I. TÖRÖKORSZÁG JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI RENDSZERÉNEK
4. A BÍRÓSÁGI SZERVEZETRENDSZER FEJLŐDÉSE A T ÖRÖK K ÖZTÁRSASÁGBAN
4.4. A bírósági szervezetrendszer az 1982. évi Alkotmány elfogadását követően
Az 1982-es Alkotmány is számos, az igazságszolgáltatás szervezetét érintő régi és új rendelkezést tartalmazott. Az Alkotmány 125. cikke biztosította valamennyi közigazgatási aktus bírósági felülvizsgálatát; az Alkotmány 138. cikke pedig a bírósági szervezet függetlenségének alapelvét. Az Alkotmány egyesítette a Bírák Legfelsőbb Tanácsát és az Ügyészek Legfelsőbb Tanácsát, és létrehozta a Bírák és Ügyészek Legfelsőbb Tanácsát.219 Az Alkotmány 143. cikke létrehozta az állambiztonsági bíróságokat, amelyek tényleges működésüket 1984-ben kezdték meg.220 Az Alkotmány 146. és 153. cikke szabályozta az Alkotmánybíróságot.221 Az Alkotmány fenntartotta a Katonai Közigazgatási Bíróság intézményét, és a katonai és civil közigazgatási ügyek 1971-ben intézményesített megkülönböztetését.222
Az állambiztonsági bíróságokat (Devlet Güvenlik Mahkemeleri) az Állambiztonsági bíróságok létesítéséről és eljárási szabályairól szóló 1983. évi 2845. számú törvény alapján alakították meg.223 Az Alkotmány 143. cikke szerint az állambiztonsági bíróságok feladata az volt, hogy mint különbíróságok foglalkozzanak „az állam területének és népességének megbonthatatlan egysége, a szabad demokratikus rend, az Alkotmány szerint jellemzőkkel bíró Köztársaság elleni bűncselekményekkel és az állam külső és belső biztonságát közvetlenül érintő bűncselekményekkel”.224 Az állambiztonsági bíróságok és a rendes büntetőbíróságok hatásköre között volt némi átfedés, ami adott esetben lehetővé tette a hatóságok számára, hogy eldöntsék, hogy a szigorúbb eljárási rendben eljáró rendes büntetőbíróság, vagy az állambiztonsági bíróság elé állítsák a terheltet.225
Nyolc bíróságot hoztak létre (Ankara, Isztambul, Izmir, Diyarbakir, Adana, Konya, Trabzon és Van székhellyel), legalább egy, de néha több tanáccsal. Minden állambiztonsági bíróságnak volt egy elnöke, 2 rendes és 2 póttagja és egy ügyésze; az elnöknek, az egyik rendes és az egyik póttagnak civil személynek kellett lennie, a másik rendes tag katonai bíró volt.226 Az állambiztonsági bíróság bíráit négyéves időtartamra nevezték ki, annak lejárta után újra kinevezhetők voltak e tisztségre, újabb 4 évre.227 A
219 Ministry of Justice Strategic Plan (2015-2019) 25.
220 COM/98/0711 final 13., Justice on Trial … 2134.
221 Ministry of Justice Strategic Plan (2015-2019) 25.
222 AKBULUT i. m. 118.
223 Justice on Trial …, 2134-2135.
224 Uo. 2134.; KATOGLU,Tugrul: Devlet Güvenlik Mahkemelerinde uygulanan yargilama usulünün genel yargilama usulünden farklari, Ankara Üniversitesi SBF Dergisi, 49/3-4 (1994), 255-256.
225 Justice on Trial … 2149.
226 Uo. 2134-2135.
227 Uo. 2143.
50
katonai bírákat a katonai jogszolgáltatásról szóló törvény alapján a védelmi miniszter és a miniszterelnök nevezte ki, a köztársasági elnök jóváhagyásával, az igazságügyminiszter és a Semmítőszék véleményének kikérése után, egy – a vezérkari főnök személyügyi igazgatójából, jogtanácsosából, a jelölt szolgálati helye szerinti katonai ágazatnak a személyzeti igazgatójából és jogtanácsosából és a Védelmi Minisztérium katonai bírósági ügyekért felelős igazgatójából álló – különbizottság javslatára.228 Az újabb kinevezés a katonai bírák esetén a bíró felkészültségének és képességének bizottsági értékelésétől függött, amelyek alapja az igazságügyi miniszter és a védelmi miniszter értékelő jelentése volt, akik meghatározták előmenetelét a fizetés, rang és rangidő szempontjából.229 A katonai bírák így akkor is elöljáróik felügyelete alá tartoztak, ha az állambiztonságí bíróságra osztották be őket, 230 emiatt problémát jelentett, hogy az eljárási szabályok megsértése esetén a katonai bíráknak a biztonsági erőkkel szemben kellett volna igazságot szolgáltatniuk a polgári személyeknek.231
Az állambiztonsági bíróságok eljárása a terheltek hátrányára számos ponton különbözött a rendes bíróságok eljárásától. Az ügyészek gyakran delegálták a nyomozás vezetését és a hatáskör eldöntését a biztonsági erőkre, vagy eltűrték, hogy azok elbitorolják e jogköröket, és a biztonsági erők gyakran csak utólag tájékoztatták az ügyészt arról, ha valakit őrizetbe vettek és fogva tartottak. 232 Az állambiztonsági bíróságok előtti eljárásban – a rendes büntetőbíróságok előtt folyó eljárástól eltérően – a jogszabály nem írta elő, hogy a fogvatartott vagy terhelt részére védőt biztosítsanak.233 Az őrizetbe vételt követő négy napban sem védő, sem a családtagok nem vehették fel a kapcsolatot az őrizetbe vett személlyel,234 és a további fogvatartásról csak ezt követően döntött az ügyész indítványára a bíró.235 Ekkor már igénybe vehetett védőt, azonban a kapcsolatfelvételt sokszor akadályozták, a megbeszélések rövidek voltak és azok során folyamatosan jelen volt egy rendőr; a védő pedig sokszor csak a tárgyalási szakban tekinthetett be az iratokba.236 A rendes bíróságoknál elegendő az ügyvédi meghatalmazás az iratbetekintési joghoz, azonban az állambiztonsági bíróságok esetében ezen felül egy plusz kérvényt is be kellett
228 Uo. 2143.
229 Uo. 2143.
230 Uo. 2143-2144.
231 Uo., 2143-2145.
232 Uo. 2149-2150.
233 Uo. 2150
234 Uo. 2153.
235 Uo. 2156.
236 Uo. 2157.
51
nyújtani, melynek semmilyen jogi alapja nem volt.237 Az általános ítélkezésnél az ügyiratba csatolt ügyvédi meghatalmazást az ügyvéd közvetlenül tudta megküldeni a bíróságnak, míg az állambiztonsági bíróságok esetében erre nem volt lehetőség, itt rendőr végezte az ügyiratok bíróhoz történő kézbesítését, tehát a bíró és az ügyvéd nem tudtak közvetlenül érintkezni, mely szintén problematikus volt.238
Az állambiztonsági bíróságok zárt tárgyalást tartottak, még az ügyvédjelöltek sem lehettek jelen a tárgyaláson, csupán azok a rendőrök, akik a vádlott letartoztatásánál is jelen voltak. Mindezekből láthatjuk, hogy a tárgyalás nyilvánosságának alapelve, amely igazságszolgáltatás egyik fontos alapelve, nem érvényesült az állambiztonsági bíróság előtti eljárásban.239 A tárgyalóteremben sem szimbolikusan, sem ténylegesen nem érvényesült a fegyverek egyenlőségének elve sem: az ügyész a bírák mellett, az emelvényen ült, míg a védő a vádlott mellett, jóval alacsonyabban;240 a védő nyilatkozatát a bíró foglalta össze a jegyzőkönyv számára, az ügyésznek viszont joga volt arra, hogy ő foglalja össze a nyilatkozatait.241 Az eljárásokban döntő bizonyíték volt a terheltnek a fogvatartás első időszakában – tehát a védő kizárásával – felvett vallomása, amelyet sok esetben kényszervallatás keretében csikartak ki. 242
Az Európa Tanács tiltakozása kapcsán a kínzás, megalázó bánásmódról szóló egyezményeknek való megfelelés érdekében 1992. november 18-án a 3842. számú törvénnyel módosították a török Büntetőeljárási Törvényt, és szűkítették az állambiztonsági bíróságok hatáskörét, és megszüntették az „éjszakai házkutatás”
intézményt; ennek ellenére az állambiztonsági bíróságok elé tartozó eljárások során mégis folytatódtak az éjszaka végzett házkutatások és őrizetbe vételek. 243
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a 22.678/93. számú, Incal Törökország elleni ügyében 1998. június 9-én hozott ítéletében számos kritikát fogalmazott meg az állambiztonsági bíróságot illetően. Hangsúlyozta, hogy a katonai bíró státuszát pontosítani kellene: mivel a katonai bírók katonaság kötelékében álltak, ezért ők utasítást kaphattak a katonaságtól, továbbá katonai bírók kinevezése a katonai hivatalok által történt, vagyis az Állambiztonsági Bíróságok összetételét illetőleg a civil bírák mellett a katonai bírák jelenléte veszélyezteti a bírói függetlenség elvét. A Bíróság szerint problémát jelent az is,
237 Devlet Güvenlik Mahkemeleri,
238 Devlet Güvenlik Mahkemeleri,
239 Devlet Güvenlik Mahkemeleri,
240 Uo Justice on Trial … 2158.
241 Uo. 2159.
242 Ezért vetődött fel a bírósági rendőrség létesítése, hogy elválasszák az őrizetbe vételt és a kihallgatást foganatosító hatóságot. l.: Justice on Trial … 2152.
243 Devlet Güvenlik Mahkemeleri 3.
52
hogy az Állambiztonsági Bíróságok esetén a bírák hivatali ideje 4 év volt, melyet többször is meg lehetett hosszabbítani. Az Állambiztonsági Bíróságok nem katonai bíróságokként működtek, a Bírósága szerint ezért a katonai bírák jelenléte problémákat vet fel.244
Míg 1982-ig az összes közigazgatási pert az elsőfokú és felsőbíróságként eljáró Államtanácsban tárgyalták, a jelenlegi rendszert 1982 januárjában elfogadott, még mindig hatályos törvények hozták létre. 245 Az 1982. évi 2575., 2576. és 2577. számú törvények újjászervezték a török közigazgatási bírósági szervezetet, felállítva az első fokú közigazgatási bíróságokat (adóügyi bíróságok és közigazgatási bíróságok) és a közigazgatási fellebbviteli bíróságokat.246
Az adóügyi bíróságok és közigazgatási bíróságok elsőfokú bíróságként, a közigazgatási fellebbviteli bíróságok és az Államtanács elsősorban felsőbíróságként működtek, bár bizonyos kivételes, törvényben meghatározott esetekben az Államtanács első fokú bíróságként is eljár.247 A két felsőbíróság hatásköre nem az eléjük terjeszthető jogorvoslat (kifogás és semmisségi panasz) tartalma szerint különbözött, mivel tartalmilag mindkettő lehetővé tette mind a jogkérdés, mind a ténykérdés vizsgálatát a közigazgatási fellebbviteli bíróságok, illetve az Államtanács számára, hanem az ügy jellege és a döntést hozó bírák száma szerint.248 A közigazgatási fellebbviteli bíróságok, illetve az Államtanács első fokú közigazgatási bíróságok határozati elleni jogorvoslati kérelem tárgyában hozott határozatai ellen az azt meghozó bírósághoz helyesbítési kérelmet lehetett előterjeszteni.249 Az 1982-es Alkotmány időszakában az Alkotmánybíróságra az első törvényi szintű rendelkezés az Alkotmánybíróság létrehozásáról és feladatairól szóló, 1983. évi 2949.
számú törvény.250
244 Uo.
245 Ministry of Justice Strategic Plan (2015-2019) 23.; AKBULUT i. m. 118.
246 Uo.
247 AKBULUT i. m. 119.
248 Uo. 120.
249 Uo.
250 Ministry of Justice Strategic Plan (2015-2019) 25.
53