(Rajz.)
A dunamelléki egyházkerület érdemes f ő p á s z t o -r á t a sok mindenféle l á t o g a t ó közt év-ről év-re fel-keresi egy magas, csontos, idős, asszony : kiejtése Tisza-melléki; hangján, m é g ha kér is, 'érzik, h o g y szokva van a p a r a n c s o l á s h o z ; a szavakkal épen nem fukarkodik. Szokta pedig ejteni l á t o g a t á s á t az egyházkerületi nagygyűlés előtt egy héttel, és u t á n a egy héttel. A gyűlés előtt azért jön, h o g y az érdemes főpásztor urat emlékeztesse a r r a a 10 lorint segélyre, melyet a nagygyűlés neki évről-évre meg szokott szavazni, m i n t szegény e l h u n y t n é p t a n í t ó szegényen m a r a d t özvegyének; s m i n t -hogy a megszavazás nem marad el : a második lá-togatás tárgya azután csak a pénz felvétel és a megköszönés. S ilyenkor, h a a komoly főpásztor urat derültebb h a n g u l a t b a n éri, rendesen e l m o n d j a előtte : Istenben boldogult Cserző János u r a m bi-zony á l d o t t j ó ember v o l t ; ő volt a h a r m a d i k és utolsó f é r j e m ; termetre legkisebb volt valamennyi közt, de mégis többet é r t m i n d n y á j á n á l ; az Isten áldja meg nyugvó porában is !
Ez a Cserző J á n o s volt az én első t a n í t ó m ; méltó, hogy megemlékezzem róla : bármilyen kevéssé számolt is ezen megtiszteltetésre tőlem, m i -kor legelőször oktató pálczája alá adtak.
Városunkban csak „a kis t a n i t ó " - n a k nevezték ; n e m azért mert vékony kis emberke volt, h a -nem mivel a legkisebb gyerekeket ő t a n í t o t t a . Minden kicsi volta mellett is eléggé félelem t á r gya volt s a j á t t a n í t v á n y a i előtt, mert tudott m é r -ges is lenni : de még i n k á b b azon apróbbak előtt, kik csak az iskola falát t á m o g a t n i jártak m é g föl, de akiket m á r szülőik megijesztettek azzal a r e t -tenetes szóval, hogy tavaszszal feladlak iskolába, s tudták, hogy az ő uralkodása alatt kell megis-merkedniük az ábéczével és a vesszővel.
E n g e m az ábéczére nem ő tanított. Apám őszi vásárkor megvett egy vékony kis könyvet, melynek első lapján mind piros betűk voltak. Még m o s t is, midőn e sorokat i r o m , érzem a kéjt, amit az a piros betűs könyv támasztott" bennem, valahány-szor azt később kinyitottam, midőn már t u d t a m benne a j á r á s t . Ez volt az első tárgy, amit lelkem-mel szerettem : s akkor is, m i n t később, valami édes kéjjel tapadtam szeretetem tárgyaihoz. Apám azután, a hosszú téli estéken, a kemencze mellett üldögélve, m e g t a n í t o t t azoknak a betűknek nevére és kiejtésére, ugy, hogy tavasz felé szóltire olvas-tam, s nem volt annak az ábéczének olyan sora, a melylyen kétszer, háromszor át ne hatoltam volna.
Ilyen k ö n n y ű n e k találván a tanulást, alig vártam, hogy a hó és fagy végkép eltakarodjék, s én m e -hessek iskolába.
E g y szép, fényes tavaszi reggelen azután a n y á m kézen fogva felvezetett az iskolába. Tudta, h o g y érzékeny, félénk gyermek vagyok, s ő akart a j á n -lani a t a n í t ó n a k . Már előbb készített egy szép tarisznyát, amelyben külön fiókja volt az enniva-lónak és külön a könyveknek, s ez utóbbiba elin-clulás előtt, n e m minden büszkeség nélkül d u g t a m bele a m á r kissé elnyűtt ábéczét.
F e l é r t ü n k a kőfallal k e r í t e t t kétágú épület ud-varára , ahol a múzsák tanyáztak, n e m mindég múzsákhoz illő csendességgel. Amint közeledtünk az iskolához, az ón büszke bátorságom azon mér-tékben fogyott és adott helyett bizonyos szorongó f é l e l e m n e k ; s midőn Cserző J á n o s u r a m iskolájá-ba beléptünk, s ott m e g l á t t a m azt a t e m é r d e k ki-sebb-nagyobb gyereket a hosszú p a d o k b a n , akik-beléptünkkor mind r á n k néztek : f e j e m kábulni érzém, s valami olyanforma gondolat t á m a d t ben-nem : h o g y hogyan f o g o k én ide járni, mikor ez a sok g y e r e k megver e n g e m !
Szerencsére Cserző J á n o s uram épen o t t volt a teremben, egy hosszú mogyorófa vesszővel kezé-ben r e n d e t hozva be az i f j ú s á g közé, s igy ez a félelmem, a r r a az időre inig ő o t t van, megszűnt.
F e j e m e t bátorítólag megsimogatta, m i k o r anyám b e m u t a t o t t neki, s első intése hozzám az volt, hogy „ a z u t á n kis fiam f e l j á r j ám rendesen az isko-lába, h a ide j ö t t é l ! " É n erre a m o n d á s r a termé-szetesen n e m tudtam felelni semmit, el n e m tudva képzelni, hogy még olyan gyerek is legyen, aki nem j á r fel, ha egyszer f e l a d t á k . Anyám felelt most is h e l y e t t e m : ,,de hiszen, feljön ez, ha t ü z e s lapát esik is !" — amely feleletért én m i n d j á r t negyed-napra kegyetlenül meglakoltam a többi gyerekek-től, a m i n t egy hirtelen kerekedett délutáni zápor-ban a n y á m otthon f o g o t t , s másnap volt mit hal-lanom a tüzes lapátról. M e r t a gyerek sokkal ki-t ü n ő b b e n érki-ti a b o s z a n ki-t á s ki-t és csúfolódáski-t, még mint a f e l n ő t t ember is, s irigység is v a n benne annyi, h a n e m több.
De ez a keserűség csak negyednapra követke-zett be : első napom a kis világ előtt a diadal nap-ja volt, s ezért kellett a későbbieken a n n y i t lakol-nom. „ H á t aztán, kis fiam, tudsz-e m á r valamit ?"
kérdezé tájékozólag Cserző uram — „ v a g y pedig oda ültesselek a z ö r e g - á — s o k közé!" Fejemmel in-tettem rá, hogy tudok s előhúztam a k o p o t t ábé-czét. Cserző uram kivette a kezemből, s kinyitván az első lapon, kérdezte tőlem, hogy mi a neve en-nek a b e t ű n e k ? Erre n a g y félénken, de amelyben volt az önérzetnek is egy kis szikrája, előállottam vele, h o g y már olvasni is tudok. „Micsoda ? Adja-tok csak egy zsoltárt!" — kiáltott a többi fiúkra, s k i n y i t v á n azt találomra a dicséretek közt, elébem tartá, h o g y olvassam.
„ T a n i t s meg uram, szent törvényedre,
H o g y egyenesen u t a d b a n j á r h a s s u n k " — folyt az olvasás könnyen és szabadon. „De m á r te de-rék g y e r e k vagy, kis fiam !" — Szólt h o z z á m Cserző uram, kissé maga is m e g lévén lepetve, h o g y any-nyit m e r t e m tanulni az ő engedelme n é l k ü l ; „ülj ide a zsoltárosok közé az első padba, ez lesz a te helyed." É n nagy pirulás közt elfoglaltam a kije-lölt helyet, ezen első cselekvésemmel ellenségeim-mé téve mind azt a sok g y e r e k e t , akik a többi padokban ü l t e k ; pedig bizony ártatlan voltam a dologban.
Ezzel m e g t ö r t é n t fellépésem a világ deszkáira;
egy kis f o g á v á váltam én is a n n a k a r o p p a n t , cso-dálatos gépnek, melyet iskolának neveznek — Cserző u r a m gépészsége alatt, — s melynek ren-deltetése, hogy dorgálás, vessző, koplaltatás s más
~<€X 8 8 O
-ily eszközök segedelmével elvezesse az embert a t u d á s birodalmába, k i t csak a k a p u i g , kit pedig beljebb : egész a d d i g a fokig, ahol a szegény h a -landó igy sóhajt fel : uram Isten, de j ó volna h a csak tized-résznyit t u d n é k !
A z első napot az iskolában j ó f o r m á n csak szem-lélődéssel és a helyzet tanulmányozásával töltém.
H o l m i számoló-gépek és más ilyen czifraságok n e m voltak még a k k o r ismeretesek, legalább n e m ami iskolánkban, h a n e m a tanitó. széke körül állott
egy n a g y fekete t á b l a , külön állványon ; az aljá-b a n egy pár nyúlláaljá-b, ki épealjá-baljá-b, ki k o p o t t a aljá-b aljá-b ; az egyik sarokban, az ajtóhoz közel, e g y dézsa ivó-viz, a múzsák számára; bele dugdosott n á d csövekkel;
a m á s i k sarokban v a g y öt darab s u d á r mogyorófa-vessző, szépen oda t á m o g a t v a ; a falon egy p á r vizi és száraz-földi állatnak jól bekevert képe, és egy Magyarország földabrosza, oldalt meg is repi-getve. De mindezeknél jobban m a g á r a vonta figyel-m e figyel-m e t egy csodálatos eszköz, a figyel-m i n ő t figyel-még én ed-' dig soha sem l á t t a m , s a mely o t t f ü g g ö t t a falon
egy szegre akasztva. Másfél láb hosszú, jó fogásű, gömbölyű k e m é n y f a - n y é l , s a b b a beleerősitve u g y a n o l y a n hosszú széles szijkorbács. Uram Isten, v á l j o n mire h a s z n á l j á k ezt? M e g t u d t a m még az n a p , mikor Tóth J ó s k á t hatig v á g t a Cserző uram, a m i é r t Vas L a c z i n a k a fülibe k i t é p e t t szárnyú legyet eresztett, s ez szegény m a j d a falnak ment, m í g valahogy a v a d á l l a t o t t füléből vizzel ki nem öntözték. Mikor a korbács egyet c s a t t a n t , szinte bele f á j u l t a szivem ; azt hittem, s z ö r n y ű kegyet-len k i n az, egy másik gyerek h á t á n „felfogva" azt elviselni. Később r á j ö t t e i p éa is, h o g y koránt sem f á j ú g y , mint a vessző.
K ü l ö n b e n Cserző u r a m n a k m e g kell adni, h o g y n e m volt „passiója" a verés, m i n t az lehetett t á n h a j d a n sok h o n - p o l g á r esztergályosnak. 0 inkább szükségből v e r t ; s a k k o r is látszott r a j t a , hogy t e r -hére van, miután g y e n g e kis ember lévén, egészen bele f á r a d t három g y e r e k kiporozásába. Különben n a g y o n sokat nem t ö r ő d ö t t velünk ; elég nagy t é r t e n g e d e t t „a lélek s z a b a d fejlődésének," a d i k t á -l o k és v i g y á z ó k fe-lügye-lete a-latt. Regge-l nyolcz és kilencz ó r a közt benézett hozzánk, m i -k o r r a mi már -ki is f á r a d t u n -k a t a n u l á s és dula-ko- dulako-dásban ; egy keveset k é r d e z e t t ; k i h a g y t a , liogy m i t t a n u l j u n k tovább ; h a szűkség volt r á , elvégezte az igazságszolgáltatást : és azután elment a kávé-h á z e l é , akávé-hol az „intelligentia" szokta lopni a n a p o t , vagy a g ö r ö g boltos boltjába, ahol a leg-j o b b szilvóriumot m é r t é k az egész városban. E g y k é t pohárkával b e k a p o t t : szükséges az tanitó em-b e r n e k , akinek a n n y i t kell kiaem-bálnia, s olyan nagy p o r b a n , a minő volt m é g akkor a m i iskolánkban is. S még az sem l e t t volna csodálatos, ha többet iszik : nem rég h a l t m e g a felesége, öt-hat félig neveletlen gyermek maradt a n y a k á n , egészen elég, hogy a szegény ember, kivált h a az tanitó, h o l t r a igya magát.
Mi pedig azalatt keringeltünk m i n t a gép foga, m á s szavakkal t a n u l t u n k . Azért v o l t a k a diktálok, h o g y a tanulás fen n e akadjon. Csoportok képződ-t e k a képződ-tudomány f o k a szerinképződ-t. A legapróbbaknak b e n t kellett maradniok az osztályban, s akik n e m
silabizáltak, azok tanulták a kétszer-kettőt. A dik-táló elkiáltotta éles hangon : ötször-öt huszoiiöt, s 10 gyerek t o r k a még élesebben kiáltotta r á : 5 X 5 = 2 5 , h o g y a harmadik szomszédba is elhall o t t ez a m o d e r n csatakiáelhalltás, m i g az egész k é t -szer-kettőn végig nem mentek. A nagyobbak ki-j ö t t e k az iskola-tornáczába, letelepedve a kivölgyelt
téglákra, s t a n u l t á k hasonló methodus szerint a zsoltárokat, a kikiáltó elől: Aki nem j á r a hitlenek t a n á c s á n ! — s u t á n a kiáltva a t ö b b i ; mig a legelső pad, akik m á r Magyarország történetét t a -nulták, kiültek az iskola végire, a szép verőfényre, s o t t vagy m i n d e n i k duruzsolta m a g á n a k H u n y a -dy János viselt dolgait, vagy a merészebbek gom-boztak. E l é g k i t ű n ő methodus volt ez a m a g a nemében ; ime mennyien m e g t a n u l t u n k általa irni, olvasni, sőt m é g számolni is. Csak egy hibája volt n e k i ; egy f o g volt kivetni való, rontó, hitvány a gépben : a v i g y á z ó k .
A bölcsek azt mondják, hogy m i n d e n e m b e r b e szorult valami a zsarnokból, amely ha tér van rá, kifejlik. De oly szivtelen, k e g y e t l e n zsarnokokat sehol nem lehet találni, m i n t a gyermekek közt.
Mikor az e g y p t o m i pharaó felindulásában, egyszer-re tiz ezer rabszolgának l e v á g a t j a a n y a k á t : ebben van valami e l t ű r h e t ő . V é g r e is azt egy p h a r a ó tette, az ország r e t t e g e t t ura, aki élet és vagyon fölött szabadon rendelkezik, s felindulásában t e t t e . De van-e fellázzasztóbb egy n e m e s érzésű, s talán testileg a többinél gyengébb gyermekre nézve, m i n t alávetve lenni egy n á l l á n á l nagyobb és d u r -vább kamasz uralmának, ki e h a t a l m a t épen azért kapta, mert n a g y o b b és durvább a többinél, s azt egész kegyetlen kéjjel zsákmányolja ki. B i z o n y á r a szegény Cserző uram meg sem álmodta, hogy az ő legnagyobb bűne, melyet a társadalom ellen el-követett, ezen vigyázók alkalmazásában állt : és mégis úgy v a n . Keserű vagyok a vigyázók ellen, m e r t sokat szenvedtem tőlük, m a g a m é r t is, m á s o k -é r t is. S a gyermek szenved-ései az eg-ész ember életére k i h a t n a k , amit a t a n i t ó k nem igen szokt a k elhinni, a n n á l kevésbé figyelembe venni. A n -n a k csak jól m e -n t dolga, aki a vigyázót s a j t t a l , pogácsával, kolbászszal, vagy n é h a - n é h a egy-egy krajczárral is lekenyerezte; az b á t r a n bekenhette a nyúllább v é g é t téntával, s azt oda n y o m h a t t a a kisebb fiú r u h á j á r a , akinek t a l á n nem volt t ö b b a n n á l az egy r o k k j á n á l , amelyet igy pocsékká t e t t e k ; sőt a szijkorbácscsal is v e r e k e d h e t e t t : biztositva volt, hogy a vigyázó fel nem adja, s ha valami vádaskodó laicus gyerek piszszenni m e r n e : j a j a n n a k ; m e g b á n j a szászszor, hogy a vigyázó
dolgába a v a t k o z o t t . Mert ne h i g y j é t e k , h o g y a gyermek valamivel is jobb volna mint a f e l n ő t t e m b e r ; épen olyan minden tulajdonaiban, csakhogy gyávább és gonoszabb. Az erősebbek és g a z dagabbak, mikor látták, hogy a vigyázónak t e k i n -télye és h a t a l m a van, ösztönszerűleg szövetkeztek vele, s az ö t - h a t gyerek u r a l k o d o t t az egész iskola fölött, a kik rettegtek tőlök is engedelmeskedtek nekik, mint az emberek félnek a hatalmasoktól.
S j a j volt a n n a k , aki a vigyázónak valamikor n e m volt engedelmes szolgája, vagy nem hozta m e g n e k i a kivetett adót, vagy épen azt merte m o n d a
-89 IG©
ni, liogy igazságtalanul i r t a fel Pap J ó s k á t a l á r m á z o k közé : ha fél esztendeig tartó b ű n h ő d é s -sel megmenekedhetett, az még szerencséje volt.
Ilyen zsarnok vala k ö z t ü n k a vigyázó , rendszeres adót szedve be ennivalókban és pénzben : mert mikor Cserző uram másodszor és utoljára bejött hozzánk, az első kérdése az volt : „ n o , kik voltak a l á r m á z o k ? " s azokat a vigyázó jelentésére, min-den további iuquisitio nélkül, kegyetlenül felfene-kelte , lévén neki azon princípiuma, h o g y a nem tanulóknak és leczke-mulasztóknak meg lehet bo-csátani, de a lármázok k i v á l ó a n főben j á r ó bűnö-sök. De h á t azért csak f e l n ő t t ü n k a vigyázó-me-thodus mellett is; s ha e g y n é h á n y gyermeki lelket beteggé t e t t és m e g n y o m o r í t o t t az a rendszer egész életére , ki törődnék azzal, hisz u g y is oly gazdagon nő az a sok gyerek, m i n t a gomba, abból bizony p u s z t u l h a t is e l !
Cserző J á n o s uram pedig addig búsult elhalt felesége és a sok gyerek miatt, mig egyszer vásár-kor feljött P e s t r e ; a „két bakokhoz" czimzett vendéglőben összeakadt régi miskolczi ismerősei-vel , a hol mig suplicans deák korában fordult m e g , jó emberek közlékenyek, könnyen kiöntik egymás előtt b á n a t u k a t , p a n a s z a i k a t ; a miskol-cziaknak ismét lakott i t t P e s t e n egy ismerősük, állására nézve ugyan csak szakácsné egy u r i ház-nál , de m u n k á s , takarékos , derék asszony ; nem túlságos fiatal de még nem is nagyon vén. E z is özvegy, Cserző J á n o s uram is özvegy : m i é r t ne könnyitenék meg egymásnak az özvegység t e r -hét ? A dolognak a vége a l e t t , hogy egy szép na-pon Cserző J á n o s uram m e g h o z t a az asszonyt.
Azt hiszem, nem bánta meg , hogy ú j r a meghá--zasodott. Az u j asszonyt m e g b í r á l t á k ugyan min-den oldalról, mikor a város többi asszonyai közt helyét elfoglalta : de ez k i b í r t a a bírálatot, sőt m e g is t u d o t t felelni valamennyinek. I. Napoleon n e m állapította meg helyét fényesebben az euró-pai fejedelmek közt, mint ő. Akit csak m e g lehe-t e lehe-t lehe-t n y e r n i szép szóval, azlehe-t megnyerlehe-te m a g á n a k ; akit ugy n e m lehetett, m e g n y e r t e éles szóval, mig az ellenfél m e g nem adta m a g á t .
A háznál u j korszak kezdődött. A gyermekek el lőnek helyezve, ki i n a s n a k , ki szolgálatba; a legkisebbik o t t h o n maradt házőrzőnek. Cserző u r a m csak m o s t kezdte ismerni állásának r o p p a n t előnyeit, m i u t á n egy okos asszonyi fő m e g t a n í -t o -t -t a rá. A h á z -t a r -t á s k ö l -t s é g e i , kivál-t az első ké-t esztendőben, a minimumra redukálódtak. Az u j menyecskét be kellett m u t a t n i a jobb h á z a k n á l és a j ó ismerősöknél : s ki ne lenne j ó ismerőse a ta-n í t ó ta-n a k egy kis városbata-n, ki m á r 25 év óta ta-neveli a város számára a p o l g á r o k a t ? Csak a saját t a n í t -ványai közül vált fiatal gazdákból kikerül egy de-rekas csapat. A z u t á n ott v a n n a k a névnapok, ke-resztelők, télen a disznótorok, a mikor a m a g y a r ember a hívatlan vendéget is szívesen l á t j a , vagy legalább nem küldi ki a h á z b ó l ; s az igaz m a g y a r b a r á t s á g n e m is várja a meghívást, hanem elmegy a hova szive vonja, „ugye p a p a ? " — s z o k t a m o n -dani t a n i t ó n é asszony. Szegény Cserző uram ugy bele j ö t t a látogatásba, hogy utoljára már roszul esett n e k i , h a saját asztalánál kellett étkeznie ;
pedig eleinte nehezen m e n t a szokatlan élet, de egy erős akaratú ügyes asszony sok m i n d e n t ki-vihet. A szomszéd asszony azon b o t r á n k o z o t t meg , hogy a tanitóék kéménye olyan r i t k á n f ü s -töl ; azok a b a r á t s á g t a l a n családok pedig, amelyek egy-egy n é v n a p o t feledékenységbe h a g y t a k m e n n i , a t a n i t ó é k véletlen látogatása által megérdemelt megszégyenítésben részesültek.
D e n e legyünk igazságtalanok. Boldogult Cserző uram , m é g a vigyázós rendszer mellett is sokkal többet használt a k ö z n e k , mint légiója azoknak a zsíros mellényü g a z d á k n a k , akinek asztalához most elment, hogy o t t a ki nem fizetett m u n k a di-j á t ételben-italban magához vegye. S az i s m é t
nem Cserző uram hibája volt, hogy a míg ő száraz csontvázzá t a n í t o t t a m a g á t , a község j u t a l m á b ó l nem igen kerülhetett az asztalára t ö b b , sovány bablevesnél. Az isten igazságából még igy is sok-kal több volt az ő részén, mint az emberekén , kik ezért megszóllották. S végre is ebben a mások l á -t o g a -t á s á b a n nem nyila-tkozo-t-t-e valami m a g a s a b b emberi a köznapinál : a szívnek n y í l t s á g a , m á s o k szeretése, valami mélyen érzett önmegalázódás, melyek I s t e n előtt bizonyára kedvesebbek, m i n t a m a g á b a zárt könyörtelen h i d e g s é g , vagy a teli k a m r á t ó l puffadozó gőg. Azért ne Ítéljük el Cserző u r a m a t , sőt ne még Cserzőné asszonyomat sem : inkább bocsássunk m e g nekik, és legyünk szána-lommal az emberi élet
irántA z o n b a n öreg ember könnyen beleszárad m i n -denbe , m é g az ilyen életmódba is. K ü l ö n b e n is Cserző u r a m a t h í j á b a n t r a k t á l t á k tyúkkal, kalács-csal : csak nem akart liizní tőle , sőt napról n a p r a soványabb, gyengébb, betegesebb lett. E g y hideg, ködös őszi napon azután ágyba e s e t t , s a p o r o s levegőjű iskola nem l á t t a többé. Á t k ö h ö g t e az egész t e l e t fekvő á g y á b a n , s mikor tavaszszal az élet a természetben m e g i n d u l , s minden csira k i felé t ö r a fényes n a p v i l á g r a ; az ő k i f á r a d t , m u n -kát végzett lelke is k i t ö r t a porhüvelyből, s fölke-reste ama legfényesebbet és legmagasabbat. E l e g e t fáradt, megérdemelte a p i h e n é s t ; s ha volt is neki bűne és gyengesége, bizonyára jutalmat t a l á l t a n -nál, ki a becsületes m u n k á s t és a sokat szenvedőt megjutalmazza.
Temetése n a p j á n minden osztályban elengedték az iskolát, még a gymnasiumban is. A félváros o t t volt a végtisztesség-tételen ; a deákoknak legtelje-sebb k á n t u s a énekelte négy hangból a szomorú halotti éneket s az öregebb e m b e r e k , k i k n e k gyerek-kori p a j t á s u k volt, kiknek fiaival vesződött, asztaluknál e v e t t , szemeiket t ö r ö l g e t t é k , mig a csoportba állított apróbb gyerekek bizonyosan azon t ö r t é k f e j ő k e t : ki lesz már most a kis t a n i t ó ?
És a z u t á n kivitték őtet is oda, a hol nincs többé tanitó és t a n í t v á n y , fenyegető és félő, síró és ríkató : h a n e m mind békességes pihenő lakók e g y -más mellett.
Cserzőné asszonyom pedig él és uralkodik m o s t is ; a főpásztor k á p l á n j á v a l megiratja évenkiut a maga f o l y a m o d v á n y á t ; el-elsóhajtozik boldogult férje u t á n , végezve a panaszos sóhajt azon mély értelmű igazsággal : I s t e n e m , miért is kell az e m -bernek m e g ö r e g e d n i ] B. F ,
—°0 9 0