Vida Rolland
4.1. Az infokommunikációs konvergencia formái
Az infokommunikáció kifejezés alatt az informatikai, számítástechnikai technológiák és a kommunikációs, távközlési technológiák konvergenciájának, digitális technológián alapuló összefonódásának termékét értjük. A kifejezés először az 1980-as években jelent meg, főként akadémiai körökben, aztán a ’90-es években fokozatosan átvették a távközlési ipar, a gyártók, szolgáltatók és a szabályozó testületek képviselői is. Napjainkban, már a konvergálódott médiatechnológiát is felölelve, ebben a formában leginkább Európában használják, az észak-amerikai nyelvterületen elterjedtebb a kissé tágabb értelmű információs és kommunikációs technológiák (IKT), vagy angolul az Information and Communication Technologies (ICT) kifejezés [Sallai 2012].
4.1.1. Eszközkonvergencia
Az infokommunikáció fogalmához tartozó konvergenciát több szinten is értelmezhetjük.
Beszélhetünk egyfelől az eszközök konvergenciájáról, hiszen korábban dedikált eszközök dedikált feladatokat láttak el, sok esetben egy dedikált infrastruktúra segítségével. Ma viszont egyre több olyan eszközt használunk, amelyek képesek széles körű feladatok ellá-tására, akár különböző infrastruktúrák segítségét is igénybe véve.
Jó példa az eszközök konvergenciájára maga a számítógép, amely eredetileg pusztán egy számítástechnikai eszköz volt, amelyet komplex számítási feladatok helyben történő elvégzésére lehetett programozni, viszont a kommunikáció más számítógépekkel nem volt az elvárt funkcionalitások között. Mára azonban, az eszközök miniatürizációjával
PB KORREKTÚRAPÉLDÁNY
és a (vezeték nélküli) kommunikációs technológiák fejlődésével a számítógépek (laptopok, táblagépek) fejlett kommunikációs eszközökké alakultak. Egyfelől a hordozható számító-gépek iránti alapvető elvárás, hogy gyakorlatilag bárhol és bármikor képesek legyenek csatlakozni az internetre, és azon keresztül más számítógépekkel kommunikáljanak. Más-felől nemcsak a gépek közötti, hanem az emberek közötti kommunikációt is képesek köz-vetlenül biztosítani, legyen az szöveges üzenetek váltása (például e-mail-üzenetek küldése, bejegyzések és hozzászólások közzététele különböző közösségi alkalmazások felületein), audio- vagy videokommunikáció támogatása olyan alkalmazások segítségével, mint a Skype vagy a Facebook Messenger.
Egy másik jó példa az eszközök konvergenciájára a telefon. A Graham Bell által terve-zett eszköz eredetileg csak hangátvitelre volt hivatott. Egy mai okostelefon azonban, amely mindenki zsebében megtalálható, olyan komplex kommunikációs és számítástechnikai eszköz, amely egyszerre számítógép, fényképezőgép, zenelejátszó, óra, GPS, lépésszámláló, hőmérő, határidőnapló, diktafon, és még sok minden más.
4.1.2. Hálózati konvergencia
A konvergencia fogalmát a hálózatok szintjén is értelmezhetjük. Ennek megfelelően, míg korábban különböző szolgáltatásokat dedikált hálózatokon nyújtottak akár ugyanazok a szolgáltatók (például vezetékes hangátvitelt dedikált vezetékes telefonhálózaton, tv-szol-gáltatást dedikált kábeltévé-hálózaton, áramszoltv-szol-gáltatást az elektromos hálózaton), addig konvergencia esetén a különböző kommunikációs szolgáltatásokhoz transzparens módon férhetnek hozzá különböző hálózatokra csatlakozó és különböző kommunikációs eszkö-zökkel rendelkező felhasználók.
A hálózat felépítése és a hálózati konvergencia szemléltetésére a 4.1. ábra egy Skype-videohívás transzparens lebonyolítását mutatja be, különböző szolgáltatók különböző tí-pusú hozzáférési hálózataira csatlakozó különböző eszközei között. Az ábrán látható egyik felhasználó az otthoni számítógépén csatlakozik be az „A” szolgáltató vezetékes hozzá-férési hálózatába (például ADSL, lásd később), míg a másik felhasználó a mobiltelefonján futtatja a Skype alkalmazást, és a „B” szolgáltató mobil hozzáférési hálózatához (például 3G/LTE, lásd később) csatlakozik. A beszélgető felek által generált hang- és videofor-galom az „A” és a „B” szolgáltató aggregációs és gerinchálózatán keresztül halad, igénybe véve az „A” és a „B” szolgáltató közötti adatcserét célzó peering- vagy tranzitkapcsolatot1. Az egymással kommunikáló felhasználók egyáltalán nem fogják érzékelni, hogy egyikük egy réz érpáron, másikuk egy rádiós csatornán keresztül kommunikál, a felhasználói élmény nagyon hasonló lesz, függetlenül a háttérben levő hálózati infrastruktúrától.
1 Ezeket a hálózati fogalmakat (hozzáférési, aggregációs és gerinchálózat, peering- és tranzitkapcsolatok) a 4.2. alfejezet részletesen ismerteti.
KORREKTÚRAPÉLDÁNY PB
4.1. ábra
Egy Skype-videohívás lebonyolításának menete konvergens hálózatok esetén
Forrás: a szerző saját szerkesztése
A korábbi, dedikált hálózatokra alapuló, illetve az újabb, konvergens hálózatokra épülő kommunikációs modelleket gyakran spagetti és lasagne modellként emlegetik, az olasz tésztaételek tulajdonságaira utalva. A hagyományos modellben ugyanis a hosszú spaget-tikhez hasonlóan a különböző technológiák függőlegesen, egymás mellett helyezkednek el.
A dedikált PSTN (Public Switched Telephone Network, nyilvánosan kapcsolt telefonhálózat) -hálózaton például kizárólag vezetékes hangátvitel zajlott, az elektromos hálózaton pedig kizárólag áramszolgáltatás. Ezzel szemben a konvergens modellben a különböző szolgál-tatások vízszintesen helyezkednek el, mint a lasagne-tésztarétegek (4.2. ábra). Jellemző az, hogy a fizikai hozzáférés és az adatkapcsolati réteg teljesen transzparens marad a fel-használó számára, aki nem is érzékeli általában, hogy milyen kommunikációs interfészen keresztül milyen hálózatba csatlakozott be (lehet az egy 3G vagy 4G mobilhálózat, egy wifi- vagy egy Bluetooth-kapcsolat, amelyen keresztül kapcsolatba lép egy már a hálózatba csatlakoztatott másik eszközzel, átjátszóállomással).
PB KORREKTÚRAPÉLDÁNY
4.2. ábra
A spagetti és a lasagne modell
Forrás: a szerző saját szerkesztése
Ez persze leginkább a különböző vezeték nélküli és cellás mobilhálózatokba történő be-kapcsolódásnál van így, hiszen egy vezetékes hálózatra való csatlakozáshoz kell az adott vezeték fizikai csatlakoztatása az eszközünkhöz, ami egy tudatos, szándékos cselekedet eredménye. Ha azonban arra gondolunk, hogy a különböző vezetékes hozzáférési hálóza-tokat (lásd 4.2.1. szakasz) – legyen az egy otthoni xDSL-kapcsolat a vezetékes telefonhálózat felett, egy kábelnetes szélessávú internetszolgáltatás vagy egy optikai kapcsolat – kibővítjük egy wifi router segítségével, akkor az eszköznek már a vezetékes fizikai csatlakoztatása sem szükséges. A transzparencia teljes lehet tehát a felhasználó számára.
Ami közös viszont a spagetti és lasagne modellben, az az internetprotokoll (IP) hasz-nálata és az IP-csomagok által biztosított kommunikáció. Az internet architektúráját sokszor egy homokórához szokták hasonlítani, amelynek a szűk keresztmetszete az IP-protokoll a hálózati rétegben. Bármilyen alkalmazás is fusson a felsőbb rétegekben, az adatokat IP-csomagokba rendezi a kommunikációhoz, legyen az egy weboldal tartalma, egy videó képkockái vagy egy zeneszám hangjegyei. Ezzel párhuzamosan pedig bármilyen vezetékes vagy vezeték nélküli technológiával is csatlakoznánk az internethez, az adott technológia segítségével IP-csomagok átvitelét szükséges biztosítani.
Az egységesített IP-alapú hálózati réteg elrejti tehát a konvergens lasagne modellben a különböző fizikai és adatkapcsolati megoldásokat a felhasználók elől. Az IP-réteg fe-lett aztán található egy egységesített felügyeleti és szolgáltatási réteg, ezek fefe-lett pedig egységes hozzáférés a különböző tartalmakhoz és alkalmazásokhoz. Ugyanaz a tartalom és ugyanaz az alkalmazás elérhetővé válik tehát különböző fizikai hálózati infrastruktúrák felett, különböző kommunikációs eszközöket használva, teljesen transzparens módon a fel-használók számára.