A brassói Fekete-templom előtt áll, magas talapzaton, egy szakállas, papi omátusba öltözött férfi. Jobb kezével az ég felé mutat, bal kezében pedig nyitott könyvet tart. Az alapzaton egy név és két évszám: "Honterus
1498-1549". A brassói születésű Honterus János az, aki a protestáns ("lutheránus") tanokkal a kézben mutat fel az ég felé. Külföldi tanulmányévei után 1534-ben visszatért városába és nekifogott a reformáció tanainak terjesztéséhez szóban és írásban, megalapította az első könyvnyomdát Erdélyben. Ugyanakkor Kolozsvárott Dávid (Hertel) Ferenc (1510-1579), Erzsébetvárosban102 Eőssi András (7-1602) és Péchi Simon lendültek neki az új keresztény vallás megalapozásához.
Az Itáliából Erdélybe került Blandrata György (1515-1588), János Zsigmond választott magyar király, az első erdélyi fejedelem (1556-1571) háziorvosa magával hozta Miguel Servet (Szervét Mihály) antitrinitárius tanait: a szentháromság tagadását, és azt, hogy Jézus nem Isten fia. Maga János Zsigmond is Blandrata hatása alá került és antitrinitárius lett.
Valószínűleg politikai meggondolások is elősegítették e vallási mozgalom terjedését, mert élesen szembeállt a Habsburgok r, katholikus hitével. Dávid Ferenc kolozsvári unitárius püspök szintén elfogadta az antitrinitárius hittételeket, híveivel együtt. Kolozsvár ezáltal a 16. század végére e tan központja lett.
Erdélyben találtak menedéket az Európában üldözött "eretnekek", a humanista eszmék képviselői: Johannes Sommer, aki R efutatio scripti Petri Caroli című művében (Krakkó, 1582) hirdeti, hogy a Bibliában nem található semmiféle adat, amely bizonyítaná a szentháromságot, ezért ez nem fogadható el. Ezt a tant hirdette a többi "eretnek" is: a kiváló heidelbergi hebraista M atthias Vehe-Glirius,103 akinek szerepe volt a magyarországi reformáció történetében, s közvetve a szombatosság kialakulásában is, továbbá Christian Franken, Jacobus Palaeologus és Niccolo Paruta, a nemzetközi antitrinitárius mozgalom vezetője, aki Blandrata György nagvenyedi házában halt meg. Az ő működésüknek
102 Szent-Erzsébet / Székelyszenterzsébet: Udvarhely vm., ma: Eliseni, R.
103 Munkái magyarul is hozzáférhetők: M atthias Vehe-Glirius, Istenismeret és más írások, ford. R uttner Tamás, szerk. Dán Róbert (Prométheusz-könyvek, 3) (Budapest: Helikon Kiadó, 1984).
köszönhető a Dávid Ferenc által megalapított unitárius vallás, majd ebből ágazott el Eőssi András és Péchi Simon szombatossága.104
Hebraica veritas A reformáció, de különösen az antitrinitárius tanok terjesztésével a Biblia, a héber nyelv és az alapvető zsidó bibliai kommentárok bizonyos népszerűségre tettek szert. A Biblia magyarázatában a Hebraica veritas, az eredeti szöveg igazságát keresték. Külföldön tanuló tanárok, diákok, főurak hozták be, illetve vásároltak héber könyveket. A héber nyelv ismerete elsőrendű fontossággal bírt az új tanok megismertetésében. Heltai Gáspár (1500 k. - 1574) többedmagával lefordította, az eredeti héber szöveg alapján, Mózes öt könyvét, s több részletben kis híján az egész héber Bibliát.
Bibliai tárgyú énekek, művek láttak napvilágot. E téren leginkább a szombatos Bogáti Fazakas Miklós tűnt ki. Heltai Gáspár kolozsvári nyomdája (1550), majd a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári nyomda és a Nagyváradon működő könyvsajtó voltak nagy segítségül a fent említett művek kinyomásában.
Héber betűk álltak a nyomdák rendelkezésére. 1633-ban Debreceni Tamás közli Sárospatakról I. Rákóczi György fejedelemmel, hogy görög és
"zsidó" betűk érkeztek, és rendelkezése értelmében a "zsidó" betűket hozzá küldi.105 M.-Tótfalusi Kis Miklós (1650-1702), a neves nyomdász Kolozsvárott elkészített két sorozat, magánhangzókkal is ellátott héber betűt a helybeni református kollégium részére.106
104 Lásd Antal Pimát, Die Ideologie der Siebenbürger Ántitrinitarier in den 1570-er Jahren (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961); Dán Róbert, Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon (Humanizmus és reformáció, 2) (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1973); Robert Dán, M atthias Vehe-Glirius. L ife and Work o f a Radical Antitrinit árián. With his Collected Writings (Studia Humanitatis, 4) (Budapest: Akadémiai Kiadó / Leiden: Brill, 1982); Robert Dán and Antal Pim át, Eds., Antitrinitarism in the Second H a lf o f the 16th Century (Leiden: Brill, 1982).
105 MZsO VIII, p. 262, no. 322/b.
106 M.-Tótfalusi Kis Miklós amszterdami betű-mintalapját (1685 k.), amelyen háromféle héber betűs szedés is található, újabban — hogy az 1940-es évek elején Budapesten, a Magyar Országos Levéltárban egy példánya előkerült — hasonmás kiadásban többször is közzétették; lásd
Egy érdekes adat, I. Rákóczi György fejedelemtől: "(...) Az Sido doctorunk udvarban belépvén, magunk kérdeztünk tőle: (...) Mikorra várjátok az Messiást? Kire csak vállal vonata" (1635).107 Anélkül, hogy a futó megjegyzés jelentőségét túlbecsülnénk, legalább azt a következtetést levonhatjuk belőle, hogy az Erdélybe érkező zsidók és a velük kapcsolatban lévő társadalmi közeg között bizonyosfajta szellemi érintkezésre is sor került — nyilván mindig a helyi társadalom adott szegmentumának érdeklődése'és nyitottsága szerint.
A fejedelmek, theológusok könyvtáraiban héber könyvek voltak fellelhetők eredetiben vagy fordításban. Bethlen Gábor Gyulafehérváron felállított könyvtárából nem hiányoztak a Bibliával kapcsolatos tudományos jellegű könyvek sem.
A komolyabb héber nyelvtanulás segítésére Gyulafehérvárt újra kiadták — második kiadásban — Johann Heinrich Alsted Rudimenta linguae Hebraicae et Chaldaicae című héber nyelvtanát (1635), az eredeti német szöveggel, "in usum Scholae Albensis"\ a gyulafehérvári főiskolán108 nyilván kellő számban voltak, akik tanultak héberül.109
Szentkúty Pál, Magyar Könyvszemle (1942), p. 368; Haiman György,
"Tótfalusi Kis Miklós amszterdami betűmintalapja és a hollandi antikva", inM betű mestere. Emlékezés T ó tfa lu si Kis M iklós életművére (Budapest:
Magyar Helikon, 1964), pp. 27-37 és melléklet; Haiman György, T ó tfa lu si Kis M iklós, a betűmüvész és a tipográfus (Budapest, 1972); Erdélyi fé n ik s. M isztótfa lu si Kis M iklós öröksége, szerk. Jakó Zsigmond (Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1974), melléklet. Mindenesetre, Tótfalusi később Kolozsvárott is használta könyveiben a héber betűket.
107 MZsO Vili, p. 262. no. 323.
108 A főiskolát a szó történeti értelmében kell vennünk: felsőbb iskola, mint — később — a gimnáziumok magasabb osztályai, de nem egyetemi jellegű oktatási intézmény. Vö. Bán Imre, A páczai Csere János (Irodalomtörténeti Könyvtár, 2) (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1958).
,0 9 Vö. Izvoare, II/1, pp. 165-170, no. 204. — Lásd Moshe Carmilly,
"The Development of Hebrew Language and Literature in Transylvania", in: Studia Judaica, 1 (1991), pp. 10-20; Eugen Glück, "Contributions toward the Spreading of the Judaic Culture in Our Country", in: Studia Judaica, 1 (1991), pp. 79-87; Eisler Mátyás, "Apáczai héber tanulmányai", in: Évkönyv (Budapest: IMIT, 1900), pp. 316-332. — Alsted nyelvtanához lásd Strbik Andrea, Héber nyelvtanírás M agyarországon (Hungária Judaica, 10) (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1995).
Mindezzel bizonyítani akarjuk az evangélikus vagy lutheránus, antitrinitárius, unitárius és részben a szombatos tanok mélyrehatóié»
kulturális hatását Erdélyben. Erdély népessége türelemmel fogadta a reformáció következtében született új vallásokat. Csupán a fejedelmek nem voltak nagyon türelmesek. Református fejedelem előnyben részesítette a reformátusokat, mint ahogyan másutt r. katholikus uralkodó a katholikusokat. Az erdélyi fejedelmek szenvedélyesen védelmezték a reformátusságot, a további hitújításra hajlókkal — antitrinitáriusok, szombatosok — szemben is. Ebből pedig nemcsak vallási feszültség támadt, hanem társadalmi ellentétek is az ország vezető köreiben.
Például, Báthori István erdélyi fejedelem, lengyel király (1571-1586) buzdítására Báthori Kristóf erdélyi vajda (1576-1581) elfogatta Dávid Ferencet, és Déva várába záratta, ahol az 1579. november 15-én meg is halt.
Báthori István megmentette a katholicizmust az eltűnés veszélyétől.
Szombatosok Az erdélyi szombatosság (héberül: shomrei shabbat), a reformáció legkésőbbi és legmesszebb elmenő ága, az antitrinitárius irányzatból fejlődött ki, a 16. század utolsó évtizedeiben (1580 k.), s főként a székely vidéken terjedt el, de voltak hívei Kolozsvárott, Tordán és Marosvásárhelyen is. Tanaik magját a "zsidózó", azaz zsidó nézeteket követő ("Judengenoss"), németországi M atthias Vehe-Glirius ültette el Erdélyben, az 1570-es évek közepén, Dávid Ferencnél időzvén.
Szertartásaikat, szervezetüket a kiváló autodidakta theológus, Eőssi András kezdte kiépíteni, ő tekinthető a szombatosság megalapítójának.
A szombatosok megszakítottak minden kapcsolatot a keresztény egyházakkal. Mózes öt könyvét fogadták el életük alapjául. A szombat napját szigorúan betartották. Legkiválóbb vezetőjük Péchi Simon volt, Bogáti Fazakas volt iskolai tanítványa, Eőssi András fogadott fia, aki Balázsfalván — a birtokot 1615-ben kapta Bethlen Gábortól — "sidó módra" végzett isteni szolgálatot.110
110VÖ. MZsO V /l, p. 452, no. 815 (1691): Balázsfalván "quondam Judaizans Pécsi Simon (...) Sido módra isteni szolgálatot tett" — jegyzi meg háromnegyed évszázaddal később egy helybeli okmány. — Vö. B. Nagy Margit, Reneszánsz és barokk Erdélyben (Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1970), p. 61.
Péchi Simon (1565/70-1642), akit Erdély fejedelmei fiatal kora óta különféle, egyre jelentősebb megbízásokkal láttak el, s Bethlen G ábor nem sokkal fejedelemmé választása után a kancellári méltóságra emelt (1613), kitűnő hebraista volt. Az 1590-es évek elején hosszú időt, éveket töltött zsidók között, Konstantinápolyban, és — a saját maga által itt-ott elejtett utalásokból ítélve — já rt Egyiptomban, Észak-Afrikában is. A fejedelem
"török deák"-ja volt a Porta mellett, s nyilván Szinán pasa, a nagyvezér is figyelmére méltatta, segítette. Török útjáról kevés részletet ismerünk, de az bizonyos, hogy sokat forgott szefárdi zsidók között, tőlük tanulta meg a héber nyelvet, ismerte meg a zsidó szertartásokat, az ő szövegeiket hozta magával Erdélybe. Konstantinápolyban, a szefárd iák negyedében (Ortaköj), zsidó tanházban tanulótársa — talán, mint a yeshivá-kban mindig is szokás, tanulópárja — Joszéf melammed volt, jeles zsidó tudós család tagja.
Péchi Biblia-fordításával,111 s különösen a zsoltár-fordítással,112 no meg a szombatosok imakönyvével113 lerakta a szombatosság liturgiájának alapjait. Az imádságos könyv aránylag szorosan követi a Siddur és a M ahzór, a hétköznapi és ünnepi imarend anyagát. Lefordította a Pesah H aggada szövegét is.114 Kéziratban maradt fordításai részben a rabbinikus, részben a közel -kortársi (!) zsidó halákhikus irodalom köréből valók.115 Fordított Shelomo ibn Gabiről (1020-1057) spanyolországi költő,
111 Fordításának és kommentárjának kézirata, mindeddig kiadatlanul, a Magyar Országos Levéltárban.
1 *2 Lásd Péchi Simon Psalteriuma, közzéteszi Szilády Áron (Budapest:
M. Tud. Akadémia, 1913).
113 Péchi Simon szombatos imádságos könyve. Közzétették G uttmann Mihály és Harmos Sándor (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványai, 39) (Budapest: IMIT, 1914). — A "harmatért való ima" újabb kiadása, a héber eredetivel: Strbik Andrea, "Péchi Simon «harm atért való imája»", M últ és Jö vő, ÚF 1, no. 1 (1990), pp. 2-3; Ezra Fleischer, "Még egyszer Péchi Simon imájáról", M últ és Jövő, ÚF 1, no. 3 (1990), pp. 62-63.
114 A z Pesah es Pogaczas Innepnek követesének rövid modgia melliet Agadanak hinak. Kézirata a Főegyházmegyei Könyvtárban, Kalocsa.
115 Ezekről bővebben lásd Ladislaus M artin Pákozdy [Pákozdy László M árton, a kiváló hebraista, református theológiai professzor], Der siebenbür gische Sabbatismus. Seine Entstehung und seine Entwicklung vom Unitarismus zum Judentum sowie sein Untergang (Franz Delitzsch- Vorlesungen, 1969) (Stuttgart, etc.: Kohlhammer, 1973), pp. 49-50.
Azonosítani lehetett Joseph ben Abraham Hayun (1440-1490), M ile
de-filozófus műveiből is (Keter malkhut, M ivhar ha-peninim, az arab szöveg Yehuda ibn Tibbon készítette héber fordítása alapján). Stb.116
I. Rákóczi György fejedelemsége (1630-1648) idején a szombatosokat mint veszedelmes szektát üldözték.117 A fejedelem gyűlölte őket. Péchi Simont, aki — politikai okokból — már Bethlen Gábor idején kegyvesztett lett (1621), ismét börtönbe vetették. Az úgynevezett "dési per'' azután megpecsételte a szombatosok sorsát. Az 1638. július első hetében lefolyatott perben (complanatio) több mint száz szombatost ítéltek halálra, igaz, a súlyos büntetést később börtönre változtatták á t.118 A szombatosok menekültek. Voltak, akik a Szentföld felé vették útjukat. 1639. július 15-én Konstantinápolyból értesítették I. Rákóczi Györgyöt, hogy Nándorfehérváron (Beográd / Belgrád) a szombatosok kapcsolatban
abot (Konstantinápoly, 1579), Moshe ben Jakob mi-Coucy (13. század), S é f er micvot gadol (Velence, 1547), Eliyahu ben Moshe de Vida, Reshit hokhmah (Velence, 1578), Israel ben Joseph Alnakawa (14. század), Menorat ha-maor című munkáinak terjedelmesebb részeit, s kisebb szemelvényeket is, többek között Joseph Caro, Shulhan arukh-]kbó\. Stb.
Magukat a könyveket Péchi nyilván külföldi útjáról hozta magával.
* 16 A szombatosok történetéhez és irodalmához lásd Kohn Sámuel, A szombatosok. Történetük, dogm atikájuk és irodalmuk, különös tekintettel Péchi Simon fő ka n cellá r életére és munkájára (Budapest, 1890); M. Beck,
"Die Sabatärier von Bözödújfalu", Österreichische W ochenschrift (Wien, 1912), pp. 704-705, 738-740, 754-756; cikkek a szombatosokról, M agyar Zsidó Szem le, 2-5 (1885-1900); Szombatos énekek, sajtó alá rend. V arjas Béla (Régi magyar költők tára. XVII. század, 5) (Budapest; Akadémiai Kiadó, 1970) (benne pp. 437-440: Scheiber Sándor jegyzeteivel a szombatos énekirodalom rabbinikus forrásairól és párhuzamairól);
Ladislaus M artin Pákozdy, Der siebenbür gische Sabbatismus (1973); Dán Róbert, "Péchi Simon letartóztatása 1621-ben", Irodalomtörténeti Közlemények 78 (1974); uő, A z erdélyi szombatosok és Péchi Simon (Humanizmus és reformáció, 13) (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1987).
117 Történetüknek ezt a válságos időszakát m utatja be Kemény Zsigmond klasszikus értékű regénye, a Rajongók (1858).
1 l 8 A történeti háttérről forrásunk az ifjabb kortárs Szalárdi János Siralm as magyar krónika címmel 1660-1663 k. írt történeti munkája, IV.
könyv, I. rész; legutóbb kiadta Szakály Ferenc (Budapest: Magyar Helikon, 1980), pp. 192-193.
vannak Konstantinápollyal — esetleg éppen maguk is készülnek
"Hyerusalem"-be.119
Péchi Simon halála után a szombatos legendák mindenféle módon kapcsolatba hozták öt a zsidókkal. Például, Orbán Balázs idézi120 — ÜrmÖsi Sándor kézirata (1855) nyomán — maguknak a szombatosoknak a vallásuk eredetéről mondogatott magyarázatát:
"Péchri (...) bús özvegységében, unva szt.-erzsébeti rideg m agányát,121 gyakran rándult el Maros-Vásárhelyre, hol egy nagy
váradi gazdag zsidó bankárnak Eszter nevű bájos leányába szeretett, kinek szülői Sáronberken122 voltak haszonbérlők. A viszonyt észrevévén a leány szülői, a rabbik Esztert Nagy-Váradra indították el; miről Péchi értesülvén, embereivel megrohanta a szíve választottját erőszakosan elragadó rabbikat, s kedves Eszterét Sz.- Erzsébetre szállítva, ott összeesküdött vele. Nemsokára Péchi visszatért az unitárius hitre, és nejét is annak megnyerni igyekezett;
de ellenkező történt, mert szép Semiramisa hódította el ötét, addig olvastatván a Tálmudot, s más zsidó könyveket Péchivel, míg egyszer ő tért át Mózes hitére; és nemcsak Péchi tért át, hanem a hithirdetőként fellépett bűbájos Eszter rábeszélése által és gazdag ajándékaival megnyert (a szt.-erzsébeti uradalomhoz tartozó) jobbágyai is. (...) Péchi ezen első eredménytől felbátoríttatva mint hitújító lépett fel. A szt.-erzsébeti unitárius iskolát szombatos iskolává alakítá át; tanítványokat szerzett (szám szerint 12), kikkel Mózes törvényeit, a Tálmudot, s más magyarra fordított zsidó könyveket, és a szintén Péchi szerkesztette szombatos énekes könyvet sok példányban leíratva, azokat szétbocsátotta. Maga, neje és tanítványa is mindenfelé terjesztették az új hitelveket, s az oly
119 MZsO XVI, p. 386, no. 27 (egy nándorfehérvári zsidó "<kéz>műves emt>er", útban "Hyerusalcm" felé, a szombatosoktól levelet visz Konstantinápolyba, 1639). — Lásd még Izvoare, II/1, pp. 198-200, no. 25;
p. 216, no. 46.
120 Orbán Balázs, A székelyföld leírása, I (Pest: Ráth Mór, 1868), p.
147. (Itt és alább a reprint kiadás alapján, Budapest: Helikon Kiadó — Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 1982.) — A legendát, más feljegyzéseit is felhasználva, ízekre szedte Dán Róbert, A z erdélyi szombatosok és Péchi Simon (1987), pp. 35 skk.
121 Péchinek birtoka volt itt.
122 Sáromberke: Maros-Torda vm„ ma: Dumbravioara, R.
felkaroltalásban részesült» hogy nemcsak jobbágyai, hanem a szabad székelyek közül is 32 — többnyire unitárius — faluban vették be a szombatos vallást. (...) így adja elő ezt a szombatosok hagyománya.
Azonban történelmi tudat az, hogy a szombatosságnak valódi alapítója szt.-erzsébeti Eőssi András volt. (...) Úgyszintén regényes találmánynak látszik Péchinek a szép Eszterrel való házassága is, mert történelmi tény, hogy Péchinek második neje Barabási Kata volt, s így az Eszterrel való viszony vagy egészen rege, vagy talán csak rövidebb ideig tartott kalandos szerelme lehetett Péchinek."
A két évszázados zsidó Észter-legendában mindenképpen történeti helyzetet idéz, legalábbis Péchi pályájának tetőpontja, a 17. század első harmada utáni évtizedekből a zsidók szerepére való utalás: a zsidó kereskedők, nem egyszer jelentősebb tőkével a kezükben, ekkor váltak ismertté, kissé még csodált alakokká Erdélyben. S ha elemeiben hamis, a lényeget illetően mégis találó az a balladás leírás, amely Péchinek a zsidósághoz és a zsidó irodalomhoz való szerelmét jelzi.
A Péchi korában Udvarhely-, Maros- és Csíkszék falvaira kiterjedő,123 20-30000 főnyi szombatos felekezetből nem sokan maradtak meg,124 de a bözödujfalusi125 gyülekezet évszázadokon át fenntartotta ősei hitét és szertartásait.
123 Orbán Balázs, A székelyföld leírása, I (1868), p. 147, n. 11, a következő falvakat sorolja fel mint nagyobb szombatos helyeket:
Újszékely (Udvarhely vm., ma: Secuieni, R.), Boldogasszonyfalva (Felső- Boldogfalva, Udvarhely vm., ma: Feliceni, R.), Kis-Solymos (Udvarhely vm., ma: Soimusu, R.), Csekefalva (Udvarhely vm., ma: Cechesti, R.), Sz.- Ábrahám (Udvarhely vm., ma: Avramesti, R.), Bözöd (Udvarhely vm., ma:
Bczid, R.), Kőrispatak (Udvarhely vm., ma: Criseni, R.), Bozöd-Üjfalu, Rava (Udvarhely vm., ma: Roua, R.), Kelem entelke (Maros-Torda vm., ma: Calimanesti, R.), Nagy-Ernye (Maros-Torda vm., ma: Ercea, R.), Ikland (Maros-Torda vm., ma: Icland, R.), Kaba (?], Cs.-Szentmárton (Csík vm., ma: Sinmartin, R.), Budaháza (Ung vm., ma: Budince, Sz. [?]),
<Csík-> Szereda (Csík vm., ma: Miercurea-Ciuc, R.), <Nyárád-> G álfalva (Maros-Torda vm., ma: Galesti, R.), Nyomát (Maros-Torda vm., ma:
Maiad, R.), Jedd (Maros-Torda vm., ma: Livezeni, R.).
,2 4 MZsO X ^ , p. 387, no. 29 (tanúvallomás a szombatosok elleni visgálatban, 1670): egy "neves székely szem élyinek "sidó könyvei is vannak".
125 Bözöd-Újfalu /Bözödújfalu: Udvarhely vm., ma: Bezidu Nou, R.