Kassandra és Ady látomásai:
a széttöredezettől a tiszta költői beszédig
In memoriam Bazsó Júlia, Fodor Géza Fontos azonban, hogy alogositt eleinte értetlenséggel kapcsolódik össze. Ausikéban a szavak nem elbeszélnek, hanem képeket idéznek föl.
(Fodor Géza) Különös módját választotta 1909. augusztus 10. körüli, Érmind-szentről Nagykárolyba tett útja „megörökítésének” Ady Endre:
egy mindösszesen három mondatban felskiccelt „fél-fiktív úti-vázlatban” megalkotta aKocsi-út az éjszakában című verset, a mo-dernitás válságának a magyar irodalomban talán legnagyobb „lírai dokumentumát”.
Ebben a dolgozatban aKocsi-út az éjszakábancíműkölteményt egy általános jellegű költői probléma megvilágítására fogom használni. Weöres Sándor Nagyságcíműversében így fogalmazza meg a verseivel szemben általa elvárt eszményi olvasói hozzáál-lást: „Munkámat használni lehessen, ne szájtátva csodálni.”1 Klasszikusaink aligha kopnak el a „használattól”, nem kell félteni őket a kopástól. Ennek szellemében oly módon „veszem haszná-latba” a Kocsi-út az éjszakában című költeményt, hogy segítségül hívom a töredékesség problémájának mint költői jelenségnek, al-kotói magatartásformának a tanulmányozására – amennyire egy ilyen tanulmány terjedelmi korlátai ezt lehetővé teszik. Reménye-im szerint ez közelebb vihet aKocsi-útadekvát interpretálásához.
Jól ismert tény a XIX. század második fele nagy német költő-filozófusának, Friedrich Nietzschének Adyra gyakorolt hatása; a
1WEÖRES Sándor,Egybegyűjtött írások, 2. kötet, Budapest, Magvető, 1981, 571–572.
témának ma már örvendetesen gyarapodó szakirodalma van.2 A Budapesti Napló 1908. március 5-i számában Ady nagy lelkese-déssel üdvözölte az Imigyen szólott Zarathustraelőző évben megje-lent magyar fordítását.3 Magát a „Nietzsche-hatást” itt nem tár-gyalom – nemcsak a terjedelmi korlát miatt, hanem azért sem, mert az Ady és Nietzsche közötti viszony nem annyira hatástör-ténetileg, mint inkább „szinkrón” – pretextusok és intertextusok összehasonlító, kultúr- és mentáltörténeti kontextusba ágyazott, egyebek között a Nietzsche-irodalom bevonásával elvégzendő – vizsgálatával ragadható meg és értelmezhető adekvát módon.
Azok a kutatók, akik e viszonyt eddig értelmezni próbálták, előbb vagy utóbb szükségképpen fel kellett, hogy adják az ere-dendően felvett hatástörténeti pozíciót.4 Már Halász Előd is megfogalmazta 1942-ben megjelent könyvében,5 hogy Adyt és Nietzschét a legmélyebb szellemi rokonság fűzi össze egymással,
2LACZKÓ Sándor,A magyar nyelvűNietzsche-irodalom bibliográfiája 1872-től 1995-ig = http://mek.oszk.hu/00600/00622/00622.pdf. Az ezután következő idő-szakból jelzésszerűen néhány, a témát tárgyaló vagy érintőírás: SZEGEDY-MASZÁK Mihály,Ady és a francia szimbolizmus, 1998; FÖLDES Györgyi,Örök visszatérés: Nietzsche és/vagy Eliade. Nyárdélutáni Hold Rómában, (2006); SÜMEGI István,Ős Kaján és Dionüszosz, 2006; THIEL Katalin,Géniuszok szelleme – Nietz-sche hatása Ady Endrére, 2008.
3„Nietzsche és Zarathustra (Fényes Samu Zarathustra-fordítása)” =ADY End-re Összes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok IX, sajtó alá End-rend. VEZÉR Erzsé-bet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973, 182–184. Fényes Samu munkája sze-melvényes fordítás volt; Wildner Ödön teljesZarathustra-fordítása a következő Évben jelent meg (Friedrich Wilhelm Nietzsche:Imigyen szóla Zarathustra. [Tár-sadalomtudományi Könyvtár], ford.: Wildner Ödön. Budapest, Grill Kiadó, 1908). 1988-ban ugyanez a fordítás megjelent reprint kiadásban a Göncöl Ki-adónál Budapesten, Pók Lajos tanulmányával. Forrás: LACZKÓ Sándor,A ma-gyar nyelvűNietzsche-irodalom bibliográfiája 1872-től 1995-ig= http://mek.oszk.hu/
00600/00622/00622.pdf
4 A hatástörténeti indíttatású Nietzsche–Ady-interpretációk, mint pl. THIEL (2008) vagy KISS EndreNietzsche hatása a fiatal Adyra, ItK, LXXXI (1977) 4–6.
sz., szükségképpen hűtlenné válnak a címükben deklarált szemponthoz, és a Nietzsche–Ady-viszony interpretálása során (ez alól a konkrét Ady- és Nietz-sche-textusok összevetése sem kivétel), gyakorlailag szakítanak a hatástörténeti megközelítéssel. Tegyük hozzá: helyesen, jó ösztönnel.
5HALÁSZ Előd,Nietzsche és Ady, Budapest, Ictus, 1995. (2. kiad.)
sőt a művészi alkat tekintetében is letagadhatatlan hasonlóság övezi kettejüket.6Izgalmas és produktív, a hatástörténeti megkö-zelítést vállaltan feladó vállalkozás Ady költészetét Nietzsche fi-lozófiai prózáján keresztül olvasni, mint azt Földes Györgyi7 és Sümegi István8tették.9
Aligha mondok újat azzal, ha aKocsi-út az éjszakábancímű ver-set a „modernitás válságának költői dokumentumaként” definiá-lom. Kenyeres Zoltán így ír: „AKocsi-út az éjszakábancímű versé-ben írta le a premodern korszak alapérzését kifejező híres sort:
»Minden Egész eltörött.« Nietzschétől kezdődően járta át ez a tapasztalat az európai filozófiát és művészetet. De míg Nietzsche még úgy vélte, hogy csak a rosszul működőművészetben jelenik meg részekre szakadozottan az, ami valójában ép és egész, a szá-zadfordulótól kezdve már egyre inkább a világ és a társadalom számlájára írták az egész részekre szakadozását. Hofmannsthal a Lord Chandos levelében pedig még szélesebb körben, az emberi lét-tel mélyen összefonódó nyelv képességeinek megrendülésével hozta kapcsolatba azt a rossz érzést keltő jelenséget, hogy min-den részeire bomlott előtte.”10
6Aligha túlzás Nietzsche esetében „művészi alkatról” beszélni, hiszen a nietz-schei filozófia éppen az e filozófiát hordozó próza prózapoétikailag kimutatha-tó strukturáltságának köszönheti roppant erejét, fejtheti ki hatását. Nemritkán pedig – elsősorban talán az aforizmák esetében – a szöveg költőisége, költői megformáltsága az, ami a hátán úsztatja a filozófiai gondolatot.
7FÖLDES, 2006.
8SÜMEGI, 2006, 786.
9 AMájusi zápor utáncímű, erőteljesen nietzschei indítású (és szövegképzésű) vers dionüszoszi ihletettséget idézőéletöröm-motívuma szerfölött fogékonnyá tenné ezt a szöveget egy karakteres „nietzscheánus olvasatra” („S fáradt tes-temben hirtelen / Ott, a záporverte mezőn, / Piros dalra gyujtott a vér, / Piros dalra gyujtott a vér.”). Az egyes Ady-versek nietzschei olvasata jól mutatja, hogy érdemes ellenállni a hatástörténet felől leselkedő kísértéseknek Nietzsche és Ady teljesítményének az összevetésekor, mivel e két alkotó életművének együt-tes szemlélésekor valamely mélyről fakadó, mondhatni „archetipikus” rokon-sággal állunk szemben, ezért igazán nagy hozamot a két teljesítmény közös magjának és e magból kisarjadó „élet” feltárása teremhet.
10KENYERES Zoltán,Ady Endre,Budapest, Korona Kiadó, 1998, 44–45.
Amire ebben a tanulmányban vállalkozom, az a poétikai érte-lemben intencionált töredékesség, töredezettség, illetőleg a verse-lésmód, versritmus közötti összefüggés feltárása, majd ezen ösz-szefüggés szerepének tisztázása a költői jelentés létrehozására irányuló folyamatban. Első lépésben a töredékességnek a költői alkotás létrejöttében játszott szerepére és funkciójára fogok rávi-lágítani, megfigyelve a költői képzelet munkáját a (költői) kép, il-letőleg a költői mű születését megelőző szakaszban, amit itt – engedve a neologizmus kísértésének – „pre-imágikus” (a képzet képpé rendeződése előtti) fázisnak nevezek el. E szempontokat egy „nietzschei méretekkel” mérhető görög kolosszus, Aiskhylos Oresteiacíműdrámai trilógiájának nyitódarabján, azAgamemnónon fogom megvizsgálni.11 Kassandra és az argosi vének karvezetője jelenetét12vetem egybe aKocsi-úttal. A Kassandra-jelenet elemzé-se meg fogja majd mutatni, hogy a költői alkotás tárgyának töre-dezett állapota nemhogy nem zárja ki valamely költőileg elgon-dolt „egész” létrejöttét, hanem ez a töredezettség – az adott esetben legalábbis – mintha sine qua non-ja lenne az „egész” lét-rehozatalának, „megcsinálhatóságának”.13Felmerül a kérdés, va-jon a Kocsi-út értelmezését nem lehet-e ennek mentén elvégezni?
Mielőtt rátérnék a kérdés megválaszolására, megkísérlem Ady
„válságversét” elhelyezni a modernitás más, korainak számító kri-tikai áramába.
Az orosz trónt a XVI. század végén elfoglaló Borisz Godu-nov hatalomra jutásának, uralkodásának és trónfosztásának, majd halálának történetét „megíró” (elbeszélő ill. megköltő) triász – a történetíró Nyikolaj Karamzin, a (dráma)költő Puskin és az ope-raszerző Muszorgszkij – egymásra reflektáló, egymásba fűzhető feldolgozásairól van szó. Címszavakban összefoglalva az ún.
11 Az Agamemnón Kassandra-jelenetének vizsgálatához ezt a két Aiskhylos-kiadást használtam: Agamemnon. Eds. John Dewar DENNISTON and Denys PAGE, Oxford, 1960.
12AISZKHÜLOSZ drámái, Budapest, Magyar Helikon, 1971. IV. epeisodion, 2.
jelenet, 1072–1178. skk.
13A „poéta” szó görög eredetije, aποιήτης a ποιέω („tesz, csinál, alkot, készít valamit”) ige származéka.
„Borisz Godunov-szüzsét”: a Borisz Godunov-drámát vezérlő tö-redékesség és váratlanság hallatlan tudatossággal alkalmazott puskini poétikája kikezdi és aláássa a karamzini autoritatív elbe-szélés koherens egységét, hogy majd Muszorgszkij operája, a Bo-risz Godunova személyiség széthullása nagyszabású művészi kísér-letével tegyen pecsétet a Borisz-szüzsére.14 Tegyük hozzá még, hogy a Borisz-narratíva mindhárom említett feldolgozója a meg-váltás és az üdvtörténeti beágyazottság, azaz a kereszténység alapmitologémái felől közelít a tárgyhoz, ám mindegyikük külön-bözőképpen érkezik meg oda – szinte tökéletes korrelációban az alkalmazott poétikai eszközökkel. Jóllehet, már Puskin „romanti-kus tragédiája” is az autenticitás igényével fellépő narratív egység és koherencia megtörése és szétbontása mentén definiálja önma-gát, és így akár benne is kereshetnénk a modernitás kritikájának (egyik) fontos forrását, a Borisz-szüzsé feldogozói közül egyedül Muszorgszkij tekinthető a modernitás „teljes jogú” kritikusának, aki aBorisz Godunovmellett még egy történelmi operát, a Hovans-csinát hoz apportként kritikusi vállalkozásába.15
A modernség Muszorgszkijhoz foghatóan radikális kritikáját Nietzsche artikulálta, és bár gyakorlatilag az ő egész életművét ide lehetne sorolni, én most mégis egyetlen művét emelném ki ebben az összefüggésben: A hatalom akarását. Muszorgszkij és Nietzsche az életük folyamán épp hogy csak elkezdődött modern kor felfedezése oltárán áldozzák fel saját személyiségük integritá-sát. Mind a ketten, bár más utakon járva, a kereszténység kulcs-kategóriáihoz, alapértékeihez nyúlnak hozzá, és vonják ezeket kritika alá: az Igazság, a Megváltás lehetőségére kérdeznek rá ra-dikálisan és „könyörtelenül”. Alapjaiban kérdőjelezik meg ezeket az értékeket, azok gyökeréig hatolnak – valóban „radikálisnak”
14Lásd MEZŐSI Miklós,A Borisz Godunov-szüzsé: történet( és )írás. Az autoritatív elbeszéléstől a müvészi szkepszisig: Karamzin, Puskin és Muszorgszkij feldolgozásai, Literatura XXXIII 1 (2007), 19–29. és Uő, Zene, Szó, Dráma – színjátékok és szín(e)változások. A történelem szemantikája Puskin és Muszorgszkij művészi szkepszisé-ben, Budapest, Kijárat, 2006, 286.
15 A Borisz Godunovot 1874-ben mutatták be Szentpétervárott, a Hovanscsina 1874-től Muszorgszkij haláláig, 1881-ig íródott, és csak évtizedekkel a szerző halála után mutatták be.
bizonyulva a megismerésben. Hasonlóképpen bánnak mind a ketten a „történelmi fejlődés” szent tehenével is. A zeneszerzőis, a filozófus is igen erőteljesen reflektál a társadalom és a személyi-ség dezintegrálódásának jelenszemélyi-ségére. Muszorgszkij és Nietzsche a történelem és a civilizáció egy olyan szakaszában találja magát, amikor a valamihez, valahová tartozás vagy viszonyulás alapjai-ban kérdőjeleződik meg. Töredékesség és váratlanság vezérli – immár nem valamely fiktív műalkotás poétikáját, mint hatvan-egynéhány évvel korábban Puskin romantikus tragédiája eseté-ben, hanem az emberi életet. Megvalósulhat-e még a személyiség integrációja? „Hogyan írná meg újra” Horatius Fuscushoz írt, az
„Integer vitae scelerisque purus…” kezdetű ódáját?16 Ezekre a kérdésekre a választ a magát ekkor már nem fiatalnak tartó (32 éves) Ady Endrénél kereshetjük, a Kocsi-út az éjszakában című versben.
E hosszúra nyúlt bevezetés után rátérek AiskhylosAgamemnón című tragédiájára. Az előzmények dióhéjban: a húsz évi távollét után hazaérkezett Agamemnón, Mykéné királya, a Tróját elfogla-ló görög seregek legfőbb hadura ama bizonyos bíborszőnyegen bevonult a királyi palotába, otthagyva feleségét, Klytaiméstrát az argoszi vének és a Trójából zsákmányolt jóstehetségű királylány, Kassandra társaságában. Klytaiméstra, miután hiába próbálta Kassandrát szóra bírni, maga is otthagyja a színt, és a király után megy a palotába. Számunkra most ez a jelenet Kassandra jóslása – a jövendőre és a múltra egyaránt vonatkozó jövendölései – mi-att lesz fontos.
Fodor Géza egy tanulmányában amellett érvel, hogy ezt a je-lenetet – tehát amikor Kassandra és az argoszi vének állnak egy-mással szemben – a korabeli előadás során „operaszerűen” ad-hatták elő.17Fodor elsősorban a fennmaradt drámaszöveg szoros olvasata–interpretációja nyomán rekonstruálható dramaturgiai szempontok elemzésével jut arra, hogy a „Kassandra-jelenet”
16HORATIUS, Carm. I 22. „Feddhetetlen életű, bűntelen [ember]” (saját szó szerinti ford.)
17 FODOR Géza,Egy „antik operajelenet”. A musiké AischylosAgamemnónjának Kassandra-jelenetében, Magyar Zene, XLIII (2005) 1., 3–22.
előadása igen közel állhatott ahhoz, amit ma „operajelenetnek”
nevezhetnénk. A továbblépéshez tisztázni kell néhány görög drámaelméleti fogalmat.
Azamoibaiona színész és a kar közös, dialogikus formaegysé-ge. Két fajtája van:
1. „fél-lírai amoibaion” (másik nevén epirrhématikon): a színész szaval, a kar énekel és táncol (a szavalás a beszélt vers mértékei-ről ismerhető fel: jambikus trimeter, trochaikus tetrameter, ana-pesztusok stb.), az ének és a tánc pedig a lírai mértékekről. (A lí-rai, azaz énekelt-táncolt résszel feleselő beszédet másképpen
„epirrhémának” is nevezik. Az „epirrhématikus kompozíció” a lírai, azaz a táncolt és énekelt, valamint a szavalt részek váltako-zását jelenti.)
2. „tiszta lírai amoibaion” a színész és a kar is énekel és táncol;
felismerhetőaz egyeduralkodó lírai versmértékekről.18
„Hansjürgen Popp […] a színész és a kar ilyen kontrasztjában a görög tragédia két elemének, a logosnak és a pathosnak a konf-rontációját látja. […] ez esetben apathosnyelve amusiké.”19
„A görög tragédia két eleme, a logos és a pathos nemcsak a met-rikai forma, hanem a kifejezés- és érvelésmód tekintetében is konfrontálva vannak egymással. […] Ez a kontraszt az egész amoibaion folyamán meghatározó marad: a partnerek vitatkoz-nak ugyan egymással, de eltérőbb pozíciókból érvelnek, semhogy eljuthatnának a megértésig. […] A végén sincsen haladás; a zárás gyakran visszakanyarodik a kezdethez.”20
Hosszabban idézem Fodor Gézát a Kassandramusikéja és lá-tomásai közötti poétikai összefüggésről:
A 3. strófapárban […] valóban egy látnok szólal meg. Kassand-ra víziók sorában idézi fel az Atreidák házának véres múltját. Az amoibaion új szakaszba ér, és a továbblépés látszólag dialogikus, Kasssandra mintha a karvezetőinformációjára reagálna, ez
azon-18I. m., 4.
19Hanjsjürgen POPP,Das Amoibaion= Walter JENS (hrsg.),Die Bauformen der griechischen Tragödie, München, 1971, 230., 232., 233., 239., 240., 241. – Idézi FODOR,I. m., 4.
20POPP, 240. Idézi FODOR,UO., 5.
ban egyáltalán nem biztos, a benn megindult asszociációsornak megvan a maga saját dinamikája és logikája. Azamoibaione máso-dik, egyetlen strófapárnyi szakaszának az a legfontosabb sajátos-sága, hogya musikéban a szavak nem elbeszélnek, hanem képeket idéz-nek föl:istentelen ház, rokonöldösés, lefejezés, embermészárszék, vérrel befröcskölt föld. Ez nem történet, ezek egy történet moz-zanatainak diszkontinuus felvillanásai; a magukban álló képek – egy modern költőszavaival élve – ’mint alvadt vérdarabok, úgy hull-nak’a kar elé és elénk.Musikéés erősképiségegymást indukálja. A karvezető felfogja az utalásokat, és megérti, hogy Kassandra fel-fedezte és felfedezi a gyilkosságokat. De figyelemre méltó, hogy a musiké és a képek együttesének megnövekedett érzéki hatása megmozgatja a karvezetőtudatalattiját, a jambikus trimeter, a be-szédmód változatlan marad ugyan, de az eddigi fogalmiság után maga is képpel él: az idegen nőéles szimatú vadászkutyává válik képzeletében. Az antistrófában Kassandra villanásnyi víziói ször-nyűeseménnyé konkretizálódnak: két síró, legyilkolt gyerek jele-nik meg előtte, s egy apa, aki megette feldarabolt és megsütött húsukat.
[…]
Kassandra mintha meg sem hallaná [amit a karvezetőválaszul mond neki], vízióinak világában él, nem kommunikábilis, hanem csak kiadja, ami benne történik.
A 3. strófapár múltat felidéző víziói után a 4. és 5. strófapár-ban fokozatosan felrémlik Kassandra előtt, hogy mi készül a pa-lotában: a víziók jóslatokba csapnak át. A felvillanó képrészletek most is csak lassan állnak össze egésszé, és konkretizálódnak je-lentéssé. […] Kassandra víziójának nemcsak homályos és fenye-gető tartalma lett nyugtalanítóbb, hanem a musikéja is: strófáinak terjdelme megkétszereződött az előző strófapárhoz képest ritmi-kája izgatottabbá, a pathos intenzívebbé vált. […] a kar szövege, amelyet [addig] a karvezető racionális beszédmódja képviselt, most Kasssandra nyelvéhez közelít, amennyiben szabad folyást enged emócióinak, éső isképekben fejezi ki magát. […] Kassandra víziói még nem kerekedtek ki világos történetté, de egyrészt musikéja […] fokozatosan akkumulált egy olyan emocionális
energiát, megteremtett egy olyan érzelmi erőteret és magaslatot, egy olyan idegállapotot,amelynek a hatása alól senki nem vonhatja ki magát,amely tudat alatt, érzékileg hat, mondhatni »fertőz« és ma-gával ragad, másrészt szövege sem […] logocentrikus, hanem a képek uralkodnak benne, amelyek a képzeletre hatnak, s amelyek végül az Erinys képzetét felidézve közvetlen veszélyérzetet képes felkelteni a karban. […] És most már megkerülhetetlenül kibon-takozik a gyilkosság eseménysora […]
S most újabb fordulat történik … Kassandrában. A 6. stró-fapárbana jelen vízióját a jövőé váltja fel,a saját jövőjéé. ”21
A Kassandra-jelenetben a dráma belső útjának iránya a töre-dezettség állapotából az egészbe rendeződés, azaz itt nem a
„szétesés” felé haladunk, mint Adynál. A jósnő eksztatikus láto-másában megjelenőfragmentált kép(zet)ek a jelenet során egész-szé, teljes képekké rendeződnek… Kassandra „látása” addig tö-redékes csak, azaz addig hoz létre töredezett látomásokat, amed-dig a drámának erre szüksége van, vagyis amikor a jósnőa múltat idézi fel képzeletében. Szerepe – dramaturgiai „létjogosultsága” – meg is szűnik abban a pillanatban, amikor már nincs rá szükség.
Amikor a múlt borzalmas eseményei(re való visszaemlékezés)t felváltják a jelen borzalmas eseményei. AzAgamemnónután (amely-nek a Kassandra-jelenet hozzávetőlegesen a második harmadá-nak az elején helyezkedik el) az Áldozatvivőket és azEumeniseket mint egyfajta „drámafelvonásokat” is magában foglaló Oresteia-trilógiában itt, Kassandra jelenetében egyelőre ugyan beláthatat-lan távolságban vagyunk még a „katartikus lezárás” pilbeláthatat-lanatától,22 a költői munka folyamatában, amelybe Kassandra vizionálásának köszönhetően bepillantást nyerhettünk, a részekre töredezett kép-szilánkokban megjelenővíziókat a „költői folyam(at)”
előrehöm-21FODOR, 10–12. Kurzív kiemelések tőlem – M. M.
22 Bármi legyen is a „katharsis” szó tragédiával kapcsolatos jelentése.
(Aristotelés „katharsis-elmélete” nem alkalmazható minden további nélkül a gö-rög tragédiákra – Nietzsche egyenesen tévedésnek tartja a gögö-rög színháznak ezt a fajta „orvosi-fiziológiai értelmezését”, mondván, hogy a görögök nem a féle-lem és a részvét felkeltése, majd lecsillapítása kedvéért mentek a színházba, ha-nem azért, hogy szép beszédeket hallgassanak.)
pölygése ragasztja össze egész képekké, vagyis inkább egyetlen, egységes alakká. Ezzel szemben a Kocsi-út az éjszakában mintha más pályán haladna, a szétesett, széttöredezett „Egész” mintha nem rendeződnék egésszé…
AKocsi-út az éjszakábana költői magatartás (létállapot? tudatál-lapot?) létrehozásának a „dokumentumaként”, testimoniumaként (is) olvasható. Azok közé a versek közé tartozik, amilyen aLevél a hitveshez, amikor az adekvát költői magatartást a lírai alany el-emésztésével a vers hozza létre. E vonásában a Kocsi-út mintha lényegi hasonlóságot mutatna a Radnóti-verssel. Ott a költő egy szélsőséges élethelyzetben, „a halál torkában” ad leckét abból, hogyan kell – és hogyan lehet – meghalni az embernek, ha költő.
A tizenkét legszebb magyar vers 5. Levél a hitveshez lírai alanyát én Pygmalionként interpretáltam, aki számára a „halál-vers” megte-remti, újra létre- (értsd: el)hozza a „szép”-et, a hitvest.23Annak a versnek a kulcsszava a „Szép”, kulcssora pedig (az abdai konfe-rencia tanúsága szerint is) ez: „s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék”. AKocsi-útkulcsszavai (természetesen a mitikussá nőtt „Minden Egész eltörött” – 5. és 8. sorok – mellett): „cson-ka”, „sivatag”, „néma”, „részekben”, „darabokban”, „rossz”, „jaj-szó”, „mély csönd”, „félig lárma”. E szavak mindegyike valami-képpen a részekre hullás, a darabokra törés állapotát jelzi. Ha a versszöveg írásképét hosszában elmetszenénk, gyakorlatilag mindegyik sorban átvágnánk egy ilyen szót. Más szóval, ezek a szavak képezik a költemény vertikális tengelyét.
Visszaérkeztünk a címben feltett kérdéshez: „Emlékezik – vagy jósol a költő?” (ti. a kocsi-úton). Kassandra a mindig igazat jövendölő jósnő archetípusa, akinek azonban senki nem hisz. A jövőbelátás adományát Apollóntól, a jósistentől kapta, aki őt el akarta csábítani, s aki rálehelte a jósolni tudás képességét. Amiért azonban az isten közeledésére nemet mondott, Kassandra azt kapta büntetésül, hogy jóslatainak soha senki nem ad hitelt.
23MEZŐSI Miklós,A relegatiótól a lágerig: haza(t)ér-e a költőés a levél? Radnóti ha-lálköltészetének ’aranykori’ olvasatához=Levél a hitveshez. A tizenkét legszebb magyar vers 5, szerk. FŰZFA Balázs, Szombathely, SUP, 2010, 46–60.
Apollón a Múzsák vezetője, „Músagetés”; illetékességi terüle-tei: a rend, a Nap, a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művésze-tek, az íjászat. Gyakori jelzője a Phoibos („ragyogó, fénylő”).
Apollón a halál isteneként is feltűnik (tegezéből olyan nyilakat lőtt ki, amelyek pestist és dögvészt hoztak a vidékre; a pestis is-tene is volt), deőa gyógyítás istene is. Apollóné a Herméstől
Apollón a halál isteneként is feltűnik (tegezéből olyan nyilakat lőtt ki, amelyek pestist és dögvészt hoztak a vidékre; a pestis is-tene is volt), deőa gyógyítás istene is. Apollóné a Herméstől