A Nemzetközi Statisztikai Intézet Brüsszelben

EGYÉB

A Nemzetközi Statisztikai Intézet Brüsszelben.

L"Institut International de Statistz'gne á Bruxelles.

A Nemzetközi Statisztikai Intézetnek ez év október első hetében Brüsszelben tartott XV. ülésszaka sok tekintetben figyelemre—

méltóbb volt, mint az Intézetnek különben is tanulságos és tartalmas összejövetelei egyéb- kor szoktak lenni. Figyelemreméltóvá tette elsősorban az a hosszú időszak, amely a leg-

utóbbi — 1913. évi — bécsi ülésszaktól el-

választotta. Mióta a statisztikusoknak nem—

zetközi érintkezései vannak, ez volt már a második, tíz évre terjedő megszakítás, mely a nemzetközi kooperáció folytonosságában beállott. Amíg azonban a hetvenes évek köze- pétől a nyolcvanas évek közepéig terjedő hézagot —— amely az utolsó kongresszustól a Nemzetközi Statisztikai Intézet megalaku- lásáig tartott —— munkára alkalmas békés viszonyok közt meddőn elfecsérelt időnek tarthatjuk, addig a most elmult évtizednek bőséges mentsége van arra, hogy elejtette a statisztikai együttmunkálkodás fonalát, mert a háborús esztendők alatt minden állam fogya- tékosabban tudta gyüjteni a maga statiszti—

káját s önként érthetőleg nem érzett kedvet arra, hogy azt a keveset, amit gyüjtött7 má- sokkal, ellenségeivel közölje.

És mégis, ez az évtized sem volt teljesen meddő a statisztika nemzetközi művelése szempontjából. A Nemzetközi Statisztikai In—

tézetnek közvetlenül a háború kitörésekor felállított hivatala, az Office Permanent fel—

használta azt a kedvező helyzetet, hogy sem- leges székhelyéről, Hágából az egész világgal érintkezni tud s több érdekes összehasonlító kiadványt bocsátott közre már a háború tar- tama alatt is —— azóta pedig Annuair-jei friss aktuális anyaggal telve jelennek meg.

Az évtized második része pedig formailag nagyjelentőségű eseményt hozott: a béke- szerződések rendelkezései megemlékeztek a statisztikai adatok nemzetközi gyűjtéséről, ezeket a Népszövetség hatáskörébe utalván.

Mint másutt már kifejtettemf) ez a megoldás nem ígérkezett biztató sikerünek. Még ha minden állam tagja volna is a Népszövetség- nek, a statisztikai adatok nemzetközi össze—

hasonlíthatóságát sohasem fogják az imperatív

1) L. A statisztika elmélete és története. Buda- pest, 1923. 189. lap.

rendelkezések biztosítani, hanem csak a mód- szerbeli tudományos egyeztető törekvések. A békeszerződések parancsainak tehát csak az lehet a szankciója, ha a különböző államnak statisztikusai barátságos kompromisszumra lépnek.

Igy bekövetkezett tehát az, hogy a Nép—

szövetség minden hivatalos tekintélye dacára, kénytelen volt a Nemzetközi Statisztikai In- tézet tudományos tekintélyéhez fordulni támo- gatásért s vele tárgyaltatni a Népszövetség céljaira szükséges statisztikai témákat. Ez a második ok, amely a nemrég Brüsszelben tartott ülésszakot a korábbiakkal szemben fontossá és tigyelemreméltóvá teszi. Talán a témáknak a Népszövetség akciójával való kapcsolata okozta viszont, vagy az, hogy a háború utáni első ülésszak lefolyásáról senki nem tudott előre képet alkotni magának ——

a brüsszeli ülésszak egy másik sajátosságát, a tárgyaknak szűk körét, a programmok sovány voltát, úgyhogy két szakosztályban is jóval rövidebb idő alatt letárgyalhatták a' kitűzött napirendet, mint máskor a három—négy szak- osztályba csoportosított gazdag anyagot. Ez mindenesetre csak átmeneti jelenség s való- színű, hogy a nemzetközi kooperáciőnak elég szerencsés újrakezdése után a legközelebbi ülés- szakon már sokkal többen előállnak javasla- taikkal s a kérdéseknek tágabb körét ölelik fel.

Mielőtt a brüsszeli ülésszak érdemleges munkájáról beszámolnank, a külsőségekröl kell néhány szót említenünk, amelyeknek szintén bizonyos jelentőséget adott az, hogy az ellenségeskedések hosszu ideje után ez volt az első összejövetel. A Nemzetközi Sta- tisztikai Intézet ülésszakain a tudományos munkát mindig élénken tarkítani szokta az ünnepek, estélyek, fogadtatások, kirándulások változatos sorozata. Nem hiányoztak ezek most sem, ha a dolog természeténél fogva szükebb keretek közé voltak is szoritva. Az eredményük elég hasznos volt: az ellenséges- kedés érzetét meglehetősen háttérbe szorította a személyes barátságok felelevenítése, új isme- retségek kötése. A további békés együttmű- ködésnek előfeltételeit ez az első találkozás mindkét részről biztosított síma lefolyásával mindenesetre előmozdította.

9——12.szám.

Mégis kétségtelen, hogy a háborúban gyöz—

tes államok súlya a Nemzetközi Statisztikai Intézetben növekedett s ezt talán kissé mester- ségesen növelte az is, hogy az elsö találkozó helyéül Belgium volt kiszemelve, a franciák- nak és angoloknak legjobban hozzáférhető ország, úgyhogy többségük eleve biztosított—

nak látszott. Az intézet nagyszámú német tagjait politikai és pénzügyi szempontok is visszatartották a megjelenéstől: állami életük legválságosabb idejében nem szívesen mentek abba a városba, ahol a német megszállás idejét most is tajtékzó gyűlölettel emlegetik.

A súlypont ezen eltolódásának egyik követ- kezménye volt, hogy az Intézet új tagválasz—

tásainál majdnem kizárólag az ántántbeli álla—

mok statisztikusai kapták meg a kívánt szó—

többséget s az új tisztikar megalakításánál is mellőzték a régi gyakorlatot, amely szerint az elnöki tisztségre sem franciát, sem németet nem választanak, az alelnökök között azonban mind a két nemzetnek jutott hely. Elnökké ezúttal a néhány évvel előbb elhalt olasz Bodin Lajos helyére a francia Delatour Albertet választották meg, az eddigi alelnökök egyikét, a három alelnöki tisztség pedig a belga Sauveur- nek, az amerikai Willeoxnak és az osztrák Matajának jutott. Az osztrák tudósok mindig nagy és érdemes szerepet töltöttek ugyan be az Intézetnél s Mataja is feltétlenül érdemes erre a kitüntetésre; a megtiszteltetést azonban most alighanem annak köszönheti, hogy német—

ajkú ugyan, de mégsem a Németbirodalom köréből való.

Az európai térkép új államai közül többen elküldték képviselőiket az ülésszakra: Len- gyelország, Cseh-Szlovákia több kiküldöttel is szerepeltek. Esthonia és Litvánia statisz—

tikusai is megjelentek, a Balkán államok közül azonban csak Bulgária megbízottja volt jelen.

Régi szokás, hogy az Institut ülésein olyan szakmunkákat is osztanak szét, amelyek tár—

gyalásra nem kerülnek; egyes tagok fontosabb dolgozataikat, egyes országok érdekesebb kiad—

ványaikat ajánlják így fel a résztvevőknek.

Ezúttal — kétségtelenül a megdrágultnyom- dni költségek miatt — kevesebb választék volt a felajánlott munkákban s ami felötlő, ezek közül kevesebb a kifejezetten tudományos értékű és több a propagandaszerű közlemény.

A tudományós jellegüek közül (azokon kívül, amelyek mint az ülésszak tárgyai amugy is megbeszélésre kerülnek) kiemelkedik a dán Jansen dolgozata, azokról a módszerekről, amelyek a statisztikában a munka ökonomikus megkönnyítését teszik lehetővé. A Kiaer-féle reprezentatív statisztikáról van szó, amelyet

——398— 1923

a dán statisztika számos ágbanés formában kipróbált s amelyet a szerző matematikai be—

vezetésekkel is igyekszik igazolni. Kis terje- delme ellenére a tüzet igen becses módszer- tani közléseket tartalmaz.

A komoly tanulmányok közül való a belga Jacguardnak munkája a nyelvhatárokról. Sta—

tisztikai értekezés a Belgiumban használt nyel—

vekről, amely azonban politikaivá válik követ—

keztetéseiben, mikor a 'szeparatisztikus törek- vésektől, félve a flamand nyelvnek több jogot követel. Belgium hárem nemzetiségi nyelve közül az utolsó évtizedben csupán a francia nyert teret; a flamand visszaszorult, az egyéb—

ként is jelentéktelen német nyelv még inkább ; az 1920. évi népszámlálás idején azonban Jaeeuard szerint a népesség még nem helyez—

kedett vissza korábbi lakóhelyére s ezért az adatok talán nem is tüntetik föl a mai való- ságot.

Az olasz Gini két tanulmánnyal is szerepel.

Az egyik, mindössze néhány lapon, azokról az összeállításairól számol be, amelyeket a Népszövetség megbízásából készített tizenöt állam nemzeti vagyonáról és jövedelméről.

Amennyire az ily összehasonlításoknak külö—

nösen a háború után való labilitását el lehet fogadni alapul, az egy főre eső magánjöve—

delem legnagyobb Ausztráliában. mintegy 1200

frank, azután Belgium, Hollandia és a Skan- dináv államok következnek, lOOO—től 600 fran—

kig fokozatosan csökkenő jövedelmekkel, majd Csehország 550 frankkal, Bulgária és Jugo-

szlávia 3-_400 frankkal, Japán 270 s végül

Britt—India 100 frankkal. Az összehasonlítás- ból azonban —— számos más államon kivül ——

az Amerikai Egyesült—Allamok. Anglia, Francia- ország és Németország is hiányoznak. Kevésbbé statisztikai vonatkozású, de igen érdekes Gini- nek egy hosszabb tanulmánya a közgazdasági patológiáról, a háború alatti és utáni közgaz- dasági politika fontosabb jelenségeinek ötletes tárgyalásával. Különösen a papírpénzintláeiót tárgyalja több államból vett adattal, azután a termelés különböző tényezőinél történt át- alakulásokat, a felmerült kivételes szabályokat s azok hatásait vizsgálja.

Az inkább propagandaszerű kiadványok sorából emeljük ki a belga évkönyvnek igen gondos összeállítású, magyarázó szöveggel is ellátott kivonatát, továbbá a belga földmíve- lésügyi minisztériumnak az ad minisztrativ ügy—

kezelés egyszerűsitéséről szóló s tanulságos ábrákkal is illusztrált kiadványát, amely azon- ban végeredményben mégis nagy bürokratiz- musra vall. (A miniszter aláírására kerülő kiadvány 15 kézen megy keresztül az egy-

^{1923 —399—— 9—1'2. szám}

szerűsítés után, az államtitkári darabok 11 kézen.) Brazilia néhánylapos füzetet nyujtott az 1920. évi mezőgazdasági összeírás ered- ményeiről.

Feltűnt azonban propagandakiadványai- val az európai töldabrosznak két új darabja:

Csehország és Szovjetoroszország. Csehország szemrevaló, rendkívül csinos kiállitású füze- tet bocsátott ki a cseh—szlovák statisztika fej- lődéséről és szervezetéről, sorra ismertetvén azokat a statisztikai ágakat, amelyeket mű- velnek. Egy részük régibb keletű, mert az osztrák uralom alatt lévő cseh tartómányi statisztika munkakörében is benne volt; né- mely águk a cseh-szlovák állam kikerekedése után keletkezett, az első években a kezdet—

nek nem kevés küzdelmével. A csinosan ki—

állított füzet hangja inkább könnyedén elbe- szélő, mint szakszerű; azonban mindenesetre önérzettől dagadó, s ahol lehet, gáncsolja a korábbi osztrák és magyar statisztikákat. Azon inkább mosolygunk, mikor nemzetiségi statisz—

tikájukról azt hirdetik, hogy fölötte áll a meg—

bízhatóság tekintetében az osztrák és amagyar statisztikának (de néhány sorral alább jám—

borul bevallják, hogy önszámlalást alkalmaz—

tak, tehát a lakosság bevallását fogadták el mindenütt, kivéve, a szlovák és ruthén terü- letet, tehát a Magyarországtól elvett vidéket), az azonban bosszantó, hogy oly kérdésben is, amely minden nemzetiségi vonatkozástól távol áll, mint a sztrájkstatisztika, a köz- ismerten kiváló osztrák statisztikát ócsárolják a maguk újításaival szemben.

Szovjetoroszország három propagandafüze—

tet nyujtott be. Az egyik, amely az orosz közgazdasági tanulmányi íntézetról szól, a békeidőből is ismert Stépoíov tollából való.

Megtudjuk belőle, hogy az új orosz hivatalos statisztikai szervezetet az orosz statisztikusok gyűlésének javaslatához képest alakították meg 1918-ban. Az új szervezet a teljes köz—

pontosítás jegyében alakult meg, de a szov- jetköztársaságok be vannak hálőzva statiszti-

kai hivatalok láncolatával. Már 1918-ban ipari

felvételt készítettek, 1920-ban népszámlálási és mezőgazdasági felvételt, 1923-ban a városi népességről való felvételt. É közgazdasági tanulmányi intézetet 1919—ben alapították, egy- egy osztálylyal Pétervárott és Moszkvában.

Ennek az intézetnek —— amelynek a jelentés szerint több mint száz tudós tagja van —— az a feladata, hogy Oroszország gazdasági és pénzügyi helyreállításának gyakorlati problé—

máival tudományos alapon foglalkozzék. Fő- témái: az általános közgazdasági helyzet tanulmányozása, az ipar, mezőgazdaság és

közlekedés problémái, a pénzforgalom, a hitel- ügy, az állami pénzügy, az adók kérdései, az önkormányzati pénzügy s az orosz—német ke—

reskedelmi kapcsolat. A rövid felsorolásban is e témákról annyi részletes tanulmány ki—

dolgozása van említve, hogy úgy látszik, az Intézet nagy munkát végez. Nagyot akkor is, ha a közgazdasági életet a szovjetábrándok vágányába akarja terelni (kezdetben valószí- nűleg ez volt a törekvés), de nagyot akkoris, ha a kényszerítő szovjetkeretek közt akarja a közgazdaság rendes menetét újra felélesztenip

Ugyancsak nagy munkáról számol be a másik orosz tüzet is, a szovjet köztársaságok statisztikájáról szóló, mely Popoffnak, a sta—

tisztikai központ vezetőjének szerkesztése alól került ki. Tanulságosan adja elő a háború közben s az első forradalmak idején a korábbi statisztikai szervek felbomlását (a Vidéki zemsztvo statisztikai hivatalok maradtak leg- tovább életerősek). majd az új politikai for- dulatok közt újabb kísérleteket a statisztika legmegfelelőbb organizálására. Ilyen a már említett központi hivatal, A. C. S, (Adminis—

tration Central Statistigue), terjedelmes vidéki hálózatával. Elmondja az új szervezet küz—

delmeit és kísérleteit a merőben új viszonyok között. Más módszerekkel kellett dolgozniok, mint a korábbi orosz statisztikának, mert — mint írja — hála a kommünnek, a pénz el- vesztette értékét s így a statisztikában való i' összehasonlító erejét is. Különféle társadalmi vagy gazdasági jelenségek most már értékük alapján nem hasonlíthatók össze. További fej—

tegetéseiról — amelyek számunkra a statisz—

tika terén egészen idegen gondolatvilágot képeznek —— talán még lesz szó e folyóirat hasábjain. A forradalmi Oroszország statisz—

tikai kiadványainaksorozata, amely két ki—

sebb értekezésen kívül a füzetben olvasható, meglepően nagy.

E sok kiadványnak rövid kivonatát, a mai Oroszországra vonatkozó legfőbb adatok össze- foglalását nyujtották be az oroszok harmadik propagandafüzet gyanánt. Nehéz volna az összehasonlítás a multtal, hiszen a szovjet—

köztársaságok területe egészen más, mint a cári Oroszországé volt. Külön nagy tanulmányt igényelne e tüzet alapos ismertetése; néhány megdöbbentő adatot mégis idéznünk kell. Az európai Oroszország népessége 1914-től 1920-ig 72 millióról titi—ra csökkent (semmi magyará- zat nem utal arra, hogy itt ugyanazon terü- letről van-e szó, vagy az első számban még bentfoglaltatnak-e a Nyugaton azóta levált részek). A szovjet-köztársaságok összes né—

pessége közel 134 millió, 6'4 népsűrűséggel.

9—12. szám. ———400——- 1923

Moszkvában az 1920—22. évek átlagában az ezer lélekre számított születési arányszám 304 volt, a halálozásé 36'7;" Pétervárott ugyanekkor 41'9 születéssel szemben 43'5 halálozás állott, a 18 európai kormányzóság területén pedig — a kedvező szaporodású 1921. év folytán ——32'4 születéssel szemben 32'3 halálozás állt; 1920—ban és 1922—ben itt is elég passziv volt a népesedési mérleg.

A válások a házasságkötéseknek átlag egy tizedét teszik.

Áttérve a Nemzetközi Statisztikai Intézet

tárgyalásainak a menetére, ki kell emelnünk, hogy a közgazdasági tárgyak sorozata bizo—

nyos mértékig kötött marsrutával indult meg, s főleg oly témákkal foglalkozott, amelyeket a Népszövetség statisztikai osztályából s a Nemzetközi Statisztikai Intézet tagjaiból ki—

küldött Oomission dÉtudes előkészített. A demográfiai előadások programmja még kisebb volt, úgyhogy ez utóbbiakkal a szakosztály két rövid ülésen végezett is.

A demográfiai kérdések elseje volt a francia Max Huber előadásában a halálokok statisztikájának egységesítése. A javaslat hí—

ven előadván a kérdésnek immár elég hosz- szúra nyúlt történetét, tulajdonképen csak arra szorítkozott, hogy az Intézet ne ejtse el a nemrég elhúnyt érdemes Bertilonnak ezen a téren—kifejtett sok fáradozását, hanem a kérdést állandóan ébren tartva, annak tovább tanulmányozására újabb bizottságot küldjön ki. Ez meg is történt, s miután 1920-ban nem—

zetközi egyezmény is létesült a francia kor- mány iniciatívájára a halálokok egységes no—

menklatúrája tárgyában, formailag a kérdés látszólag el van intézve. A Nemzetközi Sta—

tisztikai Intézet bizottsága a legközelebbi ülés—

szak elé bizonyára terjeszt jelentést, a nem—

zetközi egyezmény végrehajtásának előrehala—

dása ügyében pedig 1929-ben újra összejövetel lesz, de a halálokok statisztikájának egysé- gesítése mégsem fog megtörténhetni mind—

addig, amíg a Bertillon-féle nyomokon csu- pán a nomenklatúra megnevezéseit vagy eso- portbeosztását javítgatják s nem térnek át annak az egyedül lényeges kérdésnek a vizs- gálatára, hogy ugyanazt a halálesetet is több- féleképen lehet diagnosztizálni, ahhoz képest, hogy a halált közvetlenül okozó, vagy a beteg—

séget megindító kóros folyamatot jegyzik be A haláloki statisztika egységesítésének alap- feltétele, liogy a nomenklatúrához alapos ma- gyarázó szöveg készüljön, amely a vitás kér- désekben tájékoztatást ad arra, hogy mely esetekben kell az egyik 's mikor a másik halálokmegnevezést használni.

Szintén nem ezúttal először került a Nem- zetközi Statisztikai Intézet ülésszaka elé egy másik igen fontos kérdés, melynek előadója ezúttal Méthorst volt, az Intézet főtitkára s a németalföldi Statisztikai Hivatal igazgatója.

A népességi törzskönyvekről s az ezeknél alkalmazandó egyéni lapokról szólt. Csak né- hány európai államban alkalmazzák még eze- ket; rendszerük főleg Németalföldön és Bel—

giumban fejlődött ki, ahol minden emberről községenkint egyéni lapot őriznek, feljegyezve rá születésétől kezdve életének minden fon- tosabb mozzanatát a halálig. Méthorst igen széles perspektívát nyit meg, mikor arra utal, hogy a demográfiának mily hasznos tanulságai nyílhatnak meg ezekből a lapokból: a csalá- dok történetét vizsgálva, a fizikai örökletesi séget bizonyos foglalkozásokhoz nemzedéke—

ken át való ragaszkodást stb. tanulmányozni lehet belőlük. Szinte ingerlő, hogy a családi és társadalmi élet mennyi új, eddig még ki nem kutatott részletét ki lehetne így deríteni.

Hadd említsük meg azonban azokat a gya- korlati előnyöket is, amelyek az államot job- ban érdeklik, mint a könnyen lelkesedő s az új kutatások iránt érdeklődő statisztikusokat.

A népességi törzskönyv állandó nyilvántartá—

sával meg lehet takarítani a himlőoltásra és újraoltásra kötelezetteknek a különböző rendű óvó— és tanköteleseknek, a hadköteleseknek stb. nagyköltségű összeirását (Vizaknai Antal nálunk ugyanezen összeírásokat az évtized közepén tartandó népszámlálásokkal akarta pótolni.) A sok, külön költséget okozó s már elrendezésüknél fogva is számos hibaforrást tartalmazó összeírások helyett a népességi törzskönyv s a minden változásnál helyesbí—

tett egyéni törzslap olcsóbb, praktikusabb volna és igen sokoldalúan ki lehetne hasz- nálni. Ezen a véleményen volt a Nemzetközi Statisztikai Intézet is, mely ismét kimondotta azt a kívánságát, hogy népességi törzsköny- veket vezessenek, amelyeknek alapján a sta- tisztikai kihasználhatóság érdekében a külön- féle demográűai adatok feljegyzésére alkal- mas egyéni lapok használandók.

Nem igényelt ilyen határozatot, csupán érdeklődést és meghallgatást a francia Bunle- nek dolgozata a föld területéről és népessé- géről 1920—ban. A Nemzetközi Statisztikai

Intézet megbízásából korábban (1885-ben és

1900 után) Lévasseur és Bodio foglalkoztak ezzel a kérdéssel s igyekeztek különféle becs- lések alapján megközelítő eredményeket sze—

rezni azokról az államokról is, amelyek nem tartanak népszámlálásokat. Kiaer külön ter- vezetet dolgozott ki a népesség számának a

1928 ———401— ^{9—12. szám.}

megállapítására oly területeken, amelyek a népszámlálásoktól idegenkednek. Mind a há—

rom tervező meghalt már. Bunle folytatja munkájukat s az 1920 körüli évekről meg- adja minden államnak tényleges vagy hozzá- vetőleges területét és népességét, kiszámítja a népsűrűséget, függelékben pedig a világ nagyobb városairól közli azok népességének fejlődését, ahol lehet, 1800'ig visszamenőleg.

A demográfiai szakosztály következő elő- adója Thiwing Gusztáv volt, aki a nagy—

városok statisztikai évkönyvének eszméjét az Institutnak már korábbi ülésein is megpendí- tette s erre tervezeteket is dolgozott ki. A há—

ború okozta hosszú szünet után ezt a tervet

—— amely Budapest főváros statisztikai hiva- talának nemes tradiciójából ered — felújí- totta, ami általános, rokonszenves fogadtatásra talált s a Nemzetközi Statisztikai Intézet újabb határozatában hangsúlyozta, hogy a nagy—

városok statisztikájának kérdésével újra fog-

lalkozni kíván s bizottságot küldött kia kér- dés előbbrevitelére, hogy mielőbb megteremt- hessék a nagyvárosok nemzetközi évkönyvét.

Még az amerikai Willcoxnak azzal a javas- latával foglalkozott a demográfiai szakosztály, hogy külön bizottság tanulmányozza, mennyire teljes helyenkint a születések és halálozások feljegyzése, különösen a szétszórt népességű vidékeken, s ennek alapján állapítsa meg azt is, hogy ily esetekben a születési és halálo- zási arányszám megbízhatósága mekkora?

A javaslat annyiban érdekes vitára adott alkal- mat, hogy több állam képviselője kifejtette a népmozgalmi statisztikának náluk dívó mód-

szerét., ,

A közgazdasági szakosztály nemcsak több és nehezebb problémával vesződött, hanem a résztvevők állandó nagyobb érdeklődése mel- lett is. A mezőgazdasági termelés statisztiká- jának az olasz Ricci volt az előadója, aki ugyanezt a kérdést referálta már tíz évvel előbb is a bécsi ülésszakon. Mellőzve a ter—

jedelmes javaslat ismertetését, valamint a be- nyujtott írásbeli észrevételeket s az élénk és hosszantartó vitát, elég a végső határozatot bemutatnunk, amely főbb vonásokban a követ- kezőket tartalmazza: Kívánatos, hogy minden állam 5 vagy 10 évenkint (de mindenütt ugyan- abban az évben) időszakos felvételt tartson a termő és nem termő területekről. A növényi kultúrákat külön kell csoportosítani ahhoz képest, hogy főtermények-e vagy mellékter—

mények, illetve tarlónövények. A termények nómenklatúráját egységesen kell megállapí- tani; ezt a római nemzetközi mezőgazdasági intézet készítheti elő. A megművelt földről

terményenkint kívánatos minden államban az illető termény aratása előtt területíelvételt vé—

gezni. Oly terményeknél, amelyek az ipari feldolgozás folytán jelentékenyen átalakulnak (pl. gabona, gyapot) a bevetett területet is tudakolni kellene közvetlenül a vetés után.

Kívánatos, hogy minden állam hónapról hó—

napra, tőleg az aratás előtti hónapokban, kísérje figyelemmel a vetések állapotát; ennek a megítélésére leghelyesebbnek tartják egy átlagállapot százalékában való kifejezést. K ülö- nösen a vetések állapotáról szerkesztendő nemzetközi összeállítások érdekében tartják szükségesnek, hogy a különböző államok becslési és jelzési rendszerét egységes alapra hozzák s erre azt az eljárást ajánlják, hogy

a normális termésállapot IDO-zal tétessék

egyenlővé, s ehhez viszonyíttassék a minden—

kori terméskilátás.

Ami a termésmennyiséget illeti, az Intézet ennek kétirányú publikációjat ajánlja. Egy előzetes eredményt kellene közzétenni köz- vetlenül az aratás előtt, véglegeset pedig minél hamarabb az aratás (illetőleg cséplés) után.

Nagyon szükségesnek látják ehhez is a ter- mékek kimerítő nomenklatúrájának elkészí- tését. Ennek a nómenklatúrának a termények fentemlített nomenklatúrájával egybehangzó- nak kell lennie, de'íigyelnmmel a "minőségi különbségekre s a termékek átalakításának különböző fázisaira. lly nomenklatúrát az ősz- szes országok részvételével és meghallgatá—

sával a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet készítene elő; további feladat lenne, ezen az alapon többnyelvű szójegyzék készítése, mely egyszerre szolgálhatná a mezőgazdaság, keres- kedelem és ipar érdekeit. A terméseredmé- nyek közlésénél nagy súlyt helyeznek még arra, hogy világosan kitűnjék, vajjon bruttó vagy nettó eredményekről van-e szó s mily természetű levonások után készült a bruttó eredményből a nettó összeg. A mértékegysé- get illetőleg pedig azt hangsúlyozzák, hogy ugyanazon termék a különböző országokban lehetőleg azonos, még pedig súlyegységben fejeztessék ki.

Szükségesnek mondotta ki azt is az Inté—

zet, hogy minden állam időszakos állatszám—

lálást rendezzen abban az évben, mikor a

területfelvételt tartja és az évnek abban a szakában, mikor az állatlétszám valószínűleg maximális. Az állatok kimutatása nem és kor szerint történjék, bizonytalan kifejezések mel- lőzésével. A megfelelő elnevezésekre mintául szolgálhat a Nemzetközi Mezőgazdasági In—

tézet 1920. évi ülésében elfogadott nomen- klatúra.

^{il——l2. szánL}

Végül az Intézet annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy a termésbecslések és terméseredmények mindenütt lehető gyorsan közöltessenek s az adatok megbízhatósága érdekében a megfigyelő személyzet kellő uta—

sítással legyen ellátva,

Amint látjuk, a legtöbb vonatkozásban egyelőre elég szerények a mezőgazdasági sta—

tisztikával szemben támasztott igények; a leg—

több kulturállam a nemzetközi összehasonlítás céljaira jóval többet tudna nyujtani. Másfelől azonban a tervezetben vannak olyan zavaró momentumok is, amelyek egy-két vonatkozás- ban a végrehajtást igen nehézkessé teszik.

Az a gondolat például, hogy a normális átlag- terméshez, mint lOO—hoz viszonyitva mutassák ki államonkint az egyes növényi kultúrák vár—

ható hozamát, nemzetközi tabellában mind- addig értéktelen, míg országonkint és növény- fajtánkint jegyzetben vagy a tabella másik felében ki nem mutatják, hogy az átlagter- més abszolút számokban mekkora?

Szinte kivihetetleniil sok nehézségbe ke—

rülne azonkívül az aratási területeknek köz—

vetlenül az aratás előtt való felvétele; hiszen a nyár elejétől az ősz végéig folyton esedé- kes más és más fontos termény beérése: a learatandó területnek mindegyiknél külön való felvétele rendkívül megsokszorozná a munkát.

A gyakorlatban nehézségeket okoz majd a bruttó és nettó eredményekre vonatkozó kívá- nalom is; az egyöntetűséget kétségtelenül jobban biztosítaná, ha a tiszta bruttó ered- ményekből a vetőmagszükséglet mindenütt levonatnék, azonban semmi egyéb; ebből is tisztán kitetszenék, hogy az illető termény- ból mennyi áll a világfogyasztás rendelkezé- sére. A mértékegységek tekintetében is helye- sebb lett volna határozott állást foglalni a tizedesmértékrendszer egységei mellett (hek- tár,"'métermázsa stb.); azok az államok, ame—

lyek egyéb egységekben számolnak, ezeket belső használatukra tovább is megtarthatják, de nemzetközi célra a tizedesrendszer szerint átszámítva adnák meg adataikat.

Reméljük azonban, hegy amíg e kezdeti törekvések a részletekben is kidolgozásra ke- rülnek, addig a részletnehézségek is jobban szembeötlenek s a mezőgazdasági statisztiká—

nak oly kívánatos egyöntetűsége érdekében eldobnak néhány terhelő ballasztot, hogy mas vonatkozásban inkább összeterelhessék a ma még széthúzó irányokat. Mindenesetre örven- detes, hogy a kezdő lépés már meg van téve s Ricci fáradságos munkáját nagy elismerés illeti.

Ha nem is a Nemzetközi Statisztikai Inté- zetben, de már régen húzódó kérdés a kül—

_ma— 1923

%.%?

kereskedelmi forgalom nemzetközi statisztiká—

jának kiépítése, amelynek érdekében éppen Brüsszelben többször tartottak nemzetközi kon—

ferenciákat, sőt közvetlenül a háború kitörése előtt nemzetközi egyezmény is készült, ame—

lyet a legtöbb állam aláirt; végrehajtására azonban a közbejött események miatt nem került sor. Ezekhez a kezdeményezésekhez csatlakozott most a Nemzetközi Statisztikai Intézet tanácskozása a következő főbb ered- ményekkel: legfontosabbnak tartják az árúk nómenklatúráját; e célra ideiglenesen elfogad-

ható az 1913. évi brüsszeli konvenció által

megallápított jegyzék; ezt a tapasztalatok alapján javítani kell s többnyelvű nomenkla—

túrát kell kiadni, az egyes áruknak azonos számjelzésével. Kívánatosnak tartják, hogy a nemzetközi kereskedelmi statisztikai hivatal mielőbb megkezdje a működését.

Az árúk értékelésére vonatkozólag a köte- lező értékbevallás rendszerét ajánlják, fenn—

tartva e mellett ellenőrzés gyanánt a hivatalos értékbecsléseket is, ahol ezek szokásban van- nak. A súly és mennyiség megjelölése lehe- tőleg nemzetközileg ismert egységekben tör- ténjék, a statisztikai kiadványok vilagosan beszámoljanak a használt súly és mennyiségi egységekről s a súlyoknál arról, hogy bruttó—

vagy nettósúlyról van-e szó.

Bonyolultabb kérdés a tulajdonképeni kül—

kereskedelemnek (commerce spéciale) elvá- lasztása az összes forgalomból (Commerce générale), amely utóbbiba a tranzitóárúk is beleérthetók, mindenekfölött azonban a kiké- szítésre bevitt s feldolgozás után exportált árúk. Ezekre az Intézetnek az a kívánalma, hogy a kettő külön táblákban mutattassék ki; a tulajdonképeni bevitelben azok az árúk szerepeljenek, amelyeket a belső fogyasztás céljaira importáltak, vagy legfeljebb kézierő- vel való átalakításra, illetőleg kiegészítésre szolgálnak. A göngyöleteket stb. nem kell idevenni. A tulajdonképeni kivitelbe azokat ' az árukat kell sorozni, amelyeket az ország—

ban termeltek vagy nacionalizáltak. Naciov nalizált árú alatt értendő a kézimunkával át- alakított vagy kiegészített árú, továbbá azis, amely a belföldi fogyasztás áruiból exportál- tatik. Az összes forgalomba veendő mindaz az árú, mely a külföldről vagy a gyarmatok- ból érkezik, tekintet nélkül eredetére vagy rendeltetésére, akár a fogyasztás céljait szol—*

gálja —— akár raktárakba kerül, akár visszkül—

demény, vagy átmenő forgalom, a kivitelben , pedig mindaz, ami az országot külföldi ren- deltetéssel elhagyja, bármi legyen is az ere- dete. Ha a tulajdonképeni forgalom az ösz-

^{4923 —403—— 9—12. szám.}

szesbólnem választható külön, kívánatos, hogy a kivitel és tijraelszállítás elkülönítve mutat- tassék ki. Ujraelszállítás alatt azt értik, amikor a behozott árúk kivitetnek a nélkül, hogy állagukban érintetnének; az átesoma- golás vagy átrendezés nem tekinthető ilyen—

nek. Arra is törekedni kell, hogy minden állam kimutassa mennyiségben s értékben is azt a szenet s egyéb tüzelőt, amely a kikötőkben külföldi hajózási célokra szolgál, és pedig külön a hazai és az idegen hajózás céljaira szol- gálókat. Az áruknak időleges be- vagy kivi—

tele nem tartozik akereskedelmi forgalomba, tehát a kiállításokra, lóversenyekre stb. kül- dött árúk nem foglalandók be a nemzetközi külkereskedelmi statisztikába. Az arany— és ezüstpénz forgalmát a tulajdonképeni árufor—

galomba kell venni. A finomított és nem fino- mított aranyat külön kell választani, súly és érték tekintetében is. Azok a halszállítmányok, amelyek valamely állam nemzeti termelésé- nek tekinthetők, az illető államok szempont—

jából nem vehetők importnak.

Az árúk származási és rendeltetési orszá- gának meghatározása tekintetében fennforgó nagy felfogási különbségekre való tekintettel, s arra való íigyelemmel, hogy ezekhez akü- lönbözó feltogásokhoz sok helyen komoly ér- dek fűződik s az eddigi rendszer radikális megváltoztatása esetén a multtal való össze- hasonlítás válnék igen nehézzé, az Intézet a

nemzetközi külkereskedelmi statisztika jövő—

beli összehasonlíthatása érdekében azt a kettős kimutatást javasolja, hogy a bevitelnel mutas—

sák ki a származási országot és azt, ahonnan az árú eredetileg kiindult az importőr állam céljaira, a kivitelnél pedig a közvetlen ren—

deltetési országot, és ha ismeretes, azt az országot, amelybe az árú végleg szánva van.

Ha ez a kettős kimutatás nem kivihető, a be—

vitelnél azt az országot kell megnevezni, amelyből az árú eredetileg elindult az importőr országba való rendeltetéssel, a kivítelnél pedig azt, amelynek a kereskedelme számára van rendelve.

A kereskedelmi forgalom időbeli kimuta—

tásánál a naptári évet és hónapokat ajánlják.

Egyébként az Intézet szükségesnek látja, hogy nemzetközi konvenció létesüljön a külkeres—

kedelmi statisztika összehasonlíthatósága ér- dekében s e konvencióban az országokat is egy metódikns esoportosításba foglalják bele.

A külkereskedelmi statisztika kérdése,

melynek a belga Jult'n volt az előadója, jóval hosszabb vitát produkált, mint a mezőgazda- sági statisztikáé. Akármint elő is van készítve e tekintetben a közeledés, az egyes államok-

ban a külkereskedelmi statisztikaa vámrend- szer és vámtarifák folytán annyira egyéni lett s annyira beidegződött, hogy rendszerük megváltoztatásától idegenkednek. Az egyes országok földrajzi helyzetéhez, ipari fejlett—

ségéhez képest külkereskedelmiik egészen más jellegű. Amint érthetőnek találjuk, hogy a vilagkereskedelmet folytató nagy államok az eredeti származási (termelési) országot kutatják legszívesebben, az oly kisebb és szárazföldi határú országok szempontjából, aminő Magyarország, mindig annak a kutatása lesz döntő, hogy az árú mely ország keres—

kedelméből érkezik, vagy'azt mely ország kereskedelme veszi át? Ugy látjuk mégis, hogy az itt-ott fennforgó nagy véleménykü- lönbségek dacára —— legalább a főbb kontúrok- ban —— a külkereskedelmi statisztika nemzet- közi összehasonlíthatóságához hamarább el—

jutunk, minta mezőgazgasági statisztikáéhoz, annyival is inkább, mert ezt az ágat mindenütt nagy gonddal művelik, a mezőgazdasági sta—

tisztikában kívánt újítások pedig sok helyütt költséges új munkát igényelnek.

A harmadik nagyobb kérdés, mely a köz- gazdasági osztályt foglalkoztatta, a közgaz- dasági helyzetet jelző indexszámok kérdése volt. A nagykereskedelmi áralakulások in- dexeire a következőket határozták: Ez az index meghatározott mennyiségű és minőségű árúk adásvételénél előforduló ármozgalmat je—

lenti, tehát egyedül az árak változását jellemzi.

Kívánatos azonban oly indexet is számítani, amely a különböző időszakokban elfogyasztott mennyiségekre vonatkoznék, függetlenül az áraktól; ez esetben tehát az index csupán a mennyiségi változásokat mutatná. Az ily indexszámítások céljaira szükséges volna, hogy az egyes országok évenkint közöljék anyers vagy feldolgozott termények fogyasztásának statisztikáját. Harmadik faja volna az index- számitásnak az, ha az áraknak és mennyisé- geknek változását kombinálva tüntetjük ki.

Külön indexszám világítja meg a pénzegység értékének változását. Ennél ügyelni kell arra, hogy az indexbe foglalt árúk mennyisége pontosan és szabatosan meg legyen allapitva s egyik időszakról a másikra ne változzék érezhetően. Ehhez szükséges, hogy oly tár- gyakat válasszunk az indexszámítás alapjául, amelyek egyik időszakról a másikra legke- vésbbé változnak (nyersanyagok, félgyártmá—

nyek). A különböző árak szabatossága érde-

kében, mivel azon árúk értékét, amelyek

forgalma nagyobb, biztosabban lehet meg—

állapítani, mint a kisebb forgalmúakét, a nagyforgalmú cikkekhez a fontosságukhoz

28

9—12. szám.

mért arán ban kell vegyíteni megfelelő kisebb forgalmú Cikkeket is. Az indexbe foglalt cikkek számának lehetőleg nagynak kell lennie, annál is inkább, hogy újabb cikkek felvétele ne csökkentse az árindex átlagos precizióját.

Kívánatos koefücienseket számítani az árak—

hoz s az abszolút számokat is lehetőleg közzé—

tenni, amelyeket a kalkuláciőnál használtak.

A gazdasági helyzetet jellemző indexek a legfontosabbak, mert a gazdasági helyzet vál- tozása érinti a legfontosabb iparosországokat.

A helyzetet minden országban legjobban jel- lemzi a nagykereskedelmi árak mozgalma, nemzetközileg pedig az egyes országokban szereplő áraknak az egymáshoz való viszonya.

Hogy a pénzegység értékében történő válto—

zásoknak hatását szabatosan ki lehessen mu- tatni, kívánatos, hogy ezek a számítások ugyanazon cikkek áraira vonatkozzanak. Az áraknak a termelés mértékével való össze- függéséhez pedig az árvizsgalásokkal együtt a fontosabb termelési eredmények változását is vizsgálni kell. A gazdasági helyzet még- ítéléséhez nem elég az árúk vizsgálata, hanem egyéb tényezők indexeinek hosszú sorozata is kell (termelés, kereskedelem, fogyasztás stb.). Minthogy ezek némelyikében gyors vál—

tozások történnek, kívánatos, hogy a jelző indexszámokat hónapról hónapra számítsák s csak, ott elégedjenek meg évi indexszámitással, ahol a havi index nem elég jellemző. Kívá- natos volna lehetőleg kiküszöbölni a szezon—

szerű változások hatását, valamint azokat is, amelyek tülterjednek egy kereskedelmi cikk—

nek határán. Ha valamely gyüjtöindexben egyes indexek egész sorozata foglaltatik, ügyelni kell arra, nehogy eltérő természetű j elen- ségekről szóló indexek foglaltassanak egybe.

A kicsinyben való árak indexe a személyi vagy családi fogyasztásra szolgáló árúk ár- hullámzását van hivatva jellemezni; azért az ebbe foglalt tárgyak természetét, minőségét és használati célját is pontosan meg kell ha—

tározni. A kicsinyben való árak összehason- lításánál különösen kell ügyelni arra, hogy az összehasonlítás alapjául teljesen egyen- értékű dolgokat vegyünk.

A megélhetési költségek (coüt de la vie) indexeit csak akkor lehet igazán összehason- lítani, ha az életmód lehetőleg egyforma, vagyis, ha az indexbe felvett cikkek és szolgáltatá- sok, valamint ezek egymáshoz való viszonya is lehetőleg ugyanazok maradnak s csupán az árak változnak. Ha az életmód figyelemre- méltóan változik, új indexet kell számítani, de lehetőleg a régivel együtt is vizsgálni.

Különböző indexeknek egymáshoz való hason—

——404——— 1923

lítása csak akkor jogosult, ha ugyanazon e'let- módra vonatkoznak; az öszehasonlitás azon- ban akkor is tanulságos lehet, ha többféle, különböző életmódot vetünk össze. Az indexek—

nek bizonyos összehasonlíthatóságát elérjük akkor is, ha csupán az élelmezési költségek indexbe foglalására szorítkozunk. Ha a meg—

élhetési költségek oly indexét akarjuk szá—

mítani, amely számol egyfelől az árak válto- zásával, másfelől az életmód változásával, akkor az indexbe az életmód okozta összes költségeket fel kell venni az időszaki válto- zásokkal. Olyan kutatásoknál, amelyeknél az életszínvonal változásait akarjuk megmérni, külön vizsgálva a munkabér vagy jövedelem, külön az áralakulás hatásait leghelyesebb——

ankétszerű nagy monografikus felvételekhez fordulni s az eredményeket bőséges részle—

tezéssel publikálni.

A nemzetközi összehasonlítások lehetővé- tételére az Intézet —— tekintettel arra, hogy az egyes államokban a gazdasági helyzet jellemzésére végzett indexszámítások nagyon eltérők —— oly, teljesen független nemzetközi statisztikai orgánum létesítését javasolja, amely nincs kitéve nemzetiségi vagy osztálybefo- lyásoknak. Ez az orgánum gyüjtené össze és interpretálná a különböző államok indexszá- mításait. Ennek előmozdítására szükséges, hogy az árak megügyelése minden államban biztosítva legyen s az indexbe foglalt minden cikkre vonatkozólag lehető szabatos pontos- sággal történjék. Szükséges továbbá, hogy az indexek közzétételét mindig magyarázó jegyzetek kísérjék, amelyek megmagyarázzák

az alkalmazott módszert, az indexbe foglalt * cikkek meghatározását, a számítás módját, úgyhogy lehetővé váljék az indexnek más alapon való felállítása is, ugyanazon elemek figyelembevételével. Ha változás történnék akár a számítás módjában, akár az index összetételében, tegyék lehetővé az indexnek ' továbbszámítását legalább három év tarta—

mára úgy a régi, mint az új formula szerint.

Abban az indexlázban, amely a művelt ' világ minden részében dúl attól fogva, hogy a háború későbbi éveiben érezhetőbbekké váltak az áreltolódások, valóban szükséges volt, hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet némi elméleti megalapozást nyujtson és egy- ségesítést kínáljon a legkülönfélébb módon számított indexek céljaira. A munkálat, mely főleg Lucien March avatott tollát dícséri, nem vihetett egyszerre világosságot a most szokásos indexszámítások tömkelegébe.

Ugy hisszük, nem is lehet ezt tenni, hi- szen a mostani, szinte kielégíthetetlen adat-

1923 —405—

a

szám.

9—12.

éhség, mely mindenből és minden célra in- dexet akar kovácsolni, sok kilengésében már ellenkezik a statisztika komolyságával. Az indexszámításoknak alakja is mutatja, hogy eredeti rendeltetésük az, hogy egy valóságos vagy képzelt normális adat körül való apró eltéréseket szemléltetővé tegyenek, oly apró ingadozásokat, amelyeknek érzékeltetésére a százalékszámítás már nem elég érzékeny. Az index nem is egyéb, mint XO/o—l-IOO. Egyes árúk nagy- vagy kiskereskedelmi árainál te- hát még megvan ennek a jogosultsága, már az árak különböző tömegénél nincs, annál kevésbbé a megélhetés költségeire vonatkozó számításoknál, s legkevésbbé a közgazdasági helyzet jellemzésére vonatkozóan elvont szá- moknál.

A leggondosabb előkészítés mellett is mindig sok önkényesség marad a kiválasz- tott adatokban s minél jobban beegyszerűsít—

jük a formulákat, annál inkább szembeötlők ezek az önkényes eljárások. Egyetlen index—

számban megmutatni a megélhetés költsé- geire kihatással levő számtalan tényezőt, egy- két számba besűríteni mindazt, ami egy or- szág gazdasági helyzetére jellemző lehet, sokszor határos a játékkal.

Érezhető, hogy a világháború után, amely kisebb-nagyobb mértékben beteggé tett min- den államot, mindegyik aggodalmasan nézi a lázmérőt, hogy egytizeddel előbbre vagy hát—

rább ment-e a hőmérséke, s érthető azis, ha a többi betegnek lázmenete iránt is ér—

deklődik. De ezek a különböző elemekből komponált s végül egyetlen számban végződő átlagok nem alkalmasak a tisztánlátásra ha- nem ehhez minél több részlet leggondosabb feltárása kell.

Az Institut javaslatai és megállapodásai nem ellenkeznek a fent mondottakkal; nincs ugyan meg bennük a túlhajtott indexszámítás perhorreszkálása, de mindenütt megvan a figyel—

meztetés a gondos, összehasonlitásra alkal- mas számításra. Az a része a megállapodá- soknak, amely szerint független nemzetközi statisztikai orgánum volna alkalmas a kü—

lönböző államok indexszámitásainak gyüjté- sére és interpretálására, az Intézet határoza- taiban nem öltött konkrétebb alakot. Részünk-

nemzetközi statisztikai orgánum szerepére ugyan kizárólag a Nemzetközi Statisztikai ln—

tézetet tartjuk alkalmasnak, viszont azonban az indexszámitások mai kiforratlan és gyak- ran elérhetetlen célokat kergető módja mel—

lett ily interpretáló nemzetközi orgánum léte- sítését még korainak találjuk.

ről a bármily irányú elfogultságtől mentes

A közgazdasági osztály végül foglalkozott a halászat nemzetközi statisztikájával Raw referádája mellett. Az ebben a tárgyban ki—

fejlődött vita a következő fontosabb megálla—

podásokra vezetett.

Nagyon kívánatos, hogy minden ország statisztikájában megadja az összes halászati termékeknek mennyiségét és értékét, ide értve teknősöket, puhányokat és a kagylókat is stb. Meg kell tehát adni az ország terü- letébe tartozó tengerek halászatának eredmé- nyét, megkülönböztetvén a hajók nemzetisé gét, azután a belső vizeken folyo halászat eredményét továbbá a más országokból be- hozott halászati terményeket, valamint a más országokba kivitt halászati terményeket. Meg kell adni ezenkívül a halászattal foglalkozó személyzet névszámát, amennyire lehet fog—

' lalkozási kategóriák szerint, legalább azzal a megnevezéssel, hogy fő-, vagy mellékfoglal—

kozás szerint űzik-e a halászatot. Meg kell adni a halászati járművek számát, rendelte- tését és a halászatnál alkalmazott eszközö- ket, amennyire lehetséges, megadni a terü—

letet, ahol a hal fogatott és az időtartamot, amelyet halászattal töltöttek. Kívánatos, hogy az államok lehetőleg közöljék az összes fo- gott halak teljes számát halászati járművek szerint, akármilyen is azoknak kikötője.

A statisztikának ez az ága csak mellé- kesen érdekel bennünket, mert belvizeinken nagyobbszabású halászat nem folyik. Minden- esetre érdemes volna azonban tudnunk a ba—

latoni halfogás évi mennyiségét, amelyről — miután ez a halászat bérbe van adva — köny- nyen lehetne adatokat szerezni; valamint a Dunán és Tiszán folyó halászat eredményeit, amely azonban már igen sok halászati vállal—

kozás között megoszlik; különösen pedig a tavi mesterséges halgazdaságoknak a terme- lési eredményét, amely valószínűleg egyre jelentékenyebb lesz, és ha a nemzetközi statisz—

tikában mindig alacsony szerepet fog is ját- szani, Magyarország közgazdaságában való- szinűleg növekvő lesz a súlya.

Szakosztályokon kivül -— amely mindig nagyobb kalamitással jár — összes ülésben két előadást hallottunk vita nélkül. Az egyik Willem: előadása a demografiának az Egye- sült—Allamokban való haladásáről. Ennek az eredményeként folyt a demográfiai szakosz—

tály munkakörében már említett az a tár—

gyalás, amely a születések és halálozások pontosabb feljegyzésének kérdésével foglal- kozott.

A másik előadás Fellner Frigyes müve, aki a megcsonkított Magyarország nemzet-

28*

9—12. szám. ——406—— 1923

közi fizetési mérlegéről tartott igen tartalmas beszámolót és örvendünk, hogy előadása az ülésszaknak ily megkülönböztetett programm—

pontja gyanánt szerepelt.

Meg kell még említenünk, hogy a Nem- zetközi Statisztikai Intézet, amelynek főtitkár- sága és állandó hivatala meglehetős anyagi nehézségekkel küzd azóta, hogy az államok a felajánlott évi segítséget részben nem fize- tik, részben pedig meggyengült valutaérték—

ben, a Carnegie-alapból 5000 dollár segítsé—

get kapott s Méthorst főtitkár s a nemzetközi

hivatal vezetője az őt megillető díjazásról lemondott, hogy az Intézet anyagi helyzetén ezzel is segítsen. Nemcsak ezt a nagylelkű- séget, hanem az Intézet ügyvitelében való rendkívül nagy buzgóságot is hálásan köszönte meg az Intézet, amely október 5—én befejezve munkásságát, azzal a reménnyel oszlott szét, hogy két év mulva Rómában az új üléssza—

kon a témáknak még mélyebb kidolgozásá- val s az eddig elszigetelt népeknek még ben—

sőbb barátkozásával fog összegyűlni.

Buday László dr.

Az ellenséges megszállás okozta károk.*)

Magyarország a világháború elvesztése folytán nemcsak területének és népességének legnagyobb részétől fosztatott meg (területé—

nek 71'50/0, népességének 63'60/0), de el kel- lett szenvedni az ü. n. tanácsköztársaság ural- mának a pusztitásait és még egy annál is szörnyűbb csapást, megcsonkított, vérző testé- nek ellenséges csapatok által való megszállását.

A m. kir. központi statisztikai hivatal még 1919. év őszén, amidőn a román csapatok megkezdték a Dunántúl kiürítését, a kivo—

nuló csapatok lépteit követve, hozzáfogott azoknak a károknak megállapításához, ame—

lyeket a különféle megszálló csapatok Magyar- országnak okoztak. Munkáját már rég befe—

jezte, annak eredményei azonban egészen a legutóbbi időkig a nagyközönség számára rejtve maradtak.

Dr. Laky Dezső szegedi egyetemi tanár, _ aki mint a m. kir. központi statisztikai hiva—

tal tisztviselője, két éven át vezetője volt a hivatal kárfelvételi munkálatainak, a Magyar Tudományos Akadémia. megbízása folytán a vezetése alatt gyűjtött és feldolgozott hiva- talos statisztikai adatok alapján ,,Csonka—

Magyarország megszállásának közgazdasági kárai" címen könyvet írt azokról a pusztítá—

sokról, amelyeket a román, cseh, jugoszláv és francia csapatok okoztak Magyarországnak.

Az alábbiakban a fenti munka alapján röviden ismertetni kívánjuk a statisztikai hiva—

tal egyik legérdekesebb, de egyben legfájóbb adatgyűjtésének eddig titkolt eredményeit.

Dr. Laky munkája szerint a román csa- patok, amelyek a többi megszálló csapatok- nál kétségtelenül jóval nagyobb számban, jó-

1) ,.Csonka-Magyarország megszállásának közgaz- dasági kárai" cimű munka az Akadémiának ,,Magyar közgazdasági könyvtár és remekirók tára" sorozatá- ban jelent meg, kapható a szerzőnél (Il. Szász Károly—

utca 1, IV. em. 9.) és bármely könyvkereskedésben.

val nagyobb területet tartottak megszállva, 24.438 millió, a csehek 820 millió, a fran—

ciák 51 millió magyar koronaértékű, a ju—

goszláv megszálló csapatok pedig 5085 millió jugoszláv korona értékű kárt okoztak.

E számok valódi értékeinek megismeré—

séhez meg kell azonban jegyeznünk, hogy a, román, cseh és francia kárösszegek 1919.

évi augusztus havi értékű magyar koronát jelentenek —— amikor koronánkat Zürich- ben 12.68 centimmal jegyezték —— ajugoszláv károk pedig 1921. évi augusztusi értékű ju—

goszláv koronát (339). Ez utóbbi kárösz- szeg a könnyebb összehasonlítás kedvéért 1919. évi augusztusi értékű koronára szá- mítva, 1405 millió magyar koronaértéket képvisel. Es ha még egy lépéssel tovább menve azt kutatjuk, hogy mit jelentenek e

számok a mai koronaértékben, akkor a mai értékviszonyokban csaknem ismeretlen szá—

mot kapunk. 10'9 billió (ezermilliárd) ko—

ronaértéket jelentenek azok a károk, ame—

lyekről a statisztikai hivatal tudomást szer- zett, s amelyekről dr. Laky Dezső könyve beszámol.

A 24.438 millió koronát kitevő román ká—

rokból 8105 millió korona a katonai kincs—

tárra, 7220 millió korona a vasút, 203 millió korona a posta és távirda, 48 millió korona a csendőrség és 8862 millió korona az egyéb károsultak terhére esik. Ez utóbbi kárösszeg- nek több mint 1/,,—ét teszi a budapesti káro- sultak 2522 milliós kárösszege, de közel egy—

milliárdos kára van Győr városának is (818 millió) az ágyúgyár kifosztása révén, s több mint félmilliárd korona kárt szenvedett Jász- Nágykun—Szolnok (957 millió), Pest Pilis-Solt-

Kiskun (855 millió), Szabolcs (806 millió) és Csanád vármegyék (601 millió) közönsége is.

A magángazdálkodás 8862 millió koronás

kárösszegéből 3879 millió korona (439) az ős—