A jellemnek idegen neve k h a r a k t e r . E z a szó eredetileg egy oly eszköz neve, melyet szilárd
131 anyagok kivésésére, talán megbélyegezésére h a s z náltak ; jelenti továbbá a pénz a z o n jelét s k ö r i r a t á t , mely által egyik érczpénz a másiktól m e g k ü -lönböztethető. Lélektani értelemben is jel ez, de i n k á b b belső s jeleli azon összes szellemi s e r k ö l csi sajátságokat, melyek valamely személyt á l l a n -dóan megkülönböztetnek."
H o g y mi ajellem lényege szerint, lássuk példákból.
A R ó m a és T a r e n t u m közt f o l y t háború alkalmával a rómaiak egy követséget k ü l d t e k a t a r e n tiek fővezéréhez Pyrrhushoz, E p i r u s vitéz k i r á l y á -hoz avégből, hogy hadi foglyaikat kiváltanák. E z e k k ö z t volt a köztiszteletben álló r ó m a i : Fabricius is, kiről a R ó m á b a n huzamosan tartózkodott, ékesen szóló Kineás P y r r h u s n a k ugy n y i l a t k o z o t t , h o g y a m i t Fabricius akar, azt a k a r j á k a rómaiak is.
P y r r h u s hallgatott K i n e á s r a ; Fabriciust m a g a elé hivatja. E l m o n d j a n e k i , h o g y őt igen n a g y r a b e c s ü l i ; sajnálja, hogy szegény ; kész őt g a z d a g g á t e n n i ; örülni fog, ha Fabricius elfogadja az a j á n -dékot, csak a n n y i t 'kíván tőle, h o g y tanácsolja a r ó m a i a k n a k a békekötést. F. megköszönte P . j ó v é l e m é n y é t ; n e m tagadta s z e g é n y s é g é t ; de az a j á n d é k o t n e m fogadta el, hogy továbbra is m e g -t a r -t s a jó hírnevé-t.
Fábriciusnak elve v o l t : a j ó hírnév t ö b b e t é r m i n d e n gazdagságnál. Ezen elvből cselekedett ú g y , a m i n t cselekedett.
A R ó m a és K á r t h á g ó közt folyt hosszas h á b o r ú -b a n a római Regulus a kárthágóiak foglyává l e t t . M a j d békét akart kötni K. s a hadi folyokat kicserélni. E n n e k kieszközlésére követeket küld R ó m á -ba. A követeket Regulusnak kell v e z e t n i ; elindu-lása előtt t u d t á r a adják a k á r t h á g ó i a k , hogy, ha a k ü l d ö t t e k eredmény nélkül t é r n é n e k vissza, R e g u -luson boszút á l l a n a k ; azért t a n á c s o l t á k neki, h o g y legyen közbenjáró, és megeskették, hogy mihelyt m e g b í z a t á s á t elvégezte, visszatér K á r t h á g ó b a . R e -gulus megesküdött s elutazott. A m i n t megérkezik Rómába, egyenesen a tanács elé siet, ellenzi a b é -kekötést s a foglyok kiadatását. Midőn véleményét e l m o n d t a , küldetését elvégezte, n e m ment haza, hogy övéit ölelhesse; nem h a l l g a t o t t polgártársai kérelmére sem, kik őt szívesen kicserélték — és a kárthágóiak ellen meg is védték volna, hanem es-k ü j e szerint azonnal vissza indult K á r t h á g ó b a , bogy o t t kinos halállal haljon meg.
R e g u l u s n a k elve v o l t : az a d o t t szó szent. E z elvért meg t u d o t t halui.
Leonidás nem h a g y t a el a thermopylei szorost, jóllehet az egy nyilt sír volt számára ; nem, m e r t elve v o l t : az igaz hazafi meg tud h a l n i , de az el-lenségnek élve u t a t nyitni neui.
Fabricius, Regulus Leonidás n a g y jellemek. É s h á n y van ilyen! De e néhány példa elegendő arra, liogy m e g h a t á r o z h a s s u k : mi a jellem lényege szerint.
A j e l l e m a z e m b e r s z a b a d ö 11 e 1 h a -t á r o z á s a , v a l a m i n e k c s e l e k v é s é r e v a g y n e m c s e l e k v é s é r e , m e l y e k v é g -h e z v i t e l é n é l v a g y a b b a íi -h a g y á s á n á l a z e g y é n e 1 v e i n k i v ii 1 m i n d e n m á s o k -t ó l f ü g g e -t l e n ü l , e g y e d ü l e l v e i á l -t a l v e z é r e l t e t i k , e g y e d ü l e l v e i t ő l f ü g g .
A jellem uem e g y é b , m i n t elvhűség s z ó b a n és tettben. E l v e k r e csak o k t a t á s — elvhűségre nevelés
— j e l l e m r e nevelőoktatás segít.
H a azt m o n d h a t j u k az emberről : j e 11 e ni e s, ugy m á r a természeti állapotból k i b o n t a k o z o t t s a képzettség bizonyos f o k á r a emelkedett. Mert ah-hoz , h o g y az embernek átalában jelleme legyen, szükséges helyes elveken alapuló ö n e l h a t á r o z á s ; hogy j e l l e m e j ó legyen, t u d n i a kell m i az igaz, éreznie mi a szép és j ó ; h o g y a jellem rosz legyen, szükséges, hogy az e m b e r tudva mellőzze azt, ami igaz, erőszakosan t o m p í t s a el m a g á b a n a már megszerzett, öntudatos é r z e l m é t a j ó n a k és szép-nek, hogy cselekedje csak azt, ami ö n m a g á r a nézve e l ő n y ö s és hasznos, legyen bár az k ü l ö n b e n r ú t vagy rosz.
A j e l l e m az átalános képzésnek csak egy bizo-nyos h a t á r i g e r e d m é n y e ; ezentúl egyik a mási-kára nézve kölcsönösen ok ós o k o z a t , a z o n t ú l a képzés és jellem épen ugy szülik és t á p l á l j á k e g y mást a lelki é l e t b e n , m i n t a tenger és eső a t e r -mészetben.
A j e l l e m m i n ő s é g e á t a l á b a n — nem mondjuk : m i n d e n kivétel nélkül — a n e v e l ő -o k t a t á s t ó l v a g y k é p z é s t ő l f ü g g . Ki-sértsük m e g ennek igazolását.
Hogy m i t gondolok, m i t érzek én, m i g gondo-lataimat, érzelmeimet s z ó v a l , vagy t e t t által nem nyilvánítottam, azt addig r a j t a m kivül e m b e r nem tudja, n e m é r z i , addig embertársaim e l ő t t lelkü-letemre n é z v e titok m a r a d t a m . K ü l ö n ö s e n azt, hogy minő jellemem van, cselekedeteim á l t a l nyilvánitom ; a z é r t a j e l l e m a z e m b e r n e k e l v e i u k i v ü 1 m i n d e n m á s o k t ó l f ü g g e t -l e n , s z a b a d e -l h a t á r o z á s a a r r a , h o g y v a l a m i t c s e l e k e d j é k v a g y n e e f f é l é k é d j é k , h o g y e z á l t a l a d j o n ö n m a g á -r ó l ö n m a g á v a l m i n d i g e g y e z ő , a z o n o s k i f e j e z é s t , á l l a n d ó k i u y o m a t o t .
A jellein t e h á t különösen a tettben n y i l v á n u l , abban ismerhető fel. U g v d e a cselekedet ( = t e t t ) nem m á s , m i n t az akarat véghez vitele. Akarom azt, miről az értelem által t u d o m , hogy az helyes, igaz, — az érzelem által, h o g y az jó, szép, e n g e m örömre g e r j e s z t , azért n e k e m kedves. A cseleke-detben e s z e r i n t együtt munkálkodik az értelem és érzelem az akarattal, v a g y a lélek ismerő, érző és akaró tehetsége azaz : az egész emberi szellem.
Ilogy megismerjem a z t , ami valóban igaz, he-lyes : a lélek ismerőtehetségét — hogy csak az legyen r e á m nézve kedves, a m i valóban szép ós j ó : a lélek érzelmi tehetségét, — és végre, hogy m i n -dig s m i n d a z t tegyem, ami valóban helyes és igaz, valóban szép és jó : a lélek kivánó t e h e t s é g é t kell képeznem.
De a cselekedet csak a k k o r helyes , ha az a n n a k megismerésére szükséges képzetek h e l y e s v i-l á g n é z i-l e t b ő i-l e r e d t e k ; csak akkor j ó vai-ló- való-ban, ha a m i v e l t lelkiismeret által,mely a cselekedetet az erkölcsi törvény s z e r i n t megbírálta s a n -nak ítélőszéke előtt kiállváu a p r ó b á t , e n g e m lelki nyugalommal jutalmazott, v é g r e csak a k k o r szép is, ha külsőleg a czél és eszköz közt m e g v a n az
9 *
-e£X 132 <3®—
arányosság s lia a cselekedet felett a szép érzéké-vel felruházott értelmes többség t e t s z é s é t kiérde-meltem.
Tiszta világiiézlethez gazdag i s m e r e t kívánta-tik ; hogy a lelkiismeret biráló t i s z t é t érdemlege-sen teljesítse, lelki n y u g a l o m r a van szükség; hogy helyes ítéletet hozzon , az erkölcsi érzelem magas miveltségi fokát k e l l e t t elérnie; h o g y minden cse-lekedet szép legyen , a szépérzetnek gyöngédnek, tisztának, szóval k é p z e t t n e k kell l e n n i .
E s igy aminő volt a képzés, o l y a n átalában a jellem ; de az egyén jelleme is visszahat a szelle-mi képzés szelle-minőségére ; a jó jellem egyik ismérve, hogy csalni és csalatni egyaránt i r t ó z i k , azért t ö -rekszik a valóra, az i g a z n a k megismerésére minél alaposabban s minél n a g y o b b kiterjedésben.
A jellem annyiféle, a h á n y a képzettségre j u t o t t ember s értéke az e g y é n miveltségével áll egyen-súlyban vagy egyenes viszonyban. Á t a l á b a n mégis kétféle a jellem u. m . j ó és rosz ; s igy rendesen kétféle, u. m. j ó és rosz jellemű e m b e r e k e t külön-böztetünk meg.
J ó jellemű azon e m b e r , ki önelhatározásaiban, szándékaiban elvéhez hű és állandó ; ki az eszkö-zök megválasztásában nem csak a z t t a r t j a szem előtt, ami ö n m a g á r a nézve hasznos és j ó , hanem arra is gondol, melyek a szabados eszközök közül valóban igazak, szépek és jók.
A j ó jellemű e m b e r t e h á t hű és következetes az ő helyes világnézleteken alapuló elveihez, azok mellett minden körülmények k ö z t megmarad, azokért él, azokkal h a l ; emellett szerető emberba-r á t , emberba-résztvevő, t i s z t a eemberba-rkölcsű , őszinte, igaz. Aki t a l á n nem helyes világnézletre alapított elvei mellett marad állhatatosan, de k ü l ö n b e n a többi, a jellemhez m e g k í v á n t a t ó sajátságai megvannak, szintén jellemes ember, jelleméért tiszteletre s b e -csülésre méltó, k i v á l t ha a helytelen alap felől végre meggyőződvén azt helyessel váltja fel.
Á j ó jellemű, de különböző világnézlettel j á r ó emberek gyakran kelnek harczra egymás ellen s szellemük fegyverével igyekeznek elveiket győzelemre j u t t a t n i . E z a legnemesebb h a r c z , mit e m -ber em-bertársával vív s bármily hosszú a harcz, a győzelem mindig áldásos s n y o m u k b a n nem vér és pusztulás, h a n e m béke s áldás v i r u l ; a legyő-zött fél nem ellenség, mert ő is a z t akarta^ amit a győztes, az igazat, a közjót.
Rosz jellemű e m b e r a z , ki elveken alapuló ö n -elhatározásában állandó ugyan, de az eszközök megválasztásában n e m gondol a r r a , hogy czéljai-nak elérésére mely eszközök h e l y e s e k , igazak, j ó k és szépek, h a n e m csak arra, mely eszközök h a s z -nosak ő reá m a g á r a nézve, amelyek őt legegyene-sebben, leggyorsabban s legbiztosabban segítsék önös czéljához s ezekhez állandóan s minden k ö rülmények közt ragaszkodik. A rosz jellemű e m -ber tehát a világot önös szemüvegén á t nézi, a z é r t csak önmagát szerető, elzárkozott, alattomos, t e t -tető, ravasz, u g y a n a z é r t utálatos. Az ily emberek e t szoemberektuemberek a embereközéletben jellemteleneemberekneemberek n e -vezni.
A jellemnélküli ember képzés h i á n y a miatt n e m j u t h a t v á n elvekhez, ennélfogva n e m lehetnek neki
elveken alapuló Önelhatározásai s e m ; czélja eléré-sére az eszközöket megválasztani nem t u d j a ; öszt ö n és érzékiség kormányozza, vagy a k ö r ü l m é -nyek s értelmes egyének á l t a l vezettetik, mely utóbbi esetben eszközzé t ö r p ü l , legtöbbnyire pedig a véletlen hullámai sodorják e g y bizonytalan p a r t felé. Az ilyen emberek nem megvetésre, de s z á n a -lomra méltók. S z á m u k a t , m e l y ma még n a g y , a kötelező o k t a t á s majd apasztani fogja.
Megkülönböztetjük még a szilárd s i n g a t a g jellemű embereket.
Azon e m b e r , kit s z ó b a n , t e t t b e n elvek s z a b á -lyoznak, ezek a d j á k neki a különböző, sőt ellenté-tes körülmények közt is az ő sajátságos , m a g á v a l egyező elhatározási e r ő t , szilárd jellemű. A k i n e k pedig m e g v a n n a k ugyan elvei s azokban á l l h a t a t o s mind addig , m í g akadályokra n e m t a l á l , de a h e -lyett, hogy az akadályokkal megküzdene , i n k á b b elveitől válik m e g , könnyen e n g e d a tekintélyek-nek, meghódol a k ö r ü l m é n y e k n e k , az olyan em-bernek jelleme ingatag.
A jellem próbaköve az é l e t ; az ellentétes véle-mények s i r á n y o k harczában t ű n i k k i , h o g y szi-lárd-e vagy i n g a t a g .
A t ö r t é n t sokféle példányát t á r j a fél a jellem-nek egyházban és államban a vallás és politika terén s arról tanúskodik, h o g y a helytelen világnézleten alapuló jellemek, ha n e m hajlanak , m e g -törnek elébb, m i n t helyrehozhat] an kárt okozná-nak az emberiségnek.
A teremtő megadja az embernek a jellemkifej-lődéséhez m e g k í v á n t a t ó tehetségeket, a nevelő-oktatás f e l a d a t a aztán ezekből kidomborítani, vagyis m e g a l k o t n i a jellemet.
Méltán z á r h a t o m hát be jelen értekezésemet ennek czimeül olvasható a z o n állítással : jelleme
— a szó n e m e s e b b értelmében — csak képzett em-bernek lehet s ez a nevelő-oktatás összes ered-ménye.
DÓCZY G E D E O N .
Tisztelt m u n k a t á r s u n k n a k az emberi jellem és jelleniképzésre vonatkozó f e n t e b b i értelmezésére vonatkozólag nekünk is van egy-két észrevételünk. A felállított tételt, miszerint a jellem a n e -velő-oktatás eredménye, egészben véve m a g u n k é v á tesszük; ezt kétségbe vonni csak annak j u t h a t n a eszébe, a ki képtelen a nevelés müveletét ama valódi l é l e k t a n i szemüvegen á t tekinteni, melyet például egy Beneke vagy H e r b a r t n y ú j t o t t a k a paedagogusok számára. R é s z ü n k r ő l csak azon fel-tevését n e m f o g a d h a t n é k el (s lehet, hogy a czikk-iró sem é r t i ezt másképen) m i n t h a a jellemfejlesz-tést eszközlő nevelő-oktatási behatások a l a t t csak is a m a g á n - vagy köznevelési tényezőket kellene avagy lehetne értenünk. H á t annak, akit n e m n e -velt a nevelő vagy az iskola, annak nem lehet j ó jelleme ? E z n e m áll, mert v a n n a k amazokon ki-vül más nevelési tényezők i s , ilyenek átalában maga az é l e t ; az egyház, a néperkölcs, népszokás, hagyomány s t b . A nép ezek u t j á n is képes h a t á -rozott életelvek birtokába j u t n i s amidőn ezekhez hiven ragaszkodik, ezeket önmegtagadásával is
€X 133 K3e-megvalósitani törekszik : ez nem volna jellem ?
Hisz épen ez az „iskolázatlan" magyar nép nem adta és a d j a - e a k á r h á n y s z o r az ő jellemességének valóban megható jeleit ? Bizony ez egyszerű em-berek élete sokszor hivebb kinyomatául szolgál a becsületesség, a felebaráti- és honszeretet élet-elveinek , mint a z o k é , akik tömérdek nevelésre és iskoláztatásra hivatkozva követelik a világtól
mi-' O
veltségük elismertetését. Ámde mit bizonyít ez ? A nép kulturképességén kivül csak a z t : h á t még a v a l ó d i n é p n e v e l é s milyen nevelési ered-ményekét m u t a t h a t n a f e l , milyen jellemeket ké-pezhetne az ilyen emberekből, az ilyen népből ?
Szerk.