K ecskem éti Lipót (1865-1936):
1890 és 1936 között nagyváradi neológ főrabbi
II. József 1781 novemberében közölte minden illetékessel, hogy a gyulafehérvári tervet ideiglenesen felfüggeszti ("bis a u f meine weitere Ent Schliessung in suspenso bleiben solle"). Ugyanakkor kéri, hogy közöljék vele a már legalább 30 éve Erdélyben élő zsidók jegyzékét, tartózkodási helyeik és vagyoni helyzetük feltüntetésével. Az erdélyi hatóságok siettek eleget tenni a király kívánságának. Még abban a hónapban tájékoztatták II. Józsefet arról, hogy a zsidók száma 682 lélek, nem pedig 1000, amint azt a gyulafehérváriak állították, és csak körülbelül 340 zsidó átköltöztetéséről volna szó. Ezeknek ottani elhelyezése tehát nem okozna nagy gondot. Elvetik a gyulafehérváriak ajánlatát, hogy városuk helyett Erdély más városaiban helyezzék el őket. Hogy az eredeti terv megvalósulhasson, további három évre való elhalasztását ajánlják a királynak, egészen 1784-ig. Ez alatt az idő alatt elő lehet készíteni számukra Gyulafehérvárt a lakásokat, közben megtalálhatják a földesurakkal kötött szerződések problémáinak megoldását is. Mondani sem kell, a javaslat kísérlet volt a gettósításra.
Az 1784-ig való elhalasztást több helyen szívesen látták volna, de nem Brukenthal gubernátor, aki kétségbeesetten állapította meg 1782 júniusában, hogy a zsidók száma, amely 1779-ben 229 család volt, időközben 99-el szaporodott, vagyis elérte a 328-at. Felhívta tehát a kerületek vezetőit, hogy éber szemmel őrködjenek, nehogy a kitűzött három év leforgása alatt, a király újabb rendeletéig, tovább gyarapodjék a zsidók száma. Brukenthal bízott abban, hogy D. József még 1784 előtt meg fogja változtatni elhatározását.
II. József halála után II. Lipót császár (1790-1792) véget vetett Brukenthal reménységeinek, ugyanis 1790. évi decretum-kbm (art. 38) elrendelte, hogy mindaddig, amíg a zsidók állapotát a legközelebbi országgyűlésen "a karok és rendek" meg nem tárgyalják, "Magyarország és kapcsolt részei határain belül (...) az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január 1 -jén voltak, megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek." A rendelkezés annyit jelentett, hogy a magyarországi zsidók státusát önkényesen megváltoztatni nem lehet, s akit időközben elmozdítottak volna, az most visszatérhet a lakóhelyére.253
253 Izyoare, II/2, p. 244, no. 156; p. 354, no. 237. — A decretum zsidókra vonatkozó részének magyar fordítása: Borbély Judit, apud: Gonda László, A zsidóság Magyarországon, 1526-1945 (Budapest: Századvég
*
II. József — ahogyan mi látjuk — ingadozó volt a zsidókkal szembeni magatartásában. Elhatározásai hol engedékenységet, hol pedig ellenségességet mutatnak. Amikor azonban a r. katholikus vallás érdekeiről és ezek védelméről van szó, ott nem engedett. Főként Erdélyben, ahol a protestánsok voltak erősebbek. A király döntéseit az államtanács, az erdélyi kancellária tagjai minden bizonnyal befolyásolni tudták. Ennek igazolására említsünk egy-két példát. A katholikusok és protestánsok között dúló harcok sok feszültséget támasztottak. A viták egyik eredménye közös temetők felállítása volt. Ebben bárkit el lehet földelni, csak zsidót és mohamedánt nem — mondja ki az 1788. augusztus 21-én kelt decretum.
Á tutazó zsidókról és mohamedánokról van szó.254 Persze, aligha tudták, hogy a zsidók csak örvendtek ennek a tilalomnak. Egy másik eset: egy kikeresztelkedett zsidó nem akarta hitehagyása után született gyermekét megkeresztel te tni. Ebben az esetben II. József nem volt hajlandó a protestánsokkal kapcsolatosan hangoztatott elvét alkalmazni, miszerint a szülőktől nem szabad elvenni a gyermeküket. "A zsidók minden vonatkozásban kívül esnek a türelmi rendszer határain, s annak elvei nem vonatkoztathatók rájuk" — II. Józsefnek haláláig ez volt a véleménye.255
M indamellett II. József a zsidók számára kedvező döntést hozott zsidó újszülötteknek a bába általi elkeresztelése ügyében. A katholikusok arra kényszerítették a protestáns szülőket, hogy engedjék meg újszülött gyermeküket a szülést vezető bábaasszony által megkeresztelni. Zsidó újszülöttek esetében nem kérdezték meg a szülőket. Ha a bábaasszony úgy ítélte meg, hogy az újszülött "élete veszélyben forog", helyénvaló volt a megkeresztelés. Ki állapíthatta meg a "veszély"-t? Ez a kitétel módot adott arra, hogy zsidó gyermekeket megkereszteljenek r. katholikus hitre. Az ilyen újszülötteknek, ha megmaradhattak is a szüleiknél, később katholikus iskolát kellett látogatniok. II. József 1787 júliusában a bábaasszonyokat eltiltotta "a katholikus hit ily módon való terjesztésétől" 1000 dukát
Kiadó, 1992), p. 268. — Vö. Angelika Schaser, Südost-F or schungen, 2 (1990), p. 74, n. 82.
254 Izvoare, II/2, p. 325, no. 216.
255 Mályusz, pp. 355,488.
pénzbüntetés vagy félévi börtön terhe mellett, és egyszersmind javasolta zsidó bábaasszonyok kiképzését.256
*
A Habsburg-ház a nem katholikusokat vallási téren üldözte, a zsidókat pedig megélhetésükben korlátozták, Erdély- és a Bánátban szabadságukban is: mint a Brukenthal-terv mutatja, készek lettek volna gettóba szorítani vagy akár kiűzni őket. II. József tétovázott ezen a téren is. Láttuk, azt a rendelkezést, hogy az erdélyi zsidókat összpontosítsák Gyulafehérvárra és az Erdélyben kevesebb, mint 30 év óta tartózkodó zsidókat tegyék át a határon túlra, a király végül is felfüggesztette, de a felfüggesztésnek csak ideiglenes érvénye volt. Közben pedig bekérte a zsidók jegyzékét, számuk, vagyonuk feltüntetésével. Vagyis arra készült, hogy döntsön a sorsuk fe le tt. Határozatlan volt. Felvilágosult gondolkodás és nyers érzelmek
viaskodtak benne.
II. Józsefnek a «Systematica gentis Judaicae regül atio»-\al és egyéb rendelkezéseivel a legfőbb célja ez volt: "átnevelni" a zsidókat hasznot hozó polgárokká, asszimilálni, hozzáidomítani őket az uralkodó társadalmi életformákhoz ("sie zu Christen zu bilden, oder doch ihren moralischen Character zu bessern, und sie zu nützlichen Bürgern auszubilden").257
Diéta! javaslatok a rendezésre József utódja, II. Lipót m indjárt — rövid, mindössze két éven át tartó — uralkodásának kezdetén az erdélyi zsidók számára kedvező döntést hozott, mégpedig a Brukenthal-terv ügyében. Kiadta a fentebb már em lített rendeletet, amely elhárította felőlük az összeköltöztetés, illetve kiutasítás veszélyét.
Az 1790/91. évi diéta vagy országgyűlés Erdély helyzetének legkényesebb kérdéseivel foglalkozott, politikai (az unió kérdése, a nemzetiségek mozgolódásai), gazdasági (a jobbágyság eltörlése, a kereskedelem előmozdítása), vallási (áttérés, vegyesházasságok) stb.
ügyekkel. Ezekben az ügyekben bizottságokat küldtek ki a helyzet megvitatására és javaslatok előkészítésére. Foglalkoztak az erdélyi zsidók
256 Angelika Schaser, Südost-Förschungen, 2 (1990), p. 78. — Lásd még Izvoare, II/2, pp. 314-315, no. 209.
257 Angelika Schaser, Südost-F örschungen, 2 (1990), p. 81.
jogállásával is. A gr. Bánffy Györgynek, 1787 és 1822 között Erdély gubernátorának (kormányzó) vezetése alatt álló bizottság több javaslattal állt elő, s közülük néhány talán megváltoztathatta volna a zsidó lakosság számára hátrányos addigi megkötéseket. A már II. József idején javaslatba hozott változtatások közül különös figyelmet szenteltek a zsidók elhelyezkedésének az iparban és kereskedelemben, továbbá megnyitották előttük az elemi iskolák («Normal-Schule») kapuit, s az erdélyi zsidók is most már, ha akarták, külön engedéllyel akár külön zsidó iskolát is alapíthattak volna.
Az országgyűlési bizottság munkájának legfőbb eredménye az «Opinio de Judaeis» című irat volt. Ez az előterjesztés áttekintést ad a zsidók helyzetéről az 1780 és 1789 közötti esztendőkben; sorra veszi a zsidókat érintő különféle rendelkezéseket, s mérlegeli ezek hatékonyságát. Az új javaslatok között találjuk a következőket.
(a) Lehetővé kell tenni, hogy a zsidók ipari, földmívelő és kereskedelmi foglalkozást egyaránt válasszanak.
(b) Korcsmát ne tarthassanak, földesuraknál azonban lehessenek korcsmaárendások. (Érthető szabályozás; a bizottság nem akarta, hogy a zsidók korcsmáltatási joga megkárosítsa a földesurakat.)
(c) Az újonnan az országba jövő zsidók csak a megengedett foglalkozások közül választhassanak. Telepedjenek le, s akik erre nem hajlandók, azokat tekintsék tekergőknek, és mint üyenekkel bánjanak velük.
(d) Közügyeikben tartozzanak a helyi hatóságok alá, magánügyeikkel pedig forduljanak a gyulafehérvári «Compania»-hoz.258
(e) Vagyoni helyzetükhöz képest legyenek kötelesek hozzájárulni a közteherviseléshez.
(f) A rabbik csupán kisebb pénzbüntetéssel járó ügyekben ítélkezhessenek.
(g) Zsinagógák, iskolák építéséhez legyen szükséges a gubernátor engedélye. Zsidó gyermekek látogathatják a keresztény iskolákat,
258 E dokumentum nem szól a «Compania» esetleges feloszlatásáról, amint azt Trócsányi Zsolt, in: E rdély története (19872), II, p. 1123, feltételezi; az 1810/11. évi országgyűlés előtt volt egy törvényjavaslat, amely szerint zsidók lakhatási lehetőséget és hat évre szóló adómentességet élvezhetnének, ha földmíveléssel, iparral, esetleg gyáralapítással foglalkoznának (lásd uo., p. 1128).
használhatják a lakóhelyükön szokásban lévő nyelvet, öltözetet és (választott) nevüket.259
Mint ahogyan a II. József által kihirdetett rendeletek nem valósultak meg, papíron m aradtak ezek a javaslatok is, jók és kevéssé szerencsések egyaránt.
A zsidókat érintő kormányzati politikát ellenezték a magyar hatóságok, a nemesség, de az iskolaügy terén javasolt változtatásokat maguk a zsidók is, azok, akiket később az orthodox (hagyományhű) elnevezéssel illettek. A zsidóság e rétege idegenkedett a világiasság minden formájától, elutasította a szekularizációt. Féltették gyermekeiket a felvilágosodás eszméitől. A hagyományos, évszázadokon át bevált nevelési keretet akarták továbbra is fenntartani, a Talmud-Tóra (heder), ayeshiva intézményeit, amelyekben a tanítás jiddisül folyt. Márpedig a jiddist a reform-javaslatok mindegyike mellőzni akarta.
Elkeresztelések. A perel vérvád 1789-ben Szatmárnémetiben ennek a rendeletnek még nem érvényesült sem a betűje, sem a szelleme. Egy Cseh Ráhel nevű leányt még mint kiskorút megkereszteltek, alighanem akarata ellenére. Kitűnik ez abból, hogy édesanyjához menekült, és kijelentette, hogy zsidó akar maradni. A szatmári klérus és a vármegyei hatóságok Bécshez fordultak útbaigazításért. A válasz ez volt: a leány anyjánál maradhat, de katholikus iskolát kell látogatnia, és majd 18 éves korában dönthet a vallása felől. Ha netán a zsidót választaná, ez esetben hathetes próbaidőt kell kiállnia, és azután hagyni kell.260
A zsidó gyermekek elkeresztelése még a türelmes Erdélyben is foglalkoztatta a közvéleményt, de az 1791. évben sokkal súlyosabb eset történt egy faluban, a Szilágy vármegyei (Szilágy-) Péren.
A perei vérvád helyszíne a falu határában álló korcsma vagy csárda volt, a «Kutyakaparás», amelyben Salamon Ábrahám volt a csárdás, felesége, Sára, s három kisgyermeke volt; ő volt a szőlőhegybeli pálinkafőző is. Egy téli napon (179L február 20) eltűnt Takács András 13 éves fiú, aki a pálinkafőzés idején, amikor a csárdást a szőlőhegyi üsthöz kötötte a munka.
259 Trócsányi Zsolt, in: Erdély története (19872), II, p. 1180; Trócsányi Zsolt, A z északi Partium 1820-ban (Budapest, 1966), p. 222. — Lásd még Izvoare, II, pp. 385-388, no. 263.
260 Uo., pp. 345-347, no. 229.
a csárdásnénak szokott segíteni. Holttestét a faluba vezető űt mentén találták meg. Híre ment, hogy zsidók ölték meg. A vérvád szokásos elemei bukkantak fel a híresztelésekben. Salamon Abrahám öt- vagy hatéves fia.
Miska, volt a tanú, és felesége, akit vertek, bántalmaztak, mindent bevallott.
A rituális gyilkossággal a csárdást, a nagykárolyi rabbit, és a környékbeli falvakból más zsidó férfiakat gyanúsítottak. A per Zilahon folyt le a vármegye ítélőszéke előtt. A vádlottakat: Salamon Abrahám perei lakost, Jakab Dávid és Markovics Ferenc pelei261 lakosokat, továbbá Markovics Jakab érkőrösi262 lakost halálra ítélték, "fejüknek a hóhér által leendő elültetésével". A csárdásnét, továbbá Ösztreicher Mózes rabbi (Nagykároly) és Óser Simon (Érendréd) vádlottakat, akik igazolni tudták, hogy az adott időben nem lehettek a helyszínen, felmentették és nyomban szabadon engedték. A fellebbező eljárásban az erdélyi kormányszék hosszú és izgalmas hónapok után — 1791 októberében felm entette az elítélteket.263
Eötvös Károly, a tiszaeszlári pör (1882/83) védője foglalkozik a vérvád történetével, s a perei esettel is, nagy művében: A nagy per, mely ezer éve fo ly ik , s még sincs vége (1905)264
261 Pele: Szilágy vm., ma: Becheni, R.
262 Érkőrös: Szilágy vm., ma: Chereusa, R.
263 ízvoare, II/2, pp. 354-355, no. 238. — Vö. Nathaniel Katzburg, Antisem itism in Hungary, 1867-1914 (Tel-Aviv, 1969), p. 269; Pinkas ha- kehillot. Encyclopaedia o f Jewish Communities: Rumania, II (1980), p.
223 (héberül).
264 Egy külön fejezetben: "A péri eset", a könyv egy újabb kiadásában (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968), I, pp. 35-51.