A jogalkalmazásnak a jogalkotás általi legalábbis elvi kötöttsége általánosságban vitán felül állónak tűnik, ezzel szemben a jogalkotáson és a jogalkotás által közvetített ténye-zőkön túlmenő, a jogalkalmazásra közvetlenül ható, azt közvetlenül érintő és alakító kötöttségek az elméleti vizsgálódás számára már kevésbé nyilvánvalóként jelentkeznek.
A normativista, a különböző formákban megjelenő pozitivista megközelítések szükség-képpen - már csak módszertani tisztaságuk megőrzése érdekében is - többnyire tagadják vagy figyelmen kívül hagyják a jogalkalmazás nem jogi jellegű meghatározottságát, és könnyen belátható, hogy egy ilyen külső, a jogalkotás szigorúan körülírható körén kívül jelentkező meghatározottság eleme egy formális, a jogi mozgásfolyamatok egyik oldalá-nak a másikból való dedukálhatósága maradéktalan bizonyítását és az e folyamatok axiomatizálását célzó logikai megközelítés összetevőjéül sem szolgálhat.
A jogalkalmazás k ö z v e t l e n t á r s a d a l m i s á g ának és a megelőző jogalkotás-tól független kötöttségének felismerése elsőként rendszerint a jogalkalmazó evilágiságá-ra, személyiségére és egyéniségére való valóságos rádöbbenés során jut kifejeződésre. „A bírák emberek" - állapítja meg Les opinions de Jérôme Coignard című művében tömören
ANATOLE FRANCE - , és ezzel már rámutat valami lényegesre - arra, hogy a bírónak is „van társadalmi felfogása, világnézete; vall és utál valamit, lelkesedik valamiért és üdvözül valamiben, és lelkileg szembehelyezkedik énjének ellentétjével";24 tehát neki is van sa-ját egyediségéhez tapadó, többé vagy kevésbé csak rá jellemző karaktere. Sőt, lényegileg
hasonló szinten mozog, s szociológiai színezetű megfogalmazása ellenére végül is in-kább a pszichológiai tényezőknél reked meg az az Egyesült Államok bírói állományára vonatkoztatott kijelentés is, amely szerint „bíráink azok közül nyernek kiválasztást, akik sikereseknek tekinthetők ügyvédi tevékenységükben, s ez általában a nagytulajdonosok érdekeinek szolgálatát jelenti. Egy ilyen tapasztalat pedig legalábbis inkább fogékonnyá teszi bíróságainkat a nagytulajdonosok, semmint a kereskedelmi hálózatban és a gyárak-ban dolgozó alkalmazottak igényei iránt."25
A jogalkalmazó emberi arculatának a jogalkalmazás külső kötöttségével összefüggés-ben történő felismerése azonban végső soron nem jelent többet vagy mást, mint a
jogal-lam- és Jogtudomány XIII [ 19701 1 , 1 9 . o.), avagy a k ü l ö n b ö z ő polgári legfelsőbb bíróságoknak a tör-vények alkotmányossága ellenőrzésére irányuló gyakorlatát, m e l y b e n a konfliktusfeloldás a tisztán po-litikai szerepjátszás mellett nem ritkán csak ürügyként vagy e l v i lehetőségként szolgál.
24 Baumgarten, 14. o.
25 Morris R. Cohen Law and the Social Order Essays in Legal Philosophy (New York 1933), 149. o.
kalmazás folyamatának és eredményének a belső kötöttség, a jogalkotás általi meghatá-rozottság mellett vagy ellenére is bizonyos sajátos értékű személyes teljesítményként, egyéni műként posztul ál ását. A jogalkalmazásban rejlő pszichikai tényezők szerepének elismerése ugyan önmagában is a társadalmiság mozzanatának feltárása irányában hat, ugyanakkor nem teszi lehetővé e társadalmiságnak a maga teljes valóságában történő kibontását. Különösen a jogi realista vagy ahhoz közelítő szemléletmód körében ismere-tesek olyan megközelítések, amelyek már sokkal egyértelműbben látni engedik a bírói döntésalkotási folyamat természetes közegének társadalmiságát, e közeget és ennek tár-sadalmiságát azonban ugyanakkor még mindig a bíró, a döntés alanya mint szubjektum szemszögéből, ennek személyes, a szubjektum sajátosságaiban részesedő környezeteként határozzák meg. A jogi realista mozgalomnak az előzó' pontban már idézett skandináviai képviselője szerint így - képletesen kifejezve - az igazságszolgáltatás nem más, mint
„eredő az erők olyan parallelogrammájában, amelyben fő összetevőként a formális s a materiális jogtudat jelenik meg",26 s ezt a gondolatot az ismert ausztrál-amerikai jogtu-dós is hasonlóképpen fogalmazza meg. „Az ítélet - írja27 - egy olyan diskurzus összetett és célszerű egységét képezi, amely szimbolikus módon magában foglal mind bizonyos tényhelyzeteket, mind pedig korábbi olyan bírói diskurzusokat, amelyek a bírónak az előtte f e k v ő ügy saját nézőpontjából szemlélt összefüggéseiben kialakított társadalmi-érzelmi céljára utalással nyertek kiválasztást."
A jogalkalmazás ugyanis alapjában minden feltételével és tényezőjével, a jogalkal-mazó személyével és személyes vonásaival együtt a társadalomban vele és általa is zajló társadalmi-politikai mozgásfolyamatok részeseként jelenik meg. Személyében a jogal-kalmazó „csupán egy a sok bürokratikus struktúrában működő állami alkalmazott közül, akik bizonyos állami szolgálatokat teljesítenek, és általában ugyanabban a politikai fo-lyamatban vesznek részt, mint közalkalmazott társaik".28 Így ha az az érzékletes kifeje-zés, amelynek megfelelően „a bíróságok a jogrend katalizátorai",29 rá is világít a jogal-kalmazó szerveknek és tevékenységüknek mind az általában vett társadalmi, mind pedig a jogi mozgásfolyamatokban játszott szerepére, a kifejezés mégis torzított, s így félreve-zető' marad, mert a katalizátorok, mint ismeretes, nem vesznek részt az általuk előhívott és kiváltott folyamatokban, a bíróságok ellenben a konfliktusfeloldás révén nemcsak meg-határozott folyamatok elindítóit, hanem potenciális hatásuknak köszönhetően egyszer-smind különböző kívülről érkező hatások tárgyait és szenvedő alanyait, jelentőségteljes politikai-jogi mozgások színterét és konfliktusos lecsapódási pontját is képezik. A jogal-kalmazás társadalmiságának ez a közvetlensége így a szóban forgó társadalmiságot a dolgok természetéből fakadóan magában a jogalkalmazás termékében, a jogalkalmazói aktusban is objektiválja, aminek következtében a bírói döntés az amerikai elméleti
meg-26 Ross, 139. o.
27 Julius S t o n e Law and the Social Sciences in the Second Half Century (Minneapolis: University of Minne-sota P r e s s 1966), 63. o.
28 Martin S h a p i r o 'Political Jurisprudence' Kentucky Law Journal 52 (1964), 297. o.
29 Alois T r o l l e r The Law and Order An Introduction to Thinking about the N a t u r e of Law ( L e y d e n : Sijlhoff 1969), 8 9 . o.
közelítés számára is csak mint „társadalmi meghatározottságok produktuma és társadal-mi következmények indexe" jelenhetik meg.30
A jogalkalmazási folyamat társadalmi meghatározottsága a MARxista elmélet számára kézenfekvő tényt képez. E meghatározottság elismerésének és hangsúlyozásának irányá-ba hatott már eleve a MARXÍZITIUS klasszikusainak a jogról és a társadalmi jelenségek és folyamatok általános meghatározottságáról kialakított felfogása,3 1 és e meghatározott-ság (és ennek egyik jelentőségteljes elemeként a politikai kötöttség) a MARxista szocioló-giai irodalomban is ennek megfelelő, a jogalkalmazási folyamatoknak a politikai, a poli-tikai rendszer funkcionálására jellemző mozgásfolyamatok egyik összetevőjeként való tárgyalásában megnyilvánuló kifejeződést nyert.3 2
A megelőző pontban már elemeztük a jogalkotás és jogalkalmazás közötti kapcsola-tok kérdését. Nos, ha most ismét emlékezetünkbe idézzük a jognak az ellentétes érdekek egymáshoz viszonyítására és a társadalmi konfliktusok feloldására irányuló alapfunkci-óját, valamint azt a körülményt, hogy „a jogszabály az általános és az egyéni érdekek összeegyeztetését, s annak mikéntjét csak elvont-általános alakban határozhatja meg; a jogalkalmazási gyakorlatra hárul az a feladat, hogy egyes ügyekben mérlegelje, értékelje
és mintegy rangsorolja az ütköző érdekeket",33 akkor ismét a jogalkalmazási folyamat és a jogalkotás által közvetített kötöttségen túlmenő, attól részben független meghatáro-zottságának állításához érkezünk el - ahhoz az állításhoz tehát, amelynek leginkább megalapozott kifejtését éppen a MARxista szociológia adja.
Egy a statisztikai módszer felhasználását is magában foglaló konkrét empirikus vizs-gálódás során például beigazolódott azon kutatási feltevés helyessége, amely szerint „az igazságügyi szervezetben kifejezésre jutó büntetőpolitika értékelésének és a bírákban lecsapódó társadalmi állásfoglalásnak megfelelően egyes bűncselekménykategóriák vagy bűncselekménytípusok a büntetéskiszabásban is megjelenő súlyosabb vagy enyhébb megítélés alá esnek",3 4 azaz lényegében az a tétel nyert igazolást, amelynek megfelelően a jogalkalmazási folyamat alakulását a jogalkotás nézőpontjából másodlagos, a jogalko-tástól legfeljebb csak kevéssé vagy közvetve f ü g g ő társadalmi tényezők is jelentős mér-tékben befolyásolhatják. Ezek a tényezők közvetlen hatásaikat tekintve a jogtudatban csapódnak le, annak közvetítésével érvényesülnek a jogalkalmazási folyamatban, s így, ha kifejezésében a konkrét történelmi feltételek által befolyásoknak, érdemét illetően mégis igaznak kell elfogadnunk azt a megállapítást, amelynek megfelelően „az ügy egyes kö-rülményeinek, de még inkább ezek »összességének« megértése és értékelése közvetlen összefüggésben van a bírák öntudatában meggyökerezett elképzelésekkel, politikai és erkölcsi nézetekkel, mindazzal, amit jogtudatnak hívunk, és ami minden lépésnél
mély-10 Felix S. Cohen The Legal Conscience (New Haven: Yale University Press 1960), 70. o.
31 Vö. pl. Engels A munkásosztály helyzete Angliában ( B u d a p e s t 1954), 3 2 1 - 3 2 3 . o.; M a r x - E n g e l s A német ideológia (Budapest 1952), 115. o.; Marx A Tőke I, 4. k i a d . (Budapest 1961), 233. o. és III, 3. kiad. ( B u -dapest 1961), 1 0 8 - 1 1 0 . o.
32 Vö. pl. Kulcsár Kálmán 'A politikai elem a bírói és az államigazgatási j o g a l k a l m a z á s b a n ' in Jubileumi ta-nulmányok II ( P é c s 1967), 204. és köv. o.
33 Szabó Imre Társadalom és jog (Budapest: A k a d é m i a i K i a d ó 1964), 115. o. [Korunk tudománya).
34 Kulcsár Kálmán és H o ó z István ' A büntetéskiszabásról' Jogtudományi Közlöny X X I I (1968) 10, 4 9 1 . o.
séges befolyást gyakorol a bíráknak, ügyészeknek és a vizsgálatot folytató közegeknek mint »társadalmuk« tagjainak, mint egyik vagy másik társadalmi osztály tagjainak, gya-korlati jogászi tevékenységére".35 A fentiekből azonban egyúttal az is következik, hogy azok a társadalmi tényezők, amelyek a jogtudat szűrőjén áthatolva a jogalkalmazási fo-lyamatban hatást kifejtve megjelennek, nem csupán ad hoc jellegű, kizárólag az adott ügyben érvényesülő konkrét eseti tényezőkként szerepelnek, hanem a jogalkalmazás tár-sadalmiságát meghatározó, ugyanakkor a jogalkalmazás körén formailag kívül eső ele-mek olyan halmazaiként, amelyek az általánosság jegyeit is magukon viselik, s így, mint ilyenek, a további jogalkalmazás irányában követelményekként érvényesítve jelentkez-hetnek. „Ha jogi gyakorlatunkban - szögezi le például a szocialista jogelmélet36 - egy meghatározott ítélkezési, jogalkalmazási osztálypolitikáról szólunk, s ilyennek egyes időszakokra szóló konkrét követelményét állítjuk fel, ez nem önkényes célkitűzés, ha-nem lényegére nézve a társadalmi fejlődés általános és konkrét törvényszerűségeiből le-vont olyan következtetés, amely arra irányul, hogy jogi tevékenységünkkel a történeti folyamatot, a szocializmus építésében adódó és objektíve meghatározott feladatokat tu-datos tevékenységgel segítsük elő."
A szociológiai megközelítés számára a jogalkalmazás kettős kötöttsége ily módon nyilvánvaló tényként jelenik meg. E k e t t ő s k ö t ö t t s é g azonban nem csupán és nem kizárólagosan a valóságos gyakorlat tényeiben, a társadalmi folyamatként felfogott jog-alkalmazás szociológiai valóságában testesül meg, hanem a jogalkalmazó szervek rend-szerének gyakran többé vagy kevésbé nyílt formában rögzített hierarchikus és funkcionális kötöttségeiben is, hiszen a MARxista szociológiának az államelmélet oldaláról egyaránt megerősített álláspontja szerint magából „az államhatalom végső egységéből követke-zik, hogy a szervezeti különállás ellenére is befolyásolják a jogalkalmazást azok az álla-mi és az államot irányító pártmegnyilvánulások, amelyek az adott társadalálla-mi-történeti szituáció értékelését akár általános politikai irányvonalként, akár pedig szűkebb jogpo-litikai irányelvként fejezik ki".37
A jogalkalmazás e társadalmi közegét s e közeg összetevőiként a jogalkalmazásra ható tényezők funkciója mindenekelőtt abban áll, hogy segítsék a döntést igénylő esel egye-disége és a lehetséges s kellő döntési mintaként szolgáló norma különössége közötti közvetítést, az egyediben rejlő általános mozzanatoknak a normára, a különösben lehet-ségesen foglalt egyedi mozzanatoknak pedig a konkrét esetre történő kölcsönös vonat-koztatását - tehát azt, hogy e művelet irányát, kereteit és tartalmát (lehetségességét és célrairányultságát) ismételten megszabják, és ezáltal a jogalkalmazást alkalmazás-jelle-gében is alkotássá, formai meghatározottságában is újólag tartalmivá tegyék. Egyes fel-fogások ugyan erőteljesen hangsúlyozzák, hogy „a jogászi értékelés immanens a jogban és nem valami olyan transzcendentálisként jelenik meg, amely felé a jognak saját célja-ként irányulnia kellene. A jog nem keresi az igazságosságot és nem irányul annak
megva-35 A. J. V i s i n s z k i j A perbeli bizonyítás a szovjet jogban (Budapest 1952), 177. o.
36 Szabó Szocialista jogelmélet..., 275. o.
37 Kulcsár K á l m á n ' A szituáció jelentősége a jogalkalmazás folyamatában' Alkun- és Jogtudomány XI (1968) 4, 563. o.
lósítására, minthogy már önmagában is pozitív igazságosságot testesít meg és ugyanez igaz minden más jogászi érték tekintetében egyaránt",38 ezzel egyidejűleg azonban egy a dogmatikai nézőponton túlmutató szociológiai megközelítés fényében aligha minő-sülhetne bizonyíthatónak az a tétel, amely a gyakorlati alkalmazásában és megvalósulá-sában szemlélt jog minden minőségének kizárólag a jogalkotás általi közvetítettségére és meghatározottságára következtetne. A jogalkalmazási folyamat kettős kötöttségének elméleti felfogása természetszerűleg nem az előbb idézett álláspont igazságát, hanem csupán ennek kizárólagosságát, korlátlan érvényesülését tagadja. A jog ugyanis tartalmi-lag szintén a jogalkotás általi formális kötöttség révén nyer meghatározást - s így a fenti tétel valóban igazolást nyer - , e tartalmi meghatározás azonban - éppen mert egy formá-lis kötöttség közvetítésével jelenik meg - maga is számos ponton formáformá-lis kategóriákban megragadottá és közvetítetté, s ily módon többé vagy kevésbé szükségszerűen egészé-ben formálissá válhat. Ezzel egyidejűleg viszont a jogalkalmazási folyamat társadalmi folyamatként való önálló és sajátos meghatározottsága révén megjelenik az alkalmazásá-ban szemlélt jog kizárólag tartalmi, a jog specifikus módon létrehozott követelményrend-szerének szintjén nem kötelező és nem formalizált, s így a formális kategóriákban történő rögzítéstől és közvetítéstől egyaránt mentesülő meghatározottsága, mely az előbbihez képest másodlagos, ugyanakkor azonban a jogalkalmazás társadalmi összefüggéseit te-kintve meghatározó fontosságú, a társadalmiság közvetlenségét biztosító járulékos kö-töttségként szerepel.
Mindez azt jelenti, hogy a társadalom tudatos irányításának igényével a MARxista el-méletnek egy a döntési modellen, a normán túlmenően is kötelező elem, a politikai és más társadalmilag meghatározott elvárások többé-kevésbé nyílt formában kifejeződő és érvényesülést igénylő jelenlétével is számolnia kell. „A jogalkalmazás számára - mint ez ismeretes39 - azoknak a körülményeknek j ó része, amelyek cselekvésének szituációját jelentik, már értékelve, többé-kevésbé kötelező jelleggel fejeződnek ki." Nos, e szituá-ció-elemeknek értékelése és meghatározása, amint erre már a legújabb kutatások rámutat-nak,40 sajátos módon formalizáltan is megtörténhet, ez azonban egyfelől dogmatikai ér-telemben jogi formalizáitságot semmiképpen sem jelent, másfelől pedig semmiképpen sem nyer olyan hangsúlyt, elvi vagy gyakorlati jelentőséget, mint e tényezők tényleges, a jog valóságos és közvetlen társadalmiságának kibontakoztatásában és aktuálissá téte-lében játszott szerepe.
; Carlos C o s s i o ' P h e n o m e n o l o g y of the Decision' in Latin-American Legal Philosophy (Cambridge, Mas-sachusetts: Harvard University Press 1948), 3 7 5 - 3 7 6 . o.
1 Kulcsár, 5 5 9 . o.
1 Vö. pl. Kulcsár, 569. o.