C SALÁDKONZULTÁCIÓ FOGALMA

Kezelés céljai: elválasztani a személyt a problémától, a múlt felszabadító áttekintése, a jövő kilátásainak újraírása (Goldenberg II., 2008; Goldenberg III. 2008., 155., 169.).

3.4.10. Pszichoedukatív modell

Neveléslélektan, kognitív viselkedésterápia, családrendszer elmélet, pszichoedukatív családterápia, orvosi családterápia.

Fő téma: az edukatív információ csökkenti a családi stresszt és javítja a megküzdési képességet.

Tanulmányozott egység: diádikus és triádikus; a párok, illetve családok nem klinikai súlyosságú problémáira terjed ki.

Időkeret: jelen és jövő; a meglévő készségek erősítése az életminőség javítására.

Vezető teoretikusok: Falloon, Goldstein, McFarlane, McDaniel, Guerney, Markman, Vishner Főbb koncepciók: empirikus eljárások a skizofréniakezelésére, érzelemkifejezés, kollaboratív családgondozás, házassági felkészítés, kapcsolati erősítés.

Terapeuta szerepe: támogató, együttműködő partnerség kiépítése és fenntartása a családdal, a család készségeinek fejlesztése.

Becslési eljárás: a stressz és az EE mértékének becslése, a problémás területek azonosítása után a családhoz szabott probléma-megoldó tréning megtervezése.

Beavatkozás: edukáció, szociális támogatás, készségek fejlesztése, kapcsolat-építés.

Belátás vs. cselekvés: cselekvés; fejlesztő technikákkal redukálni a visszaesés veszélyét, partnerség a kezelőorvossal, rövid edukációs programok.

Kezelés céljai: a család belső erőinek és rugalmasságának hasznosítása a kommunikációs minták javítására és a hatékonyabb megküzdéshez (Goldenberg II., 2008; Goldenberg III. 2008., 155., 169.).

3.5. C SALÁDKONZULTÁCIÓ FOGALMA

A családterápia "a családot egységként, többnyire rendszerként kezelő, segítő és gyógyító beavatkozás, amely az emberi kölcsönhatás, tehát az interakció és kommunikáció révén törekszik változást létrehozni az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, valamint a magatartásában. A beteget az egész családdal való foglalkozás segítségével gyógyítja, ezáltal a diszfunkcionális családi rendszer maga is rendeződik" (Komlósi, Hardy, 2004. 117.).

„A családkonzultáció olyan szakmailag kvalifikált munka, amely az egyén és család interperszonális kapcsolataival foglalkozik. A mindennapi életvitelben elakadt, de klinikai értelemben nem beteg személyek, párok, családok konfliktuskezelésének megsegítése, krízishelyzeteik rendezése és valamely család fejlődési ciklusban fellángoló problémáik megoldásának facilitálása képezi a családkonzultáció feladatát. A családokban rejlő sui generis fejlődési potenciál felszabadításában segédkezhet ez a professzionális segítési forma. A két módszer közti hasonlóságokat és különbségeket Komlósi és Hardy (2004) nyomán szemléltetjük."

http://www.webcreator.hu/tankonyv/pf3.html). (Bagdy, 2018)

Családkonzulens, ahogy a táblázat (ld. alább!) is említi, legyakrabban segítő foglalkozású szakember lesz. Elsősorban a szociális munkások, családgondozók, ifjúsági tanácsadók, utcai segítők, pedagógusok, védőnők, szülésznők, pszichológusok, orvosok és jogászok azok, akik gyakran találkoznak családokkal és érzékeli azt, hogy a hozott probléma az egész rendszer kezelésével oldható meg.

A család által hozott problémák fakadhatnak

◼ az aktuális élethelyzetből (árvaság, özvegység, munkanélküliség, krónikus betegség, szenvedélybetegség, állami gondozás, stb.),

◼ egzisztenciális problémákból (lakáskörülmények, munkahely, élelmezés, iskoláztatás, rezsiköltség, stb.),

◼ kötelezettségekből adódó kihívásokból (gyerek felügyelete, iskoláztatás, védelem, stb.).

3-1. táblázat: Családterápia és családkonzultáció összehasonlítása

Terápia Konzultáció

Célcsoport Család, beteg taggal Egészséges család Probléma Zavarok a testi, lelki,

szociális szférában

Elakadás a fejlődésben, normatív/paranormatív krízis, kapcsolatzavar

Alapképzettség Orvos, pszichológus Segítő foglalkozású szakember Elméleti iskolák Szorosabb kötődés Kevésbé elkötelezett egy irányzat

mellett

Módszertan Körülhatároltabb Eklektikusabb

Keretek Szigorúak Lazábbak

Indikáció Krízis (elakadással) Elakadás

Egészségkép Jól funkcionáló Autopoiezis = az élet önszervező ereje sui generis növekedési erő Intervenciók Módszertanilag,

irányzatilag tiszta elvűek

Célorientáltan eklektikusak

Betegségkép Rosszul funkcionáló Fejlődésben elakadt Betegbiztosító Magasabb kulccsal térít Alacsonyabb kulccsal térít

Forrás: http://www.webcreator.hu/tankonyv/pf3.html

3.5. Családkonzultáció fogalma | 69

A családkonzulens első feladata, hogy meggyőzze a családot arról, hogy érdemes az egész családot bevonni a folyamatba, ne csak a problémás személy (indexpáciens, tünethordozó) viselkedésének a megváltoztatása legyen a cél. Ebben a szakaszban nagy szerepe van az ún.

küldőnek, aki mintegy előprogramozza a családot a családkonzultációra. Ebben a stádiumban segíti a munkát a család „vevő, panaszos és látogató” típusú besorolása:

◼ „vevő” – felismeri, hogy a probléma kialakulásában szerepe van, motivált a változásra,

◼ „panaszos” – bizonytalan, másokat, külső körülményeket hibáztat, neki nem kell változnia, részleges motivált,

◼ „látogató” – neki nincs köze a problémákhoz, küldött” családok tartoznak ide, aki kötelességből érkeznek, alig motivált (Bagdy, 2018; Komlósi, Hardy, 2004).

A családkonzulensnek nem kevés munkája fordítódik arra, hogy hosszú távon „vevő” típusú családdal dolgozhasson.

A családdal folytatott beszélgetés elsődleges feladata, hogy fenntartsa és megerősítse a család önsegítő erejét, támogassa az adaptív megküzdési formák kialakítását (ld. narratív és a szociális konstruktivista modell!). Amennyiben elakadás történik vagy eredménytelenül zárul a folyamat, úgy a konzulens szupervízió keretében megvizsgálja a folyamatot. A családsegítés rendszere pedig továbblép és egyéb módszerek, elsősorban a szociális munka lehetőségei mentén foglalkozik tovább a családdal. Ez a módszer lehet:

◼ tanácsadás: probléma megbeszélése, megoldási lehetőségek felsorolása,

◼ tárgyalás: az adott problémában érintettek közös megbeszélése a segítő moderálásával,

◼ közbelépés: az érintettek akaratán kívül a segítő beavatkozik, hogy egy önmagát képviselni nem tudó személy (kiskorú, gyámság alatt lévő) érdekei szerint eljárjon,

◼ képviselet: jogi ügyben a kliens érdekében jár el,

◼ beszerzés: anyagi javak, munkahely vagy szolgáltatások megszerzése a segítő által,

◼ gondoskodás: a mindennapi életben történő segítségnyújtás, ha a kliens nem tud a saját érdekében eljárni (Komlósi, Hardy, 2004).

A családkonzultációs módszer hatékony formája a családi csoport konferencia. Elsősorban gyermekek körüli problémák megoldására alkalmazzák. A család számára nagyobb keretet biztosítanak a megoldások kidolgozására azáltal, hogy bevonják a rokonságot, a barátokat, a tágabb lakókörzet fontos szereplőit, az iskolát, az orvosi, védőnői hálózatot stb. Ezzel fokozzák a család felelősségérzetét, új erőforrásokat aktivizálnak, hosszú távon működőképes megoldásokat dolgoznak ki, hatékonyabbá teszik a család és az intézmények közötti együttműködést. Ebben a rendszerben a konzulens, mint koordinátor szervezi meg a közös munkát és a moderálja a tagok közötti együttműködést.

A családkonzulensi szerepkör mind az intézményen belüli, mind az intézmények közötti (network) munkában interdiszciplináris gondolkodást igényel. Mivel a konzulens együtt dolgozik a segítő szakmák egyéb képviselőivel, rugalmasan kell kezelnie a különböző szakmai elgondolásokat és kereteket. Érdemes eleve egy tágabb perspektívából szemlélni a helyzetet és nem a pszichés vagy szociális problémák szintjén kezelni a kérdést, hanem egy „problémás rendszerben” gondolkodni, ahol a család, a segítők és az intézmények interakciója adja a vizsgálati keretet (Komlósi, Hardy, 2004).

A családkonzulens kompetenciáit meghatározni nem egyszerű feladat. Nehéz elkülöníteni azokat a tulajdonságokat, amelyek támogatják a hatékony segítő munkát. Ami biztos, hogy nem válik a konzulens előnyére, az a klienssel való túlzó érzelmi azonosulás, a bevonódás, az

előítéletesség, hatalommal való visszaélés, az éretlen viselkedés, tehát mindaz, ami az érett empatikus attitűd ellen hat (Komlósi, Hardy, 2004).