KELEMEN JÁNOS
4. A Farinatával folytatott párbeszéd második része, Farinata jóslata, az időkúp
Figyelemre méltó, hogy miképpen maga a szöveg is hangsúlyosan mondja, az előbbit magában foglaló szélesebb epizód pontosan ott folytatódik, ahol abbamaradt (Farinata „ott folytatta, ahol abbahagyta”; 76), mintha Cavalcante története egy kiterjedés nélküli láthatatlan résbe ékelődne. E narratív fogás is a két figura, a politikai szenvedélytől fűtött, szoborszerű Farinata és az apai fájdalmába merülő, siránkozó Cavalcante ellentétét domborítja ki. A Farinata-epizód e második része veszít a drámai erőből, s elsősorban információkat közöl Dante későbbi száműzetéséről, illetve a Montaperti melletti csatáról és annak következményeiről. Ugyancsak itt kapjuk meg azt az információt, mely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük Cavalcante kérdését.
A tüzes sírok lakóinak büntetéséhez ugyanis hozzátartozik sajátos episztemológiai helyzetük, mely meghatározza, miről lehet tudomásuk, és miről nem. Farinata meg tudja jósolni Dante jövőbeli száműzetését (→ 79–81), miközben Cavalcante nem tud arról, hogy az adott pillanatban Guido él-e. Az epikureusok egy időkúpban élnek: látják a jövőt és a múltat, de a jelen el van zárva előlük.
A legtöbb kommentár felveti a kérdést, hogy ez valóban csupán az epikureusokat sújtja-e, vagy a kárhozottak szélesebb körét, esetleg az összes kárhozottat. A kérdést logikai értelemben a költemény különböző helyein előforduló következetlenségek indokolják. Nem lehet azonban eltekinteni attól a ténytől, hogy az utazó éppen Farinatát faggatja efelől („előre látják, amit az idő magával hoz”, de a jelent nem; → 97–99), s hogy éppen Farinata fejtegeti: ez a helyzet olyan, mint a távollátóké (→ 100–101). Indokolt tehát úgy állást foglalni, hogy elsősorban az epikureusok jellemzőjéről van szó.
Hasznos azt is emlékezetünkbe idézni, hogy a jövőbe látás képességét Theiresias alakjában már az antik hagyomány összekötötte a jelen látására való képtelenséggel. A vakság mintegy külső, plasztikus kifejeződése annak, hogy a látnok nem ismerheti meg a jelent. Úgy tűnik, hogy – mint Theiresias mítosza is sugallja – ez utóbbi hiányosság a jóstehetség rendkívüli adományának kompenzálása. Danténál azonban nem ez az összefüggés számít. A hatodik kör epikureusai nem vakságukkal bűnhődnek jövőbe látásukért, hanem a jövőbe látást és a jelen nem ismeretét egyaránt magába foglaló episztemológiai helyzetükkel bűnhődnek a lélek halhatatlanságának tagadása miatt. A contrapasso logikája magát a szóban forgó episztemológiai helyzetet köti össze az eretnekség bűnével.
Tegyük hozzá: ez a logika nem is az aktuális szituáció leírásában válik láthatóvá, hanem akkor, amikor Dante a maga kivételes költői érzékével végső határáig tágítja az epikureusok megismerési problémáját:
[…] tudásunk
örökre megszűnik attól kezdve, amint bezárul a jövő kapuja.
(Pok X 106–108)
X. ÉNEK | ÉRTELMEZÉS
A helyzet végső konzekvenciáit tehát a történelem vége foglalja magában, amikor az utolsó ítélettel „bezárul a jövő”, s értelmét veszti a jövőbe látás. Ettől kezdve már csak az örök jelen létezik, s az epikureusoknak nincs mit megismerniük. A tudás világosságának elvesztésével lelkük mintha meghalt volna, pontosan úgy, ahogyan tanításuk szerint a test halálával meghal a lélek.
Végezetül érdemes elgondolkodnunk azon, hogy az epikureusok helyzete objektív értelemben tágabb problémát foglal magában, mint amit a költő átláthatott. A jövő ismerete és a jelen megismerése között ugyanis valóban létezik egy sajátos aszimmetrikus összefüggés, melyet a történelmi megismerés tanulmányozása tár fel. A történelem episztemológiájában széleskörűen elfogadott tétel, hogy a történeti megismerés posztumusz jellegű. A jelenről ezért nem alkotható tökéletes ismeret, ahogyan Cavalcante sem látja a maga jelenét. Minden jelen a maga jövője felől ismerhető meg, amikor az a jövő bekövetkezett.
Rövid bibliográfia
Auerbach (1985).
Auerbach (1953).
De Sanctis (1936 [1869]).
Getto (1964).
168
CANTO XI |
XI. ÉNEK
KELEMEN JÁNOS – NAGY JÓZSEF
*Bevezetés
Mielőtt a Pokol hetedik körébe szállnának alá, tehát még a hatodik körben, az Utazó és vezetője II. Anasztáz pápa sírjánál állnak. Vergilius ismerteti Dantéval a Pokol morális rendjét és topográfiáját, majd elosztja az Utazó kételyeit: elmagyarázza, hogy a mértéktelenek miért találhatók Dis városán kívül, s hogy az uzsora miért tekintendő Istennel szembeni erőszaknak
Felosztás
1–9. Megállás II. Anasztáz pápa sírjánál, a sírfelirat.
10–66. A Pokol általános leírása és a Pokolban büntetett bűnök felosztása.
67–93. A mértéktelenség bűnei.
94–115. Az uzsora.
* A parafrázis szerzője: Nagy József.
A kommentár szerzője: Kelemen János.
1. In su l’estremità d’un’alta ripa
che facevan gran pietre rotte in cerchio, venimmo sopra più crudele stipa;
4. e quivi, per l’orribile soperchio del puzzo che ‘l profondo abisso gitta, ci raccostammo, in dietro, ad un coperchio 7. d’un grand’ avello, ov’ io vidi una scritta
che dicea: ‘Anastasio papa guardo, lo qual trasse Fotin de la via dritta’.
10. «Lo nostro scender conviene esser tardo, sì che s’ausi un poco in prima il senso al tristo fiato; e poi no i fia riguardo».
13. Così ‘l maestro; e io «Alcun compenso», dissi lui, «trova che ‘l tempo non passi perduto». Ed elli: «Vedi ch’a ciò penso».
16. «Figliuol mio, dentro da cotesti sassi», cominciò poi a dir, «son tre cerchietti di grado in grado, come que’ che lassi.
19. Tutti son pien di spirti maladetti;
ma perché poi ti basti pur la vista, intendi come e perché son costretti.
Egy meredek fal szegélyén,
mely kör alakban elrendezett kőtöredékekből állt, jutottunk el egy még kegyetlenebb tömeg fölé;
és itt, a borzasztóan nagy
bűz miatt, melyet a mély szakadék ontott, egy nagy sírfedél mögé álltunk,
melyen az alábbi feliratot láttam:
„Anasztáz pápát őrzöm,
akit Photinus térített le az egyenes útról”.
„Alászállásunkat jobb késleltetni,
hogy kicsit hozzászokjunk e borzalmas kipárolgáshoz, és aztán már ne is vegyük észre.”
Ezt mondta a mester; mire én: „Valamit találj ki addig – mondtam neki –, hogy az idő ne vesszen kárba!”
És ő: „Pontosan erre gondolok én is.
Fiam, e sziklák által közrefogva –
kezdte mondani – olyan három kisebb kör van, mely lépcsőzetesen szűkül, amilyeneket magam mögött
hagytam.
E körök mind tele vannak elkárhozott lelkekkel;
de hogy ezek látványa is elég legyen számodra, értsd meg, hogyan és miért kényszerülnek az ottlétre!
3. tömeg: tömegen feltehetőleg a hetedik (de egyúttal talán a további két körben) bűnhődő lelkek sokasága