MÁTYUS NORBERT – NAGY JÓZSEF *
96. nem lélek […]: testében van jelen; éppen ezért kell átvinnie egy kentaurnak a hátán, hiszen a forró folyóban megégne
99. más csapatba […]: más kentaurok csoportjába. De ez nem következik be.
100. megbízott kísérő: akit éppen most hatalmazott fel, azaz bízott meg Cheirón. Más értelmezés szerint a scorta fida inkább megbízható kísérőt jelent, hiszen Nessos mindvégig gondos kísérőnek bizonyul majd.
103. szemöldökig merült […]: a forró vérfolyóba elmerülés szintje az elkövetett bűn súlyát jelzi: minél nagyobb a lélek bűne, annál mélyebben áll a folyóban. Mivel a bűn jellege egyezik minden lélek esetében, talán a különbség inkább mennyiségi: aki több embert ölt, többet fosztogatott, az áll mélyen. Ezt sugallja, hogy a zsarnokok vannak leginkább lesüllyedve.
107. Alexandros: Pherai Alexandros (Kr. e. IV. század), Thesszália hírhedt zsarnoka. Nem kizárt, hogy Alexandros alatt Nagy Sándort (makedón világhódító) kell értenünk: így gondolta szinte minden régi Dante-kommentátor (Chiavacci Leonardi 2014), ám mivel a Monarchiában Dante az eljövendő császárság egyik előképét látja Nagy Sándorban (→ Mn II viii 8 [645]), mégsem tűnik helyénvalónak az azonosítás.
– Dionysios: I. vagy idősebb Dionysios (Kr. e. IV. század), a szicíliai Szürakuszai zsarnoka. A két kegyetlen uralkodót Cicero és Brunetto Latini is együtt említi a zsarnokságra hozva példát (Cic Off II 7 [25]; Brunetto Latini, Tesoretto II 119 6).
110. Azzalino: Ezzelino da Romano (1194–1256), ghibellin vezető, Treviso városának zsarnoka.
Kegyetlensége közmondásos volt.
111. Obizzo d’Estéé, aki […]: guelf vezető (†1293), Ferrara önkényura, akit saját fia, Azzo d’Este ölt meg.
91. Ma per quella virtù per cu’ io movo li passi miei per sì selvaggia strada, danne un de’ tuoi, a cui noi siamo a provo, 94. e che ne mostri là dove si guada,
e che porti costui in su la groppa, ché non è spirto che per l’aere vada».
97. Chirón si volse in su la destra poppa, e disse a Nesso: «Torna, e sì li guida, e fa cansar s’altra schiera v’intoppa».
100. Or ci movemmo con la scorta fida lungo la proda del bollor vermiglio, dove i bolliti facieno alte strida.
103. Io vidi gente sotto infino al ciglio;
e ‘l gran centauro disse: «E’ son tiranni che dier nel sangue e ne l’aver di piglio.
106. Quivi si piangon li spietati danni;
quivi è Alessandro, e Dïonisio fero che fé Cicilia aver dolorosi anni.
109. E quella fronte c’ha ‘l pel così nero, è Azzolino; e quell’ altro ch’è biondo, è Opizzo da Esti, il qual per vero
Így hát azon hatalom nevében, ami lépéseimet ilyen vad útra terelte, adj mellénk valakit a tieid közül, aki megmutatja, hogy hol a gázló, és aki átviszi őt a hátán,
mivel ő nem lélek, hogy a légben szálljon!”
Cheirón jobbra fordult,
s így szólt Nessoshoz: „Gyere vissza, és vezesd őket;
ha más csapatba ütköztök, állítsd félre amazokat!”
Így útnak indultunk a megbízott kísérővel, partján a vörös fortyogásnak,
amelyben a fortyogók fájdalmasan kiabáltak.
Láttam szemöldökig merült embereket,
mire a nagy kentaur azt mondta: „Ők azon zsarnokok, akik vért és vagyont is raboltak.
Itt sírnak a kegyetlen pusztításuk miatt;
itt van Alexandros és a kíméletlen Dionysios, aki Szicíliának fájdalmas éveket okozott.
És azon homlok, melyre oly fekete haj hull, Azzolinóé; az a szőke meg
Obizzo d’Estéé, akit valóban
188
112. mostohafia: nincs arra dokumentum, hogy a gyilkos mostohafia lett volna Obizzónak. Mai ismereteink szerint vér szerinti elsőszülöttje volt.
114. Értsd: „most Nessosra figyelj, itt most ő a vezető, nem én, vagyis amit Nessos mond, az hiteles”.
119–120. Ő szúrta át […]: Guy de Montfort, angol hadvezér (1244–1291). Nessos megjegyzése az alábbi történetre utal: 1271. március 13-án Guy de Montfort – saját apját megbosszulandó – meggyilkolta Cornwalli (III.) Henrik herceget a viterbói templomban, mise alatt (Isten kebelén); Henrik a Guy de Montfort apját megölető I. Eduárd angol király unokaöccse volt. Guy de Montfort tette büntetlen maradt a földön, s ezért csöpög még mindig a vér a Temzébe Londonban.
127–132. Nessos magyarázatának megfelelően a forró vérfolyó egyre sekélyebb a két költő (és maga Nes-sos) által bejárt szakaszon, az elkárhozottak bűneinek függvényében; ha útjukat a folyót követve folytatnák (vagyis végigmennének a nem bejárt félkörön), akkor visszajutnának a zsarnokokhoz, ahol a meder a legmé-lyebb.
112. fu spento dal figliastro sù nel mondo».
Allor mi volsi al poeta, e quei disse:
«Questi ti sia or primo, e io secondo».
115. Poco più oltre il centauro s’affisse sovr’ una gente che ‘nfino a la gola parea che di quel bulicame uscisse.
118. Mostrocci un’ombra da l’un canto sola, dicendo: «Colui fesse in grembo a Dio lo cor che ‘n su Tamisi ancor si cola».
121. Poi vidi gente che di fuor del rio tenean la testa e ancor tutto ‘l casso;
e di costoro assai riconobb’ io.
124. Così a più a più si facea basso quel sangue, sì che cocea pur li piedi;
e quindi fu del fosso il nostro passo.
mostohafia ölt meg a fenti világban.”
Ekkor a költőhöz fordultam, s ő így szólt:
„Most ő legyen számodra az első, és én a második!”
Kicsit arrébb a kentaur megállt olyan emberek felett, akik torkuktól emelkedtek ki a fortyogásból.
Rámutatott egy oldalt lévő, magányos lélekre, s azt mondta: „Ő szúrta át, Isten kebelén, a szívet, melyből a Temzébe máig csöpög a vér.”
Majd olyan embereket láttam, akiknek feje és teljes felsőteste kilátszott a folyóból;
közülük sokat felismertem.
És egyre sekélyebb lett
a vérfolyó, hogy már csak a lábfejet égette;
és itt keltünk át a medren.
XII. ÉNEK | 112–126.
134. Attila: hun vezér (†453), állandó jelzője a középkorban (is): Isten ostora.
135. Pyrrhos: Achilleus fia, Neoptolemus, kegyetlen harcos, aki Trója bevétele után többeket megölt, köz-tük magát Priamost is (→ Verg Aen II 469–558). Más értelmezések szerint I. Pyrrhosról (Kr. e. 319–272), Epirus királyáról van szó, aki többször betört Itáliába. Utóbbi azonosítás azért valószínűtlen, mert Dante elismerő sza-vakkal szól Pyrrhos királyról a Monarchiában (→ Mn II ix 7 [729–751]).
– Sextus Pompeius Magnus Pius római hadvezér (Kr. e. 75–35) Cnaeus Pompeius Magnus fia, aki apja ha-lála után kalózként harcolt Caesar ellen (→ Luc Phars VI 113–115; Giacalone 2005).
137. Rinier da Corneto: Dante kortársa, hírhedt gyilkos Róma környékén és a Maremma-vidéken (Lazio és Toscana egy tengerparti szakaszán).
– Rinier Pazzo: a firenzei nemes Pazzi család sarja, akit García de Silves püspök meggyilkolásáért IV. Ke-lemen pápa 1268-ban kiátkozott.
– Az énekben érvényesülő szigorú szerkesztési elveket illetően szem előtt tartandó, hogy a hetedik kör la-kóira vonatkozó bevezető magyarázatot a Pokol XI. énekében találjuk (→ Pok XI 28–39). Az ott leírtakból ki-indulva, Carlo Caruso bűntipológiája szerint négy csoport különböztethető meg: a gyilkosok [omicide], a becs-telenül ártók [ciascun che mal fiere], a sebet osztók [feritori] és a rombolók/garázdák [guastatori], végül a rablók [predoni]. E négy kategóriának a Pokol XII. énekében, a Nessos elbeszélésében szereplő, összesen tíz elkárho-zottjára való alkalmazásakor az alábbi csoportfelosztást kapjuk:
(1.) Alexandros, Dionysios, Azzalino da Romano, Obizzo d’Este: véres (gyilkos) zsarnokok;
(2.) Guy de Montfort: gyilkos/becstelenül ártó;
(3.) Attila, Pyrrhos és Sextus: sebet osztók és rombolók/garázdák;
(4.) Rinier Corneto és Rinier Pazzo: rablók, illetve rablógyilkosok (vö. Caruso 2000: 179–180).
137. akik az utakon […]: fosztogatták és meggyilkolták az utazókat.
127. «Sì come tu da questa parte vedi lo bulicame che sempre si scema», disse ‘l centauro, «voglio che tu credi 130. che da quest’ altra a più a più giù prema
lo fondo suo, infin ch’el si raggiunge ove la tirannia convien che gema.
133. La divina giustizia di qua punge quell’ Attila che fu flagello in terra, e Pirro e Sesto; e in etterno munge 136. le lagrime, che col bollor diserra,
a Rinier da Corneto, a Rinier Pazzo, che fecero a le strade tanta guerra».
138. Poi si rivolse e ripassossi ‘l guazzo.
„Ahogy láttad ebből az irányból, hogy a vérfolyó egyre sekélyebb –
mondta a kentaur –, szeretném, hogy elhidd:
e másik irányba egyre mélyül a medre, amíg visszaér oda,
ahol a zsarnokságnak kell gyötrődnie.
Az isteni igazságosság ott
azt az Attilát bünteti, aki ostor volt a földön, és Pyrrhost és Sextust; és örökké feji a forróságban fakadó könnyeit
Rinier da Cornetónak, Rinier Pazzónak, akik az utakon nagy háborúkat vívtak.”
Majd megfordult, és visszament a gázlón.