1905 és 1944 között székelyhídi orthodox rabbi
Az 1883-ban Nagyváradon létesített négy osztályos fiú polgári iskola Gabel Jakab, m ajd az Auschwitzban m ártírhalált halt Bíró M árk igazgatók vezetésével és kitűnő tanári karával nagy érdemeket szerzett az erdélyi zsidó nevelés terén.354
Az 1868/69. évi, Budapesten tartott Országos Kongresszus után, amikor a magyarországi zsidó hitközségekben szakadás történt, elvált egymástól a kongresszusi (neológ) zsidóság és az orthodoxia, ez meggyengítette a községek összefogását. Holott éppen az iskolák fenntartásához vagy újabb községekben való megnyitásához lett volna feltétlenül szükség a zsidóság összefogására. Külön-külön kevesebbet tudtak elérni. S egyébként is, az asszimiláció hívei Erdélyben sem lelkesedtek azért, hogy külön zsidó iskolák legyenek. A század végén, 1895 körül, m ár összesen körülbelül 55-60 zsidó elemi iskola volt Erdély- és a Bánátban. A zsidó gyermekek többsége azonban állami iskolákba iratkozott be, ez egyébként ingyenes volt. Itt csupán megjegyezhetjük, hogy az Erdély- és a Bánátban felállított zsidó iskolák 70 %-a magyar nyelvű volt, ellenben a r. katholikus egyház iskoláinak csupán 56 %-a, az evangélikus iskoláknak 23 %-a, a görög
ka tholikus iskoláknak pedig 6.5 %-a.355
Erdélynek Romániához való csatolása után, 1918-, illetve 1920-ban Románia iskolapolitikája továbbra is lehetővé tette zsidó iskolák fenntartását Erdélyben. A már meglevő zsidó iskolák (13 óvoda és körülbelül 20 elemi iskola) mellett most újabbak is létesültek (17 óvoda és 31 elemi iskola). Ami pedig a középiskolákat illeti, a m ár meglevő polgári 5698 — 1937/38), pp. 48-49,57-58; s újabban: A tegnap városa (Tel-Aviv, 1981), pp. 51-52, 65-68, 154-156, 195-198. — Lásd még Izvoare, II/2, pp. Viktor, "Csoportközi távolság, réteghelyzet, a zsidó—keresztény házasságok dinam ikája Erdélyben a világháborúk között", Korunk (1991), no. 8: E rdély és a zsidóság, pp. 941 -954, kül. 952-954.
Kolozsvárt az orthodox hitközség fiú-, a neológ hitközség pedig leány- gimnáziumot nyitott (1920), de a két iskolát közösen tartották fenn, és mindkét irányzat hívei a neme szerint megfelelő iskolában tan íttatták a gyermekeiket. Az iskolák élén a «Tarbut35° Zsidó Iskolaegyesület» közös kuratórium a állt. A kolozsvári és temesvári iskolákban a zsidó nemzeti mozgalom, a cionizmus szellemében nevelték az ifjúságot. Bevezették a modern héber nyelvet. A nagyváradi, később Kecskeméti Lipót főrabbiról elnevezett gimnázium magyar nyelvű volt. A román kormány célja az volt, hogy az erdélyi zsidóságot az iskolákban megfossza magyar anyanyelvétől és elszakítsa a magyarságtól. Ezzel szemben a zsidó gimnáziumok hosszú küzdelmet folytattak a magyar nyelv használatának jogáért.357 Végül a kormány 1927-ben a két kolozsvári gimnáziumot bezáratta.
Az 1940. augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés nyomán szeptember elején Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A Magyarországon akkor már régóta érvényben lévő zsidóellenes törvényeket: az első zsidótörvényt (1938: XV. te.), amely a legtöbb foglalkozás körében 20%-ban maximálta a zsidók számát; a második zsidótörvényt (1939: IV. te.), amely korlátozta a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalását; a harmadik zsidótörvényt (1941: XV. te.), amely fajvédelmi törvény volt, s tiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságot:
mindezeket a súlyosan diszkriminatív rendelkezéseket azonnal hatályba léptették a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélyben is. A középiskolákból zsidó tanulók ezreit zárták ki.
356 A tar but szó jelentése "nevelés".
33' Lásd M. Carmilly-Weinberger, "A kolozsvári zsidó gimnáziumok története, I: 1920-1927, II: 1940-1944", in: A kolozsvári zsidóság emlékkönyve (19882), pp. 114-129; Shlomo Yitzhaky, B attei s é f er yehudiyyim be-Transylvania bein shtei milhamot ólam (Zsidó iskolák Erdélyben a két világháború között) (Evron, Israel, 1970) (héberül);
Abraham Fuchs, Hungarian Yeshivot fr o m Grandeur to the H olocaust, I- II (Jerusalem, 1978) (héberül); Pinkas ha-kehillot. Encyclopaedia o f Jewish Communities: Rumania, II (1980), pp. 49-56 (héberül); M oshe
103-113; Liviu Rotman, "Educational and Social Structures of Romanian Jews at the Turn of the Century", Studia Judaica, 2 (1993), pp. 92-102.
1940. október 8-án a Kolozsvárra látogató magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter, Hóman Bálint fogadta a kolozsvári hitközségek küldöttségét. A jelen sorok írójának, aki abban az időben kolozsvári neológ hitközség főrabbija v o l^ á kérésére a miniszter engedélyt adott zsidó fiú- és leánygimnáziumok újbóli megnyitására. Természetesen, az iskolák minden gondját, a fenntartás összes költségét beleértve, a hitközségeknek kellett viselniök. A két kolozsvári iskola, a zsidó fiú- és leánygimnázium h at hetes előkészítés után 1940. november 3-án megnyílt. A mintegy 200 pályázó zsidó tan ár közül kiválasztott tanári testületet a kiváló A ntal M árk (1880- 1942)358 igazgató — korábban a «Tarbut Zsidó Iskolaegyesülct»
igazgatója — vezette. A kolozsvári gimnáziumok kinyitották kapuikat a vidéki zsidó tanulók előtt is. Egész Észak-Erdélyből több m int 600 tanuló szám ára nyújtottak megfelelő tanulást és nevelést.
Ugyancsak 1940-ben négyosztályos — koedukált — gimnáziumok nyíltak meg Szatmárnémetiben, Brassóban és M arosvásárhelyen is. Ezen iskolákon kívül, persze, működött számos heder, Talmud-Tóra, yeshiva is.
A z észak-erdélyi zsidó iskolák egészen 1944 tavaszáig működtek. 1944 m ájusában tanáraikat és növendékeiket — a Magyarországhoz visszacsatolt részek egész zsidó lakosságával együtt — a hatóságok tehervagonokba zsúfolták be és útnak indították Auschwitz felé.359
A háború után egy időre még újra — harmadszor is — megnyílt a kolozsvári «Tarbut» nevet viselő zsidó gimnázium, s megkezdte a tanítást néhány más zsidó iskola is, de a román hatóságok 1948-ban bezárták.
Kifogásolták az iskolák épületeinek nem megfelelő állapotát, a "nem kielégítő" felszerelést. A temesvári fiu-lyceum, ületve a kereskedelmi lyceum, amelyek 1919-ben létesültek, továbbá a leánygimnázium és leány kereskedelmi iskola, amelyek mellett a vidéki diákok szám ára intem átus is m űködött, 1948/49-ben ugyancsak kényszerűen bezárták kapuikat. A rom án hatóságok államosították a zsidó iskolákat.
358 Életrajzához lásd Romániai magyar irodalm i lexikon (RMIL), I (1981), pp. 65-66. — Vö. Bach Endre, "Antal M árk (1880-1942)"
[Nekrológ], in: A kolozsvári zsidóság emlékkönyve (19882), pp. 129-134.
359 Moshe Carmüly-W einberger, "Jewish Education in Transylvania in the Days of the Holocaust", Yad Vas hem B ulletin, no. 21 (Jerusalem, November, 1967), pp. 21-27; M. Carmilly-Weinberger, "Jewish Education in Transylvania in the Days of the Holocaust", in: A kolozsvári zsidóság emlékkönyve (19882), pp. 269-276.