A béke félévszázada

Az önkényuralom és az abszolutizmus másfél évtizede után 1867-ben meg-történt Erdély és Magyarország egyesülése a dualista államforma keretében.

1859-ben a két román fejedelemség is egyesült Románia néven (1861-től), az orosz–török háború eredményeként pedig 1877-ben függetlenné vált. 1860-ban hivatalosan is bevezették a latin betűs írást a korábbi cirillírás helyett.

A kiegyezés utáni évtizedekben, miközben a millennium lázában kiépül-tek a városi központok, a kolozsvári egyetemmel és sok más intézménnyel a szellemi életben is felzárkózás következett be, a régió egésze továbbra is megmaradt gazdaságilag elmaradott perifériának. A kortársak folyamato-san sérelmezték, hogy a budapesti kormány az erdélyieket lekezeli, Erdély problémáit másodlagosaknak tekinti. Már az 1761-es úrbéri törvény, amely a Székelyföldre is kiterjedt, a földesurak helyzetét erősítette meg, egy évszázaddal később hasonló céllal 1854-ben eltörölték a székely birtokokra vonatkozó örökösödési jogot, és ezt tetézte az 1871-ben hozott törvény a tagosításról és az „arányosításról”. „A Székelyföld katolikus részén, Csíkban és Háromszékben a havasok használatától megfosztott, az arányo sítással és tagosítással eladósított székelyek inkább a kivándorlást választották. […] A református és unitárius falvakban sokan választották a másik megoldást, a születéskorlátozást.” (Andrásfalvy 2014, 37–39). A századforduló időszakában a Székelyföldről mintegy 250 ezren vándo-roltak ki Romániába (Andrásfalvy 2014, 38), a hivatalos adatok szerint 95 000-en mentek ki Amerikába, Németországba pedig tízezren.

A belső vándorlás főként az urbanizációval kapcsolatos: 1910-ben a népesség 12,7%-a élt városokban. A Székelyföldön ez az arány mindössze 7,3% volt, a szász vidéken pedig 22,1%, és ez jelzi azt, hogy régiónként jelentős volt az eltérés az urbanizáció tekintetében (az etnikumok földrajzi megoszlására l. az 1. 4. térképet).

Erdély továbbra is a kontinens felekezetileg egyik legváltozatosabb régiója maradt. A legnagyobb lélekszámú a román ortodox egyház volt, ezt megközelítette a szintén főként román görögkatolikus egyház. A szá-szok többségükben evangélikusok voltak, a székelyek részben katoliku-sok, részben reformátusok és unitáriusok. Az összmagyarság nagyobbik fele református maradt. A korszak elején még csak néhány ezer izraelita élt Erdélyben, a század elején viszont számuk már megközelítette az unitáriu-sokét (erre nézve l. az 1. 3. táblázatot).

1. 3. táblázat

Erdély lakosságának felekezetek szerinti megoszlása, 1850–1910-ben (a Partiummal együtt)

Felekezet 1850 1880 1900 1910

Fő % Fő % Fő % Fő %

Római

katolikus 219 536 10,6 263 816 12,7 331 199 13,3 375 325 14,0 Görög

katolikus 664 154 32,2 575 866 27,5 691 896 28,0 749 404 28,0 Görögkeleti 621 842 30,2 662 936 31,8 748 928 30,3 792 864 29,6 Evangélikus 196 456 9,5 199 551 9,6 222 346 9,0 229 028 8,6 Református 298 136 14,5 296 395 14,2 364 704 14,7 399 312 14,9 Unitárius 45 112 2,2 55 068 2,6 64 494 2,6 67 749 2,5 Izraelita 15 606 0,8 29 993 1,4 53 065 2,1 64 074 2,4

Egyéb 893 0,04 423 0,02 366 0,0 611 0,0

Forrás: Köpeczi [szerk.] 1986. III., 1572 alapján

Az etnikumok egymáshoz viszonyított arányai nem változtak lényegesen (1. 4. táblázat). A kiegyezést követő 1869. évi népszámlálásból, amikor politikai meggondolásból a nemzetiségi hovatartozásra közvetlenül nem kérdeztek rá, a statisztikus Keleti Károly számításai 31% magyarra, 58%

románra és 11% németre következtetnek.

1. 4. térképErdély a 20. század elejénBereznay András munkája (www.historyonmaps.com)

EtnikumA vármegyék és Fogaras vidékeSzékelyföldSzászföldErdély Partium nélkül 1850/5119301850/5119301850/5119301850/511930 Román781 7911 203 04654 246102 167207 810320 6501 043 6501 625 863 Magyar159 396319 613303 975440 243 25 06368 288488 434828 144 Német49 16656 8841 1632 399141 425177 738191 724234 024 Zsidó10 64442 2291 042 10 3701659 72511 85165 324 Cigány41 11741 75010 02211 65725 24416 02576 38369 432 Egyéb6 9359 6382 4641 7241 5444 49210 95315 854 Összesen1 049 0491 673 160372 912568 560401 251596 9181 822 9952 841 641 1. 4. táblázat A történeti Erdély népességének etnikai-nemzetiségi megoszlása az 1850/51. és 1930. évi népszámlálás összevont adatai alapján (az 1848 előtti területi beosztásban – fő) Forrás: Köpeczi [szerk.] 1989, 371

Számbelileg mindhárom etnikum gyarapodott, de nem azonos mértékben.

A magyarok aránya nőtt a leggyorsabban, az utolsó három évtizedben 45,6%-os volt a gyarapodás. Az ő számukat csekély mértékben az asszi-miláció is gyarapította. A zsidók Erdélyben is elmagyarosodtak. 1851-ben közel nyolcezer örményt számoltak össze, 1910-ben már csak a magyar-ságba felszívódott nemzetiségként regisztrálják őket. Asszimilálódtak az iparosodással idekerült csehek, lengyelek, olaszok.

Maximálisan százezerben lehet számítani azt az asszimilációs veszteséget, amely a román lakosságot érintette. A dualizmus fél évszázada alatt sem vált elterjedtté a magyar nyelv ismerete. 1880-ban a nemmagyarok mindössze 7,5%-a, 1910-ben 15,2%-a beszélte a magyar nyelvet (l. az 1. 5. táblázatot).

1. 5. táblázat

Erdély népességének anyanyelv szerinti megoszlása (a Partiummal együtt)

Népesség 1850

népesség 1880

polgári népesség¹⁶ 1900

össznépesség 1910 össznépesség

fő % fő % fő % fő %

Magyar 585 342 28,23 630 477 30,25 806 406 32,82 909 003 34,20 Német 219 374 10,58 211 748 10,16 229 889 9,36 231 403 8,71 Román 1 202 050 57,97 1 184 883 56,85 1 389 303 56,55 1 464 211 55,08

Szlovák 1 092 0,05 2 209 0,09 2 341 0,09

Örmény 7 879 0,38 7 372 0,39

Zsidó/jiddis 6 220 0,30

Cigány 52 665 2,54 48 064 2,31

Egyéb 207 0,01 4 334 0,20 29 031 1,18 51 201 1,93

Összesen 2 073 737 2 087 970 2 456 838 2 658 159

Forrás: Köpeczi [szerk.] 1989, 495

A cigányok még a 15. század elején a Balkánról jutottak Erdélybe és Európa nyugati országaiba.¹⁷ Számuk 1850-ben még alig haladta meg az ötvenezret, 1870-ben már kilencvenezren vannak, az 1893. évi összeírás pedig százezer-nél is többet talált. Egyharmaduk megtelepedett életmódot folytatott, többsé-gük nomád vagy félnomád életet élt. Vallásilag a fő felekezetekhez tartoztak azok általános arányainak megfelelően. Folyamatos volt a nyelvi asszimilá-ciójuk: 1890-ben 42%-uk a cigány nyelvet beszélte, 19% a magyart, a többi a románt. A 19. század végén mindössze 4%-uk volt írástudó.

Mindhárom nemzetiség kialakította a maga tudományos, művelődési és oktatási intézményrendszerét. Még 1840-ben jött létre a szász Verein für Siebenbürgische Landeskunde. Ennek ösztönző hatása volt a magya-rok nemzeti intézményének, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek a létrejöt-tére (1859). A románságban is már korábban felmerült egy akadémiai vagy nyelvművelő társaság felállításának terve. 1861-ben Nagyszebenben ala-kult aztán meg az Asociaţiunea transilvană pentru literatura română şi cultura poporului român, rövidített nevén ASTRA (Az erdélyi román nép irodalmi és művelődési társasága).

Mint az előző évszázadokban is, e korszak kezdetén az iskolák még csak az egyházak keretében működtek. 1851-ben a 2146 erdélyi iskolából 949 volt magyar, 1436 román és 273 német, a többi vegyes tannyelvű. A tanköteles magyar gyerekeknek fele sem járt iskolába, a szász gyerekeknek már közel 80%-a. A magyar felekezetek közül az unitáriusoknál volt legkedvezőbb a beiskolázási arány, őket a reformátusok követték (l. az 1. 6. táblázatot).

A kiegyezés után az állam mindhárom nemzetiségnek gimnáziumokat, szakiskolákat épített, miközben a korábbi, nagy hagyományokkal rendel-kező gimnáziumok, kollégiumok megőrizték kiemelkedő szerepüket. A kolozsvári piarista vagy a zilahi református gimnáziumban mindig jelentős számú román diák is tanult. A magyar iskolarendszer 1872-ben vált teljessé a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem megalapításával.

A korszak végére a szászok körében megszűnt az analfabetizmus, min-den községben volt iskola. A szász gimnáziumok tanulóinak közel negyede román és magyar diákokból állt.

1848 előtt az ortodox románoknak egyetlen gimnáziumuk sem volt, a görög katolikusoknak is csak Balázsfalván. A kiegyezés után bevezették a tankötelezettséget. Iskolaalapítási hullám kezdődött, de a román iskolákat továbbra is elsősorban az egyházak tartották fenn. 1879-ben 2755 román népiskola működött, de az elmaradást nem sikerült leküzdeni. A hivatalos iskolapolitika főleg a középfokú oktatás elmagyarosítására törekedett.

A felsőfokú oktatás gyengeségét mutatja, hogy egyetemi szintű román tannyelvű intézmény nem volt. Három ortodox és négy görög katolikus papképző mellett hat román tanítóképző működött a világháború előtt.

Azok, akik egyetemen akarták folytatni tanulmányaikat, Budapestre, Bécsbe, Kolozsvárra vagy németországi egyetemekre mentek. A pesti egyetemen 1862-től működött román tanszék, a kolozsvárinak is csak egy román tanszéke volt.

1. 6. táblázat

Az írni-olvasni tudás elterjedése, 1880–1910 Év

A népesség anyanyelv

szerint

Írni-olvasni tudás Írástudatlan (a csak olvasni tudókkal együtt)

ezer fő ezer fő % ezer fő %

1880 magyar 630 198 31,4 432 68,6

román 1 185 106 8,9 1 079 91,1

német 212 134 63,2 78 36,8

egyéb 57 6 10,5 51 89,5

összesen 2 084 444 21,3 1 640 78,7

1900 magyar 815 418 51,3 397 48,7

román 1 397 279 20,0 1 118 80,0

német 233 171 73,4 62 26,6

egyéb 32 6 18,7 26 81,3

összesen 2 477 874 35,5 1 603 64,7

1910 magyar 918 550 59,9 368 40,1

román 1 472 410 27,9 1 062 72,1

német 234 178 76,1 56 23,9

egyéb 54 10 18,5 44 81,5

összesen 2 678 1 148 42,9 1 530 57,1

Forrás: Köpeczi [szerk.] 1986, III, 1510