Magyarország.
K a I o c s a , dec. 28. 1853. A szeretett tanítványnak, a szeretet apostolának napja reánk nézve ma a szeretetből egykor forrásozott nemes cselekvény- és azt megháláló szintolly nemes tettnek lön emléknapja. Az emberbaráti jótettekben kifogyha-tatlan ft. M a r k o v i c s Antal főszékesegyházi kanonok és bácsi föesperes ur jó szive és bőkezűsége tette azt emlékezetessé, ki hálásan visszaemlékezvén, miként nt. K a t ó n s z k y György, jelenleg nyugalmazott ókanizsai plébános ur, mint egykori é r
-seki disznók pártfogása- s közbenjárásának köszönheti, hogy 45 évek előtt szive óhajtása teljesült, s a papi pályára fölvétetett l é g y e n ; e tettet nyilvánosan meghálálandó a nevezett ft. k a n o -nok ur. mai napon asztalához gyűjtötte a föt. székeskáptalan érdemteljes tagjait, a növendékpapság tanárait s a kegyesrendi ház néhány egyéneit s a fenczimzett 85 éves, de még ifjú tűztől hevült keblű aggastyán egészségeért poharat emelvén, nyilvá-nosan megköszönte neki, hogy ámbátor teljesen ismeretlen volt légyen előtte, öt mégis hatályos közbenjárása, s pártfogolása által czéljához segélte, s ennek meghálálásaul 200 pengöfrtot alapitványozott az elaggott papok folsegélésére. '
S z é k e s f e h é r v á r i m e g y é b ő l . D u n a P e n t e -l é n , december 31. 1853. Istennek há-la, kis megyénk javada-l- javadal-mainak csekély száma egygyel szaporodott, és 8 3 - m a t számlál ; minek is a vallás, és hü szolgálatok jutalmazhatása tekintetéből minden jobblelkii méltán örvendhet. Ugyanis : a 2000 tiszta cath. lélekszámot túlhaladó rácz-almási fiók-közönség 1848-ban rendes lelkészének halálozása által, megszűnvén errei j o g h a t ó -sága, a duna-pentelei anya-egyháztól tettleg elszakasztatott, és az eddigi járandóság jövendörei fizetésének feltétele mellett önálló lelkészségre emeltetett. Ámde ebben nein vala nagy k ö szönet; a nép ugyanis évek hosszú során át lelkészének r e n -des fizetésétől mintegy elszoktatva és hanyagoltatva, most tnár kebelében létező lelkipásztorának ellátásáról , hozzájárulván még a szerencsétlen forradalmi korszak is, tudni mit sem akara, és azért ez csak tengni, a mindennapi szükséggel, sőt n y o -morral küzdeni, és egyedül az egyház nagylelkű kegyurának jótékonyságából mintegy éldegélni vala kénytelen ; és ez volt alap-oka ama számos lelkészi változásnak e községben, melly most már e rövid idő alatt a negyedik. Ezalatt a Gondviselés szent végzetéből kormányra lépett mélyen tisztelt kegyes püs-pökünk, ki valamint mindenre, ugy különösen az Ur szőllejének ezen elhagyatott részére is szorgos atyai gondját kiterjeszté, és figyelmének egyik főtárgyává tevé, különösen az illető közön-séggeli szerződésre lépést, mint az uj javadalom állítására szükséges feltételt, sürgette ; a mit véghezvinni sikerült is. — E mellett az egyháznak eddigi, nagylelkű jótékonyságáról általá-nosan ismert és azért mélyen tisztelt kegyura, és a helység fö birtokosa is, áthatva az egyház és emberiség szeretetétől, tekin-tetbe vévén a kiáltó szükséget, egy állandó egyházi javadalom alapításáról komolyan gondolkozott, azt elhatározta, és tettle-gesitette. És kérditek, kicsoda ezen nemes jellemű férfiú és az egyháznak jóltévője, ki most, ezen hithideg korszakban, midőn az egyház kegyurainak hitbuzgalma azon arányban hüledez : a mellyben anyagi jövedelmök kisebbedik , — fellép , és minden-nek ellenére tetemes áldozatokkal egyházi javadalmat alapit?
Bemutatom öt ezennel e lapok tisztelt olvasóinak utánzandó példányképül a kegyuraknak : ö jeszeniczei J a n k o v i c h J ó -zsef, es. kir. tanácsnok, és Báczalinás föbirlokosa , egy, vala-mint a hazának hü szolgálatában (Fehér-megyének 19 évig voit alispánja))- az emberiség iránti jótevöségében (csak egyet említek, azt t. i., hogy házánál ingyen gyógyszertárt tart a s z e génysorsu betegek számára, és orvost is lizet), szintúgy az e g y ház iránti szeretetében s nagylelkűségében megőszült jeles f é r -fiú; ö a templomot mint nagyérdemű, és istenfélő családjának tulajdonát, s hagyományát a szükséghez alkalmaztatva, több í z -ben tetemes költséggel nagyíttatta, 12 változatú orgonával,
összesen 20 mázsát nyomó harangokkal-, rézfedelű toronynyal, torony-órával, és a székesegyháznak is becsületére válható díszöltönyökkel ellátta; plébániaiaknak szánt, czélszerii, t e r j e -delmes kerttel biró házat 1600 pengő frton vásárlott, azt alkal-masan minden szükségesekkel felszereltette, és az 1851-iki, tűzveszély után újra cserépzsindelylyel födette ; a föt. s z é k e s fehérvári káptalannál 3000 pforintot, a lelkész jobb ellátása f e -jében kamatozandókat, tökesitett ; és egy kis szöllöt is szerzett. —
Ennyi jótétemény, ennyi nemes s nagy áldozat, és pedig most, ezen szűk időkben, — nem maradhat titokban. Azért is mgos püspökünk, tekintetbe vévén, miszerint ez állomás minden, egy plébániához szükségesen megkívántató kellékekkel már el van látva, azt december 6-áróI szóló decretuina által a megyebeli plébániák sorába igtatni, a jóltévö alapítót pedig annak k e g y urává elfogadni, és minden evvel j á r ó jogokkal s tisztelettel f e l -ruházni méltóztatott, s azt alólirott által, különös tisztelete és köszönete szóvali nyilvánítása mellett, kézbesíteni kegyesen parancsolta. Fogadd tehát nagylelkű jóltévö ! mindezekért az e g y -ház áldását, az emberiség forró köszönetét ; élö emléket, tehát legnemesbet, állítunk nevednek sziveinkben, ércznél tartósbat, mert „élni fogsz az igazakként, és az Urnái leend jutalinad"(Ma-chab. 2 r é s z ) , s „alamizsnáidat hirdetendi a szenteknek minden gyülekezete." (J. Sirákfia 31. r.) Mi csak egyet óhajtunk, a z t : hogy a kegyes alapító ennyi áldozatokkal létesített munkáján még számos évek hosszú során át a legkésőbb .öregségig sok lelki örömöket leljen! — D e egyúttal fogadják az egyház és emberiség nevében méltó h á l á n k a t . köszönetünket és elisme-résünket a t. cz. közbirtokos urak, és az egész elöljáróság, kik e szent czél létesítésére közremunkálni, segédkezeket nyújtani, és a telek kihasitásához birtokaránylag hozzájárulni k e g y e s kedtek. Méltóságos püspökünk és a főtiszt, káptalan a j á n -latára az uj plébánia kegyura sok évi szolgálatainak jutalmául eddigi lelkészhelyettest, tiszt. P f r i e m Sándort u j évi ajándok fejében első ráczalmási plébánosnak mai napon bemutatni k e -gyeskedett, mellynek következtében most már egy víg beigta-tási ünnepélynek nézünk elébe. Z a I a y Ferencz, alesperes.
Irodalom.
A Ii i te 1 e m z é s t a n szabályai szerint kidolgozott v a l lási előadások, mint iskolai segédkönyvet a rendes ö r e g c a t e -chismust követve, utmutatásul a serdülő cath. ifjúságot oktatók számára. Irta M a y r h o f e r József győri hittanár, nyomatott Győrött 1850. Ajánlva méltóságos K a r n e r Antal győri p ü s -pöknek. l - s ö k ö t e t .
E könyv az, melly 1850ben a 11 e 1 i g i o b a n h i r -dettetett, s mellyröl elmondatott ugyanott, hogy szorgalom-mal és a kisdedek felfogásához ügyes tapintattal alkalmazva szerkesztetett; de mainap senki által sem elemeztetett vagy e m líttetett. Minthogy minden, mi a catecheticára vonatkozik, s a -játszerüleg érdekel, nem mulasztám el átlapozni s a z t , mint a
lelkipásztorkodás rögös pályáján munkálkodni kezdő testvé-reknek felette jó kalauzt ajánlani bátorkodom.
Amint az előszóból látni, e könyv híven jegyzett naplója azon hittani előadásoknak, mellyeket a tisztelt szerző p a r o c h i -ája körében létező iskolájában, mint mondja — legjobb s i k e r r e l vezetett, most catecheticai segédkönyvnek alakítva. — Es ez igyekezete valóban dicsérendő, mert még illynemü m a g y a r á zatja az öreg B a 11 h y á n i féle catechismusnak, csakugyan e d -dig nem létezett. Pe-dig bármilly nagy műveltséget tegyünk is fel az egyházi uj nemzedékről, suba sem lesz felesleges a k e z dőnek egy illy segédvezérkönyvnek bírása, mellyböl olly k ö n -nyű tanitásmódot tehet sajátjává, hogy kisdedjeit, minden legkisebb unatkozás vagy elmetörés nélkül, az egymásból folyó k é r -dések s közbeszött p é l d á z a t o k által a legfontosabb hitágazatok és igazságok ismeretére mintegy kellemes uton v e z e t heti. Ez tudnillil*éppen a ini feladatunk és egyszersmind n y e -reményünk : hitünknek megfoghatatlan tanait olly modorban magyarázni, hogy midőn az értelem képeztetik, a sziv ü r e s e n ne maradjon, hanem istenes érzeményekkel elteljék ; mire a l e g
-szépsége, főleg a szent történetek, mellyek itt-ott a tanításba .szövetnek. Csak jól különböztessük meg a nyugtalan öntudattal terhelt embernek érzelmeit a gyermeki ártatlanságtól ; ne felejt-sük, hogy midőn amaz természetesen rejtezik az öt kárhoztató isteni igazságok elől, a gyermek örömest mereng azokon, s édes összehangzásban érzi azokat lenni romlatlan hajlamaival. — Más részről annál kevesbbé legyen elbizakodó a tanító, mintha a theologiának minden ágait áttanulmányozván, további e r é s z -beni kiképezése felesleges lenne. Söt eddig csak az alapot tette le, a többi épület felállítása nem kevesbbé igényel figyelmet.
Vagy ki lenne bátor hinni, hogy a nevelés évein át az isteni t a -nulmányok bőségét fenékig kimerítette, söt bővebben vizsgál-ván, nem inkább átlátja-e, hogy temérdek setét pont van még felvilágosítandó ? — így van ez a gyakorlati életben is ; idő és tanulmány kívántatik, hogy elsajátítsa a rendet és módot, mely-lyel az isteni tant a gyermekek kebelébe beoltani kell —• Azt se higyje senki, hogy a catechizálásnak mint tanulmánynak s z á -razsága szorgalmát elzsibbasztja, vagy annak, a mit tanuland, csekélysége fáradságát haszontalanná teszi. Söt bizonyosan, mint a természet-buvár, a vegytan mütétele által felvillanyoztatik, s fáradsága uj felfedezésekkel megjutalmaztatik : ugy n ö -vend az ö kedve és szorgalma is, midőn habár a legvilágosabb igazságokat is a gyermek fogalmához alkalmazza, ez által a hasznos foglalkozásnak ínég eddig ismeretlen rétege nyittatván meg. mellyben búvárkodni müveit embernek csak kedves és j u talmazó. — Meg kell tanulni a népoktatónak a theologiát, l e -fordítani nem csak deákból a nép anyanyelvére, hanem a tudo-mányos beszédmódból a nép és gyermek beszédmódjára, hogy azok értelmébe és szivébe juthasson. Csak kettő van, ki ezen tanulmányt megvetheti, vagy az, a ki képzeli, hogy a tanításban a tökéletesség tetőpontját érte el ; vagy a kinek mindegy, akár jól, akár rosszul végzi azt.
De nézzük a munkát. Az előszóban kiemelvén ezen c a t e clieticai segédkönyvnek szükségét, a bevezetésben, melly e g y -szersmind 1 - s ö E l ő a d á s , előadja a catbechismus ismeretét, s a legszebb összefüggésbe állítja fel annak, s jövendő tanításá-nak főpontjait. — Minthogy az Isten szólott az első embernek, és jelesen Megváltót igért s az beteljesedett, a megjelenő Krisz-tus Jézus pedig istenségét bebizonyította, tehát igaznak kell tartani mindazt, a mit Isten tudtunkra adott, azaz hinni. De ugyanaz a Megváltó nekünk sokat ígért, a mi még ezután fog beteljesedni ; jelesen hogy jámbor életünk után mennyországba jutunk, hogy megadja, a mire szükségünk vagyon — tehát r c méllenünk kell. Ha pedig az Isten igy boldogít és szeret b e n -nünket, mi is tartozunk öt szeretni, söt mindenkinek parancsolta, hogy őt szeresse. Hogy pedig ezt illően megtehessük , arra ma-gunktól elégségesek nem vagyunk, tehát isteni segedelemre van szükségünk, és ez az isteni malaszt. Ez pedig nekünk a szentsé-gekben adgtik. Továbbá szeretetünket Isten iránt ugy bizonyítjuk be, ha cselekszük, a mit parancsol és elhagyjuk, a mit tilt. S ez a keresztény igazság. Ezen hivségünket, vagy hivtelenségünket p e -dig az Isten vagy megjutalmazza, vagy megbünteti, s ez: a négy utolsó dolgok. Ezen summás bevezetés után, az öreg catéchis-ions rendjét szigorúan megtartva, adja elő az 1-sö szakaszban a H i t e t ; a 2-ikban a R e m é n y s é g e t . A szakasz ismét fe-jezetekre osztatik. Jelesen a hit átaiában 5 előadásokban, azután
az A p o s t o l i H i t v a l l á s 4 fejezetekben, a Reménység kettőben fejtegettetik ; összesen az egész kötet tartalmaz 38 előadást 236.
lapon. Minden egyes előadás egy órára tökéletesen elégséges.
A 2-ik előadásban az elsöhez. hasonlóan szépen szövi össze a hitnek tárgyait. Jól megkülönbözteti a tudást és hivést, és azután mondja, hogy az Isten régi időkben sokra tanította a zsidókat, a mit nem tudtak, megjövendölte jövendő s o r s u k a t ; Krisztus Jézus hasonlóan olly igazságokra oktatta az embere-ket, minőket addig nem tudtak, s ez az isteni kinyilatkoztatás.
A mit a régi jámborok, patriarchák és próféták Isten rendelésé-ből hirdetlek és felírtak, az az ó T ç s t a m e n i o m. A mit Krisz-tustól hallottak tanítványai és feljegyeztek, az az uj Testamentom vagy is szent-írás. Amit pedig csak szóval hirdettek, de fel nem irtak, az a H a g y o m á n y ; mellyben mindkettőben hogy ne
Apostolok szinte halandó emberek voltak mint mi, utódokat v á -lasztottak, ezek ismét másokat, lllyenek mostan a püspökök és papok, kik a hívekkel egyetembe képezik a Krisztus anyaszent-egyházát, melly Istentöl alakíttatván, általa is tartatik fen, s azért mindenki tartozik neki engedelmeskedni, bár a Krisztus szolgái csak gyarló emberek, mert velők van Isten a v i l á g v é g e z -teig. Ezen anyaszentegyházban őriztetik mind a megirott, mind a meg nem írott isteni Ige. melly maga a hitnek tárgya. — E z után az említett pontok ismét uj alakba feltett kérdésekben h o -zatnak elő , s utána a rendes catechismusi kérdések és felele-tek, melly után következik a végszó, mellyben a magyarázott igazságoknak megőrzése ajánltatik. A 4-ik előadásban tanítta-tik, hogy a hitet cselekedetek által kell bebizonyítani, inire Ábrahám történetét igen ügyesen hozza fel. És igy tovább a nagy catechismusnak minden kérdéseit órákra elosztva, hol a fáradhatatlan tanító a már hallottakból mindenkor olly ügyesen szövi kérdéseit, hogy a tanítvány a még fel nem tett catechis-musi kérdéseket vagy maga önkint előidézze a mondottakból, vagy midőn felkéretik, a megérlettekböl már a felelettel készen legyen.
Ezen catecheticai modor, ha megfontolom, a maga nemében szinte eredeti, azaz épen az, a már némi fogalmakkal biró i s k o -lásokra nézve, mi a ,Christenlehrbuch für Catholische Catecheten München 1803' — az egészen kezdőkre nézvé. Ennél j o b -bat a még minden elöképzetet nélkülözőkre nézve nem ismerek.
Ezeknek igazán ugy jön meg a tudása némelly hitbeli igazsá-goknak képletek és hasonlatok által, mint egy ismeretlen jelenet az ember agyvelejében, melly bár bent rejtezett, de nem tudatott, mellynek tudása és érzete nem annyira a szívbe vagy elmébe tukmáltatik, mint inkább onnan kicsalattatik ; de a melly foglal-kozásban a lélek kellemesen elfoglalva van, mert az értelmet és szivet vidámság környezi, mert bizonyos könnyű módon folyik a szívből a szó, inert az egész előadás történetbe öltözve j e l e -nik meg ; hol az ismeretlen tárgy az ismerethez köttetik, hol főleg tekintetbe jő : hogy a kisdedek, kik abstract még gondolkozni nem tudnak, nem szeretnek csak gondolni, hanem e g y -szersmind érezni ; s azért semmit sein szeretnek jobban, mint olly tárgyakkal mulatni, mellyek a csudálat vagy szeretet érzelmeit költik fel, s az ügyes catecheta igyekszik onnan indulni ki, honnan kedves érzeményeket költhet f e l , a növendékeket előre meghódítani s a jövendő hitigazság felfogására fogékonynyá tenni Azért óhajtandó lenne, hogy ezen már némi elő-képzéssel biró iskolásoknak szánt hitelemzési szabályok szerinti magyarázatot a m a , a természetességben még eredetibb b e v e -zető oktatás előzné m e g ; söt kívánatos lenne, hogy ugyan a tisztelt szerző, ki ezen fáradságos munkát megbírta, az említett németből egy, az épen kezdő osztályra szánt hasonló v e z é r -könyvet készítene, melly nem a hittan szabályai szerint, hanetn a tiszta természeti fogalmak utján és sorozatán , a természet csudáiból az Isten lételének fogalmára, a természetes vallásról a kinyilatkoztatottra, innen a hitre, és erről a morálra vezetne. — Azonban a felvett könyvhez térve, szinte bajos belátni, hogy miután az 1 - s ö kötet csak a hit- és reménységről s z ó l , a többi három rész ismét egy kötetbe megférjen, holott a mi az 1 - s ő kötetben foglaltatik, az a nagy catechismusnak csak egy h a r -madát teszi. De ez a szerző feladata.
A munka ajánlására lássuk a 33-ik előadást az imádság-ról átaiában. „Ha tenéked uj ruhára szükséged vagyon, kitől várod azon ruhát ? Hát a szükséges könyveket kitől reméled ? De mit cselekszel, hogy ezen jókat : a ruhákat, a könyveket szüleid m e g a d j á k ? — Nemde könyörögsz n é k i k ? — Már pedig ki minden embereknek legkegyesebb A t y j a ? Kitől várhatunk teljes bizodalommal minden jót ? Ki akar adni, és adhat is n e -künk minden jót, melly testünk- és lel-künknek szükséges ? Kinek könyörögjünk azért, ha Istentől valami jót akarunk m e g -n y e r -n i ? Kitől kérjü-nk mi-nde-n j ó t ? — Iste-ntől kell mi-nde-n jót kérnünk. — Mennyi jót kell Istentől k é r n ü n k ? Kii öl kell? stb.
És lia áz Isten valami jóval megajándékoz, lia megadja testünk-nek vagy lelkünktestünk-nek a s z ü k s é g e s e k e t , mit kell akkor szivünkben éreznünk ? Mivel tartozunk Istennek a vett jókért ? — T a r
-2 3 tozunk az Istennek hálát adni. — Mi kötelességünk f vett jókra n é z v e ? Ki legfőbb Ura az égnek és földnek? Mennyire tökéle-tes az Isten, ki teremtett, tart és kormányoz mindent? Kicsoda minden embereknek legkegyesebb Atyjok ? Kit tiszteljünk azért?
Micsoda tisztelettel illessük mi az Istent? minthogy ö legfőbb Ura mindennek ? Mit tesz pedig valakit legnagyobb tisztelettel illetni ? Azért kit kell és szabad egyedül imádnunk ? — Az Istent tartozunk imádni. — Mond meg m i é r t ? Midőn igy az Istentől kérjük, mire szükségünk van, midőn a vett jókért neki hálákat adunk, és őtet mint legfőbb Urunkat tiszteljük, akkor imádko-zunk. Mit teszünk a k k o r ? midőn s t b ? Mikor imádkozunk? Már pedig midőn igy Istenhez imádkozunk, kiről kell akkor gondol-koznunk? Kihez fordítsuk akkor gondolatainkat? kihez emel-jük elméinket ? És lássátok elménknek ezen I s t e n h e z való felemelésében áll az imádság. Miben áll az imádság ? Mit tesz tehát imádkozni?"
Hasonló inductiokkal adatik elő az imádság kiilönfélesége, hogy az imádság háromféle: könyörgő, háladó és tisztelő vagyis dicsőitő, s mindegyiknek haszna szüksége és módja. — Azután következik : „Mindezekről mit olvasunk a catechismusban? Mi-ben áll az imádság? Az imádság elménknek Istenhez föleme-lésében áll. Miért imádkozunk ? és igy tovább. Utóbb jön a végszó : „Bárcsak eszetekben tartanátok, a miket tanultatok, hogy t. i. az imádság elménknek Istenhez való fölemelésében áll, és hogy a puszta szavak belső érzelem nélkül mitsem hasz-nálnak. Bár csak, midőn *eggel és este, ebéd előtt, ebéd után, tanulás előtt és végével imádkoztok, soha sem mondhatná r ó l a -tok a felséges ur I s t e n : e gyermekek ajkukkal tisztelnek engem, de szivök távol vagyon tőlem, akkor sikeretlen nem lenne imádságtok."
És ez mutatóul. A mint tudatik. a 2-ik kötet most jelenik meg, mellynek bevégzéséhez minden kellemetlen közbeszólások és észrevételek felett felvett irányában állhatatos szerzőnek csak kitürést óhajtók. — Némelly correcturák'at kivéve a kiállí-tás diszesnek mondható.
Egy volna még, mi e szakban korszerűnek látszatnék : hogy miután a catechetical tanulmány mentől szárazabbá lett, és kevés kegyelöre talál ; a cateehismusnak e részben is előnye vívatnék ki, ha minden papnöveldében a dogmalica mellett a p o -pularis theologia is valaki a lelkipásztorkodásban érdemesült egyén által taníttatnék, hogy a kilépő lelkipásztor a hitnek m a -gasztos igazságait népszerű modorban is előadni tudná, azaz nem csak jó szónok és theologus , hanem egyszersmind
cate-cheta is lenne. 1 K i s - V á r d a i .
Okmányok.
D e P a r e d e s M a r i a - A u n a beatifieationalis oklevele.
P i u s PP. IX. Ad perpetuam rei memóriáin. Virginitatis laudem, qua nulla praestantior, atque illustrier, quaque fragilis hominum natura ad purissimas Angelorum mentes proxime vi-detur accedere, in Écclesia Dei perpetuo floruisse, compertum est. Scilicet aetate qualibet castissimae Virgines enituere, quae restincto voluptatis ardore, domitisque carnis illecebris imma-culati Agni nuptias elegeranl. Has inter adnumeranda Venera-bilis Serva Dei Maria Anna a Jesu De Paredes, quae a prima aetate castitatis lilium quum devovisset coelesti sponso, illud a s -siduis corporis cruciatibus quasi spinis sepire studuit, atque ad extremum usque spiritum conservavit illaesum. Haec porro Quiti, quae urbs est Americae Meridionalis, pridie Kalendas Octobris Anno MDCXVIII illustribus orta natalibus, sacrisque Bap-tismatis undis lustrata, vei ab ipsa infantia portendere visa est, ad quod editum culmen sanctitatis, divina auxiliante gratia, e s set perventura. Mirabilis in ea morum compositio, et candor : a r -dens in Deum pietas, constans erga immaculatam Genitricem Dei cultus, et observantia, assiduum precandi Studium eininebat, atque ab ipsa coaequales puellae omnigena ducebant exetnpla virtutum. Nulli licet religioso instituto addicta tribus simplici-bus votis, castitatis, paupertatis, atque obedientiae se obstrinxit
decimum ágens aelalis annum, eaque ad ultimum vitae tenninum perfectissime servavit. Charitatis igne, quo tlagrabat, inagis exarsit, quum ad sacram mensam accedens divino Christi corpore primum refecta est. Proximorum salutis studiosissima graviter angebatur tot miseras r e n t e s idololatriae erroribus obvolutas o O sedere in tenebris, atque in umbra mortis , quare aestuabat d e -siderio dissitos Japoniae, aliarumque regionuni tractus adire, ubi verae Religionis lumen barbaris gentibus ostenderet. llinc cum olim laudes audiret trium e Socíetate Jesu Martyrum, qui in Japonía pro Christiana fide sanguinem profudissent, inusitato quodam verae íidei propagandae ardore mirabiliter incensa clam se ad iter accinxit. Verum cum initum exequi consilium minime potuisset, divinae acquiescens voluntati propria in domo recessum sibi parare constituit. Itaque in parte suaruin aedium interiore se abseondens ibi coelestem quaindam iniit vitae ralionem. E t e -nim crebris jejuniis, asperrimisque tormentis virgineum corpus affligere, plurimum diei noctisque rebus divinis meditandis im-pendere, Christi Domini cruciatus mortemque acerbissiinatn iugi cum lacrymarum imbre, intimoque doloris sensu recolere, s a n -ctissimo Eucharistiae pabulo se frequenter reficere consuevit.
Quo in vitae genere cum ad annum aetatis suae vicesimum
Quo in vitae genere cum ad annum aetatis suae vicesimum