Népgazdasági és ágazati termelékenység

N ÉPGAZDASÁGI ÉS ÁGAZATI TERMELÉKENYSÉG*

DR. ROMÁN ZOLTÁN

Az ágazati kapcsolati mérleg segítségével végzett elemzés—ek új színt hoztak ,a termelékenységi vizsgálatoklba is: Lehetővé tették a népgazdasági és ágazati

összefüggések vilagosabb felismerését és számszerű nyomon követését.

A népgazdasági és az ágazati termelékenység fogalmát eddig is ismentük és használtuk. A népgazdasági termelékenységet az összes nemzeti jövedelem és a létrehozásához igénybe vett munkaidő—ráfordítások hányadosával, az ágazati ter—

melékenységet pedig vagy (ritkábban) ugyanezen mutatók ágazatonkénti erte—

keivel, vagy egyéb más (többnyire közelítő) mutatókkal, illetőleg módszerekkel mértük. aA makroökonómiai elemzések hatténbe szorulása foly—tán azonban gya—

korlatilag inkább csak az iparon belül vizsgálniuk a tenmelékenység alakulását, s

a népgazdasági temelékenyeég színvonalát, fejlődését nem részesítettük— kellő

figyelemben.

A népgazdasági és ágazati termelékenység fenti felfogása az értékoldalról indul ki. Az anyagi termelés szférájában foglalkoztatottak a termelő egységek homogén csoportjaiból képzett ágazatokban fejtik ki munkájukat: a nemzeti jövedelem ezekben az ágazatokban jön létre; a munka termelékenységének szín—

vonala és növekedése attól függ:, hogyan alakul a termelékenység az egyes ága—

zatok—ban. E felfogás temészetesen helyes, sőt gyakorlati szempontból igen cél—

szerű is, ment a termelékenység kérdését a termelő egysegek oldaláról közelíti meg, ahol leginkább befolyásolható közvetlenül a termelékenység.

Az ágazati kapcsolati mérleg elemzések segítségével a népgazdasági terme- lékenység és ennek elemekre bontása egy másik, a használati érték oldalról is megközelíthető. A nemzeti jövedelem használati értékek (fogyasztásra és felhal—

mozásra kerülő termékek) tömegében testesül meg; ugyanígy végső fokon:

ebben öltenek testet az anyagi termelés szférájában felhasznált munkaidő—ráfor—

(dítások is; az egyes termékekben,

'termékcsopontokban megtestesülő munkaidő—

ráfordítások nagysága szintén kifejezi a tenmelékenység színvonalát.

A megfelelő számítási módszerek az anyagi termelés szférájában felhasznált összes munkaidő—ráfordításoknak a nemzeti jövedelmet alkotó fogyasztás és fel- használás célját szolgáló termékekre

(termékcsoportokra) való felosztásához, mint

* .Az önálló magyar hivatalos statisztikai szolgálat százéves fennállása alkalmából rendezett Centenáx'iumi Statisztikai Uléssz'ak keretében 1967. május 18—20 között a Magyar Tudományos Akadémián tartott II. Statisztikai Tudományos Konferencián megvitatott előadás. A tanulmány eredeti címe: ,,Népgazdasági és ágazati termelékenység, elemzésük az ágazati kapcsolati mér- legek segítségével."

5 Statisztikai Szemle

826

DR. ROMAN zoL'mN ,

ismeretes, rendelkezésünkre állnak.1 Először a belföldi eredetű a—nyagfelhasznál—ás költségeit vezetjük vissza munkaidő- (továbbá import— és értékcsökkenési leírási) ráfordításokra és így a végső felhasználásra (a népgazdasági extern termelésre) jutó, ún. halmozott munkaidő—ráfordítási (továbbá import— és értékcsökkenési

leírási) mutatókhoz jutunk. A következő lépésben a (halmozott) importanyag—

és értékcsökkenési leírási ráfordításokat is munkaidő-ráfordításokra vezetjük vissza és ezzel gyakorlatilag minden munkaidő—ráfordítást a nemzeti jövedelmet alkotó terméktömegre osztottunk fel. (E második lépés a nemzetközi irodalom—- ban és gyakorlatban kevésbé ismert és talán magyar hozzájárulásnak tekinthető.) Ilyen —- a Központi Statisztikai Hivatal szóhasználata szerint —— ,,teljes" munka- idő—ráfordítási mutat' t a Hivatal már több alkalommal számított és tett közzé és ezek -— a számításukban rejlő sok feltételesség ellenére —-— érdekes, új elem-

zési lehetőségeket ígérnek . Úgy tűnik azonban, e mu tatók tartalma és felhas zná-

lási lehetőségei még nem kellően tisztázottak. Az alábbiak —— egy korábbi tanul—

mányom gondolatait továbbvezetv-e 2 — ehhez kívánnak némi segítséget adni. Az

idézett számszerű értékek a Központi Statisztikai Hivatal által az 1959—1964.

évekre összeállított 13 szektoros összevont ágazati kapcsolati mérlegekre épülnek.

(E mérlegek adatai forgalmi adót tartahmazó' árakon szerepelnek, az 1959—1964

közötti —— nem jelentős —— árváltozások kiküszöbölésével.)

A. TERMELEKENYSÉG SZÉNVONAL—ARÁNYAI AGAZATOK ÉS TERMÉKCSOPORTOK SZERINT

A népgazdasági termelékenység kétféle —— ágazati és termékcsoportok sze- rinti —-— elemekre bontása legegyszerűbben egy példával szemléltethető. 1964—ben nemzeti jövedelmünk összege 186 milliárd forint volt, ennek létrehozása 4 111 000

fő munkáját, azaz 4 1 11 000 munkaévet igén yelt. A nemzeti jöved elem és a munka- idő—ráfordítások teljes összege felosztható egyfelől ágazatok, másfelől tennék-

csoportok szerint; az alábbi az érték, az utóbbi a használati érték oldaláról való kiindulásnak felel meg. (Megjegyzendő itt, hogy bővített újratermelés és nyitott gazdaság, azaz külkereskedelem esetén a nemzeti jövedelem használati értékek tömegének formájában való kifejezése jelentős értelmezési nehézségekbe ütközik.

A jelen esetben ezt a következő fvelte'telezésekkel hidaltuk át: a) az elhasználódott állóeszközök pótlásának és a bővítő beruházásoknak —— :s ebből következően a nettó beruházásoknak —— termékstruktúráját azonosnak vettük; b) a fogyasz- tásra és felhalmozásra fordított importált termékek helyett az ezekert cserébe adott exportált termekeket állítottuk be a nemzeti jövedelmet alkotó használati értékek struktúrájába.)

Az összes nemzeti jövedelem és munkaráforditás kétféle metszetű etruk- túrája (az emlitett feltételezésekkel végzett számítások szerint) az 1964. évre az 1. tábla szerinti képet mutatja.

A kétféle megoszlás aszerint tér el egymástól, hogy az egyes ágazatok többet

vagy kevesebbet adtak —e a más ágazatok által kibocsátott (s nemzeti jövedelmet

alkotó) termékekhez, mint amennyit kibocsátott termékeikhez maguk igénybe vettek. A legnagyobb eltérés az élehniszeriparnál és a mezőgazdaságnál mutat—

kozik. Az élelmiszeriparban, illetőleg a mezőgazdaságban —— az érvényes árakon számolva —— az összes nemzeti jövedelem 82 illetőleg 19,7 százalékát hozták létre,

1 Lásd például ,,A termelékenység dinamikájának mérése az iparban"; Módszertani füzetek, 2. sz. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1967. (3.6. pont);

3 A népgazdasági ráfordítások és költségek mérése ágazati kapcsolati mérlegek segítségével.

Közgazdasági Szemle, 1966. évi 2. sz. 182—196. old.

TERMELÉKENYSEG

8 2 7

ugyanakkor azok az élekniszeripa—ri, illetőleg mezőgazdasági termékek, melyek végső soron fogyasztásra (és felhalmozásra) kerültek, a nemzeti jövedelem 18,5, illetőleg 13,6 százalékát képezték. Ennek magyarázata nyilvánvaló: az élelmiszer—

ipari termékekben nagyobbrészt más ágazatok (elsősorban a mezőgazdaság) mun- kájának eredményét fogyasztjuk el. Még nagyobb különbségeket látunk a munka—

ráfordítások struktúrájában. Az élelmiszeriparban mindössze az összes Létszám 32 százaléka dolgozott, kibocsátott termékeiben Viszont az összes munkaráfor—

ditás 19,5 százaléka testesült meg. A mezőgazdaságban fordított volt a helyzet:

a 37,6 százalék saját munxkaráfordítás mellett csak 20,5 százalék került felhasz- nálásra mezőgazdaságból kibocsátott termék formájában.

1. tábla

Az összes nemzeti jövedelem és munkaráfordítás megoszlása ágazatok és termékcsoportok szerint, 1964

, A nemzeti jövedelem , A munkaráfordítások megoszlása

Agazat es termekcsoport [ ágazatok termékcsoportok] ágazatok Étermékcsoportok

szerint (százalék)

Alápanyag és energia ... 11,7 7,1 7,7 ! 5,6

Gépipar ...

14,9 13,3 10,6 10,1

Vegyipar ... 5,7 4,6 2,0 3,2

Könnyűipar ...

15,5 15,1 10,9 12,6

Élelmiszeripar ... 3,2 18,5 3,2 19,5 Építőipar ... 9,2 12,o 9,5 11,3

Mezőgazdaság ...

19,7 13,6 37,6 20,5

Közlekedés ...

4,2 3,6 6,6 3,9

Belkereskedelem ... 6, 1 7,0 8,2 8, 1

Egyéb ágazatok ...

4,8 3.2 3,7 5,2

Összesen, [Im,/) ] (M,/) i 100,0 700,0

A nemzeti jövedelem és a munkaráfordítások kétféle szétosztása alapján kétféle termelékenységi mutatót is számolhatunk: az egyik ágazatok, a másik termékcsoportok szerint fogja jellemezni a termelékenység színvonalát, termé—

szetesen az érvényes árarányok hatását is tükrözve. (Lásd a 2. táblát.)

A termelékenység színvonala termékcsoportok szerint lényegesen kisebb szóródást mutat, mint ágazatok szerint. Valamennyi termékcsoport—mutató köze——

lebb kerül az átlaghoz, minthogy a kibocsátó ágazat mellett a többi ágazat ter—

melékenységét is tükrözi. Lényegében minden termékcsoport—mutató a népgazda—

sági termelékenységet fejezi ki, ahogyan az az adott termékcsoportban megtes—

tesülő munkaráfordítások ágazati termelékenységi arányaiból (mi-nt változóan mérlegelt átlagfadódik. A termékcsoportok teljes munkaráfordításai a számítások során négy elemből tevődnek össze:

(1) [a kibocsátó ágazat ,,közvetlen" munkaidő—ráfordításai,

(2) a kibocsátó ágazat ,,közvetlen" import—ráfordításaiban megtestesülő munkaidő- ráfordítások,

(3) a kibocsátó ágazat "közvetlen" értékcsökkenési leírási ráfordításaiban megtes—

tesülő amunkatidő—ráfordítások,

* (4) a felhasznált belföldi kibocsátású anyagokban megtestesülő munkaidő—ráfordí—

tások.

Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy a belföldi kibocsátású anya—

gokban szintén jelentős mennyiségű impont- és értékcsökkentési leírási ráfordítás

5*

828 DR. ROMÁN zoü'rAN'

van. _A, 3. tábla adatai a teljes munkaanáaforditások szerkezetét oly módon

mutatják be, hogy a (4) téteiből kibontja az import és éntekcsökkenési leírási ráfordításokat, s (2) és (3) tételként a halmozott import— és értékcsökkenési leírási _ ráfordítások munkaidő—tartamát tünteti feL Mindez azért is fontos, mert számi—

tásaink során az import és az émekcsotkkenési leírási ráfordításokat az export, illetőleg a bruttó beruházások ,,átlagos munkaidő-tartalmával" fejezzük ki.

Mmthogy pedig az expont és a bruttó beruházások munkaidő-tartalma szintén ágazatok munkeráíordításaiból tevődik össze, a saját ágazati munkaráforditásosk tulajdonképpen az (1) tétel mellett a (2), (3) és (4) megfelelő (változó) hányadát

is magukban foglalják. Mint az alábbi összeállításból kitűnik, a kétféle —— az

egyszerűbb és pontosabb —— számítás néhány termékcsoportnál, elsősorban a

gépipari termékeknél elég számottevő eltérést eredményez. (Lásd a 3. táblát.)

2; tábla

A termelékenység színvonala ágazatok és termékcsoportok szerint az átlagos színvonal százalékában, 1964.

A termelékenység (a munka—

ráfordítások egységére jutó nemzeti jövedelem) az átlagos

színvonal százalékában _ _

Ágazat és termékcsoport _— (1) : (2) ,

ágazatok (l) ternaíkícsgyor- ' )

szerint _—

Alapanyag és energia ... 152 119 1,27 Gépipar ... 141 124 l,l4 Vegyipar . . . ... 286 13?) 2,10 Könnyűipar ... 143 l 13 ] ,26

Élelmiszeripar ... 257 90 2,83

Épitőipar ... 97 100 o,97

Közlekedés ... 63 86 O,75 Belkereskedelem ... _. . . 75 81 0,93 Mezőgazdaság ... 53 63 (),84

Összesen 100 700 1 ,00

A termelékenység szinvonala kibocsátó ágazatok és kibocsát-ott termékek szerint vizsgálva aszerint tér el egymástól, hogy a) milyen hányadot képviselnek a kibocsátó ágazat ,,saját" mu—nkaráforditásai és b) ezek termelékenysége meny—

nyire tér el az adott tenmékcsoportnál adódó átlagos népgazdasági termelékeny—

ségtől. (A saját munkaráforditások aránya természetesen az aggregálás fokától is függ, nagyobb aggregálásnál nagyobb lesz!) Az itt vizsgált termékcsoportok közül a saját mdnkaráfordítá—sok hányada az élelmiszeripari és a vegyipari terr—

mékeknél a legkisebb; minthogy az ágazati termelékenység átlagtól való eltérése

viszont éppen itt a legnagyobb, 'az ágazati és a termékcsoport termelékenység

közötti különbség is itt a legszembetűnőbb.

Mindezen öszefüggések elemzésén túl a fő kérdés azonban az, hogy levon- hatók—e hasznosítható következtetések a termelékenység fenti, ágazati és ter-—

mékcsoportok szerinti szinvonal—arányából. (Olyian árrendszer mellett, melyben az előállított termékek és az anyagi ráfordítások értékeléséhez felhasznált árak, az egyes termékek és szolgáltatások használati értékét a népgazdaság konkrét feltételeinek megfelelően helyesen fejezik ki, ezek a szinvonal—arányok arról

TERMELÉKENYSEG

829 tájékoztatnak, hogy a munkaráfordítások mely ágazatokban, illetőleg termék- csoportoknál eredményeznek magasabb termelékenységet. A magasabb terme- lékenységű ágazatok, illetőleg termékcsoportok arányának növelése azután a nép- gazdaság átlagos termelékenységének valóságos növekedését eredményezheti.

Tudvalevőleg álrrendszemünk messze van e feltételek kielégítésétől, ezért a jelen—

legi szinvonal-arányok a fenti értelemben nem adhatnak tájékoztatást. Maguk- nak a teljes munkaráfordítasá mutatóknak a meghatározása (kevésbé összevont termékcsoportok szerint) azonban szintén igen hasznos lehet és igen nagy segít, séget adhat az árrendszer elemzéséhez, alakításához is.3

3. tábla Az egyes termékcsoportok teljes munkaráfordításainak szerkezete

az 1964. év adatai alapján (százalék)

!

A teljes munkaráfor-

A halmo- A halmozott Egyéb, (1 dításokból _ zott import- értékwök' felhaszn-ált __

zókábocsií' ráíordítá- lie/"99519? belföldi

gaza ( nisi r or— ; . ( .

Termékcsoport közvetlen SOkb'm dításokban '"ngOkbd" a kibocsátó a többi

munkaidő—

ráfordításai

megtestesülő ágazatból származó munkaidő—ráfordítások hányad

Alapanyag és energia ... 27 28 20 25 30 70

Gépipari termékek ... 36 26 11 27 45 55

Vegyipari termékek ... l 9 46 12 23 20 80

Könnyűipari termékek ... 39 28 6 27 45 55

Elelmíszeripari termékek . . . l() 21 7 62 14 86

Építőipari termékek ... 43 14 14 29 49 51 —

Mezőgazdasági termékek . . . , 38 7 ?, 33 60 40

Közlekedési szolgáltatások . . 50 9 28 13 50 50

Belkereskedelmi szolgáltatások 68 5 H) 1 7 69 31

A termelékenység ágazati és termékcsoportok szerinti színvonal arányainak

értékeléséhez közelebbi lehetőséget nyújtanak a nemzetközi összehasonlítások.

Közvetlen összehasonlitásra az adna lehetőséget, ha hasonló mutatókat más országok adatai alapján is számí-tanánk és a nemzeti jövedelem ágazatok, illető- leg termékcsoportok szerinti értékét árindexekkel számítanánk át azonos valutára.

Ennek hiányában közvetett összehasonlítást egyszerűbben oly módon végezhe- tünk, ahogy az egyes ágazatok által létrehozott, illetőleg az egyes termékcsoportok által képviselt nemzeti jövedelem forintban kifejezett értékét kifejezzük külföldi valutában (például dollárban), és a termelékenységi mutatók így adódó színvonal—

arányaít hasonlítjuk össze. A termékcsoportok szerinti mutatók ilyen vizsgálata nemcsak abból a szempontból lehet hasznos, hogy egy újabb (nem ágazati) mert- szeüben ad képet, hanem abból a szempontból is, hogy a termékcsoportok (teljes) értékének külföldi valutára való átszámítása jóval egyszerűbben és megbízha—

tóbban végezhető el, mint az ágazatok által termelt nemzeti jövedelem, azaz az anyagi ráfordításokkal csökkentett nettó termelési érték átszámítása.

3 Elsősorban Ganczer Sándor kezdeményezett ilyen kutatásokat. A teljes 'munkaráfordítási mutatók arányai a hazai ráfordításokhoz igazodó ún. értékarányos árrendszer-nek felelnek meg.

Ha a termékcsoportokat végig ilyen árakon értékelnénk, a fenti módon számított termelékeny—

ségi mutatók színvonalában az átlagtól nem mutatkozna eltérés, Ugyanakkor azonban a teljes mrlnkaríflgrdítísi mutatók más, szintén a hazai ráfordításokhoz igazodó ártípus—számításokhoz is fe aszn ató .

830 DR, ROMÁN ZOLTÁN

Minthogy a küLkereskedeLembem nem egyes ágazatok tevékenységét, hanem termékeket cserélünk, különösen kézenfekvő ilyen ,,népgazdesági" (teljes munka- ráfordításí) mutatók Vizsgálata. Az ún. bruttó devizahozamra számított exportt—

gazdaságossági mutatók lényegében ennek felelnek meg (munkaórák "helyett munkabérekkel számolva). Az ilyen elemzések azonban a külkereskedelemmel kapcsolatos döntésekhez a valóságban igen csekély segítséget adhatnak.4 Nagyobb jelentőségük termelékenységi vizsgálatok céljá—ra is csak erősen részletezett ága- zati kapcsolati mérlegek, kevésbé összevont termékcsopontok elemzése esetén lehet, mert különben :az átlagtól alig eltérő, túlságosan kiegyenlített képet mutatnak.

A NÉPGAZDASÁGI TERMELÉKENYSÉG VÁLTOZÁSA ÉS ENNEK ÖSSZETEVÓI

Hasonlóan a termelékenység színvonalához, a termelékenység változását is

két metszetben: ágazatok és tennékesoportok szerint vizsgálhatjuk. 1959—1964

között a népgazdasági termelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelem) 37 százalékkal növekedett. Ez az egyes ágazatokban foglalkoztatott létszám termelékenységnöveikedésének (mérlegelt) átlaga, de ugyanakkor az egyes texmékcsopontoknál megnyilvánuló tetmelékenységnövekedés átlagaként is elemezhető.

4. tábla

A termelékenység növekedése 1959—1964 között, ágazatai-:

és termékcsoportok szerint

A termelékenység színvonala _

1964-ben az 1959. évi Az ágazatok agitál;

százalékában Ágazatok és termékcsoportok

ágazatok termékcsoportok szerinti termelékenységnöve- kedés az átlagos növekedés

szerint százalékában

Alapanyag és energia ... l 28 l 33 9 3 9 7

, Gépípar ... 144 1 39 105 101

Vegyipar ... 167 147 122 107

Könnyűipar ... 123 127 90 93

Élelmiszeripar ... l 32 1 36 96 99

Építőipar ... . ... 111 120 81 88

Mezőgazdaság ... 120 l 33 88 97

Közlekedés ... 140 1 33 102 97

Belkereskedelem ... 1 l 3 1 17 82 85

' Népgazdasági termelékenység 137 137 100 100

A temelékenység növekedésének méntéke ágazatonként — legalábbis az itt felhasznált indexek szerint — erősen eltérő volt: e. termelékenység kiemelkedő vegyipari és jelentős gépipari növekedése mellett az építőipanban és a létszám nagy hányadát foglalkoztató mezőgazdaságban például csak szerényebben emel—

kedett. Az ágazati termelékenységi indexek többek között két tényezőre bont—

hatók: a teljes termelésre vonatkoztatott termel-ékenység és a nettó és teljes

aErről részletesebben lásd a szerző ,,Külkereskedelmi döntések és gazdaságossági számí- tások" (Pénzügyi Szemle, 1964. évi 10. sz, 805—813. old.) (3. cikkét.

TERMÉLÉKENYSÉG 83 1

termelési érték arányának (az anyagi ráforditások hányadának) változására.-5

Az ilyen tényezőkre bontás azt mutatja, hogy a vegyipar (kisebb méntékben a gépipar és a közlekedés) termelékenységének nagy növekedéséhez a nettó hányad növekedése is jelentősen hozzájárult, mig az építőiparban a teljes ter—

melésre vonatkoztatott termelékenység (azaz a fajlagos létszámfelhasználás) is csak igen csekély mértékben növekedett.

Megjegyzendő, hogy a nettó hányad csökkenése természetesen nemcsak anyagi ráfordítások megtakarításának, hanem istruktunális változásoknak is kö—

vetkezménye, s e körülmény feltétlenül további elemzést követel!

5. tábla

Az ágazatok szerinti terme'lékenységválltozás összetevői

Az egy A nemzeti Az egy fog- .

íoglalkozta— jövedelem lanmm- IÉSÉÉÉJÉÉÉÉÉÉ;

4 totttrla jutó hánylada tottra ÉIÉÉÓ ágazatok szerint

A gazat e 198 a te Jes nemze i ) '

termelés termelésben jövedelem (szazalek)

1964-ben az 1959. évi százalékában 1959 [ 1964

Alapanyag és energia ... 130 99 128 7,2 7,7 Gépipar ... . ... 131 110 144 8,0 10,6 Vegyipar ... 135 I 124 167 l,4 2,0 Könnyűipar ... 122 ; 101 123 9,0 10,9

Élelmiszeripar ... 1 23 107 1 32 2,6 3,2

Építőipar ... 110 101 11 1 7,8 9,5 Mezőgazdaság ... 134 90 1 20 46,8 37,6

Közlekedés ... 128 110 140 5,9 6,6

Belkereskedelem ... 1 10 l 02 1 1 3 6,9 8,2 Népgazrlaság összesen 139 ] 99

137 l 00,0 1 00,0

A népgazdasági termelékenység 37 százalékos növekedése nemcsak az egyes ágazatokban foglalkoztatott létszám termelékenységének növekedéséből, hanem abból is származik, hogy 1964—ben a létszám nagyobb hányada dolgozott maga- sabb termelékenységű ágazatok—ban. A változatlan állományú index az 1959—1964 közötti időszakra, a népgazdasági termelékenység 24 százalékos változását jelzi,

a szerkezeti Változás tehát több mint 10 százalékos termelékenységemellkedést eredményezett. Jelenlegi éli—rendszerünk az ágazatok termelékenységi szinvonalá—

nak egymáshoz viszonyított arányát nem jelzi megbízhatóan, de a létszám áram—

lása a mezőgazdaságból az ipari és egyéb ágazatokba feltétlenül valóságos terme—

lékenységnövekedést jelent, ha nem is pontosan az itt jelzett (hanem valószínűleg

kisebb) arányban. '

A termelékenység változását népgazdaságunk egyes ágazataiban jelenleg csak teljes temaelési, illetőleg ún. teméksoros indexek alapján szokásos Vizs- gálni, a diajlagos átvittmunka—ráfordítások megtakarítását — többletkiadását ——

nem véve figyelembe. Remélhetőleg a jövőben árnendszerünk lehetővé teszi, hogy

az egyes ágazatok termelési eredményét és termelékenységet nemzetijövedelem-

adatok alapján, az egész népgazdaság fejlődésével és a népgazdasági termelé—

N T N

5 Tf:—17.577, ahol N : a nemzeti jövedelem (nettó termelési érték), T : a teljes termelési érték, L : a foglalkoztatott létszám.

832 DR.__ ROMÁN zona—Ati"

kenység alakulás—ával összefüggésben elemezhessük. Ez az igényesebb makro—

ökonómiai elemzések egyik feltételének tekinthető. —

A népgazdasági termelékenység változása ——,— teljes munkaráforditási muta—

tók segítségével —— termékcsoportok szerint is vizsgálható. A termékcsoportok szerinti termelékenységi indexek mind a népgazdasági temmelékenység változását fejezik ki, ahogyan az az egyes ágazatok tenmelékenységváltozásának különböző mérlegelésű átlagaként megjelenik. Mint a 4. tábla adataiból látható, a termékcsoport indexek szóródása jóval kisebb, mint az ágazati indexeké. Míg az utóbbi eset—ben 111 és 167, itt 120 és 139 a két szélső érték a 13743; átlag—_

érték mellett. *

A népgazdasági termelékenység termékcsoportok szerinti változása több módon bontható összetevőire. Emlékeztetőül idézzük, hogy a számítás alapjául szolgáló teljes munkaráfordítások az alábbi elemekből tevődnek össze (vö.

827. old.):6

i

lül ___ Wii—ima l'cmB'FZaimlílt

ahol:

FL? —— az m ágazat teljes munkamáfordítási mutatója,

li; —— az i ágazatok teljes munkarátt'orrlditásí mutatója, W —— az m ágazat közvetlen munkaidő—ráfordítása,

77" -—- az m ágazat közvetlen import-ráfordítása,

C'" —- az m ágazat közvetlen értékcsökkenési leírási ráfordítása, a —— az import ráfordítások munkaidőegyenértéke,

[§ —— az értékcsökkenési leírások munkaidő-egyenértéke,

aim — azt ágazatok által előállított (belföldi) anyagokból történő fajlagos fel—

használások együtthatói az m ágazatra vonatkozóan.

A temelélkenységváltozás összetevőit meghatározhatjuk tehát először is a számítás alapjául szolgáló teljes mmnkaráfordítási mutatók (l)—(4) eleme szerint.

(Lásd a 6. táblát.)

A teljes munkaráforditások, azaz a termelékenység termékcsoportok szerinti változása a négy összetevő változásának mérlegelt átlaga. Az egyes összetevők súlya temészetesen termékcsoportonkent más és más. A (2)——(4) ele-mek válto—

zásában a többi ágazat temnelékemységváltozása is kifejezésre jut, minthogy az

import, az értékcsökkenési leírás és a belföldi anyagielhasz—nálás tényleges munka—

idő-tartalmát az is befolyásolja. A teljes munkavráforditások nagyságát es válto—

zását az importált és belEEöldi anyagok helyettesítése számottevően módosíthatja, a belföldi anyagot előállító egyes ágazatoknál érvényes és az importanyagok értékelésénél (az export alapján) figyelembe vett átlagos ,,munkaidő—tartalom"

ugyanis alényegese—n eltérhet egymástól. E helyettesítés hatása természetesen

szintén kai—Imitatható.7

" A 3. táblában közölt adatokat annak érdekében, hogy a halmozott import- és értékcsök- kenési ráfordításokat mutassuk ki — ettől eltérően —— az alábbi tényezőkre bontás alapján szá- mítottuk:

lízlzl'IZI-Hglmá—cTB-l-Z'a ml;

ahol:

im, —-— az m ágazat halmozott import—ráfordítása,

cgi -— az m ágazat halmozott értékcsökkenési leírási ráfordítása.

!; _ azt ágazatok halmozatt munkaidő-ráfordításai.

7Lásd id. KSH Módszertani füzetek 2. sz. 36. old.

TERMELÉKENYSÉG

8 3 3

6. tábla

A termelékenység termékcsoportok szerinti mutatóinak és összetevőinek változása az 1959—1964. években

A termelékenység változása 1959-1964 között (százalék) _. § A közvetlen A közvetlen

" A kozvet— § értékcsók- belföldi _

Tennék-samt 338335? 'en 'mpm'l 153533 ; 335335 mííífííá.

ráfordítá— § * fordttások

SOk ,—_—_—N—_—_—vw A————É_ öSSZeSen

ráfordításokban megtestesülő munkaidő-ráfordítások

_, § i ]

Alapanyag és energia ... 130 l 20 § l l l § ] 40 I 533 Gépipari termékek ... l 3 1 107 ' l 36 * 144 1 39 Vegyipari termékek ... 135 138 § 129 § 155 147 lgönnyűiparí termékek ... 122 l 35 § 129 § l 27 * I 2 7 Élelmiszeripari termékek ... 123 72 108 § 145 136 Epítőípari termékek ... 110 70 84 * 123 120

Mezőgazdasági termékek ... 134 37 8 l § ] 37 133 Közlekedési szolgáltatások ... l 28 98 1 28 § ] 36 l 33 Belkereskedelmi szolgáltatások ... 110 (14) § 10]. § l 18 ,I I 7

§

A következő lépésben megkísérelhető, hogy a (2)—(4) ele-mek változásában különválasszuk a kibocsátó ágazat fajlagos felhasználásának és ezek munkaidő—

együtthatóinak változását (im, c'" és aim egyk-lóhoz, B és lá másfelől). Ennek az

lehet a módja, hogy a kibocsátó ágazatra jellemzö együtthatókatdgl, i'", c'" és aim) változónak vesszük, s ezeket a többi együttható (ujjá) változatlan értékével összegezzük. A szakirodalomban ezt az ágazaton belüli és az ágazaton kivüli ter—

melékenységváltozás különválasztásaként emlitik. Ez azonban (vö. 3. tábla) csak közelítőleg érvényes, hiszen a, BJL szintén népgazdasági termelékenységi muta- tók, melyek alakulásába kisebb vagy (esetenként) nagyobb mértékben a Vizs—

gált kibocsátó ágazat termelékenysége is belejátszott. E probléma áthidalására, bár bonyolultabb számításokat igényel, természetesen szintén van mód.

Emellett azonban gyakorlati szempontból fontosabb az az aggály, hogy az aggregálásból adódó bizonytalanság (hibalehetőség) e számításoknál különösen nagy szerephez juthat. Változatlan l,, értékekkel számolva a belföldi kibocsá- tású anyagok felhasználásának költségeit az anyagárak helyett a kibocsátó ágazatok átlagos munkaidő—egyenértékeivel értékeljük (összegezzük). Bármilyen örömmel üdvözöljük is jelen körülményeink között árrendszerünk torzító hatá—

sának kikapcsolását, mégis aggályos, hogy ez a speciális ágazati önköltségszámí—

tás, mely árak helyett munkaidőben összegezi a ráfordításokat, magia újabb hiba- lehetőséget tartalmaz. E hibalehetőség természetesen az aggare—gálás fok.-ával fordí- tott arányban áll, Az itt felhasznált 13 szektoros mérleg alapján nem tűnik megengedhetőnek egy ilyen számítás, s a szokásos 50—100 szektoros mérlegel:

esetében is külön vizsgálatot igényel.

Összefoglalva, úgy tűnik, hogy a népgazdasági termelékenység termékcsopor-

tok szerinti vízsgálata inkább statikusan és a színvonal-arányok vizsgálata terén

ígér hasznosítható eredményeket. Dinamika—i vizsgálatokhoz a népgazdasági ter- melékenység tennékcsoportok szerinti mutatói elsősorban abból a szempontból lehetnek hasznosak, hogy segítségükkel a struktúra—változásoknak a népgazda—

sági (áytlagos) termelékenység változására gyakorolt hatását nemcsak az egyes

, 834 DR. ROMÁN ZOLTÁN

ágazatokban foglalkoztatott létszám, hanem közvetlenül a nemzeti jövedelmet alkotó termékhalmaz struktúrája alapján is vizsgálhatjuk. Esetenként sor kerül—

het arra is, hogy e mutatók segítségévei számszerűen elemezzük a különböző

ágazatok szerepét a népgazdasági termelékenység egyes termékekben (termék- cseportokiban) realizálódó változásában: ez iránt azonban Várhatóan ritkábban jelentkezik gyakorlati igény. Mindenképpen igen fontos lenne viszont, hogy a termelékenység változását ne csak egyes ágazatokra és népgazdasági ágakra, hanem az egész népgazdaságm vonatkozóan is vizsgáljuk, a termelt nemzeti jövedelem és a létrehozásához felhasznált munkaidő-ráfordítások alapján. A nép—

gazdasági termelékenység e változásért pedig a továbbiakban ágazati összeteVői szerint is elemezzük, éspedig szintén e termelt nemzeti jövedelem és az összes munkaidő—ráfordítások ágazati részletezése alapján.

PEBIOME

Hamoamnü ouepx öbm oőcvmaen Ha coc'rosmmeücn c 18 ne 20 max 1967 maa B nome Benrepcxoü Axauemnu Hayx no cnwaio crone'ma BeHrepcxoíi odmunanbnoü CTaTHCTHKH IL Havunoizi eTamcmeecxoü Kempepenuma, opranuaoeaunoü e paix/max mönneünoü cramc'meec—

Kofi ceccvm.

ABTOp noauepxueaeT eaaueuue ananuaa npousnoamenbeocm TleIa Ha Hapouaoxoenii—

CTBeHHOM ypoene u yKaSHBaeT Ha TO ÓÖCTOHTBJTBCTBO, trro ceoőomibiü noxasaTenb HapOlIHO—

xossiiácmennoű npouasonm'enbnocm prna (Hauuonanbnuü noxon B pacueTe Ha ennnnuy ea'rpa'r prna) Kex rio vponaio, TaK n no lII/IHHMHKe momno ananuanponarn B lIBYX pas- peaax: 1. ne O'rpacnmvx (Ha OCHOBaHPIH tiacmoro croumocm cosnamioro B OTIleanbIX orpacnzx Hamonanbnoro noxona n HCHOJ'IbSOBaHHbIX anem: 3anaT paőo'iero Bpemeim) n 2. no rpynnaM nponvmoe (Ha ocnogaimn nommx sa'rpa'r 'rpwia no ceK'ropaM MÖKOTpaCJIEBbIX öanancoe).

chncneime nocnennnx noxaaaTeneü npu nomoum oöpaiuemioii meTleLbI ocnonbieae'rca Ha nepec'ie're Bcex ,,nepnmnmx ea'rpa'r", amopmsaumonnbix omucneimii 14 HMHOpTHbIX aa'rpa'r Ha ea'rpa'ru paöouero BpeMeHn 14 OTHOCHM nocnennne K macce nponvmon, oőpaeymmeü Ha—

uuonanbnbiii noxon. BTM noxasa'renu, cnenosa'i'enbno, HOKaSbIBalOT CKOHbKO aa'rpaT prna onemec'renne'rca (B moőoii (popMe) B omenbnbix rpynnax npozivx'ros u paennueux OTpaanx,

Bupaman BCG SanaTbI L161363 13an211)! paőouero BpeMGHl/I, COCTHBHHIOIHHB MX KOHe'iHbe/i MCTO'i- HHK.

ABTOp npOHSBOIll/IT 063 ananuaa vpomm 14 nnHaMHKi/f Hapoanoxoenücmennoü npOus- BOBJ/lTCIIbHOCTl/l prna ne ocnonaunn COC'I'aBJ'IeHHOPO HEHTpaHbelM cramcmtiecxum ynpaBne—

HHeM omocmenbno 1959— 1964 magos, comonmux 143 13 ceKTopoe, meworpacnenux Ganancos

" npueon'r npnmep, Karom oöpaeom noxasa'renu no OTpaCnHM PI, cOOTBeTCTBeHHo, rpvnnam nponvx'ron, mory'r 65in paaömm Ha nanbneümne diamopbi. B aaxmo'iei—me amop nponaaonm alienne npnnenennnix HM ananmmecxnx Boamomnomeü n nx npoőneM (PICKEDKGHHH, enami- Kaioume Ha ocnosamm OTetieCTBeHHOiá cum-emu lieu, Boamomnocm omnőox, Boannxaioume Ha [lenne arpemposanmi öanancon 14 r. a.) " uenae'r HOHblTKV onpenenmb ponb ananusoe no rpynnaM nponym'oa, OCHOBblEalOHLl/IXCH Ha MEHOTpaCJ'ieBbIX öanancax. Comacno MHeHI/IK) aero—

pa sm oöcnenonanun nam HOIIeSHble peavnb'rarbi 3 nepnvm ouepenb B cnveae anamaoe.

nanpaenennbix Ha onpenenenne cra'ru'iecxux coornomennü vpomm, PI TOJIbKO cpaenmenbuo cxpomnme pesynma'm npn anannee nunawmxn npouseonmenbuoc'm Tpvna.

SUMMARY

T—he paper was discussed at the an Scientific Comfea'ence on Statistics,heldinthe frame ost the Centenary Statisticel Session at the Hungarian Academy of Sciences fmtm 18 to 20 May, 1967, organized on the Occasmn of the IOOM annáversary of'the independent Hungarian official statistical service.

In his paper the author emphesizes the importance of an analysis of the prodes—

tivity of the national economy, then, he points to the fact that the summerizung index of the productivity of the national economy (the national income per umt of

TERMELÉKENYSÉG 8 35

labour inputs) can be analys—ed as regards both its level and its dynaimsics inom two aspects: 1. by sectors (on basis oaf the guortient ocf the value of the national income

produced in the individual sectors and of the working-time ianputs used there). and

2. by groups of products (on basis Of the complete labour input indicators by the sectors of the input—output tables). The caleuiatíon of the latter by means of the inverse matrix is based on converting all ,,primary inputs", the depreciatíon allow—

enne and also the import-inputs inito working-time inputs and on relating the latter to the mass of products constituting the national income. These indicators show how much of the inputs used in the different sectors (in any forms.) is embodied in a group of products, expressing every 'mput in terms of working—time inputs forming their basic source.

The two kinds oi analysis of the level end dynamios of the procluctivity of the national economy are shown in the paper on basis of the Input—Output Table, drawn up 'by the Central Statistical Oiifice for the years 1959—1964, containing 13 sectors.

The paper gives als—o examples, how the indioes by sectors xamd group of products resp. can be broken down further factors. Finally the author evaluates the different ways of analysis, their problems (the biiases arising from the application of the domestic price system, the possibilities Off committing errors due to the aggregation of the tables etc), then he tries to set an aim to the analysis based on input—output tables end performed according to groups of products. In the authors view such studies promise to yield useful results ptimarily in static analyses, directed towards the proportions orf levels while when ensalysing the dynamies iof productivity they

are expected to give *a modest help only.