Sej, daliás, bár módfölött rövid idők, amikor még nagy ember volt!
Amikor piszkosul jól keresett! Amikor nemhogy filléres, de forintos gondjai sem voltak! Amikor rá, Polgár Gyulára státuszának megfelelő, törvénynél is erősebb íratlan szabályok vonatkoztak! Amikor senki a kapcsolatai közül nem böcsülte őt értékén, ha kivonta volna magát eme elvárások béklyójából.
Pedig Polgár gyűlölte mindet.
Merthogy valahány szempont külsőséges volt: egy menő üzletember megjelenéséről kialakított eszménynek kellett megfelelnie. Polgártól kellékeket vártak, azokkal igazolandó önmagát.
Akkori szobáját („a hosszú, boldog házasság titka a külön háló férjnek-nejnek” − nos, ez nála nem jött be) a fürdővel kis folyosószerűség kötötte össze, mindkét oldalán plafonig beépített szekrények: a gardrób, benne a cuccok Polgár akkori gazdasági és társadalmi helyzetének feleltek meg. A gardrób munkaruha gyűjtemény volt, megjelenési és megfelelési jelmeztár. Polgár a farmer-dorcó-póló-dzseki négyszögben mozgott volna, de nem tehette: pozíciója nem engedte.
Az említett íratlan szabályok törvénynél is erősebbek voltak: senki munkakapcsolatai közül − üzleti partner, bankár, hivatalnok;
rangsorban elötte-mögötte-mellette álló; itthoni, külföldi − nem vette volna komolyan, talán emberszámba sem öltöny-nyakkendő nélkül.
Öltönyt mindazonáltal nem viselt, az már túl konformista lett volna, akárha csináltatja-varratja gardróbját: remekül föstött a konfekció Polgáron, aki akkor még precíz 48-as méretű volt. Ruhatára internacionálisan alakult.
A szekrényben sportzakók sorakoztak, hét-nyolc, mind Harris Tweed, néhány Glasgowból, a többség Londonból − a British Museum háta mögött, balra, két sarokra volt egy keskeny portálú, bent hosszú, barlangszerű bolt. Polgár zakói vékonyabb-vastagabb tweedból készültek, két-, illetve háromgombosak voltak, némelyik könyökén bőrflekk; színskálájuk a libafostól a sötétszürkéig terjedt; halszálkásak, kockásak, ezek keverékei − skót fantáziák. Mindhez egyszínű anyagból nadrágok (szövetsúly azonos a zakóéval!), pl. a sötétbarnás felsőhöz drapp, a szürkéshez fekete, stb.
Alkalmakra − munkavacsorákra, kisebb partikra, ilyesmikre (ezek foglalkozási ártalmak), meg magánörömeihez, tehát színházba,
koncertre − kasmírt öltött Polgár. Volt Sydneyből (tax-free, ott és akkor még akadt ilyen) három − sötétkék, fekete, drapp − ún. klubzakója, fémgombos, kétsoros mind, a megfelelő kiegészítő-színű, ugyancsak kasmír nadrágokkal.
Mellettük volt egy fekete meg egy bézs, egyszerű szabású szmoking − Polgár ezeket utálta leginkább, de hiába: aki követségi fogadásokra, mindenféle bálokra olyan meghívókat kapott, amelyeken „black tie”-t írtak elő kötelező viseletnek, nos, annak tűrni és viselni kellett az Akácfa utcából származó díszruhát. Hozzájuk rejtett gombolású ing (ebből a 40-es abszolút rendben volt) ugyanonnan, akár a fekete csokornyakkendők, nem előre megkötött! nem gumis! Polgár máig TUD csokornyakkendőt kötni!
Lógott ott három laza lenvászon zakó (piszkosfehér, piszkosfehérebb, még piszkosfehérebb), három fekete lenvászon nadrággal, forró nyarakra − itthon beszerezhetetlenek, a malagai El Corte Inglés-ben akciósan vágták utána, a fekete vászoncipőkkel együtt.
Ingeit Bécsből hozatta, a Szent István-dóm melletti egyik átjáróban kis fehérneműbolt, ahol mindig kaphatók voltak Polgár egyenholmijai. Ő ugyanis − kordivattól függetlenül - kizárólag sima világoskék, világosszürke; német puplinból vagy angol pamutból készült, fehérgalléros, fehérmandzsettás ingeket viselt, mindenkor. Némi eltérés csak a gallértípusoknál volt: cápa, félcápa, meg bécsi, meg kerekített, meg hosszított, meg legombolt, meg nyakkendő alatt pánttal gombolt, meg nyakkendő alatt olyan arany pálcikával összefogott − mindezek rövid ujjú változatban is.
Voltak azért pulóverek, kardigánok, sportingek is a ritka, mert szabad alkalmakra: családi, haveri összejövetelek, kirándulások, maszekutazások. A trencskó: ki-be gombolható, jellegzetesen kockás béléssel, az Oxford Street-i Burberry boltból; ősztől tavaszig le nem került Polgárról.
Keskeny szekrényrészben nyakkendők százai. Hugo Boss, Pierre Cardin, Dior, Armani, stb. − megannyi márkás darab, Polgár évekig minden létező és létezhetetlen ajándékozási alkalomra ezt kapott mindenkitől;keskenyek és szélesek, csíkosak, pettyesek, törökmintásak, absztraktok, kézzel festettek; vászonból, selyemből, szövetből − boltot nyithatott volna belőlük.
Lent a 43-as méret a standard: néhány dorcó, Nike, Fila, Wilson − fehértől a kéken át a feketéig. Ugyanitt volt hat pár „igazi” cipő, három barna, három fekete. Első látásra tök egyformák: elegánsan rondák;nem
túl hegyesek, nem túl szélesek. Tűzött minta, rávarrt szalag nélküli, sima, tompa fényű darabok − mind bőrtalpú, mind fűzős; gentleman nem hord mokaszint. Tüzetesebb vizsgálat kiderítette: egy barna meg egy fekete surranó egész vékony bőrből, egész vékony talppal készült; a másik duó úgy kb. normál anyagú, míg a harmadik eresztés kifejezetten vastag, a talpa is duplának tűnt, és a bőrbe kis, rombuszalakú gumiizék szervesültek − csúszásgátlók, őszi-téli latyakba. Polgár egyszer elautózott Zürichbe, ott a Banhofstrasse-i Bally boltban vásárolt, hat párat egyszerre, semmi feltűnő fazon, csak szolidan uraim!
Agyondíszített, csatos, vagy lyukacsosra furkált, kézzel varrott csukát tyúkszemes vénemberek, szétrúgott lábfejű focisták, kikupálódatlan bunkók csináltatnak, belvárosi divatcipészeknél.
Másik szekrényszárnyban volt kedvenc holmija. Avítt, patinás, kopottságában elegáns: valódi US Navy pilótadzseki, barna bőrből, prémgallérral − ez utóbbi már nem az eredeti, azt az idő és némely molyok vasfoga megette. Mellette lógtak farmerjei − koptatott, kőmosott, normál, vékony, kék, fekete, keki: Levi’s 501-es valahány, cipzármentesek! − nadrágtartófogasba fűzve várták a feltámadást.
Polgár ugyanis álmodozott.
Azt remélte: amint annyira befut, hogy magasról tehet valamennyi, a bevezetőben említett elvárásra, akkor földrészeken átívelő ruhatárát üstöllést szétosztogatja és ismét farmer-dorcó-póló-dzseki lesz rajta hónapszám.
Vágya csak felibe-harmadába teljesült. Ha kimozdul otthonról, 501-es Levi’s-t hord, ebből nem enged, de többnyire kitérdelt-kikönyökölt tréningben-mackóban-joggingban teng-leng árva paneljében, a befutóról-befutásról végleg lemaradt mára.
Meg különben is: egykori gardróbját többszörösen kihízta.