A XX. század közepén létrejött társadalmi és technikai változások jelentős hatást gyakoroltak a családok és a gyermekek életére. Kernberg a korra jellemzően a nárcisztikus és borderline fejlődés halmozott előfordulását hangsúlyozza. „ a modern gyermeknevelési elvek egyik vadhajtása, illetve a szülők túlhajszoltságának gyakori következménye, hogy a gyereket minden szempontból teljesen és kritikátlanul elfogadják, ajnározó szeretettel veszik körül –ám éppen
7.3. Családok a mai társadalomban | 163
ezzel narcisztikus , önimádó személyiséget alakítanak ki. A gyerek úgy nő föl, hogy nem talál más célt önmagán kívül…az unalom, a belső üresség válhat a személyiség alapvető életérzésévé, ami a negatív érzelmek, az állandó külső élménykeresés alapja.”(Kopp, Skrabski, 2016 130-131. o.) A gyerekek életében bekövetkezett változások értelmezésében Winn egyenesen a gyermekkor nélküli gyermek megjelenéséről beszél. (Winn, 1990)
Winn három tényezőt említ, mely alapvetően átalakította a posztmodern kor gyermekeinek gyermekkorát:
1. a nők munkába állása
2. a televízió megjelenése és elterjedése 3. a válások nagy aránya
A nők munkába állása növelte a nők anyagi függetlenségét, önmegvalósítási lehetőségeik köre az otthon falain kívül is bővült, ám csökkentette a gyermekre, a család érzelmi összehangolására fordított időt. A gyermekek napjaik jó részét szocializációs intézményekben töltik. A nők anyagi függetlenedése nagy mértékben hozzájárulhatott a válások számának növekedéséhez. A nők belépése a munkaerőpiacra átalakította a családi munkamegosztást és a nemi szerep viselkedésekben is változást hozott.
A televízió megjelenése és elterjedése az átalakuló szabadidős szokásokon túl a gyermekek életére is hatást gyakorolt. A televízió ún. baby sitter funkciója „tökéletlen”, mert leköti ugyan a gyermek figyelmét, de képtelen a bemutatott tartalmak válogatására, a látottak feldolgozásának segítésére. Kósa megfogalmazásában „a televízió nem tud suttogni”, vagyis válogatás nélkül, kendőzetlenül mutat meg tartalmakat az arra még felkészületlen vagy az adott tartalmat csak részlegesen értő gyermek számára. A kicsinyített, tompított, játékos
„mintha” helyzetek helyett a televízión keresztül a nyers valóság ömlik rá sokszor kontrollálatlanul a gyermekekre. (Winn, 1990) Marie Winn könyvének eredeti megjelenése óta a helyzet sokat romlott, ha a médiahatásokat kiterjesztjük az okos eszközök által elérhető, sokszor káros internetes tartalmakra is. A televízió káros hatásait leginkább az agresszió gyakori látványa, az agresszió témájával kapcsolatos deszenzitizálódás (az érzékenység elvesztése) kapcsán említik. Az agresszív minták hatásán túl a károsító tényezők közé sorolhatjuk az esetenként torz, felszínes értékrendek kívánatosként való bemutatását (soványságideál, celebek, mint példaképek, külsőségek hangsúlya), viselkedéses addikciók megjelenését (sorozatfüggők).
A családok felbomlásának következményei: Válási helyzetben a gyermek igényei háttérbe szorulhatnak, mivel a szülők saját tönkrement kapcsolatuk problémáival vannak elfoglalva. A válási krízis feldolgozása, a megváltozott helyzethez való adaptálódás a család minden tagjának lélektanilag megterhelő, energiaigényes folyamat.
Az egyszülős helyzetben több teher (fizikai, érzelmi, anyagi) hárul a gyermeket gondozó szülőre, mely frusztrált, feszült, türelmetlen helyzeteket gyakrabban generálhat.
Diszfunkcionális család működés esetén a gyermek részlegesen a hiányzó szülő helyébe emelődhet, ezzel a gyermek és felnőtt szerepek közötti határok elmosódása, valamint a gyermek életkorának nem megfelelő terhelődése jöhet létre. Például az érzelmileg támasz nélkül maradó szülő a gyermektől várhat vigasztalást, támogatást (ekkor a gyermek részlegesen, vagy időlegesen az elvált szülő helyébe lép, belép a szülői alrendszerbe). A szülők új társkeresési próbálkozása kapcsolati, érzelmi frusztrációkkal terhelheti meg a családot. Az új ún. mozaikcsaládok létrejötte, összecsiszolódása idő és kompromisszumigényes folyamat.
Az új rendszerek kialakulása számos buktatót hordoz.
A mozaikcsalád
Meghatározását tekintve a mozaikcsalád olyan családi együttélési forma, ahol a vérségi kapcsolat legalább egy szülővel nincs jelen. Korábban a megözvegyültek újraházasodásával alakultak ki a mozaik családok. (Így már Hófehérke is mozaikcsaládban nevelkedett…) Ma elsősorban a válások nagy aránya áll a mozaikcsaládok létrejöttének hátterében. A mozaikcsalád (korábban használatos volt a patchwork család kifejezés is) tagjainak a nevezéktana még ma sem alakult ki (mostohaszülő, nevelőszülő, pótszülő).
A mozaikcsaládok pszichológiai sajátosságai (Krahenbühl és mtsi, 2007):
◼ Az egyik szülő csak adott időtartamban él együtt a gyermekkel, a mozaikcsaládban élő gyermekek két családrendszernek is részei
◼ Kialakulása sajátos (a pár összecsiszolódása gyerek mellett történik)
◼ A szülő-gyerek kapcsolat megelőzi a párkapcsolatot (részcsaládba illesztődik a partner)
◼ Nincs idő szülővé válni (a pótszülő azonnal belekerül a feladatba és meg kell oldania helyzeteket)
◼ A vérségi kapcsolat legalább egy szülővel nincs jelen
◼ A jelen nem lévő fél (másik szülő) hat a család életére Lsd. Lezáratlan válási konfliktusok
◼ Szerepek nem egyértelműek (hogyan nevelhet a pótszülő?) (az elnevezés sem világos!
Nevelő, pótszülő, helyettes szülő, mostoha…)
◼ Asszimetrikus jogi viszony, a pótszülőnek nincsenek szülői jogai új partnere gyermekeivel szemben
◼ a mozaikcsaládban biológiailag adott szerepek (vér szerinti szülő) mellett, szerzett szerepek (pótszülő) is megjelennek
◼ Különféle szokások, értékrend, elvárások a két családban
◼ Megkettőződés (két otthon, két szülinap, két karácsony, a nagyszülők száma is növekszik)
◼ Nevelési elvek csorbulása (Szülők engedékenyebbek)
◼ Szülők versengése (pl. azért kit választ a gyermek) egymásról negatív információkat adnak, gyermek lojalitás konfliktust élhet át
◼ Gyermek közvetítő szerepe (ha a szülők közötti kommunikáció probléma)
◼ A tagok a múltban átéltek egy jelentős krízist (válás), veszteséget, ebből fakadó kudarcok, félelmek terhelik őket
◼ Bizonytalanabb családhatárok (ki kit tekint a családhoz tartozónak)
◼ a mozaikcsaládhoz tartozás sem biológiai, sem térbeli, sem jogi értelemben nincs világosan definiálva
◼ a mozaikcsaládnak eleinte nincs közös története, ezért kisebb lehet az összetartó erő (az új család közös történetének felépítése a mozaikcsalád előtt álló feladattá válik) A mozaikcsaládok típusai (Krahenbühl és mtsi, 2007):
◼ pótanyás mozaikcsalád (ha egy nő csatlakozik egy férfihoz és annak vér szerinti gyermekeihez)
◼ pótapás mozaikcsalád (ha egy férficsatlakozik egy nőhöz és annak vér szerinti gyermekeihez)
◼ összetett mozaikcsalád (ha két rész-család kapcsolódik össze: anya gyermekeivel és apa gyermekeivel)
◼ mozaikcsalád közös gyermekkel, vagy gyermekekkel (közös gyermekes pótanyás család, közös gyermekes pótapás, család, közös gyermekes összetett mozaikcsalád)
7.4. A kortárscsoport szerepe a szocializációban | 165
◼ részidős mozaikcsalád (a korábbi kapcsolatból származó gyermekek a külön élő szülővel és annak partnerével bizonyos meghatározott időben együtt élnek)
7.4. A KORTÁRSCSOPORT SZEREPE A SZOCIALIZÁCIÓBAN
(Intézmények, mint a szocializáció színterei)
A másodlagos szocializáció az intézményekben zajlik. Az intézményekben felnőttek és gyermekek, valamint intézményesített szabályok, működés közvetíti a mintákat, értékeket.
Ebben a részben a kortársak pozitív és negatív hatását emelném ki.
7.4.1. A kortárscsoport szocializációs funkciói
A gyermekközösségek a társadalom kicsinyített formái. Az iskolába lépő gyermeknél egyre fontosabbá válik a kortársak szerepe, mely a kamasz korban különös hangsúlyt kap. Ebben az életszakaszban a kortársak véleménye, megítélése elsőrendű fontosságú a kamasz számára (ennek a felismerésén alapul a kortárssegítés gyakorlata). A kortárs közösségekben alkalom nyílik szerepek kipróbálására, továbbá önbemérés (milyen vagyok? mit tudok a többiekhez viszonyítva?), tapasztalatszerzés, önmaguk kipróbálása zajlik. Itt tanulja meg az együttműködést, gyakorolja a konfliktuskezelés formáit. A közösségi életben a gyermeknek a társaira és önmagára hagyatkozva kell boldogulnia, kapcsolatokat építeni, működtetni, kommunikálni, érdekérvényesíteni problémákat megoldani. A szülők védelmező szerepe távolabb kerül. A közösséghez tartozás erőt ad, identitást formál. A közösség elfogadott tagjának lenni az érzelmi jóllét egyik fontos záloga. A kortársak tartós nélkülözése (társas kapcsolatoktól izolálódó magántanuló, tartósan hospitalizált beteg, magányos, kirekesztett, vagy nehezen kapcsolódó, szociális készségeiben gátolt gyermek) komoly pszichés kihatásokkal, károsodással járhat. A kortársak pozitív hatásai mellett sajnos sok gyermek tapasztalja meg a kegyetlen bánásmódot kortársai részéről. A kortársbántalmazás nem új jelenség, sok irodalmi alkotásban is találhatunk rá példákat.