A depresszióval küzdő anyák saját gyermekeik viselkedését problémásabbnak látják.
Problémájuk miatt a gyermek számára érzelmileg nehezen, vagy bizonytalanabbul elérhetők, kevésbé szenzitívek a gyermek jelzéseire. Kommunikációjuk sajátos jellemzője a szemkontaktus csökkenése, hiánya, illetve hogy beszédük többször irányul az anyára, mint a gyermekre. (Lénárd, 1997) Az anyai gondoskodást, odafordulást csak erős ingerek váltják ki (pl. testi betegség). Az anyai hangulatváltások bejósolhatatlansága terhelő a csecsemő illetve a kisgyermek számára. Az anyai arc érzelemszegény, mimikája beszűkült ezáltal is sérül a tükrözés funkciója. A gyermek elszürkültebb érzelmi reagálásokkal találja szemben magát. A depressziós szülőktől gyakorta elmarad a megerősítés. A gyermek csalódottsága elutasítottság fantáziáknak adhat teret. Depresszív hangulat, mazochisztikus attitűdök, depresszív vonások a gyermeknél is megjelenhetnek.
Fraiberg vizsgálatai mutatnak rá, hogy a csecsemők reakciója az anya depresszív állapotára az anyai tekintet elkerülése. Ez a védekezési reakció a fejlődés korai szakaszában kimutatható.
(Lénárd, 1997) A depressziós anyák gyermekei gyakran visszahúzódóak, kerülik a szemkontaktust mivel nem várnak figyelmet és pozitív választ saját érzelmileg nehezen elérhető anyjuktól. A gyermek védekező visszavonulása mellett a követelőző, kontrolláló, agresszív gyermeki reakciókkal is találkozhatunk. A depressziós anyák kevés pozitív interakciót kínálnak gyermeküknek. „Az idő 40%-ban közömbösek, vagy figyelmetlenek, a idő többi részében pedig mérgesek, tolakodók, durvák a csecsemőikkel”. (Gerhardt, 2009) A normál szülő gyermek kapcsolatban ez kb. fele-fele arányban pozitív és semleges interakciókat jelent az anya és gyermeke között zajló játékhelyzet során. (Gerhardt, 2009) Az anyai depresszió befolyásolja
◼ az anya-gyermek kapcsolatot
◼ a gyermek érzelmi - indulati életét
◼ a gyermek kommunikációs képességeit
◼ a gyermek önmagához való viszonyát (Lénárd, 1997)
A gyermek korai életszakaszában depresszióban szenvedő anyák gyermekeinek hatszorosára nő a rizikója, hogy felnőttként maguk is átesnek depresszív epizódon. Komoly, hosszú távú mentálhigiénés szerepe van az anyák korai időszakban való támogatásának és az esetlegesen kialakuló depresszív tüntetek korai felismerésének.
7.2.3. Nevelési attitűdök, nevelési stílusok
A szülők nevelési módszere hosszú távon hatással van a gyermek személyiségfejlődésére. A nevelési stílusok vizsgálatánál és leírásánál a kontroll dimenzióját és az érzelmi dimenziót (melynek végpontjai az érzelmi melegség illetve annak hiánya) emelik ki. A két dimenzió egymástól független.
A kontroll fogalma és megjelenése akkor problémahordozó ha a szülői hatalom hangsúlyából ered (büntető hatalom), szigorú, merev, ésszerűtlen, rugalmatlan szabályokat hordoz. Ez a szülőközpontú, tekintélyelvű felfogás. A túlzott kontroll a személyiség sérülést eredményezheti.
A túlzottan engedékeny szülői magatartás éretlen, felelősségtudatában kialakulatlan, alkalmazkodásában bizonytalan gyermeket eredményez. Ez a gyermekközpontú felfogás kevés kontrollt alkalmaz a nevelésben és kevés elvárást állít a gyermek elé.
A szülő nevelési stílusát meghatározza, hogy a szülő (Kósa, 2005):
◼ mennyire kontrolláló
◼ mennyire követeli meg (várja el) a szülő a gyermektől a korának megfelelő érett viselkedést
◼ milyen a szülő – gyermek kommunikáció
◼ mennyire érzelem telien gondoskodó a szülő (dicséret, érzelemnyilvánítás)
A szülő jelöli ki mit szabad és mit nem. A félreértett szabadság („mindig úgy jó ahogyan a gyermek akarja”), a határok kijelölésének hiányát vonja maga után. Az ésszerű, reális korlátok biztonságot, kapaszkodót, tartást adnak, kijelölik a szülő és a gyermek mozgásterét. A szabályozás, a gyermek nevelése és a szülő felelősségvállalása is egyben. A gyermek igényeire válaszoló, ésszerű mértékű kontrollt alkalmazó szülői bánásmód kompetencia fejlesztő hatású.
A szabályok elfogadását a gyermek számára a szülővel való pozitív érzelmi kapcsolat teszi lehetővé. A hideg érzelmi háttéren megjelenő szabályozás ellenállást kelt a gyermekben, míg a szabályozás mellett meglévő jó szülő gyermek kapcsolat teherbíróvá teszi a gyermeket és segít elfogadni a korlátokat. A szülő és gyermek közötti kölcsönös kommunikáció segíti az érvelést, a szabályok értelmének megismerését. A szabályozást rugalmas következetesség jellemezze.
Korlátozás hiányában önmagát omnipotensnek vélő gyermek viselkedése szorongó vagy zsarnoki lehet. Nem alakul ki a megfelelő önszabályozás. Az önszabályozás (érzelmek, indulatok kezelése) hiányosságai a társas beilleszkedésre, valamint a kortárskapcsolatokra is negatívan hatnak.
Miből fakadhat a szülői kontroll (szabályozás) hiánya? A háttérben szülői érdektelenség, motiválatlanság, ismerethiány, vagy elkényeztető nevelés, a gyermek szeretetének elvesztésétől való félelem egyaránt állhat.
Alulkontrollált (csökkent szabályozó működéssel bíró) gyermek:
Túlkontrolláltság (túlszabályozott) gyermek:
Önszabályozás nehézségei (érzelmek, viselkedés)
Perfekcionista igények (pl. anorexia nervosában szenvedőknél az alak, a teljesítmény tökéletessége egyaránt fontos lehet)
Agresszió (kortársagresszió, bántalmazott szülő)
Önbüntető viselkedés
Csábíthatóság (drog, devianciák) Lazítás nehézségei Alkalmazkodás problémái (iskola látogatás,
magatartás)
Spontaneitás hiánya Önállóság hiánya
7.2. A család | 159
Bővítsük ki a kontroll dimenzióját az érzelmi reagálás móddal. A két dimenzió a kontroll, korlátozás, elvárások mértéke és az érzelmi jelenlét minősége (válaszkész, elfogadó szülői viszonyulás vagy elutasító szülői viszonyulás) mentén négy nevelési attitűdöt különítettek el:
7-1. táblázat: Nevelési stílusok az érzelmi odafordulás
megfelelő mértékű
az érzelmi odafordulás hiányos
kontroll mértéke magas IRÁNYÍTÓ TEKINTÉLYELVŰ
kontroll mértéke alacsony ENGEDÉKENY ELHANYAGOLÓ
7-2. táblázat: Nevelési stílusok és jellemzőik7
Az irányító stílus jellemzői: A tekintélyelvű (megkövetelő) stílus jellemzői:
• büntetés helyett érvelés, meggyőzés
• a szülő érdeklődik a gyermek tevékenységei, véleménye iránt (kétoldalú kommunikáció)
• elismeri a gyermek igényeit és jogait
• támogatja kezdeményezéseit
• a szülő saját érdekeit, hatalmát érvényesíti a nevelés során
• a gyermek igényei háttérbe szorulnak
• elvárja az engedelmességet
7 Forrás: Digitális tankönyvtár htttps//:www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/2013-0002_pszichologia_es_szemelyisegfejlesztes_i/tananyag/JEGYZET-14-2.3_Szocializacio_ a_csaladban.scorml
Az engedékeny (megengedő) stílus
• nem követeli meg a szabályok betartását a gyermektől (ezáltal is kerüli a depr, válás, korábbi családstruktúra szétesése)
• a gyermeknevelésre fordított energia kevés
• távolságtartó, az érzelmi elfogadás hiányos
• nincs iránymutatás, nincs kontroll
• következmény:
Ebben a részben négy témát tekintünk át:
◼ az optimális működésű családok jellemzői
◼ diszfunkcionális, problémás, sokproblémás családok működésének jellemzőit
◼ a gyermekkor átalakulását (nők munkába állása, televízió hatása, válások számának megszaporodás)
◼ a mozaikcsaládok pszichológia sajátosságai
7.3.1. Az optimálisan működő családok jellemzői
1. Barátságos, barátkozó, kapcsolatteremtő attitűd / vö. ellenséges, gyanakvó, visszahúzódó/
2. Tiszteletben tartja az individualitást, a magánéletet.
3. Nyílt, egyértelmű, őszinte kommunikáció.
4. Biztos szülői koalíció.
5. Rugalmas szabályozás, egyezkedés /gyermek, felnőtt/, kompromisszum.
6. Spontán interakciók, humor.
7. Kezdeményező készség.
8. Bátorítják a másságot, a különbözést is értékelik.
A jól funkcionáló családok jellemzői
7.3. Családok a mai társadalomban | 161
◼ közösen töltött minőségi idő, egymásra figyelés, egymás kölcsönös tisztelete („egy csapat vagyunk”)
◼ az egyén szabadsága
◼ rítusok, hagyományok
◼ kommunikáció