Az alapítói tőkejuttatás jellemzői

Az alapítói tőkejuttatás a gazdálkodó vagyonából az a rész, amely felett a tulajdonosok döntése következtében rendelkezhet. Három csoportba sorolható:

1. külső tőkeemelés,

2. tulajdonosi jogokat nem adó tőkeelemek, 3. nyereségági tőkeképzés.

Külső tőkeemelés egyik formája a készpénzes tőkejuttatás. Tartalma: a tulajdonosok az alaptőke, vagy a tőkeemelés összegét a vállalkozás bankszámlájára fizetik be. Apport (nem készpénzes tőkeemelés) történik, ha a tulajdonosok a vállalkozás vagyonát vala-milyen forgalomképes, készpénzen kívül bárvala-milyen más erőforrás átadásával növelik. A külső tőkeemelésről, vagy leszállításról a gazdasági társaság tulajdonosainak gyűlésén kell határozniuk, mégpedig minősített (legalább kétharmados) többséggel. A döntést és végrehajtását a cégbíróságon be kell jelenteni. A cégbíróságon be nem jegyzett tőkee-melés, vagy leszállítás semmis. Az éves beszámolóban a cégbíróságon bejegyzett alapí-tói tőkejuttatást, és leszállítást a D. Saját tőke (ST) főcsoport D.I. Jegyzett tőke (JT) cso-portjában kell nyilvántartani. A JT összege nem térhet el a cégbírósági nyilvántartásban lévőtől. Ezért ehhez a tőkeelemhez kapcsolódnak a vagyonon alapuló tulajdonosi jogok

65

(szavazati jog, osztalékhoz való jog). Értéke csak pozitív lehet. A gazdasági társaságok-ról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a tőkeegyesítő vállalkozások a tagjaiktól a saját részvényeiket, üzletrészüket visszavásárolják. A visszavásárolt saját tőke értékét a számviteli törvény alapján nem a tőke (források), hanem az erőforrások (eszközök) kö-zött kell nyilvántartani, de az éves beszámolóban a névértékét a saját tőkét csökkentő elemként is be kell mutatni. A tájékoztatási cél miatt ez a sor csak egy kiemelés a D.I.

Jegyzett tőkéből. Tényleges változást a részvény, üzletrész bevonásakor (tőkeleszállítás-kor) okoz. Addig nincs hatással a saját tőke értékére. A tájékoztatási kötelezettség oka:

az ilyen üzletrészhez nem tartoznak tulajdonosi jogok.

D.II. Jegyzett, be nem fizetett tőke (JBNFT) a tőkeegyesítő gazdasági társaságoknál for-dulhat elő. Alapja, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a tulajdonosok az alaptőkét késleltetve, a társasági szerződésben meghatározott ütemben bocsáthatják a társaság rendelkezésére. A vállalkozás cégbíróságon bejegyzett vagyona ezt az összeget is tartalmazza. Ha a tulajdonosok élnek a késleltetett befizetés lehetőségével, akkor a befizetésig a D.II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke mérlegcsoportot kell használni a vagyonelem nyilvántartására. A mérlegcsoport előjele csak negatív lehet, így a saját tőkét, és a vállalkozás vagyonát csökkenti. Az alapító okiratban vállalt kötelezettségük teljesítéséig a tagok a be nem fizetett vagyoni hozzájárulásuk után nem kaphatják meg a tulajdonosi jogokat.

Az alapítói tőkejuttatásnak vannak olyan elemei, amelyek nem jogosítanak osztalékra és szavazatra, mert a cégbíróságon nem jegyezhetők be, pedig nem visszterhes tőkejuttatá-sok (tulajdonosi jogokat nem adó saját tőkeelemek). Közülük csak a négy legfontosab-bat emelem ki. Az ázsió (a részvény kibocsátási ára és névértéke közti pozitív különb-ség). Az alapítók által átadott pénz, vagy egyéb eszköz, mely ugyan növeli a saját tőkét, de a tulajdonosok akaratából, vagy jogszabályok miatt nem jelenhet meg a jegyzett tő-kében. A jogszabály alapján véglegesen átvett, vagy átadott pénzeszközök. Végül az egyéb, a saját tőkén belül jogszabályok miatt szükséges tőkeátcsoportosítások. A mér-legben ezeket a vagyonelemeket a D.III. Tőketartalék (TT), vagy a D.V. Lekötött tarta-lék (LT) csoportok tartalmazzák. Mindkét mérlegcsoport értéke csak pozitív lehet¹⁸. A korlátolt felelősségű társaságoknál a gazdasági társaságokról szóló törvény lehetővé te-szi, hogy a működésből keletkezett veszteségek fedezetére a tagok számára pótbefizeté-si kötelezettséget írjon elő a társasági szerződés. A be-, és visszafizetés szabályait is itt kell meghatározni. Teljesítésének megtagadása ok lehet a tag kizárására. A pótbefizetés nem eredményez szavazati jogot, és osztalékot sem fizet utána a társaság. Visszafizetése csak akkor lehetséges, ha a társaság tőkehiánya megszűnt, tehát a hitelezők követelésé-nek veszélyeztetése nélkül lehet csökkenteni a saját vagyont. A szabályozás célja ezért

18 Kivéve, ha a vállalkozás a valós értékelés szabályait alkalmazza.

66

egyértelműen a hitelezők védelme. Helye a mérlegben nem is lehet máshol, mint a többi osztalékfizetési korlátot is tartalmazó D.V. Lekötött tartalék csoportban. Hasonló okok alapján kell az eredménytartalékból, vagy a tőketartalékból ide átsorolni a szövetkeze-teknél a fel nem osztható vagyon értékét, a más jogszabályok szerint, vagy a vállalkozás elhatározása alapján lekötött – kötelezettségek fedezetét adó, vagy a gazdálkodó saját céljait szolgáló – tartalékot (például fejlesztési tartalék), a fejlesztési támogatások össze-gének azt a részét, amelyet a szerződésben, megállapodásban rögzített feltételek nem teljesítése esetén vissza kell fizetni, a visszavásárolt saját részvények, üzletrészek könyv szerinti értékét, az alapítás-átszervezés, valamint a kísérleti fejlesztés könyv szerinti ér-tékét. Fejlesztési tartalék címén az adózás előtti nyereség 25 százalékát, maximum 500 millió forintot a következő üzleti évek fejlesztéseire, beruházásaira elkülöníthet a vállal-kozás. A képzés forrása (adózás előtti nyereség) miatt a döntéssel csökkenthető a fize-tendő társasági adó. A fejlesztési tartalék valójában előrehozott értékcsökkenés, mert a felhasználásával megvalósított eszköz üzembe helyezése után az évenként elszámolt terv szerinti értékcsökkenéssel arányosan minden évben növelni kell a társasági adó alapját.

A vállalkozás saját tőkéjét az üzleti évben elért eredménye is módosítja (nyereségági tőkeképzés). Az üzleti év nyeresége növeli, vesztesége, és/vagy az osztalékfizetés pedig csökkenti a mérlegfőcsoport összegét. Az osztalék nagyságáról a tulajdonosok az évi rendes közgyűlésen kötelesek dönteni. Ugyan a tulajdonosok joga és kötelessége ennek a döntésnek a meghozatala, de a hitelezők védelmében a gazdasági társaságokról szóló, és a számviteli törvény is korlátozza a kifizethető osztalék nagyságát. Nem lehet például osztalékot fizetni a még be nem fizetett jegyzett tőkére, a társaság tulajdonában lévő sa-ját részvényre, üzletrészre, a korlátolt felelősségű társaságoknál a pótbefizetésre, a rész-vénytársaságoknál az ázsióra, a fejlesztési tartalékra, a szövetkezeteknél a fel nem oszt-ható vagyonra. A társaságoknak az előző évek eredményeit a mérlegben a D.IV. Ered-ménytartalék (ET) csoportban kell összegyűjteniük. Itt kell kimutatni a vállalat saját (önellenőrzés), vagy költségvetési (pl. adóhatósági) ellenőrzése során feltárt nem lénye-ges hibák hatását is. Értéke pozitív, ha a vállalkozás gazdálkodásának eredménye az alapítástól eltelt teljes időszakban nyereség (nagyobb, mint nulla) volt, és a tu-lajdonosok nem tették rá a kezüket az összes nyereségre (∑osztalék<∑adózott eredmény). Az eredménytartalék negatív előjelének jelentése: a vállalkozás felhalmo-zott, összesített vesztesége. A felhalmozott veszteség az alaptőke leszállítását is szüksé-gessé teheti. A feltételeket – melyekből a hitelezők erős védelme olvasható ki – a PTK tartalmazza. Ha a társaság saját tőkéje két egymást követő üzleti évben kisebb a társasá-gi formára kötelezően előírt alaptőkénél, és a társaság tulajdonosai három hónapon belül nem gondoskodnak a szükséges tőkefeltöltésről, akkor a társaságnak át kell alakulnia az

67

alacsonyabb kötelező alaptőkével is működtethető gazdálkodóvá. Szintén a hitelezők védelmében, ha a társaság saját tőkéje a társaság alapító okiratában meghatározott összegnek, részvénytársaságnál a kétharmadára, korlátolt felelősségű társaságnál a felé-re csökken, akkor össze kell hívni a társaság legfőbb, tulajdonosokat képviselő szervét a szükséges intézkedések meghozatala érdekében. A látszat ellenére a második szabály a szigorúbb, mert nincs időkorlátja.

Az üzleti évben realizált eredmény az éves pénzügyi jelentés mérlegében a D.VII. Adó-zott eredmény (ADER) csoportban jelenik meg. Előjele lehet pozitív (nyereség) és ne-gatív (veszteség) is. Tartalma két szempontból is megragadható. Vagyoni szempontból nem más, mint a mérleg fordulónapján az eszközök és a források különbsége. Az év ele-jéhez viszonyítva kifejezi, hogy a vállalkozás milyen eredményesen használta a tevé-kenységének finanszírozására kapott vagyont. Több erőforrást állított elő (nyereség), vagy kevesebbet (veszteség) a kényszer, kötelem, (forrás), értékének változásnál.

Üzemgazdasági szempontból az ADER a gazdálkodó üzleti évben elszámolt bevételei-nek és ráfordításainak különbsége. Ebben a megközelítésben a ráfordításokat a lehető legtágabban kell értelmezni, mert magában foglalja a társasági adót is.

Jogszabályok is előírhatják a vállalkozások részére a saját tőke képzését, leszállítását, vagy átcsoportosítását. Vagyonváltozást vagy valamelyik tartósan használt erőforrás át-értékelése, vagy pénzeszközátvétel – ha az átvételt előíró (lehetővé tevő) jogszabály a saját tőkeképzést írja elő – okozhat. A több évig használt eszköz felértékelése akkor tör-ténhet meg, ha piaci értéke tartósan és lényegesen meghaladja a könyv szerinti értéket.

A tartós a változás, ha a múltban bizonyíthatóan, a jövőben pedig várhatóan meghaladja az egy évet. A lényegesség kritériumát a vállalkozás határozhatja meg. A piaci ár való-diságát külső, a vállalkozástól független szakértővel készítetett értékbecslővel, és könyvvizsgálói jóváhagyással kell bizonyítani. Az értékbecslést és a könyvvizsgálatot évente, az éves beszámoló készítésének részeként el kell végeztetni. Forgóeszközök kö-zül csak az értékpapírokat, és csak akkor szabad felértékelni, ha a vállalkozás számviteli politikájában a valós értékelés alkalmazása mellett döntött. A felértékelés összegét a tő-ke-alapú elszámolás módszerével kell nyilvántartani, tehát az eszközállomány növeke-dése mellett a saját tőke erre kialakított csoportját, a D.VI. Értékelési tartalékot (ÉT) kell változtatni. A feltételek megszűnése esetében az eszköz és az ÉT mérlegértékét is csökkenteni kell.

Az E. Céltartalék csoportban a vállalkozás az adózás előtti eredményből elkülönített összeget mutathat ki. Célja, olyan ráfordítások, kötelezettségek finanszírozása, melyek a következő években biztosan felmerülnek, de sem keletkezésük időpontja, sem pontos összege nem ismert. Legjellemzőbb példája a garanciális kötelezettség miatti céltarta-lék. Például az üzleti tapasztalatok szerint a vállalatnak az értékesített termékek 5-10

68

százalékát 2-3 éven belül garanciális kötelezettsége miatt térítés nélkül javítania, vagy cserélnie kell. Rontaná a gazdálkodásról bemutatott összkép valódiságát, megbízhatósá-gát, használhatósámegbízhatósá-gát, ha ezeket a költségeket a javítás (csere) évében számolnák le, hi-szen akkor az értékesítés időpontjában több, a javítás évében pedig kevesebb nyereséget mutatna ki a gazdasági társaság. Forrása szerint a céltartalék saját tőke, hiszen a D.VII.

Adózott eredményhez hasonlóan az üzleti év eredményének egy része. A felhasználás célja szerint külső forrás, mert költségeket, kötelezettségeket kell majd kifizetni belőle.

Nincs kapcsolata a tulajdonosokkal.