DANTE ALIGHIERI
KOMÉDIA I. |
POKOL
KOMMENTÁR
DANTE ALIGHIERI
KOMÉDIA I. | POKOL
KOMMENTÁR
SZERKESZTETTE: KELEMEN JÁNOS
A kötet megjelenését az NKFIH K124514 sz. pályázati támogatása tette lehetővé. Szintén e támogatásnak köszönhetően készítette el Nagy József, részben vagy egészében, az 1., a 8–9., a 11., valamint a 12. és 17.
énekek kommentárjait. Mátyus Norbert a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatottjaként készítette el az 1–2., a 12., a 20–22. és a 32–33. énekek kommentárjait, Draskóczy Eszter pedig az NKFIH 121397 sz. pályázat posztdoktori ösztöndíjasaként írta meg a 13., 25., 28–29. és a 34. énekek kommentárjait.
ISBN 978-963-489-156-7
© Szerzők, 2019
© Szerkesztők, 2019
Szerkesztette: Kelemen János, Nagy József közreműködésével.
Felelős kiadó: az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja Kiadói szerkesztő: Brunner Ákos
Projektvezető: Sándor Júlia Műszaki szerkesztő: Durmits Ildikó Borítóterv: Csele Kmotrik Ildikó Nyomdai kivitelezés: CC Printig Kft.
www.eotvoskiado.hu
A borítón szereplő képek és a kötet ábrái Olbert Mariann munkái.
TARTALOMJEGYZÉK
Köszönetnyilvánítás .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 9 Rövidítések . .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 11 Előszó .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 15 Pokol I. ének | Mátyus Norbert – Nagy József .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 17 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 18 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 30 Pokol II. ének | Hoffmann Béla – Mátyus Norbert .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 37 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 38 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 47 Pokol III. ének | Tóth Tihamér .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 54 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 55 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 62 Pokol IV. ének | Tóth Tihamér .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 71 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 72 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 80 Pokol V. ének | Hoffmann Béla .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 85 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 86 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 93 Pokol VI. ének | Tóth Tihamér .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 101 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 102 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 108 Pokol VII. ének | Berényi Márk.. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 115 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 116 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 122 Pokol VIII. ének | Nagy József .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 129 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 130 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 137 Pokol IX. ének | Kelemen János – Nagy József .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 142 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 143 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 150 Pokol X. ének | Kelemen János .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 155 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 156 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 162 Pokol XI. ének | Kelemen János – Nagy József .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 168 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 169 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 176
5
Pokol XII. ének | Mátyus Norbert – Nagy József .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 182 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 183 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 190 Pokol XIII. ének | Draskóczy Eszter .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 194 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 195 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 204 Pokol XIV. ének | Kelemen János .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 211 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 212 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 219 Pokol XV. ének | Kelemen János .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 223 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 224 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 230 Pokol XVI. ének | Kelemen János .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 234 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 235 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 241 Pokol XVII. ének | Hoffmann Béla – Nagy József .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 245 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 246 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 252 Pokol XVIII. ének | Hoffmann Béla .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 258 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 259 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 266 Pokol XIX. ének | Hoffmann Béla .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 271 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 272 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 279 Pokol XX. ének | Mátyus Norbert .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 285 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 286 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 295 Pokol XXI. ének | Mátyus Norbert .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 302 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 303 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 310 Pokol XXII. ének | Mátyus Norbert .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 316 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 317 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 325 Pokol XXIII. ének | Hoffmann Béla .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 330 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 331 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 338 Pokol XXIV. ének | Hoffmann Béla .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 344 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 345 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 353
6
7
Pokol XXV. ének | Draskóczy Eszter .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 359 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 360 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 367 Pokol XXVI. ének | Hoffmann Béla – Kelemen János .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 374 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 375 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 383 Pokol XXVII. ének | Hoffmann Béla .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 393 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 394 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 402 Pokol XXVIII. ének | Draskóczy Eszter.. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 408 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 409 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 417 Pokol XXIX. ének | Draskóczy Eszter .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 422 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 423 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 430 Pokol XXX. ének | Berényi Márk .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 436 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 437 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 445 Pokol XXXI. ének | Tóth Tihamér .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 451 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 452 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 459 Pokol XXXII. ének | Mátyus Norbert .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 464 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 465 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 474 Pokol XXXIII. ének | Mátyus Norbert .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 480 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 481 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 491 Pokol XXXIV. ének | Draskóczy Eszter .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 498 Magyar parafrázis és kommentár .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 499 Értelmezés .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 507 Névmutató .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 513 Parafrázis .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 513 Kommentárok és értelmezések .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 521 Bibliográfia .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 526 Illusztrációk .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 551
9
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönettel tartozunk áldozatos munkájukért Bárdos Juditnak, Csantavéri Júliának, Ertl Péternek, Nádasdy Ádámnak, a „belső szerkesztőknek”, akik a Magyar Dantisztikai Társaság tagjaiként először átnézték és gondozták a szövegeket. Ugyancsak köszönet illeti az ELTE Eötvös Kiadó munkatársait, a „külső szerkesztőket”, akik tovább gondozták és egységesítették a kötetet, és Olbert Mariannt, aki az illusztrációkat készítette.
Hasonlóképpen köszönetet mondunk a Magyar Dantisztikai Társaság minden tagjának, akik végigkisérték és támogatták munkánkat.
Szívünkben őrizzük azon barátaink és kollégáink emlékét – Bakonyi Gézáét, Király Erzsébetét, Sallay Gézáét, Takács Józsefét, Ponori Thewrewk Aurélét –, akik éveken keresztül támogatták vállalkozásunkat, de nem érhették meg a kötet megjelenését.
11
RÖVIDÍTÉSEK Dante Alighieri művei
Olasz, latin:
Cv Convivio Eg Egloghe Ep Epistole If Inferno Il fiore [Il fiore]
Pd Paradiso Pg Purgatorio Mn Monarchia
Quaestio Quaestio de aqua et terra Rime [Rime]
VE De Vulgari Eloquentia
Vn Vita nova
Magyar:
DÖM Dante Alighieri Összes Művei Egyed [Az] egyeduralom
Komédia Isteni Színjáték Lev Levelek
Nép [A] nép nyelvén való ékesszólásról Par Paradicsom
Pok Pokol Pur Purgatórium ÚÉ [Az] új élet Ven Vendégség
Vita Vita a vízről és a földről
12
Más szerzők művei
Aes Fab Aesopus/Aisópos, Fabuale
Alb Mag De coelo Albertus Magnus, De coelo Alb Mag De met Albertus Magnus, De meteoris Alb Mag De an Albertus Magnus, De animalibus Arist De an Arisztotelész, De anima (A lélek)
Arist Eth Nic Arisztotelész, Ethica Nicomachea (Nikomakhoszi Etika) Arist Met Arisztotelész, Metaphysica (Metafizika)
Arist Phys Arisztotelész, Physica (Fizika)
Aug Civ Augustinus/Szent Ágoston, De civitate Dei (Isten városáról) Aug Conf Augustinus/Szent Ágoston, Confessiones (Vallomások) Aug Enarr in Ps Augustinus/Szent Ágoston, Enarrationes in Psalmos Aug Quest Vet Testam Augustinus/Szent Ágoston, Questiones ex Veteri Testamento Avicenna Canon Avicenna, [Az orvoslás kánonja] (Canon medicinae)
Boet Cons Boethius, De consolatione philosophiae (A filozófia vígasztalása)
Boethius de Dacia Modi Boethius de Dacia, Modi significandi sive quaestiones super Priscianum majorem
Brunetto Trésor Brunetto Latini, Li Livres dou Trésor Brunetto Tesoretto Brunetto Latini, Tesoretto
Canzoniere Petrarca, Il Canzoniere (Rerum vulgatum fragmenta) Cic Catil Cicero, In Catilinam orationes
Cic De fin Cicero, De finibus bonorum et malorum (A legfőbb jóról és rosszról) Cic De re pub Cicero, De re publicam (Az állam)
Cic Lael Cicero, Laelius (Laelius, avagy a barátságról) Cic Off Cicero, De officiis (A kötelességek)
Compagni Cronica Compagni, Dino, Cronica delle cose ocorenti ne’ tempi
EDA Enciclopedia Dantesca
Hom Il Homérosz, Iliász
Hor Ars poet Horatius, Ars poetica Hor Ep Horatius, Epistolae (Epistulák)
Hor Sat Horatius, Satirae
Gen Boccaccio, Genealogia deorum gentilium
Isid Etym Isidorus/Izidor, Etymologiae
Luc Phars Lucanus, Pharsalia
Macr Somnium Macrobius, Somnium Scipionis
Ovid Átv Ovidius, Átváltozások [=Ovidius 1964, 1982]
Ovid Fast Ovidius, Fasti
Ovid Her Ovidius, Heroides
Ovid Met Ovidius, Metamorphoses
RIS Rerum italicarum scriptores
Rom. de Thebes Roman de Thebes
13
Salimbene Cronica Salimbene [de Adam de Parma], Cronica
SCG Aquinói Szent Tamás, Summa contra Gentiles
Sen De const sap Seneca, De constantia sapientis Sen Herc fur Seneca, Hercules furens
Sen Tr Seneca, Troades
Sen Tyes Seneca, Thyestes
Servius, ad Aen Servius [Honoratus, Maurus], ad Aeneid
ST Aquinói Szent Tamás, Summa Theologica
Stat Achill Statius, Achilleis
Stat Theb Statius, Thebais
TF Testi fiorentini
Verg Aen Vergilius, Aeneis
Verg Buc Vergilius, Bucolica
Verg Georg Vergilius, Georgica
Villani Cronica Villani [Giovanni], Nuova cronica
Technikai rövidítések
Ért Értelmezés Intr. Introduzione Kom Kommentár
Nc. Nota conclusiva
Par Magyar parafrázis
15
ELŐSZÓ
Az utóbbi évek hazai Dante-kutatásainak (illetve „dantisztikai” kutatásainak) egyik célkitűzése teljesül azzal, hogy közreadjuk a Pokol első magyar kommentárját. Az Isteni színjáték (a továbbiakban a Komédia) első részét alkotó énekek részletes magyarázatát és sok szempontú értelmezését abban a reményben bocsátjuk útjára, hogy – Dante halálának közelgő hétszázadik évfordulójára tekintettel – hamarosan követni fogja a Purgatórium és a Paradicsom kommentárja is.
Dantéról és művéről elég ehelyütt azt a tényt emlékezetünkbe idézni, hogy a költő 1265-ben született Fi- renzében és 132l-ben száműzöttként halt meg Ravennában. A Komédiát a legtöbb kutató szerint 1306 (1307) és 1321 között írta, ezen belül a Pokol keletkezési dátuma 1306 (1307) és 1309, a Purgatóriumé 1310 és 1314, a Paradicsomé pedig 1315 és 1321 közé tehető. A Pokol 1314 végén, a Purgatórium 1315 végén Veronában látott napvilágot, míg a Paradicsom csak a költő halála után vált ismertté.
Fontos körülmény, bár komoly értelmezési nehézségeket ez nem okoz, hogy a Komédiának nincs autográf kézirata, melynek ismeretében egyes, a szöveg kiolvasásával kapcsolatos problémákat egyértelműen meg lehetne oldani, illetve igazolni lehetne az ezekre vonatkozó megoldási javaslatokat. Ugyanakkor a mű mind- járt a költő halála utáni pillanattól kezdve gyorsan terjedt. Nyolcszáz körül van csupán azoknak a trecentóból fennmaradt kódexeknek a száma, melyek szövegét őrzik, s kommentálása is azonnal megkezdődött. Hosszú idők óta a világirodalom legelterjedtebb, legtöbb nyelvre lefordított alkotásai közé tartozik.
A magyar Dante-ismeretnek is komoly hagyományai vannak. Erről a korábbi évszázadokra vonatkozóan Kaposi József nagybecsű könyvéből tájékozódhatunk (Kaposi 1911), míg az elmúlt száz év magyar dantisztiká- járól Szabó Tibor munkája (Szabó 2003) ad igen alapos összefoglalást.
A Komédiának Szász Károly és Babits Mihály klasszikus fordításain kívül (1886–1899, illetve 1912–1922), számos részleges vagy teljes magyar fordítása van, melyek száma az utóbbi években Szabadi Sándor, Baranyi Ferenc, Nádasdy Ádám és Simon Gyula munkáival örvendetesen bővült. Ezek mindegyike tartalmaz valami- lyen szűkebb vagy bővebb jegyzetapparátust, mely megkönnyíti az olvasást, és lehetővé teszi, hogy megértsük és be tudjuk fogadni a több mint hétszáz évvel ezelőtt született szöveg valamely részletét. Ugyanez jellemzi Dante műveinek mindmáig alapvetőnek számító és nagy szolgálatot tevő magyar kiadását, a Kardos Tibor szerkesztette Dante Összes Műveit (DÖM 1962), mely szintén közöl jegyzeteket, de nem megy tovább annál, hogy megadja a legszükségesebb felvilágosításokat. Vállalkozásunk ellenben azt a hagyományt kívánja folytat- ni, amelyet immár másfél évszázada Szász Károly alapozott meg, amikor fordítását részletes énekbevezetőkkel és bő kommentárral látta el.
A jegyzetapparátusnak és a kommentárnak, a hozzá kapcsolódó szövegértelmezéssel együtt, eleve más a cél- ja és a jellege. Az előbbi az egyes szavak és sorok megértéséhez feltétlenül szükséges adatokat tartalmazza, és a szöveg közvetlen olvashatóságát segíti elő, anélkül hogy akadályozná a befogadóban az esztétikai élmény, a műélvezet kialakulását. Az utóbbi „tudományos” abban az értelemben, hogy túlmegy az átlagolvasó számára szükséges alapvető információk közlésén. A hermeneutikai értelemben vett hatástörténeti folyamat, vagyis a véget nem érő interpretációs tevékenység adott állomásán minden lehetséges szempontból, az összes rele- váns forrásra támaszkodva igyekszik a szöveg aktuálisan elérhető értelmezési lehetőségeit felépíteni. Michel Foucault-val szólva a kommentálás végtelen, mert a jelölt (a „signifié”) mindig túlcsordul a jelölőn (a signifi- ant-on), vagyis a jelentés számára öntőformául szolgáló nyelvi szerkezeten.
Munkánkkal a kommentálásnak ebbe a szakadatlan folyamatába kívánunk bekapcsolódni, ugyancsak cé- lul tűzve ki, hogy tőlünk telhetően pótoljuk a dantei Komédia magyar kommentárjának régóta érződő hiányát.
Vállalkozásunkat a Magyar Dantisztikai Társaság körül tömörülő tucatnyi kutató sokéves munkájának, az NKFIH támogatásának, valamint az ELTE BTK-val és az ELTE Eötvös Kiadóval való együttműködésünknek köszönhetően vihettük végbe. Az eredményül kapott kötet az alábbiak szerint épül fel.
16
Minden ének esetében közöljük:
1. a mérvadó kritikai olasz kiadás (Dante Alighieri, La Commedia secondo l’antica vulgata, I–IV [a cura di Giorgio Petrocchi]. Firenze: Le Lettere, 1996³) főszövegét;
2. annak magyar parafrázisát;
3. az ahhoz fűződő kommentárokat;
4. végül pedig egy összefoglaló tanulmányt, mely az ének magyarázatát és átfogó értelmezését tartalmazza.
Megjegyzendő, hogy „parafrázison” az eredeti szöveg szó szerinti, azt sorról sorra követő magyar nyelvű átfogalmazását értjük, tehát nem egyszerűen azt, amit „szó szerinti fordításnak” szokás tekinteni. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a „parafrázis” általában nem más, mint egy gondolat ugyanazon nyelven történő új- rafogalmazása, mely nem foglalja magában egy másik nyelvre való fordítás műveletét. Jobb szó híján az adott helyeken a „magyar parafrázis” kifejezést fogjuk használni. Ez a tárgya a kommentálás, a magyarázat és az értelmezés műveletének, hiszen – a műfordításokkal és egyébként minden fordítással ellentétben – elvileg tar- talmazza, mégpedig éppen az adott helyen tartalmazza az eredeti mű minden elemét, s ezekhez nem tesz hozzá semmi mást. Kivéve persze, hogy nem adhatja vissza a mű fonetikai, fonológiai, hangzásbeli tulajdonságait, így a ritmust és a rímelést sem. Ebből kifolyólag tisztán szemantikai műveletről van szó, amely egyébként a maga szintjén is rendkívül kétséges eredményhez vezet. Az eredmény kétséges, hiszen a parafrázis is beleütközik abba, amit a fordítás aluldetermináltságának Quine-féle tétele fejez ki: egy nyelv minden mondatához végtelen számú, azonos információtartalmú mondat rendelhető. A mi parafrázisaink, ha egyáltalán elfogadhatók, csak a lehetséges parafrázisok egyikét képviselik.
Megjegyzendő továbbá, hogy a kommentárok lábjegyzetben szerepelnek, s egy-egy vastagon szedett ki- fejezésre, tercinára vagy hosszabb szövegszekvenciára vonatkoznak. Szigorú értelemben tehát a lábjegyzetes magyarázatok tekinthetők kommentárnak. Valójában azonban mindhárom rész – tehát a magyar parafrázis, a lábjegyzetes magyarázat és az értelmezés – együtt alkotja a Pokol magyar nyelvű kommentárját, vagy más- képp fogalmazva, e három rész a Pokol magyar nyelvű kommentárjának három aspektusa.
A magyar Komédia-kommentár célja nem lehet más, mint az, hogy a klasszikus, a modern és a jelenkori Dante-kutatások eredményeinek felhasználásával, a hazai, az olasz és a nemzetközi értelmezési hagyományok- ra támaszkodva, feltárja és hozzáférhetővé tegye az olvasó számára (legyen szó kutatóról, egyetemi hallgatóról, gimnáziumi diákról vagy laikus olvasóról) a világirodalom egyik legjelentősebb művének fő jelentésrétegeit és jelentésgeneráló mechanizmusait.
A Komédia-kommentárok folyamatos, újra és újra megújuló, a mai napig virágzó hagyománya, mely a nyu- gati irodalmi gondolkodásban és kritikában évszázadok óta (Itáliában közel hétszáz éve!) élő hagyományként jelen van, világosan jelzi, hogy a költemény – rendkívüli komplexitásából adódóan – a legkülönbözőbb szinte- ken részletes, sőt aprólékos értelmezést igényel.
E tudományos igényű vizsgálódások figyelembevétele nélkül a műfordítási kísérletek sem lehetnek si- keresek. Kommentárunk ezért a költemény műfordításával kapcsolatos problémákra is több esetben kitér.
Általánosságban kijelenthető, hogy a mű részletes vizsgálata szükségszerűen interdiszciplináris megközelítést igényel, így magunk is számos utalást teszünk a Komédia és az egész dantei életmű történeti, filozófiai, teológiai és vallástudományi, politika- és jogelméleti, orvostudományi, irodalom-, művészet- és zenetörténeti aspektu- saira.
A magyarországi Komédia-kommentár kidolgozásához nagy lendületet és ihletet adott Dante Alig- hieri halálának közelgő, 2021-ben esedékes hétszázadik évfordulója is. Remélhető, hogy ez az évforduló az egész világon jelentős tudományos eredmények és események katalizátora lesz: új Dante-kiadások és Dante- tanulmányok, fontos konferenciák, nagy sajtóvisszhanggal kísért megemlékezések várhatók.
Tudatában vagyunk annak, hogy munkánk aligha képes megfelelni annak a magas igénynek, mely az el- mondottakból következik. Sok egyenetlenséget mutat többek közt a különböző tudományos diszciplínák által kínált tudásanyag felhasználásában, az egyes énekek elemzési szintjében, sőt talán itt-ott a megírás módjában is. Mégis reméljük, hogy nem az az egyetlen érdeme, hogy a Pokol első magyar kommentárjaként ajánlhatjuk az érdeklődők figyelmébe.
Bízunk tehát abban, hogy a könyvvel a magyarországi Dante-kutatók is hozzájárulnak a nagy itáliai költő, filozófus-teológus és politikai gondolkodó tudományos és művészeti örökségének megőrzéséhez és megújítá- sához.
Kelemen János, Mátyus Norbert, Nagy József
17
CANTO I |
I. ÉNEK
MÁTYUS NORBERT – NAGY JÓZSEF
Bevezetés
Az első ének egy sikertelen utazás története: a főhős egy sötét erdőbe téved, ahonnan ugyan kijut, és megindul egy napsütötte domb felé, de három vadállat állja útját, így visszatér az erdőbe. Megmenekülését az antik költő, Vergilius váratlan felbukkanásának köszönheti, aki segítségére siet, és felajánlja, hogy egy másik úton mégis elvezeti majd a dombhoz. Ez az allegorikus történet – melyben a főhős az emberiség képviselője, az erdő a bűnös élet, a domb a földi boldogság, a segítő útitárs pedig Isten kegyelméből érkezik – egyben előrevetíti a mű egészének szerkezetét és célját: egy nagy költői szintézisben útmutatást adni az emberiségnek a jelen krízishelyzetből való felemelkedéshez.
Felosztás
1–12. Dante eltéved egy sötét erdőben.
13–30. Egy napsütötte domb lábánál.
31–60. Három vadállat állja útját Danténak.
61–90. Vergilius feltűnése.
91–111. Az Agár-prófécia.
112–136. Vergilius egy túlvilági utazást ajánl Danténak.
18
1. Nel mezzo del cammin di nostra vita mi ritrovai per una selva oscura, ché la diritta via era smarrita.
3. Ahi quanto a dir qual era è cosa dura esta selva selvaggia e aspra e forte che nel pensier rinova la paura!
7. Tant’ è amara che poco è più morte;
ma per trattar del ben ch’i’ vi trovai, dirò de l’altre cose ch’i’ v’ho scorte.
Életutunk felén
egy sötét erdőben találtam magam, ugyanis az egyenes út eltűnt.
Jaj, mennyire nehéz dolog elmondani, milyen volt ez a vad, zord és durva erdő,
amely – csak rágondolva is – újra félelmet kelt bennem.
Olyan keserű, hogy a halál alig keserűbb;
de, hogy beszéljek a jóról, amit ott leltem, beszélek másról is, amit ott megtapasztaltam.
1. Életutunk […]: Jelzésszerű utalás az utazás kezdetének időpontjára: nem kapunk pontos időmeghatározást, csupán annyit tudunk meg, hogy az eltévedt hős életének felén jár. A Vendégségben Dante úgy fogalmaz, hogy az emberi élet „ív alakban emelkedik és száll alá” (Ven IV xxiii 6 [2384]), s hogy „életívünk csúcspontja a harmincötödik évben van” (Ven IV xxiv 3 [2471–2472]). Ez alapján arra következtethetünk, hogy a főszereplő Dante harmincöt éves, és ereje teljében van, hiszen ez az az életkor, amely „tökéletességet” ad (Ven IV xxiv 1 [2453]). Mivel Dante 1265-ben született, az utazás évét 1300-ra tehetjük (→ 20; 37; Pok XXI 112–114).
– A sor két bibliai vers parafrázisaként is értelmezhető. Izajás könyvében Júda királya, Hiszkija (Ezékiás), miután halálos betegségbe esik, ám az Úr megkönyörül rajta, és tizenöt évvel meghosszabbítja életét, háladalt mond, melyet így kezd: „Napjaim közepén (in dimidio dierum meorum) kell elmennem az alvilág kapuiba”
(Iz 38,10; → Par XX 49–54). Ugyanakkor a sor az egyik bűnbánati zsoltárt is megidézi: „Ne ragadj el engem életem közepén (in dimidio dierum meorum), hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak” (Zsolt 101 [102],25). Vagyis a Komédia kezdősora, lévén egy ismert hálaének, valamint egy bűnbánati zsoltár idézete, azt jelzi, hogy az itt következő mű egyszerre lehet az Utazó bűnbánati éneke és az eseményeket átélt Elbeszélő (→
Ért 2) hálaadása.
– A felütés megidézi továbbá a latin epikus hagyomány egyik szabályát, mely szerint a dolgok közepébe vágva (in medias res) kell indítani egy hosszú cselekményű elbeszélést. Túl azon, hogy a kezdet – nel mezzo – szó szerint idézi meg a latin szabályt (bár nem a horatiusi értelemben szerepel itt), a Komédia cselekményének kezdete valójában az Utazó bűnbeesése, aminek körülményeiről csak a későbbiekben értesülünk (→ Pur XXX 103–141; Pur XXXI 1–90). Továbbá az eposzi formának megfelelően a cselekmény kezdete itt is két helyszínen zajlik, amennyiben az első ének első felének történéseivel egyidőben a túlvilágon is lejátszódik egy jelenet, amely előremozdítja az itteni cselekményt, noha erről az olvasó – és az Utazó is – majd csak később, a második énekben értesül (→ Pok II 49–126).
2. sötét erdő: reális koordináták nélküli, inkább lelki-szellemi helyként értelmezhető: a bűnös élet szimbóluma. A sötét erdő és a bűnös élet azonosítása a középkori irodalom egyik sokat használt toposza (vö.:
Curtius 1992: 342–345). Dante a Vendégségben beszél „az élet tévedéssel teli” erdejéről (Ven IV xxiv 12 [2531–
2532]). Aeneasnak, hogy lejusson az alvilágba, szintén egy sűrű erdőn kell átkelnie (Aen VI 131–132; 179), ami a középkori értelmezési hagyomány szerint a földi csábítások leküzdésének szimbolikus megjelenítése (Bellomo 2013). Brunetto Latini (→ Pok XV 22–124) is úgy indítja Tesoretto című didaktikus eposzát, hogy a hazatérni kívánó, egyes szám első személyben beszélő főhős eltéved egy erdőben (Tesoretto 190). Szent Ágoston pedig a hiábavaló kíváncsiságot, az önmagáért való tudást nevezi „veszedelmekkel teli roppant rengetegnek”
(Aug Conf X 35).
– találtam magam: az ige nem jelzi az eltévedés okát, sem körülményeit, csak azt, hogy ekkor tudatosul a főhősben tarthatatlan helyzete (→ 12).
3. egyenes út: amelyet Isten fénye világít meg, és a földi boldogsághoz vezet (→ 17).
– eltűnt: az ige azt látszik sugallni, hogy a bűn erdejébe tévedt ember számára nincs kivezető út.
4. Jaj […]: itt egy másik idősíkba, az írás pillanatának idejébe lépünk, az Elbeszélő saját feladatának – a történet leírásának – nehézségeit említi. Ezáltal az erdőbe tévedt Utazó történetével párhuzamosan és azt kiegészítve egy másik történet is megindul, az Elbeszélő története, aki a mű során folyamatosan tudósít majd a szöveg megírásának nehézségeiről, módszereiről és céljáról (→ Ért 2).
I. ÉNEK | 1–9.
19
5. vad, zord és durva: fokozás, valamint figura etimologica az eredetiben: selva selvaggia (’vad vadon’).
6. félelem: az ének kulcsszava, amely egyaránt jellemzi az Utazót és az Elbeszélőt (→ Ért 4).
7. Olyan keserű […]: „Minden felfordult rendből származó dolog… keserű” (Ven I VII 4 [449–450]).
A halál itt kárhozatot jelent, ugyanis a bűnben élt élet nem a halál pillanatához (amely lehet nemes, szép stb. is) hasonlítható, hanem a kárhozottak pokolbéli szenvedéséhez. Ám azért nem olyan „keserű”, mint a valódi, örök kárhozat, mert még nem végleges, hiszen – mint az Utazó története is mutatja – lehetséges belőle a menekülés.
– A mondatszerkezet megengedi, hogy a keserű (amara) jelzőt ne az erdőre (selva [5]), hanem a dologra (cosa [4]) vagy a félelemre (paura [6]) vonatkoztassuk (bővebben: Hollander 2011).
8. jó: a remény feléledése (→ 16) és Vergilius feltűnése (→ 62).
9. más: a jó ellentéte, vagyis a hamarosan feltűnő három vadállat (→ 32; 45; 49).
10. Nem tudom […]: az Elbeszélő számos alkalommal mondja a továbbiakban is, hogy nem képes hűen visszaadni a látottakat, hiszen a túlvilágot a maga valójában sem felfogni, sem emlékezetben tartani, sem emberi szóval leírni nem lehet. Itt azonban nem egy túlvilági esemény felidézése, hanem az utazást megelőző időszak, a személyes bűnbeesés felidézésének lehetetlenségét és ép ésszel való felfoghatatlanságát mondja ki. Ugyanakkor a szöveg pontosan érzékelteti az eltévelyedettség állapotát és az erdő sűrűjébe való egyre mélyebb belegabalyodást: az első tercinák hanghatásai (az r hang „recsegő-ropogó túlsúlya” és az sz „sziszegő kígyóhangja”), valamint ritmusa („a sorok ereszkedő jellege”) a bűnbe tévedt ember kétségbeesését mutatják (Hoffmann 2002: 33–35).
11. álomittas: az alvás és az álom a Bibliában több helyütt a bűn és a bűnös élet metaforája (Róm 13,11), itt is az Utazó bűnbeesésére utal. A kifejezés értelmezéséhez lásd Szent Ágoston szavait: „a lélek álma az, amikor megfeledkezik Istenéről” (Aug Enarr in Ps 62 4).
12. letértem: az ige a bűnbeesés pillanatáról tudósít, és lévén aktív ige, jelzi az Utazó személyes felelősségét.
13. domb: ahogy az erdő, úgy a domb is szimbolikus hely: a földön elérhető boldogságra utal. A domb és a földi boldogság azonosítását – túl néhány bibliai helyen (Zsolt 23 [24],3) – leginkább az motiválja, hogy az ember legfőbb természetes vágya a boldogság elérése. Továbbá a Földi Paradicsom is egy hatalmas hegy (a Purgatórium) fennsíkján található (→ 1. ábra), s ennek az eredeti édeni állapotnak a visszaszerzésére törekszik természetszerűen az ember, mivel „minden dologban megvan az a természet által beléje oltott vágy, hogy visszatérjen alap-okához” (Ven IV xii 14 [1328–1329]). Később Vergilius is minden öröm kiindulópontjának és okának mondja majd a dombot (→ 78).
14. völgy: mint mélység a völgy a Pokol előképe és metaforája, s egyben azt is jelzi, hogy a bűnben élő ember állapota a pokolbeli kárhozathoz hasonlít.
16. magasba: az ég, vagyis Isten felé. „Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?” (Zsolt 121,1).
17. csillag: a nap, Isten szimbóluma. „Semmi érzékelhető dolog nem lehet méltóbb példaképe az Istennek, mint a nap” (Ven III xii 7 [1247–1248]).
– sugár: a bölcsesség, mivel a nap szférája a bölcsesség ege, továbbá „valamennyi ég sugara az út, amelyen hatóereje a mi alsó világunk tárgyaihoz eljut” (Ven II vi 9 [556–557]).
18. egyenesen vezeti […]: vagyis Isten mindenkit a saját útján egyenesen önmaga felé vezet. Az ember, aki belátja, hogy őt Isten megpróbálja vezetni, természetszerűen követni fogja a megvilágított utat.
10. Io non so ben ridir com’ i’ v’intrai, tant’ era pien di sonno a quel punto
che la verace via abbandonai.
13. Ma poi ch’i’ fui al piè d’un colle giunto, là dove terminava quella valle che m’avea di paura il cor compunto, 16. guardai in alto e vidi le sue spalle vestite già de’ raggi del pianeta che mena dritto altrui per ogne calle.
Nem tudom jól elmondani, hogy jutottam oda, annyira álomittas voltam akkor,
amikor az igaz útról letértem.
De aztán, amint egy domb aljához jutottam, oda, ahol véget ért a völgy,
mely a szívemet félelemmel hatotta át, a magasba néztem, s láttam, hogy a dombhát már ama csillag sugaraiba öltözött,
amely egyenesen vezeti az embereket minden ösvényen.
I. ÉNEK | 10–18.
20
19. szív tava: a szív egyik kamrája, a korabeli orvostudomány szerint ez a szenvedélyek (pl. félelem) helye.
20. éjszaka: eszerint az Utazó előző este ébredt rá, hogy a sötét erdőben van. A korabeli időszámítás a nap kezdetét a naplementétől (vigília) számította, így az éjjel az új napnak a része, vagyis az Utazó nagypéntek vigíliáján (azaz nagycsütörtök este) döbben rá helyzetére.
22–27. A partra érő hajótörött is a halálból menekül meg: a sűrű erdőből kibukkanó Utazó csak most tekint vissza eddigi útjára, és fogja fel egyrészt még mindig szorongattatott helyzetét, másrészt az átélt vészhelyzet komolyságát (→ Pok II 107–108).
27. még senkit […]: értsd: a völgy és az erdő, vagyis a bűn olyan erősen tartják fogva az embert, hogy képtelen saját erejéből kimenekülni. Ezért is lehetséges az erdőnek a halálhoz és a kárhozathoz való hasonlítása (→ 7). A mondat az első jele annak, hogy a földi boldogságot nem csupán személyesen az Utazó képtelen elérni, hanem valami okból az egész emberiség számára elérhetetlen. De akkor az Utazó hogyan jöhetett ki?
A későbbiekben a szöveg azt sugallja (→ Pok II 96), hogy égi segítség révén volt képes ráeszmélni kilátástalan helyzetére, és így tudta megtenni az első lépéseket a domb felé.
– A mondat így is fordítható: [utat / amelyet] még senki sem hagyott el élve.
29. elhagyatott lanka: a dombhoz, vagyis a boldogsághoz vezető útnak elvileg nem volna szabad elhagyatottnak lenni, hiszen az ember természetes vágya, hogy boldog legyen (→ 13). A lanka elhagyatottsága megerősíti, hogy az egész emberiség az erdőben van, azaz bűnben él.
30. támaszkodó lábam […]: értsd: lassan. Az óvatosan lépkedő ember figyel arra, hogy a támaszkodó lába mindig stabilan álljon, egészen addig, míg a másik lábával meg nem találja a következő biztonságos lépést.
– A sort úgy értelmezhetjük, hogy az Utazó felfelé indult, és mintegy oldalazva, mindig ugyanazt a lábát alul tartva haladt. Továbbá ezt az alul lévő támaszkodó lábat – a korabeli filozófiai hagyomány alapján – a bal lábbal azonosíthatjuk, amely (ugyanazon hagyomány alapján) a lelket átható szenvedélyeket is szimbolizálhatja, Ebben az esetben a sor azt sugallhatja: úgy indult meg az Utazó, hogy még a földi javaktól és szenvedélyektől nem tudott megszabadulni. (Bővebben: Freccero 1989: 53–91.)
32. párduc: a testiség és a bujaság metaforája (→ 49). A három állat mindegyike, amennyiben a boldogsághoz vezető utat zárják el, bűnöket, illetve bűnös hajlamokat szimbolizál.
– könnyed és nagyon gyors: a mértéktelen szeretet gyorsan és könnyen talál utat a lélekhez (→ Pok V 100).
33. pöttyös: mivel a bujaság az elvakult szerelem, s mivel a szerelem bolygója a Vénusz, amely foltos bolygó, következésképp a szerelem torz formáját éppen a bolygó torzulása jellemzi leginkább. Ez lehet az oka, hogy a szöveg erősen hangsúlyozza a párduc foltosságát (→ 42; Pok XVI 108).
19. Allor fu la paura un poco queta, che nel lago del cor m’era durata la notte ch’i’ passai con tanta pieta.
22. E come quei che con lena affannata, uscito fuor del pelago a la riva, si volge a l’acqua perigliosa e guata, 25. così l’animo mio, ch’ancor fuggiva, si volse a retro a rimirar lo passo che non lasciò già mai persona viva.
28. Poi ch’èi posato un poco il corpo lasso, ripresi via per la piaggia diserta, sì che ‘l piè fermo sempre era ‘l più basso.
31. Ed ecco, quasi al cominciar de l’erta, una lonza leggiera e presta molto, che di pel macolato era coverta;
Ekkor csillapodott valamelyest a félelmem, mely szívem tavában kitartott
az éjszaka alatt, melyet nagy aggodalomban töltöttem.
És mint aki szapora lélegzettel, miután kijutott a tengerből a partra,
visszafordul a veszedelmes víz felé, és rámered, így fordult vissza még menekülésben lévő lelkem, hogy újra megszemlélje az utat,
amely még senkit nem hagyott élve.
Miután fáradt testem valamelyest megpihent, nekivágtam az elhagyatott lankának,
úgy, hogy a támaszkodó lábam volt mindig alul.
De aztán, a meredek résznek szinte a kezdetén megjelent egy könnyed és nagyon gyors párduc,
melyet pöttyös szőrzet borított;
I. ÉNEK | 19–33.
21
37–40. Értsd: azon pillanat évfordulóján vagyunk, amikor Isten a világot teremtette. A középkori felfogás szerint Isten úgy teremtette a világot, hogy az idő az első tavaszi nappal vette kezdetét. A korabeli időszámítás szerint ez március 25-re esett, amely dátum Krisztus kereszthalálának napja is. Így az utazás a teremtés és egyben nagypéntek évfordulóján indul, tehát elvileg 1300. március 25. lenne a kezdő dátum (Boccaccio 1994, 1965 [1373–1375]). Ám ennek ellentmondanak bizonyos részletek (→ Pok XX 127; Pur I 19). Az ellentmondások legfőbb oka, hogy a nagypéntek mozgó ünnep, és 1300-ban április 8-ra esett. Azt biztosan állíthatjuk, hogy a cselekmény 1300 húsvétján játszódik, nagypéntektől a húsvét utáni csütörtökig, ám a fenti ellenmondások miatt ehhez a konkrét dátumokat nem tudjuk hozzárendelni. Úgy kell tehát elképzelni az utazást, mint ami 1300-ban játszódik ugyan, de nem történetileg hiteles dátumok, hanem egy elképzelt, ideális év időpontjai szerint.
38. azon csillagokkal: vagyis a Kos jegyében, hiszen a tavaszi napfordulóval a Nap a Kos jegyébe ér.
45. oroszlán: kevélység, gőg, kivagyiság (→ 49).
47. felszegett fej: a gőg jellemzője (→ Pur XII 70).
34. e non mi si partia dinanzi al volto, anzi ‘mpediva tanto il mio cammino, ch’i’ fui per ritornar più volte vòlto.
37. Temp’ era dal principio del mattino, e ‘l sol montava ‘n sù con quelle stelle ch’eran con lui quando l’amor divino 40. mosse di prima quelle cose belle;
sì ch’a bene sperar m’era cagione di quella fiera a la gaetta pelle 43. l’ora del tempo e la dolce stagione;
ma non sì che paura non mi desse la vista che m’apparve d’un leone.
46. Questi parea che contra me venisse con la test’ alta e con rabbiosa fame, sì che parea che l’aere ne tremesse.
és nem tért ki előlem,
sőt, annyira akadályozott utamon,
hogy többször is azon voltam, hogy visszafordulok.
Kora hajnal felé járt az idő és a nap azon csillagokkal kelt fel,
melyek akkor voltak vele, amikor az isteni szeretet először hozta mozgásba ezeket a szép dolgokat;
így jó reményre adott okot – a pöttyös szőrű vad ellen – az óra és az édes évszak;
de mégsem annyira, hogy ne keltsen félelmet bennem egy előttem megjelenő oroszlán látványa.
Ez felém jönni látszott
felszegett fejével és dühös éhséggel, úgy, hogy a levegő is beleremegni látszott;
I. ÉNEK | 34–48.
22
49. farkasszuka: birtoklásvágy, pénzéhség, hataloméhség. A három vad értelmezéséhez és szimbolikus szerepük felfejtéséhez két bibliai passzust használnak a Dante-kommentárok.
(1.) Jeremiás könyve szerint Jeruzsálem lakói elhagyták Istent, „ezért megöli őket az oroszlán az erdőből, a pusztai farkas elpusztítja őket; párduc leselkedik városaik előtt, széttép mindenkit, aki kijön onnan; mert megsokasodtak vétkeik, elhatalmasodtak elpártolásaik” (Jer 5,6).
(2.) A középkori bibliai egzegézis a három állatot azzal a három bűnnel azonosította, amelyről János első levelében van szó: „Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,15–17).
A két hely egymásra vetítése alapján alakult ki az azonosítás, mely szerint a párduc „a test kívánsága”
(bujaság), az oroszlán „az élet kevélysége” (gőg), a farkas pedig „a szemek kívánsága” (birtoklási vágy). E modell állhat Dante felfogása mögött (Busnelli 1909: 25–40). A legfélelmetesebb vad a farkas, s így a legveszélyesebb bűn a birtoklásvágy (kapzsiság), „minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság” (1Tim 6,10).
– Fontos jelezni, hogy e bűnök nem csupán, sőt nem elsősorban az Utazó személyes bűnei, hanem külső gátló tényezők, a világ egészét átható felfordult rend (→ 7) jellemzői, s mint ilyenek nemcsak az Utazónak, hanem mindenkinek leküzdhetetlen akadályt jelentenek (→ 95). Mindez kiegészíthető azzal, hogy a középkori bestiáriumokban a bűnöket (vagy más szóval az Isten és ember közé ékelődő akadályokat) gyakran ábrázolták vadállatként (Giannantonio 1987: 389).
– Mivel az emberiség egészét sújtó akadályokról van szó, némely kommentátor a korabeli élet intézményeit és városait is megfelelteti a vadaknak: párduc – Párizs és a francia királyság; oroszlán – Firenze; farkasszuka – Róma és a pápai udvar.
– Mivel a bűnök szerkezetét Dante a Pokolban hármas tagolásban adja meg – mértéktelenség, gonoszság, elállatiasodás (→ Pok XI 82–82) –, e bűnök is lehetnek az állatok megfelelői: a mértéktelenség a párduc, az elállatiasodás az oroszlán, és a gonoszság a farkasszuka.
– A firenzeiek bűnös magatartását is hármas felosztásban adja meg később Dante (→ Pok VI 74 és Pok XV 86), s ez alapján a gőg lenne a párduc, az irigység az oroszlán, a birtoklásvágy pedig a farkas.
– Guglielmo Gorni hipotézise szerint a három vad valójában egyetlen, hármas karakterű szörnyre utal, mely esetenként párduc, máskor oroszlán, esetleg farkasszuka, s amely e három formában kész megtámadni az embert gyenge pontjain. E hármas karakterű szörny a háromfejű Lucifer alakjának előrevetítése (→ Pok XXXIV), a gonoszság megtestesülése, amely – többféle megnyilvánulása ellenére – megőrzi egységét, s így (szintén Luciferrel analóg módon) a Szentháromság kifigurázása (Gorni 2000a: 27–29).
– A fenti értelmezéseket az alábbi táblázat foglalja össze:
Jer 5,6 – 1Jn 2,15–17 Politikai olvasat Pok XI 82–82 Pok VI 74 és Pok
XV 86 Gorni
Párduc a test kívánsága Francia királyság mértéktelenség gőg
A hármas karakterű Lucifer
Oroszlán az élet kevélysége Firenze elállatiasodás irigység Farkasszuka a szemek kívánsága Pápai udvar gonoszság birtoklásvágy 49. Ed una lupa, che di tutte brame
sembiava carca ne la sua magrezza, e molte genti fé già viver grame, 52. questa mi porse tanto di gravezza con la paura ch’uscia di sua vista, ch’io perdei la speranza de l’altezza.
55. E qual è quei che volontieri acquista, e giugne ‘l tempo che perder lo face, che ‘n tutti suoi pensier piange e s’attrista;
meg egy farkasszuka, mely mindenféle vággyal volt telve soványságában,
és már annyi embert tett nyomorulttá.
Ez oly nagy felindultságot okozott bennem, a félelem által, mely tekintetéből áradt, hogy elvesztettem a magasság reményét.
S mint aki könnyedén szerez, ám elérkezik a pillanat, amikor veszít,
miáltal minden gondolatában sír és szomorkodik,
I. ÉNEK | 49–57.
23
51. annyi embert […]: noha a birtoklásvágy és a pénzéhség először általában gazdaggá, nem pedig nyomorulttá teszi az embert, valójában a telhetetlenség bűnében élő ember akkor is nyomorult, ha esetleg nem tudja magáról.
54. magasság reménye: a dombra való feljutás, vagyis a boldogság reménye.
55–57. Nehezen értelmezhető kép, hiszen elvileg egyáltalán nem volt könnyű feladat kijutni a mindenkit fogva tartó (→ 27) erdőből és megindulni a domb felé. Talán azt akarja sugallni a hasonlat, hogy könnyűnek tűnt az Utazó számára a megtett út, hiszen fel sem fogta, hogy már eddig is olyan segítségben részesült, amilyenben csak kevesen (→ Pok II 96).
58. békétlen: a bírvágy mint a társadalom egészét jellemző bűn egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy eredendő kielégíthetetlensége révén mind személyes, mind társadalmi szinten akadályozza a béke létrejöttét, holott „az egyetemes béke mindazon dolgok között a legfőbb jó, melyek az emberi boldogság elérésére vannak rendelve” (Egyed I iv 2 [159–161]).
60. ahol […]: az erdőbe, ahová Istennek sem a fénye (a bölcsesség), sem a szava (igéje, tanítása) nem ér el.
62. megjelent: az eredeti ige – mi si fu offerto (’fel lett nekem kínálva’) – azt jelzi, hogy segítségkérés nélkül, ingyenesen érkezett, ahogyan Isten kegyelme is ingyenes.
63. aki […]: Vergilius, aki azért tűnhet erőtlennek az Utazó számára, mert a bűnben már szinte el is felejtkezett róla. Az Utazó maga is elismert költő, aki egykor Vergilius költészetének követője volt (→ 87), ám feltételezhető, hogy megfeledkezett mesteréről, akit nem ismer fel (→ 66), s így a hosszú hallgatás az Utazó belső csöndje lenne, amelyben régóta nem szólalt meg Vergilius költészetének és bölcsességének hangja (→ Pok II Ért 4).
– A hosszú hallgatás (lungo silenzio) nyelvtanilag vonatkozhat Vergiliusra is, és a fent erőtlennek fordított jelző (fioco) jelenthet rekedtet is. Ez esetben a sor jelentése: Vergilius, mivel sokáig hallgatott, rekedtnek tűnt.
– Más magyarázat szerint a hosszú hallgatás a középkor értetlenségének csöndje lehet, amely Vergilius műveit nem megfelelően tisztelte és értelmezte, s ezért tűnik most erőtlennek alakja vagy rekedtnek a hangja (Sallay 2011: 19; Bellomo 2016: 9).
– A 60. sor szinesztéziáját folytatva mondhatnánk azt is, hogy a hosszú hallgatás a nap hosszú hallgatása, vagyis a sötétség, s így a sor annyit jelent: a feltűnő alak nem látszott jól a sötétben.
65. Könyörülj […]: az Utazó első megszólalása idézet: az egyik legfontosabb bűnbánati zsoltár –
„Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!” (Zsolt 50 [51],3) – első szavait idézi, amivel bűnösségét ismeri el, valamint megbocsátást és segítséget kér, miként tette azt a zsoltár szerzője, Dávid király is (→ Par XXV 72; Par XXXII 12). A miserere ige azonban utal Aeneas alvilági útjára is, hiszen amikor Sybillához könyörög, hogy az alászállhasson a holtak közé, és láthassa elhunyt apját, Aeneas ugyanezt az igét használja: gnatique patrisque, alma, precor, miserere (Könyörgök / szánd az atyát s a fiút…; Verg Aen VI 116–117; Vergilius 1984 [1967]). Az első megszólalás tehát miközben az adott helyzethez illő, szinte önkéntelen felkiáltás, egyben két költői hagyomány megidézése is. Az Utazó költő (→ 87) a zsidó-keresztény és a római költészet két nagy alakját és szövegét idézi, amivel saját „költői hovatartozását”, valamint a számára legfontosabb szövegeket – a Bibliát és az Aeneist – is megadja.
58. tal mi fece la bestia sanza pace, che, venendomi ‘ncontro, a poco a poco mi ripigneva là dove ‘l sol tace.
61. Mentre ch’i’ rovinava in basso loco, dinanzi a li occhi mi si fu offerto chi per lungo silenzio parea fioco.
64. Quando vidi costui nel gran diserto, «Miserere di me», gridai a lui,
«qual che tu sii, od ombra od omo certo!».
olyanná tett engem e békétlen vadállat, amely felém közeledve, lassanként visszakényszerített oda, ahol a nap hallgat.
Míg hátráltam a mélybe, szemem előtt megjelent valaki,
aki a hosszú hallgatás miatt erőtlennek tűnt.
Amint megláttam őt az elhagyatott helyen,
„Könyörülj rajtam – kiáltottam neki –, bárki is vagy: árny vagy valódi ember!”.
I. ÉNEK | 58–66.
24
67–75. Vergilius a következő sorokban pontos személyleírást közöl önmagáról, anélkül hogy megnevezné magát. Megadja jelenlegi állapotát (túlvilági árny), szülei származását stb.
68. lombárd: észak-itáliai. (Ez anakronizmus: lombárd jelenlétről Itáliában csak a germán népek betörése és a Római Birodalom bukása után beszélhetünk. Vergilius korában még nem éltek lombárdok Itáliában.)
69. Mantova: észak-itáliai város; ahogy szülei, maga Vergilius is itt született.
70. sub Julio: Julius Caesar életében vagy uralkodása alatt. (A latin kifejezés azt sugallná, hogy uralkodása alatt, de ez történetileg nem igaz. Vergilius születésekor Caesar még nem volt konzul, és nem uralkodott.) Dante szerint Caesar volt az első római császár (Ven IV v 12 [523–524]), s így a császárság intézményének megalapítója.
– későn: túl későn ahhoz, hogy Caesarral személyes kapcsolatot alakíthasson ki. Vergilius i. e. 70-ben született, Caesart pedig i. e. 44-ben gyilkolták meg.
71. jó Augustus […]: Augustus, római császár (i. e. 64 – i. sz. 14), Vergilius pártfogója. Dante szerint a második császár, aki a császárság intézményét felvirágoztatta, valamint tevékenysége – és a gondviselés segítsége – révén létrehozta az egyetemes békét (→ Par VI 73–81), amely a bűnbeesés után először biztosított olyan helyzetet a földön, hogy szinte az eredeti, paradicsomi állapot állt vissza (Egyed I xvi [708–719]). Vergilius tehát olyan korszakban élt a földön, amikor az evilági boldogság elérésének lehetősége elvileg adott volt az ember számára (képletesen: a domb felé vezető úton lévő vadállatok legyőzhetőnek bizonyultak; → Ért 7).
72. hamis […]: Krisztus előtt, a pogány istenhit idején. Ezzel azt is mondja, hogy abban a korszakban a túlvilági boldogság elérésének lehetősége (legalábbis ott, ahol ő élt) még nem volt adott az ember számára.
73. Költő: bár a középkorban Vergilius alakja körül számos legenda terjedt, s ezek szerint egyszerre volt költő, filozófus, próféta, mágus (Consoli – Ronconi 1976: 1040–1045), az itteni bemutatkozása alapján leginkább költő volt (és bölcselő), s mint költő fogja majd vezetni a másik költőt, az utazó Dantét (→ Ért 7).
73–75. Értsd: főművemet (Aeneis) Aeneasról, Anchises fiáról írtam, aki trójai volt, és miután a görögök lerombolták Trója várát (Ilion), eljött onnan (és megalapította Rómát). Az Aeneis alábbi szöveghelyeit ötvözi itt Vergilius megszólalása: „Harcokat énekelek s egy hőst, akit Ítaliába, / Trója vidékéről” űzött el a sors = Trójából eljött (Aen I 1–2); „Volt fejedelmünk, Aeneás: kegyesebb soha nála / S jogszeretőbb nem volt” = igazlelkű (Aen I 544–545); „Most látszott csak, lángba hogyan zuhan Ílium orma” = porig égett (Aen II 624).
76–78. Korholó, ironikus kérdés, hiszen ha az Utazó magától is fel tudna menni a hegyre, akkor Vergiliusnak nem kellene érte jönnie, és ezt pontosan tudja Vergilius is, aki a következő ének tanúsága szerint pár pillanattal korábban értesült az Utazó kilátástalan helyzetéről (→ Pok II 61–63), s maga mondja (→ 95), hogy lehetetlen felmenni a hegyre.
78. kiindulópontja […]: a tökéletes földi boldogság forrása: az édeni, természetes állapot, az eredeti boldogság. Ez az a kiindulópont, amelyhez az ember vissza szeretne térni, s ha ez megtörténne, egyben ezen állapot lenne boldogságának oka is. Arisztotelész is „a jó kiindulópontját és okát” nevezi boldogságnak (Arist Eth Nic I 12 1102a).
67. Rispuosemi: «Non omo, omo già fui, e li parenti miei furon lombardi, mantoani per patrïa ambedui.
70. Nacqui sub Iulio, ancor che fosse tardi, e vissi a Roma sotto ‘l buono Augusto nel tempo de li dèi falsi e bugiardi.
73. Poeta fui, e cantai di quel giusto figliuol d’Anchise che venne di Troia, poi che ‘l superbo Ilïón fu combusto.
76. Ma tu perché ritorni a tanta noia?
perché non sali il dilettoso monte ch’è principio e cagion di tutta gioia?».
Válaszolt: „Nem ember; ember egykor voltam, szüleim lombárdok voltak,
mindketten mantovaiak születésük szerint.
Sub Julio születtem, bár későn, és Rómában éltem a jó Augustus alatt, a hamis és hazug istenek korában.
Költő voltam, és Anchises azon igazlelkű fiáról verseltem, aki Trójából eljött, miután a büszke Ilion porig égett.
De te miért térsz vissza a temérdek szenvedéshez?
Miért nem mégy fel a gyönyörűséges hegyre, mely kiindulópontja és oka a tiszta örömnek?”.
I. ÉNEK | 67–78.
25
79–80. A mondat captatio benevolentiae, azaz a megszólított – Vergilius – jóindulatának megnyerését szolgálja. A középkor sokat használt toposza az ékesszólás és a bővizű folyó azonosítása (konkrétan Vergiliusra vonatkoztatva: Macr Saturn V i 10). Ahogyan Vergilius magát mindenekelőtt költőként határozta meg, úgy a válaszban az Utazó is költői nagyságát hangsúlyozza.
81. szégyenteli arc: két oka lehet az Utazónak a szégyenkezésre. Egyrészt jelenlegi helyzete, bűnössége miatt szégyelli magát (→ Pur XXX 78), s ez esetben pontosan értette a Vergilius álkérdésében rejlő gúnyt (→ 77), másrészt azért, mert nem ismerte fel Vergiliust, költői példaképét.
82. minden költők…: vagyis a keresztény költőknek is fény és útmutatás Vergilius munkássága (→ Pur XXII 95; → Ért 9).
83. kitartó szorgalom […]: az Utazó oly sokat tanulmányozta az Aeneist, hogy kívülről megtanulta (→ Pok XX 114).
84. kötetedet: az összes művedet – Aeneis, Georgica, Eklogák – tartalmazó kódexet.
85–87. Az Utazó (és nem az Elbeszélő) nevezi itt mesterének Vergiliust, s ez azt is jelenti, hogy Vergilius költészete nem (csupán) a Komédia megírásakor, hanem azelőtt is modellként szolgált számára.
A korlátozás pedig – csakis te vagy – kizárni látszik, hogy bármely más költő hatást gyakorolt volna rá. Ez történetileg és poétikailag nem igaz: nagyon is hatott Dante költészetére mind a bibliai zsoltárköltészet, mind a Vergiliust követő klasszikus költők, mind a kortárs provanszál és olasz költészet, mind pedig az évezredes latin himnuszköltészet hagyománya. Ezért úgy értendő a korlátozás, hogy az Utazó költőnek a szép stílus elsajátításában volt kizárólagos mestere Vergilius.
87. szép stílus: a stílust itt mint poétikát, költészettant kell érteni, amely magába foglalja a költői megszólalás formáját és tartalmát. A szép stílus leginkább a tragédiát jelöli, vagyis Dante meghatározásai alapján azt a költészeti ágat, amely emelkedett nyelvet használ, és/vagy tárgya komoly, és/vagy narrációja a jó helyzetből visz a rossz felé (Nép II iv 7–8 [280–306]; Lev XIII 10 [160–166]). E műfajelméletnek megfelelően maga Vergilius fogja majd az Aeneist tragédiának minősíteni (→ Pok XX 113). Jelen mű – vagyis az a szöveg, amelyet a fikció szerint az utazás befejeztével vet papírra az Elbeszélő – nem tartozik e „stílusba”, miként azt a cím (Komédia) is mutatja.
– dicsőséget […]: már most – vagyis a Komédia megírása előtt – is elismert költőként kell az Utazóra tekintenünk. Kérdés, hogy ezt az elismertséget mely műveivel szerezte, és hogy mely műveiben alkalmazta a Vergiliustól kölcsönzött szép stílust. Csupán Az új élet és a kisebb versek (főként az allegorikus canzonék) képezik ekkor a szerző korpuszát. Mivel ezen szövegek kielégítik a szép stílus követelményeit, ráadásul a Komédia további részeiben a kortársak viszonyítási pontként utalnak rájuk (→ Pur XXIV 51; Par VIII 37), ezeket olyan műveknek kell tekintenünk, melyek egyrészt Vergilius tanításának nyomát viselik, másrészt dicsőséget hoztak az Utazónak.
88. vadállatot: a farkasszukát. Ha a három állatot egyetlen, de három megjelenési formájú fenevadnak tekintjük (→ 49), akkor itt az állat mindhárom karakterére vonatkozhat az utalás.
89. bölcs: a középkorban a költészetet az igazságot kutató tudományként (is) definiálták, így a költők megszólítása lehet „tudós”, „bölcs” is (→ Pok IV 100).
79. «Or se’ tu quel Virgilio e quella fonte che spandi di parlar sì largo fiume?», rispuos’ io lui con vergognosa fronte.
82. «O de li altri poeti onore e lume, vagliami ‘l lungo studio e ‘l grande amore che m’ha fatto cercar lo tuo volume.
85. Tu se’ lo mio maestro e ‘l mio autore, tu se’ solo colui da cu’ io tolsi lo bello stilo che m’ha fatto onore.
88. Vedi la bestia per cu’ io mi volsi;
aiutami da lei, famoso saggio, ch’ella mi fa tremar le vene e i polsi».
„Akkor hát te vagy Vergilius; a forrás, melyből ered a beszéd oly bővizű folyója!”
– válaszoltam neki szégyenteli arccal.
„Ó, minden költők dicsősége és fénye,
tekintsd érdememnek a kitartó szorgalmat és a nagy szeretetet, amellyel kötetedet tanulmányoztam!
Te vagy a mesterem és szerző-példaképem, csakis te vagy az, akitől átvettem
a szép stílust, mely dicsőséget szerzett nekem.
Nézd a vadállatot, mely miatt visszafordultam, védj meg tőle, híres bölcs,
mert vérem és ereim reszketnek miatta!”
I. ÉNEK | 79–90.
