1900 és 1944 között szigeti orthodox dayyan
Héber kéziratok Az Erdélybe betelepülő zsidók magukkal hozták héber kézirataikat, könyveiket is. Részben tőlük, de vásárlás útján, külföldön tanuló reform átus diákok, tudósok, könyvgyűjtő magánszemélyek révén is Erdély magán- és közkönyvtáraiba számos 14-15. században írt héber nyelvű kézirat került be.
Zsidó kézirat Erdélyben, többek között, egy ünnepi imakönyv, a M ahzor Roma (1399), a kolozsvári «Egyetemi és Akadémiai K ö n y v tá r ban — a volt jezsuita egyetem, majd piarista lyceum egykori gyűjteményéből. Gyulafehérváron, a «Batthyanyeum» könyvtárában két papír-kéziraton is megtalálható a Rabbi Sámuel M aroccanus, E p isto la ad Rabbi Isaac sive Rationes breves ad reprobandos Judaeorum error es y in Latinum translata per fratrem Alphonsum de Bonihominis Or(dinis) Praed(icatorum) című vitairat,364 amely a lőcsei Szent György kápolnából került vétel útján a gyűjteménybe.
Apafi Mihály szebeni gyűjteményében és if j. köleséri Köleséri Sámuel (1663-1732), a kálvinista szebeni orvos és magasrangú államhivatalnok négyezer kötetes magánkönyvtárában nemcsak a bibliai és talmudi tudományokra, zsidó történelemre vonatkozó latin nyelvű könyvek voltak, hanem ott volt a héber Biblia, a Genesis első négy fejezete, amelynek héber betűi M.-Tótfalusi Kiss Miklós kolozsvári nyomdájából kerültek ki, továbbá Dávid Zsoltárainak amszterdami kiadása, Johannes Buxtorf és mások héber nyelvvel foglalkozó könyvei.365
A reformáció szelleme, a Biblia és a héber nyelv és irodalom iránti érdeklődés gazdagította az erdélyi közműveltséget. A kolozsvári Farkas utcai reform átus templom szószékén ott van felírva héberül a
364MZsO V /l, p. 97, no. 213 (a kézirat a Batthyány-könyvtárban). — Vö. Varjú Elemér, A gyulafehérvári Batthyány könyvtár (Budapest, 1899), pp. 49-52, 183,195. — Lásd m ég/zvoore, I,p. 20, no. 2 3 ;ü /l,p p . 165-170, no. 204. — Vö. Eleazar Birnbaum, "Mahzor Roma: The Cluj M anuscript Dated 5159 A.M. - 1399 C.E. and the Public Fast in Rome in 1321 C.E.", Jewish Quarterly Review 76, no. 2 (October, 1985), pp. 59-95.
365 Régi héber nyom tatott könyvekhez erdélyi könyvtárakban lásd Nadia Badrus, "References on the Jewish Culture before 1700 in the Brukenthal Library", Studia Judaica, 2 (1993), pp. 118-122; Eugen Glück,
"Noi cercetari privind cartea umanista in biblioteci romanesti", Biblioteca si Cercetarea, 14(Cluj-Napoca, 1990),pp.96-100.
Tízparancsolat teljes szövege, és mintha a Szent Mihály székesegyház falán is o tt állt volna Mózes szobra, de ennek az idők folyamán nyoma veszett.
Keresztény hebraisták A héber nyelv tudományos kutatásának előfutárai között Erdélyben is, m int Nyugaf-Európában mindenütt, voltak nem zsidó tudósok, theológusok is. A reform áció tanai megkívánták a héber nyelv ismeretét.
M int m ár korábban említettük, az antitrinitáriusok, Blandrata György, Johannes Sommer, M atthias Vehe-Glirius, Niccolo Paruta és mások a Bibliával, s közelebbről, a Biblia héber eredeti szövegét kommentálva harcoltak tanításaik védelmében. A Bethlen Gábor által — s talán a szombatosság vezetői, mindenekelőtt Péchi Simon tanácsára — Gyulafehérvárra meghívott külföldi tanárok: Johann Heinrich Alsted, Johann Heinrich Bisterfeld és Ludovicus Philippus Piscator mind a héber nyelvismeretnek is terjesztői voltak. A külföldi egyetemekről (Wittenberg, U trecht, Leiden) hazatérő tanárok, diákok magukkal hozták a héber nyelv iránti szeretetet. Nem egy közülük megpróbálta héber tudását költői form ában is érvényre juttatni.
Héber költeményeket írtak a külföldi egyetemeken tanult erdélyi diákok, köztük Becskeházi István, köleséri Köleséri Sámuel, Makai György, Patai Tamás F., Püspöki János és Jenei Miklós. Egy-egy héber költeményük latin betűs átírásban olvasható Michael Tofeus Nagyváradon, 1651-ben megjelent D isputatio theologica című művében. Apafi Mihály fejedelem koporsójánál Kelp M árton héber oratio-ja hangzott el.
A 16-19. századból mintegy száz keresztény hebraistát — héberül többé-kevésbé jól tudó keresztény, leginkább reform átus papot és theológust — tartunk számon Erdélyben. Legtöbbjük Kolozsvárt tevékenykedett. Itt tanított az antitrinitarianizm us két élharcosa: Johannes Sommer és M atthias Vehe-Glirius. Továbbá: Enyedi György, Szatmárnémeti Sámuel, Csepregi Ferenc és Verestói György.
Gyulafehérvárt működött a már em lített Johann Heinrich Alsted, a Rudimenta linguae Hebraicae et Chaldaicae (1635), és Kaposi Sámuel, ugyancsak egy héber nyelvtan, a Memóriáié Hebraicum (1698) szerzője.
Az Erdélyben működő hebraisták közül megemlítendő Kismarjai Weszelin Pál, a külföldi egyetemekről Erdélybe jött Francesco Stancaro tanár, aki elkészítette a szebeni iskola curriculumát, benne a héber nyelv tanításának is megfelelő szerepet szánt. Kiemelkedő jelentősége volt még az erdélyi keresztény hebraisták — héberül jól tudó reform átus személyiségek
— közül Géléi Katona István (1589-1649), Bethlen Gábor udvari papja,
később erdélyi reform átus püspök, s a zsoltár-566 és Énekek éneke- f ordító367 szombatos Bogáti Fazakas Miklós (1548-1592), aki Tordán született és tanulm ányait Kolozsvárt folytatta. A nem zsidó hebraisták működése igazolhatja a héber nyelv, a lingua s a m t a H ebraica elterjedtségét Erdélyben a 16-17. században.
A nagy érdeklődés a Hebraica veritas iránt maga után vonta az igényt héber betűs nyomdák iránt. Az első nyomda, amelyben héber betűket is használtak, Kolozsvárott volt. Itt nyom atta ki Kaposi Sámuel is — m ár em lített — M em óriáié Hebraicum című héber nyelvtanító könyvét.
M.-Tótfalusi Kis Miklós, a nyomdász, szinte hebraistának is tekinthető.
A pologia Bibliorum anno 1684 A m stelodam i impressorum című könyvében (Kolozsvár, 1697)368 — amelynek fő célja a Károlyi G áspár Biblia-fordításának (1590) javított kiadásában (1684) általa eszközölt temérdek szövegjavítás védelme volt — sok helyütt héber nyelvi adatokkal is érvel igazsága mellett. Példái biztos héber nyelvismeretet m utatnak, legalábbis ami a bibliai hébert illeti. A héber betűmetsző szám ára csak természetes volt, hogy héber hivatkozásait héber betűkkel nyomtassa. Mi több, a tudós nyomdász nyilván tisztában volt azzal, hogy Károlyi alapjában véve nem héber eredetiből fordította a Bibliát, hanem 16. századi latin fordítások — köztük, mint maga mondja az "Elöljáró beszédében, a
"természet szerint való zsidó fiú", azaz konvertita [Emmanuel] Tremellius
366 Bogáti Fazakas Miklós, Psalterium. M agyar zsoltár. Kit az üdőkbeli históriák értelme szer ént különb-különb magyar ékes nótákra, az Isten gyülekezetinek ja vá ra fo rd íto tt [1582/83], kiadta Gilicze G ábor és Szabó Géza (Budapest: Magyar Helikon, 1979).
367K iadta Jakab Elek, F igyelő, 11 (1880), pp. 16-31; ennek nyomán további lenyomatai in: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom ból, I:
Középkor és reneszánsz, szerk. Barta János és Klaniczay Tibor (Budapest:
Tankönyvkiadó, 19632), pp. 519-530; in: Énekek éneke, szerk. Komoróczy Géza (Budapest: M agyar Helikon, 1969), pp. 45-69; in: Szöveggyűjtem ény a régi magyar irodalom történetéhez Reneszánsz kor, szerk. Bitskey István (Budapest: Tankönyvkiadó, 1990), pp. 631 -634 (részletek).
368 Reprint kiadása, magyar fordítással: Tótfalusi Kis Miklós, A pologia Bibliorum. A B iblia védelmezése. Hasonmás és fordítás magyar nyelvre, ford. Fekete Csaba, előszó: Makkai László (Budapest: A Magyarországi Reform átus Egyház Sajtóosztálya, 1985). — Az A polo g ia szövegéből korábban csak részletek voltak magyarra fordítva, m int például, in: E rdélyi fé n ik s. M isztó tfa lu si K is M iklós öröksége, szerk. Jakó Zsigmond (Bukarest: {Criterion Könyvkiadó, 1974), pp. 89-161.
ötkötetes latin fordítása (1575-1579) — nyomán, csak itt-ott tekintettel az eredeti nyelvre, s ezért a héber szövegre és nyelvtanra való hivatkozás nála a Biblia igazságának feltárását szolgálta. A Hebraica veritas iránti hűségben hivatkozik a rabbikra is, "akik gondosságának (curiositas) a keresztények a Szentírás tisztaságát köszönhetik, mert szavaihoz oly mértékben ragaszkodtak, hogy bűnnek tekintették akár egyetlen pont elhagyását vagy áthelyezését is."309 M int az első magyar nyelvtanok szerzői, Tótfalusi Kis Miklós is felhasználta a héber gramm atikát a magyar nyelvhasználat szabályainak megfogalmazásában.
Apáczai Csere János a héber nyelvről Keresztény hebraistákról szólva, mindenki más előtt van helye, bár hebraistának nem is lehet mondani, a régi erdélyi tudomány legeredetibb elméjének, Apáczai Csere Jánosnak370 (1625-1659), aki nagy intellektuális erővel hirdette a héber nyelv fontosságát. Eisler M átyás volt kolozsvári főrabbi "Apáczai Csere János héber tanulmányai" című dolgozatában371 ism erteti Apáczai érdeklődését a héber nyelv iránt.
A Biblia a vallás fő forrása, s ezért csak a héber nyelv alapos ismeretével érthetjük meg igazán vallásunkat is — hirdette a gyulafehérvári főiskola rektori beköszöntő (székfoglaló) beszédében. A M agyar Encyclopaedia című művének Előszavában Apáczai részletesen tárgyalja a héber nyelv fontosságát a modern — cartesiánus — tudományos szemléletben, s ism erteti tanításának általa helyesnek tarto tt módszereit. Szerette volna, ha a tanulók még házi dolgozataikat is héber nyelven írják meg. Apáczai a héber nyelv és a zsidó irodalom kiváló ismerője volt. Álljon itt két idézet az
369"(...) Rabbini, quorum curiositati debent C hristiani puritatem S.
Sacrae, ut qui tam tenaces sunt ver borúm ejus, ut ex ea vei Punctum omittere aut permutare piaculum esse ducant", p. 28.
370 Apáczai életéről és munkásságáról behatóan írt legutóbb Bán Imre, A p á czai Csere János (1958), héber tudásáról és tájékozottságáról lásd pp.
405-407.
371 É vkönyv (Budapest: IMIT, 1900), pp. 316-332. — A tárgyhoz lásd még Zsoldos Jenő, "Maimonidesz és Apáczai Csere János", Izraelita Tanügyi Értesítő, 60 (1935).
Előszóból; az elsőben saját héber tanulmányairól ír, a másodikban a tanításra vonatkozó elképzeléseit fejti ki.372
"(...) Ezután a szilárdabb és józanabb theológiának akarván áldozni, újra nekifogtam a héber nyelv tanulásának. Ezt ugyanis Ár kosi Benedek úrnak, a híres és tudós férfiúnak a javaslatára kezdtem el, de csak az Isten és a néma mesterek voltak a vezetőim, m ert abban az időben — ó, mostoha idők! — a fehérvári kollégiumban senki sem tanította, senki sem tanulta ezt a szent nyelvet, és így csak egy darabig folytattam a tanulását. Most azonban, hogy szorgalmasabban foglalkoztam vele, mint ahogy a diákok többsége szokta, észrevettem, hogy senki sem érheti el a tökéletességet benne, ha segítségül nem hívja a káldeus [arámi] — szír, rabbinikus, talmudi — és az arab nyelveket is. Tehát azokhoz is elvitt a lelkesedés heve, s (...) nekifeszültem tanulásuknak (...)."
"A görög és latin nyelv után a héber nyelvre vinném át tanítványaim at (...). Először a Teremtés könyvét vagy Sámuel könyveit tanítanám meg, azután Ézsaiást, majd a Zsoltárokat és Példabeszédeket, végül Jób könyvét, közvetlenül hozzájuk fűzve a rabbinusok leveleit [responsum] és költeményeit. De még mielőtt megengedném, hogy elhagyják a héber nyelv területét, gondoskodnék arról, hogy (...) ne legyenek teljesen járatlanok a káldeus, szír és talmudi nyelvben sem (...). Megítélésem szerint a következőket kell olvasniuk: (...) a héberek közül Aben Ezra [Abraham ibn Ezra], R. Méir, mindkét Talmud (...)."
Mint az idézetekből látható, Apáczai számára a héber nyelv története nem ért véget a Bibliával. Nemcsak a talmudi szövegek tanulm ányozását tartotta szükségesnek, de megkívánta önmagától és tanítványaitól egyaránt a Targum, a Talmud ("a zsidók bölcsességének egyetemes és hiteles összefoglalása"), "a rabbinusok kitűnő kommentárjai", a középkori héber nyelvű irodalom — responsumok, költemények, komm entárok stb. —
372 Apáczai Csere János, M agyar Encyclopaedia, sajtó alá rendezte Bán Imre (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959), pp. 38-39, illetve 50 (kőszegi Rájnis József fordítása, 1803); M agyar Encyclopaedia, sajtó alá rendezte stb. Szigeti József (Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1977), pp. 76- 77, illetve 89 (Orosz Lajos fordítása, 1959).
ism eretét is. Maga hivatkozott is M aimonidesre.373 Néhány kiemelt m ondat műveiből, amelyek jelzik Apáczainál a reformáció eszméit: "Vissza a forrásokhoz" és Hebraica veritas, s a felkészültséget, amelyet — érvben, ismeretben egyaránt — nyüván Hollandiában, tanulmányai során szerzett meg.
"Soha egyetlen theológus sem volt, és nem is lehetett, megfelelő eszközökkel felszerelve a theológia alapos tanulmányozásához, ha a rabbinusok műveinek ismeretével nem rendelkezett."
"(...) Ha a rabbinusok tévednek is sok dogma magyarázatában, nekik mégis csak anyanyelvűk a héber nyelv."
"Mivel a héber írók sok munkája még nyomtatásban sem jelent meg, nemhogy lefordítva volna, aki az ezen művekből származó hasznot élvezni akarja, előbb fáradságos munkával kell elérnie, hogy tartalm ukat megismerje."
"A zsidók régi erkölcseit, szertartásait, szokásait és vallásos ünnepeit ugyan hol találhatjuk meg teljesebben, mint az eredeti szövegekben, a héber kommentárokban és más héber iratokban?
Hiszen csak egyedül a nagy Maimonides is oly fáklyát gyújtott a Biblia megvilágítására a régiségeknek E rős kéz [Yad hazaka, másképpen: M ishne Tora] című művében való leírásával, hogy akár egymaga is kedvet ébreszthet a rabbinusi nyelv tanulmányozásához mindazokban, akik néhány könyvébe belekóstoltak. M ár akár az is fel kell hogy ébressze az e tanulmányok iránti vágyat, ha arra gondolunk: nagy héroszaink, az egyházatyák, sohasem követtek volna el oly nagy hibákat az Otestamentum magyarázatában, ha a héber írók műveitől kértek volna tanácsot."
Mindezek mellett is, Apáczai gondolkodásában az eleven héber is csak mint írott nyelv — szövegek nyelve — játszott szerepet.
373 Hosszan és költői hangon ír a héber nyelvről gyulafehérvári székfoglaló beszédében is, mely De studio sapientiae címmel jelent meg (Gyulafehérvár, 1655). A szöveg magyar fordítása (Orosz Lajos) legutóbb in: M agyar gondolkodók, 17. század, szerk. Tamóc M árton (Magyar Klasszikusok) (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979), leül. pp. 640- 643 ("Feléd közeleg sietve beszédem, héber nyelv, minden nyelv anyja, Te!...").