„Adynak minden verse vallásos vers.”
(Lukács György) Dolgozatomban a kimeríthetetlenül sokszínűAdy Endre életmű-véből egy szeletet szeretnék kiválasztani, és azt kapcsolatba hozni aKocsi-út az éjszakábacíműversével. Ez a szelet Ady kapcsolata a korabeli ifjúság egyik szervezetével, a Galilei-körrel, ami eléggé elhanyagolt téma. Mindezt az Ady személyisége bonyolultságá-val kezdem. Mint Vezér Erzsébet megállapítja róla: „Ady költői műve tele van ellentmondásokkal […] Aki nem képes életművét egységben látni, az ellentétek egyik vagy másik pólusát lefaragja, és a neki tetszőt idézi, az hazudik. Tudatosítani kell tehát, hogy mi tartja össze ezeket az ellentéteket”1. Ha megfejtjük ezt az egységet, amire itt szerény kísérletet teszünk, talán megérjük azt is, hogy miért mondta egy másik tanulmányában Vezér Erzsé-bet: „ha a legkisebb részproblémát igyekszik is feltárni az em-ber, mindig újra meg újra végig kell menni az egész életművön, és még akkor is kétséges egy-egy részletkérdés megoldásának sikere.”2
Szekfű: Ady forradalomtalanítva
Nos, a közepébe vágva vegyünk egy olyan véleményt, ami Ady-nak egy irányban való eltorzítását eredményezi. Pedig nagyhírű szerzőnagyhírűművéről van szó: SzekfűGulaHárom nemzedéké-ről. Ebben Szekfű, mint nagy kibékítő, azt kísérli meg, hogy Adyt és Tisza Istvánt hozza össze abban a hő óhajtásban, hogy bár-csak ez a két nagy magyar össze tudott volna találkozni. Tudja
1VEZÉR Erzsébet,Ady, Bp., Philobiblon, 1994, 63.
2Vezér,Im., 35.
persze, hogy szinte abszurd az ötlete, hiszen ha csak azt vesszük, hogy Tisza István egyik főtörekvése volt Ady Endre diszkreditá-lása, meg tudjuk, hogy Ady őt egyszer „kan Báthori Erzsébet”-nek nevezte. Mégis Szekfű egész jó elemzését adja Adynak. Ő volt a nagy magyar, aki nemzetét rá akarta ébreszteni az illúziók-ra, kegyetlenül, mint Széchenyi, felrótta neki bűneit és hibáit…
Ady igaz és igazi magyar, aki azért nem kellett a magyarságnak, mert: „Feketén látó vates, gonoszat hirdető próféta egy népnek sem kedves, de legkevésbé a századforduló rózsaillúziókból élő magyarságának. Hogyan tűrhette volna az, hogy álmairól, vétkei-ről magyar költő vonja le a leplet és hirdesse tekintéllyel hogy
»valahol utat vesztettünk«. A pacsirtaálcás sirálynak, keselyűarcú pogánynak pusztulnia kellett a hanyatló kor csendet és rendet kedvelőköltői ligeteiből: az illúziók jólszervezettőrei reáboríták a magyartalanság égető Nesszus-ingét s kiközösítvén rohasztó elemként a nemzeti testből, átutalták a nemzetellenes destruktív irányokhoz, holottőúj Kemény Zsigmondot és Eötvöst várt ve-zérnek… Mindez nem használt, mert véres és fekete és szomorú magyarságra, nagy siratóra semmi szükségünk nem volt a kataszt-rófát jelző öntömjénezés korszakában. S jól meghalt az, akiről egyszer kimondottuk a szentenciát, hogy »nemzetellenes«.”3 Az-tán a költő, kinek „szíve nyitva állott mindenkinek, ki mézes szó-val, álcás jó indulattal jött feléje, s még a gyatra színész Károlyi Mihályról is elhitte, hogy ő a magyar jövő prófétája”, testét-lelkét eladta az új Budapestnek, s „politikai verseivel a polgári radikálisok forradalmát készíté elő, mi annál könnyebben ment neki, mert politikailag teljesen analfabéta lévén […] ő is hitt a forradalom önkénytelen bohócainak”, s végül a „vérbeborult szeműJuszt Gyulában látja az utolsó hídfőt, a magyarság végső szálemberét.”4Mert akarat és erkölcs belőle mint „a dekadencia kendőzetlen arcú gyermekéből” hiányzott. Ady fajiságából kifo-lyólag érezte a bajokat, de nem tudta, mivel kellene leküzdeni – ezért volt magányos, akit éppen azért nem szerettek, mert
fi-3SZEKFŰGyula,Im.371–372.
4SZEKFŰGyula,Im., 372–372.
gyelmeztette a magyarságot bűneire, amihez a magyarság nem tudott felérni.
Ady és a Galilei-kör
Tehát Szekfű Adyt politikai analfabétának tartja, holott világos, hogy Ady a korban Magyarországon a lehaladóbb pártba, a Pol-gári Radikális Pártba lépett be 1914-ben, pont akkor, amikor az utolsó versét írta a Galilei-kör ifjúságához. A Kört túlnyomórészt harmadik generációs zsidó fiatalok alapították, akik eltávolodtak szüleik vallásos világnézetétől. Talán a hagyományt még imitt-amott gyakorolták, de már nagymértékben szekularizálódtak, és sokan kikeresztelkedtek, megindulva az asszimiláció útján. Hogy milyen helyzetben volt a zsidóság, amit ma már el sem tudunk képzelni, arra hadd idézzem Eötvös József 1840-es tanulmányát A zsidó emancipációjáról: „Az örök zsidó nem képzelet; ő él és szenved… Nézd e setét, halvány arcot, mely vonásival keleti származását bizonyítja, nézd a lángoló tekintetet, melyet elnyo-mott bosszú, s ki nem elégített vágyak lelkesítenek, nézd szenve-déseit, s rá fogsz ismerni. Gúnyolva mutat reá a gyerekcsapat, s az átmenőegy megvetőtekintetet vet arra, kit az utolsó nem val-lana hasonlójának. S ott áll annyi ember között magányosan, el-szigetelve egy előítélet által, melyet legyőznie nem lehet, száz-szorta szerencsétlenebb, mint ha rossz tettek által vesztené el a közbecsülést, mert ő nem jobbulhat, véle született vétkét a ke-gyetlen világ meg nem bocsátja, s bármint ragaszkodjék az erényhez, bármint kövesse becsülete utait: szegény maradhat, de zsidó lenni meg nem szűnt.”5
Nos, a zsidó emancipációs törvény után (1868), ami Eötvös Józsefnek volt köszönhető, a zsidóság gyors fejlődésnek indult. Az elsőgeneráció még tipikusan terménykereskedővolt, a második gyárat gründolt (a hatvanas években), a harmadik gene-rációt pedig már egyetemre küldte. Megindultak a
névmagyarosí-5EÖTVÖS József,A zsidók emantipációja=báró Eötvös József munkáiból,II. kötet, szerk. VOINOVICH Géza, Bp., Franklin, 1907, 152.
tások6. A század elején a harmadik generációs zsidóság egyrészt nagymértékben asszimilálódott, és elfoglalta a szabad piaci mó-don betölthetőállásokat. Így pl. az orvosok 48%-a zsidó szárma-zású, és pl. míg az ügyvédi karon belül a magyarok aránya 1890 és 1900 között 7,2%-kal, addig a zsidóké 68,6 %-kal gyarapodott.
A tudományterületeken belül, mint pl. a szociológiában, az 1901-ben megalakult Társadalomtudományi Társaságban a zsidó származásúk aránya – Litván György számításai szerint – ötven százalék körül mozgott. 1901-ben Pikler Gyula személyében a Jogi Kar jogbölcseleti tanszékének élére egy zsidó professzort nevezett ki. Ahogyan azonban előrehaladt a zsidók asszimiláció-ja, úgy nőtt az antiszemitizmus is.71903-ban egy parlamenti in-terpelláció alkalmával, amire egy zsidó származású szociológus, Somló Bódog egy cikke nyomán került sor, már megjelent a zsi-dózás is8.
A magyar zsidóság, ezen belül különösen az értelmiség a ma-gyar társadalom (nem gazdasági, hanem politikai) rendjében „pá-ria” helyzetben, proletár helyzetben volt. Sőt, széles zsidó réte-geknek nemcsak a politikai, hanem a gazdasági státusuk is ala-csony volt. Nem hiába hangsúlyozza Jászi öregkori önéletírásá-ban, hogy a fiatal zsidó intellektuelek radikalizálódásában egyik tényező volt az a meggyőződés, hogy a dolgozó zsidó kispolgár-ság és értelmiség nem kapja meg azt a helyet a magyar társada-lomban, amely őt joggal megilletné.9 Ezeknek a fiataloknak már szüleik sem volt vallásos zsidók, ők tehát már egy szekularizáló-dó környezetben nőttek fel10. Ugyanakkor ezekben a családokban
6Lásd erről KARÁDY Viktor,Önazonosítás, sorsválasztás (A zsidó csoportazonosság történelmi alakváltozásai Magyarországon), Bp., Új Mandátum, 2001, 126–152.
7 SZABÓ Miklós,Középosztály és újkonzervativizmus (Harc a politikai katolicizmus jobbszárnya és a polgári radikalizmus között = Uő,Politikai kultúra Magyarországon 1896–1986, Medvetánc, Bp., 1989, 177–206., 152–160.
8 NAGY J. Endre,Eszme és valóság, Bp.–Szombathely, Pesti Szalon – Savaria UniversityPress, 1993.
9JÁSZI Oszkár publicisztikája, Bp., Magvető, 1982, 567.
10„Kulturális téren ez az elmagyarosodott rétege a zsidóságnak a szabadgondol-kodás révén a szülői otthon vallási hagyományaival is szakított.” – POLÁNYI Károly:Fasizmus,demokrácia,ipari társadalom, Bp., Gondolat, 1986, 198.
mérhetetlen tisztelet élt mindennemű intellektualizmus és a mű-vészetek iránt. Jó példa erre a Polányiak anyja, „Cecil mama”, aki úgyszólván haláláig szalont vitt, ahol rendszeresen megfordult a pesti szellemi és művészi elit jórésze. A Polányi gyerekek előbb németül (a mama mindig is németül beszélt a gyerekekkel), aztán angolul tanultak, majd amikor magántanulásból nyilvános iskolá-ba mentek, akkor tanulták a franciát és egyben a magyart.11Mint Weber kifejti: a proletár értelmiségi, mivel sem eszmeileg, sem anyagilag nem kötődik a fennálló rendhez, úgyszólván archimé-deszi ponton áll, és ezért „eredeti álláspontot tudnak kialakítani a kozmosz »értelméről«, és mivel anyagi szempontokra sem kell tekintettel lenniök, képesek az anyagi meggondolásokon felül-emelkedő, erős etikia és vallási pátoszra.”12Ez számára minden-képpen impulzusként hatott ahhoz, hogy a magyar tradicionalista értékrendtől független álláspontot alakítson ki a „kozmosz értel-mének” kérdésében. A Galilei-kör egész erkölcsi tartása, puritán-sága, erős intellektulisztikus beállítottsága alátámasztja e megfi-gyelést13. Álláspontjuk eleinte, mint ismeretes, egyáltalán nem vallásos, hanem egyház- és vallásellenes, materialista, szabadgon-dolkodó világnézet volt. Polányi Károly egyik cikkében pl. Ernst Machot azért dicséri meg, mert a tudományt végképpen megsza-badította a vallástól és metafizikától, Marxnak pedig azt tudja be ebben az írásban, hogy kimutatta: „vallásos lelkiállapotainkat nem az igazság, hanem érdekeink irányítják.”14Mint ilyen világ-nézet hordozója lett az ezen a világvilág-nézeten álló Galilei-kör első elnöke 1908-ban.15
A Galilei-kört közvetlenül azok a támadások váltották ki, me-lyeket a vallási obskurantista politikai ifjúsági mozgalmak az
11Lásd különösen POLANYI LEVITT, Kari – MENDELL, Marguerite, Polá-nyi Károly = POLÁNYI Károly,Fasizmus,demokrácia,ipari társadalom, Idézett ki-adás, 7–51.
12WEBER, Max,Gazdaság és társadalom 2/1., Bp., Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992, 210.
13POLÁNYI Károly,A Galilei Kör mérlege és a Galilei Kör hagyatékacíműírásai = UŐ,Im., 186–213.
14POLÁNYI Károly,Fasizmus, demokrácia, ipari társadalom, id. kiad., 383.
15KENDE Zsigmond,A Galilei Kör megalakulása, Bp., Akadémiai Kiadó, 1974.
1908-as pécsi Szabadoktatási Konferencia után Pikler Gyula sza-badgondolkodó professzor és polgári radikális elvbarátai ellen in-téztek.16 A Kört megelőzte a Szabadgondolkodás Magyarországi Egyesülete, amelynek keretei között kezdte meg előéletét, hogy aztán önállósuljon. A Kör tagjai – a polgári radikálisokhoz ha-sonlóan – élesen szemben álltak a korabeli magyar társadalmi és politikai viszonyokkal, szimpátiával fordultak a munkásmozga-lom felé, de tevékenységükben távol tartották magukat a politiká-tól, továbbá világnézeti alapként nem a pozitivizmust követték, mint a radikális szociológusok ez idő tájt, hanem a legmoder-nebbnek hitt filozófiát és tudományelméletet. Az intellektuális atmoszférát jól jellemezheti Polányi Károly egyik korabeli írásból vett idézet: „A főkülönbség a vallás és tudomány között az, hogy a tudomány higgadtsággal és nyugalommal készül, míg a vallás a félelemhez és részegséghez hasonló lelkiállapotban születik meg.” Továbbá, hogy „Marx korszakalkotó felfedezése az volt, hogy vallásos lelkiállapotainkat nem az igazság, hanem érdekeink irányítják.”17
Nos, e zsidó kispolgári ifjúság, elveszítve teista hitét, elsza-kadva a zsidó tradíciótól, egyszerre keres magának egy közössé-get, egy újfajta identitást.18A korabeli hivatalos, „félfeudális” és magyarkodó közegbe nem akartak asszimilálódni. S ekkor találtak rá Ady Endrére.19Meghívják őt az 1910-es március 15-i ünnep-ségükre, aki verset ír nekik (összesen egyébként hatot, köztük A tűz márciusát), s mint az új, igazibb Magyarország reprezentánsait fogadja el őket. Már ezt megelőzőleg Polányi Mihály ír egy dol-gozatot a Vér és aranyról még mint középiskolás. Ebben többek
16KENDE Zsigmond,A Galilei Kör megalakulása, Bp., Akadémiai Kiadó, 1974, 47–70.
17Polányi Károly,Kultúra – álkultúra= Polányi Károly,Fasizmus – demokrácia – ipari társadalom, Bp. G ondolat, 1986,382., 384.
18 Lásd erről Polányi Károly szép megemlékezését és elemzését: POLÁNYI Károly,A Galilei Kör hagyatéka= Uő,Fasizmus, demokrácia, ipari állam, id .kiad..
193 sköv.
19Már Horváth János felfigyelt Ady és zsidóság különleges kapcsolatára, illetve Ady zsidó vonzódására. LásdHorváth János Irodalomtörténeti és kritikai munkái. V, Bp., Osiris, 2009, 321, 395–399.
között arra mutat rá, hogy Ady magyarsága a Petőfiéhez és Szé-chenyiéhez fogható, akik nem haboztak keményen rámutatni az országban tapasztalható anomáliákra, mégis jó magyarok vol-tak.20 Bibó István a zsidókérdésről és antiszemitizmusról írott nagy tanulmányában azt mondja, hogy a zsidók asszimilációja azért nem volt végül is teljes mértékben sikeres, mert a befogadó, az asszimiláló közeg nem volt alkalmas.21Igen, de ők, a Galilei-kör zsidó ifjúsága teremtett magának egy képzeletbeli Magyaror-szágot, melynek Ady Endre volt a középpontja. Azt is mondhat-nánk, hogy létrehozták a maguk szellemi, imaginárius referencia-csoportját, és ennek a csoportnak a maximáit, értékeit, ideáljait igyekeztek követni. Ehhez a Magyarországhoz tudtak volna asz-szimilálódni.
Amit azonban hangsúlyozni kell: nemcsak Ady jelentette a Galilei-körösöknek a jobb Magyarországot, Adynak is fontos volt a Kör,22mert itt találkozott köztük az intellektualizmus, a tudo-mány és legfőképpen a forradalom. Hadd idézzünk Ady 1913-as leveléből, melyet a Galilei-körhöz írt: „A Galilei Kör, bocsánat, alakulásakor talán nem is sejtette, hogy olyan grandiózus felada-tot vállalt, melyhez képest talán még az orosz diákifjúság is viga-lom vagy beteg kétségbeesés. Egy megváltás lehetséges még csak e különös, szomorú Magyarország számára: az úgy nevezett ve-zetőintelligenciának üdvös és frissítőkicserélődése […] (Közben engedtessék meg nekem, hogy azt a politikát, mely a ti szóhasz-nálatotokban tagadja a politikát, megtagadjam: igenis politikát csinálunk mindannyian, kik termettünk valamire, még szabad tu-dománnyal, filantrópiával és művészettel, sőt ezekkel leginkább) […] Az orosz diák válhat pogromistává vagy nihilistává, az olasz készülhet hódításra vagy korrupt érvényesülésre, a francia min-den lehet, a német sörözhet és hódíthat, az angol gőgösködhetik és sportolhat, a román harcolhat a minden románok egyesülésé-ért – nem folytatom. Az új magyar ifjúságnak, a Galilei Körnek
20 POLÁNYI Mihály, Ady Endre (kézirat,1908?) University of Chicago, Regenstein Librery, Polanyi Collection.Box 43, Folder 4.
21BIBÓ István,Válogatott tanulmányok,II.Bp., Magvető, 1986, 745 sköv.
22KENDE Zsigmond,Ady Endre és a Galilei Kör, Kortárs, 1969/1., 123–136.
száz letiport szabadság, a száz szép életlehetőség szabja meg mennyeien útját és célját […] És most, szívemnek ifjú testvérei, bocsássatok meg régi és örökös embereteknek, hogy ma nem tud többet szólni – hiszen a több se volna szeretőbb és több –, s bo-csássátok el őt békével. Ifjú szívetek öreg testvére most fiatalon dobog s azt akarja, hogy ne szakadjon el soha tőletek, a fiatalság-tól, az igazságfiatalság-tól, a forradalomtól.”23
Ady öt verset írt hozzájuk:A márciusi Naphoz (1910); A Tűz márciusa(1911);Új tavaszi sereg-szemle(1912);Véres panorámák tava-szán(1913);Piros gyász ünnepén (1914).24 Első március 15-i ünnep-ségükre még nem merték meghívni, ám Kabos Endre Adyhoz írott leveléből kitetszik, hogy a fiatalok milyen lelkesen szavalták és énekelték verseit.25Akkor Polányi Károly mondta a megnyitót és Jászi Oszkár az ünnepi beszédet. A következő, 1910-es márci-us 15-i ünnepségre Székely Arthúr kért verset a Párizsban tartóz-kodó Ady Endrétől, aki erre küldte nekik A márciusi Naphoz cí-műverset.
Fiatal Március most nézz a szemünkbe, S úgy adj nekünk erőt, sugarat, hatalmat, Amily híven hisszük ezt a forradalmat.
Nekünk forradalmas minden futó óra, Gőgös, gazdag grófra s gazdagult zsidóra, Haragszunk és vagyunk egyazon haraggal, Tán ki nem mondható gyilkos indulattal.
Még ismertebbA Tűz márciusa, amelyben már egy kissé a for-radalomtól távozó, beteg ember üzen – menjetek fiatalok, én ve-letek vagyok, de már nem lehetek vitézlőharcos:
23ADY Endre,Jóslások Magyrországról, szerk. FÉJA Géza, Bp.,2010, 221–222.
24KENDE Péter,I. m., 124.
25 KABOS Endre,Levél Ady Endréhez= TOLNAI Gábor (szerk..),Ady Endre válogatott levelei, Bp., 1956, 251.
Életet és hitet üzen egy halott Nektek fiatal, elhagyott testvérek, Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng óhaját, hogy ne csüggedjetek el:
Március van és határtalan az Élet.
Itt már megjelenik egyfajta vágyódó búskomorság, melyet a rímképlet is mutat: a, b, c, d, b – mely valamiféle elnyúló, végte-lenbe veszni akaró, alig-alig összecsendülő, az utolsó sor két hosszú rímtelen sor után tér vissza fáradtan a másodikhoz. De még jellemzőbb az utána következővers, aVitéz Mihály ébresztése.
Ezekben az öt soros versszakokban már az utolsó sor nem képes visszacsendülni: a, b, c, b,d. Vagy a Kocsi-út az éjszakába szom-szédos versei: Nem játszom tovább (a,b,c,d,c). Az ifjú a Rajnánál a versszakok között is különbség van: az első. a,b,c,d,b, a máso-dik: a,b,c,a,d, a harmamáso-dik: a,b,c,d,b., a negyemáso-dik: a,b,c,a,d, az ötö-dik: a,b,c,d,b, a hatoötö-dik: a,b,d,a,d. És lehetetlen ebben fel nem fedezni ezekben a versekben azt, hogy lírai én hátrébb helyezke-dik. Lelkét előre bocsátja küzdőknek, ő drukkerként a háttérből velünk van, nekik és értük hal meg – de a harcot már nem tudja vállalni. Lukács György azt mondja erről (már 1909-ben!): „For-radalom kellene, de még megkísérlésének távoli lehetőségeit sem lehet remélni”. Mint a Tisza Istvánnak ajánlott versbe (Rengj csak, Föld), az ötödik sor ismétlődése mondja rímtelenül: „Régi dal, régi dal”, is mintha a sírba hanyatló árnyék átka volna Tisza Istvánnak „a bujtó, új, kan Báthori Erzsébetnek.” S csak azzal tudja fenyegetni:
Ős, buta tornyok bábelien esnek S, hahó, majd véres szép utcák során Bősz torony-lakók torony alá esnek.
Régi dal, régi dal.
A Véres panorámák tavaszán című vers, megint Párizsból, mu-tatja ezt a meghasadt szubjektumot:
Halál kaszál, gazos kertünk alján, Úri sírásók s zsebrákok dúlnak itt bent, Kövér papok árusítják az Istent,
S döglevegőleng a Tavasz fagyos fuvalmán, Úgy kell állnunk, mintha hinnők, hogy győzünk.
Nekünk mindegy: ide nem jöhet rosszabb, A Föld mozog és ifjú feleim,
S mi rátesszük lábunk a magyar rögre És esküszünk: mozdulni fog ez is S minden mostanit jobbal pótolunk, Vagy minden vész itt, ámen, mindörökre.
Mindehhez hozzá kell fűzni azt, hogy a Galilei-kör materializ-musa – bármilyen paradoxul hassék is – immateriális, úgy is mondhatjuk: spiritualista materializmus volt. A Kör ifjúsága filo-zófiai szempontból ugyan tényleg ateistának vallotta magát, de alárendelődve egy ideálnak, nevezetesen az igazság eszményének, egy transzcendens eszményt követett. A vallásos világmagyaráza-tot azért vetették el, mert hittek abban, hogy a tudomány képes megismerni a valóságot. Amikor felvilágosító tanfolyamaikat hir-detik, mindig az igazságra nevelést hangsúlyozzák. Még egyszer hangsúlyozzuk: bár paradoxon, mégis: materializmusuk idealista és hívő, mert hisznek a nagy humanista ideálokban. És mindezt megerősíti Polányi Károly Ady Endre temetésén elmondott be-széde, ahol kifejti, hogy ők, a Galilei-körösök, „hisszük csak, hogy hitetlenek vagyunk, tisztelt gyülekeztet, mert miközben a hitetlenséget hirdetjük, íme meghajtjuk gyászlobogónkat a hit hő-se, a költő előtt, és magunk is az önfeláldozás útján igyekszünk követni példáját.”26Nos, a Galilei-körnek Ady Endre volt a hőse és védőszentje; Ady Endre testesítette meg számukra azt a
kép-26Ld.Polányi Károly:Szózat a Galilei Kör ifjúságához. Polányi Károlynak Ady Endre emlékére tartott gyászünnepélyen mondott beszéde., in:uő: Fasizmus, demokrácia, ipari állam.id.kiadás.184. Mint polányi később megjegyezte: „Luk-ács GYrögy a bolsevizmus, éna marcos antimaterializmus szellmében ünnepel-tük Ady emlékét”.im.186-187.
zelt kulturális értékvilágot, amely motivációs tényezőként kialakí-totta spirituális, idealista ateizmusukat. Innen már nem csodasze-rű az áttérés egy vallásos idealista világszemléletbe. Itt azonban van egy paradox egybeesés. Míg a Galilei-körösök nem tudták magukról, hogyők ateistán vallásosak, Ady expressis verbis vallá-sos volt, legalábbis belső, érzelmi-gondolati világlátásában.
Ady ellentmondásos személyisége
Király István Ady vallásos lírájával foglalkozván kifejti, hogy Ady vallásossága átmeneti és paradox volt.27 Átmeneti volt, csupán megtorpanás 1907 és 1912 között, de aztán Ady megtalálta a ma-ga küldetését: a népi Magyarországot. Ebben persze Király népi-es szocializmusa játszotta a fő szerepet, de ezzel itt most nem foglalkozunk. Sokkal érdekesebb Ady vallásosságának paradox voltáról szóló fejtegetése. Ady Istenének „feloldhatatlan belső el-lentéteiről” beszél, az ő „misztifikációba tévedt lényegkeresésé-nek” tulajdonítja ezt a paradoxitást. Komlós Aladárra és Szabó Lőrincre hivatkozva így írja le ezt: „Hol jóságos apaként tűnt fel, hol pedig kegyetlen zsarnok, hol a harcot jelentette, hol a békét, hol az életet s hol a halált. Volt amikor a törvényt, a rendet kép-viselte, volt amikor csupa szeszélynek látszott. Hol úgy jelent meg mint tréfás, hol pedig mint borzalmas isten. S ilyen kiszá-míthatatlan volt tetteiben is. Hol simogatott, hol ostorozott, egy-szer ölelt, csókolt, máskor meg űzött, kergetett; hol kiválasztott fiának tűnt fel a költő, hol pedig a balján kellett ülnie. Értünk
Király István Ady vallásos lírájával foglalkozván kifejti, hogy Ady vallásossága átmeneti és paradox volt.27 Átmeneti volt, csupán megtorpanás 1907 és 1912 között, de aztán Ady megtalálta a ma-ga küldetését: a népi Magyarországot. Ebben persze Király népi-es szocializmusa játszotta a fő szerepet, de ezzel itt most nem foglalkozunk. Sokkal érdekesebb Ady vallásosságának paradox voltáról szóló fejtegetése. Ady Istenének „feloldhatatlan belső el-lentéteiről” beszél, az ő „misztifikációba tévedt lényegkeresésé-nek” tulajdonítja ezt a paradoxitást. Komlós Aladárra és Szabó Lőrincre hivatkozva így írja le ezt: „Hol jóságos apaként tűnt fel, hol pedig kegyetlen zsarnok, hol a harcot jelentette, hol a békét, hol az életet s hol a halált. Volt amikor a törvényt, a rendet kép-viselte, volt amikor csupa szeszélynek látszott. Hol úgy jelent meg mint tréfás, hol pedig mint borzalmas isten. S ilyen kiszá-míthatatlan volt tetteiben is. Hol simogatott, hol ostorozott, egy-szer ölelt, csókolt, máskor meg űzött, kergetett; hol kiválasztott fiának tűnt fel a költő, hol pedig a balján kellett ülnie. Értünk