A feltámadás kérdésének politikai vetülete

Az utolsó szakaszban, miután Ciacco végleg eldőlt, az Utazó és vezetője figyelme a  feltámadás kérdésére irányul (→ 94–111). A helyzet maga kínálja, hogy a kérdés felmerüljön, ahogy Ciacco a többi vak közé zuhan a sárba. A kérdés helyénvalóságát az egyes karakterek közszereplésének és egyéni viselkedésének különbsége is kikényszeríti, ahogy maga az ének szintén a személyes vétkek és a társadalmi bűnök között létesít kapcsolatot.

Minden tett, ami a Pokol egy darabját realizálja, maga is pokoli, tehát ítélet alatt áll. A politikára ez pedig különösen érvényes, mert egy egész közösséget dönthet romba, a helyreállítás minden reménye nélkül. Az Utazó ennek fényében teszi föl kérdését, amely a bűnösök ítéletet követő szenvedésére vonatkozik. A testi teljesség az ítélettel jár együtt, mert ennek helyreállítása Isten szuverén tette (1Kor 15,22). Romolhatatlanságuk egyben szenvedésük fokozására is szolgál, mivel nem inkonzisztens testek többé, hanem a  büntetésre teljességükben helyreállított testek.

„A gonoszok büntetése, miképpen a választottak dicsősége nagyobb lesz az ítélet után, mint előtte.

Mivel a  szeretet hozzáadódik a  magasabb teremtményhez, hogy növelje a  választottak dicsőségét, ekképpen minden, mi alávaló a teremtményben, a pokolba űzetik vissza, hogy növelje az átkozottak nyomorúságát.” (Aquinói Szent Tamás, ST III Suppl. q. 74 a. 9)

Érdemes felfigyelni rá, hogy az ítéletet jelző angyali trombitaszó valódi ellentéte Kerberos fülsiketítő hangjának:

az előbbi az égi kiválasztásra hív el, a másik a sárba való örök visszahullásra. A feltámadás és a végítélet kérdése az emberi politika történeti sorsának egyik lehetséges értelmeként jelenik meg, amennyiben minden elkövetett bűn végső számadása része ennek a történetnek.

Hiszen az ítélet legfőbb motívuma és lényege az igazságosság. Isten azért ítél, mert igazságos. Az ítéletben tehát az isteni igazságosság nyilvánul meg. Az igazságosság pedig az állam kormányzásának legfőbb és nélkülözhetetlen politikai erénye. Cicero Az állam című munkájában így ír: „[…] nem csupán a feltételezés hamis, hogy jogtalanság nélkül az állam kormányozható, hanem inkább az a színtiszta igazság, hogy nem lehet kormányozni az államot a legmagasabb mértékű igazságosság nélkül” (Cic De re pub II 44 70).

Rövid bibliográfia

Maisano (2011).

Mazzotta (2014).

Kleinhenz (1975).

VI. ÉNEK | ÉRTELMEZÉS

115

CANTO VII |

VII. ÉNEK

BERÉNYI MÁRK

Bevezetés

Plutos a 6. kör őrzője, ahol a fösvények és a tékozlók bűnhődnek. Vergilius magyarázatot ad az Utazónak fortuna (a szerencse) javainak értékéről, és hogy fortuna miképp szolgálja az isteni gondviselést. Az Utazó és vezetője ezt követően az ötödik körbe száll alá egy csatorna mentén, mely a Styx mocsarába torkoll: utóbbiban a haragosak és a restek merülnek alá.

Felosztás

1–15. Dante találkozása Plutosszal.

16–60. A fösvények és a tékozlók, valamint bűnhődésük bemutatása.

61–96. Vergilius elmélkedése fortuna természetéről.

97–129. A haragosok és a restek, valamint bűnhődésük bemutatása.

130. Zárójelenet: érkezés Dis városához.

116

1. «Pape Satàn, pape Satàn aleppe!», cominciò Pluto con la voce chioccia;

e quel savio gentil, che tutto seppe, 4. disse per confortarmi: «Non ti noccia

la tua paura; ché, poder ch’elli abbia, non ci torrà lo scender questa roccia».

7. Poi si rivolse a quella ‘nfiata labbia, e disse: «Taci, maladetto lupo!

consuma dentro te con la tua rabbia.

10. Non è sanza cagion l’andare al cupo:

vuolsi ne l’alto, là dove Michele fé la vendetta del superbo strupo».

13. Quali dal vento le gonfiate vele caggiono avvolte, poi che l’alber fiacca, tal cadde a terra la fiera crudele.

16. Così scendemmo ne la quarta lacca, pigliando più de la dolente ripa che ‘l mal de l’universo tutto insacca.

19. Ahi giustizia di Dio! tante chi stipa nove travaglie e pene quant’ io viddi?

e perché nostra colpa sì ne scipa?

„Pape Satàn Pape Satàn aleppe!” – kezdte Plutos rekedtes hangon;

és az előzékeny bölcs, aki mindent megértett, hogy megnyugtasson, így szólt: „Ne tartóztasson fel a félelmed; hiszen minden hatalma ellenére

nem fog meggátolni minket abban, hogy leereszkedjünk ezen a sziklán.”

Majd odafordult ahhoz a felfújt pofájúhoz, és azt mondta: „Hallgass, átkozott farkas!

Hogy emésztene fel a dühöd!

Nem ok nélkül megyünk a sötétségbe:

így akarják a magasban, ott, ahol Mihály megbosszulta a gőgös lázadást.”

Ahogyan a széltől dagadó vitorlák

egy csomóban roskadnak össze, miután az árbóc eltörött, úgy zuhant a földre a vadállat.

Így hát lementünk a negyedik körbe,

egyre mélyebbre ereszkedve a fájdalmas partoldalon, mely a világmindenség összes bűnét magába gyűjti.

Ó, isteni igazság! Ki más halmozna fel ennyi

soha nem látott szenvedést és büntetést, mint amennyit én láttam?

És bűnünk miért gyötör minket ennyire?

1. Pape Satàn Pape Satàn aleppe: a Plutos által rekedtes hangon kiejtett mondat a Komédia egyik legtalányo-sabb mondata, jelentését tekintve nem rendelkezünk semmiféle szerzői magyarázattal. A filológia – több év-századnyi kutatás eredményeképp és egyetlen interpretációt sem kizárva – napjainkban két értelmezést tekint leginkább valószerűnek: „Ó, Sátán, ó, Sátán Isten!”, illetve „Ez a Sátán kapuja, ez a Sátán kapuja. Állj meg!”.

8. Hallgass, átkozott farkas: az, hogy a költő farkasnak nevezi Plutost, a szörny külső jegyeiről is elárul valamit, de visszautal az I. énekben megjelenő nőstényfarkasra, amely a Firenzét sújtó kapzsiságot is jelképezi (→ I 49). A VII. énekben a bűnösök egyik csoportja éppen a fösvénység, vagyis szintén az anyagi javakhoz való eltorzult viszony miatt bűnhődik.

11. így akarják a magasban: a Charónt és Minóst meghátrálásra kényszerítő felszólítás (→ III 94–96; V 22–24) ismétlődik meg újra, ezúttal Plutosra szabva. Vergilius Mihály arkangyalra hivatkozik, aki a mennyek-ben egykoron legyőzte az olyan, Istennek engedelmeskedni nem akaró, lázadó angyalokat, mint amilyennek itt Plutos is mutatkozik.

19–21. Ki más halmozna fel […]: a kérdés retorikai, de kifejez valamilyen együttérzést a szenvedők iránt (→ 36), főképpen pedig jelzi az isteni igazságossággal kapcsolatos problémákat és dilemmákat, melyek a maguk élességében később a Sas énekeiben fognak felmerülni (→ Par XIX–XX; XIX 70–78).

25. Itt több embert láttam, mint bárhol máshol: a sor arra utalhat, hogy a negyedik körben büntetett bűnök gyakoribbak az előzőeknél. Az itt bűnhődők a negyedik kör két átellenes félkörében helyezkednek el, ami kifejezi, hogy két ellentétes, de azonos gyökerű bűn elkövetői. Mellkasukkal hatalmas súlyokat görgetnek oda-vissza a saját térfelükön. Amikor a kör felezővonalánál összetalálkoznak, bűneiket felhánytorgatják egy-másnak. A fösvények azt kérik számon a tékozlókon, hogy azok életükben miért szórták a pénzt, míg a tékozlók azt hánytorgatják fel a fösvényeknek, hogy azok életükben folyton kuporgattak. Az eredetiben megfigyelhetjük a [k] hangok torlódását, ahogyan ez a bűnhődő lelkek ütközését szemléletesen anticipáló hullámok ütközé-sénél is észlelhető volt: Percoteansi incontro (→ 28). Ernesto Giacomo Parodi stilisztikai szempontból érdekes

VII. ÉNEK | 1–21.

117

jelenségre hívja fel a figyelmünket az eredeti dantei szövegben a 28., illetve a 30. sorvégek alkotta rímpár ese-tében: pur lì – burli. Itt egy mozaikrímmel találkozunk, amely igen ritka a Komédiában, ám jelen énekben az említetten kívül még egyszer talákozni fogunk eggyel. A teljes szövegkorpuszban alig néhány helyen fordul elő ilyen: → XXVIII 123 (O me – chiome); → XXX 87 (non ci ha – oncia); → Pur XVII 55 (ne la – vela); → Pur XIX 34 (almen tre – ventre); → Pur XX 4 (per li – piacerli); → Pur XXIV 133 (sol tre – poltre); → Par V 122 (dì dì – annidi); → Par XI 13 (ne lo – candelo) (Parodi – Folena 1957: 268–269).

36. […] amikor már-már megszakadt a szívem: az Utazó megindultságot érez a szenvedők láttán. Kérdé-séből megtudjuk, hogy a bűnösök két csoportja térben úgy különül el egymástól, hogy tőle balra és jobbra he-lyezkednek el, s hogy a bal keze felől esőknek tonzúrájuk van. A tonzúrások a fösvények, az ellentétes oldalon pedig a tékozlók görgetik terhüket.

38. kik ők, és hogy mind papok voltak-e: Vergilius hosszasan válaszol a korábban feltett kérdésre, ám nem