Az elosztás mechanizmusa, a források jellege szerint

Az utolsó, hatodik aspektus melyet megemlítek, az az elosztás mechanizmusa. A támogatási rendszereket az elosztás mechanizmusának sokfélesége teszi egyedivé.

Hiszen e körben beszélhetünk arról, hogy a támogatás nyújtása történhet többek között:²²⁹

- adó decentralizálásával,

- formula alapján megosztandó pénzalapból, - teljes, részleges költségmegtérítés útján, - eseti döntéssel biztosított forrás révén,

politikai színezete, míg a feladatfinanszírozás esetében az egyes önkormányzatoknak nyújtott támogatásokban, mint például a stadionépítésre nyújtott közpénzek esetében.

229 BAHL, Roy W. –LINN, Johannes: Urban Public Finance in Developing Countries. New York, Oxford University Press, 1992.

- teljesítményhez kötött módon.

Tehát a kérdés az, hogy milyen forrásból és milyen technikával történjen a támogatás meghatározása. A kategóriák közötti különbség leginkább a kormányzati célok elérésének módjában ragadható meg. Hiszen a formák alkalmasak lehetnek a helyi források ösztönzésére, teljesítménynövelésre vagy épp maximális erőforrás-kihasználásra. Az adó decentralizálásáról akkor beszélhetünk, ha az adó képződés helye szerinti illetékes önkormányzat egy részét megkapja, azaz egy részének átengedésével valósul meg. Fontos megjegyezni, ahogyan Kassó Zsuzsanna²³⁰ is utal rá, az átengedett központi adók akkor tekinthetőek ilyennek, ha az adó szabályait központi szinten határozzák meg, és a helyi szintnek nincs saját hatásköre a részletek megállapítására.²³¹ A nemzetközi gyakorlatban tipikusan a személyi jövedelemadóból származó bevételt osztják így el. A formula alapján megosztandó pénzalapok alatt azt értjük, hogy bizonyos célra központi szinten elkülönítésre kerülnek források, – akár céladók formájában – és abból bizonyos formulák, számítási képletek útján kapnak forrásokat az önkormányzatok úgy, mint például lakosságszám, ellátottak száma, fenntartott hálózatok hossza alapján. A teljes vagy részleges költségmegtérítés a feladatellátás másik oldaláról közelíti meg a támogatást, vagyis a már elvégzett munka, ténylegesen kifizetett költségek után jár a támogatási összeg. Ez esetben vagy az egész költséget vagy annak egy részét fedezheti, de valamilyen formában arányban áll a valós kiadásokkal. Az ilyen támogatási formák éppen ezért leginkább utófinanszírozás formájában képzelhetőek el. A következő módszer lehet az eseti döntés útján biztosított támogatások köre, mely esetében nem beszélhetünk bonyolult képletekről és kiszámíthatóságról, mondhatni ad-hoc módon a központi kormányzat saját céljainak megfelelően osztja el a forrást. Itt legnagyobb szerepe a politikai kapcsolatoknak, érdekérvényesítő képességeknek lehet, bár létezik olyan formája, amikor előre kiadott szempontrendszer alapján mérlegelnek, de akkor is diszkrecionális marad a döntés. A teljesítményhez kötődő támogatási mechanizmusok a legkevésbé ismertek a nemzetközi és hazai gyakorlatban, s talán csak az utóbbi évtizedekben kezdenek ismertté válni, melynek talán legfontosabb oka, hogy a közszolgáltatások kapcsán a teljesítmény nagyon nehezen mérhető.²³² A támogatás összegét a kiadási szükséglet meghatározása, valamint a helyi forrásteremtő képesség figyelembevétele után határozzák meg, vagy valamilyen kombinált megoldásban összekötik az elvégzendő feladat, beruházás költségkalkulációjával.²³³

Mint láthattuk, számos aspektusból megközelíthetjük a kormányzati transzfereket, melyek kombinálhatóak egymással, sőt a gyakorlatban ezek jellemzően együtt

230 KASSÓ Zsuzsanna (2007): i.m., 19–45.

231 Fontos továbbá azt is megemlíteni, hogy egyes szakirodalmak a kormányzati transzferek speciális esetei közé sorolják az átengedett központi adókat, míg a legtöbb hazai szakirodalom külön kezeli őket lásd. FÖLDES Gábor (2005), SIMON István (2007), ZSUGYEL János (2009).

232 A teljesítménymérés nehézségéről lásd részletesen: HORVÁTH M. Tamás (2006), (2015) munkáit.

233 STEFFENSEN, Jesper – LARSEN, Henrik Fredborg: Conceptual Basis For Performance Based Grant System and Selected International Experiences. The Word Bank, Washington, 2005. 26–30.

játszanak fontos szerepet, ezzel megadva egy ország sajátos rendszerét. Az előzőekben felvázolt megoldások rendszerbe foglalt módon a 6. és 7. számú ábrán kerülnek bemutatásra. A nemzetközi és hazai szakirodalmak tanulmányozása során két komplex, eltérő tipizálás bemutatását tartom indokoltnak, mivel a legtöbb eltérő forma ezek módosított változata. Természetesen az általam felvázolt rendszer sem tiszta modell, hanem a leggyakrabban alkalmazott elnevezések, formák ötvözése saját szemléletmódommal.²³⁴ Mivel az egyes kategóriák külön-külön az előző pontokban tárgyalásra kerültek, így most az ábrák részletes elemzésére már nem kerül sor, a formák önmagukért beszélnek.

6. ábra A központi kormányzati támogatások osztályozása 1.

Forrás: Blöchlige, Hansjörg – King, David (2006) ábrája alapján a szerző saját szerkesztése²³⁵

234 Vö. KECSŐ Gábor: A helyi önkormányzatok pénzügyi jogi jogállása. A jogállást meghatározó jogintézmények modelljei a bevételi oldalon. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016. 252.

235 BLÖCHLIGE, Hansjörg – KING, David: Network on Fiscal Relations Across Levels of Government.

OECD Working Papper, 2006, 21.

Támogatások

Nem meghatározott célú

Kötelező

Általános célú támogatás Pályázati úton elnyerhető támogatás Döntésalapú

Meghatározott célú

Kötelező

A közfeladat egészét fedező A közfeladat csak

egy részét fedező

Döntésalapú

Fejlesztéci célú támogatás Folyó kiadásokat

támogató

7. ábra A központi kormányzati támogatások osztályozása 2.

Forrás: Sivák (2011), Steffensen (2010), Kassó (2007), Bergvall et al. (2006), Bailey (1999), OECD (2003) ábráinak felhasználásával a szerző saját szerkesztése A klasszifikáció ismertetése kapcsán megjegyezendő, hogy ismerete későbbiekben tárgyalandó magyarországi gyakorlat jellemzése szempontjából is fontos. Továbbá szükséges arra is felhívni a figyelmet, hogy az alcsoportok révén több tucat támogatási típus írható le, melyek nem szükségszerűen egyszerre vannak jelen egy adott ország