HOFFMANN BÉLA – MÁTYUS NORBERT
97. Da ch’ebber ragionato insieme alquanto, volsersi a me con salutevol cenno,
e ‘l mio maestro sorrise di tanto;
100. e più d’onore ancora assai mi fenno, ch’e’ sì mi fecer de la loro schiera, sì ch’io fui sesto tra cotanto senno.
103. Così andammo infino a la lumera, parlando cose che ‘l tacere è bello, sì com’ era ‘l parlar colà dov’ era.
106. Venimmo al piè d’un nobile castello, sette volte cerchiato d’alte mura, difeso intorno d’un bel fiumicello.
Homéros az, a fenséges költő;
a másik a szatirikus Horatius;
Ovidius a harmadik, s végül Lucanus.
Mivel mind osztozik velem együtt a névben, amelyet az a hang zengett, tisztelnek, és ezt így jól is teszik.”
Így láttam hát egybegyűlni
a legmagasabb ének urának szép iskoláját, ki a többiek fölött sasként szárnyal.
Miután némi szót váltottak egymással, az üdvözlés jelével fordultak hozzám, miközben mesterem nagyon mosolygott;
és a tiszteletnél sokkal többet is tettek, hogy társaságuk közé fogadtak, így lettem hatodik ilyen tudósok között.
Végül elérkeztünk a fény helyéhez,
olyan dolgokról beszélve, amelyekről hallgatni helyes, amilyen helyes volt beszélni ott, ahol voltunk.
Egy nemes kastély lábához értünk, amelyet magas falak öveztek hétszer, és még egy szép folyó is védett körben.
IV. ÉNEK | 88–108.
121. Élektra: Élektra volt Dardanusnak, Trója alapítójának anyja.
122. Hektór: trójai hadvezér és hős, Priamos király és Hekabé fia. A trójai tábor vezére. Homéroszi jellemzésében különösen humanitása, nagylelkűsége és családja iránti végtelen szeretete emelhető ki. Achilleus párbajban megöli. Vergiliusnál megjelenik Aeneas álmában, hogy rá bízza a trójai nép (gens Hectorea) vezetését és rómaivá válását.
– Aeneas: gör. Aineias, a mitológiai hagyományban Dardanos leszármazottjának, Anchisésnek és Aphrodité istennőnek (lat. Anchises és Venus) a gyermeke. A trójai had egyik legnagyobb vitéze. Akkor állt a trójai sereghez, amikor apja országát Achilleus kifosztotta. Vergilius hőseként mint Róma mitikus alapítója élt tovább, aki Trójából menekülve, viszontagságos körülmények között került Itália partjaira. Latiumba érve feleségül vette a helyi Latinus király lányát, Laviniát.
123. Caesar: Gaius Julius Caesar (Kr. e. 101–44), a római császárság korszakának megteremtője, bár még nem a császár, hanem a dictator címet viselte. Kr. e. 49-ben katonai erővel átvette a hatalmat a római senatustól, és egyeduralmat épített ki. Cassius és Brutus, a köztársaság látszólagos védelmében szőtt összeesküvés részeként, 44. március 15-én meggyilkolta. Dante kétségtelenül úgy tekint rá, mint az isteni gondviselés teremtette birodalom megalapítójára (gyilkosaira pedig mint Krisztus árulóira), de megítélése mégis ellentmondásos a részéről (Lansing 2010). Caesar szövetségese, Caius a Pokolban van (→ Pok XXVIII 97–99), míg ellenfele, Cato, a Purgatórium őre; és homoszexualitással is hírbe hozták (→ Pur XXVI 77–78). Szeméről egyébként Suetonius tett említést, amely energikus és eltökélt lelket mutatott.
124. Camilla: Metabos, volscus király harcos lánya. Vergilius az Aeneis utolsó részében ír róla. A legenda szerint a trójaiak ellenfele volt Itáliában. Arruns öli meg a menekülő Camillát egy dárdával.
– Penthesilea: legendás amazon királynő, a reménytelen küzdelemben elesettek szimbolikus alakja. A harc becsületével, de a biztos halál tudatában csatlakozott Trója védőihez.
125. Latinus: a közép-itáliai latin törzsek uralkodója, aki befogadta Aeneas népét.
109. Questo passammo come terra dura;
per sette porte intrai con questi savi:
giugnemmo in prato di fresca verdura.
112. Genti v’eran con occhi tardi e gravi, di grande autorità ne’ lor sembianti:
parlavan rado, con voci soavi.
115. Traemmoci così da l’un de’ canti, in loco aperto, luminoso e alto, sì che veder si potien tutti quanti.
118. Colà diritto, sovra ‘l verde smalto, mi fuor mostrati li spiriti magni, che del vedere in me stesso m’essalto.
121. I’ vidi Eletra con molti compagni, tra ‘ quai conobbi Ettòr ed Enea, Cesare armato con li occhi grifagni.
124. Vidi Cammilla e la Pantasilea;
da l’altra parte vidi ‘l re Latino che con Lavina sua figlia sedea.
Ezen úgy haladtunk át, mint a szárazon;
hét ajtón léptem be e bölcsekkel együtt, majd egy frissen zöldellő rétre jutottunk.
Emberek voltak ott, mély és mélázó szemekkel, megjelenésükben nagy tekintéllyel:
ritkán beszéltek, akkor is finom hangon.
Aztán az egyik oldalra, egy nyílt helyre mentünk át, amely magas volt, és világos, hogy mindannyiukat láthattam.
Onnan aztán, a zöld pázsit felett,
megmutatkoztak nekem a nagy szellemek, hogy látásukra magamban még most is ujjongok.
Láttam Élektrát sok társával,
akik között felismertem Hektórt és Aeneast, a fegyveres, szúrós szemű Caesart.
Láttam Camillát és Penthesileát;
a másik oldalon Latinus királyt, aki Lavinia lányával ült ott.
78
126. Lavinia: Aeneas második felesége, Latinus király lánya. Fia Silvius, akitől a későbbi Romolus és Remus, Róma alapítói is származtak.
127. Brutus: Lucius Junius Brutus, római patrícius, aki az utolsó Róma fölött uralkodó etruszk király, Tarquinius Superbus elleni felkelést vezette, megalapítva a római köztársaságot Kr. e. 509-ben. Dante úgy említi, mint a köztársaság első konzulját (Collatinussal együtt).
– Tarquinius: az utolsó etruszk római király. Nem látják a limbusban, csupán a nevét említik meg.
128. Lucretia: Collatinus felesége, akit Sextus Tarquinius, a király fia megerőszakolt. Lucretia ezt követően öngyilkos lett. Emléke a becsület és a hűség mintaképeként maradt fenn. Esete vezetett a királyság megdöntéséhez.
– Julia: Caesar lánya, Pompeius felesége, aki apja halálos ellensége lett a polgárháborúban.
– Marzia: Cato felesége. Dante a lélek allegóriájaként is halhatatlanná tette nevét a Vendégségben.
– Cornelia: Cornelius Scipio Africanus, a zámai győző felesége volt. Az asszonyi erények megtestesítője, a Gracchus testvérek (Gaius és Tiberius) anyja.
129. Szaladin: egyszerű katonából lett Egyiptom és Szíria szultánja (XII. század), aki Jeruzsálemet is visszafoglalta a keresztényektől (1187). Híres volt emberségéről és nagylelkűségéről. Olyan szokásokat is meghonosított környezetében, amelyek teljesen ismeretlenek voltak akkoriban. Talán ezért is áll egyedül, társak nélkül.
131. a tudók mesterét: Arisztotelész (Kr. e. 384–322), a nyugati filozófia egyik legnagyobb alakja. Dante szerint filozófiája tökéletesen megfelelt a katolikus hit tanításának (→ Cv IV 6 [16]).
134. Sókratés: Kr. e. 469–399 között élt görög filozófus, etikus. Karizmatikus alakjának megőrzését csak egyik tanítványának, Platónnak köszönhetjük, aki dialógusai főszereplőjévé tette őt, egyben alkalmazta bennük a vizsgálódások szókratészi módszerét.
– Platón: Görög filozófus és matematikus (Kr. e. 428–348), az Akadémia alapítója Athénban. Az egész nyugati filozófia meghatározó egyénisége, a gondolkodás szókratészi módszereinek komplex világnézeti alkalmazója.
136. Démokritos: Abdérai Démokritos, aki azt tanította, hogy a világ atomoknak az ürességben történő véletlenszerű összeütközéseiből alakult ki.
137. Diogenés: Sinópéi Diogenés, a híres cinikus filozófus, minden politikai hatalom megvetője.
– Anaxagoras: Periklés tanára, természetfilozófiájában az értelmet (nousz) tekintette a világot rendező és kormányzó elvnek. „Az értelem kormányoz mindent, aminek lelke van, akár nagy, akár kicsi” (Diels – Kranz 78 [B12]).
– Thalés: az első ismert filozófusok, a hét bölcs egyike (Kr. e. VII. század).
138. Empedoklés: dél-Itáliai görög természetfilozófus, a világot a négy elem (föld, levegő, víz, tűz) keveredésével magyarázta. A retorika egyik megalapítójaként is tekintettek rá. Állítólag az Etnába vetette 127. Vidi quel Bruto che cacciò Tarquino,
Lucrezia, Iulia, Marzïa e Corniglia;
e solo, in parte, vidi ‘l Saladino.
130. Poi ch’innalzai un poco più le ciglia, vidi ‘l maestro di color che sanno seder tra filosofica famiglia.
133. Tutti lo miran, tutti onor li fanno:
quivi vid’ ïo Socrate e Platone,
che ‘nnanzi a li altri più presso li stanno;
136. Democrito che ‘l mondo a caso pone, Dïogenès, Anassagora e Tale, Empedoclès, Eraclito e Zenone;
Láttam azt a Brutust, aki elűzte Tarquiniust, Lucretiát, Juliát, Marziát és Corneliát;
és egyedül, félreállva, láttam Szaladint.
Aztán, hogy kissé feljebb emeltem tekintetem, láttam a tudók mesterét
a filozófus család közepette ülni.
Mindegyik őt nézte és tisztelte:
ott láttam én Sókratést és Platónt, akik a többieknél közelebb álltak hozzá.
Démokritost, aki a világot véletlennek tudja, Diogenést, Anaxagorast és Thalést,
Empedoklést, Hérakleitost és Zénónt;
IV. ÉNEK | 126–137.
magát (Kr.e. V. sz.). Hérakleitos: ephesosi Hérakleitos, a „homályos”, az egyik legjelentősebb preszókratikus gondolkodó. Mindennek középpontjába a tüzet (pyr) állította, amelyet egyfajta értelmes mozgató és kormányzó elvnek tekintett.
– Zénón: Kitioni Zénón, a sztoikus iskola megalapítója, a lelki közömbösség tanítója (→ Cv IV 4 [9]).
140. Dioskuridés: Pedanios Dioskuridés (Kr. e. I. század) görög botanikus, farmakológus, fizikus.
A modern gyógyszerészet előfutárának tekintik, aki öt könyvből álló nagyértekezést írt a különféle növények gyógyhatásairól és alkalmazásukról (De materia medica). Művét a XVII. századig az orvoslás alapvető kézikönyveként használták. Dante maga is a gyógyszerészek céhének a tagja volt.
– Orpheus: mitikus költő. Úgy tartják, hogy ő volt az első alvilági/túlvilági utazó.
141. Tullius: Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106–43), római államférfi, filozófus, szónok. Dante számára fontos forrásként szolgált több, akkor már ismert munkája.
– Linos: mitikus pásztorköltő. Ágoston az első teológus költőként nevezi meg (Aug Civ XVIII 14 [37]).
– Seneca: Lucius Annus Seneca (Kr. e. 4 – Kr. u. 65), római sztoikus filozófus, irodalmár, államférfi, Nero császár tanítója. Meggyanúsították a Piso-féle összeesküvésben való részvétellel, és öngyilkosságra kényszerítették.
142. Eukleidés: görög matematikus (Kr. e. IV. század). Geometriai műve, az Elemek sokáig alaptankönyv volt.
– Ptolemaios: alexandriai csillagász, matematikus, asztrológus, az egyetlen, arab közvetítéssel fönnmaradt görög csillagászati mű szerzője, a geocentrikus világmodell jelentős képviselője (Kr. e. II. század). Ez a dantei kozmológia alapja is.
143. Hippokratés: görög orvos, a nyugati orvostudomány atyja. Dante korában Aforizmák című munkája volt ismeretes. Az orvoslás fogalmaként is használta Dante a szót: aforismi (→Par XI 4).
– Avicenna: Ibn Szína, arab orvos, filozófus (980–1037). Koraérett tehetség volt: huszonegy évesen már megírja a filozófia Compendiumát. E tekintetben legjelentősebb műve A gyógyulás könyve (Kitab al-Shifa), amely érett filozófiai rendszerét tartalmazza. Az orvoslás kánona (al-Qanun fi al-Tibb) című munkája az egész középkori orvoslás egyik alapműve lett. Különc természete élete végén a kábítószerek élvezetére és profetikus látomásokra vezette.
– Galénos: görög-római orvos (Kr. u. 130–201). Kilenc éven keresztül Marcus Aurelius fiának, Commodusnak volt házi orvosa. Ugyanakkor termékeny szerző, aki több mint ötszáz értekezést írt (nagy részük elveszett). Neve arab közvetítéssel került Európába, latinra fordított írásai az egyetemi orvosképzés fundamentumává váltak.
144. Averroës: Ibn Rusd, arab filozófus, jogász (1126–1198), a legnagyobb hatású arab Arisztotelész-kommentátor, aki döntő befolyást gyakorolt a nyugati kultúrára. A nagy kommentár (Commentarium magnum) Averroës magyarázatainak legrészletesebb kifejtése. Arisztotelész több művéhez is készített kommentárt (például De anima, Metaphysica stb.). Stílust és formát is teremtett ezzel, egy új műfajt hozva létre.
151. S oda érek […]: a második körbe, ahol már nincs semmiféle önálló fényforrás, ahol megszűnik mindenféle értelem (→ Pok V 39).
139. e vidi il buono accoglitor del quale, Dïascoride dico; e vidi Orfeo, Tulïo e Lino e Seneca morale;
142. Euclide geomètra e Tolomeo, Ipocràte, Avicenna e Galïeno, Averoìs, che ‘l gran comento feo.
145. Io non posso ritrar di tutti a pieno, però che sì mi caccia il lungo tema, che molte volte al fatto il dir vien meno.
148. La sesta compagnia in due si scema:
per altra via mi mena il savio duca, fuor de la queta, ne l’aura che trema.
151. E vegno in parte ove non è che luca.
és láttam a füvek jó gyűjtőjét,
Dioskuridést mondom; s láttam Orpheust, Tulliust, Linost és az erkölcsös Senecát.
Eukleidést, a geométert, és Ptolemaiost, Hippokratést, Avicennát és Galénost, Averroëst, aki a nagy kommentárt készítette.
Nem tudom mindet felidézni teljesen, mert annyira siettet a hosszú téma, hogy sokszor a ténynek alatta marad a szó.
A hatos társaság így kétfelé válik:
más útra irányít bölcs vezetőm, ki a nyugalomból a reszkető légbe.
S oda érek, ahol nincs több fény.