A Farinatával folytatott párbeszéd második része, Farinata jóslata, az időkúp

Figyelemre méltó, hogy miképpen maga a szöveg is hangsúlyosan mondja, az előbbit magában foglaló szélesebb epizód pontosan ott folytatódik, ahol abbamaradt (Farinata „ott folytatta, ahol abbahagyta”; 76), mintha Cavalcante története egy kiterjedés nélküli láthatatlan résbe ékelődne. E narratív fogás is a két figura, a politikai szenvedélytől fűtött, szoborszerű Farinata és az apai fájdalmába merülő, siránkozó Cavalcante ellentétét domborítja ki. A Farinata-epizód e második része veszít a drámai erőből, s elsősorban információkat közöl Dante későbbi száműzetéséről, illetve a Montaperti melletti csatáról és annak következményeiről. Ugyancsak itt kapjuk meg azt az információt, mely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük Cavalcante kérdését.

A tüzes sírok lakóinak büntetéséhez ugyanis hozzátartozik sajátos episztemológiai helyzetük, mely meghatározza, miről lehet tudomásuk, és miről nem. Farinata meg tudja jósolni Dante jövőbeli száműzetését (→ 79–81), miközben Cavalcante nem tud arról, hogy az adott pillanatban Guido él-e. Az epikureusok egy időkúpban élnek: látják a jövőt és a múltat, de a jelen el van zárva előlük.

A legtöbb kommentár felveti a kérdést, hogy ez valóban csupán az epikureusokat sújtja-e, vagy a kárhozottak szélesebb körét, esetleg az összes kárhozottat. A kérdést logikai értelemben a költemény különböző helyein előforduló következetlenségek indokolják. Nem lehet azonban eltekinteni attól a ténytől, hogy az utazó éppen Farinatát faggatja efelől („előre látják, amit az idő magával hoz”, de a jelent nem; → 97–99), s hogy éppen Farinata fejtegeti: ez a helyzet olyan, mint a távollátóké (→ 100–101). Indokolt tehát úgy állást foglalni, hogy elsősorban az epikureusok jellemzőjéről van szó.

Hasznos azt is emlékezetünkbe idézni, hogy a jövőbe látás képességét Theiresias alakjában már az antik hagyomány összekötötte a jelen látására való képtelenséggel. A vakság mintegy külső, plasztikus kifejeződése annak, hogy a látnok nem ismerheti meg a jelent. Úgy tűnik, hogy – mint Theiresias mítosza is sugallja – ez utóbbi hiányosság a  jóstehetség rendkívüli adományának kompenzálása. Danténál azonban nem ez az összefüggés számít. A hatodik kör epikureusai nem vakságukkal bűnhődnek jövőbe látásukért, hanem a jövőbe látást és a  jelen nem ismeretét egyaránt magába foglaló episztemológiai helyzetükkel bűnhődnek a  lélek halhatatlanságának tagadása miatt. A contrapasso logikája magát a szóban forgó episztemológiai helyzetet köti össze az eretnekség bűnével.

Tegyük hozzá: ez a logika nem is az aktuális szituáció leírásában válik láthatóvá, hanem akkor, amikor Dante a maga kivételes költői érzékével végső határáig tágítja az epikureusok megismerési problémáját:

[…] tudásunk

örökre megszűnik attól kezdve, amint bezárul a jövő kapuja.

(Pok X 106–108)

X. ÉNEK | ÉRTELMEZÉS

A helyzet végső konzekvenciáit tehát a történelem vége foglalja magában, amikor az utolsó ítélettel „bezárul a jövő”, s értelmét veszti a jövőbe látás. Ettől kezdve már csak az örök jelen létezik, s az epikureusoknak nincs mit megismerniük. A tudás világosságának elvesztésével lelkük mintha meghalt volna, pontosan úgy, ahogyan tanításuk szerint a test halálával meghal a lélek.

Végezetül érdemes elgondolkodnunk azon, hogy az epikureusok helyzete objektív értelemben tágabb problémát foglal magában, mint amit a költő átláthatott. A jövő ismerete és a jelen megismerése között ugyanis valóban létezik egy sajátos aszimmetrikus összefüggés, melyet a történelmi megismerés tanulmányozása tár fel. A történelem episztemológiájában széleskörűen elfogadott tétel, hogy a történeti megismerés posztumusz jellegű. A jelenről ezért nem alkotható tökéletes ismeret, ahogyan Cavalcante sem látja a maga jelenét. Minden jelen a maga jövője felől ismerhető meg, amikor az a jövő bekövetkezett.

Rövid bibliográfia

Auerbach (1985).

Auerbach (1953).

De Sanctis (1936 [1869]).

Getto (1964).

168

CANTO XI |

XI. ÉNEK

KELEMEN JÁNOS – NAGY JÓZSEF

Bevezetés

Mielőtt a Pokol hetedik körébe szállnának alá, tehát még a hatodik körben, az Utazó és vezetője II. Anasztáz pápa sírjánál állnak. Vergilius ismerteti Dantéval a Pokol morális rendjét és topográfiáját, majd elosztja az Utazó kételyeit: elmagyarázza, hogy a mértéktelenek miért találhatók Dis városán kívül, s hogy az uzsora miért tekintendő Istennel szembeni erőszaknak

Felosztás

1–9. Megállás II. Anasztáz pápa sírjánál, a sírfelirat.

10–66. A Pokol általános leírása és a Pokolban büntetett bűnök felosztása.

67–93. A mértéktelenség bűnei.

94–115. Az uzsora.

* A parafrázis szerzője: Nagy József.

A kommentár szerzője: Kelemen János.

1. In su l’estremità d’un’alta ripa

che facevan gran pietre rotte in cerchio, venimmo sopra più crudele stipa;

4. e quivi, per l’orribile soperchio del puzzo che ‘l profondo abisso gitta, ci raccostammo, in dietro, ad un coperchio 7. d’un grand’ avello, ov’ io vidi una scritta

che dicea: ‘Anastasio papa guardo, lo qual trasse Fotin de la via dritta’.

10. «Lo nostro scender conviene esser tardo, sì che s’ausi un poco in prima il senso al tristo fiato; e poi no i fia riguardo».

13. Così ‘l maestro; e io «Alcun compenso», dissi lui, «trova che ‘l tempo non passi perduto». Ed elli: «Vedi ch’a ciò penso».

16. «Figliuol mio, dentro da cotesti sassi», cominciò poi a dir, «son tre cerchietti di grado in grado, come que’ che lassi.

19. Tutti son pien di spirti maladetti;

ma perché poi ti basti pur la vista, intendi come e perché son costretti.

Egy meredek fal szegélyén,

mely kör alakban elrendezett kőtöredékekből állt, jutottunk el egy még kegyetlenebb tömeg fölé;

és itt, a borzasztóan nagy

bűz miatt, melyet a mély szakadék ontott, egy nagy sírfedél mögé álltunk,

melyen az alábbi feliratot láttam:

„Anasztáz pápát őrzöm,

akit Photinus térített le az egyenes útról”.

„Alászállásunkat jobb késleltetni,

hogy kicsit hozzászokjunk e borzalmas kipárolgáshoz, és aztán már ne is vegyük észre.”

Ezt mondta a mester; mire én: „Valamit találj ki addig – mondtam neki –, hogy az idő ne vesszen kárba!”

És ő: „Pontosan erre gondolok én is.

Fiam, e sziklák által közrefogva –

kezdte mondani – olyan három kisebb kör van, mely lépcsőzetesen szűkül, amilyeneket magam mögött

hagytam.

E körök mind tele vannak elkárhozott lelkekkel;

de hogy ezek látványa is elég legyen számodra, értsd meg, hogyan és miért kényszerülnek az ottlétre!

3. tömeg: tömegen feltehetőleg a hetedik (de egyúttal talán a további két körben) bűnhődő lelkek sokasága