A digitalizálás gazdasági és társadalmi hatásai

9.1.1. A digitalizáltság mértéke a gazdaságban

A McKinsey Global Institute a közelmúltban két tanulmányt tett közzé a digitalizálás nemzeti jövedelmet befolyásoló hatásairól: 2015 decemberében az USA, 2016 júniusában pedig az EU gazdaságát értékelték [Bughin et al. 2016]. Az általuk kidolgozott indikátor (MGI Industry Digitisation Index) alapján összességében azt állapították meg, hogy 2015–2016-ban az USA 18, az EU pedig csak 12%-ban használta ki a digitalizálás lehetőségeit.

Különösen tanulságos az egyes gazdasági ágazatok digitalizáltságának mértéke az EU15-ök, azaz az EU-hoz 2004 előtt csatlakozott országok adatai alapján. A 9.1. táblázat a McKinsey-tanulmány egyik táblázatának egyszerűsített változata, amely megerősíti min-dennapos tapasztalatainkat, miszerint a digitalizálás – az IKT-ágazat, azaz az IKT-termékek és -szolgáltatások előállítása és forgalmazása után, ahol a hatása magától értetődően erős – a médiaipart, a pénzügyi és biztosítási szektort, az üzleti szereplők egymás számára nyújtott szakmai szolgáltatásait, a nagykereskedelmet és a gyártóipart alakította át a legjobban.

Az is elég nyilvánvaló, hogy miért van a digitalizáltság mértékét tükröző lista végén a mezőgazdaság és az építőipar: ennek elsősorban nem is a végzett munka jellege az oka, hanem inkább az, hogy sok kis- és mikrovállalkozás működik ebben a két szektorban, és ezeknek sem igényük, sem tőkéjük nincs a modernizációra. Ez a fő oka például a kis-kereskedelem jelentős lemaradásának a nagykis-kereskedelemhez képest, ahogy annak is, hogy a személyi és helyi szolgáltatások a legfeljebb közepesen digitalizált ágazatok közé tartoznak.

Az okos város, illetve szűkebben az okos életvitel szempontjából a következő ágazatok digitalizáltságának van különös jelentősége, mert a lakosokat közvetlenebbül érintik:

• az erősen digitalizált ágazatok közül: média, pénzügy és biztosítás;

• a közepesen digitalizált ágazatok közül: közüzemek, kiskereskedelem, személyi és helyi szolgáltatások (beleértve a közlekedést is), kormányzás (közigazgatás és ügyintézés);

KORREKTÚRAPÉLDÁNY PB

• a gyengén digitalizált ágazatok közül: oktatás, egészségügy, szórakoztatás és sza-badidő, vendéglátás, ingatlanforgalmazás.

9.1. táblázat

A digitalizáltság mértéke az egyes ágazatokban

Szektor Átfogó digitalizáltság

Tőke Használat Munkaerő

Ráfordítások Eszközállomány Tranzakciók Interakciók Üzleti folyamatok Dolgozónkénti költségek Tőkeintenzitás növekedése Munkavégzés digitalizáltsága

IKT-termékek és -szolgáltatások Média

Pénzügy és biztosítás Szakmai szolgáltatások Nagykereskedelem Korszerű gyártás

Vegyszerek és gyógyszerek Közüzemek

Olaj- és gázipar Alapvető javak gyártása Bányászat

Ingatlan ●

Szállítás és raktározás ●

Kiskereskedelem ●

Személyi és helyi szolgáltatások

Kormányzás, közigazgatás ●

Oktatás ●

Egészségügy ●

Szórakoztatás és szabadidő ● Vendéglátás

Mezőgazdaság Építőipar

Viszonylag alacsony

szintű digitalizáltság

Viszonylag magas szintű digitalizáltság

● Digitális robbanás várható (egy viszonylag kevéssé digitalizált szektorban)

Forrás: a szerző szerkesztése [Bughin et al. 2016] európai Industry Digitisation Indexe alapján

PB KORREKTÚRAPÉLDÁNY

Az élhetőség, életvitel szempontjából kifejezetten hátrányos, hogy az egészségügy és az ok-tatás a hátul kullogók között van, de a személyi és helyi szolgálok-tatások jelenlegi pozíciója sem kielégítő.

9.1.2. A digitális gazdaság és társadalom fejlettsége

A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató – a Digital Economy and So-ciety Index, röviden DESI – szerint, amelyet az Európai Bizottság 2017. évi, a tagállamok digitális fejlettségéről szóló jelentése közöl [EC DG Connect 2017b], Magyar ország a 21.

helyen állt a 28 tagállam között 2016-ban (9.1. ábra); egy hellyel hátrébb, mint 2015-ben.

9.1. ábra

A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató (DESI) és komponensei, 2017.

Forrás: [EC DG Connect 2017b]

A DESI öt komponensét tekintve Magyar ország elég jól teljesít az úgynevezett összekap-csoltságban (connectivity): a nagy sebességű, szélessávú, vezetékes internet elérhetősége és használata az uniós átlag felett van, a nagy sebességű, szélessávú mobilinternet elérhe-tősége is jó, de a használata csak lassan terjed. A lakosság digitális készségei javuló ten-denciát mutatnak, de még mindig az európai átlag alatt vannak (vö. „humán tőke”). Annak ellenére, hogy az előző évekhez képest nőtt a közösségi médiát, az elektronikus számlázást és kereskedelmet, valamint a felhőalapú szolgáltatásokat használó vállalkozások száma (vö.

„internethasználat”), más tagállamokhoz képest a magyarországi üzleti szektor kevésbé használja ki a digitalizálás előnyeit, és elmarad az átlagtól (vö. „a digitális technológiák integráltsága”). Az elektronikus kormányzás (vö. „digitális közszolgáltatások”) terén a leg-rosszabb Magyar ország relatív helyzete: 2016-ban az utolsó előtti helyen volt a tagállamok között (Horvátország után, Románia előtt), három hellyel hátrébb, mint 2015-ben. Összes-ségében Magyar ország a gyengébben teljesítő országok közé tartozik.

Témánk szempontjából mind az öt terület meghatározó jelentőségű: alapvető az ösz-szekapcsoltság mértéke (a jó infrastruktúra), nagyon fontos, hogy a lakosság képes legyen a digitális eszközök használatára, és rendszeresen használja is az internetes alkalmazásokat,

KORREKTÚRAPÉLDÁNY PB

de csak akkor fogja használni, ha van miért, azaz ha számára mind az üzleti, mind az ál-lami szféra hasznos elektronikus szolgáltatásokat nyújt. Jelenlegi lemaradásunk természet-szerűleg gátolja az okos életvitelt segítő megoldások elterjedését és használatát.

9.1.3. A digitalizálás hatása a foglalkoztatásra

A digitalizálás jelentősen befolyásolja a foglalkoztatás alakulását, márpedig ha vala-kinek tartósan nincs munkája, jövedelme, akkor esélye sincs a normális életvitelre.

A 9.1. táblázatban említett hagyományos ágazatok közül, mint tudjuk, a médiaipar már szinte 100%-ban digitalizálva van, és a teljes digitalizálás felé halad a pénzügyi és biz-tosítási ágazat, a szakmai szolgáltatási szektor, a nagykereskedelem és a fejlett ipari gyártás is; az utóbbi három természetesen úgy, hogy közben fizikai szolgáltatásokat is végeznek, tárgyi javakat forgalmaznak, illetve állítanak elő. Azokat az ágazatokat, ame-lyeket a McKinsey-tanulmány szerint a közeljövőben gyökeresen át fog alakítani a már folyamatban lévő digitalizálás, egy fekete pötty jelöli a 9.1. táblázatban. Ezek nagy része közvetlenül érinti a lakosság életvitelét, nem csak a foglalkoztatás változásán keresztül.

Érdekes, hogy a személyi és helyi szolgáltatások erőteljesebb digitalizálása a McKinsey-tanulmány szerzői szerint nem várható a közeljövőben. Ennek fő okát abban látják, hogy ebben a szektorban zömmel kisvállalkozások működnek, amelyek a korábban említett okok miatt kevésbé nyitottak a digitalizálásra. Az idősebb korúak mindennapjait segítő okos alkalmazások szempontjából azonban ennek az ágazatnak nagy jelentősége van, és a di-gitalizálás sokat segíthet például az otthoni felügyeleti, egészségügyi, ápolási, gondozási feladatok szervezésében, illetve ellátásában.

Egy 2013-ban készült tanulmány [Frey–Osborne 2013], amely kifejezetten a fog-lalkoztatás jövőjét vizsgálja a számítógépesítés hatására, témánk szempontjából is fontos következtetésekre jut. A számítógépesítés a foglalkoztatottak 33%-át érinti kis, 19%-át közepes és 47%-át, azaz csaknem a felét nagy valószínűséggel. A tanulmány szerint az auto-matizálás nagy valószínűséggel, azaz egy-két évtizeden belül erőteljesen érinti a következő foglalkozási csoportokat: szállítás és anyagmozgatás (logisztika), termelés, irodai munka és közigazgatás, értékesítés, de még a szolgáltatási szektor nagy része is érintett lesz. Ugyan-akkor kis valószínűséggel, évtizedek múlva és Ugyan-akkor is csak részben éri el az automatizálás a magas kreativitást és társadalmi intelligenciát igénylő tevékenységeket. Bár a tanulmány az Egyesült Államok foglalkoztatási adataiból indult ki, a szerzők úgy vélik, hogy követ-keztetéseik érvényesek más fejlett gazdaságú országokra is.