A magyarországi forrásadatolt éghajlat-termésalakulás reprezentációk a 17. században to-vábbra is egyenletlen megoszlásúak. Sopron város évenkénti rendszeres s a Szepesség vá-rosaiból származó részleges információk mellett az ország többi részéről szóló tudósítások inkább esetlegesek. A forráshiány torzító volta ellenére a század meghatározó, a létfenntar-tást zavaró tényezők Magyarországon is, a klíma mellett többnyire antropogén (hadakozás), biológiai (rágcsálók) és főleg epidémiai (pestis) eredetűek.
A Maunder-minimum előtti (1645), évtizedekben a magyarországi narratív forrásokban több esetben „rettenetes hideg” telekről és csapadékos őszi, téli évszakokról számoltak be, melyek tájegységenként eltérő intenzitással és nagyságrendben fordultak elő.
A lőcséi feljegyzések Szepesség-szerte kora őszi nagy havazásokat említenek a század első éveiben (1601, 1603). „Az ilyen korai (1603. szeptemberi) havazás nem is tartozik mi-nálunk a ritkaságok közé, de ritka, hogy ehhez hasonló nagy mennyiségben essék, és még ritkább, (…) hogy a hó már meg is maradt télre, minek folytán az aratás a hideg nyár miatt amúgy is nagyon elkésvén, sok keresztben lévő, sőt a magasabb dűlőkben álló élet tönkrement és a szegény nép téli készletnek híján lévén, ismét nyomorral és éhséggel küzdött.” 250
A török elfoglalta Nagykanizsa ostromával (1601. november) a császáriak felhagynak.
A „mély hó”, az erős, „fagyasztó” északi szél miatt a sátrakban, vermekben 1500 zsol-dos, a mezőn pedig 30 ló fagyott meg. A hideg, az éhség, a takarmányhiány miatt elvonuló
249 Merriman, R.B. 1938. 12– 31.
250 Sváby, V.48. , Bruckner. (Idézi: Réthly A. 1962. 119, 120.)
császáriak a földbe fagyott ágyúkat, lövegeket, a betegeket, sebesülteket is ott hagyták, mert
„az elviselhetetlen hideg minden emberi érzelmet kiolta” – jegyzi meg a krónikás. Csáktor-nyán a novemberben visszavonuló sereg ember, állat – „jég alá merült”, az út mentén pedig sok nőt, gyermeket, katonát lehetett látni megdermedve, lerogyva, „segély nélkül ott múltak ki.”251 Vidovich – Istvánffy 1602-ben pedig országszerte a „barmokra” is áterjedő „iszonyú”
dögvészre emlékezik.252
A soproni feljegyzés is szigorú, sok hóval járó télről írt, melyet 1602-ben korai tavasz és jó gabonatermés követett. A bor kevés lett, de jó, akóját 10 tallérért adták. A város püspöke, Pető Márton ugyan megtiltotta a bor Márton-nap előtti (november 11.) eladását, de rendele-tét, figyelmen kívül hagyták. 253 A fentebbi esetek azt mutatják, hogy az egymástól viszonylag távolabb eső térségek (Szepesség, Sopron, Székesfehérvár vidékeinek) őszi (téli) évszakai-ban a csapadék és hőmérséklet alakulása bizonyos egyidejűséget is mutattak.
A soproni Bruckner-, Payr-krónikák feljegyzéseiben 1603-ban a gabona-, bortermés ke-vés, 1605-ben drágaságot idézett elő a háború, 1606-ban a szárazság országos, 1607-ben pe-dig egy tipikus meteorológiai aszályos év leírását örökítették meg. „Ebben az évben” (1607) Sopronban „nem volt tél, sem hó, sem hideg, (…) februárban zöldült az erdő és áprilisban már vörös cseresznye volt.” Júliusban viszont a forróság nagy volt, „majdnem felgyújtotta az erdőket, sok fa teljesen kiszáradt: szalma és széna, valamint sarjú nem lett. Bor kevés, de nagyon jó, és oly erős volt, égetett, mint a pálinka.” Gabona is kevés lett, de jó.
Hennig 1607/1608 telét igen keménynek ítélte Európában és Észak-Amerikában. A ma-gyarországi feljegyzésekben is nagy hóval, hideggel járó tél szerepel, de mint írták, „utá-na bő aratás következett.”254 Az általánosítások, ahogy többször is szóvá tettük, óvatos-ságra intenek. Sopronban például 1608-ban, sem bőség, sem hiány nincs: közepes bor- és gabonatermést jegyeztek fel.
A Maunder-minimum előtti (1645) forrásadatolt települések és vidékük klíma-termés mennyiség/minőség reláció említett esetei arra utalnak, hogy az éghajlat a század első évtizedében viszonylag szinkronban volt a hasonló nyugat- és közép-európai térségek fej-leményeivel. A soproni feljegyzésekben például a Maunder minimum előtti évtizedekben nagyjából jó, közepes és gazdag terméssel járó éveket rossz évjáratok követték, vagyis majd-nem minden második évben a termés (gabona, bor) mennyisége/minősége eltérően alakult.
Mindez arra is utal, hogy a rossz és jó évek nagyjából kiegyenlítették egymást.
A termés-klíma reláció főbb jellemzőit, illetve fordulatait tovább erősítik az 1609, 1610, 1611-es évek soproni feljegyzései: 1609-ben hó nélküli tél volt, végig dolgozni lehetett a földeken, sok jó bor, gabona termett és „békés év volt”, viszont vidéken „ebben az aszályos évben” marhavészben „sok” igásállat elpusztult. A következő 1610. év is „száraz volt, kevés bor és gabona, szalma, széna termett, sarjú viszont semmi.” Hasonlóan az 1611. évben is:
a bor- és gabonatermés „nem sikerült”, a „bor savanyú” lett. Nagy drágaság volt a soproni
251 Vidovich– Istvánffy, .856, 863., Fejérváry, 166a., H.F. (Idézi: Réthly A. 1962. 114–115.)
252 Vidovich– Istvánffy. 874. (Idézi: Réthly A. 1962. 117.)
253 Bruckner, Fauth 21/a, Payr 6. (Idézi:Réthly A. 1962. 116-117.)
254 Bruckner, Payr 10, Murányi 1900. 22. Hennig 55. (Idézi: Réthly A. 1962. 125.)
piacon, májusban „egy cipó kenyérért ½ tallért, sőt még többet is kellett adni, miért is egy hét alatt több százan éhhalállal pusztultak el, s utálatos betegségek is felléptek.”255
Térben kiterjedtebb szárazságot sejtet Sepsi Laczkó Kassán kelt 1611. júniusi feljegyzésében: Forgách hadai a „Tiszántúl menvén….nagy szomjúságot bocsáta Isten rájuk, egynéhány ember holt meg szomjúval a hadban, az után sáska szállott a táborra, hogy Má-ramarosba ment.”256
Az ország nyugati részein (Sopron, Pozsony) 1612, 1613 jó, közepes évek, noha a pestis is dühöngött: „a búzát 30, a rozst 28, az árpát 20, a zabot 10 dénárért adták köblönként” a pozsonyi piacon. A következő év (1614 júniusában) „gonosz, mérges köd hullott, amely egész Pozsony, Nagyszombat és Galgóc teljes környékén sok ezer hold föld gabonáját megrontotta, úgyhogy csak az üres kalászok maradtak állva, erre az országban nagy drágaság keletke-zett, amint azt a mi környékünkön és megtapasztaltuk.” Bor, gabona kevés lett, hasonlóan a Szepességben, Tállyán is csak 131 hordó bort termett.257 A soproniaknak 1615-ben a gaz-dag bor- és gabonatermés kiváltotta értékesítései nehézségeik voltak a bor Bécsbe juttatását illetően: 4-5 nap alatt csak 8 akó ment Bécsbe, júliusban pedig az 1599. évihez hasonló jó borból 11 ezer akó volt eladatlan. Amit a rossz utakkal, a rablótámadásokkal, s az ínséggel (?) indokoltak. 258
Ezzel szemben 1616-ban hidrometeorológiai aszály jelei mutatkoztak Sopron, Nagy-szombat, Bécsújhely vidékén, Nyitra és Trencsén megyékben. Nagyszombatban miközben a
„döghalál embert és állatot irtott,” nagy szárazság miatt a város és vidékén,– de mint írják– s az ország déli részén is, az „őszieket újból kellett vetni. És ami még súlyosabb, maga a nemes termés is kigyulladt a hallatlan szárazságtól és hamuvá égett. Morvaországból sok gabonát vittek őrlésre Puhóra (Puchow) Trencsénbe és máshova.” Sok helyen a „fű kigyulladt”, víz-hiány is volt.259 A Nyitra és Trencsén megyei feljegyzésekben is (1615, 1616) nagy száraz-sággal járó években, a gyümölcsfák kiszáradtak, gabona, széna, bor alig termett. Sopronban (1616) aratás előtt a „Koln-kutakban” nem volt víz, a Fertőtó leapadt, „sok ember vérhas-ban, szorulásban betegedett meg, sok gyermek” is meghalt. Széna, sarjú nem lett, viszont a gyümölcs- és szőlőtermés „pompás” volt. „Sok faluban tűzvész pusztított.” Bécsújhelyen a császári kastélyt a villám felgyújtotta, 20 ezer tallér érték elégett.260 A szárazság, az aszály, mint Sopron esete is jelzi, egyenletlen hatással volt a termés mennyiségére/minőségére: van, aminek kedvez (gyümölcs, szőlő) és van, aminek nem (gabona, takarmány).
Magyarország északi (királyi) térségében a három száraz, aszályos évet követően jobbra fordult a helyzet (Zemplén, Sopron, Nagyszombat). Sepsi Laczkó beszámolójában Zemplén megyében 1617-ben „az Isten csodálatos nagy bőséget ada mindenben: bor, búza, árpa, zab, borsó, rozs, tenkely (tönköly), lencse, répa nagy bőségben termett. Szikszó tájon egy hordó bort adtak száz forinton.” Az árpának, zabnak, kölesnek „semmi böcse (becsülete) nem volt.
255 Bruckner. (Idézi: Réthly A. 1962. 128.)
256 Fauth 22a., Sepsi Laczkó, III. 127., Payr 11., Bruckner. (Idézi: Réthly A. 1962. 129–130.)
257 Payr 12., Fauth 23. (Idézi: Réthly A. 1962. 133.)
258 Payr 12., Fauth 23a., Dongó, I. 22. (Idézi: Réthly, A. 1962. 133.)
259 Hain, G. 151., Kaprinai LXXIX. 38. (Idézi: Réthly A. 1962. 134–135.)
260 Bruckner, Fauth 23a, 24a, Payr 12, Pap I. 1822. 266., Kaprinai, LXXIX. 38. (Idézi: Réthly A. 1962. 134–137.)
E bő esztendőnek asztagai sokáig is állanak minden helyeken, még cséplőt sem talált az em-ber reája: két esztendeig is állott sok helyen és harmadik esztendőre kelve megmuskásodott.
Ez pedig Isten ostora lőn, mert böcstelenségben (nem becsülték) tartják vala az Isten aján-dékát az emberek. Sokan azt mondják vala a bőségért: Ha az Isten mindenkor ily bőséget adna, és csak ilyen ára lenne a búzának, az fejében soha nem is szántanék – úgymond.
Azért megbosszulá az Isten a háládatlanságot, és számtalan egereket, muskákat (legyeket) támaszta, melyek az asztagokat emésztik vala: a szemül álló búzát is muska” (muslica) szinte úgy emészti vala, még az búza vermekben is.” 261
Sopronban is 1617-ben „nagy szüretünk volt – jegyzi meg a krónikás, – sok jó bor termett, aminő emberemlékezet óta nem fordult elő. (..) Egy tizedhatod rész 40 akó cefrét adott.”
A gabonatermés is jól sikerült. „Igen enyhe telünk volt, annyira, hogy a lakást fűteni sem kellett, és egész télen át a szabadban dolgozni lehetett.” A bő esztendő emlékére, „Lackner Kristóf polgármester a régi városháza emeleti folyosójának boltozatára arany betűkkel írat-ta: Annus aureus 1617.” Nagyszombatban is, mint írják , „ebben az évben (1617) bőviben voltunk minden élelemnek, bor is volt bőségesen, bár a lehullott eső miatt nem volt olyan jó, de mégis iható. A szántóföldek nem csalták meg az aratókat, sem a kertek a kertészeket.”262
A következő év őszén 1618-ban Sepsi Laczkó már arról írt, hogy Zemplén megyében
„oly szűk lőn a bor (…), hogy a hol azelőtt a nagy szőlőkben száz hordó bor termett:egy vagy két hordó bora ha termett… Ebben a szűkségben mindazáltal az liszkai, bényei és tolcsvai hegyen annyi bort ada Isten, hogy az országnak legnagyobb részében is annyi bor nem lőn.
Isten hol akarja a szűkségben is adhat.” 263
Északnyugat-Magyarországon (Sopron, Pozsony, és Zemplén-Abaúj-Torna megyék) a tavaszi fagyok (1618) miatt gyenge volt a termés. Nagyszombat vidékén 1619-ben évközi negatív hatás éri a növényeket: „rozs virágjában, a zab és az árpa zöldelve pusztult el, a szőlők pedig a kora tavaszi fagyokat sínylették meg, kevés bor lett.”264 A térségben az 1621–
1622-es is rossz évek, csapadékos, viharos, hűvös. Pozsony vidékén a Vág kétszer is kiáradt, elpusztította a gabonát, a veteményeket, több házat és épületet rombolt le, a gabona ára „igen felszökött”, egy köböl búza 1 forint 50 dénár, a bor savanyú, szüretkor egy urna bor 6-7 forint volt, sőt „annál többe” is került. Sopronban pedig egy akó bor 10 forint volt. Lőcsén az árvíz elrontotta a malmokat, halastavakat, kerítéseket, a cserzőházakat, a szomszédos községekben a házakat, templomokat is alámosta. A város szőlőiből csak 62 hordó bort kapott, „egy-egy hordó fuvardíja 7 forint volt, a kis fuvaré 4 forint.” Késmárkon is áradásokra, illetve betegsé-gekre panaszkodtak: a „kicsinyek között” a himlő, a felnőtteket az „éhség és pestis kínozta.”
Lengyelországból koldusok nagy csoportjai jött az országba, de „részben már útközben el-haltak, részben nyomorúságosan eltengődtek.”265
261 Sepsi Laczkó, III. 170. (Idézi: Réthly A. 1962. 137.)
262 Sepsi Laczkó, III. 170., Brukner., Kaprinai, LXXIX. 40. (Idézi: Réthly A. 1962. 137.)
263 Sepsi Laczkó, III. 171. (Idézi: Réthly A. 1962. 138.)
264 Kaprinai LXXIX. 58., 63., Sepsi Laczkó , III: 236, 245, Bruckner. (Idézi: Réthly A. 1962. 140–141.)
265 Genersich, I. 370, Wagner, A. An. Scep. II. 67., Kaprinai LXXIX .87, 95., Hain, G. 157., Bél-Závodszky 378., Payr 16., Term.Tud. Közlm. 1891. 95. (Idézi: Réthly A. 1962. 141– 142.)
A Szepességben (Leibic 1622) egész évben nagy drágaság volt, az aratás előtt a rozst 5, az árpát 4, a zabot 2 forintért adták, „de így is nehezen lehetett találni, akár a Szepességben, akár máshol. Igen sok koldus jött, különösen lengyelek asszonyaikkal és gyermekeikkel, közü-lük sokan az úton elerőtlenedtek és összeestek. Az abrakkal is ez volt a helyzet, ezért a jószág nagyon szenvedett amíg a fű kinőtt. Sokan felaprított szalmával etették valahogyan lovaikat.
A drágaság tovább tartott, sőt nagyobb lett, szeptember és október hónapokban a rozs 3, búza 4 forint, az árpa 224 dénár, a zab is 1 forint lett volt. Mivel még dögvész is támadt, a koldusok eltűntek, meghaltak, mások félelmükben tűntek el, mert a dögvész a városban és falvakban akkor hagyott csak alább, amikor azokat már majdnem kiürítette.” Késmárkra, Lőcsére 1622-ben a pestis Debrecenből (Sárospatakról) terjedt át, Kassa, Eperjes, Bártfa, Kissze1622-ben, Lőcse érintésével. „A szegénység közt ínség is nagy volt, mogyorórügyeket kevertek össze korpával, azt ették.” Sopronban 1622-ben jó bor- és gabonaév volt, „de minden drágább lett, a bor akó-ja 15-22 forint között volt, a marhahús fontakó-ja 34, egy tojás ára 48 dénár, a gabona vékáakó-ja az év végén 10 tallér, egy pár férfi csizma 8 forint, egy akó bor 24 forint, egy pár ökör 108 tallér, karácsony felé egy disznó ára 25, egy ököré 150 tallér volt.” Lőcsén a pestis és drágaság két évig tartott, 1668 halott volt, ebben nincsenek benne azok, akik „kórházban, a majorokban, kertekben, a szabadban zene és énekszó nélkül kerültek sírba.”266
A királyi országrész megyéiben csak a soproni feljegyzések tudósítanak jó és közepes ter-méssel járó évekről (1622, 1623, 1624, 1625, 1626), annak ellenére, hogy a telek kemények, hóban gazdagok voltak, 1623-ban és 1624-ben pedig a nyarak aszályosak is. A Szepességben – Leibic, Késmárk, Durand, Lőcse, Köprény (1627, 1628,1629) a jég elverte a lábon álló őszieket, malmokat tett tönkre az áradás – „juhot és kecskét, más aprójószágokat agyonvert.”
Lőcse város szőlőtermése 1628-ban a sok eső miatt, Benyén 18 nagy hordó és 1 hordó ürmös lett, Liszkán pedig 20 nagy hordó és 1 bödön ürmös termett. Sopronban is nedves esztendő volt, a bor savanyú lett akárcsak 1627-ben, egy icce bor ára 10 magyar dénár volt, a gabona is rossz volt. Szlavóniában az éhezés– státusztól függetlenül– minden társadalmi csoportot érintett: az „emberek halomba haltak, sokakat az ú tmentén temettek el, sok jobbágy Magyar-országra vándorolt, aratáskor és utána szegény jobbágyok betegségek miatt elgyengültek, meghaltak, házaik nagy része pusztán maradt. Mágnások és nemesek is különféle betegsé-gekben sínylődtek, sok jobbágyot aratás után visszaküldtek Szlavóniába.”267
A 17. század 30-as és 40-es évei többnyire jók, nincsenek vészhelyzetek, annak ellenére, hogy a nedves és száraz, aszályos évszakok váltakozása mellett, továbbra is gyakoriak a járványok. Sopronban két vásárt 1633-ban (Margit- július 13., Erzsébet-napit – november 19.) a Magyar kapu előtt tartották a pestisjárvány miatt (1056 halott). A folyamatos jó évek 1638-ban megszakadnak, amikor rossz lett a bor és gabonatermés. A következő évben, 1639-ben országszerte gabonahiány volt, amit a körmöcbányai feljegyzés a nagy szárazságnak tulajdonított.268
266 Wagner An. Scep. II. 67., 27., Hain, G. 161., Bruckner, Payr 17, 18. (Idézi: Réthly A. 1962. 143–144.)
267 Wagner, A. Scep. II. 68., Hain, G. 165, 183, 184, 185., Závodszky 378, Bruckner, Payr 19, 20, 21., Keglevich 241. (Idézi: Réthly A. 1962. 144–149.)
268 Bruckner, Payr 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28 ., Hain, G. 192., Almanach, 1778. 412. (Idézi: Réthly A. 1962. 150–
162.)
Az 1640-es években némi fordulat áll be a felső-magyarországi részeken. Szepesség-ben (Lőcsén) 1640 júniusában a nagy felhőszakadások miatt áradások voltak: épületeket, majorságokat, a „cserzőépületben 1000 darab bőrt vitt el víz, 4 ember 2 férfi 2 gyermek megfulladt.” Sopronban is a nyár esős volt, „októberben szüretkor hideg és hó miatt, két ember megfagyott, közepes lett a termés, a bor viszont jól sikerült.” A következő évek: 1641, 1642, 1643 gyenge bor- és gabonatermő esztendők voltak Sopronban. Lőcse 1644-ben 60 hordó bort kapott a város szőlőjéből, ami gyenge termésre utal. Ezzel szemben Sopronban gabonában, borban jó esztendő 1644: „egy mérő búza 13-15 garasért kelt el, a rozs ára 10-12 garas mérője, a bor akója 3-5 birodalmi tallér,” és mint megjegyzik, a „nyáron mindig volt eső, az ősz szép volt.”269
A hivatkozások a Maunder-minimum előtti (1600–1645) előtti évtizedek feljegyzéseiből az derült ki, hogy nagyobb térséget átfogó, gazdag terméssel járó év az 1617-es év volt, vészhelyzet pedig 1621– 1622-ben állt be, noha lokális volt (Szepesség), mégis egy nagyobb régióval (valószínű Dél-Lengyelország) hozható kapcsolatba, amikor az éhínség együtt járt a pestisjárvánnyal. A magyar, lengyel fejlemények egyidejűek az 1622. évi nagy angliai éh-ínséggel, azonban a három– angliai, magyar- és lengyelországi (?) – létfenntartási vészhely-zet hátterében különböző meteorológiai szabálytalanságok állnak: a kemény telet követően Szepességben az erősen csapadékos, hűvös nyár, Angliában pedig az aszályos nyár. Lőcsén az 1621 és 1622 két évében pestis és drágaság együtt 1668 emberáldozattal járt, ami arra utal, hogy az 1620-as években nagyobb térséget (Sárospatak, Debrecen) érintő pestis (him-lő) mellett, a szepességi szegénység elhalálozásában jelentős szerepe lehetett az éhezésnek, alultápláltságnak, aminek mutatói koldulás s az elhalálozás. Noha az évszakok időjárása és a termés alakulása az ország északnyugati térségében a jelzett évtizedekben (1600–1645) sem általánosítható, mégis változékonyabbá vált az előző századhoz képest. Továbbra is jellemző volt a természet kiegyenlítő mechanizmusa, vagyis a rossz termést rendszerint jó termés követte, aminek függvényében alakultak az élelem piaci árai. Viszont a térségben a csa-ládok élelemháztartásában az elhúzódó élelemhiány– úgy tűnik– többnyire átmeneti, rövid időtartamú, különösebb élelemválság tünetekkel nem járt.
A Maunder-minimum kezdő évében 1645-ben az erdélyi Segesvár jegyzője, Krauss György Magyarország egészére utalva, azt írta, hogy aszályos év volt, gyenge volt a bor és búzatermés, a piacokon drágaság uralkodott és pestisjárvány is dühöngött.270 A járvány jelen-létét a soproni krónika is megerősíti, ugyanis a pestis miatt a Fülöp-napi (1645 augusztus 23) vásárt a Magyar kapu előtt tartották.
A Maunder-minimum időszakában (1645–1715), a klimatológusok körében elfogadott, hogy az átlagot meghaladó lehűlés jellemezte a kontinens éghajlatát. Azonban kontinensszerte, így Magyarországon is, az előző évszázadokhoz hasonlóan a lokális terekben egyeletlen, szétszórt a hőmérséklet és csapadékmennyiség megoszlása. Ebben nem elhanyagolható sze-repet játszottak az évközi hőmérséklet és csapadékmennyiség változásai, melyet az adott térség domborzati, vízrajzi, mikroklíma sajátosságai tovább árnyaltak, negatív és pozitív
269 Hain, G.196, 200, Bruckner, Payr 28, 29, 30, 31. (Idézi: Réthly A. 1962. 162–173.)
270 Krauss, G. 1994. 450.
értelemben egyaránt. Példaként ismét a soproni krónikásokra hivatkozhatunk, akik minden évben feljegyezték az éghajlat-termésalakulását: s az említett1645. évi pestis mellett a kró-nikás még hozzáteszi, hogy Sopron város kútjai kiszáradtak. Hasonló hidrológiai aszályt jegyeztek fel Sopron vidékén 1689-ben és 1694-ben: a gabonatermés közepes, bor kevés, gyenge, széna, takarmány nem lett, a Fertő tó leapadt. Jó gabonatermés volt viszont 1650-ben, a „búza vékáját 1 forint körül adták, a kétszerest 26, a rozs 15-17 garas.” Borból keve-sebb lett, mint 1649-ben.
Az évközi időjárás – változásra jó példa Sopron, ahol a város földjein 1655-ben az őszi gabona kifagyott, tavasszal sokan kiszántották és árpával vetették be: „volt aki nem” vetette be földjét, s „egy eső után magákhoz tért a gabona, bár gyér lett, mégis sok volt, minden jó közepes lett, a bor is. A káposzta, répa, hajdina is jól sikerült, zab és köles volt kevés, de nem volt drága a piacon. Ebben az évben is pestis volt.”271 A nyár hideg volt (1658), a sok jégverés a gabonát, szőlőt tönkretette, kevés bor termett, „aki 100 akót várt 20-at kapott.”
A bor mégis olcsó volt Sopronban, aminek „oka a sör volt, mert az idén (1658) megnyílt a második sörház is.” Az év végén „egy mérő búza 2 forint 5 garas, a legdrágább rozs 1 forint 15 garas.”272 A következő évben (1659) Sopron földjein már „remek bor termett, de gabona közepesre sikerült.” A század 60-as éveiben, 1669. év nagy hideggel indult Sopron vidékén, március „szerfelett száraz volt, április kezdete szép, majd havazás volt, hideg 8 napig tartott, a gabona mégis olcsó volt, a rozs 7-8, a búza 11-12 forint.” Borban közepes esztendő volt.273 Nedves évek járulékos következménye a soproni krónikás megfigyelése szerint (1662) a sok a „kukac” és a „kis békák”, melyek megmérgezték a legelőket, ennek tulajdonította a mar-havész kitörését.
A soproni földeken 1670-ben jó gabona és bor termett, a bornak nem volt elegendő hordó.
A Bruckner – krónikában 1671,1672, 1674 jó évek, gabonában és borban egyaránt, valamint gyümölcsből is sok lett. 274 Száraz, aszályos az év volt 1676-ban, már szeptemberben szüret volt, a bortermés nem volt nagy, de „pompás bor termett, amelyet a borkereskedők Márton napig elvittek.” A városban 1678-ban pestisjárvány dühöngött, a Rába vidékén a járvány mi-att zárlat volt. Gazdag borévről tudósítanak 1680-ban: a „káposztás kádak” is megteltek, nem volt elég boroshordó, a gabona is jó volt, az évi vásárt a városban a pestis miatt nem tartották meg. A „legszebb bajor búzának mérője 15 garas, a magyar búza 9-10, a rozs és árpa 8, a zab 6 garas.” A következő évben, 1681-ben kevés, de jó bor termett, hasonlóan 1683-ban is, amikor sok lett a kajszi- és őszibarack, a „barackból igen jó pálinka lett.” Száraz években (1689,1690, 1697, 1698) a borból közepes termés volt, „de igen jó, erős, a gabona is jó volt, de a széna, sarjú, főzelékfélékből kevés lett, káposzta nem termett.”275
A változás Sopronban 1700-ban áll be: a szüret ugyan „nagy volt, de minőségileg gyenge és alsóbbrendű bort adott, a gabona is a gyakori esőzések miatt rossz lett, búzának mérője
271 (Bruckner), Payr 32– 49. Idézi: (Réthly A, 1962. 173–184.)
272 (Buckner), Payr, 5– 62. (Idézi: Réthly A. 1962. 175–201.)
273 Pray 54 – 65. (Idézi: Réthly A. 1962. 193– 206.)
274 Payr, 49– 54. (Idézi: Réthly A. 1962. 184–191.)
275 Payr 87., Babotsay, 1901.139., Bruckner. (Idézi: Réthly A. 1962. 227– 239.)
2 forint.”276 A Maunder-minimum utolsó időszakának kezdetén (1700– 1715), a soproni fel-jegyzés mérleget vont: „Az évszázad első éve (1701) épp olyan bizonytalansággal kezdődött, mint amilyennel az elmúlt század utolsó esztendeje véget ért.” „Havazással kísért
2 forint.”276 A Maunder-minimum utolsó időszakának kezdetén (1700– 1715), a soproni fel-jegyzés mérleget vont: „Az évszázad első éve (1701) épp olyan bizonytalansággal kezdődött, mint amilyennel az elmúlt század utolsó esztendeje véget ért.” „Havazással kísért