Ejdel'man, M.: A termelés értékelése az ágazati kapcsolatok mérlegében

(1)

438 lának első tagja nem más mint az /1,/

célfüggvény, a második tag pedig az

egyes mérlegfelvételek baloldala és jobboldala közötti különbségek súlyo—

zott összege. A súlyok a Lagrange—féle

szorzók, amelyeket Lange úgy értelmez,

mint a különböző eszközráfordítások, az

:c—ek egymáshoz viszonyított értékelését.

Az optimális megoldásnál ez a második

tag zérussal egyenlő.

Az általános elméleti problémák meg—

tárgyalása után Lange végigmegy a programozás különböző mődszerein. Nem a, konkrét számítási eljárásokat ismer-

teti, hanem a problémák és a módsze—

rek logikáját és gazdasági alkalmazási

lehetőségeit világítja meg.

Elméletileg a legegyszerűbb, de a gya- korlatban viszonylag ritkán alkalmaz—

ható eset a marginális programozás,

vagyis a differenciálszámítás segítségé—

vel végzett optimálás. Legegyszerűbb

esete, amikor valamely terméket két termelési tényező valamilyen kombiná-

ciójával lehet előállítani. A két terme—

lési tényező teljes mértékben helyette- siti egymást. A legkisebb költséggel

járó kombinációjukat keressük. Ezt az optimális megoldást akkor érjük el,

amikor a mindegyik eszközből ráfordí—

tott mennyiség költségegységnyi növe—

lése azonos értékkel növeli a célfügg—

vényt, vagyis azonos határterméket ad,

miközben a másik termelési tényezőből

ráfordított mennyiség változatlan ma—

rad.

Sokkal szélesebb körben lehet alkal—

mazni a lineáris programozás módsze—

rét. Lange leírja annak geometriai ér—

telmezését, a szimplex módszert és fog—

lalkozik a dualitás problémájával.

A marginális programozás egyik leg-

nagyobb hiányossága, hogy feltételezi

a termelési tényezők telies helvettesít—

hetőségét. Sokkal reálisabb abből kiin—

dulni, hogy néhány lehetséges termelési eliárás van, amelyek egy—egy kombiná—

ciós lehetőségnek felelnek meg. Ez az

alapja a tevékenység—elemzés módszeré—

nek. amelyet Kooomans dolgozott ki.

Ennek ismertetése után Lange rátér egy a szocialista tervgazdaságban kü—

lönösen fontos esetre: a több cél eléré- sére szolgáló nrogramozásra. Ha a kü-

lönböző elérendő célokat mind ki lehet

pénzben feiezni. vagv ha vaiamilven számszerű súlyokat lehet nekik. adni.

nem merül fel különleges probléma.

mert egyetlen célfiie'evénnvel ki lehet feiezni a célok, megkozelítését. Ha vi—

szont a különböző célokat nem lehet

valamilven közös mértélregvsét'ben kite.—

jezn'i, akkor a Peretti—féle optimum fo—

S'I'ATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÖ

galmát lehet felhasználni: eszerint opti—

mális az a helyzet, amikor az eszközök lehet jobban megközelíteni valamelyik célt anélkül, hogy egy másik cél eléré—

sétől ugyanakkor eltávolodnánk.

Ezután áttér arra az esetre, amikor nem ismerjük a rendszer egyes para—

métereinek, például a szükségleteknek

várható értékét, csak annak valószínű—

ségi eloszlását. A neoklasszikus kocká—

zat-elmélet ennek az esetnek vizsgála—

tára két tételt állított fel: 1. a vállalat maximálni kívánja nyereségét, de ugyanakkor 2. minimalizálni akarja a

kockázatot; ezt a két követelményt a

vállalat úgy egyezteti össze, hogy na—

gyobb nyereség reményében nagyobb kockázatot vállal. Ezt az elméletet nem lehet minden esetre alkalmazni, mert a

kedvezőtlen eset bekövetkezése (pl. a

villamosenergia—szükséglet ki nem elé—

gítése) rendkívül nagy veszteségeket okozhat. Ilyenkor meg lehet állapítani a kockázatnak (szükségkielégítés elma—

radásának) bizonyos felső határát, vagy a hiány előfordulása valószínűségének

határát.

A beszerzéseknek és készleteknek a

,,biztonság" és a ,,bizonytalanság" köv

rülményei között történő dinamikus programozása esetén a probléma abból áll, hogy a raktározási és a beszerzési költségek, valamint a raktárhiány lehe—

tősége szempontjából optimális beszer—

zési időközöket vagy tételnagyságokat

kell megállapítanunk.

További két fejezet foglalkozik a ter—

melés időbeli, dinamikus programozása—

val úgyszintén a ..biztonság" és a ,,bi—

zonytalanság" körülményei között.

Az utolsó fejezet a teljes bizonytalan—

ság körülményei közötti programozást tárgyalja, vagyis azt az esetet, amikor a paraméterek jövő értékének valószi—

nűségi megoszlását nem ismerjük. Az ilyen problémák megoldására szolgál a Neumann János-féle stratégiai játék—

elmélet, különösen annak .,az ember

játéka a természette " elnevezésű esete.

(Ism.: Andorka Rudolf) .

EJDEL'MAN, M.:

A TERMELÉS ÉRTÉKELÉSE

AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉBEN

(K voproszu ob ocenke produkcil v me—

zsotraszlevom balansze.) — Veszmtk sum—

szmct. 1969. 9. sz. 10—17. 9.

Az ágazati kapcsolatok tanulmányo- zásának és tervezésének rendkívül nagy fontossága van a Szovjetunióban. Jelen—

(2)

STATISZTIKAI IRODALLH FIGYELÖ

439

tős feladat elé állítja a közgazdászo—

kat. E feladat megoldásában nagy sze—

repet játszik az ágazati kapcsolatok mérlege. A téma fontossága szükséges—

sé teszi az ágazati kapcsolati mérlegek tudományos felépítési metodikájának kidolgozását.

A mérlegek felépítésére vonatkozó módszernek elsősorban is meg kell fe- lelnie a tervszerű vezetés gyakorlati igényeinek. Ehhez tanulmányozni kell a számbavételi és tervezési rendszerek helyzetét és fejlődését, és fel kell hasz—

nálni a mérlegmunka széleskörű tapasz- talatait. Az ágazati kapcsolatok mérle- gének felépítésénél alapelvnek kell te—

kinteni, hogy elvileg megegyezzen a

népgazdasági mérlegekkel (társadalmi

termék és nemzeti jövedelem kiszámí—

tása, ágazatok osztályozása, a termelés

értékelése stb. tekintetében). Nem lehet a népgazdasági mérleget és az ágazati

kapcsolati mérleget különböző elvek

szerint felépíteni. Ha az ágazati kapcso-

latok mérlegét a tervezés valóságos eszközévé kívánjuk fejleszteni, a mér—

leg felépítésének, a társadalmi termék, az anyagi fogyasztás stb. számbavételé—

nek és értékelésének meg kell egyez—

nie a statisztikai és tervező munka gya—

korlatában használt hasonló mutatók számbavételével és értékelésével. Eb—

ből azonban nem következik az, hogy

nem kell fejleszteni, tökéletesíteni eze—

két a mutatókat. Erre feltétlenül szük—

ség van, de csakis a két típusú mutató

együttes fejlesztése útján.

A felvázolt probléma lényege a kö- vetkező: a mérleg összeállításához min—

denek előtt meg kell határozni, hogyan értékeljük az ágazatok termelését ter-

melő felhasználók, nem termelő fogyasz—

tás (lakossági és közületi) és a felhal—

mozási célra történő felhasználás ese—

tében. Az értékelési lehetőségek a kö—

vetkezők: termelői árakon (vagyis szál-

lítási és kereskedelmi költségek nél—

kül), végső felhasználási árakon, vagy—

is relációnként változó, tehát a tényle—

ges felhasználási áron.

Elméletileg megfontolva, az ágazati kapcsolatok mérlegének felépítése, és az ágazatközi kapcsolatok tanulmányo- zása szempontjából mindegyik értéke—

lésnek van létjogosultsága. Ezek az ér—

tékelések összefüggenek egymással ésa

valóságos helyzetet fejezik ki. Az ága—

zati kapcsolatoknak termelői áron tör- ténő számbavétele gyakorlati nehézsé- gekbe ütközik, és mindig bizonytalan

—eredményt ad. Ezért az ágazati kap—

csolatok mérlege jelenleg a termelést

és elosztást végső felhasználási árakon

értékeli. Mint ismeretes, az 1959. évi

ténymérleget is végső felhasználási ára—

kon állították össze. Ezeket az árakat

alkalmazták a Szövjetunió Tervhivata—

la mellett működő Tudományos Kutató—

intézetben összeállított kísérleti terv- mérlegben is, és ugyanilyen árakon készülnek a Szovjetunió Központi Sta—

tisztikai Hivatalában a végtermékekre vonatkozó 83 ágazat szerinti számitá—

sok (az AKM II. négyzete). A termelés

felhasználási árakon történő értékelésé—

nek megvan a reális közgazdasági alap—

ja, hogy ezeken az árakon bonyolódik a termékek forgalma az országon belül.

E mellett természetesen az ágazatközi kapcsolatok elmélyült elemzése, a tech- nológiai kapcsolatok felmérése céljá—

ból célszerű a mérleget termelői árakon is összeállítani.

A különböző árakon történö értéke—

lés az ágazatok közötti kapcsolatokat más és más aspektusból világítja meg.

Az előbbi, vagyis a termelői ár, tech—

nológiai kapcsolatot fejez ki, mivel

nem foglalja magában a szállítás, a raktározás és a kereskedelem költsé-

geit. A szállítási—kereskedelmi költsé—

gek leválasztása problémát jelent és

csak bizonyos feltételezések mellett ha—

tározható meg.

A végső felhasználás árain történő számbavétel az ágazatok közötti reális kapcsolatokat tükrözi, és megfelel a jelenlegi áru—pénz kapcsolatoknak. A termékek ára minden esetben tartal—

mazza mindazokat a költségeket, amelyek a termelés és felhasználás között az árura rakódtak, vagyis a forgalmi szféra költségeit.

A felhasználási árakon történő szám—

bavétel a szállítási és kereskedelmi költségek halmozását jelenti és ezáltal növeli a társadalmi termék értékét.

Ezen azonban segíteni lehet: a társa-

dalmi termék meghatározásához ki le-

het szűrni a forgalmi tevékenység hal- mozódó hatását, amint azt a társadalmi

termékmérlegben is teszik. Szerző ezt példán is bemutatja.

A mérleg felhasználási árakon ké- szült, ugyanakkor nem tartalmaz hal—

mozott számbavételt. Az ágazati kap—

csolatok mérlegéből úgYSzintén kiszűr—

hető a halmozás.

Az ilyen tipusú mérleg az ágazati kapcsolatok mérlegével szemben felállí- tott minden igénynek eleget tesz, for—

galmi és technikai kapcsolatot is ábrá—

zol.

(3)

440 Szerző a legközelebbi feladatot ab-

STATISZ'I'HCAI IRODALW ÉGYELÖYÁ

meg kell teremteni a naturális mérle-—

ban látja, hogy tovább kell javítani a gek értékbeni feldolgozásának lehető-Av mérleg összeállításának módszereit, bő— ségét.

víteni kell nomenklatúráját, és végül (Ism.: Újlaki Lászlóné)

DEMOGRÁFIA

HYRENIUS, H. -——— ADOLFSSEN, I.:

EGY TERMÉKENYSÉGI SZIMULÁCIÓS MODEL—L

(A !ertility simulation model.) Göteborg.

1064. Demograpnic Institute, University of Gö- teborg. 31 p.

Az utóbbi években egyre inkább a demográfiai kutatások középpontjába kerülnek a termékenység folyamatának egzakt — modellszerű — leírási lehe—

tőségei. A kísérletek egynémelyike csu—

pán az emberi tevékenységre vonatkozó

adatok külső törvényszerűségeit próbálja megragadni, ezzel is hathatós segítsé—

get nyújtva az elméleti és alkalmazott

demográfia számára. Mások, mind a

göteborgi Demográfiai Intézet kutatói—

nak jelen kisérlete is, a jelenség belső struktúrájából kiindulva igyekszik ki—

hámozni a termékenység törvényszerű—

ségeit. Az ilyen próbálkozások, ha nem

is azonnal vezetnek pontos eredmé—

nyekre vagy közvetlen gyakorlati fel-

használásuk egyelőre nehezebben is realizálható, mindenképpen jelentős hozzájárulást jelentenek a demográfia elméletének kiszélesítéséhez, a későbbi hatásosabb alkalmazások előkészítésé—

hez.

Szerző munkájában a nők reproduk-

ciós folyamatának szimulációs demog—

ráfiai modelljét próbálják megszerkesz- teni egy sor egyszerűsítő feltételezés mel—

let. A modell abban az értelemben mikro-típusú, hogy egyes nők termékeny- ségi történetét számos valószínűségi függ—

vény és eloszlás, valamint a függvények

mint ,,operátorok" felhasználására szol—

gáló véletlen mintavételi számok által

jellemzett többszörös sztochasztikus fo-

lyamatok alakjában állítja elő. A neve—

zett függvények akár formulák, akár táblázatok formájában lehetnek meg—

adva. Egy nő reprodukciós történetének

teljes leírása és elemzése természetesen csak abban az esetben lehetséges, ha minden reprodukciós esemény és a kü-

lönböző reprodukciós állapotokban eltöl-

tött minden periódus tisztán megfigyel-

hető és mérhető. Sajnos e feltétel nem

minden esetben teljesül, hisZen például a fogamzás csupán egy bizonyos lappan- gási idő után figyelhető meg. Másrész—

ről például az abortuszok pontosan meg-'- íigyelhetők és a klinikai anyagokban—:

rögzítve is vannak. Ezért a modell meg—

szerkesztéséhez különböző sokaságokra vonatkozó különböző minőségű kiindu—A lási adatokkal kell kísérletezni, és ezek közül kell kiválasztani a legalkalmasab—

bakat. Szerzőknek megfelelő adatok álw lattak rendelkezésükre a svéd kórházi nyilvántartások alapján.

A munka vázolja a modellben figye-—

lembe vett reprodukciós állapotokat és—

eseményeket és az ezek segítségével szer—

kesztett ún. ,,folyamat vázlatot". Rész——

letesen vizsgálja az állapotok és esemé—

nyek jellemzőit és a felhasználható emu pirikus adatokat (például az abortuszok gyakoriságát, a terhesség időtartamának, eloszlását, a szülészeti eseményeket ko'——

vető sterilitás időtartamának eloszlását stb.),

A modell ellenőrzéséhez a kiindulási adatok néhány kombinációjával végzett;

szimulációs sorozatokat képeznek. Bár a' sorozatokba csupán kevésszámú nő ju- tott, a számítások helyenként biztatót eredményeket adtak, helyenként pedig, rávilágítottak a további kísérletekhez szükséges numerikus változtatásokra. A modell azonban mindenképpen kellően

rugalmasnak mutatkozott.

Végül szerzők felhívják a figyelmet a

jövő kutatásai előtt álló feladatokra,

Ezek részben a kiindulási adatok preci—

zírozásával, részben a modell további bő—

vítésével kapcsolatosak. Szerzők remé-

lik, hogy kísérletük egy kidolgozásra ke—

rülő általános demográfiai modell alap—f jául szolgál majd. E modell további vizs- gálataitól a szülészeti események mélyebb,

törvényszerűségeinek feltárását várják,.

amely elősegítheti a demográfiai esemé-

nyek (például a családnagyság alakulá—

sának) előrejelzését is.

A vázolt modell bizonyos értelemben a korábbi (L. Henry, P. Vincent, A

Titze, M. C. Sheps és mások által elért?!