„Elvégre tennünk is kellene valami nagyszerût már, ha a nemzetek sorábul dísztelenül kisodortatni nem akarunk.
Fajtánk most bizonyosan bukik, ha meddõ vitatkozások vágásibul kibontakozva a tények mezejére nem áll. Há-zsártos, egymást üldözõ népbül, mely erejét kölcsönös zsibbasztására fecsérli, elvégre egy családdá, és egy oszt-hatatlan, erõs nemzetté akarunk és Isten segítségével fo-gunk is összeforrni.”
Gróf Széchenyi István Mikó DiánaKerényi Jenõ Szobrászati és Barcsay Je-nõ Rajz- és Anatómiai Díjas szobrászmûvész. A Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola szobrász szakán szerzett diplo-mát, késõbb elvégezte a fõiskola mesterképzõ tagozatát is. Több egyéni hazai tárlata mellett részt vett számos cso-portos kiállításon. Szobrai és rajzai magyar, angol, fran-cia, német, svájci és skót magángyûjteményekben találha-tók.
Néhány éve a Lánchíd 150 év elõtti avatása emlékének adózó négyfigurás köztéri szoborkompozíciót álmodott, de szépséges álma megvalósítása közben a mûvésznek bi-zarr erõkkel kellett szélmalomharcot vívnia. Merthogy ezek a titkos erõk – miért, miért nem – nem szerettek vol-na látni a Clark Ádám téren egy, a magyar múlt, a nemzet történelmének egyik nagyszerû pillanatát idézõ jeles mû-vészi alkotást...
Mikó! Olyan erdélyiesen cseng ez a név! Vajon gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije erõsíti bennem ezt az ér-zést. Érdeklõdésemre, hogy vannak-e erdélyi felmenõi, a mûvész így válaszolt:
– Bár engem ez a név kötelez, édesapám mégis vagy tán éppen ezért arra tanított, ne ez legyen számomra a hi-Czirjék Lajos természetközpontú festészetének és
Fe-kete Pál novellisztikus kisplasztikáinak alapjainál ugyan-az ugyan-az ars poétika áll: a nemzet (jelesül a székelység) fel-tétlen szolgálatának imperatívusza.
Reméljük és hisszük, hogy még sokat fogunk hallani róluk.
Elhangzott a Budapesti Székely Ház Galériában, 2002-ben.
BETELJESÜLNEK-E VAGY SZERTEFOSZLA-NAK AZ ÁLMOK?
„Elvégre tennünk is kellene valami nagyszerût már, ha a nemzetek sorábul dísztelenül kisodortatni nem akarunk.
Fajtánk most bizonyosan bukik, ha meddõ vitatkozások vágásibul kibontakozva a tények mezejére nem áll. Há-zsártos, egymást üldözõ népbül, mely erejét kölcsönös zsibbasztására fecsérli, elvégre egy családdá, és egy oszt-hatatlan, erõs nemzetté akarunk és Isten segítségével fo-gunk is összeforrni.”
Gróf Széchenyi István Mikó DiánaKerényi Jenõ Szobrászati és Barcsay Je-nõ Rajz- és Anatómiai Díjas szobrászmûvész. A Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola szobrász szakán szerzett diplo-mát, késõbb elvégezte a fõiskola mesterképzõ tagozatát is. Több egyéni hazai tárlata mellett részt vett számos cso-portos kiállításon. Szobrai és rajzai magyar, angol, fran-cia, német, svájci és skót magángyûjteményekben találha-tók.
Néhány éve a Lánchíd 150 év elõtti avatása emlékének adózó négyfigurás köztéri szoborkompozíciót álmodott, de szépséges álma megvalósítása közben a mûvésznek bi-zarr erõkkel kellett szélmalomharcot vívnia. Merthogy ezek a titkos erõk – miért, miért nem – nem szerettek vol-na látni a Clark Ádám téren egy, a magyar múlt, a nemzet történelmének egyik nagyszerû pillanatát idézõ jeles mû-vészi alkotást...
Mikó! Olyan erdélyiesen cseng ez a név! Vajon gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije erõsíti bennem ezt az ér-zést. Érdeklõdésemre, hogy vannak-e erdélyi felmenõi, a mûvész így válaszolt:
– Bár engem ez a név kötelez, édesapám mégis vagy tán éppen ezért arra tanított, ne ez legyen számomra a hi-Czirjék Lajos természetközpontú festészetének és
Fe-kete Pál novellisztikus kisplasztikáinak alapjainál ugyan-az ugyan-az ars poétika áll: a nemzet (jelesül a székelység) fel-tétlen szolgálatának imperatívusza.
Reméljük és hisszük, hogy még sokat fogunk hallani róluk.
Elhangzott a Budapesti Székely Ház Galériában, 2002-ben.
pozíció lenne. Bíztató jel, hogy a mûvész nagylelkû fel-ajánlásokat kapott a Bethlen Gábor Kollégium igazgató-ságától és a nagyenyedi református egyház lelkészi hiva-talától. A Fehér megyei RMDSZ képviselõje is segítséget ígért:
„Örömmel értesültem a Mikó Diána szobrászmûvész köztéri szoborterveinek megvalósulását támogató és elõ-segítõ Magyar Örökség Szobrokért Egyesület megalaku-lásáról”– írja Simon János, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója a budapesti egyesület elnökéhez küldött levelében. – „Külön örömöt jelent, hogy az egye-sület céljai között szerepel a mûvész által a Bethlen Gá-bor Kollégium udvarára tervezett Bethlen GáGá-bor erdélyi fejedelem és kísérete címû hétalakos életnagyságú szo-borkompozíció. A mûalkotás kisplasztika változatát a mû-vész 2001. márciusában bemutatta. Az alkotás tetszésün-ket elnyerte, így a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium szeretné azt belsõ udvarán felállítani, amit 2001. március 13-án tett szándéknyilatkozatunkban rögzítettünk. A Beth-len Gábor Kollégium lehetõségeihez mérten teljes támo-gatásáról biztosítja az alkotás megvalósulását, falain be-lül felajánlva egy termet az alkotáshoz, segéderõt a mun-kálatokhoz, valamint kapcsolatait, melyek remélhetõleg elõsegíthetik az alkotás mielõbbi megvalósulását.”
A Magyarok Világszövetsége azzal a kéréssel fordul
„minden jóhiszemû magyar emberhez és segítõkész ma-gyar testülethez, hogy anyagilag és erkölcsileg támogas-sák a tervbe vett mû megvalósítását.”
A köztéri szoborkompozíció makettje három erdélyi fejedelmet, Bethlen Gábort, Brandenburgi Katalint és Ke-mény Jánost, egy nagyenyedi professzort, egy enyedi di-ákot, egy magyar agarat és egy erdélyi kopót ábrázol. A jelenet fõalakjai: Bethlen Gábor kezében „nyitott könyv-vel” és egy diák, „tiszta lappal”. A szoborkompozíció az iskolaalapító, tudomány- és mûvészetpártoló nagy fejede-lemnek kíván méltó emléket állítani a mindenkori ifjúság gyönyörûségére és okulására.
–Tesszük ezt azért, hogy ne egymásra mutogatva az el-lentéteket s az ellenségeskedést szítsuk, hanem– kikerül-hetetlen tényként elfogadva Bethlen Gábor nagyságát és más népek iránt tanúsított nagylelkû segítõkészségét –, vatkozási alap, hanem a személyes teljesítmény. Mit tettél,
mit valósítottál meg, ez az igazán fontos, hisz végül is ez dönti el az ember értékét. Felmenõim között bizonnyal vannak erdélyiek, lehetnek erdélyi gyökereim, de én csak a nyolcvanas évek közepén jutottam ki elõször Erdélybe.
Viszont az ott látottak, tapasztaltak annyira lenyûgöztek, hogy megfogadtam: nekem ide vissza kell térni!
Meg is tette. Nem egyszer, sem kétszer. Máramarosi földpadlós parasztházaktól a Teleki-tékáig nagyon sok helyen megfordult, Erdély múltjával ismerkedve. És mi-nél több emberrel beszélt, tájékozódott, annál inkább megnyíltak elõtte, élni és beszélni kezdtek a históriai idõ-ket idézõ emlékek, helyszínek. Mikó Diána gyakori ven-dége lett ez elcsatolt országrésznek. Az évek alatt kiérlelt tervek tíz-tizenöt évre szóló küldetéses alkotói program-má értek és szervezõdtek benne. A szobrászmûvész hittel vallja, hogy a magyar múlt nagy alakjaira való emlékezés, szellemük és örökségük ébrentartása, személyiségük és munkásságuk tudatosítása eligazító, követendõ példa és komoly erõforrás lehet a kései utódoknak a legkilátástala-nabb helyzetekbõl való kilábalásra. Egy nemzet megma-radásának legfõbb záloga saját kultúrájának fenntartása és ápolása.
A képfaragó mûvész néhány eszmetársával 2002. júli-us 6-án Budapesten megalakították a Magyar Örökség Szobrokért Egyesületet. Tették ezt azzal a nemes szándék-kal, hogy készítsék el és állítsák fel magyar történelmi személyiségek szobrait a magyar múlthoz kötõdõ középü-letek mellett, itt a Kárpát-medencében.
Az anyaországi kistestvéreként, vele azonos céllal sze-retnék létrehozni és mûködtetni az Erdélyi Magyar Örök-ség Szobrokért Egyesületet. Mindkét szövetÖrök-ség célja, hogy az együtt gondolkozás és a közös célok követésén túl a jo-gi védõbástya szerepét is betöltsék a valós és lehetséges nemtelen támadások ellen. Mert bármennyire furcsán hangzik is, tény, hogy nemcsak az utódállamokban, hanem az anyaországban is csak nagyritkán és rövid idõszakokra csituló ellenszélben kell evezniük céljuk felé a nemzetben gondolkozó és alkotó mûvészek nagytöbbségének.
Az Erdélyben felállítandó elsõ mûalkotás:Bethlen Gá-bor erdélyi fejedelem és kíséretecímû köztéri
szoborkom-pozíció lenne. Bíztató jel, hogy a mûvész nagylelkû fel-ajánlásokat kapott a Bethlen Gábor Kollégium igazgató-ságától és a nagyenyedi református egyház lelkészi hiva-talától. A Fehér megyei RMDSZ képviselõje is segítséget ígért:
„Örömmel értesültem a Mikó Diána szobrászmûvész köztéri szoborterveinek megvalósulását támogató és elõ-segítõ Magyar Örökség Szobrokért Egyesület megalaku-lásáról”– írja Simon János, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója a budapesti egyesület elnökéhez küldött levelében. – „Külön örömöt jelent, hogy az egye-sület céljai között szerepel a mûvész által a Bethlen Gá-bor Kollégium udvarára tervezett Bethlen GáGá-bor erdélyi fejedelem és kísérete címû hétalakos életnagyságú szo-borkompozíció. A mûalkotás kisplasztika változatát a mû-vész 2001. márciusában bemutatta. Az alkotás tetszésün-ket elnyerte, így a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium szeretné azt belsõ udvarán felállítani, amit 2001. március 13-án tett szándéknyilatkozatunkban rögzítettünk. A Beth-len Gábor Kollégium lehetõségeihez mérten teljes támo-gatásáról biztosítja az alkotás megvalósulását, falain be-lül felajánlva egy termet az alkotáshoz, segéderõt a mun-kálatokhoz, valamint kapcsolatait, melyek remélhetõleg elõsegíthetik az alkotás mielõbbi megvalósulását.”
A Magyarok Világszövetsége azzal a kéréssel fordul
„minden jóhiszemû magyar emberhez és segítõkész ma-gyar testülethez, hogy anyagilag és erkölcsileg támogas-sák a tervbe vett mû megvalósítását.”
A köztéri szoborkompozíció makettje három erdélyi fejedelmet, Bethlen Gábort, Brandenburgi Katalint és Ke-mény Jánost, egy nagyenyedi professzort, egy enyedi di-ákot, egy magyar agarat és egy erdélyi kopót ábrázol. A jelenet fõalakjai: Bethlen Gábor kezében „nyitott könyv-vel” és egy diák, „tiszta lappal”. A szoborkompozíció az iskolaalapító, tudomány- és mûvészetpártoló nagy fejede-lemnek kíván méltó emléket állítani a mindenkori ifjúság gyönyörûségére és okulására.
–Tesszük ezt azért, hogy ne egymásra mutogatva az el-lentéteket s az ellenségeskedést szítsuk, hanem– kikerül-hetetlen tényként elfogadva Bethlen Gábor nagyságát és más népek iránt tanúsított nagylelkû segítõkészségét –, vatkozási alap, hanem a személyes teljesítmény. Mit tettél,
mit valósítottál meg, ez az igazán fontos, hisz végül is ez dönti el az ember értékét. Felmenõim között bizonnyal vannak erdélyiek, lehetnek erdélyi gyökereim, de én csak a nyolcvanas évek közepén jutottam ki elõször Erdélybe.
Viszont az ott látottak, tapasztaltak annyira lenyûgöztek, hogy megfogadtam: nekem ide vissza kell térni!
Meg is tette. Nem egyszer, sem kétszer. Máramarosi földpadlós parasztházaktól a Teleki-tékáig nagyon sok helyen megfordult, Erdély múltjával ismerkedve. És mi-nél több emberrel beszélt, tájékozódott, annál inkább megnyíltak elõtte, élni és beszélni kezdtek a históriai idõ-ket idézõ emlékek, helyszínek. Mikó Diána gyakori ven-dége lett ez elcsatolt országrésznek. Az évek alatt kiérlelt tervek tíz-tizenöt évre szóló küldetéses alkotói program-má értek és szervezõdtek benne. A szobrászmûvész hittel vallja, hogy a magyar múlt nagy alakjaira való emlékezés, szellemük és örökségük ébrentartása, személyiségük és munkásságuk tudatosítása eligazító, követendõ példa és komoly erõforrás lehet a kései utódoknak a legkilátástala-nabb helyzetekbõl való kilábalásra. Egy nemzet megma-radásának legfõbb záloga saját kultúrájának fenntartása és ápolása.
A képfaragó mûvész néhány eszmetársával 2002. júli-us 6-án Budapesten megalakították a Magyar Örökség Szobrokért Egyesületet. Tették ezt azzal a nemes szándék-kal, hogy készítsék el és állítsák fel magyar történelmi személyiségek szobrait a magyar múlthoz kötõdõ középü-letek mellett, itt a Kárpát-medencében.
Az anyaországi kistestvéreként, vele azonos céllal sze-retnék létrehozni és mûködtetni az Erdélyi Magyar Örök-ség Szobrokért Egyesületet. Mindkét szövetÖrök-ség célja, hogy az együtt gondolkozás és a közös célok követésén túl a jo-gi védõbástya szerepét is betöltsék a valós és lehetséges nemtelen támadások ellen. Mert bármennyire furcsán hangzik is, tény, hogy nemcsak az utódállamokban, hanem az anyaországban is csak nagyritkán és rövid idõszakokra csituló ellenszélben kell evezniük céljuk felé a nemzetben gondolkozó és alkotó mûvészek nagytöbbségének.
Az Erdélyben felállítandó elsõ mûalkotás:Bethlen Gá-bor erdélyi fejedelem és kíséretecímû köztéri
szoborkom-gon. Mindössze annyi pénzt szeretnénk összegyûjteni, amibõl fedezni tudjuk az anyag–,illetve a mûalkotás meg-valósításához szükséges költségeket. Hisz, amint a kollé-gium igazgatójának idézett levelébõl is kitûnik, a szobor-kompozíció kivitelezéséhez a helyiek két helyszínt is fel-ajánlottak: a Kollégium az óépületet, a lelkészi hivatal pedig egy megfelelõ helyet az enyedi várban. Külön öröm, hogy bronzöntõt is találtunk Erdélyben.
Kétezerhárom tavaszán a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Magyar Örökség kitüntetõ oklevelet kapott.
„...Tervünk sikerült– írja a mûvésznek meghívó levelében a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány elnöke. – „A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Magyar Örökség-díjat kap március 22-én. Simon János igazgató úr veszi át a Nemzeti Múzeumban. Hívjuk és várjuk magát is( ti. a mûvésznõt – A-K.)...”
Közös terv? Igen. Ugyanis a mûvész korábban ismer-tette az alapítvány elnökével a kollégium udvarán felállí-tandó szoborkompozíció tervét, akit ez érthetõen fellelke-sített, s mint a kuratórium egyik tagja, felterjesztette a kollégiumot az említett díjra. Ily módon ez a – ma még csak kis plasztikában létezõ – virtuális szoborkompozíció is a Magyar Örökség-díj részévé vált. A megtisztelõ ki-tüntetés olyan erkölcsi siker, amely megvédi a Kollégiu-mot attól, hogy tisztátalan kezek ártó szándékkal soha ne nyúlhassanak hozzá...
Viszont a makettbõl csak akkor lesz valóságos bronz-szoborkompozíció, ha a Magyar Szobrokért Egyesület, a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány és az erdélyi magyarság, összefogva, meghozza érte a szükséges anya-gi áldozatot.
Anélkül, hogy szigorú idõrendiséget követhetne, Mikó Diána, következõ lépésként, Lorántffy Zsuzsanna élet-nagyságú bronzszobrát szeretné elkészíteni és felállítani Sárospatakon a Rákóczi várban, a Lorántffy-loggia elõtt, és Erdélyben, lehetõleg Marosvásárhelyen. A makettben elkészült szobor tekintélyt parancsoló, szigorú, de jóindu-latú és gazdag belsõ életet élõ, igen mûvelt fejedelemasz-szonyt idéz. Aki messze kitûnt a tudományok és a mûvé-szetek pártolásában, a fejedelmi könyvtár fejlesztésében, a könyvnyomtatás támogatásában, a Sárospataki fõiskola hogy személyisége példamutató és irányadó legyen
nem-csak a magyarság, hanem a románság számára is.
– Mit keresnek a kutyák a szoborkompozíción?
–A magyar agár és az erdélyi kopó a magyar történe-lem részévé váltak, kultúrtörténeti jelentõségük van, a XIX. századi magyar festményeken is gyakran találkozunk velük.
Bethlen Gábor, a nagy fejedelem Cseffei László udva-ri hadnagyához írt levele is megerõsíteni látszik ezt az észrevételt: „... Mind hogy az sok ide s tova való járá-sunkban vadászathoz való kopók elvesztenek és elfogytanak, mivel penig bizonyosan értjük, hogy Hûsé-gednek jó kopói vadnak; annak okáért Hûségedet kegyel-mesen requiráljuk, sõt ugyan hagyjuk is, hogy az minémõ kopói vadnak, Hûséged azok közül egy párt, szépeket, jó-kat és gyermekdedeket küldjön Hûséged mindjárást mi-nekünk úgy, hogy kedvesen vehessük Hûségedtõl;
alioquin ha rosszak lesznek, czédulát ragasztunk az nyakokra és Hûségednek vissza küldjük. Bene valeat nec secus faciat. (Légy jó egészségben és ne tégy másként!– A.K.)
(Albae Juliae die 11 Julii ano dni 1622).”
Az 1848-49-es szabadságharc után a magyar agár a ne-mesi ellenállás egyféle jelképe lett. Az akkor megrende-zett vadászatok, agárversenyek az aktív politizálás szín-helyei voltak a magyar nemesség körében.
Egy 1947-es román vadászati rendelet dúvadnak minõ-sítette az erdélyi kopót és a magyar agarat. A magyar aga-rat „sikeresen” ki is irtották Erdélybõl, az erdélyi kopó pedig a kihalás szélén álló veszélyeztetett fajta lett. Ilyen-formán a két kutyafajtának a szoborcsoporton való szere-peltetésével a szobrászmûvész mintegy felhívja (felhívná) az emberek figyelmét rájuk, s a maga eszközeivel kísérle-tet tesz megmentésükre.
– Egyesületünk szívesen soraiba fogad minden igaz pártoló tagot. Magunk elsõként a Magyarországi Refor-mátus Egyházhoz, ahhoz a nemzeti intézményhez folya-modunk, amely méltó anyagi és erkölcsi támogatója lehet a majd négyszáz éves nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégi-um újrafelfedezésének és felkarolásának
Magyarorszá-gon. Mindössze annyi pénzt szeretnénk összegyûjteni, amibõl fedezni tudjuk az anyag–,illetve a mûalkotás meg-valósításához szükséges költségeket. Hisz, amint a kollé-gium igazgatójának idézett levelébõl is kitûnik, a szobor-kompozíció kivitelezéséhez a helyiek két helyszínt is fel-ajánlottak: a Kollégium az óépületet, a lelkészi hivatal pedig egy megfelelõ helyet az enyedi várban. Külön öröm, hogy bronzöntõt is találtunk Erdélyben.
Kétezerhárom tavaszán a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Magyar Örökség kitüntetõ oklevelet kapott.
„...Tervünk sikerült– írja a mûvésznek meghívó levelében a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány elnöke. – „A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Magyar Örökség-díjat kap március 22-én. Simon János igazgató úr veszi át a Nemzeti Múzeumban. Hívjuk és várjuk magát is( ti. a mûvésznõt – A-K.)...”
Közös terv? Igen. Ugyanis a mûvész korábban ismer-tette az alapítvány elnökével a kollégium udvarán felállí-tandó szoborkompozíció tervét, akit ez érthetõen fellelke-sített, s mint a kuratórium egyik tagja, felterjesztette a kollégiumot az említett díjra. Ily módon ez a – ma még csak kis plasztikában létezõ – virtuális szoborkompozíció is a Magyar Örökség-díj részévé vált. A megtisztelõ ki-tüntetés olyan erkölcsi siker, amely megvédi a Kollégiu-mot attól, hogy tisztátalan kezek ártó szándékkal soha ne nyúlhassanak hozzá...
Viszont a makettbõl csak akkor lesz valóságos bronz-szoborkompozíció, ha a Magyar Szobrokért Egyesület, a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány és az erdélyi magyarság, összefogva, meghozza érte a szükséges anya-gi áldozatot.
Anélkül, hogy szigorú idõrendiséget követhetne, Mikó Diána, következõ lépésként, Lorántffy Zsuzsanna élet-nagyságú bronzszobrát szeretné elkészíteni és felállítani Sárospatakon a Rákóczi várban, a Lorántffy-loggia elõtt, és Erdélyben, lehetõleg Marosvásárhelyen. A makettben elkészült szobor tekintélyt parancsoló, szigorú, de jóindu-latú és gazdag belsõ életet élõ, igen mûvelt fejedelemasz-szonyt idéz. Aki messze kitûnt a tudományok és a mûvé-szetek pártolásában, a fejedelmi könyvtár fejlesztésében, a könyvnyomtatás támogatásában, a Sárospataki fõiskola hogy személyisége példamutató és irányadó legyen
nem-csak a magyarság, hanem a románság számára is.
– Mit keresnek a kutyák a szoborkompozíción?
–A magyar agár és az erdélyi kopó a magyar történe-lem részévé váltak, kultúrtörténeti jelentõségük van, a XIX. századi magyar festményeken is gyakran találkozunk velük.
Bethlen Gábor, a nagy fejedelem Cseffei László udva-ri hadnagyához írt levele is megerõsíteni látszik ezt az észrevételt: „... Mind hogy az sok ide s tova való járá-sunkban vadászathoz való kopók elvesztenek és elfogytanak, mivel penig bizonyosan értjük, hogy Hûsé-gednek jó kopói vadnak; annak okáért Hûségedet kegyel-mesen requiráljuk, sõt ugyan hagyjuk is, hogy az minémõ kopói vadnak, Hûséged azok közül egy párt, szépeket, jó-kat és gyermekdedeket küldjön Hûséged mindjárást mi-nekünk úgy, hogy kedvesen vehessük Hûségedtõl;
alioquin ha rosszak lesznek, czédulát ragasztunk az nyakokra és Hûségednek vissza küldjük. Bene valeat nec secus faciat. (Légy jó egészségben és ne tégy másként!– A.K.)
(Albae Juliae die 11 Julii ano dni 1622).”
Az 1848-49-es szabadságharc után a magyar agár a ne-mesi ellenállás egyféle jelképe lett. Az akkor megrende-zett vadászatok, agárversenyek az aktív politizálás szín-helyei voltak a magyar nemesség körében.
Egy 1947-es román vadászati rendelet dúvadnak minõ-sítette az erdélyi kopót és a magyar agarat. A magyar aga-rat „sikeresen” ki is irtották Erdélybõl, az erdélyi kopó pedig a kihalás szélén álló veszélyeztetett fajta lett. Ilyen-formán a két kutyafajtának a szoborcsoporton való szere-peltetésével a szobrászmûvész mintegy felhívja (felhívná) az emberek figyelmét rájuk, s a maga eszközeivel kísérle-tet tesz megmentésükre.
– Egyesületünk szívesen soraiba fogad minden igaz pártoló tagot. Magunk elsõként a Magyarországi Refor-mátus Egyházhoz, ahhoz a nemzeti intézményhez folya-modunk, amely méltó anyagi és erkölcsi támogatója lehet a majd négyszáz éves nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégi-um újrafelfedezésének és felkarolásának
Magyarorszá-– A Lánchíd környékén sétálva megragadott a Clark Ádám tér remek építészeti harmóniája, de megdöbbentett,
Magyarorszá-– A Lánchíd környékén sétálva megragadott a Clark Ádám tér remek építészeti harmóniája, de megdöbbentett,