nőnek, a melyekkel ő az élet valódi igényeit felfoghassa, — s ha már ma tőle szövést-f o n á s t nem követelünk, t u d j o n a készből értelem-mel választani s t u d j a a n n a k értékét, szükségessé-gét, hasznosságát, a n y a g á t és tartósságát bizton megitélni. Enélkül az ő h á z t a r t á s a házrombolás, háziassága csalódás. E n é l k ü l a családi élet többé nem a nemes örömöknek, hanem egy szakadatlan, szánalmat kellő élet-halál küzdelemnek forrása a hanyatlás, t ö n k r e j u t á s , megsemmisülés ellen. S mig a józan h á z t a r t á s elvei utat nem t ö r n e k ma-guknak az egyes családokba, addig az állami élet izmos fejlődése nem egyéb mint hitt ábránd.
Az átalános reálismeretek és speciális háztartási képesség mellé n e m z e t i m i v e l t s é g i s k e l l a n ő n e k . Hazai földrajzi, politikai és irodalom-történeti ismeretek nélkül a nő sohase l a t h a t be tisztán nemzetének szellemi életébe, törekvéseibe, jövőjébe s m e g f o g h a t a t l a n marad előtte azon
ag-godalom, lelkesedés, mely a férfit most elcsüggeszti, m a j d tnagával r a g a d j a honfiúi kötelességeinek teljesítésében. S mi természetesebb, m i n t h o g y ily körülmények között a családi és nyilvános életet egy áthidalhatatlan ű r f o g j a elválasztani egymás-tól. S az ily körülmények között máról holnapra nevelt gyermekek váljon képezendik-e joggal a haza jövő r e m é n y e i t ! ? . . . A házi nevelés még a p r ó külsőségekben is mindig állandó bélyeget nyom a gyermekre. H á t ami annak szivéhez forrt, lelkébe t a p a d o t t ? Lesz-e földi hatalom, ami azt o n n a n kiirtsa ? S vigyázzunk, nehogy a részvét-lenség, hideg közönyösség találjon gyermekeink e családi öröksége lenni, mert j a j a nőnek, j a j a magyar anyának s m é g emlékének is, ha, mit egykor a költő szomorú pillanatában irt, ismételni fogja az utókor a m a g y a r ifjakhoz, h o g y : „ti az életet meg nem érdemiitek.
Egész nagy csillagok voltak őseitek, É s ti ? csak p a r á n y o k !
Ne adja a balsors, h o g y e szegény haza B a j á b a n reátok szoruljon v a l a h a . . . .
Ne adja a balsors, h o g y e szegény haza B a j á b a n reátok szoruljon v a l a h a . . . .