LEGFONTOSABB ELJÁRÁSTECHNIKÁI ÉS CÉLJAI
3.6. A CSALÁDKONZULTÁCIÓ FOLYAMATA ÉS SZAKASZAI
3.6.1. Kezdeti fázis - interjúztatás
A konzultációra érkező család fogadása és bevezetése a segítő folyamatba felkészültséget és előzetes tájékozódást igényel. Gyakorlatilag minden családról, már az első találkozást megelőzően, van egy előfeltevése (hipotézise) a segítőnek azokból az információkból, amelyeket a jelentkezés során megkapott. A legkisebb adat is beszédes lehet, elindítja a gondolkodást: mivel is érkezik majd a család, mi lehet majd az első interjú témája. Ennek eldöntésében is segíthet annak a három szerephelyzetnek a meghatározása (látogató, panaszos, vevő), amelyről fentebb már említést tettünk.
Az alábbi pontok iránymutatást nyújtanak az első találkozó strukturálásához:
1. A család bevezetése a konzultáció folyamatába:
szakmailag strukturált fogadás az első találkozásnál oldja a szorongást (pl: űrlap kitöltés).
Tájékozódás a család helyzetéről: a segítő el tudja helyezni a családot a kapcsolati kontextusban (kor, életciklus, párkapcsolati ciklus, stb.)
2. A probléma megbeszélése:
külön-külön kérdezzük meg a családtagokat mi késztette őket arra, hogy eljöjjenek (beleszólás nélkül hallgassák meg egymást, megjegyzéseket ne tegyenek). Érdemes megtudnunk miért pont most jelentkeztek.
3. A pár megfigyelése:
hogyan helyezkednek el, fizikai kapcsolat, kommunikációs stílus, érzelmek, fantáziák megjelenése a segítőkben.
4. Az információk rendszerezése:
hipotézisalkotás és ellenőrzés. Az interjú központi eleme.
5. A konzultációs cél és struktúra meghatározása:
külön-külön, mit szeretnének elérni. Próbáljuk megfogalmazni azt a célt, ami a családnak elfogadható. Visszajelzéssel, tükrözéssel, átkeretezéssel, összefoglalásokkal segítsük a családot a közös cél megtalálásában. Mérjük fel mennyire motiváltak a konzultációra és hangsúlyozzuk a saját felelősségüket. Amennyiben nem tudnak a célban megállapodni, ajánljunk egy rövid moratóriumot, melyben átgondolhatják a problémát.
A szakember határozza meg az ülések struktúráját (Székely, 2003).
A kezdeti szakasz kihívásai:
◼ mindkét fél azt szeretné, hogy neki adjunk igazat,
◼ óvakodjunk a tanácsadástól,
3.6. A családkonzultáció folyamata és szakaszai | 71
◼ ne maradjunk a vita tárgyánál, próbáljuk a családot arra vinni, hogy kinek-kinek személyesen mit jelent az ügy,
◼ ne támogassuk a család hasítását: valaki a jó, másik a rossz,
◼ a titoktartás csapdája: egyéni terápiától eltérő, mert a segítő nem az egyén, hanem a család iránt kötelezte el magát. Előfordul, hogy egy titkot egyénileg elmond az egyik tag és kéri a titoktartást. Ez nem engedhető meg hosszú távon, kérni kell az adott fél bizalmát, hogy majd együtt a folyamatban a segítő behozza a titkot vagy ő saját maga vállal felelősséget a titok nyilvánossá tételéért (Székely,2003).
3.6.2. Középső fázis – interjú, intervenció, eszközhasználat
A családkonzulensnek szabadságában áll, hogy az alkalmazott elméleti és gyakorlati keretet, az intervenciót a család problémája mentén válassza ki. Számos eszköz és módszer áll a segítő rendelkezésére, a választás körültekintést és mérlegelést igényel. A választott stratégiának illeszkednie kell a családhoz, a hozott problémához, számolnia kell a várható hatással és terveznie kell a következő lépést.
Három fontos terület van, amire mindig érdemes figyelni:
1. A származási család pszichológiai öröksége:
őskapcsolati minták, mennyire kaptak megbecsülést. Adjunk figyelmet, hogy affektív szinten újra átéljék a még zavaró sérüléseket.
2. Projektív identifikáció:
intim társak között lényeges mechanizmus. Vannak családok, ahol visszatérően destruktív projektív identifikációba lépnek egymással a tagok. Ennek oka, hogy képtelennek tűnnek arra, hogy legsérülékenyebb részeikkel kapcsolatos érzéseket önmaguk határain belül kezeljék, ehelyett családtagjaikra vetítik azokat. Probléma, ha a családtag által a beléjük vetített tudatalattival nem tudnak azonosulni és süketek lesznek a másik igényeire vagy, ha a fogadó be tudja fogadni, de zavaró érzése támad, mintha a másik valamit meg akarna változtatni benne. Így jön létre a „meg nem értettség” és az „el nem fogadás” érzése.
3. A szakember viszontáttétes reakciói (önismeret!).
A középső szakasz kihívásai:
◼ ne maradjunk a család által megjelölt problémánál, tünetnél és a tünethordozónál, bővítsük a család látóterét (cirkuláris kérdezés, családszobor, üres szék technika),
◼ mindenkit vonjunk be az interakcióba, kisgyerekeket is hívjuk el legalább egyszer (családszobor, családi otthon alaprajz),
◼ ne foglalkozzunk egy alcsoporttal vagy alrendszerrel sokáig kiemelt figyelemmel, ne engedjük, hogy egy személy magához ragadja a figyelmet, mert ez a család ellenállását tükrözi (cirkuláris kérdezés),
◼ szülők eredeti családjával foglalkozzunk (geogram),
◼ tartsuk tiszteletben a szülők, ősök, iránti lojalitást, ne hivatkozzunk az elődök negatív tulajdonságaira, még ha elhanyagolták is a klienst, mert ez mélyíti a kliens negatív önértékelését,
◼ ha szülők a gyerekek miatt jelentkeznek családkonzultációra, még akkor se ajánljunk párterápiát, ha ez egyértelmű, várjuk meg míg ők kezdeményezik, különben elriasztjuk őket,
◼ fontos a konzultáció korlátainak és a családtagok felelősségének hangsúlyozása, ezek nélkül kevésbé sikeres a folyamat (Székely, 2003).
3.6.3. A folyamat befejezése
Optimális esetben a kitűzött célt elérte a család: a holding tér erősödött, a beszélgetés könnyebb és szabadabb lett.
Sokszor a család kezdeményezi a leválást. A jó segítő kapcsolat lezárása mindig ambivalens érzésekkel jár, a siker öröme és a leválás nehézsége együtt jelenik meg (Székely, 2003).
Ö SSZEFOGLALÁS
A Családi rendszerszemlélet elmélete című fejezet összefoglalta a rendszerszemlélet episztemológiai alapjait, meghatározta a körkörös (cirkuláris) oksági modell biológiai, pszichológiai és társadalmi összefüggésekre épülő megismerési rendszerét.
Bemutatta a rendszerszemlélet alkalmazását a család működésére. Ismertette a családszerkezet elemeit, a család működésének legfontosabb szabályait, kereteit és az ezekhez tartozó fogalmakat.
Áttekintette a főbb rendszerszemléletű családterápiás iskolák elméleti alapjait, módszereit, kiemelte a változás előidézésében szerepet játszó tényezőket, technikákat: pszichodinamikus, élményközpontú, transzgenerációs, strukturális, stratégiás, milánói szisztémás, kognitív viselkedéses, szociális konstruktivista, narratív, pszichoedukatív modellek.
Elhelyezte a családkonzultációt a segítő foglalkozások rendszerében, tisztázta a kompetenciákat, a családkonzultáció kereteit és az elvárható hatásmechanizmusokat.
A konzultációs folyamat áttekintése során rendszerezte a folyamat szakaszait, meghatározta az egyes szakaszokhoz tartozó fontosabb terápiás intervenciókat és hatásmechanizmusokat.
Ez a fejezet a fentebb felsorolt témák tömör összefoglalását nyújtja. Az egyébként roppant szerteágazó és alapos ismereteket igénylő témákban történő eligazodást bőséges fogalomtár és a hivatkozott szakirodalom segíti.
E LLENŐRZŐ KÉRDÉSEK
1. Mi indokolja a rendszerszemlélet alkalmazását a családterápiában?
2. Milyen terápiás attitűdöt feltételez a lineáris vs cirkuláris oksági modell alkalmazása?
3. Melyek egy rendszer önszabályozó mechanizmusának jellemzői?
4. Mit értünk másodrendű kibernetikán?
3.6. A családkonzultáció folyamata és szakaszai | 73
5. Egy terápiás folyamatban hogyan konstruálódik meg a kliensek világa?
6. Mi a metafora szerepe a terápiás folyamatban?
7. Melyek azok a legfontosabb rendszerszemléletű fogalmak, amelyek segítségével leírható egy család működése? Definiálja a fogalmakat!
8. Hasonlítsa össze a terápia és a konzultáció folyamatát! Mutasson rá a lényeges eltérésekre!
9. Határozza meg a konzultáció szakaszait! Milyen megismerési módok jellemzik az egyes szakaszokat?
10. Egy konzultációs folyamatban milyen kihívásoknak kell a segítőnek megfelelnie?
F ELHASZNÁLT IRODALOM
Bagdy, E. (szerk.): Pár- és családi kapcsolatok vizsgálata. Digitális tankönyv. Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest http://www.webcreator.hu/tankonyv/eloszo.html Letöltés dátuma: 2018. 06. 28.
Dalos, R., Procter H. (2001): A családi folyamatok interakcionális szemlélete. In: Bíró, S., Komlósi P. (szerk.): Családterápiás olvasókönyv. Animula, Budapest 7-52.
Goldenberg, H. & I. (2008): Áttekintés a családról I-III. Animula, Budapest
Feuer, M. szerk. (2008): A családsegítés elmélete és gyakorlata. Szöveggyűjtemény. Akadémiai Kiadó, Budapest
Klammer, G.; Klar, S. (2008): Hogyan ismerek meg? A rendszerszemléletű családterápia ismeretelméleti alapjai. In: Brandl-Nebehay, A; Rauscher-Gföhler, B; Kleibel-Arbeithuber, J.
(szerk.): Rendszerszemléletű családterápia. Alapok, módszerek és aktuális trendek.
Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, Budapest 65-90.
Komlósi, P., Hardy, J. (2004): Családterápia és családkonzultáció a segítő intézményekben. In:
In: Kurimay T. (szerk.): Családterápia és családkonzultáció. Coincidencia Kiadó, Budapest 117-151.
Nebehay, A.; Geyerhofer, S.; Wolf, F. (2008): A rendszerszemléletű családterápia története. In:
Brandl-Nebehay, A; Rauscher-Gföhler, B; Kleibel-Arbeithuber, J. (szerk.): Rendszerszemléletű családterápia. Alapok, módszerek és aktuális trendek. Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, Budapest 21-62.
Sárváry, A. (2011): Egyén a családban. A családpszichológia alapjai. Debreceni Egyetem Kiadó, Debrecen
Székely, I. (2003): Tárgykapcsolat - elmélet családterápiában. Családterápiás sorozat 10., Animula Kiadó, Budapest
Wieszt, A. (2015): Családterápia szervezetekben. Családterápiás konzultáció családi vállalkozások számára. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Politikatudományi Doktori Iskola
https://docplayer.hu/16394997-Wieszt-attila-csaladterapia-szervezetekben-csaladterapias-konzultacio-csaladi-vallalkozasok-szamara.html letöltés dátuma: 2018. 07. 05.