Az okosváros-fejlesztések sajátosságai

Az okosváros-fejlesztési célok és megvalósítási programok kialakítása során figyelembe kell venni számos sajátosságot, hiszen az urbanizációs folyamatok, illetve a város életét megha-tározó körülmények rendszerint országonként, régiónként, sőt településenként eltérők. Ebben az alfejezetben röviden áttekintünk néhányat e szempontok közül.

2.4.1. Urbanizációs dinamikák és trendek

Az urbanizáció, azaz alapértelmezésben a „városiasodás” folyamata az ipari társadalom (lásd 2.1.1. szakasz) kialakulásával egyidejűleg indult el azon a fejlődési pályán, amely mára azt eredményezte, hogy az emberiség több mint fele városokban él. Sőt az ENSZ által jegy-zett prognózisok szerint 2050-re a városi lakosság aránya meg fogja haladni a kétharmadot [UN 2011].

Közelebbről megnézve a számokat azt láthatjuk, hogy a világ fejlett térségeiben az urba-nizáció mértéke már a 20. század közepére jóval meghaladta az 50%-ot, s mára elérte a 75%-ot. Ugyanakkor Földünk fejletlenebb országaiban 1950-ben még a lakosság egyötöde sem élt városokban, mára viszont ez az arány meghaladta az 50%-ot, úgy, hogy közben a lakosság lélekszáma ezekben az országokban közel megháromszorozódott(!).

Ezek után természetes, hogy amíg 1950-ben a világ teljes városi lakosságának leg-nagyobb része (38%-a) Európában élt, és a sokkal leg-nagyobb lélekszámú Ázsia csak az egy-harmadát (33%) adta, Afrika mindössze 4%-át; száz év alatt ez teljesen át fog rendeződni.

KORREKTÚRAPÉLDÁNY PB

Az Ázsiában élő városi lakosok száma a Föld összes városlakójának több mint felét (53%) fogja kitenni, Afrika fogja adni a következő 20%-ot, s az európaiak csupán a 9%-ot teszik ki majd.

Hasonlóak az arányok és a trendek a nagyvárosok esetében is. Míg 1950-ben – az ENSZ hivatalos adatai szerint – a világ első 5 nagyvárosa között 3 európai is helyet kapott (a sor-rend Tokió, New York, London, Párizs, Moszkva volt), addig 2015-ben a legnépesebb európai nagyváros, Moszkva csak a 20. helyet érte el a rangsorban, és az Európai Unió legtöbb lelket számláló városa, Párizs csak a 23. A rangsor élén, az első tízben hét ázsiai és egy-egy észak-, közép-, illetve dél-amerikai nagyvárost találunk. De a húsz legnépesebb város közül is tizen-kettő ázsiai, hat amerikai és csak egy-egy afrikai (a nigériai Lagos), illetve európai (a már említett, Oroszország európai részén fekvő Moszkva) található.

Az urbanizáció felgyorsulásának egyik lényeges jellemzője a hatalmas lélekszámú met-ropoliszok kialakulása. Míg 1950-ben, sőt 1970-ben is csupán 2 város lélekszáma haladta meg – igaz, jócskán – a 10 millió főt (Tokió és New York)⁶, addig 2015-re már 29 ilyen nagy-város lett. A folyamatra szintén jellemző, hogy megjelennek a „zöldmezős”, azaz a „semmiből létrejövő”, vagy a korábbi „óváros” mellett épülő metropoliszok. Ebben természetesen nem az az újdonság, hogy városokat alapítanak, hanem az a növekedési ütem, amelyeket ezek a városok produkálnak. Afrikában és Ázsiában számtalan ilyet találunk: A kínai Shenzhen egy néhány ezer fős falu volt évszázadokig Hong Kong közelében, majd 1980-ban megindult a programszerű fejlesztése, és 2011-re lakossága meghaladta a 10 millió főt. A nigériai Lagos több száz éves múlttal rendelkező település, amely a városiasodás (közművek, utak) nyújtotta biztonságosabb életkörülmények és a hagyományos falusi életmód természeti és politikai vál-tozások miatti létbizonytalansága miatt – több afrikai városhoz hasonlóan – belső migrációs cél lett. A város 1970-ben még csupán 1,4 millió főt számlált, lélekszáma 2015-re meghaladta a 13 milliót, és 2050-re már 20 milliót prognosztizálnak.

Ha a Föld városi népességét aszerint vizsgáljuk, hogy mekkora városokban élnek, akkor azt találjuk, hogy 2011-ben a városlakók mintegy 55%-a (1850 millió ember) élt félmilliónál kisebb lélekszámú településen, és csupán 11%-a tízmilliósnál nagyobb metropoliszban. Az is igaz, hogy 1950-ben ezek az arányok 61%-ot, illetve 3%-ot tettek ki. Különösen a tízmilli-ósnál nagyobb települések esetében jelentős a változás: arányaiban is közel négyszereződést mutat, de lélekszámban megkilencszereződött, 39 millióról felment 359 millióra. Sőt a trend-vizsgálatok alapján várható, hogy 2025-ben az óriásvárosok száma megközelíti a negyvenet, polgárságuk meghaladja a 630 milliót, népességük aránya megközelíti a 14%-ot.

Már az előzőekben említettük – a szegényebb országokban a gyorsan növekvő met-ropoliszok kialakulását eredményező, létbizonytalanságot okozó – kockázati tényezőként a kedvezőtlen politikai és környezeti változásokat. Természetesen számos dolog veszélyezteti a városok működését, illetve hatással lehet a fejlődésükre. Tipikus kockázati elemek például a városi vízellátás és vízminőség kérdése, a városi lakosság élelmiszer-ellátása; a kommunális szemét elszállítása és tárolása, illetve megsemmisítése, valamint a város energiaellátása, a köz-biztonság (különösen az elszegényedett városrészekben) stb. Vannak erősen veszélyeztetett térségek, különösen Ázsiában, elsősorban India, illetve Délkelet-Ázsia több országa, ahol egyidejűleg akár 6-8 kockázati tényező is jelen van. De Közép- és Dél-Amerika néhány nagy-városában is hasonlóan kritikus az állapot, valamint Afrika túlnépesedő régiói és az erősen vízhiányos térségei is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

6 1970-ben Tokió lakossága 23,3 millió, New York lakossága 16,2 millió volt.

PB KORREKTÚRAPÉLDÁNY

Európa viszonylag kedvező helyzetben van: általában csupán egy-két kockázati ténye-zővel kell a nagyvárosainknak megbirkózniuk. Legjellemzőbb a környezetszennyezés (levegő-szennyezés és a hulladékok ügye), a városi zöldterületek hiánya, illetve a vízminőség kérdése.

Nem számít ugyan kiemelt kockázati tényezőnek, de a városi fejlesztések elmaradásához, sőt akár a mindennapi városi szolgáltatások ellehetetlenüléséhez vezethet a települések el-öregedése, a fiatalok, a képzettek, s végül a vállalkozók elvándorlása, hiszen lenullázódhatnak a helyi bevételek, és a város pénzügyileg ellehetetlenül. Hazánkban is az egyik legnagyobb kockázatot a település lakosságának magas átlagéletkora, az inaktívak igen magas aránya okozza, ami több mint száz kisvárosunknál jelentkezik.

2.4.2. Nagyvárosi és kisvárosi modellek

Az okosváros-modellek kezdetben kifejezetten nagyvárosi környezetre készültek, és nehezen lehetett azokat közép- vagy kisvárosi környezetben alkalmazni. Elsősorban azért, mert ezeken a településeken – a nagyvárosokhoz viszonyítva – teljesen eltérőek voltak a városüzemelte-tésnek, a környezet védelmének vagy a városi polgárok jóléti ellátásának feladatai és gondjai.

Ezt tapasztalhatjuk a hazai városaink esetében is. A mi nagyvárosaink (például megyeszék-helyeink) inkább az európai kis- és középvárosi kategóriába tartoznak, és az igen nagyszámú kisvárosunk pedig inkább csak vonzáskörzetükkel, járási szinten érik el ezt a kategóriát.

A BME EIT irányításával többek között készült egy összefoglaló cikk a tíz okos város kompetenciaterületről [Kovács–Bakonyi 2016a], és elkészült egy szakmai kiadvány a kie-melten fontosnak ítélt hat okos város stratégiai kulcsterületről mint beavatkozási területekről (lásd az 1.3.4. szakaszt) és az ismert, illetve fejlesztés alatt álló okos megoldásokról [Bakonyi et al. 2016]. Ennek bázisán nyújt szakmai támogatást a BME a településekkel való egyezte-tések alapján az adott településhez illeszkedő okosváros-modellek, -stratégiák és megvalósítási programok kidolgozásához.

Nagyvárosi modell: A hazai viszonylatban nagyvárosinak tekinthető modellek általában nem az egész városra, hanem egy-egy jól lehatárolható, összefüggő városrészre vonat-koznak. A 6 kiemelt beavatkozási területből mindig hangsúlyos az okos városigazgatás és az okos közlekedés, valamint jellemző az okos energetika, valamint az IKT-alapú integ-rált városi infrastruktúra, adatplatform és irányítás. Általában megjelennek az adott város helyzetére jellemzően speciális fejlesztési területek is, mint például az összehangolt városi közszolgáltatások bevezetése, vagy egy okos víziközműrendszer kialakítása.

Kisvárosi modell: Igazán hiánypótlónak számít ma még a hazai kisvárosaink jellegzetes-ségeit figyelembe vevő, sajátos igényeihez alkalmazkodni tudó okos kisvárosi modellek kialakítása. Ezek jellemző vonása, hogy az okosváros-modellt az egész városra, sőt a járás több településére kiterjedően kell megalkotni. Általában hangsúlyosak itt is a 6 kiemelt be-avatkozási területből az okos városigazgatás, az IKT-alapú integrált városi infrastruktúra és az okos városi környezet, valamint kiemelt jelentőséggel bírnak az idősekre és a nehéz szociális helyzetűekre tekintettel az okos életvitel fejlesztési feladatai. Emellett szinte mindenütt megjelenik speciális fejlesztési igényként a közbiztonság, személyi és vagyon-védelem, valamint több helyen az okos agrárgazdálkodás, vagy a turizmus.

KORREKTÚRAPÉLDÁNY PB