Atatürk és Európa

Atatürk számos beszédében és újságokban megjelentett cikkekben is elemezte Törökország és Európa kapcsolatát. A Török Köztársaság első elnöke rengeteg olyan összefüggésre világított rá a maga korában, amelyek mind a mai napik megfontolandóak.

Mindig kiállt a nyugat-európai mintájú modernizáció mellett Törökországban: „Azok az eszmeáramlatok, amelyek a világ egyes országait kiszabadították a rabságból és hozzásegítették a szuverenitáshoz, ellenségei azoknak, akik a régi, elavult intézményekben reménykednek, és idejétmúlt irányítási módokhoz ragaszkodnak” – mondta Atatürk.⁹⁵

1922. március 6-ai beszédében a következőket üzente Európának: „Mindannyian tudjátok azt, hogy Európa legfontosabb államai úgy jöttek létre, hogy az ő felemelkedésükkel, Törökországot károsodás érte. Ma minden, ami a világot érinti, népünk életét és az országunkat elérő legerősebb fejlődés, úgy jött létre, hogy Törökország mindeközben veszteségeket szenvedett. Ha Törökország mindig is erős lett volna, akkor a mai politikája nem jöhetett volna létre. Ha Törökország nem veszített volna előbb Bécs ellen, majd Budapest és Belgrád ellen, akkor sosem jött volna létre az Osztrák-Magyar Monarchia. Mindezeknek köszönhetően Franciaország, Olaszország és Németország fejlődött és erősödött. Tehát azok a dolgok, melyek a történelem során károsodást okoztak, a károsodott fél erejét bizonyos részben felemészti.”⁹⁶

Sajátos módon érvelt az Európához tartozás mellett. Úgy vélte, hogy a törökség csak egyenrangú félként illeszkedhet az európai népek családjába. Nem elegendő a nyugatosítás, mindez csak az oszmán történelem megelőző kétszáz esztendejét jellemző politikai, katonai, gazdasági és kulturális függőség felszámolásával mehet végbe. Ahogyan Atatürk fogalmazott, „valójában miközben Európa egy magasabb szintet ért el és fejlődött,

94 Atatürk ve AB, http://blog.milliyet.com.tr/ataturk-ve-ab/Blog/?BlogNo=16863 (2017.09.19.)

95 Dr. PRIEGER Adrienn – Dr. PAÁR Ádám: Atatürk, az Európai Unió előfutára, Európai Jog, 2018. március, 32-39.

96 Uo.

28

ezzel szemben Törökország csak zuhant és zuhant. Ennek végeredményeképpen sok ész, érzelem és gondolat arra összpontosított, hogy Törökországot tönkre tegyék, és ez által a több száz év elteltével létrejött generációk is Törökországot tovább pusztítsák. Ez a pusztítás arra irányult, hogy Törökország civilizáltabb állapotba kerüljön, azonban ezt csak kifogásként alkalmazták arra, hogy Törökország belügyeibe beszivárogjanak az európaiak.

Európától kellett tanácsot kérni. Minden ügyet az európai cél szerint kellett intézni és leckéket kellett venni Európától. De melyik az a függetlenség, amelyik a külföldiek tanácsaival és terveivel fejlődött? A történelem ilyet még nem látott.”⁹⁷

1923-ban a nyugatosodás kapcsán ezt mondta: „Mi nem azért vesszük át a nyugati civilizációt, hogy utánozzuk őket. Amit benne jónak találunk, azért, mert megfelel a mi sajátosságainknak, azt világszínvonalon fogjuk a magunkévá tenni. Az országok eltérnek egymástól, de civilizáció csak egy van, és nemzeti felemelkedés érdekében elkerülhetetlenül csatlakoznunk kell hozzá. Az Oszmán Birodalom megtorpanása is akkor kezdődött, amikor az Európa fölött aratott győzelmeikből fakadó elbizakodottságában elvágta az európai népekhez kötő szálakat. Ez hiba volt, és mi nem esünk még egyszer ebbe a hibába... A török nép minden művelt nemzet barátja."⁹⁸

1923. október 29-én az alábbiakat mondta: „Az országot szeretnénk civilizáltabbá, kulturáltabbá tenni. Melyik az az ország, amelyik a civilizáció fejlesztése érdekében nem a Nyugathoz fordult?” E gondolatmenetének nem szabad a török hozzáállást úgy befolyásolnia, hogy az a világgal szembeni ellenállásba forduljon át. Maga Atatürk cikket jelentetett meg a Vakit Gazetesi-ben 1924. február 11-én ahol azt írja: „[a] török a kulturált népek barátja. A népek különbözőek, a kultúra, civilizáció pedig egyedi. Annak érdekében, hogy a Török Köztársaság fejlődni tudjon, a civilizációval együtt kell működjön.” – E szavakat mintha igazolni akarná, hogy Törökország Európai Unióban való teljes jogú tagságához első lépésként a vámuniót kellett létrehozni.⁹⁹

1933 márciusában megtartott beszédében szinte jövőbe látó gondolatokat fedezhetünk fel: „A gyarmatosító politika és az imperializmus el fog tűnni a Földről, egy együttműködési éra veszi kezdetét, ahol a nemzetek között a szín, vallás, nemzetiség többé nem lesz meghatározó.” Azt mondta, hogy a Török Köztársaságnak Európával együtt kell

97 Uo.

98 Uo.

99 Uo.

29

működnie annak érdekében, hogy a gazdaságban, tudományban, technológiában komoly fejlődést tudjon elérni.¹⁰⁰

Egyik cikkében megjósolta a korabeli Európa állapotát is: „Ahogy tegnap volt, úgy lesz holnap is Európának a végzete. Európa sorsa Németországtól fog függeni.

Németországnak óriási dinamizmusa van, rendkívül szorgalmasak és precízek, és ha ezt a 70 milliós népet elkapja »a politikai huzat«, akkor sok minden megtörténhet majd.” (1932, Cumhuryet Gazetesi)¹⁰¹

Atatürk szerepe a náci Németország irányában is meghatározó volt. Az 1930-as években tértnyerő európai diktatúrákkal kapcsolatban nem rokonszenvezett, és visszautasította a náci Németország közeledési kísérleteit. Sőt, Atatürk halála után Inönü köztársasági elnök is az Atatürk által kidolgozott külpolitikát folytatta tovább, s az ország semlegességét tartotta szem előtt, és szintén visszautasította a náci diplomáciának Törökország II. világháborúba való beléptetésére tett kísérleteit is.¹⁰²

Atatürk számára rendkívül fontos elem volt a szekularizáció megvalósítása, amely a gyakorlatban az Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán is fontos kritérium. Ezt mondta: „Örömmel tapasztalom, hogy a szekularizált köztársaság gondolatával mindannyian egyetértünk. Ez az én politikámnak mindig is az alapja volt, és az is marad”.

Továbbá az alábbi gondolatokat is e téma kapcsán kifejtette: „Mint ahogyan évszázadokon keresztül voltak, most is vannak itt és külföldön is olyanok, akik kihasználják a népek tudatlanságát és fanatizmusát, s ezerféle politikai és személyes érdektől vezéreltetve eszközként akarnak felhasználni bennünket, ezért sajnos meg nem tehetem, hogy nem szóljak erről a témáról. Amíg az emberiség nem vértezi fel magát a vallások lényegére rámutató tudományos ismeretekkel, nem szabadul meg a babonáktól, és az igazi tudomány és technika vívmányaitól nem válik felnőtté, addig mindig lesznek olyanok, akik játszanak a vallással”.¹⁰³

Atatürk célja a Nyugathoz, pontosabban Európához való csatlakozás volt.

Véleményem szerint a populizmus fogalmával leírható az atatürki modernizáló állam célrendszere. A populizmus népfogalma az egységes, homogén nép koncepcióján alapul, vagyis egy olyan ideán, amely önmagában nem létezik. A Népet az a hatalom teremti meg intézményes és szimbolikus eszközökkel, amely rá hivatkozik. Tisztában volt azzal, hogy

100 Uo.

101Avrupa Birliği ve Türkiye İlişkileri – Atatürkçü Düşünce Işığında, http://www.atam.gov.tr/dergi/sayi-41/avrupa-birligi-ve-turkiye-iliskileri-ataturkcu-dusunce-isiginda (2017. 09. 20.)

102 Dr. PRIEGER Adrienn: Halhatatlan Atatürk, Valóság, 2018/3. 67-73.

103 KANSU i. m. 128.

30

egyelőre a török nép többségének lojalitása törékeny a köztársaság iránt, és nem azonosul azzal a vízióval, hogy beolvadjon az európai népek közösségébe. Ebben a helyzetben a függetlenségi háború vezetőjének személyi kultusza jelentette azt az elemet, amely segíthetett elfogadtatni a török társadalommal az európai közösséghez való csatlakozást.¹⁰⁴ Atatürk tudatosan építette a saját kultuszát, hogy elhalványítsa az Oszmán-dinasztia fényét.¹⁰⁵ Igyekezett elszakítani a török társadalmat az oszmán múlttól, és egy új nemzeteszmét propagált. Ebben a nacionalista vízióban az Európához való csatlakozás fontos szerepet kapott. A Török Köztársaság politikája arra épült, hogy a török nemzet európai, és sokkal több köze van a franciákhoz, németekhez, olaszokhoz, mint – az iszlám umma-felfogása alapján – az arab világ elmaradott térségéhez. Ám a török nép jelentős része Atatürk életében még lojális volt az iszlám iránt, a köztársaság értékei és intézményei alig járták át a társadalom alsó rétegeit. Atatürk kiaknázta a karizmatikus vezetőbe vetett bizalmat, és saját példájával próbálta igazolni az Európához tartozást: nyilvános helyen kalapot és európai öltönyt viselt, táblával és krétával járta az országot, hogy megtanítsa az embereknek az új írásrendszert stb. Kevésbé övezte volna siker az erőfeszítéseit, ha nem egy háború hős, a török függetlenség kivívója lett volna. Ám annyira saját személyére alapozta politikájának sikerét, hogy nem gondoskodott az európaizáló program eredményeinek hatékony védelméről. Izmet elnöksége idején a konzervatív irányzat erőre kapott, és az nyugatosodás kritikája is megjelent.¹⁰⁶