KELEMEN JÁNOS
93. a kétely nem kevésbé nagy öröm számomra, mint a tudás: nem lehet kizárni ennek a mondatnak azt a modernizáló vagy egyenesen modern értelmezését, hogy a kétely elválaszthatatlan a tudástól, sőt része
a tudáshoz vezető útnak. Ezt erősíti meg a Paradicsom következő helye: ezért új hajtásként születik / az igazság tövén a kétely, s természetes, / hogy fokról fokra a csúcs felé hajt minket (Par IV 130–132).
76. Ed elli a me «Perché tanto delira», disse, «lo ‘ngegno tuo da quel che sòle?
o ver la mente dove altrove mira?
79. Non ti rimembra di quelle parole con le quai la tua Etica pertratta le tre disposizion che ‘l ciel non vole, 82. incontenenza, malizia e la matta
bestialitade? e come incontenenza men Dio offende e men biasimo accatta?
85. Se tu riguardi ben questa sentenza, e rechiti a la mente chi son quelli che sù di fuor sostegnon penitenza, 88. tu vedrai ben perché da questi felli
sien dipartiti, e perché men crucciata la divina vendetta li martelli».
91. «O sol che sani ogne vista turbata, tu mi contenti sì quando tu solvi, che, non men che saver, dubbiar m’aggrata.
És ő nekem azt válaszolta: „Miért tér le váratlan módon – mondta – szellemed a megszokott útról?
Vagyis elméd mire irányul?
Nem emlékszel azokra a szavakra, melyekkel Etikád tárgyalja a három, Isten által elítélt hajlamot, a mértéktelenséget, a gonoszságot és az őrült bestialitást? És azt, hogy a mértéktelenség
Istent kevésbé sérti, és így kisebb büntetést érdemel?
Ha ezt az ítéletet megértetted, gondold meg, kik azok
akik feljebb, Disen kívül bűnhődnek,
és világosan látod majd, hogy az itteni gonoszoktól miért is vannak különválasztva, és miért kisebb haraggal sújtja őket az isteni bosszú.”
„Ó, nap, aki minden tudatlant megvilágosítasz,
mindig élvezetet okozol, amikor megmagyarázol valamit nekem,
de igazából a kétely nem kevésbé öröm számomra, mint a tudás.
174
95–96. az uzsora Isten jóságát sérti: az uzsora, mely az esetek legnagyobb részében nem más és nem több, mint a pénzkölcsön kamatos visszafizetése, az észak-itáliai városállamok gazdasági életében, kereskedelmében és banki tevékenységében Dante korában már mindennapos gyakorlat volt. Az egyház elítélte, ezért a kamatot a kereskedők és bankárok különböző módon álcázták. Komoly teológiai viták tárgya volt, hogy mi tekinthető kamatnak, és mi nem. Az egyház részéről az uzsora tiltására vagy megrendszabályozására irányuló minden kí-sérlet meddőnek bizonyult, már csak azért is, mert maga a pápaság is rászorult a bankok szolgálataira. Dante ezen a helyen az uzsorát mint teológiai problémát vizsgálja. Az Utazó problémája az, hogy az uzsora miért Is-tent sérti, nem pedig a felebarátot.
97–98. A Filozófia […] megmutatja: Vergilus széles filozófiai alapokra támaszkodva, az arisztotelészi el-mélet terminusaiban válaszol (→ 97–111), amelyek szerint a természet az isteni értelmet és művészetet követi, az emberi munka és művészet pedig a természetet. Az ember a természet tanítványa (s így az ember művészete
„Isten unokája”; 105). Feltétlenül figyelembe kell itt vennünk, hogy Dante „filozófián” kifejezetten az arisztote-lészi filozófiát, illetve annak Aquinói Szent Tamás-féle keresztény újraértelmezését érti.
101. Fizikádat: Arisztotelész Fizika (A természet) című művét. Itt is, mint korábban a Nikomakhoszi etika esetében, feltűnő a második személyű birtokviszony használata, ami szinte familiáris viszonyt fejez ki a hivat-kozott művel. Ez nyilván azt jelzi, hogy a szerző alaposan feldolgozta a szöveget.
102. nem sokat lapozva: néhány oldal után, azaz mindjárt a könyv elején (→ Arist Phys 2010: II 2).
103–104. művészetetek […] a természetet követi: a középkori szóhasználatnak (arte, ars) megfelelően az esztétikai célú tevékenységek mellett minden mesterség, vagyis mindenfajta munka ide értendő, melynek eredménye valamilyen művileg előállított tárgyban vagy termékben materializálódik. Dante Arisztotelészt kö-veti, aki szerint „a mesterség a természet utánzása” (Arist Phys II 2 194a21; mint láttuk, a szerző szinte az idé-zet pontos helyét is megadta; → 102).
105. a művészet Isten unokája: azaz az utánzat utánzata. Az itt kifejtett elmélet érvényes minden emberi alkotótevékenységre: egyáltalán a munkára, a mesterségekre és a művészi alkotásra (→ 103). Logikusan követ-kezik ebből, de érdemes külön kiemelni, hogy az „Isten unokája” tétel része a mimetikus ábrázolás eszméjén alapuló realisztikus esztétikai koncepciónak is, melyet Dante a magáénak vallott.
94. Ancora in dietro un poco ti rivolvi», diss’ io, «là dove di’ ch’usura offende la divina bontade, e ‘l groppo solvi».
97. «Filosofia», mi disse, «a chi la ‘ntende, nota, non pure in una sola parte, come natura lo suo corso prende 100. dal divino ‘ntelletto e da sua arte;
e se tu ben la tua Fisica note, tu troverai, non dopo molte carte, 103. che l’arte vostra quella, quanto pote,
segue, come ‘l maestro fa ‘l discente;
sì che vostr’ arte a Dio quasi è nepote.
Egy pillanatra térjünk vissza oda – mondtam –, ahol azt mondtad: az uzsora Isten jóságát sérti: oldd meg ezt!”
„A Filozófia – mondta –, annak, aki megérti, megmutatja, és nem is csak egy bizonyos ponton, hogy a természet miképp fakad
az isteni elméből és annak teremtő erejéből;
és ha részletesen vizsgálod a Fizikádat, megtalálod, nem sokat lapozva, hogy művészetetek, amennyire képes,
a természetet követi, ahogy a tanítvány követi a mestert;
így a művészet Isten unokája.
XI. ÉNEK | 94–105.
106. e kettő kell hogy legyen: a természet és a művészet (mesterség/munka). Az ezen a helyen Vergilius szájába adott arisztotelészi nézeteket Dante a Vendégségben is képviselte („[T]udni kell, hogy milyen a tiszta mesterség, ahol a természet a mesterség eszköze […]” (Ven IV IX 11 [1001–1002]).
107–108. ha felidézed a Genezist: a Teremtés könyvét idézve az Elbeszélő, mondanivalóját további tekin-télyekkel igazolandó, Arisztotelész mellé állítja a Bibliát, vagyis az ész tekintélyét összeköti a hit tekintélyével.
A következő helyekre kell gondolnunk: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2,15); „Ádámnak pedig azt mondta: »Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján!«” (Teremtés 3,17); „Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amely-ből vétettél, – mert por vagy, és visszatérsz a porba!” (Ter 3,19).
109. az uzsorás más úton jár: az uzsorás nem a természetből és a munkából él, hanem mások munkáját sajátítja ki, s így ellentétbe kerül a természettel, ami azt jelenti, hogy Istennel száll szembe. Íme, ez a válasz az Utazó kérdésre, vajon a kamatszedés miért sérti Istent (→ 95–96). A költőnek az uzsorával és a pénz szerepé-vel kapcsolatos álláspontja kétarcú. Egyrészt – a kor általános ideológiájának és vallási tanításainak szellemé-ben – elítéli a kamatot, s ezzel elítéli azt az új jelenségét, mely az egész modern gazdasági fejlődés motorjává vált. Mondhatni tehát, hogy „reakciós” (→ Sanguineti 1992) vagy konzervatív álláspontot foglalt el. Másrészt azonban felismeri a munka társadalmi és gazdasági funkcióját, sőt az emberi lény meghatározásában játszott konstitutív szerepét, amivel viszont a modern világ legprogresszívebb nézeteit vetíti előre. Ez magyarázza, hogy soraiban olyan „profetikus hangsúly csendül fel, mely a modern társadalmi reformátorok hangját előlege-zi” (→ Nardi 1964: 205). Ez nem zárja ki, hogy közvetlenül a ferences pauperizmus hatása alatt gondolta volna:
az uzsora az emberiségre leselkedő legnagyobb veszélyek egyike (Giacalone 2005).
113. Halak: a Halak csillagképének a megjelenése a láthatáron azt jelzi, hogy már közeledik a hajnal, meg-előzve a Kost, amelyben a Nap van.
114. Caurus: az északnyugati szél latin neve. A leírás szerint a Göncöl ekkor az északnyugati égbolton le-nyugvóban van. A csillagászati leírás, mint sok más helyen, arra szolgál, hogy megadja az utazás adott állomá-sának időpontját. Most nagyjából hajnal három óra van.
106. Da queste due, se tu ti rechi a mente lo Genesì dal principio, convene prender sua vita e avanzar la gente;
109. e perché l’usuriere altra via tene, per sé natura e per la sua seguace dispregia, poi ch’in altro pon la spene.
112. Ma seguimi oramai che ‘l gir mi piace;
ché i Pesci guizzan su per l’orizzonta, e ‘l Carro tutto sovra ‘l Coro giace, 115. e ‘l balzo via là oltra si dismonta».
E kettő kell hogy legyen, ha felidézed a Genezist elejétől kezdve,
az emberek életének és további javának forrása.
De az uzsorás más úton jár,
a természetet önmagában és annak követőjét is megveti, másba vetve reményét.
De most már kövess, szeretnék tovább haladni, mert a Halak immár a láthatáron csillognak,
és a Göncölszekér a Caurus felett, északnyugaton van, s e meredek partról csak jóval arrébb tudunk majd lemenni.”