Paneth Ezekiel (ben Moshe) (1870-1929):
1895 és 1902 között marosújvári, majd 1902 és 1929 között dési haszid rabbi
A törvényt Kossuth Lajos kormányzó és Szemere Bertalan belügyminiszter írták alá. — Túl késő volt; a törvény hatályba lépni már nem tudott.
1849. augusztus 13-án Világosnál a magyar csapatok letették a fegyvert, és ezzel Erdélyben is újból megkezdődött a Habsburg-ház uralma.
Minthogy az erdélyi és bánáti zsidók részt vettek a szabadságharcban, ők sem kerülték el Haynau, az osztrák haderő főparancsnoka kegyetlen kezét.
A hadisarcot, amelyet a magyar zsidóságra egyetemlegesen kivetett, az erdélyi zsidóknak is fizetniük kellett. Igaz, Ferenc József az összeget 1850- ben lecsökkentette 1 000 000 frt-ra, s később még ezt is visszaadta egy zsidó iskola-alap céljára. Ebből a pénzből épült fel Budapesten az «Országos Rabbiképző Intézet» és az «Országos Izraelita Tanítóképző Intézet».
Emancipáció: A z 1867:xvn . te.
A szabadságharc bukásával a zsidók egyenjogúsítása egy időre megakadt Magyarországon, s Erdélyben is. Az abszolutizmus korában semmi sem történt e téren. A zsidók dolga csak a Béccsel való kiegyezés után, 1867-ben kerülhetett újból napirendre. Az osztrák—magyar dualizmus korában Erdély közigazgatásilag — mint 1848. március 15-én a « 12 pont» követelte
— Magyarország szerves része volt, s így a magyar törvények közvetlenül vonatkoztak Erdélyre is. Most végre teljesült a rég óhajtott, jogos kívánság:
az 1867. évi országgyűlés törvénybe emelte br. Eötvös József régóta hangoztatott eszméit (1867: xvn. te.), s a törvény szerint: (1) "az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak", s (2) "minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik."
1895. október 18-án pedig kihirdették a "recepciós" törvényt (1895: XLn.
te.) is, amely a zsidó (izraelita) vallást "törvényesen bevett vallásnak nyüvánítja", s ezzel kimondja, hogy a zsidók vallása egyenjogú az ország többi vallásával. Az 1840:xxix. te., amely már engedélyezte zsidók letelepedését "az egész országban (...) akárhol" (tegyük hozzá: továbbra is kivéve a bányavárosokat), és az 1867. évi törvény az egyenjogúságról lehetővé tették a magyarországi zsidók részvételét Magyarország életében, fejlesztésében, felvirágoztatásában.
Jelm agyara;\jl
j Nagysomkul /M agyarlápos, I 0 .1 O ' o I
□ város sajtit tanács igazgatása ;
— járáshatár
E rd ély közigazgatási beosztása (1855) {Erdély története, 1987,111, p. 1436)
Zsidó v állalk o zó k E rdély iparában A 19. század elején a modern kapitalizmus még nem jutott el Erdélybe.
Bécs nem látta fontosnak Erdély gazdasági fejlődését. Ennek ellenére az urbanizációs folyamat következményeként találunk zsidó nagykereskedőket, szeszgyárosokat. A zsidó vállalkozók az iparosítás terén is felismerték a szükségleteket, s üzemeket, gyárakat hoztak létre. 1818- ban Binder "sido" alőri lakos hidat akart építeni a Szamos folyón Dés és Alőr között, mert úgy találja, hogy a kompon való közlekedés és szállítás lassú, nem praktikus. Kamatmentes kölcsönnel akarta megvalósítani a tervet. Elutasították, de maga a javaslat is jelképezheti az erdélyi zsidóság törekvését: bekapcsolni a vidéket Európa gazdasági vérkeringésébe, kiépíteni az ipart Erdély természeti gazdagsága, bányái, nagy kiterjedésű erdei, természeti kincsei mellé.
Amint a zsidók megkapták a lehetőséget a szabad vállalkozásra az iparban és a kereskedelemben, éltek is minden lehetőséggel, mind az ország javára, mind pedig saját maguk boldogulására.
A M. Tud. Akadémia «Történettudományi Intézetnének háromkötetes, reprezentatívnak szánt E rdély története 1986-ban összesen egy fél oldalt szánt az erdélyi zsidók szerepének a gazdasági, kulturális és társadalmi életben.316
Csupán ennyi lett volna?
Désen, amelynek zsidó lakossága 1886-ban 133 lélek volt, Hirsch M.
Lajos iklódi317 földbirtokos 1865-ben szeszgyárat, Bemáth János, Gabre János és Jakab Károly 1898-ban tégla- és cserépgyárat, Lieber és Feuerstein szappangyárat alapítottak; 1905-ben petróleumfinomító, majd rum- és likőrgyár, kefe- és cirokárugyár és szikvízgyárak létesültek. A Dés melletti Ilosván fa- és széntermelő üzemet, gyertya-, szalmakalap-, seprü- és plasztikáru-gyárakat alapítottak a zsidók. Ezt az iparosítást 25-30 szorgalmas, leleményes zsidó család indította meg a 19. század végén és a 20. század első éveiben.
Ha egy aránylag kis városban is ennyi minden történt, mi minden m ehetett végbe Erdély nagy központjaiban: Nagyváradon, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Brassóban, Temesvárt, Aradon, Szatmárnémetiben?318
316III, p. 1608.
317 Iklód: Temes vm., ma: Icloda, R.
318Ko/í egyszer egy Dés. Bethlen, M agyarlápos, Retteg, N agyilonda és környéke, szerk. Singer Zoltán, I (Tel-Aviv, n. d. [19707], pp. 25, 161-168.
Erre nézve álljon itt csupán egy idézet, éppen az E rdély története HL kötetéből, azokról a lapokról, amelyek az 1830 és 1848 közötti éveket m utatják be.
"Brassó élénk gazdasági életével magyarázható, hogy a többi szászvárostól eltérően, a magisztrátus és a céhek ellenkezése dacára, néhány zsidó kereskedő — akik egyszerre folytattak házaló kereskedést és küldtek gyapjút Bécsig — és iparos meg tudott kapaszkodni. Méghozzá úgy, hogy a kormányhatóságok éppen az ő beadványaik nyomán javítottak az egész erdélyi zsidóság helyzetén, amelynek csak kisebb töredéke űzte főfoglalkozásként a kereskedést."319
Az erdélyi és bánáti zsidóság hozzájárult Magyarország iparosításához, kereskedelmi és gazdasági fejlődéséhez. Nagyváradon és vidékén zsidó tulajdonban lévő és vezetésű szesz- és malomipar, élesztő-, cipő-, tégla-, üveggyárak működtek, a bihari erdőségekben a legmodernebb fakitermelő céget zsidók alapították meg, ők fejlesztették ki a korszerű nyomdaipart, a hírlap-nyomdákat is beleértve. Ki tudná felsorolni a különféle nagyváradi zsidó üzemeket, amelyek keresett és hasznos termékeikkel (cipő, vatta,
A kolozsvári Renner-féle bőrgyáron kívül (ez az egyetlen egy, amelyről az Erdély története érdemesnek tartotta megemlékezni), amely gyár inkább a «Dermata» néven ismert, hírnévre tettek szert még Kolozsvárott az
«Ufarom» és «Hygen» gyógyszergyárak, «Ady» harisnyagyár, «Gladys és Heinrich» szappangyár, «Mandula» fésű, «Porgesz» gyertya, «Fischer»
bútorgyárak. Cukorgyár működött Botfalun,3^ 0 Resicán321 a «Max Auschnitt» vasgyár, Marosújváron322 szeg- és sodronygyár, több ezer munkással. Aradon a br. Neumann család létesített textil-, szeszfinomító, élesztő-gyárakat és gőzmalmot; Temesvárott ernyőgyár,
319 Miskolczy Ambrus, in: Erdély története (19872), III, pp. 1247-1248.
320 B otfalu: Brassó vm., ma: Bod, R.
321 Resica / Resicabánya: Krassó-Szörény vm., ma: Resita, R.
322 M arosújvár: Alsó-Fehér vm., ma: Ocna Mures, R.
Szatmárnémetiben az «Unio» vagon- és a Guth-féle parafadugó-gyárak adtak kenyeret több száz munkásnak; Nagybányán a «Phoenix» gyár alakult meg kénsav és vasgálic előállítására, azonkívül szappan-, üveg- és festéküzemek is működtek a városban. Farkasházy Fischer Vilmos, Farkasházy Fischer Mórnak, a herendi porcelángyár alapítójának fia, a kolozsvári izraelita hitközség elnöke képviselte az erdélyi ipart az 1867. évi párizsi és a budapesti millenniumi kiállításokon, amelyeken világsikert aratott, mint apja is korábban, az 1842. évi első magyar iparmű-tárlaton.
Nemcsak kereskedelemben, iparban, bankalapításban323 vettek részt az erdélyi és bánáti zsidók, hanem a mezőgazdaságban is. Mintagazdaságot alapítottak és vezettek Szatmár, Szilágy és Temes vármegyékben.
Egy 1930. évi statisztika szerint Erdély zsidó lakossága 185 000 lélek volt, és foglalkozásuk szerint a következő megoszlást m utatják.324 (A % arányok csak hozzávetőlegesek.)
Foglalkozás Létszám A rán y a
a zsidó népességben
őstermelő 16000 9.20 %
bányászatban, iparban 48 000 26.70 %
kereskedelemben 72000 40.40 %
közigazgatásban 3 000 1.90 %
hitéletben 6 000 3.60 %
közoktatásban 2000 1.00%
hadseregben 2000 1.20%
egészségügyben 9 000 1.70%
munkások 5000 2.70 %
egyéb f oglalkozásban 22 000 11.60%
Összesen 185 000 100.00%
323 Egy érdekes bank-történeti esettanulmányt közölt Ludovic Báthory, "Prominent Jewish Businessmen from Romania, 1890-1940 (Mauriciu and Aristide Blank)", Studia Judaica, 1 (1991), pp. 94-103.
324Köpeczi Béla, in: E rdély története (19872), III, p. 1744; Katona Imre, "Magyar Robbiák", in: Évkönyv, 1985-1991 (Budapest: Országos Rabbiképző Intézet, 1992), pp. 383-388.