Steinhardt Jakab (Jákob) (1817-1885):
1844 és 1885 között aradi neológ rabbi
Bethlen Gábor fejedelem A reformációtól átitatott Erdélyben, Marosillyén látott napvilágot az
1580-as években (valamikor 1578 és 1582 között) iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme (1613-1629). A tevékenységét méltató történetírók vagy túlságosan — kritikátlanul — felmagasztalták (Rugonfalvi Kiss István, Makkai Sándor), vagy határozottan elítélték (Szalay László, Szekfü Gyula).
Makkai Sándor szerint Bethlen Gábor "az emberi életerőnek, a magyar sorsnak és a lelkiembemek egyik leggazdagabb, leghatékonyabb, legmaradandóbb hordozója és példája." Az események bemutatásában egyébként méltányos Szekfű Gyula szerint despota volt. Mindent a kezében tartott, senki tanácsát ki nem kérte, nem tűrt ellentmondást, protestáns szuverenitás volt, aki vallását akarta mindenáron megerősíteni.
Folytathatnók az egymással ellentétes értékelések fölelevenítését a Bethlen Gáborral foglalkozó hatalmas irodalomból, történeti dokumentumokból.126 A historiográfia elismerése vagy elutasítása nagymértékben függ az illető történetíró vallási hovatartozásától is.
Különösen szem előtt kell ezt tartanunk, ha valakinek az egyéniségét, jellembeli magatartását akarjuk vizsgálni. A történelmi helyzeteket többnyire tisztázni lehet, ha a különféle forrásokban található anyagot egybevetjük és kritikailag megrostáljuk. Mindenesetre, nem könnyű a 20.
század szemüvegével vizsgálni és megérteni több száz évvel ezelőtti eseményeket. Sokan félreértik vagy félremagyarázzák azt is, ami tegnap történt. Bethlen Gábort talán levelezéséből lehet leginkább megközelíteni.
Az erdélyi fejedelmek közül ő volt a legtermékenyebb levelező. Hadd 126 Makkai Sándor, Egyedül. Bethlen Gábor lelki arca (Kolozsvár — Budapest: Athenaeum, 1930), p. 6; Szekfű Gyula, Bethlen Gábor (Budapest:
Magyar Szemle Társaság, 1929; újabb kiadás: Budapest: Helikon, 1983), p.
154; Vita Zsigmond, "Bethlen Gábor szellemi arcképéhez", in:
Tudománnyal és cselekedettel (Bukarest: Irodalmi Könyvkiadó, 1963), pp.
11-71; Tarnóc Márton, Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában (Budapest: Gondolat, 1978); Bethlen Gábor krónikásai.
Krónikák, emlékiratok, naplók a nagy fejed elem rő l, szerk. Makkai László (Budapest: Gondolat, 1980); Bethlen Gábor állam a és kora. Bethlen- bibhográfia 1613-1980, szerk. Kovács Kálmán (Budapest: ELTE, 1980);
Alexander Szilágyi, "Gabriel Bethlen und die Juden", Ungarische Revue, 2, nos. 8-9 (Leipzig, 1882), pp. 753-754; Büchler Sándor, "Bethlen Gábor és a zsidók". Egyenlőség 55, no. 38 (1935), pp. 50-51.
idézzünk leveleiből. Egyik levelében 1621-ben például hangsúlyozza: "(...) m ert az én hitemmel nem szoktam játszani, tudja jól kegyelmed." Máskor (1627. július 31) kijelenti: "(...) soha hitszegők, frigybontók, háborúságszerzők nem voltunk, hanem hitünknek, frigyünknek megtartói és háborúságok eltávoztatói s háborúságoknak lecsendesítői hogy voltunk, azt sokképpen megmutogathatnánk, de nem látjuk szükségesnek." Bethlen Gábor védekezik, mert már életében támadták, bírálták, sőt, életére is törtek.127
Bethlen Gábor mint a kálvinista világ gyermeke, neveltje, természetesen, védelmébe vette és újjáélesztette a protestantizmust;
korábban Bálhori István fejedelem még megfojtani szerette volna.
"Vallásos öntudatban gyökerező hivatásérzet" élt benne. Bibliás ember volt.
Állítólag huszonhatszor olvasta el a Bibliát élete során, elejétől végig.
Leveleiben sok helyütt meg is látszik biblikus műveltségének hatása.
M intha Zekharja (Zakariás) prófétát hallanánk egy mondatában (4,6), amikor a fegyver és pénz hatalmánál többre becsüli a szellemi erőt. Hálaadó éneket ír "az ő ellenségin vőtt győzelme után", akárcsak Dávid király (18.
zsoltár).
Bethlen Gábor nehéz körülmények között kezdte el működését. Erdély gazdaságilag, társadalmilag igen súlyos helyzetbe került. Háborúk, a tatárok, kozákok betörései a 16. század második felében, természeti csapások, árvizek, járványok, éhínség tönkretették az országot. Bethlen Gábor 16 évi uralkodása azonban lüktető gazdasági, kulturális és vallási életet terem tett Erdélyben. Városokat, várakat épített, főiskolát alapított.
Még a zenei életre is gondja volt, Itáliából zenészeket, énekeseket hívott be az országba. Köztük voltak zsidók is, akik olaszul előadott játékokban szerepeltek.128 Építészet és művészet istápolója volt. Tudomány és irodalom, a szellemi értékek támogatója, reformok kezdeményezője.
127 Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejed elem kiadatlan politikai levelei (Budapest: M. Tud. Akadémia, 1879), pp. 277,447.
128"(...) o f f t mit h i l f f eiliger Juden mancherlei Commedien ihn Italienischer sprachen gespillet, vndt schöne tantz angestellet", lásd MZsO XIII, p. 67, no. 41 = Siebenbür gische Chronik des Schässburger Stadt Schreibers Georg Krauss, ad a. 1619; kiadva in: Fontes rerum Austriacarum. Scriptores, III-IV (Wien, 1862-1864); magyarul in: Bethlen Gábor krónikásai. Krónikák, emlékiratok, naplók a nagy fejed elem rő l, szerk. Makkai László (Budapest: Gondolat, 1980), p. 172:"(...) egy spanyol, Don Diego [Diego de Éstrada], (...) sokszor néhány zsidó segítségével olasz nyelven komédiákat játszott el cs szépen táncokat rendezett." — Lásd még
A fejedelem legfőbb gondja a tanulóifjúság nevelése volt. Jobbágyok gyermekeit kiemelte a tudatlanságból, diákokat segélyezett külföldi tanulmányaikban. A Gyulafehérváron alapított főiskolához külföldről hívott neves tudósokat, akik között találhatók: Johann Heinrich Alsted, Johann Heinrich Bisterfeld, Ludovicus Philippus Piscator és M artin Opitz.129
Erdélyt Bethlen Gábor bekapcsolta a Nyugat szellemi vérkeringésébe.
Szívós és kitartó munkával, éles előrelátással és külföldi kapcsolatai révén kiemelte az évtizedes pangásból.
A nagy építőmunkához más országokban is keresett és talált segítséget.
Bányászokat hozott az országba, hogy általuk üzembe helyezze a parlagon heverő arany-, ezüst- és sóbányákat, amelyeknek jövedelme megteremtette az anyagi feltételeket Erdély zavartalan kormányzásához. Felvette a kapcsolatokat a török Portával, de még Moldva és Havasalföld vajdáival is.
Zsidók Bethlen udvarában és Érdélyországban Törökországból Bethlen zsidó kereskedőket hívott be Erdélybe. Kapcsolata volt velük, még mielőtt megválasztották volna fejedelemmé. Sok időt töltött Törökországban, így közelről figyelhette meg tevékenységüket.
Bethlen Gábor Gyulafehérvárt jelölte ki letelepedésül a zsidók számára.
Érdeke volt a várost fel- és kiépíteni, itt alapította meg a főiskolát is Kolozsvár helyett. A város fontos szerepet játszott Erdély kereskedelmi életében. Az újonnan érkező, spanyol eredetű (szefárdi) zsidók, akiknek elődeit a kérlelhetetlen I. Izabella (1474-1504), Kasztília királynője, és férje, az aragóniai V. (Katholikus) Ferdinánd (1474-1516) űzte ki Spanyolországból 1492-ben, és akiknek egy része ezután Törökországban talált menedéket, készséggel jöttek Gyulafehérvárra, és le is telepedtek a városban.
Izvoare, II/1, p. 194, no. 17. — "Szebenben, 1586 októberében járványos betegség következtében meghalt Pantalone nevű, zsidó orgonista" — jegyzi meg egy német nyelvű történelmi munka, Eugen Trauschenfels, Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens (Kronstadt, 1860), p. 415. — Memlíti a zsidó komédiásokat — forráshivatkozás nélkül — Szekfű Gyula is: Bethlen Gábor (19832), p. 188.
129 Opitz, aki elsőként érkezett Gyulafehérvárra, és meglehetős lenézéssel kezelte az erdélyi viszonyokat, csak rövid ideig tudott megmaradni a főiskolán.
A Bethlen Gábor által behívott spanyol (szefárdi) zsidó kereskedők megalakították saját «Sido Compania»-jukat, hasonlóan az egyéb erdélyi
— szász, görög és örmény — «compania»-khoz.
B ethlen Gábor zsidó-privilegiunia Az Erdélyben élő zsidók helyzetét és jogaikat a Bethlen Gábor által kiadott kiváltságlevél pontosan meghatározza. Helyesnek látjuk itt leközölni a privilégium teljes szövegét.
"Mi, Gábor, Isten kegyelméből stb. (a szent római birodalomnak és Erdélynek fejedelme, Magyarország Részeinek ura, a székelyek grófja, Oppeln s Ratibor hercege stb.), a hagyományra bízzuk stb.
Miután országunkban, amelybe a mindenható Isten intése és jóvoltából, valamint a három nemzetiség által lakott Erdély lakóinak egyhangú akaratából és szavazata folytán helyeztettünk, semmit sem kívánunk inkább, mint a háború zivatarjait mindenfelé elcsitítva, alattvalóinkat az áldásos béke jótéteményeiben részesíteni és — egyrészt különös gondoskodásunktól, másrészt hazánk iránt érzett szánalmunktól kifolyólag, amellyel mindenek iránt viseltetünk — ezt a mi, a különféle háborús mozgalmaktól, az idegen népek betöréseitől feldúlt, végigpusztított országunkat különböző népek beköltöztével és azoknak adandó kiváltságokkal helyreállítani, hogy napról-napra erősödve, régi erejét visszaszerezze, és a háború és tóke diadaljeleivel ékeskedve, megközelítse a régi Daciát (avagy elérje a régi Dacia dicsőségét):
tehát, hogy ezen óhajunk teljesüljön és Erdély a különböző népek bevándorlásával is művelődjék, hozzájárulván méltóságos Ábrahám Szasza orvos-doktor, konstantinápolyi zsidó közbenjárása:
elrendeljük, hogy jelen kiváltságokat mindazon zsidó nemzetségbcliekkel szemben, akik Erdélyben kegyes engedelmünkkel le akarnak telepedni, a következő feltételek mellett szívesen fogadják, figyelembe vegyék és országunk minden lakosa megtartsa őket. E kiváltságokat a következő cikkelyben adjuk: