Lővy (Lőwy) Ferenc Pinhas (1869-1944):
1903 és 1944 között marosvásárhelyi status quo rabbi
Igazat írt a szerző. Erdélyben a zsidók mindig is hajlandók voltak a haza oltárára helyezni életüket és pénzüket,301
Még Rákóczi fejedelemnek írja Ballingh János 1636. június 3-án: "(...) jöttek jelentkezők muskotérosnak, de öltözetek es külön-külön forma, ki is holmi Sido köntösök, szwrösök [szűrösök (?)] is vadnak köztök (...)."
Értsd: szakállas zsidók jelentek meg különleges ruházatukban, alighanem kaftánban, hogy I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadseregében szolgáljanak.
1 8 48 /49 Visszatérve a 19. századba, illetve az emancipációs törekvések közvetlen előzményeihez: zsidók katonai szolgálata régóta érzékeny pont volt a magyarok szemében is. II. József 1788-ban kiadott rendeletét, amely a zsidókat is katonai szolgálatra fogta volna, Magyarországon nem tartották elfogadhatónak, s nem is követték. Igaz, a bécsi katonai kancellária 1789- ben előírta, hogy Magyarország hívjon be 80, Erdély pedig 20 zsidót katonai segédszolgálatra. Zsidó katonák azonban nem szolgáltak a császár és király zászlaja alatt.
A zsidók a magyar hadseregben az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején szolgáltak, először mint nemzetőrök, azután pedig mint honvédek. A nemzetőrségbe befogadásuk ellen 1848 március- áprilisában a nagyobb városok — főként német — polgárai erélyesen tiltakoztak, még zavargások is kirobbantak a zsidó nemzetőrök miatt, ámde főként a függetlenségi háború idején csillapult az ellenségesség, s végül
301 Bernstein Béla,A z 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók (Budapest: IMIT, 1898); uő, "Zsidó honvédek 1848/49-ben", in: Jubileumi emlékkönyv Blau L ajos (...) születésnapja (...) alkalmából (Budapest, 1926), pp. 90-116; uő, A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók (Budapest: Tábor, 1939); Singer Jakab, A temesvári zsidók az 1848-49-iki szabadságharcban (Különlenyomat a Történelmi és Régészeti Értesítő 1913. évi III. és IV. füzetéből) (Temesvár, 1914);
Weinberger Mózes, "Adatok az erdélyi zsidóság történetéhez", in:
Tanulmányok a zsidó tudomány köréből Guttmann M ihály emlékére (Budapest, 1946), pp. 283-296; M. Carmilly-Weinberger, "A Kolozsvármegyei zsidóság és az 1848-49-es szabadságharc", in: A kolozsvári zsidóság emlékkönyve (19882), pp. 13-26.
302 MZsO VIII, p. 262, no. 324.
egészen megtört. A zsidóság vérével és vagyonával igazolta, hogy a magyar nemzet részének tekinti magát, s a nemzet része akar lenni, minden joggal, ami a hon polgárait megilleti, de vállalva minden kötelességet, áldozatot is.
1848 tavaszán, nyarán, s részben még ősszel, sőt, 1849-ben is, Erdélyben is nem egy atrocitás érte az ott lakó zsidókat. Sérelmeikről jegyzőkönyvek, jelentések, panaszos levelek tanúskodnak.303 Bara Mihály nemeszsuki304 haszonbérlőt 1848. október 29-én falujabeli legények m egtám adtak:"(...) gyilkos módon — szakálomat kitépték — és megvertek
— de utoljára engemet fulasztani kívántak — valamint most is a nyakamon lévő jegyek megbizonyítják (...)." Heller Izsák szászfenesi305 lakos, pálinkafőző és szekeres, akinek fia, Heller Károly, honvéd őrmesterként szolgált, panaszt tett, hogy 1848. november 16-án a fiától Hajdúböszörmény városi nemzetőrök elvették "emyős szekér" elé fogott
"három lovai"-t, "pokrotzokkal s ládákkal együtt"; elhajtottak, és ő azóta sem tehetett semmit lovai és szekere visszakapására. Kára 765 váltó R ft (rénus forint) a lovakért, 300 Rft a szekérért, s ezenfelül, m ert hogy foglalkozását nem gyakorolhatja, naponta legkevesebb 1-1 pengő forint.
"Mivel nékem legfőbb vagyonom, és életmódom azon három lovam és szekerem volt, mert azokkal szekerességet foljtatva az által kerestem magam, feleségem és hat gyermekeim számára mindennapi élelmünket, azolta pedig, hogy azoktól megfosztattam, az ellenséges táborok által is kipusztíttatva annyira elszegényedtem (már most semmi keresetem nem lévén), hogy ily nagy télvíz idején éhelhalásra kell jutnom." A panasz tárgyában Beöthy Ódon (1796-1854), korábban bihari alispán, 1848-ban először főispán, majd a Részek (Partium) királyi biztosa, ez időben erdélyi kormánybiztos, a zsidóság igaz védelmezője és minden nemes ügy nagy harcosa 1849. januárjában vizsgálatot rendelt el, s két hónap múlva az ügyet mint elintézettet lezárta.
Az 1848/49. évi szabadságharcban az erdélyi zsidók részt vettek, fegyverrel és pénzzel. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár levéltárában végzett kutatásaink alapján jelezhetjük, hogy közhonvédként szolgáltak: Heller
303 Az alábbi iratokat kiadta M. Carmilly-Weinberger, in: A kolozsvári zsidóság emlékkönyve (19882), pp. 23-28. Lásd még uo, p. 25: "Az 1848-ik év nyára kezdetétől fogva, folyó 1849 évi 8ber [október] utolsó napjáig való, a Magyar tábor által történt káráról." Mint az iratnak már a címe is m utatja, az összeállításban jobbára a zsidóknak 1848 nyarán okozott károk szerepeltek.
304 Nemeszsuk: Kolozs vm., ma: Jucu, R.
305 Szászfenes: Kolozs vm., ma: Floresti, R.
Károly őrmester (Szászfenes), Edler Jákob (Hadad306), Jákob Ábrahám (Érszentkirály307), Vikler Ignátz, Izrael Beni, Hermann Joseff (Tasnád308) és Stein Mózes (Somlyó). A szamosújvári toborzójegyzékben szerepelnek:
Hersch G ántz bátoni309 születésű pálinkafőző és Ursz Hersch őrhelyei310 pálinkafőző, újoncok. Királyi János százados bizonyítványt állított ki Grosz Jakab kolozsvári lakosról, hogy "négy hónapig szolgált a kolozsvári szabadcsapatban mint közvitéz, s ezen idő alatt magát becsületesen viselte."
"A Haza védelmére alakítandó Nemzeti őrsereg számára" az erdélyi zsidók a katonaság költségeinek fedezetéül pénzt, gabonát ajánlottak fel, a tüzérség számára pedig hozták lovaikat. 1 A dési Nathan Friedländer nemcsak maga írt költeményt («Der 16-te März und der Jude»), és nemcsak Petőfi hazafias költeményeit fordította németre, hanem mint honvéd segédorvos szolgált a hadseregben. Bem seregében volt tábori főorvos a gyulafehérvári Reiner Zsigmond, Fischer Lajos pedig mint 16 éves ifjú bevonult Perczel Mór seregéhez. Rosenberger Bemát (később a gyalui előnéwel) mint nemzetőr vett részt a szabadságharcban. Zsidó volt az is, aki az 1848—as «Honvéd Egylet» kérésére Szamosfalván312 1904-ben emlékoszlopot állíttatott fel — saját költségén — az elesett 48-as honvédek emlékére. A temesvári zsidók részvételéről az 1848/49. évi szabadságharcban olvashatunk Singer Jakab, a bánáti zsidóság kiváló történetírója dolgozatában. Bernstein Béla, az 1944-ben m ártírhalált halt nyíregyházi főrabbi, aki feldolgozta és megírta a magyarországi zsidók szerepét az 1848/49. évi szabadságharcban, egyik dolgozatában 173 zsidó nevét sorolja fel Erdély- és a Bánátból.313
Amikor a császári hadvezetőség a Havasalföldön táborozó orosz hadsereget hívta segítségül, Bem Józsefnek minden fegyverforgató férfira
306 Hadad: Szüágy vm., ma: Hodod, R.
307 É rszen tk irály : Szilágy vm., ma: Eriu-Sincrai, R.
308 Tasnád: Szilágy vm., ma: Tasnad, R.
309 B átony, Báton: Szolnok-Doboka vm., ma: Batin, R.
310 (Belső-Szolnok vm.)
311A kolozsvári zsidóság emlékkönyve (19882), pp. 19-23.
312 Szamosi alva: Kolozs vm., ma: Someseni, R.
313 Bernstein Béla, "Zsidó honvédek 1848/49-ben", in: Jubileumi emlékkönyv Blau L a jo s (...) születésnapja (...) alkalm ából (1926), pp. 90- 116 pp. 90-116; Zsidó lexikon (1929), pp. 2 8 0,7 38 ,75 2,7 80 ; Volt egyszer egy Dés, szerk. Singer Zoltán, I (Tel-Áviv, n. d. [1970 (?)], pp. 136-140.
szüksége volt.314 A zsidók áldozatos részvétele a harcokban és a háború költségeinek előteremtésében minden bizonnyal befolyásolta, legalább hangulatilag, az 1848/49. évi országgyűlést, amely végre meghozta az előző egy-másfél évtized diétáin folytatott viták javaslatait összegező törvényt a zsidók egyenjogúsításáról. Az országgyűlés éppen az utolsó ülésnapján (1849. július 28) fogadta el a «Törvény a zsidókról»-t315 Az alábbi rendelkezések szerepelnek:
(1) A zsidó ("mózesvallású") egyén, aki az országban született vagy törvényesen telepedett le, "mindazon politikai s polgári jogokkal bír", melyekkel "az ország bármely hitű lakosai bírnak".
(2) A törvényes letelepedés feltételeit a kormány külön fogja meghatározni.
(3) A törvény érvényesnek ismeri el a zsidók és keresztények közötti házasságot, "polgári következményekre nézve".
(4) A törvény legutolsó rendelkezése kimondja, hogy a zsidó gyülekezet vallási és világi vezetői üljenek össze, hogy "hitágazataikat nyüvánítsák", azaz döntsenek vallásuk alaptörvényeiről, és "reformálják", azaz "jövendő egyházi szerkezetökre nézve a kor kívánataival megegyező javításokat tegyenek", értsd: dolgozzanak ki olyan intézkedéseket, amelyek megreformálhatják a zsidó gyülekezet életét.
Végül, a törvényhozók kívánatosnak tartották, hogy a zsidók "alkalmas szabályok által (...) a kézi mesterségek és a földmívelés gyakorlására vezéreltessenek."
3 l4 /zvoare, II/2, pp. 347-348, no. 230. — Vö. Michael Silber, Absolutism, Hungary and the Jews: A Comparative Study o f M ilitary Conscription o f the Jews in the Habsburg Lands, 1788-1815 (MA Thesis) (Columbia University, 1977). — A zsidóság szerepéről az 1848/49. évi szabadságharcban bővebben lásd Bernstein Béla tanulmányait: A z
1 8 4 8 /4 9-iki [/ A negyvennyolcas] magyar szabadságharc és a zsidók (1898; 1939^); uő, "Zsidó honvédek 1848/49-ben", in: Jubileumi emlékkönyv Blau L a jo s (...) születésnapja (...) alkalm ából (1926), pp. 90- 116; továbbá Singer Jakab, A temesvári zsidók az 1848-49-iki szabadságharcban (Temesvár, 1914); Weinberger Mózes, "Adatok az erdélyi zsidóság történetéhez", in: Tanulmányok a zsidó tudomány köréből Guttmann M ihály emlékére (Budapest, 1946), pp. 283-296; M. Carmilly- Weinberger, "A Kolozsvármegyei zsidóság és az 1848-49-es szabadságharc", in: ,4 kolozsvári zsidóság emlékkönyve (19882),pp. 13-28.
315 Szövegét közli Bernstein Béla, A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók (19S92), pp. 154-155.