a recensioja egészen magánosan áll, mint ujdonuj pél-dája az egyéni eclecticismusnak ; mert sem a Vulgatát nem követi, sem valami görög kiadást, sem az alapul vett pécsi bibliát. Sok helyen ugyan hozzá állott a Vul-gatához, hol a pécsi kiadás tőle eltér; péld. Joann. 14, 9. 11. 13. 1. Pet. 3 , 15. 1. Cor. 15, 51. stb. de más különbözéseket megtartóit. Igy : 1. Cor. 15, 5. „ m e g j e -lent Kéfásnak, azután pedig a t i z e n k e t t ő n e k " (548.
1.) Vulgata szerint, tizenegynek. — Luc. 1 0 , 1. ,Az Ur még más hetvent is rendele' (747.1.) Vulgata szerint het-venkettőt.— Joann. 21, 21. 22. Uram hát ezzel mi lesz?
Felele neki Jézus: h a akarom, hogy ez életben maradjon mindaddig, valamíg eljövök, mit tartozik rád? (698. 1.) Vulg. Domine hic autem quid? Sic eum volo manere, do-nee veniam, quid ad t e ? Joann. 7 , 3 5 . Valljon a görög tar-tományokban megtelepedett zsidókhoz menend-e, s ott a már meggörögösödteket fogja tanítani? (317. 1.) Vulg.
Numquid in dispersionem gentium iturus est, et d o -cturus genles ? Látni, hogy a forditmányban két glossa szerepel. A kútfőben WJivmv és elhjvaç van ; melly szó a szentírásban gyakran pogányokat j e l e n t , mint Rom. 1 , 16. 2 , 9. 10. 3 , 9. 10, 12. I. Cor. 1 , 22. 23. 24. S z e p e s y szentirásában is 1. Cor. 1, 23. p o g á n y o k szóval fordittalik ; Allioli pedig és Sailer püspök az idézett helyeken mindenütt ugy teszik ki. — A 95-ik lapon ker. sz. János ama szavai (Joann.
1. 27.) „Ipse est, qui post me venlurus est, qui ante me factus e s t " , így állanak magyarul a pécsi fordításból á t véve : „ 0 az, ki utánnam jövendő, k i é n e l ö m b e t é -t e -t e -t -t . '
4Ez nagyon meggyengiti az eredetinek értel-mét ; mert Krisztus istenségének egy szép bizonyítványát elváltoztatja annak felsőbbségére. (V. ö. Unterkircher Hermeneut.p. 181.)— Talán sajtóhiba, hogy 119. és 499.
Japon a leczkék vége megcsonkíttatott. (Vége köv.) M.
Levelezések.
K a l o c s a , jan. 10. (Vége.) Valamint a hivatás, ugy szükséges a papi álláshoz az illendő tudományosság is, sőt kellő ismeretek nélkül hivatás sem lehet. Hogy az ismeretek
között, a papnövendékei tekintve, először is a szorosan vett theo-logiai ismereteket kell értenünk, kétséget nem szenved. Ezek közé pedig tartoznak mindazok, mellyek a lelkek boldogitására Istentől anyaszentegyháza által kinyilatkoztattak, s mellyek a kinyilatkoztatásnak értelmét, lelkét; alkalmazását, történetét illetik. E tekintetben ürömünkre szolgál, hogy a zavart idők á l -tal felbomlott tanítási rend nálunk is helyreállt, s négy rendes tanár által nyernek a négy osztályba sorolt növendékek o k t a -tást. Mindamellett, hogy a deák nyelv ismeretének hiánya a papi nevelésben sok hátramaradást okoz, átalában tudva van.
Honnét ered e h i á n y ? eltalálni nem n e h é z ; de nincs egyéb hátra, mint, a hogy lehet, segíteni a dolgon. Kegyelmes érsekünk e hiányt tekintetbe véve, az íljuságon akként akart könnyíteni, miszerint azonfüliil, hogy társalgási nyelvül a deák rendeltetett, részükre hetenkint kétszer a házi aligazgató vezetése alatt gya-korlatok tartatnak. — Hogy pedig a nyelv tökéletlenebb isme-retében a tanulmányok czélja vesztve ne legyen, hogy az elő-adott tanulási tárgyak fölfogása, azoknak több oldalróli helyes ismerete eszközöltessék, házi igazgatónk ft. K o v á c s József kan. ur az ugy nevezett circulusi ismétléseket igy alakította át.
Eljön a szerda, meg szombat (ha csak nincsen szent gyónás) ; ekkor este hat órakor összejövünk az iskolában, jelen vannak a tanárok, elöljárók, más szíves, s több ízben egy magasabb v e n -dég is. A tantárgyak változván, az illető tanár egy növendéket felszólít, s az a feladott tételt védi a megtanult okokkal. Hogy pedig felfogása világosabban kitűnjék, s a tárgy előtte d e r ü l -jön, — majd egyik majd másik vendég ellenvetéssel támadja meg, söt idősb növendéktársai is ostromolhatják. A kitartással vezetett gyakorlatnak eredménye eddig az, hogy az ifjak ö n -nön gondolataikat rendezik, azt, mit hallottak és tanultak, ma-gokévá teszik, a tantárgyak iránt inkább érdekeltetnek, s tán képesek lennének holmi divatkeresztény kifogásait alaposan visszatorlani. — Van egy tér, melly a lelkipásztorságban, vala-mint a növendékházakban különös figyelmet érdemel ; s cz a hitelemzés tere. Ugyanis mind valljuk, hogy a lelkipásztor a catechesis által legbiztosabban regenerálja n é p é t ; hogy elemi oktatás nélkül a legszebben szerkesztett sz. beszédnek sincsen kellő sikere; hogy a gyermeki kor legalkalmasabb a hitnek m e g -i s m e r é s e - és megszeretésére ; hogy később majd nem lehetetlen azt helyrehozni, mit a gyermek a hitoktatás hiányából elmulaszt ; tudjuk azt is, hogy a catechesis elmulasztása magát száz uton megbosszulja, s hogy a ki nem akar bajlakodni a gyermekkel, az azzal későbben vesszödni kényszerül (ha mégis pap), midőn t. i. húsvéti szent gyónásra hetekig készíti, házasságra nem bocsáthatja, s a házasoknak a hit ismeretének hiányából eredt pürlekedésében veszti lelkét s emészti önmagát. E végből n e -hogy a növendék akkor is, midőn e fontos kötelességét már teljesítenie kell, ügyetlen ujonez legyen, föpásztorunk rendelte:
hogy a lelkipásztorság tanára növendékeit ne csak az iskolában elméletileg oktassa, hanem a helybeli elemi iskola különféle osztályaiba is bevigye, ott a catechesis módját gyakorlatban elejé-bük terjeszsze s őket a catechesis rendes megtartásában utasítsa, vezesse. — Mindefölött hasztalan az emberi t ö r e k v é s , ha az Ur nem őrzi a várost. A legszebb hivatásu tehetség kifejletlen marad, ha a z U r nem öntözi kegyelmének, gondoskodásának m e n y -nyei harmatcsüppeivel. A legkiválóbb tehetség rozsdás érez, faragatlan kő marad, ha iránya, ösztöne nincs fölülről. Isten p e -dig gondját a papnevelésben anyaszentegyházának föpásztoraira ruházta. Az iíju papság az ö szemokfényét képezi. S e tekintet-ben nem lehet elhallgatnunk a tübbi küzt egy tényt, mellynek emléke édesen hat reánk. Mult év october 2 9 é n érsekünk é s z -revétlenül látogatásunkra jött. Föpásztori gondossággal, atyai szeretettel, az elöljárókat és növendékeket illetőleg, mindent tüzetesen kikérdezett, az ifjúságnak nem csak szellemi hanem anyagi ellátásáról is terjedelmes pontossággal tudomást szerzett magának; s hogy szive vonzódásának engedjen, a növendékeket hajlékukban megkeresvén, velük atyai szót váltani, s őket kitű-zött czéluknak elérésére szokott föpásztori méltósággal inteni kegyeskedett. Ha egy lelkipásztornak öröm, midőn körében a főpásztort üdvözli, a növendékházra ez szintolly jelentékeny hatású. Az illy látogatás által az elöljárók igyekezete buzdul,
hatásuk növekszik, s a növendék igy kezd gondolkozni : az én hivatásom nem lehet mellékes dolog, mert föpásztoroin is figyel-met fordit reá. Mi legalább számbavéve, hogy k. föpásztorunk, ki munkás élete szebb részét a bécsi papnevelő intézet k o r -mányzásában tölté, hogy ö, kinek vezetése alól olly sok jeles, hivatásához hü papot nyert hazánk, — most is, érseki méltósá-gának székén, löpásztori gondjai közt a papncvelést olly kitiinö figyelmére méltatja, azon leszünk, hogy kívánságának m e g f e -leljünk, példáját kövessük, s állásunk fontosságát érezzük. — Azonban a főpásztor egyéb dolgokkal terhelve lévén, maga mindent a papnevelő házban véghez nem vihet. Erre valók a házi elöljárók, kik is, mindenki a maga körében, a föpásztorlól nyerik küldetésüket és a hivatásuknak megfelelő kötelezettséget.
Hogy tehát föpásztorunk ezeknek kölcsönös közremunkálását foganatosabbá, hogy bennök az atyai gondoskodást éberebbé, hogy a nevelés ügyét gyümölcsözőbbé tegye, megrendelte:
hogy az illető elöljárók minden héten ülést tartsanak, melly á l tal nem csak a növendékek előmeneteléről való kölcsönös é r -tesülés, nem csak az egyező kormányzás tekintetéből szükséges
közlörekvés, hanem a nevelés érdekében hasznos egyéb buzdí-tás is folyton eszközölhető.
Ezen intézkedéseket véltünk házunkról fölemlíthetni. N ö -vendékeink illő magaviselete fölött hosszas dicséretekbe kitörni a szerénység és czélunk körén kivül áll. — Hogy a papnevelés-ben átalában terhekkel küzdünk, tudva lévő dolog. A házi kor most papságra nem nevel; . . a Ielkitehetséggel, jó szívvel m e g áldott de szegény sorsú ifjak a tanulási pályával együttjáró n e -hézségeket nem győzik ; az iskolai rendszerben, főleg hol az világiak által kezeltetik, a papi hivatás gártfogóra nem talál ; a gyermekseminariumok tehát korszükséggé váltanak. A kor, mellyben élünk, ugy látszik, a látogatásnak kora : mindamellett áldjuk az imádandó Gondviselést, melly az idők gonoszságához mérve, főpásztori karról is gondoskodott, melly elölt minden sziv és akarat önkénytesen mély tiszteletre meghajol. Ugyanis föpásztorainknak nagy része — az isteni küldetés mellett — a papnevelés iránt nem csak közelebbről van értesülve, és lelke-sül, hanem a papnevelő intézetben életéből szép részt is töltött, a növendékek vezetésének terhét viselte, söt a papi nevelésben már az előtt anyaszentegyházunk elöharczosa volt, s az o r s z á -gos papságnak színe tanításuk, nevelések által nyerte kiképez-t e kiképez-t é s é kiképez-t . — E m e l k e d i k e felekiképez-tkiképez-t reményünk, ha kiképez-tekinkiképez-tekiképez-tbe veszszük azon szerencsés változást, melly szerint a papnevelés azon ága, melly a növendék hivatásának kiképezésére vonatkozik, mind-inkább megnyeri azon méltánylást, mellyet fontossága érdemel.
Ma már a közös meggyőződés szomorúnak tartja azon időt, ama rendszert, mellyben az ifjúnak papi kiképeztetése némelly hiu okoskodások és nemleges bebizonyítások elmondására s z o -ríttatott; midőn a sziv, a keresztény sziv fölött dölyfös zsarnok gyanánt uralkodott a nem keresztény ész. Az illy rendszer gyümölcseit a freiburgi események egyházellenes elöliarczosai-ban szemléljük. A jezsuita-rend hanyatlásával a papi nevelés is veszteit, s a kor, melly loyolai sz. Ignácz rendszerét újra ked-veli, szebb jövendőt ígér. Igen, napjainkban a papnevelöházakban a szentségek gyakrabban használtatnak, az elmélkedés minden-napi lelkieledellé vált, a hit az Oltáriszentség látogatásából újra életre kap, s az elmélkedő asztalhoz olly férfiak, háziigazgatók, püspökök ülnek, kiknek tudománya és fcddhetlen élete átalában ismert és tiszteletre gerjesztő, szent lelki-gyakorlatok tartatnak nem csak névszerint; nem csak a növendékeknek hanem a pásztorkodó papok számára is, s átalában azon öntudatra kell jönni az ifjúnak, hogy mindaz, mit a seminariumban tesz, a papi
élethez tartozik, hogy mindazt annak lelke- és értelmében a pap is, még tökéletesebben gyakorolni tartozik, hogy lelki kimivelés nélkül senki jó pap nem lehet. Még inkább emelkedik r e m é -nyünk tekintve azon intézkedéseket, mellyekkel föpásztoraink a gyermekek kora egyházi nevelését czélozzák. Vajha a magyar keresztény catholicus hivők is megértenék, hogy a papnevelés Ugye az ö boldogságokkal közös, hogy a catholica hit életbeléptetésére minden catholicusnak módja szerint befolyni szent h i -vatása, hogy a szent hit ügye nem egyedül a papoknak érdeke, hogy nem lehet a hazának állandó boldogságáról jobban g o n
-doskodni, mint azon bit hirdetőinek nevelését elősegítve, melly-nek főtörvénye a szeretet, a melly nem szavakban hanem tett-ben nyilatkozik, a melly nem zavarkészités, hanem a szent béke által boldogít.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Magyarország.
E s z t e r g o m , jan. 12. Vízkereszt utáni vasárnap ö eminentiája kegyelmes érsekünk meglátogatni méltóztatott k e -belbcli (sz. István) növeldéjét; — e polgári évben először, az iskolaiban hetedszer jutott osztályrészünkül e magas szerencse.
A bibornok szokás szerint a fönforgó sz. időből vesz alkalmat lelki fiait oktatni, inteni, s észrevételeit megtenni. Igy jelenleg a karácsoni ünnepek, s újév voltak a kiindulás pontjai. Emlékez-tetett bennünket a megtestesülés titkában rejlő végtelen istenszeretetre irántunk ; s az esztendő kezdetéhez az üdvösség m u n k á -lása eszméjét s a papi tökély hágcsóján előbbre lörekedés szük-ségét csatolta. Majd minden illy atyai buzdítás közben, a napon-tai elmélkedésre tér át, annak mind mcllözhetlenségét, mind czélszerii módját emelvén k i , jelenleg különösen arra figyel-meztetvén a növendékeket, hogy napi föltételeiket az elmélke-dés tárgyához képest, minél határozottabban, mindenki saját egyéni szüksége- s körülményeihez, alkalmaztassák, hogy igy az igazság ne csak elmében maradjon, hanem életbe s tettekbe menjen át. A mint hogy ez is az ajtatos elmélkedéseknek r e n -deltetésök ; e nélkül könnyen önámitást szülnek, és az ember kárhozatát öregbítik, miután akarata annál hanyagabbá és g o -noszabbá leszen, minél mélyebb az igazság s üdv utjának i s m e r e t e , minél é r z e t t e b b e k az erkölcsi javulás s töké-lyesbülés indokai, mit a rendes elmélkedés csaknem ellenállhatlanul eszközöl. A szent olvasás, a szent tanulmány, az e g y -házi beszédek és sz. elmélkedések sokszor hatalmas benyomást tesznek a lélekre, s szinte ragadja ekkor akaratunkat a kegye-lem a megismert igazságnak követésére : de ha az maga nem indul meg, avagy fölindulva megint lomhán visszaesik : az isteni malaszt ama eszközei gyümölcstelenek, söt még károsak is. Senki se következtesse egyébiránt abból, hogy tehát ne is használtassanak inkább. — Mert nagy vétek ugyan az isteni malasztok záporának daczára csak tövist és bojtorjánt teremni, de nagyobb még, ludva és akarva elzárni'minden utat a Szentléleknek, készakarva kerülni a kereső jópásztort, és soha m a gába nem szállani, hogy javulni ne kénytelenittessünk. A n a -pontai elmélkedés rendes végzése már is némi jó akaratot tanú-sít, és lia imával, forró sóvárgással van összekapcsolva, nagyon hihető, hogy mit a kegyelem egyszerre véghez nem visz, idővel mégis keresztül viszi, meglágyítván szivünk k é r g e i t , megedz-vén a naponta legalább egy kissé erőlködő, egy kissé előbbre igyekvő, habár még erőtlen, sikertelen akarást. Hol van akarat, habár eleinte csak muslármagnyi s gyenge : ott ha ima, aláza-tos esdeklés kapcsolódik vele össze — van alapos remény a javulás-, tökélyesbüléshez ; a hol ellenben csak gépszerű szokás vagy intézeti kényszerűségből végzi valaki a sz. elmélkedést — ott természetesen addig nincs hasznunkra a z , mig nincs akarat.
De kell akarnunk, kell elmélkednünk, ha az Ur papjai lenni k í -v á n u n k , ha üd-vözülni óhajtunk. Isten képére alkot-va, hasonlatára rendelve vegyünk. Valamint alkottatásunk, ugy e r e n d e l t e -tésünk átalános, azt megközelíteni másithatlan főkötelesség. Az eredeti bün megrongálta képességünket, s elhomályositá az e r e -deti istenhasonlatot. Ha Isten magunkra hagy — soha sem érjük el czélunkat, s szerencsétlenek vagyunk ö r ö k k é , mert azt e l -érni mégis kötelességünk s lélekszükség. Ki adja vissza az el-vesztett isteni ideált, ki adja vissza képességünket ahhoz feltö-rekedhetni ? Az Istenember Jézus az ideál és a k é p e s s é g ; dat nobis potestatem filios Dei fieri, qui credimus in nomine ejus. 0 az igazság és malasztteljes Isten-fia. 0 ideálunk tana s példája, képesítőnk malasztjai s pásztorvezérlete által. Az egyik olly
szükséges mint a másik. IIa tehát Jézus az Üdvözítő, v a k m e r ő -ség tőle más föltét alatt remélni mennyet, mint i d e á l j á n a k állandó szem előtt tartása, s erélyes s elszánt követése által. Ha az üdvösségre, nekünk meglett embereknek, más nem kell, mint a bizodalmas hit Jézus kinhalálában s érdemtengerében : ugy minek volt a 33 éves földi pálya, minek az egész hirdetett igazságösszeg, ama sok nélkülözés, a szentséges élettükör ? — Az üdvözítő halála egy nap megtörténhetett volna, s az evangé-lium egyedül ezen egy tényről sokkal könnyebben tcrjedett s gyökeresedett volna meg a világon, mint mostani evangeliu-munk annyi észalázó hittitkok- , annyi sziv- és testkorlátozó p a r a n c s - s tilalmakkal. Valóban az Isten megtestesülése és a férfiuság koráigi legszentebb élete az üdvözülést kissé nehezebbé teszi, mint például a tétlen hit apostolai hirdetgették. Az Isten-ség, ha emberi természetet vesz f ö l , istenemberi példaképet ad elénk, s ki tagadhatná, hogy legkomolyabb akarata : miszerint mindnyájan — egész elmével figyeljünk r e á , mindennap jobban részletesben ismerni tanuljuk, s szellemét e g é s z e n m a g u n -kévá tevén hozzá hasonlókká legyünk, s tnintillyenek méltókká, hogy dicsősége- s boldogító egyességében részesüljünk. Ez tehát életfeladatunk; ezt életünk évein, havain, hetein, napjain ó r a - sőt perczein át mindig nagyobb s nagyobb iparral, kedvvel s ü g y e s -séggel meg kell oldanunk. Veszett idő, melly nein e czélirány-ban hanem ellenkezőben telt el. Már pedig a világnak, testiség-nek, földi gondjainknak, ü g y e i n k n e k , környezetünknek válto-zékony lelkünkre az a hatása, hogy ezt könnyen kiemelik ama sarokból, s ellenkező irányba sodorják. A mit e pillanatban olly szükséges-, szép-, magasztos-, üdvösnek találok : a következő órában mintegy elhalaványul előttem, érdekét, fontosságát el-veszti; — olly erős a világ benyomása. Mit tegyek tehát, hogy mégis üdvözöljek ? Legalább egy órafelet töltendek naponta, reggel ha lehet, csöndes magambatérés mellett, az Ur Jézus élete s halála egy részletének vagy a kinyilatkoztatott igazságok egyenkinti elmélésében ; összehasonlitandom velők ö n é l e -temet, gondolkodásaimat; mondandoin m a g a m n a k : igy kell
élnem ezentúl, mert üdvözülni akarok, s kérendem Jézust, szűz anyja s szentei esedezése mellett, segítsen engem az nap ezen s ezen erény gyakorlatában, vétkes szokásom megtörésében.
Igy azután csendben átmenve dolgaimra iparkodni fogok : a látott isteni képet vagy igazságot minél tovább szemmel tartani, s eljárásomat mindenben hozzá idomítva, kegyelmével oda j u -tandok egyszer, hogy rendeltetésemet e l é r j e m , s sírom szélén ha gyarlóságom több botlásain pirulandok is, mégis vigasztaland az öntudat, hogy Istent, s Egyszülöttét nem kerültem, hanem kiszabott ösvényén j á r n i telhetőleg törekedtem ; — holott ha örömest feledem törvényeit, igazságaira nem hallgatok, példá-ját látni sem akarom — rémitöen fogom tapasztalni mit tesz : teremtőmnek czélját meghiúsítani, a megtestesült Isten s z e r e t e -tét megvetni, s egy hosszú életnek elvesztegetett kincsével az örök nyomor örvényébe sülyedni ott, hol az örök boldogság birtoka várakozott reám. — De én igen messze tértem el az egyszerű tudósítás tisztjétől. Még azt akarom mondani, hogy ő eminentiája valamint atyai szivélyességgel szól, ugy fiúi érzel-meket is tételez föl házunk növendékeiben. Kitűnt ez, midőn mondotta : hogy újévi köszöntésünket nem fogadhatá, miután egy igen kitűnően tisztelt legérdemteljesebb s vele régóta a sz.
barátság kötelékeivel egyesült egyházfejedelemnek aranymiséjén jelenlenni óhajtóit ; reméli azonban, mikép mindnyájok kivána-taikat kérelmi alakban öntötték ki az élet s halál ura előtt. — Végre a mélyen tisztelt főpásztor még néhány növendéknek átadá magával hozott könyvecskéit, mellyekbe mindenik a r e g -geli sz. elmélkedésből jegyzeteit és eltökéléseit beirogatja, s év végén pecsét alatt ő eininentiiíjának szine elébe terjeszti, ki azokat átolvasván, jegyzetekkel kiséri s vagy közvetlen maga nyújtja át, vagy pecsét alatt küldi meg az illetőnek; s miután továbbá egyegy sz. képpel és a nyitrai püspök ő excellentiájától küldött B. szüzhezi imával ajándékozta meg a növendékeket, azon Ígérettel távozott körünkből, hogy a rector ö nagysága rendeletéből megérkezett keresztúti képeinket megszentelendő, intézetünket jövő héten ismét szerencséltetendi látogatásával.
Austria.
B é c s . Az európai hirü s mi több európai jelentőségű cs. k. k e l e t i a c a d e m i a f. hó 3 - á n tartotta meg száz éves fenállásának ünnepét. A dominicanus atyák templomában tartott ünnepélyes isteni tisztelet után az academiai épületben fényes gyűlés tartatott, melly alkalommal ft. R a u s c h e r b é c s i h g é r -sek következő érdekes beszédet mondott : ,,A keleti tartomány nem csak bölcsője az emberi nemnek, de egyszersmind első h a -zája a műveltségnek, és a legmagasabb s legpompásabb javak keletről jutottak hozzánk. A keleti tartomány színhelye a kinyi-latkoztatásoknak, mellyek által az Isten magát az emberekhez megalázta, s hozzá tartozik az igéret országa, hol a Mindenható fia a jászolban feküdt, s a keresztfán a kiengesztelés nagy áldozatját végrehajtotta. Azon korban, mellyben Europa még n é p e t -len volt, s az állami életnek kezdetét is alig mutathatta fe 1, a keleti tartományok már példáját adták olly államintézményeknek, mellyek a siirün összeszorult népességnek a békés egymás mel-letti élést lehetővé tették, a földmivelést bámulatra méltó fokra emelték, a költői fogalmaknak messzehaladó kifejezést köl-csönzőitek, és olly építészeti műemlékeket állítottak, mellyeket mi tökéletesen méltánylani tartozunk, mióta N i il i v e palotáinak ezredéves omladékai napfényre kerültek. Azonban valamint a nap keleten emelkedik fel, de keleten nem időz, ugy az alkotó és élesztő erők is keleten támadtak, de onnan lassankint eltávoztak.
Az emberi fejlődés ös hazájában a kereszténység világossága k e -vés szikra kivételével kialudt: a hü népesség, műveltség és jólét sajnálatra méltó módon eltűnt, s a föld az emberekkel együtt elvadult. Mindennek daczára a keleti tartománynak nem csak múltja, de jelene is egész figyelmünket veszi igénybe. A keleti tartomány állapotai, mellyeket az i s l a m befolyása, a mongolok s tatárok uralma előidézett, az ozmán törökökkel egyszerre t e r -jedtek el az egykor virágzott európai tartományokban. Ozmán
unokái s ezeknek jantschárai sok ideig rémülésben tartották a kereszténységet. A dolog egészen más fordulatot vett, mióta B é c s falainál az islam előnyomuló hullámai megtörtek. Az ozmán birodalom mindamellett épen folyton növekedő gyengülése által egy ujnemü fontosságot nyert, melly soha nem tünt fel vi-lágosabban mint a jelen pillanatban. Az erőszakosan meginga-tott s nyugalom után sovárg 'i Europa képviselőinek, reményijük, sikerülend a fenforgó bonyodalmat megoldani. Mindazonáltal semmi emberi hatalom nem képes feltartóztatni a keleti tarto-mánynak folyvást közeledő s végzetteli uj jövőjét. A jelenkor műveltségének szülőhazája, lakosságának, de főleg az általa f o r -ralt törekvéseknek és tervezeteknek szűk lett. Európának vállalkozó szelleme Asiát régen körében sodorta, söt európai k e -reskedelmi társaságot ural Indiának egykor mesés országa. Az európai eszme betolakodott az ozmán birodalom területébe, s egyszerre zörget a perzsa tartomány éjszaki és déli kapuin. A dolog illyetén helyzeténél fogvást növekedik azon hivatás f o n tossága is. mellyre a keleti academia nevendékeit képezi. A u s t r i -ának minden képviselője, legyen bár hatásköre kisebb vagy
unokái s ezeknek jantschárai sok ideig rémülésben tartották a kereszténységet. A dolog egészen más fordulatot vett, mióta B é c s falainál az islam előnyomuló hullámai megtörtek. Az ozmán birodalom mindamellett épen folyton növekedő gyengülése által egy ujnemü fontosságot nyert, melly soha nem tünt fel vi-lágosabban mint a jelen pillanatban. Az erőszakosan meginga-tott s nyugalom után sovárg 'i Europa képviselőinek, reményijük, sikerülend a fenforgó bonyodalmat megoldani. Mindazonáltal semmi emberi hatalom nem képes feltartóztatni a keleti tarto-mánynak folyvást közeledő s végzetteli uj jövőjét. A jelenkor műveltségének szülőhazája, lakosságának, de főleg az általa f o r -ralt törekvéseknek és tervezeteknek szűk lett. Európának vállalkozó szelleme Asiát régen körében sodorta, söt európai k e -reskedelmi társaságot ural Indiának egykor mesés országa. Az európai eszme betolakodott az ozmán birodalom területébe, s egyszerre zörget a perzsa tartomány éjszaki és déli kapuin. A dolog illyetén helyzeténél fogvást növekedik azon hivatás f o n tossága is. mellyre a keleti academia nevendékeit képezi. A u s t r i -ának minden képviselője, legyen bár hatásköre kisebb vagy