A rendszerszemléletű megközelítés heurisztikus értéke

A történelemben mindeddig azok a kísérletek, amelyek a jognak vagy kódex formában összegzésének axiomatikus rendszerként megszervezését célozták, szükségképpen ku-darcot vallottak. Az előbbiek során láthattuk, hogy nem a követett eljárás volt irreális, hanem a kitűzött cél maga. Zsarnoki akarat feltétlen érvényesítését célzó

abszolutiszti-Vö. a s z e r z ő t ő l 'A kódex mint rendszer (A kódex r e n d s z e r j e l l e g e és a x i o m a t i k u s felfogásának lehetetlen-sége)' Állam- és Jogtudomány X V I (1973) 2, k ü l ö n ö s e n 282. és köv. o.

kus rendszerekben (pl. JUSZTINIÁNUSZ, Rettegett IVÁN vagy Nagy FRIGYES törvényhozásá-ban), forradalmi jogújítások szélsőséges törvényességi illúziójában (pl. a francia forradalmi törvényhozásnak bírói szabotázs elleni védelmében), avagy puritán szektaközösségek-nek a bibliai parancsolatok evilági megvalósítására irányuló törekvésében (pl. a gyarma-ti időszakban Amerikába menekült vallási üldözöttek körében) történtek ugyan kísérle-tek egy rendszerként felfogott objektív normaösszesség axiomatikus szemléletű, szigo-rúan és formálisan deduktív alkalmazására, ezek azonban vagy nyilvánvaló csődhöz, vagy az adott közösségben is bomlasztó diszfunkcionalitáshoz, gyakorlatiatlan eredményhez vezettek. Történelmi általánosságú tapasztalatot tükröz ez a tétel: „semmi sem szakad távolabbra a ténylegesen fennállótól, mint egy zárt, racionális rendszer. Bizonyos feltéte-lek közt semmi sem tartalmaz több irracionális hajlamot, mint egy teljesen öntartalmú intellektualisztikus világkép." Az is lehetséges tehát - noha általában egy ellenkező fo-lyamatnak nagyobb a valószínűsége - , hogy khiliasztikus-eksztatikus elem nyomuljon előtérbe az intellektuális homlokzat megett.18

Mégis, ahogyan történelmileg kondicionált volt a jogrendszer felépítésének axioma-tikus formában történt megkísérlése, objektív tényezők, hatnak közre abban is, hogy noha e kísérlet irrealitása bebizonyult, a jogszabályi rendezésnek eszményített modellje válto-zatlanul egy axiomatikusként képzett rendszer legyen.19 Az elvszerűként felfogott, köz-ponti tervezésen, végrehajtáson és ellenőrzésen nyugvó társadalomszervezés szükségkép-pen egy gondolatilag előlegezett minta rendszeres kimunkálására és ilyenként realizálá-sára törekszik, és ezzel, a központi előrelátás és rendszeresség egyidejű követelményével strukturálisan és módszertanilag is leginkább egy z á r t r e n d s z e r szemlélet harmoni-zál. Ez a szemlélet az, ami a kontinentális jogi-jogalkalmazási ideológiának hagyomá-nyos jellemzője. Az angolszász fejlődésben, mint ismeretes, nem alakult ki a jog formális tételezésének, a hierarchizált jogforrási rendszernek Európában hagyományosuk merev és szigorú felfogása; a bírói jogfejlesztésnek, ennek eszközeként az eljárásjogi szemléletnek, s elsődleges és tulajdonképpeni jogforrásként a precedensek elismertségének társadalmi-jogi közege olyan empirikus, tartalmi, induktív, a konkrét esetre és ennek konkrét társadal-mi, politikai stb. vetületeire koncentrált jogszemléletet alakított ki, hogy némi túlzással elmondhatjuk: az angolszász bíró kezében a jog nem attól jog, hogy h o n n é t v e s z i , hanem hogy (újabb precedensjogot képező döntése alapjaként) m i v é t e s z i azt.20 18 Karl Mannheim Ideology and Utopia An Introduction to the Sociology of K n o w l e d g e [Ideologie und

Utopie, 19291 (London: Routledge 1954), 197. és köv. o.

19 Claus-Wilhelm Canaris Systemdenken und Systembegriff' in der Jurisprudenz entwickelt am Beispiel des deutschen Privatrechts (Berlin: Duncker & Humblot 1969); Joseph Raz The Concept of a Legal System (Oxford: Clarendon Press 1970); A. J. Csergancev 'Szisztemnoszty norm prava' in Szbornik ucsenüh trudov Szverdlovszkogo Juridicseszkogo Insztituta Xll (Szverdlovszk 1970), 63. és köv. o. Carlos E. Alchourrón &

Eugenio Bulygin Normative Systems (Wien & New York: Springer 1971); Eike von Savigny 'Zur Rolle der deduktiv-axiomatischen Methode in der Rechtswissenschaft' in Rechtstheorie Beiträge zur Grundlagen-diskussion, hrsg. Günther Jahr & Werner Maihofer (Frankfurt am Main: Klostermann 1971), 315. és köv. o.;

Niklas Luhmann Rechtssystem und Rechtsdogmatik (Stuttgart: Kohlhammer 1971); D. A. Kerimov Filo-szofszkie problemü prava (Moszkva: Müszl 1971), VI. fej. (Szisztéma v prave) stb.

20 A n d r é Tunc & Suzanne Tunc Le droit des États-Unis d'Amérique Source et techniques (Paris: Dalloz 1955); René David Les grands systèmes de droit contemporains (Paris: Dalloz 1964), IV. rész; továbbá a

Európában a fejlődés, mint szintén ismeretes, ellenkező irányú szemléletet eredményezett, mely formális alkalmazásában a jogot tételezettségének tényéből származtatja, s a jog e po-zitív gyökerű pozitivált jelenségként felfogásának egy az általánosból az esetire következ-tető, az előbbit az utóbbira valóban a l k a l m a z ó deduktív szemlélet, és ennek eszményi kereteként egy teljes, hézagtalan, axiomatikusan kiművelt normarendszer felel meg.

A jog rendszerként felfogása és/vagy megszervezése teljességre törekvéséből követ-kezik, hogy elvileg az elérhető legnagyobb zártság elérését célozzák, gyakorlatilag azon-ban legfeljebb a zártság és nyitottság valamiféle (konkrét formájáazon-ban s arányaiazon-ban a tár-sadalmi környezettől feltételezett) kompromisszuma jöhet csak létre. Kompromisszum, mert a rendszer egyfelől nyitott lesz, mivel az újként felmerülő vagy változást sürgető társadalmi-gazdasági imperatívuszoknak - legális formában vagy a joggyakorlati adap-táció tényszerű eszközeivel - szükségképpen helyt ad. Másfelől azonban megtartja zárt-ságát, mivel az elméleti modell (mely a dogmatikai kifejtéseknek is alapjául szolgál) változatlanul egy statikus, zárt rendszer lesz, s - mivel a rendszer külső mozgásai után változatlanul bezárul - az, ami e relatív nyitottságban a rendszerbe kívülről behatol, nem idegen test lesz, hanem épp a rendszerbe integráltan, az elvileg azonos rendszer eleme-ként szerveződik majd meg. Ez az elméleti modell persze csak nagyban-egészben találhat követésre, s csupán egy bizonyos pontig állhat fenn. Mindenesetre a jogfejlődés közis-mert ténye, hogy új, sőt - utóbb kiderülően - bomlasztó elemeket a jogrendszer nagymér-tékben integrálhat; egymásra rakodásukban ugyanakkor a változási folyamatok egy pon-ton túl szükségképp minőségi küszöbhöz kell érkezzenek, melynek átlépése a rendszer széttörésével, felbomlásával jár. Bizonyos alapvető elvek megtartása mellett, folyamatos adaptációval azonban lehetséges egy rendszer nagymérvű átalakítása, amint ezt legin-kább tisztán a klasszikus liberáikapitalista polgári kódexeknek a monopolkapitalizmus szükségleteihez döntően jogalkalmazási eszközökkel megvalósított adaptálása mutatja.21

A zártság és nyitottság kompromisszuma, dialektikus egységű szerepjátszása bizonyos jogalkotástechnikai megoldásoknak a tételes jog rendszerébe építése révén válik

lehet-ségessé. Bizonyos szabad mozgási-értelmezési tér természetszerűleg magából a fogalmi kifejezésbői-rögzítésből mint legfeljebb a különös szintjéig hatoló, minden esetben be-soroló általánossággal jellemzett kifejezésből is adódik, ezek hatását azonban e sajáto-san jogalkotástechnikai megoldások hallatlanul felfokozzák. Számos ilyen megoldás is-meretes a különféle jogrendszerekben; elégséges talán, ha néhány számunkra is ismert legjelentősebbre utalunk. Ilyen mindenekelőtt a jogszabályi bevezetés, mely olyan nor-matív módon rögzített értékelő tartalmat kapcsol a jogszabály egyéb részeinek norma-tartalmához, amely elvileg ez utóbbiakkal egyenlően normatív erejű, következésképp ezekkel egyenrangúan alkalmazandó.22 Ilyenek továbbá a jogszabályokban tudatosan

jelen szerzőtől 'A » J o g f o r r á s és jogalkotás« p r o b l e m a t i k á j á h o z ' Jogtudományi Közlöny XXV ( 1 9 7 0 ) 9, 503. és köv. o.

21 Henri Lévy-Bruhl 'Tensions et conflits au sein d ' u n même système j u r i d i q u e ' Cahiers internationaux de Sociologie XXX (1961), 35. és köv. o.

22 Vö. a j e l e n szerzőtől ' A p r e a m b u l u m o k p r o b l é m á j a és a j o g a l k o t á s i gyakorlat' Állam- és Jogtudomány X i l l ( 1 9 7 0 ) 2, különösen 2 8 9 . és köv. o.

alkalmazott különféle általánosságú tételek, amelyek tartalmilag egymáshoz kapcsolód-nak, részletrendezésig hatoló lebontást azonban csak részben nyernek, s így másik részük-ben a gyakorlat számára csupán általánosságként megmaradó elvek formájában jelent-keznek. És végül ilyen a joghézagok kitöltésének lehetőségéről, módjáról és irányáról történő intézményes gondoskodás is, mely eszközjellegű szerepjátszásának társadalmi feltételeitől függően folyamatos teljessé tevője, sőt kritikai korrektívuma is lehet a kérdé-ses jogrendszernek.23

Konstrukciójának újszerűségénél fogva e megoldások közül számunkra figyelmet leg-inkább a szocialista kodifikáció újdonsága, a típusként megragadott s rendezett magatartás vagy viszony szocialista tartalmiságának alapelvként megfogalmazása érdemel. Az a meg-oldás, mely a részletszabályozás rendszerében a rendezés átfogó elvi keretét képező néhány á l t a l á n o s tétel megfogalmazásával lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak arra, hogy egy részleteiben egyébként releváns jogtétel alkalmazását mellőzze, és más tétel(ek) alapján döntsön. A joggal visszaélés tilalmának megfordításaként az alanyi jogoknak a r e n -d e l t e t é s s z e r ű j o g g y a k o r l á s hoz kapcsolásával a szocialista polgári törvénykönyvek például egy konkretizálást csupán a jogalkalmazási folyamatban nyerő m o z -g é k o n y értékeléssel relativizálták a különös esetekre szabott jo-gkövetkezményeket. Az tehát, ami az általános tétel szerint atipikusnak minősül, egy k ü l ö n rend alkotója lesz, mely megoldást is a t i p i k u s a n, a kérdéses általános tétel alapján nyer. A büntető tör-vénykönyvekben pedig az atipikus elkülönítése oly módon történik meg, hogy a jogalkotó a bűntett fennállását és/vagy büntetés kiszabását a kódexben a különös szintjén meghatá-rozott tényállásszerűség elemein túl a konkrét cselekmény konkrét t á r s a d a l o m r a v e s z é l y e s s é g éhez kapcsolja. És ha a cselekmény ilyen tulajdonságot nem mutat fel, ismét atipikus megoldás jön, a tipikus tartalmi körét meghatározó általános tétel(ek) alap-ján.24

Azonban a mindeddig elmondottaktól (vagyis ténylegesen rendszerszerű megszerve-zésétől vagy legalább ilyenként kezelésének ideologikus-manipulatív szükségétől) füg-getlenül a jognak van olyan vonatkozása is, amelyben lényeges fenntartásokhoz kötve bár, de statikus és zárt rendszernek fogják fel - tekintet n é l k ü l arra, vajon a társadalmi-jogi hagyomány és gyakorlat hat-e ilyen irányban, vagy sem. Az információelméleti, a

kibernetikai, azaz a par excellence rendszerszemléletű megközelítésekre gondolok, me-lyek tudatosítják ugyan és konstrukcióikban formalizált kifejezést is adnak ama ténynek, hogy a jog rendszere sem statikusnak, sem zártnak nem tekinthető - saját módszertani posztulátumaik érvényesítése érdekében mindazonáltal arra kényszerülnek, hogy törté-nelmi dinamikáját s nyitottságát elismerve, adott időmetszetekre vetítetten a jogot m é g i s statikus és zárt rendszerek egymásra következő sorozataként fogják fel. Csupán zárójelek közt elfogadott, tudatosítottan nem tényleges vonás ez a statikusság és zártság, mégis minden informatikai-kibernetikai feldolgozás ennek feltevésével (és meg nem

engedésé-23 A jelen szerzőtől ' K o d i f i k á c i ó - j o g h é z a g - analógia' Állam- és Jogtudomány XII (1969) 3, 566. és köv.

o.; Aleksander Peczenik 'Doctrinal Study of Law and Science' Österreichische Zeitschrift für öffentliches Recht XVII (1972) 1 - 2 , különösen 138. és köv. o.

24 Vö. a j e l e n szerzőtől ' A jog funkciója és a kodifikáció' Jogtudományi Közlöny XXVIII (1973) 12, külö-nösen 676. és köv. o.

vei) kaphat csak értelmet, elvi vagy gyakorlati jelentőséget. Akár a döntést előkészítő konkrét információbázis kialakításáról, akár magának a döntésnek komputerizált végre-hajtásáról van szó, feltételeznünk kell, hogy az ily módon nyert vagy betáplált in-put-ok elégségesek és alkalmasak a megfelelő out-put egyértelmű meghatározására. Ennyiben a konkrét művelet végrehajtásának előfeltételeként kell a jogi rendszereket is az adott relá-cióban statikusként s zártként felfognunk. Ezt példázza egyébként az, hogy noha az an-golszász s a kontinentális jogalkalmazás ideológiája és modellje hagyományosultan el-lentétes szemléletű, az elvileg induktive hasznosítandó precedensanyag s a deduktive alkalmazandó törvényanyag informatikai-kibernetikai feldolgozása a kialakított konst-rukciókban döntő, lényegi különbséget nem mutat.

A jog gyakorlatában problémátlan evidenciájúaknak tűnnek ezek az elvek, amik ugyan-akkor természetüket illetően igen vitatottak, s elméleti felfogásukban így számottevő jelentőségei hordoznak. Az axiomatika a jogban is testet öltő olyan

alapkövetelményei-ről van szó, mint a k o n z i s z t e n c i a , mely a jog nyelvén azt jelenti, hogy a rendszer-ben egy magatartás csak X vagy nem-X minősítést nyerhet, azaz nem fordulhat elő, hogy azonos magatartás azonos rendszerben egyidejűleg jogszerűként és jogszerűtlenként ér-tékelt legyen; a k a t e g o r i c i t á s , mely a jogban azt jelenti, hogy egymást tagadó ál-talános elvek nem foglalhatnak rendszerében helyet; vagy a t e l j e s s é g , mely annak követelményét jelenti, hogy a rendszerhez tartozó bármely magatartás normatív minősí-tése a jogrendszer tételeiből deduktive levezethető legyen. E ponton különösen figye-lemre érdemes, hogy akadnak axiomatikus szándékú kísérletek, melyek a jogot a rend-szer keretein túllépve is per definitionem teljesnek tekintik, a határok átlépéséért azon-ban mesterséges elméleti konstrukciók önkényes felvételével fizetnek. Egyfelől azt állítják, hogy bármely magatartást a rendszerhez tartozó normák normative minősítenek, másfelől azonban egy általános záró norma posztul áltságát tételezik fel, mely a nem kötelezett, megengedett vagy tiltott magatartásokat a „normative közömbös" minősítésével ruház-ná fel.25 A rendszer teljessége azonban csak rendszeren b e l ü l i lehet, s hogy mi minősül rendszeren belülinek, azt csupán a rendszerben foglalt általános és különös tételek dog-matikai elemzése (joghézag pozitivisztikus értelemben), és/vagy a rendszer iránt támasz-tott tartalmi követelmények figyelembevétele (joghézag szociologisztikus értelemben) döntheti el. Az tehát, ami a rendszerhez nem tartozik, a rendszer által semmiképp nem minősített: egyszerűen k í v íi 1 áll - túl azon a körön, amelyben a rendszer válaszol, amelyre az vonatkozik.

Ezek a módszertani elvek ugyanakkor, mint fentebb láttuk, nem valóságosak a jog gyakorlati, dinamikus és részben nyitott rendszerében. Mégis, mint szintén láttuk, szá-mos jogrendszerben általános eszményül szolgálnak, egyes területeken pedig (mint pél-dául a büntetőjogban, ahol garanciális okokból a formális törvényesség követelménye hallatlanul felfokozottan lép előtérbe) szükségképp a lehető legkövetkezetesebb

megva-25 A m a d e o Conte Saggio sulla completezza degli ordinamenti giuridici (Torino: Giappichelli 1962) 79. és köv. o.; Jerzy Wróblewski ' S y s t e m of Norms and Legal System' Rivista internazionale di filosofia del diritto X L I X (1972) 2, 231. és köv. o.

lósításukra törekszenek. Tulajdonképpeni természetüket illetően sok hasonlóságot mu-tatnak az általános jogelvekkel, melyek részben megvalósult, részben és egyszersmind megvalósítandó tartalmi követelményeket tükröznek.26 Ezek a módszertani elvek ugyan-akkor tételesen nem rögzítettek, lényegében a racionális jogalkalmazó és jogértelmező az, akinek vélelmeznie kell őket.27

4. Összefoglalás

Bizonyos fokú formális racionalitás minden tudatos, tervezett, akart, ellenőrzött társadal-mi befolyásolás sine qua non előfeltétele. A jogfejlődésben a jog formális racionalizálása az elérendő célhoz vezető eszközmagatartás önállósult céllá tételével: a jog magatartási normaként objektiválásával kezdődött el. A formális racionalitás a jog egészét átható elv-vé a polgári fejlődésben, a jog kiszámíthatóvá tétele társadalmi-gazdasági igényének születésével lett. A racionalizmusban az egyetemes matematizmus, a természetjogban az axiomatikus irányzat leágazásaként jött létre a jog mint szabályok rendszerré szervezett halmaza: ez volt az a forma, ami a feudális abszolutizmusok bürokratikus igényének s a jogbiztonság és előreláthatóság iránti burzsoá szükségleteknek a leginkább megfelelt.

A jog deduktív, axiomatikus rendszerként felfogása e történelmi partikularitás adek-vát kifejeződése, mely a maga fiktivitásában, csupán igényként létezésében is ama társa-dalmi éppígyléthez tartozott, amely ezt ilyenként kitermelte. A szabadversenyes kapita-lizmus monopolisztikussá alakulásával ez a racionalitás, ez a kodifikációs és törvényes-ségi felfogás volt az, ami felborult, hogy helyét egy újnak, egy a megváltozott társadalmi éppígylétnek megfelelőnek átengedje.

A jog azonban mindig és minden körülmények közt gyakorlati rendszer; rendszersze-rűségének tulajdonképpeni lényegét, meghatározóit - amik rendszerkénti létezése társa-dalmiságában rejlenek - semmiféle formális rekonstrukció nem tárhatja fel. Statikus, zárt, csupán deduktív, axiomatikus vagy axiomatizálható rendszernek ezért - a komputerizálás érdekében statikussága és zártsága feltevése, de meg nem engedése esetét kivéve - nem tekinthetjük e rendszereket.

26 Szabó Imre A szocialista jog (Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó 1963), 65. és köv. o.

27 Leszek Nowak Próba metodologicznej charakterystyki prawoznawstwa (Poznan 1968).