A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ES MÓDSZERTANA MATE'MATlKAl STATlSZTlKA
ADALEKOK A NEUMANN-FELE NOVEKEDESl MODELLHEZ
(Contributions to the von Neumann growth model.) Wien—New York. 1971. Springer Verlag. 216 p.
A kötet annak a konferenciának az anya- gait tartalmazza. amelyet a bécsi lnstitut für Höhere Studien 1970 júliusában a Neumann—
féle modell és a növekedéselmélet témaköré- ben rendezett.
Mint ismeretes. Neumann János növekedési modelljét ,,Uber ein ökonomisches Glei- chungssystem" címmel 1937-ben tette közzé.
mely angol nyelvű kiadását követően (1946) a matematikai közgazdaságtan. illetve a nö—
vekedéselmélet egyik legismertebb műve lett.
Nagyban hozzájárult ehhez a könyvnek ]. G.
Kemény, O. Morgenstern és G. L. Thompson által 1956-ban történt átdolgozása is, akik elsősorban a mű pontosabb közgazdasági ér- telmezésére törekedtek.
Neumann növekedési modellje eredetileg olyan zárt gazdaság növekedését irta le, amelyben tökéletes verseny van. a technoló- gia és a gazdasági alanyok viselkedése vál- tozatlan, új beruházások nem történnek, s a belföldi fogyasztás a ráfordítási együttható—
kon keresztül kizárólag és közvetlenül a ter- melés nagyságától függ (a növekedés ..egyensúlyi üteme". ami egyben a tőkeko- matlábbal egyenlő). Az elmélet azóta első- sorban a többszektoros egyensúlyi növekedés és az optimális növekedés tényezői vizsgála- tának irányába fejlődött tovább.
Ennek megfelelően a kötet anyagát kitevő tanulmányok is főleg a következő témakörök köré csoportosulnak: 1. egyensúlyi növeke- dés: 2. optimális növekedés; 3. számítási problémák; 4. a modellel kapcsolatos egyéb kérdések. A modellek általában programozási típusú modelleket jelölnek.
Az első témakör hot tanulmányt ölel fel.
M. Beckmann tanulmánya a Neumann-féle modellt alkalmazza a tőkeelmélet és CI ter- melés időstruktúrája vizsgálatában. Optima—
lizálási modellek irányában fejlesztette to- vább a modellt T. C. Koopmans; célja az in—
duló tőkeállomány—készlet olyan megválasz-
tása volt, hogy a modell mennyiségi változói
a fogyasztás összetételében és időhorizont—
jában megvalósuló bizonyos társadalmi pre- ferenciák optimum-eredményei legyenek.
Neumann eredetileg zárt modelljét egy nyílt. növekvő gazdaság összefüggéseinek vizsgálatára alakították át és bővítik ki 0.
Morgenstern és 6. L. Thompson. olyan érte- lemben. hogy a fogyasztást közületi fogyasz- tásra és lakossági fogyasztásra bontják:
ezen-kívül újabb beruházásokat és egyéb dön- tési változókat vesznek fel a modellbe. és a világpiaci viszonyok érvényesülésére is tekin- tettel vannak. Tanulmányuk legújabb kutatá- saikról számol be. A Bruno-féle dualitás—el—
méletet a Neumann-modell általános esetére terjeszti ki M. Morishima, s ennek segítségé- vel vizsgálja a haszon és a gazdasági növe- kedés, illetve a fogyasztás és a beruházás egyensúlyi feltételeit. A Neumann-modell egy érdekes továbbfejlesztési lehetőségéről R.
Radner számol be. A kiegyensúlyozott gaz- dasági növekedést sztochasztikus folyamat—
nak fogja fel, és a maximális növekedési arány teljesülési feltételeit Markov-láncok segítségével vizsgálja. Az egyensúlyi növe- kedés feltételeivel foglalkozó referátumok témakörébe vág M. Truchon tanulmánya is.
aki a növekedési modellekben előforduló időbeli késleltetések szerepével foglalkozik részletesen.
Több előadás foglalkozott a Neumann—mo—
dellen alapuló különféle optimalizálási mo—
dellekkel. Témáí: a gazdasági hatékonyság és az időhorizont (C. ]. Bliss és !. Los); az optimális növekedés szenzitivitása a készlet—
növekedéssel szemben (W. A. Borck); Mori- shima elméletét általánosítja a termelés vál—
tozó feltételeinek figyelembevétele céljából E. 8. Keeler, míg az optimális tőkefelhalmo- zás kérdésével L. W. McKenzie foglalkozik.
D. A Starret a Neumann-modellt az exogén input-ok vizsgálatának szempontjával bővíti ki.
Kifejezetten számítási kérdésekkel mind- össze két referátum foglalkozott: 5. F. Burley a modellnek a szimulációval és a játékel- mélettel való összefüggései szempontjából.
míg G. L. Thompson és R. L. Weil a tovább-
STATISZTiKAI lRODALMl *FIGYELÖ
1301
it?-"* ? i ii" "'*'
fejlesztett Neumann-modell saját értékeivel és saját veiktoraival.
Figyelemre méltó a kötet négy utolsó ta- nulmánya, melyek részben gyakorlati alkal- mazásokat mutatnak be. A. K. Dixit a maxi—
mális növekedés elérésének olyan feltételeit vizsgálja, amelyek a mezőgazdasági terme- lés bizonytalansága mellett jönnek létre, mig E. Drandakís és E. Míghas tanulmánya az infrastrukturólis beruházások és az optimális növekedés összefüggéseit. különböző meg- valósulási lehetőségeit vizsgálja: lényegében alternatív tervezési modelleket konstruál. Ön- álló témakörben mozog és különös érdeklő- désre tarthat számot T. Schatteles dolgozata (.,A Neumann-modell és a szocialista terve- zés"), valamint A. Zauberman referőtuma, aki a témával kapcsolatos szovjet tudomá—
nyos tevékenységet foglalja össze, illetve méltatja.
A gondos szerkesztői munka G. Bruck- mann és W. Weber bécsi professzorok ér- deme.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
OROSZ—ANGOL. ANGOL—OROSZ STATISZTIKAI SZAKKIFEJEZÉSEK JEGYZÉKE
(Russian—English/English-—Russían Glossary of Sta- listical Terms. Prepared for the international Sta- tistical Institute by Samuel Kotz.) Edinburgh. 1971.
VII. 87 p.
A nemzetközi statisztikai tudományos együttműködés állandóan új követelményeket támaszt a tudományos szakirodalommal szem—
ben. amelyek megvalósítása nem mindig tart lépést a már kialakult szükségletekkel. A múltban, például a XVI". században a sta- tisztikai tudomány módszertanának művelői még olyan kevesen voltak, hogy egymást vagy személyes érintkezésből vagy legalábbis levelezésből ismerték és számon tartották az elért eredményeket is. A nyelvi nehézség még alig jelentkezett. hisz a század elején a latin -— majd annak folyamán egy—két fejlett nemzeti nyelv -— az angol. a francia és a né- met nyelv ismerete lehetővé tette az ered- ményes, a kor színvonalának megfelelő mun—
kát. A kapitalizmus kifejlődésével azonban a tudomány termelőerővé válása annak tö- megesedésével is együtt járt, és még jobban megsokszorozódott ez a szocialista korszak beköszöntésével. A tudomány művelői számá- nak és termékeinek robbanásszerű kiterje- dése a XX. században már olyan méreteket öltött, hogy — a lényegesen több nyelv hasz—
nálatát is figyelembe véve — nemzetközi ko—
operáció nélkül aligha lehet valamennyire is eligazodni e téren.
Az intézményes és szervezett munka mégis a második világháború utáni korszakig vára- tott magára és természetesen könnyebben
haladt előre a specializáltabb és így szük- ségszerűen kisebb területeken. mint magá—
ban a statisztikai módszertan alapvető prob—
lémáiban. így érthető meg, hogy (: demog- ráfia 50-es években bekövetkezett fellendülé—
sekor felvetődött a ,,több nyelvű demográ- fiai szótár" mint módszertani segédlet meg—
alkotásának gondolata a Nemzetközi Né- pességtudományi Unió részéről. E munka az ENSZ segítségével megvalósult, előbb csak az öt ENSZ hivatalos nyelv vonatkozásában, majd ezt követően a többi nemzeti nyelve- ken is. Ezeket az erőfeszítéseket viszonylag gyors sikerek koronázták, -— noha vitatható.
hogy az elvégzett munka értéke mennyiben volt maradandó, — hiszen nem szótárról, de módszertani kézikönyv készítéséről volt a va—
lóságban szó, amely a ,.szótárt" ily módon az elmélet napi szintjének megfelelően rög-
zítette.
A statisztikai elmélet területén ez a fejlő- dés lényegesen lassabban. nem egy ilyen ..rohamszerű" nemzetközi akcióval ment vég- be s ennek egyik jelentős állomása az is—
mertetett kiadvány. Ahogy az élőszóban a Nemzetközi Statisztikai intézet — e kétség- kívül legnagyobb tekintélyű és a statisztikai tudomány nemzetközi tudományos akadémiá- jának szerepét betöltő szervezet —— elnöke ta—
núsítja. e téren a magánmunkálat járt az élen. Éppen az elért eredmények és a nö—
vekvő szükségletek késztették arra az lSl—t, hogy e tevékenységet a saját égisze alá von- ja 1951—ben, az UNESCO—nak. az ENSZ spe- cializált szervezetének anyagi támogatásával.
A munka eredménve gyakorlatilag a két fő kidolgozó: M. G. Kendall és W. R. Buck/and művében ielentkezett az 1956—ban először publikált .,A Dictionary of Statistical Terms".
azaz a ..Statisztikai szakkifeiezések szótára"
cimen. E műben. amelynek 1960-ban egy má- sodik kiadása is napvilágot látott, nemcsak a statisztikai szakkifejezések angol nyelven való körülírása. magyarázata található meg az Oxford-szótárak módszerével, hanem azok valóságos szótárszerű összeállítása is a leg- elteriedtebb négy európai nyelven: fran- ciául. németül olaszul és spanyolul. E téren jelent most továbblépést az orosz—angol és angol—Torosz statisztikai szakkifejezések alosz- száriumo'nak kid/dása, ugyancsak az lSl égi- sze alatt. de továbbra is magán jellegű tu- dományos munka eredményeként Samuel Kotz összeállításában. az lSl néhány neves tagiának (W. Hoeffdina, W. R. Buck/and, E. Lunenberg és G. E. Nicholson) közremű- ködésével.
A közvetlen indíték e mű közreadásóra az volt, hogy a Kendall-Buckland—féle alapki- advány 3. kiadásából 1971-ben kimaradt, az említett négv nyelvű szótárrész és így az időközben elkészült orosz nyelvű szótárrész
sem láthatott volna napvilágot. Ahogy W.
