A Maunder- minimumot (1715) követően kontinensszerte az évszakok középhőmérséklete, ha rövid időre is, emelkedett. A 18. század harmincas évtizedeitől a nyarak melegek és csapa-dékosak, a telek, tavaszok, őszök hőmérséklete viszont újra hűvösebb – hidegebb lett. Ennek ellenére 1715–1738 között kontinensszerte jó termések voltak. Franciaországban 1715–1730, és 1735–1738 között néhány év kivételével (1711, 1716) jó gabona- és bortermésről és olcsó piaci árakról számolnak be.348
A melegedési tendenciának tulajdoníthatják – többek között – Kína lakosságának rendkívüli növekedését.349 Általánosabb értelemben a műszeres mérések alapján valószínűsítik azt, amit évszázadok óta minden földműves számon tartott, tudott, hogy a melegebb tavaszokat, jó nyarakat az 1718, 1719, 1720, 1726. években nagy havazásokkal járó telek előzik meg. Ha viszont az 1690–1745 közötti évtizedeket nézzük, akkor láthatóan a téli és nyári hőmérséklet évtizedes léptékei is ingadozóak a Kárpát – medencétől Nyugatra eső térségekben. A hi-deg telek ellenére különösen jó nyarak voltak a gabona, a zöldség, a gyümölcsösök számára 1720-tól 1739-ig terjedő két évtizedben Franciaországban, Svájcban, ami a korai szüretekben (szeptember) , illetve a bormennyiségében és minőségében is megmutatkozott. Egyetlen za-varó tényező van, az 1725. év, amikor rövid időre ismét lehűlés áll be. A hideg telek ellenére különösen jó nyarak voltak a gabona, a zöldség, a gyümölcsösök számára az 1720-tól 1739-ig terjedő két évtizedben Franciaországban, Svájcban, ami a korai szüretekben (szeptember), illetve a bor mennyiségében és minőségében is megmutatkozott. Egyetlen zavaró tényező van, az 1725. év, amikor rövid időre ismét lehűlés állt be. Azonban a nagy változást 1740-től valószínűsítik: 1737-ben vulkánkitörés volt a Kamcsatka-félszigeten, Guatemalában pedig a Fuego-vulkán tört ki, s az atmoszférába került vulkáni hamu hűtőhatással járt, ami hozzá-járulhatott (John. D. Post) az európai kontinens hőmérsékletének fokozatos csökkenéséhez az 1739-es évtől kezdve. Tény, hogy Nyugat-Európa-szerte 1740 tele nagyon hideg: Íror-szágban, Angliában, Németországban Csehországban. Franciaországban például 74 napon át (1739. október és 1740. március) nagy fagyok voltak. Az 1740. év jellemzője: a tavasz hideg, esős, a nyár hűvös, az őszi betakarítás ideje kitolódik október hónapra, Skandináviában pedig helyenként az aratás is elmaradt.350 Európa-szerte mindez a gabonaárak mértéktelen emelke-dését vonta maga után, sőt a rá következő években Nyugat-Európában 1744-ig a gabonaárin-dex 102-85 között ingadozott. Finnországban, pedig a gabonaárak 44,3%-kal emelkedtek: az élelemhiány 1740–1745 közötti éhínség s az elhalálozások emelkedését vonta maga után. A mortalitás európai indexe 101 volt 1743-ban, majd 81-re csökken 1744-ben. Tizenegy ország
348 Post, J.D. 1977., Le Roy Ladurie, E. 2004. 522, 536., Luterbacher, Jurg et al. In: Science. 2004. (303).4., Pfister, C. 1999. (Idézi: Le Roy Ladurie, E.– Vasak, A. 2007. 59–60.)
349 Le Roy Ladurie, E. 2004. 533.
350 Le Roy Ladurie, E. 2004. 579–585.
termékenységi vizsgálata (1740–1743 között) azt mutatja, hogy a hiány éveiben a születések száma mindig csökkent, majd visszatért korábbi szintjére.351
A kontinens éghajlatára újabb módosító hatással az izlandi Lakagigar vulkán kitöré-se (1783. június 8.) volt, amely a 18. század harmadik (1709/1710, 1739/1740) átmeneti, hőmérséklet változását vonta maga után.352 Kontinensszerte a hőmérők a Laki vulkánkitörést követően 1783. júliusban rendkívül meleget, majd 1783/1784 telén nagy hideget mutattak.
Az izlandi Laki vulkánkitörést követően nőtt az elhalálozások száma a Brit – szigeteken, amit a korabeli diagnózis a fertőzött levegővel hozott összefüggésbe: Angliában 1783 au-gusztusában hatezerrel többen haltak meg, mint 1782 azonos időszakában. Szeptemberben 10 000, októberben 3 700, novemberben 1000 körül, decemberben 3000 elhalálozást tartottak nyilván. Nem csökkent 1784-ben sem a légúti betegségben elhaltak száma, januárban 4000, februárban 6000, márciusban 4000, áprilisban 2500, májusban 2000. Összességében 1783.
július és 1784. július között 37 500 többlet emberveszteséggel számolnak. Franciaország, Németalföld, Norvégia, Skócia egyes térségeiben a lakosság a kénszulfáttal fertőzött levegő okozta légúti megbetegedésekben szenvedett, s a fertőzött legelők miatt az állatállományban is keletkeztek károk.353 A 18. század 40-es éveitől számított, a kontinens egészére kiterjedő újabb lehűlési ciklus, a 19. század első felében éri el „mélypontját,” amelyben szintén a vul-káni tevékenység (Tambora) játszott közre.
A magyarországi forrásokban is markánsan három időpont volt szinkronban a kontinens többi térségeivel: a már ismertetett 1709/1710., valamint az 1740/1741. és 1783/1784. évi.
A köztes évtizedekben a lokális, regionális térségekben, a domborzati- és vízrajzi viszonyok, a mikroklíma függvényében, kisebb – nagyobb eltérések mutatkoztak az ország két nagyobb éghajlatzónája között, az Alpokhoz közelebb eső, hűvösebb, csapadékosabb a nyugati, du-nántúli, illetve a keleti, alföldi, melegebb, szárazabb térségében.
A század első felében, vagyis az 1715. évet követően, több forrás országos szárazsá-got említ, azonban ennek hatása az élelemháztartás alkotó elemeire egyenletlen megoszlá-sú. Reimann főorvos (Eperjes, 1718. augusztus 25.) a Breslauban megjelenő folyóiratnak küldött helyzet jelentésében : a „szép reményeket keltő meleg tavaszt követően – mint írta – szárazság állt be, a tavaszi vetés nem kelt ki. Aratásról szó sem lehetett, a kalászokat szá-lanként gyűjtötték be… búzában, árpában és zabban sok volt az üszög, a kalászok szemeiben szürke por volt.” Eperjestől „dél felé haladva az országban annál gyalázatosabb a vetések állapota”, sok helyen az elvetett magnál több nem lett, a kárt növelték az egerek, hörcsögök.
A Szepességben (Eperjes, Lőcse) 1719. szeptemberi mérleg szerint az 1718. évi őszi nagy szárazság idején elvetett mag sem jött vissza, mert nem csírázott ki. Viszont „árpa, zab,
351 Le Roy Ladurie, E. 2004. 593–595.
352 A 18. században kezd elterjedni a hőmérő, a barométer használata: Szepesváralja (1783, 1785), Komárom, Lőcse (1784), az erdélyi Abrudbánya (1784), Nagyszeben (1798), Máramarossziget (1796),, Szabadszállás (1795), Magyarigen (1798), Ungvár (1799). A 18. század közepén (Nagyszombat 1755) kezdetét veszik a hivatalos meteorológiai megfigyelések. Az egyetem Budára való áthelyezése (1777), az átépített királyi pa-lotába, csillagászati torony építését is elkezdik, amely 1780 január 1-től végzett meteorológiai megfigyelése-ket a Nagyszombatról elhozott műszerekkel, majd 1781 november 8-tól Mannheim-i Societas Meteorologica Palatinae által ajándékozott műszerekkel. (Lásd: Réthly A. 1970. 14– 15.)
353 Le Roy, Ladurie, E. 2006. 111– 116.
főképp a lencse, bab, borsó igen jól sikerült, mert tavasszal gyakran voltak pásztás esők.” Az ország déli részein pedig a múlt évi (1718) „bőséges aratásnak köszönhető”, hogy az almási és orsovai kerületek „alkalmazottai nem csatlakoztak a tömeges kivándorláshoz.” 354
A természet öngyógyító, kiegyenlítő mozgása nemcsak az évközi időjárás – ingadozá-sokban mutatkozott meg, hanem hosszabb időszakaszokban is. A Tisza mentén 1718-ban a szárazság, a rossz termés miatt gabonát nem aratták le, az „magától vetette el a magot,”
így több búzát arattak 1719-ben, mint amit 1718-ban elvetettek. Az ország más vidékein is 1719 felemás év: Sopronban a bor jó, viszont a gabona, takarmány felette kevés, az állatokat
„nádszénával” etették. Besztercebányán (1719) a termést közepesnek becsülték.355 Budától egész Szeged vidékéig (1719) a „szüret olyan bőséges volt, hogy nem volt elég hordó”, a bor
„akóját 17 garasért” adták, gabonafélék is bőven termettek.356 A bortermés Tokaj vidékén jónak ígérkezett, de a nyári hőség, aszály után a szeptemberi hideg esők miatt a szőlőszemek
„felrepedeztek, majd töpörödtek, aszalt szemekhez hasonlítottak, sok penész is képződött, emiatt lehulltak, elrothadtak. Ennek a szőlőnek puttonyáért 5 magyar forintot adtak, borban nagy volt a felesleg, de nem volt jó és tartós, az aszúbor nem sikerült.”357
A 18. század első felében az évek éghajlatának évközi változékonysága és ingadozása a lokális terekben továbbra is egyenletlenül oszlott meg, viszont ezzel nem mindig mutat pár-huzamosságot az élelemháztartás összetevőinek alakulása.
Az eperjesi beszámolóban (1721. augusztus) az „aratás Lőrinc napján vette kezdetét, mert a nedves idő a gabona érését késleltette. De jól sikerült, különösen a tavaszi vetés.
A zab és az árpa évek óta ilyen jó termést nem adott. Gazdag volt a hajdinatermés, mert a parasztregula szerint, ebben a hűvös nyárban, hideg és zivatarok nem ártottak a virágzás-nak. A búza helyenként üszkös volt,” de nem annyira mint a Tisza vidékén, „ahol már fele üszkössé vált, de gazdagabb volt a termés mint a tavaly…A konyhai veteményeket– a fagyok után újból vetették –, és jól fejlődtek, különösen a karfiol….a védettebb fekvésű szilvafáinak termése éretlen, ízetlen volt. Almában, körtében nagy a hiány.” Sopronban is a téli hideg, a nagy hó, s a tavaszi áradások után a nyár kedvező volt, így végül jó bor- és gabonatermő év volt 1721-ben. 358
Nagypalugyán (Liptó m.), Buchholtz rektor ősi módszerrel próbálta megbecsülni a vár-ható (1722. évi) terméshozamot: a „búzaföldemen egy búzabokorban 25 kalásza volt, melyek közül 21 nagy, teljesen kifejlett és 4 azonban kisebb volt. Megszámoltam az egyes kalászok magvait: s azok 74 és 25 között váltakoztak.”359
Eperjesen, valamint Miskolc, Szikszó, Szántó, Tállya és Bénye földjein 1722-ben májusban „jellemző, hogy a legtöbb szőlőkben csak az egyes tőkék szenvedtek a fagytól.
354 Baróti, I. 492, 298., II. 217., Sammlung, 1718. 1370., 1493., 1800, 1718, 1725., Acsády, 435., Fauth 86/b., Bredetczky, Neue Beytrage, 48.(Idézi: Réthly A. 1970. 72– 73.)
355 Baróti, I. 492, 298., II. 217., Sammlung, 1718. 1370., 1493., 1800, 1718, 1725., Acsády, 435., Fauth 86/b., Bredetczky, Neue Beytrage, 48. (Idézi: Réthly A. 1970. 72–73.)
356 Sammlung, 1719., 328, 330. (Idézi: Réthly A. 1970. 81.)
357 Sammlung, 1719.325., Haan, Békés. 187., Fauth 89/a, b. (Idézi: Réthly A. 1970. 81.)
358 Sammlung, 172.154., Baróti, I.495., Bruckner. (Idézi: Réthly A. 1970. 89, 92.)
359 Bredetczky, Neue Beytrage 49., Sammlung, Buchholtz, 1723. 49. (Idézi: Réthly A. 1970. 94, 96.)
Ennek oka, hogy azok mély fekvésűek voltak, a szél a veszőket nem mozgathatta, s így a fagy inkább okozhatott kárt, mint azokban, amelyek állandóan mozogtak.” Reimann a leírt jelen-séget kísérletileg is bizonyította, amikor egy sátorozás alkalmával a fazékban mozdulatlan víz gyengén befagyott, de amikor az edényt a fára akasztotta, ahol szél mozgatta, nem fagyott meg a víz. Szintén Reimann 1722. októberi beszámolója Felső-Magyarország bortermését közepesnek ítélte, a bor maga viszont „elég erős és jó szagú volt, tartósnak ígérkezett, azon-ban a megszokott zamatja hiányzott, olajtartalmuk és édességük a rendesnél is gyengébb volt.” Egészében, tehát a bor nem volt olyan jó mint 1720-ban és 1719-ben. Ennek ellenére,
„alig préselték” ki a szőlőt, máris vitték Lengyelországba, ami nagy ártalmára volt a bor éré-sének. Az 1721. évi bor is rossz volt, „Lengyelországban nem merték szállítani, így elfogyott a hazában. Még ma is vizes színük van, szörnyű, szagtalan borok” ezek.360
A Szepességben „tulajdonképpen nem is volt tél (1723/1724) egészen a tavasz kezdetéig”, viszont a tavasz nedves, hűvös, a nyár száraz, aszályos (Eperjes, Késmárk), mégis a gabona, és bortermés közepes 1724-ben. Tokaj-Hegyalján (Rátka, Mád, Szegi, Olaszi, Bodrogkeresz-túr, Sárospatak, Tolcsva) 1724 júliusában egy feljegyzés arra panaszkodik, hogy a jégverés, zápor, felhőszakadás a szőlőhegyet elmosta, mintegy 1000 hordó bor kimaradására számí-tottak. Októberben kiderült, hogy a tényleges veszteség 6000 hordó bor. Bizonyos magán-személyeknek a hatóság megtiltotta a száraz szemek gyűjtését, vásárlását, „nehogy a borok emiatt még rosszabbak legyenek.” 361
Reimann (Eperjes, Késmárk, Debrecen, Kecskemét, Zemplén, Trencsén, Turóc, Lipót) 1725/1726. márciusig tartó telét, akárcsak az előző évit, az 1709. és 1716. hóban hideg telé-vel hasonlította össze. Jelentésében azt írja, hogy Kecskemét vidékén 1726 telén, ahol a szar-vasmarha szabadban telelt, 1000 darab pusztult el, és a szarvasok is a nagy hó és eleséghiány miatt bejöttek a falvakba és a szénakazlakat dézsmálták: „sokat élve fogtak el és 2 forintért vesztegették,” a falvak lakói a vadat „fejszével, furkósbottal” pusztították. Késmárkon 1726 januárjában a gabona árának emelkedését jegyezték fel, „mert a paraszt regula szerint nem lehet jó termő év.” És így is lett, mert Késmárk földjein az 1726. júniusi nagy aszály miatt a tavasziak „igen gyatrák”, az „ősziek gyökerét a hónap végén lerágták a férgek, bár fehérek voltak a kalászok, de mag nem volt bennünk”, a len „gyalázatos,” a kerti vetemények is
„rosszul növekedtek, de az eső után megélénkültek”, a gabona ára tovább emelkedett.
A Bánságban a szigorú tél az állatállományban okoz nagy veszteségeket, ezért a Kamara 1726 májusában a bárányokból „a tizedet erre az évre elengedte”, és a rossz termés miatt megtiltotta a gabona kivitelét.362 Hennig 1726. július-szeptember hónapokat a Szepességben a „legszárazabb” hónapoknak jellemezte: „embert szinte megölte a forróság…. Bor sok lett, de minden nemű gabona igen szűken.” Három faluban (Szepestótfalu, Hunfalva, Farkasfalva) az „idei (1726) nagy szárazság” kiderítése végett „valamennyi asszonyt vízbe tették, kitűnjön azok közül kik az időcsinálók, ugyanis azok nem merültek el a vízben.” Buchholtz jelentésé-ben, – Senecára hivatkozva – elítélte a boszorkányok azonosításának módszerét.
360 Sammlung, Cuchholtz, 1723. 49, 1722. 403., Kyskovszky, 127., Brukner. (Idézi: Réthly A. 1970. 100.)
361 Reimann, Sammlung, 1724. 51, 248., 396., 466., U.M. 1783. III.16., Brukner, Sammlunk 1725. 165, 388. (Idé-zi: Réthly A. 1970. 104–105, 108, 111.)
362 Baróti, II. 411. (Idézi: Réthly A. 1970. 119.)
Szintén a Szepességben, Eperjesen 1727. áprilisban, az előző évi (1726) szárazság, ta-karmányhiány, rossz termés miatt kenyérínség, sőt éhínség volt, sokan mindenféle gyökeret, csalánt, korpát főztek össze, azzal táplálkoztak. Sőt júniusban a „jég ugyancsak tobzódott”
(Körtvélyes, Igló, Podolin, Márkusfalva, Kislomnic, Kisszeben), – „az állatállomány még mindig nem heverte ki a téli ínséget”, 100 szarvasmarha pusztult el, a juhok pedig a takar-mányhiány okozta betegségben hulltak el. Az év eleji hiányt az eperjesi 1727. szeptemberi összegzés szerint, pótolta „az idei bőség”, de mint megjegyzik: „a szegénység gabonáját félig éretlen aratta, otthon kemencében szárította a szemeket, sok gomba termett.” Debrecen, Pozsony, Sopron városokban szintén bő esztendőt jegyeztek fel.363
Az eperjesi, késmárki feljegyzésben 1728 tele enyhe, mérsékelten nedves, a folyók sem fagytak be, „a gazda az állatokat a szabadon legeltethette és a vetés igen szép friss volt”, a gabona ára némileg esett. Ellenben Somogy megyében (Kapoly, Csepely, Teleki), 1728.
májusban egy nagy jégzivatar az összes kerti veteményeket, borsót, kendert elpusztította. Az őszi és tavaszi vetéseket, a szőlőt, a réteket tönkretette: „a lakosságnak mindennapira való sem maradt, ezért nagyobb részük más megyékbe szóródott szét.” Telekin azt jósolták, hogy a jég miatt a lakosság „sem kenyeret, sem zabot, annál kevésbé szénát ez évben nem remélhet.
Temesközben, Orsován májusban jelentik, hogy „az éveken át volt rossz termés miatt a lakos-ság teljesen elerőtlenedett”, s az adókat csak „kíméletesen lehet behajtani.”
Késmárk vidékén, a Hegyalja és a Tisza közötti részeken, a Tiszántúl, Kunságban, Jász-ságban, a Csanádi kerületben, Nagybecskerek vidékén 1728. június – augusztus hónapok-ban– úgy tűnik– enyhébb hidrológiai aszály uralkodott: az őszi és tavaszi gabona nagyrészt kiszáradt, rétek kiégtek, sok állat elpusztult (marhavész), helyenként vízhiány is volt. Gömör megyében (Vernár, Dobsina) erdőtüzek voltak,– „csak nyomorúság volt látható” mindenütt.
A kormányhatóság a Csanádi kerület 5000 forint adóelengedéséről döntött. Palánkon pedig a rossz termés miatt elrendelték, az adók behajtásának 1729. évre halasztását. Temesváron a kormányzóság az ínségre való tekintettel Nagybecskerek, Csanád, Csákova, Temesvár tiszt-tartóság területéről megtiltotta az élelem- és takarmánykivitelt, valamint „idegen állatok” be-fogadását, takarmányozását. A Nagybecskereken kelt júliusi rendelet (a szénahiány miatt) a kerületben állomásozó katonaság lovai számára a kiszáradt mocsarat engedte át. Szegeden az 1728. augusztusi bejegyzés „időjárás csináló boszorkányok” peréről tudósít: Rózsa Dániel 82 éves szegedi polgárt 50 éves feleségét, Szél Erzsébetet a városi ügyész azzal vádolta, hogy
„50 év óta bűbájos mesterségükkel az ördög segítségével 7 esztendeig elvonták a szegedi határról az esőt s a harmatot, úgy a Tiszában lévő halakat, másfél akó pénzért évente eladva roppant nagy kárt okoztak felebarátaiknak.”364
Reimann az eperjesi jelentésében 1728/1729 telét Felső-Magyarországon keménynek, szigorúnak ítélte: „állandóan áthatóan hideg volt.” Gömör, Szepes, Zemplén megyékben, 1729. augusztus – szeptember hónapokban marhavészről számoltak be, a juhok rühesek, tü-dejük fertőzött. Volt falu (Pohorella), ahol az összes tehén elhullott, a lakosság a varázslókat
363 Sammlung, 1726. 60, 336, 706., , Baróti I. 145, 422., Pap, H. M. 1821. 388., Baróti, II. 411., Reimann, Sammlung, 1727, 233, 246., Bruckner. (Idézi: Réthly A. 1970. 114, 115, 118, 122.)
364 Nachrichten 1728. 892., Kaposvári Állami Levéltár.összes írás 58. Közli: Mózner, L., Nachrichten, 1728. 1023, 1052, 1197, 1219., Baróti I. 256, 152., Oltoványi, 132. (Idézi: Réthly A. 1970. 127–131)
okolta, és néhány volt „boszorkánymesterek” holttestét kiásták és a határban elégették. Sze-pességben a késmárki piacon a gabona olcsó 1729 októberében. Sopronban 1729-ben gazdag bortermő évet jegyeztek: „ismét nem volt elegendő edény, így az emberek egy akós hordóért egy akó bort adtak. Ebben az esztendőben az összes pincék, kamrák, bolthajtások, kocsi be-járatok tele voltak boros hordókkal. A pincék 3 éven át tele voltak borral. A bognárok meg-gazdagodtak.” Tokaj- Hegyalján a szüret előtt „csúnya idő volt, a legtöbb szőlőszem a földre esett”, emiatt a borok „kellemetlen földes ízt kaptak, s emiatt igen olcsón kellett eladni.”
Erjedés után elmúlt ez az íz, így a bor ára duplájára emelkedett. Debrecenben az 1729. év mérlege „szűk termés.”365
Csanádon az intézőség (1731) jelenti, hogy az adókat nem hajtották be, mert a Maros és Tisza befagyott. Sopron vidékén a tél szigorú, hóban gazdag, a „szőlőtőkék megfagytak... a nyár hideg volt, kevés bor termett, amellett savanyú is: a bor drága lett: a gabona közepes, takarmány sok termett.” Debrecen vidékén viszont gabona, gyümölcs bőven termett. Temes-váron pedig az 1732. áprilisi jelentésében a hivatal azért aggódik, hogy a „sok menekült miatt csak nehezen gondolható el az adóbehajtás.”366
Nagybecskerek, Csanád vidékén a Tisza, Maros vonalán, a Temesi kerületben pedig a Begán mentén 1735 áprilisában elrendelték az árvízgátak rendbehozását, a mérnőkkari tisztek falvanként 40-50 embert, és robotmunkásokat vettek igénybe. Szeged város tanácsa panaszt tett, mivel a Maros áradásakor a Temesi kerületen áthaladó szegediektől az aradi vámszedő illetéktelen vámdíjat szedett. Békés megyében marhavész dühöng. Sopron vidékén 1735 szá-raz év, bor jó, gabona közepes. Majd 1738-ban a soproniak ismét szászá-razságra panaszkodnak:
júniusban – júliusban a „Fertő tó majdnem eltűnt, halevés meg szűnt,” a szőlő tönkrement, a bor kevés, de jó, a gabona közepes, a marhák a szénahiány miatt a tó nádját ették.367
A Kárpát-medencében Magyarországon és Erdélyben egyaránt a feljegyzések figyelmét az 1738-ban kitört nagy pestisjárvány okozta veszteségek kötik le. A pestisjárvány terjedé-sét viszont megfékezte az 1740-ben kontinensszerte beállt hirtelen lehűlés. A Közép-Euró-pa egészére kiterjedő szigorú, hosszú, márciusig tartó tél (Weikinn) a magyarországi forrás szerint 1739. október elején kezdődött és 1740. május közepéig alig volt érezhető a tavasz.
Késmárkon, Székesfehérváron, Nagykőrösön, Pálócon, Sopronban, Szepességben, Vácott, Szarvason, Aradon, Csákován 1739/1740 telén kelt feljegyzések egyhangúlag, zord, kemény, csikorgó hidegről tanúskodnak. A váci krónika 1739/1740 teléről jegyezte fel, hogy „a Duna minden pontján fenékig befagyott, a marhák mind elvesztek a borzasztó hidegben, – több mint 60 000 szarvasmarha fagyott meg az istállókban”: sok ember fagyhalál áldozata lett, jégből olvasztották a vizet, a bor pincékben megfagyott és elromlott. A fagyok, hóviharok, marhavész okozta állatállomány – veszteségek főleg az Alföld térségében gyakoriak a szá-zad első felében (1721, 1724, 1726, 1739, 1747), a szászá-zad második felében már ritkábbak (1768,1773,1778). A veszteségek pedig szinte kivétel nélkül a rideg állattartás velejárói,
365 Bruckner– Schürtz, 90., Nachtrichten, 1729. 496., 533, 622., Michel, 344., D.M.K. 1831. (Idézi: Réthly A.
1970. 131 135.)
366 Bruckner., Baróti I.167, 158. 400., D.M.K. 1831., Trausch, II. 189. (Idézi: Réthly A. 1970. 139–141.)
367 Baróti, I. , II. 370., 170–172., Bruckner. (Idézi: Réthly A. 1970. 139–149.)
ugyanakkor, mint azt a 19. századi hasonló esetek mutatják, hatalmas állatállomány élt az Kis-és a Nagyalföld pusztáin.
A klímatényező kiváltotta állatállomány – veszteség a 18. században
Terület Év/évszak/ok Állatok száma
ló ökör tehén borjú juh bárány szarvas -marha
Versec 1721 január/hófúvás 3000
Késmárk 1724 augusztus/fagy 58
Kecskemét 1726 tél/fagy 1000
Magura 1726 tél/fagy 100
Országosan 1739/1740 tél/fagy 60 000
Csanád vm. 1739 tél/fagy 625 211 700 575 2757 86
Békés vm. 1747/április/hóvihar 214 64 185 805 206 84 1054
Békéscsaba 642
Békés 145
Mezőberény 272
Duna mente 1768 március/áradás 277 368 881
Békés vm. 1773 március/hóvihar 380 1000 7-800
Békés/Arad mindenből 10 000
Orosháza 400
Szarvas 1773 marhavész mindenből 4062
Bánság 350
Fejér vm. 1778 március/hóvihar 2600
Győr vidék 1000
Forrás: Réthly A. 1970. 119– 227. adatai alapján szerkesztve
Szepességben sokan az úton fagytak meg, jégtakaró borította a földeket, csak három hét-tel pünkösd (június 5.) előtt (1740. május 15.) kezdték el a vetést (Késmárk). Palócon a tél három szakaszban, januárban, februárban és márciusban volt kemény. József napján (1740.
március 19.) Ungvárnál az emberek a jégen közlekedtek. Szarvason a tél május elejéig tar-tott, ezt követően nagy áradások voltak. Sopronban a sok hó miatt 3 hétig nem tartották a hetivásárokat. Volt, ahol az elvetett magvak egy tizede termett (Székesfehérvár). Mivel a tél szokatlanul hosszú volt, több helyen (Szepességben) élelem- és takarmányhiány lépett fel.
Aradon márciusban a 3000 mázsa só 2/3-a a Maros áradása miatt elveszett. Márciusban a feljegyzések több helyen árvizekről írnak (Nagybecskerek, Arad, Csákova). Egészében, mint a soproni feljegyzés megjegyzi, 1740-ben a bor savanyú, a gabona rossz lett. Országos ga-bonahiány volt, – a Szepességben, Bánságban pedig ínségről szólnak a jelentések. A nedves, fertőzött legelők miatt a marhavész szinte általános. Temesváron a hatóság egy szeptemberi körrendeletben megtiltotta a gabona, zab, kukorica, az állati bőrök kivitelét. Nagybecskerek kerületben az élelemhiány miatt Botos község kéri, hogy Secanba vagy Orlovátra költözhes-senek át. 368 Az ország több térségében erős együtthatásokkal számolhatunk az 1740–1750
368 Weikinn, C. IV. 245, 248., Baróti II. 564., Drinóczy, Böngészet, 142.. Buchholtz, Tagebuch, 308., Historia
közötti években: a rossz termés, gabonahiány, a pestis mellett a marhavész, a sáskajárások pusztítják az embereket, az állatállományt s a vegetációt, ugyanakkor több feljegyzésben (Békés megye falvaiban) a böglyök, szúnyogok sokaságára panaszkodnak. Magyarországon 1740. április 21-22-én átvonuló hatalmas hóvihar Békés megye 15 községében okozott az állatállományban veszteségeket (Mezőberény, Szarvas, Gyula, Békés). Sopron vidékén már április 21-én átvonul a fagyos északi széllel járó hóvihar, az őszi vetéseket tönkretette.369
közötti években: a rossz termés, gabonahiány, a pestis mellett a marhavész, a sáskajárások pusztítják az embereket, az állatállományt s a vegetációt, ugyanakkor több feljegyzésben (Békés megye falvaiban) a böglyök, szúnyogok sokaságára panaszkodnak. Magyarországon 1740. április 21-22-én átvonuló hatalmas hóvihar Békés megye 15 községében okozott az állatállományban veszteségeket (Mezőberény, Szarvas, Gyula, Békés). Sopron vidékén már április 21-én átvonul a fagyos északi széllel járó hóvihar, az őszi vetéseket tönkretette.369