Efimov, A.: Az ágazati kapcsolati mérleg népgazdasági tervezésben való felhasználásának elméleti és gyakorlati kérdései

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

97

*terjesztik ki. Ha a Vizsgált változó minő- :segi temészetű, akkor asszociációkról beszélnek. Ezt a megkülönböztetést a legtisztábban Yule, C. U. munkáiban lát- hatjuk. Az olasz statisztikában a mér-

;hető kapcsolatokat a ,,connessione", a nem mérhető kapcsolatokat pedig a ,,concordanza" kifejezésekkel határozzák fmeg.

A tanulmány összefoglalja a változók x—osztályozására vonatkozó véleményeket is, amikor az osztályozás alapja a válto—

zók közötti kapcsolat fajtája, szorossága és iránya. Megállapítja, hogy a korre—

, láció fogalmi körét az egyes statisztiku—

vsok ebből a szempontból is eltérő módon

"határozzák meg. Általánosabb az a fel—

fogás, amely az összes kapcsolatok Vizs- gálatát a korrelációszámitás feladatköré—

be utalja. Némely statisztikus véleménye szerint azonban csak az ok— és okozati összefüggések lehetnek számszerű vizs—

gálatok tárgyai.

A korrelációszámitás szűkebb felada- 'tát a legtöbb szakember a kapcsolat léte—

zésének vagy hiányának formális megál—

lapításában látja. A további elemzés a 'szaktudományok feladata. '

A szakirodalomban képviselt álláspon—

tok elemzése és bírálata alapján szerző a korreláció fogalmát: "két vagy több vál—

tozó közötti statisztikai kapcsolat" for-

"májában határozza meg. A fogalom rész—

letesebb kifejtésekor felsorolja a kapcso—

latok fajtáit:

1. az ok és az okozat elvén nyugvó egyoldalú, közvetlen kapcsolatok;

2. az ok és okozat elvén nyugvó kétol—

adalú, közvetlen kapcsolatok;

3. közvetett kapcsolatok, amelyelmél más tényezők az ok és okozati összefüg—

gést gyengítik;

4. esetleges kapcsolatok.

Az összefüggés elnevezés csak akkor alkalmazandó, ha a jelenségek között közvetlen ok és okozati kapcsolat állapít—

ható meg. Még szűkebb fogalom a köl- csönös összefüggés, amely mindkét vál—

tozó részéről feltételezi a fenti szoros kap—

csolatot.

Az elmondottakból következik, hogy a korrelációszámítások keretében vizsgált jelenségek közötti ikapcsolatok végső soron mindig esetlegesek. Ezek az ún.

statisztikai vagy sztochasztikus kapcsola- tok, amelyeket különböző mértékben ha—

tékony fő— és mellékokok alakítanak ki és azok meghatározott gyakorisággal (valószínűséggel) érvényesülnek, Nem kétséges, hogy elvileg nem csupán a mennyiségi kapcsolatok, hanem a minő—

ségi összefüggések is vizsgálhatók. A kü—

lönbség csupán a vizsgálati módszerekben van.

A korreláció és a regresszió fogalmát gyakran tekintik azonosnak. Ez a felfo—

gás nem helyeselhető. A regresszió-ana—

lízis a korrelációs kapcsolatok vizsgála—

tát jelenti, de csupán a mennyiségi ösz—

szefüggések területére korlátozva.

A fenti meghatározások — a dolog ter—

mészeténél fogva —— jórészt vitathatók.

Kétségtelen azonban, hogy szükség van a fogalmak tisztázására, mert ez nagy- mértékben elősegítené a módszerek al- kay'nazásánalk lehetőségeit.

(Ism.: Hajpál Gyula)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

EFIMOV, A.:

AZ ÁGAZATI KAPCSOLAT! MÉRLEG NÉPGAZDASÁGI TERVEZÉSBEN VALÓ

FELHASZNÁLÁSÁNAK ELMÉLETI És GYAKORLATI KÉRDÉSEI

(Teoreticseszkie i praktlcseszkie voproszü V'vnedrenlja mezsotraszlevogo balansza v pla—

nitrovanio narodnogo hozjajsztva.) —- Plano—

"voe Hozjajsztvo. 1963. 5. sz. 11—19. p.

A termelés és termékelosztás ágazati kapcsolatainak mérlege mint népgazda—

ság—tervezési módszer az 1923—24. gazda—

sági évekre kidolgozott első kísérleti modelli összeállításától a modern számí—

Lásd Kenessey Zoltán: A szovjet népgazda- aság 1923—24. évi mérlege. Statisztikai szemle.

1958. évi 4. sz. 815—322. old.

7 Statisztikai Szemle

tástechnika legújabb vívmányainak al—

kalmazásával számított 1959. évi mérleg elkészítéséig a szovjet gazdaságtervezés egyik alapelemévé vált. Az 1970. évi ——

napjainkban kidolgozás alatt álló —— mér—

leg tanulságai már szervesen beépülnek a távlati tervekbe. Segítségével biztosit—

ható a népgazdaság fejlődését meghatá- rozó tervek és ellenőrző számok ágaza—

tok közti összehangoltsága, pontosan megállapítható különböző termékek munkaerő— és importigénye, a ,,kapcsoló—

dó beruházások"—nak a gazdaság egészé- ben szükséges mértéke lehetőséget nyújt a ráfordítások vagy a nemzetközi! mun-

kamegosztás gazdasági hatékonyságának vizsgálatára. — '

98;

._._..

A mérlegeknek a tervezési gyakorlatban történő széleskörű felhasználását azon—

ban ma még megnehezíti néhány megol—

datlan elvi kérdés és gyakorlati aka- dály. Az elvi kutatómunkát a jelen cikk különösen három területen tartja szük- ségesnek:

1. a mérleg—séma továbbfejlesztése, 2. a statikus modell tökéletesítése és dinamikus modell készítése,

3. a népgazdaság optimális arányainak a statikus és a dinamikus modell segit- ségével történő kiszámítására szolgáló módszerek kidolgozása.

A mérleg sémájánák továbbfejlesztésé- vel az ágazati kapcsolati mérleg a nép- gazdaság újratermelési folyamatának összevont, egységes mérlegévé alakítható.

A Szovjetunió Tervhivatalának kutatóin- tézete a további fejlesztés legfontosabb feladataiként jelöli meg a népgazdasági mérlegek adatainak és az ágazati kap—

' csolati mérleg rovatai gazdasági tartal- . mának összehangolását és olyan mérleg- séma kialakítását, melyben megoldható nemcsak a munkatárgyak, hanem a' mun- kaeszközök újratermelési folyamata ágazati kapcsolatainak

vábbá a jövedelmek alakulása és felhasz- nálása ágazati kapcsolatainak bemuta- tása is.

Mindezek megoldásául a cikk olyan modellt javasol, melyben az első negyed a termelés anyagi ráfordításait tartal- mazza (a jelenlegi sémától eltérően itt kimutatva az amortizáció formájában kifejezett munkaeszköz-ráfordításolkt, azaz az építőipari termelésnek az álló- eszközök eg'szerű újratermeléséhez szükséges megfelelő részét is), a második négyzet a nemzeti jövedelem felhaszná—

lásának ágazati bontását, a hamadik a nemzeti jövedelem termelésének ágazati bontását és elsődleges felosztását, a ne—

gyedik a nemzeti jövedelem végső fel- osztását és felhasználását mutatja be. A temnelésieszköz—felhasználás ágaZati kap- csolatai bemutatására pedig javasolja az építőipari termelést új alapok létesítése ként szélesebben értelmezni, tehát az építőipari tennelési értékhez hozzászámí—

tani a létesített berendezések és felszere—

lés-ek értékét is.

Továbbiakban a cikk megállapítja, hogy a mérleg alkalmazásának és elem- zésének lehetőségeit nagymértékben ki- terjesztené ha kiegészítenek a forgóala- pok készletek és tartalékok, továbbá az állóeszköz-állomány és a munkaerő—ka—

pacitások adataival is

A jelenlegi statikus jellegű, mérleg

tükrözése, to— _

STATISZTIKAI IBODALMI EIGYM

as

A gazdasági—mtematikai modelljének les——

nagyobb togatékossága a termelésiás beruházási tervek összehangoláaának hiánya. Ezért igen nagy jelentőségűek a.

dinamikus jellegű mérleg önazeállításáz'a irányuló kisérletek. Ebben a mérlegben a beruházások terjedelme és ágazati strulz-'w túrája nem független mennyiségek,.

hanem a tervidőszak személyes és ter- melési szükségleteinek és nemtermelő be—

ruházásainak függvényei (a Ws—

beruházások számításánál figyelembe kell venni a beruházások mmalóaulási időszakának hosszát is). A mérleg összte—

állításának munkája a népgazdaság:

szükségleteinek ily módon történő kiszá—v mítása után ezek összevetése a meglevő ' termelési lehetőségekkel (tehát a munka—

erő—akapacitások és a termelési alapok;

adataival).

_A modell speciális matematikai kérdé- seit szerző nem tárgalja. Az összeállítása fő elvi problémájaként a termelésbővítésw hez szükséges beruházások mértékének:

és a beruházások megvalósulási'időszakh hosszának meghatározását jelöli meg. Az

előbbit :a dinamikus modell—kísérletek

tatók segítségével állapítja meg A Terv-—

hivatal Kutatóintézetének kezdeményezé' sére ilyen mutatók számítása a külöm böző tudományos kutatóintézetekben és tervezőintézeteksben már ' folyamatban is:

van. A beruházások megvalósulása idő—

szakáról pedig mind ez ideig— feltételezz!—

ték, hogy az minden ágban egységesen egy év (ami természetesen nem felel meg"

a valóságnak).

Az ágazati kapcsolati mérlegnek mind statikus, mind dinamikus modeer lehe——

tőséget nyújt a mérleg arányainak mate—m matikai programozási módszerek segít—,—

É't'ségéVel történő optimalizálására. Elvi:

elképzelések szerint először a népgazda—a ság szükségleteit azonos szinten kielé—w gítő, de különböző összetételű fogyasztási alapok (nemzeti jövedelem) kidolgozása—, szükséges, majd nnna—egyik változathoz

meg kell határozni a létrehozás-hoz sziúk——

séges optimális termelési struktúrát, vagy pedig adott termelési lehetőségek—

ből kiindulva azt a termelési formát kell

kiválasztani mely maximális volumenű _

helyes kitűzéséhez a választás szempont—

jainak gondos tanulmányozása szükséges.

A modell összeállításának kulcskérdése a—

fogyasztási alap tervezése.

Befejezésül szerző a mérleg-modell"

továbbfejlesztésének soronkövetkező fel——

adatait a következőkben határozza meg:

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

a) ágazati kapcsolati metodikájának és összeállítása,

b) a jelenlegi nem megfelelő statisz- tikai bázis megjavítása és kiszélesítése különösképp a népgazdaság anyagi szük- ségleteire vonatkozó statisztikai adatok- kal,

c) normabázisok kialakítása a terve—

mérleg egységes nomenklatúrájának

zési számításokhoz, a gazdaság minden területén.

Mindezen feladatok megoldásának gyorsítására cikk a kutatások központi irányításának megszervezését és a kísér- leti munka további kiszélesítését java- solja.

(Ism.: Papanek Gábor)

ROELANTS DU VIVIER, BAUDOUIN:

lNPUT—OUTPUT VIZSGÁLATOK

NEMZETKÖZI SZEMPONTBÓL

(Input—011tput—Untersuchungen in interna- tionaler Sicht.) - Allgemeines Statistisches Archív. 1963. 2. sz. 147—156. p.

A tanulmány szerző egyik előadásának anyagát öleli fel, melyet a Német Sta—

tisztíkai Társaság 33. évi ülésszaka alkal—

mával a ,,vállalaton belüli statisztika"—

val foglalkozó albizottság ülésén tartott.

Szerző előadásában az input—output módszer néhány jellegzetes kérdését teszi vizsgálat tárgyává különös tekintettel a módszer nemzetközi alkalmazásának le—

hetőségeire. Hangsúlyozza, hogy az input—

output, mint gazdaságelemzési eljárás nem tekinthető doktrinér jellegűnek, sokkal inkább technikát, pontosabban munkaeszközt jelent, mely sokirányú al—

kalmazásra ad lehetőséget. -

Az input-output módszer alapja az az elképzelés, hogy a termelékenység ala- kulása valamely adott gazdaságban a termelésnél közreműködő tényezők és eszközök optimális kombinációja mellett egy számos ismeretlent tartalmazó line- áris egyenletrendszer maximalizálásán keresztül leírható.

A múltban és jelenleg kidolgozott input—output rendszerek ennek az általá- nos elképzelésnek egy—egy valóságra vonatkoztatott vetületét jelentik. Ezek a sémák leírják a nemzeti jövedelmet és annak létrehozását, felhasználva az in—- terszektorális összefüggések sorozatát és bevezetve ezeknél a csererelációknál azok viszonylagos állandóságát

Az interszektoriális összefüggések je—

lentősége a következőképpen foglalható ossze:

. ,"

99

a) a gazdaságvezetést tájékoztatja a gazdaságpolitikai intézkedések várható kihatásairól. Különösen áll ez az import, nyersanyagellátás, átlagos munkaidő, munkaerőelosztás, hitel és beruházási szükségletek, valamint a közületi beru—

házási tervek vonatkozásában:

b) a vállalkozókat informálja piacaik jobb megismerését, bizonyos jószágcso—

portok általános termelési költségeinek tanulmányozását, a helyettesithetőség te- rén fennálló lehetőségeket, valamint a különböző ágazatokban beruházott tőke rentabilitását illetően.

Az input—output modelleknek számos változata létezik, mely felépítését ——

elsősorban aggregálását —— tekintve a kutatási terület és cél megválasztásának megfelelően értelemszerűen lényegesen különbözik egymástól.

Az első input—output táblázatok össze—

állítása óta a módszer jelentős fejlődésen ment keresztül. Igy az utóbbi évek egyik kétségkívül jelentős eredménye e téren:

az ún ,,háromszög" alakú táblázatok al—

kalmazása. Ennél a megoldásnál a ter—

melőágazatok oly módon vannak elren- dezve, hogy az egyes termelő szektorok a táblázat bármelyik helyén csupán a mö—

götte elhelyezkedőtől kapnak terméket.

A megoldás alapgondolata, hog a ter—

melőágazatok egyirányú kapcsolatai sok- kal. erőteljesebbek, mint a kölcsönös csererelációk A táblázat elkészítését mindig a ter—melőágazatok előbbi szem—

pontból vett rangsorolása előzi meg. Az eljárás természetesen sohasem lesz töké—

letes, mert a ,,háromszögű" táblázatban mindig akadnak tételek, a diagonális felett is. A ,,háromszög" táblázatok ké—

szítésének előnye, hogy a matrix inniver- tálás elkerülhető, azaz az elektronikus számológépek igénybevétele néhány egy—

szerű iterációval pótolható. További előny, hogy az egyes termelőágazatokra vonatkozó prognóziskészités decentrali—

zálható. A kutatómunka egyszerre több kutatócsoportban is folyhat egyidejűleg.

Az input—output módszerrel szemben

támasztott követelmények a következők—

ben foglalhatók össze:

a) a rendelkezésre álló statisztikai anyag alkalmasság szempontjából ellen—

őrizve legyen;

b) az adatszolgáltatók tevékenyen mű—

ködjenek közre;

c) az input-output táblázatok számait a szóbajövő valamennyi tudományág eredményei támasszák alá.

Az utóbbi években a nemzeti input—

output analízis mellett egyre jobban elő—

térbe került az internacionális alkalma—