A jövedelem és a fogyasztás életkor szerint

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A JÖVEDELEM És A FOGYASZTÁS ELETKOR SZERINT*

DR. BARANYAI ISTVÁN

E tanulmány a nemzetgazdasági elszámolások során a Központi Statisztikai Hivatalban számított makrostatisztikai lakossági fogyasztás és jövedelem korcsoportokra történt felosz- tásának módszereit és főbb eredményeit ismerteti. Bevezetőül szükséges megjegyezni, hogy a makrostatisztika kétféle jövedelem— és fogyasztásfogalommal dolgozik: ún. ,,személyes jövedelem", illetve ,,személyes jövedelemből fedezett fogyasztás", valamint a társadalmi ala—

pokból finanszírozott ún. természetbeni fogyasztást (juttatást) is magában foglaló ,,összes jövedelem", illetve ,,összes fogyasztás" fogalmával. A kutatás keretében mind a személyes jövedelemből fedezett fogyasztást, mind a társadalmi alapokból finanszirozott természetbeni fogyasztást és így automatikusan az összes fogyasztást is az 1967., 1981. és 1985. évekre vonat—

kozóan osztottuk fel korcsoportokra. A felosztás a fogyasztás főbb csoportjai szerint folyó évi és 1981-es összehasonlító árszínvonalon számitott adatok alapján történt. A jövedelmeken belül az ún. munkajövedelmeket két évre: 1967-re és l985-re vonatkozóan osztottuk fel kor- csoportokra, a többi jövedelmet pedig forrásonként — s ebből következően a ,,személyes" és ,,összes" jövedelmet is — csak egy évre, l985-re.

Az időszakok megválasztásában elsődleges szerepe volt a rendelkezésre álló adatforrá- soknak. Emellett azonban indokolt volt hosszabb időszak alatt végbement arányváltozások vizsgálati lehetőségének megteremtése is, és ezért került sor az 1967. év kiválasztására.

A kutatás felhasználta az ilyen jellegű korábbi hazai munkák tapasztalatait, igyekezett hasznosítani három évtized ismeretanyagát. Ugyanakkor a korábbiaknál egyrészt részlete- sebb és sokrétűbb adatforrásokra épülő számításokra alapozta a megoldást, másrészt azok- nál szélesebb körű célokat tűzött maga elé.]

, AZ ADATFORRÁSOK , ,

ES A KORCSOPORTOKRA VALÓ FELOSZTAS MÓDSZEREI

A munka során döntően a Központi Statisztikai Hivatal két adatforrására támaszkod—

tunk : az 1962 óta ötévente ismétlődő reprezentatív lakossági jövedelmi felvételek és az 1950-től 1985—ig évente (majd kétévente) ismétlődő reprezentatív háztartási költségvetési felvételek megfelelő adataira. (Ezeken kívül számos egyéb adatot is felhasználtunk.) E két forrásból

* ,,Az emberi életpálya és a generációk közötti jövedelem-újraelosztás makrogazdasági elemzéséhez szükséges adat- bázis létrehozása" e. Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA-) kutatás (vezető dr. Augusztinovics Mária) keretében, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében végzett kutatások alapján készült tanulmány.

1 A Központi Statisztikai Hivatalban már több mint három évtizeddel ezelőtt végeztek számításokat a különböző korúak személyes jövedelemből fedezett fogyasztásának arányaira és azóta folyamatosan alkalmazzák a ,,fogyasztási egység"-re számított személyes jövedelem- és fogyasztási mutatókat. A hetvenes években egy esetben a 19 éven aluli eltar- tottak öt korosztályára vonatkozóan az összes fogyasztás arányaira is történtek számítások. (Lásd: Mennyit költünk a gyerekekre? Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1966. 35 old.)

286 DR. BARANYAI ISTVÁN a következőkben bemutatott háztartástípusok szerint is rendelkezésre álltak a felvételi prog—

ramok szerinti adatok, kedvező lehetőséget nyújtva a feladat megoldásához.

A jövedelmi felvételek főleg a háztartástípusok megoszlására, népességük összetételére, továbbá a társadalmi alapokból finanszirozott természetbeni fogyasztás (juttatás) háztartás—

tipusok szerinti nagyságára vonatkozó adatokat, a háztartási költségvetési felvételből pedig elsősorban a személyes jövedelemből fedezett, módszertanilag a makrostatisztikával össze- hasonlíthatóvá tett2 fogyasztási adatokat használtuk fel fogyasztási főcsoportok szerinti ta—

golásban. Ezen eljárásunkat az indokolta, hogy a KSH az ötévenkénti reprezentatív jöve- delmi felvételek keretében oldotta meg a társadalmi alapokból finanszírozott fogyasztás (juttatás) rétegek szerinti felmérését, a háztartási költségvetési felvétel csak részlegesen fog- lalkozik e témával. Ezenkívül a reprezentatív jövedelmi felvételeknél mindvégig a véletlen mintavétel módszerét alkalmazták, és mivela felvételekben való közreműködést nem vállalók aránya — ellentétben a háztartási költségvetési felvételekkel — nagyon alacsony volt, ezért jó]

reprezentálták a háztartástípusokat és azokon belül a népesség összetételét.

A fogyasztás felosztása

A nemzetgazdasági elszámolások keretében a Központi Statisztikai Hivatal által szá- mított 1967., 1981. és 1985. évi lakossági fogyasztási adatokat — külön a személyes jövedelem- ből fedezett és külön a társadalmi alapokból finanszirozott fogyasztást — ún. fogyasztási fő- csoportokonként osztottuk fel háztartástípusokra és ezeken belül korcsoportokra. A fogyasz- tási főcsoportok, a háztartások típusai és a korcsoportok a következők voltak:

Fogyasztási Háztartástípusok Kor-csoportok

főcsoportok (éves)

1. Élelmiszerek 1. Aktív keresős, ahol nincs 1. o- 2

19 éven aluli eltartott

2. Italok, kávé, dohány 2. Aktív keresős 1 fő 19 éven 2 3— 5 aluli eltartottal

3. Ruházkodás 3. Aktív keresős 2 fő 19 éven aluli 3 6—10

eltartottal

4. Lakásszolgáltatás 4. Aktív keresős 3 és több fő 4. 11—14 19 éven aluli eltartottal

5. Háztartási energia 5. Nem aktív egyedül élő 5. 15—18 6. Háztartás— és lakásfelszerelés 6. Aktív kereső nélküli 2 és több 6. 19—34

személyes háztartások

7. Egészség- és testápolás 7. 35—59

8. Közlekedés, távközlés 8. 60—69

9. Oktatás, kultúra, sport, pihenés 9. 70 és idősebb

10. Egyéb fogyasztás

Nőknél a nyugdíjkorhatár az 55. év. Ezért a 7. és 8. korcsoportokat a nők esetében a kö- vetkező módon is elhatároltuk: 35—54, illetve 55—69 éves.

Az első szakaszban a makrostatisztikai korcsoportokba sorolt népességet a jövedelmi felvételek létszámarányai alapján elosztottuk háztartástipusok szerint. Az így kialakított, most már országos háztartástípusonkénti létszámokra vetítettük a háztartási költségvetési felvételből származó személyes jövedelemből fedezett fogyasztás főbb csoportok szerinti egy személyre számított adatait, majd ezeket az eredményeket összegezve lehetőség nyílt az összes népességre vonatkozó mikrostatisztikai adatoknak a makrostatisztikai adatokkal történő összehasonlitására és az eltérések megállapítására. A háztartási költségvetési felvé-

'A makrostatisztika ,,lakásfogyasztás" címén a magántulajdonú lakások esetében a karbantartási-üzemeltetési költségeken kivül amortizácíóval számol, mig a háztartási költségvetés épitési-vásárlási kiadásokkal, illetvelakáshitelek törlesztésével. Emiatt a háztartási költségvetési adatokat számításokkal módszertanilag összehasonlithatóvá tettük a makrostatisztikai adatokkal.

JÖVEDELEM És FOGYASZTÁS 287 telnél — az-adatszolg—áltatókra háruló nem 'kis feladatok miatt — jelentős. volt az adatgyűjtés, ben való közreműködést nem vállalók aránya, és részben az ebből adódó szisztematikus torzítás miatt, részben pedig a feledékenységből és tudatos "elhallgatásból következően az e forrásból nyert fogyasztási adatok — főcsoportok szerint eltérő mértékben — többnyire ala—

csonyabbak voltak a megfelelő makrostatisztikai adatoknál. (A nemzetközi tapasztalatokkal egyezően legnagyobb eltérés az ,,italok, kávé, dohány" főcsoportnál mutatkozott.) Az elté- rések háztartástípusok szerinti korrekciójához különböző összehasonlításokat és adatgyűj—

tési információkat-tapasztalatokat használtunk fel. Végül a háztartástipusok összegezett személyes jövedelemből fedezett fogyasztási adatai megegyeztek a megfelelő makrostatiszti-

kai adatokkal.3

A társadalmi alapokból finanszírozott természetbeni fogyasztás (juttatás) tekintetében ilyen jellegű problémák nem merülhettek fel, mivel a reprezentatív jövedelmi felvételek során eleve a makrostatisztikai értékadatokat osztották fel háztartásokra, illetve azok különböző csoportjaira, típusaira. A felosztás a jövedelmi felvételek során számba vett ilyen fogyasz- tásból részesültek száma és az igénybevétel gyakorisága, valamint a fajlagos állami költségek alapján történt.4 Az 1967. évi jövedelmi felvétel ilyen jellegű háztartástípusok szerinti érték- adatait egyszerűen adaptáltuk, az 1981. és 1985. évi adatok meghatározása esetében pedig az 1982. és 1987. évi jövedelmi felvétel megfelelő adatainak háztartástípusok szerinti arányait használtuk fel.

Mind a személyes jövedelemből fedezett, mind a társadalmi alapokból finanszírozott fogyasztás háztartástípusokra történt felosztásával a fogyasztás igen jelentős részét felosztot- tuk a népesség nagyobb korcsoportjaira. A részletesebb korcsoportok felosztásánál elkövet- hető jelentősebb tévedések lehetőségének kizárását részben ezzel, részben pedig oly módon biztosítottuk, hogy a korcsoportokra való felosztás minden esetben a háztartások egyes tí- pusai szerint külön—külön történt. E típusokat ugyanis úgy alakítottuk ki, hogy elkülönülje- nek egymástól az aktív keresős és az aktív kereső nélküli (elsősorban időskorúakból álló) háztartások; az aktív keresős háztartásokon belül pedig a különböző számú 19 éven aluli eltartottal rendelkezők az ilyen korú gyermekek nélküli háztartásoktól. Ezáltal például az időskorúak (nyugdíjkorhatár felettiek) 69 százaléka 1985-ben aktív kereső nélküli háztar- tásokban élt, 24 százaléka pedig olyan aktív keresős háztartásokban, amelyekben nem volt eltartott gyermek. Az aktív keresős gyermekes háztartásokban ezért csak igen kevés számú időskorú élt. Mindezek azt jelentik, hogy az aktív kereső nélküli háztartások fogyasztásának túlnyomó többségét csak az időskorúakra kellett felosztani; az aktív keresős eltartott gyer- mek nélküliekét pedig csak különböző korú felnőttekre; az aktív keresős gyermekes háztar—

tások fogyasztásának túlnyomó többségét viszont csak különböző, nem időskorú felnőttekre és különböző korú gyermekekre.

A személyes jövedelemből fedezett, már említett tíz főcsoportra tagolt fogyasztás részle- tesebb korcsoportok szerinti felosztását — a háztartások típusai szerint külön-külön — a kö- vetkezőképpen végeztük el.

Három fogyasztási főcsoport (lakásszolgáltatás, háztartási energia, háztartás- és lakás—

felszerelés) esetében a felosztás létszámarányosan történt, vagyis az egyes típusokon belül minden egyes korcsoporthoz tartozó személyre a megfelelő típus egy főre számított átlagos fogyasztásának összegét osztottuk. (A hazai lakáshelyzet és —körülmények részletes vizsgálata után jutottunk arra a megállapításra, hogy ez a megoldás jól közelíti a valóságot.) Ez az ,,egyenlősdi" azonban nem jelentette azt, hogy az összesített végeredményben is minden

3 Az egyezőség, illetve a teljesség érdekében az ún. intézeti háztartásokban élőket hozzávettűk a magánháztartások megfelelő típusaihoz.

' A felvételek során számba vették például a különböző fokozatú iskolatípusok tanulóinak számát, a bölcsődei, óvodai, ískolanapközi-iskolai étkezési, kollégiumi, kedvezményes üdülési, orvos-kórházi ellátás igénybevételét stb. Ugyan—

akkor teljes körű adatok alapján rendelkezésre állt például egy kórházi ápolási napra jutó állami ráfordítás, egy óvodásra, általános iskolai, középiskolai stb. tanulóra fordított állami kiadás stb.

288 DR. BARANYAI ISTVÁN korú személyre azonos fogyasztás jutna. A szóban forgó szükségletek nem arányosak a ház- tartás létszámával, s részben emiatt a nagyobb létszámú gyermekes háztartásokban alacso- nyabb az egy főre számított kiadás, mint a kisebb létszámúakban. Emiatt e három főcso- portnál együttvéve a háztartástípusok összegezett fogyasztásából számítva például egy 14 éven alulira jutó összeg 84 százaléka, a 60 éven felüliekre jutó 109 százaléka, a 15—59 évesekre jutó pedig 104 százaléka az átlagos egy főre vetített fogyasztásnak.

A ruházkodás tekintetében a háztartási költségvetési adatgyűjtés keretében már hosszú idő óta korcsoportonként (14 éven felülieknél férfi—nő tagolásban is) veszik számba a fo—

gyasztást. Ennek alapján a felosztást megbízhatóan lehetett megoldani.

Az élelmiszer esetében az e célra kidolgozott ,,kor szerinti élelmezési fogyasztási ará—

nyok" alapján történt a korcsoportonkénti felosztás. Ezek kidolgozásánál az Országos Élel—

mezés- és Táplálkozástudományi Intézet ajánlásai szerinti fontosabb tápanyagszükségletek- ből kiindulva, de a minőségi tényezőket is figyelembe véve végül értékadatok alapján számí- tottuk ki a kor függvényében a fogyasztási arányokat.

Az italok, kávé, dohányáru főcsoport adatait a korcsoportokra való felosztás előtt négy csoportra osztottuk. Az üdítőital- és teafogyasztást az előbbi élelmezési fogyasztási arányok szerint osztottuk fel korcsoportokra. A kávé felosztásánál a 18 éven felüliek között létszám- arányosan osztottuk meg az egyes háztartástipusokhoz tartozók fogyasztását, a 15—18 éve—

sekre pedig feleannyit számoltunk, mint az idősebbeknél. A szeszes italok és a dohányáruk fogyasztását az 1984. évi októberi mikrocenzus adatait felhasználva osztottuk korcsopor—

tokra, ugyanis a mikrocenzus a fogyasztás gyakoriságát korok szerint is felmérte.

A további négy főcsoportra: az egészség- és testápolásra, a közlekedésre, távközlésre, az oktatásra, kultúrára, a sportra, pihenésre, valamint az egyéb célokra vonatkozó fogyasz- tási adatokat olyan arányokban osztottuk fel korcsoportokra, mint amilyen arányok az eddig tárgyalt hat főcsoport korcsoportonkénti fogyasztásainak összegezéséből kialakultak. E négy főcsoport felosztásához —— az esetek többségében —— nem voltak olyan támpontok, mint az emlitett hat főcsoportnál, s így a részletes számítások eredményei alapján jutottunk az előbbi megoldásra. Egyébként a vizsgált négy főcsoport a személyes jövedelemből fede- zett fogyasztásnak átlagosan 24 százalékát adta 1985-ben (1967-ben 17, 1981—ben pedig 23 százalékát), így a kompromisszum a végeredményeket számottevően nem befolyásolta.

A társad 1lmi alapokból történt természetbeni fogyasztás (juttatás) legnagyobb két cso- portja (80 százaléka) az ingyenes oktatási és az egészségügyi juttatás.

A 19 éven aluliak korcsoportjait úgy alakítottuk ki, hogy ezek egyúttal a különböző fokú intézményekben tanulókkal kapcsolatos állami oktatási költségek felosztását is segít- sék. A makrostatisztikai adatok között elkülönülten rendelkezésre álltak az óvodai, az álta- lános iskolai, a különböző középfokú iskolai és a felsőfokú képzés állami költségei, ezért a korcsoportonkénti felosztás lehetőségei adottak voltak.

Az egészségügyi juttatás felosztása a korcsoportos morbiditási arányszámok figyelembe- vételével történt. A számításokat könnyítette —— a már említettek szerint —, hogy az idősko- rúak 69 százaléka aktív kereső nélküli háztartásokban (túlnyomórészt egyedül vagy szintén időskorú házastársával) élt 1985-ben, akikről — a többi háztartástípushoz hasonlóan — meg- bízható adatokat nyújtottak a reprezentatív jövedelmi felvételek.

A fel nem sorolt többi, társadalmi alapból fedezett fogyasztáshoz is rendelkeztünk olyan információkkal, amelyek felhasználásával a korcsoportokra való felosztást a valóságot kö—

zelítően lehetett megoldani (például különböző intézményi élelmiszer—fogyasztás, bérlakások dotációja, intézményi ruházkodási fogyasztás stb.). Ezek összes fogyasztáson belüli együttes aránya 1985-ben mindössze 3 százalék volt.

A fogyasztás korcsoportokra történt felosztásával kapcsolatban még megemlítjük, hogy meghatározott célból, a 19—34 évesek köréből kiemelve, külön meghatároztuk az egyetemi—

főiskolai hallgatók fogyasztását, továbbá a 15—18 évesek közül a tanulókét.

JÖVEDELEM És FOGYASZTÁS 2 89

A jövedelem felosztása és adatforrásaí

A jövedelmek felosztása előtt meg kellett határoznunk az aktív keresők, a nyugdíjasok, a gyesen, gyeden levők és az eltartottak számát korcsoportonként. Ehhez a KSH munkaerő- mérlegei jó alapot nyújtottak, emellett azonban egyéb munkaügyi információkat (országos munkaügyi statisztika, reprezentatív jövedelmi felvételek és az 1984. októberi mikrocenzus egyes adatait stb.) is felhasználtunk.

A munkajövedelmek felosztásának legfőbb adatforrása l967—re a reprezentatív jöve- delmi felvétel, 1985-re pedig az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal (ÁBMH) reprezentatív adatfelvétele volt, illetve mindkét évre a munkaügyi és pénzügyi statisztika, továbbá a ház- tartási költségvetési felvétel megfelelő adatai.5

A munkajövedelem tartalma a következő: az állami és szövetkezeti szektorban, a válla- lati gazdasági munkaközösségekben és az ipari szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokban, a magánszektorban kifizetett keresetek, bérek, bérjellegű jövedelmek, a vállalkozói jövedel- mek és a kisüzemi mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek. A korcsoportokra történt felosztás a következők szerint történt.

Az állami és szövetkezeti szektorban dolgozó aktív keresők főtevékenységből származó bruttó keresetét l967-re a reprezentatív jövedelmi felvétel, l985-re pedig a volt ÁBMH repre- zentatív felvételének adatai, illetve kereseti arányai alapján osztottuk meg. A nyugdíjasok ugyanezen forrásból származó bruttó keresetét részben az 1984 októberi mikrocenzus, rész- ben a háztartási költségvetési felvétel adatai felhasználásával osztottuk korcsoportokra.

Az állami és szövetkezeti szektorban kifizetett ún. ,,állományon kívüli" béreket és egyéb bér—

jellegű jövedelmeket ugyancsak a két fenti adatforrás, illetve a másodállást, mellékfoglalko- zást folytatókra vonatkozó adatok alapján osztottuk el a különböző korúak között. Az ÁBMH 1986. évi felmérése a vállalati gazdasági munkaközösségekben és az ipari szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokban dolgozók létszámának és főtevékenységből eredő keresetük korcsoportonkénti megállapítására is kiterjedt, amely alapot nyújtott kiegészítő keresetük korcsoportonkénti kiszámításához.

A magánszektorban (a kisüzemi mezőgazdaság nélkül) főtevékenységet és kiegészítő tevékenységet végző vállalkozók és alkalmazottaik jövedelmének, illetve kereseteinek kor- csoportonkénti kiszámításához is voltak támpontok a reprezentatív jövedelmi felvételekből, az ÁBMH jelzett felméréséből és a KSH munkaerőmérlegéből. A magánszektorból származó összes jövedelmek és keresetek is — hasonlóan a többi munkajövedelemhez — makrostatisz- tikai forrásból származtak, s mint ilyenek, jól közelítették a valóságot (jóval magasabbak, mint a ,,bevallott" jövedelmek).

A kisüzemi mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmeket a háztartási költség—

vetés és az időmérleg-felvétel megfelelő adatai alapján osztottuk fel korcsoportokra. A szá—

mitásokhoz a háztartási költségvetési felvételből adva volt háztartástípusonként a kisüzemi mezőgazdasági jövedelem (árueladásból származó pénzbevétel—tsaját termelésű élelmiszer- fogyasztás értéke —pénzbeni üzemi ráfordítások : jövedelem). Az időmérleg—felvételből pe- dig rendelkezésre állt az e tevékenységekre forditott munkaidő korcsoportonként és gazda- sági aktivitás szerint.

A makrostatisztikában a bruttó munkajövedelmek mellett a nettó munkajövedelmekre vonatkozó adatok is rendelkezésre álltak. Az 1985. évre a nettó munkajövedelmek mellett a pénzbeni társadalmi és egyéb (főként kamat-) jövedelmeket is felosztottuk korcsoportokra a következő módon. A nyugdíjat — a legnagyobb összegű tételt — a társadalombiztosítás megfelelő adatai alapján osztottuk fel. A táppénzt a munkajövedelmek arányában osztottuk

" A munkajövedelmek esetében is — a fogyasztáshoz hasonlóan — a nemzetgazdasági elszámolások keretében l967-re és l985-re kimutatott üzemi ráfordításokkal csökkentett bruttó (társadalombiztositási járulékot és adókat magában foglaló) munkajövedelem korcsoportokra való felosztásáról van szó.

290 on. BARANYAI ISTVÁN fel, figyelmen kívül hagyva az állományon kivüli béreket és bérjellegű jövedelmeket, ame- lyekre nem fizetnek táppénzt. A családi pótlékok és ösztöndíjak felosztása a folyósítások feltételeinek figyelembevételével történt. A gyes és a gyed összegét, valamint a terhességi- anyasági segélyt a juttatásban részesülők rendelkezésre álló korcsoportos adatai alapján

osztottuk fel.

A társadalmi pénzbeni jövedelmek 1985. évi adatainak felosztása után rendelkezésre állt a személyes jövedelmek korcsoportok szerinti összege. Ezekhez hozzászámítva a fogyasztási adatok felosztásából adódó, társadalmi alapokból eredő természetbeni fogyasztás (juttatás) értékeit, megkaptuk az ,,összes jövedelem" összegét megosztva a fogyasztás felosztásánál is alkalmazott korcsoportok szerint.

A jövedelmi és fogyasztási adatok egybeVetéséből többek között megállapíthatók a kü- lönböző korcsoportokhoz tartozók fogyasztásának forrásai is, amelyek elsősorban a külön—

böző korú gyermekek és időskorúak esetében lehetnek érdekesek, illetve tanulságosak.

A módszertan ismertetése csupán a fontosabb kérdésekre korlátozódott. A probléma megoldása ennél jóval bonyolultabb volt. Az azonban talán ebből is kitűnik, hogy -— főként a KSH sokrétű adatforrásainak integrálása révén — viszonylag megnyugtató megoldást nyert a kitűzött feladat. Az ismertetendő főbb eredményekkel elsősorban ezt kívánjuk érzékeltetni.

A FÖBB EREDMÉNYEK

A személyes jövedelemből és a társadalmi alapokból fedezett fogyasztások fentebb is- mertetett felosztásából adódó életkorok szerinti arányai lényegesen különböznek egymástól.

A fogyasztásí arányok

A gyermekek és időskorúak személyes jövedelemből fedezett fogyasztása alacsonyabb a nem időskorú felnőttekénél, a gyermekek körében pedig a korral párhuzamosan természe- tesen a fogyasztás is emelkedik. Ami pedig a közel két évtized alatt végbement, az 1967 és 1985 közötti változásokat illeti, a 19 éven aluliak és az időskorúak fogyasztása relatíve is emelkedett, míg a 19—34 éveseké számottevően, a 35—59 éveseké pedig kismértékben csök—

kent. A 19 éven aluliak relatív fogyasztásának növekedése összefügg a csak gyermekek vagy főleg a gyermekek által fogyasztott áruk és szolgáltatások átlagosnál nagyobb mértékű drá- gulásával, az árukínálat szélesedésével. Az időskorúak fogyasztásának relatív növekedése pedig részben a cserélődésükből adódó, átlagot meghaladó jövedelememelkedésből, részben pedig abból adódott, hogy mind nagyobb részük (1967-ben 40, 1985-ben 69 százalékuk) élt önálló inaktív háztartásokban (részben egyedül), ezért lakásfenntartási költségeik igen nagy mértékben emelkedtek.

Mások az arányok a társadalmi alapokból fedezett fogyasztásnál, mivel ennek közel négyötödét két főcsoport, ezen belül a nagyobb részét az oktatási-kulturális, a kisebbiket pedig az egészségügyi juttatás képezi. A 3—18 évesek relatív fogyasztása az oktatási juttatások révén — a többi korosztályhoz képest — kiemelkedően magas, az ennél idősebbek közül pedig a 19—34 éveseké (a felsőfokú képzés állami költségei miatt) és a 70 évesek és idősebbeké (a gyakoribb megbetegedések miatt) meghaladja a 35—69 évesek fogyasztását. Az időbeli Vál- tozások tekintetében az óvoda— és iskolafejlesztés, illetőleg általában az oktatás állami költ—

ségeinek növekedése miatt a 19 éven aluliak fogyasztása emelkedett, a felnőtteké pedig rela—

tíve csökkent. (E relatív csökkenések részben összefüggnek a gyógyszerek állami támogatási rendszere számbavételének időközbeni változtatásával, amely 1967-ről 1985—re mérsékelte az egészségügyi juttatások társadalmi alapokból fedezett fogyasztáson belüli arányát.)

Az összes fogyasztás korcsoportonkénti arányainak kialakításában súlyánál fogva a sze- melyes jövedelemből fedezett fogyasztás meghatározó, mivel az összes fogyasztásnak 1985-

JÖVEDELEM És FOGYASZTÁS

291 ben 85 százalékát tette ki. A társadalmi alapokból fedezett fogyasztás csak a 3—18 évesek körében hozott létre a személyes és összes fogyasztás relatív arányai között nagyobb mér—

tékű különbségeket, illetve mérsékelte a 19 éven aluliak és az ennél idősebbek közötti fo—

gyasztási arányokat.

Mindezekről az 1. tábla adatai nyújtanak áttekintést. Ezekhez indokolt megjegyezni, hogy e relatív arányváltozások a 18 év alatt történt — összehasonlító árszínvonalon egy főre számított — 82,8 százalékos átlagos fogyasztásnövekedés mellett következtek be. (Ez évente átlagosan 3,4 százalékos, a személyes jövedelemből fedezett fogyasztás esetében 3,3 százalékos növekedési ütemnek felel meg.) Ez a növekedés azonban közismerten nem jellemző már az 1985 utáni évekre és különösen nem az 1990. és 1991. évre, amikor a lakos—

sági fogyasztás csökken.

1. tábla

Fajlagos fogyasztási arányok

(Index: átlagos fogyasztás : l,00)

A személyes ! A társadalmi alapokból ..

jövedelemből fedezett eredő természetbeni Az osszes

Korcsoport

(éves) 1967. 1985. 1967. 1985. ; 1967. 1985.

! évi folyó áron számított fogyasztás

0—2 ... ! O,52 O,55 O,62 O,76 O,53 O,58

3—5 ... : O,56 O,57 ? 1,52 l,80 O,68 O,76

6—10 ... l O,66 O,67 1,45 1,81 O,76 O,84

11—14 ... O,73 0,76 l,45 1,81 O,82 0,92

15-18 ... 0,98 1,01 2,05 2,17 1,12 1,18

19-34 ... § 1,29 1,22 O,89 0,82 1,24 1,16

35—59* ... 1 1,15 1,14 O,71 O,68 1,10 1,07

60*—69 ... ; O,92 O,94 O,75 O,65 O,9O O,9O

70 és idősebb . ; 0,75 ; 0,88 1,00 0,74 0,78 O,85

0—18 ... § 0,72** O,73*"' 1,48 1,74 0,82 O,88

19—59* ... 1,2i t 1,18 0,79 o,74 1,16 1,11

60* és idősebb 0,86 O,92 O,83 0,69 0,86 0,88

* Ebből a nők 54 éves korig, illetve 55 éves kortól.

" A gyermekek korösszetételének nagymértékű változása miatt tér el a részletes gyermekcsoportok arányainak számtani átlagától.

Az 1. táblában szereplő arányszámok (,,fogyasztási egységek") alkalmasak arra, hogy az eltérő nagyságú és összetételű háztartások jövedelmi vagy (és) fogyasztási színvonalát az egy háztartásra vagy az egy főre számítottnál reálisabban összehasonlíthassuk. Az ismertetett fogyasztásfelosztásnál alkalmazott háztartástípusok létszámnagyság és -összetétel szerint is igen eltérők, ezért esetükben különösen szembetűnők a lehetséges háromféle mérőszámmal számitott eredmények közötti különbségek, illetve közülük az ,,egy fogyasztási egységre"

számított mutatók valóságértéke. Erről tájékoztatnak a 2. tábla adatai.

Az adatok szerint az egy fogyasztási egységre számított mutatók háztartástipusok sze- rinti különbségei kisebbek az egy főre számítottaknál, továbbá az összes fogyasztás tekinte- tében mérsékeltebbek az eltérések, mint a személyes jövedelemből fedezett fogyasztásnál.

Természetesen a lakosság másként érzékeli és értékeli a személyes jövedelemből eredő fo- gyasztást, mint a társadalmi alapokból finanszírozott fogyasztást. Az aktív keresős háztartá- sok körében az eltartott gyermekek számától függően az egy fogyasztási egységre számított személyes jövedelemből fedezett fogyasztásban is elég jelentősek a különbségek: a három- és többgyermekes háztartások fogyasztási színvonala nem egészen kétharmada az eltartott gyermek nélkül élőkének. Az állami juttatások a gyermek személyes fogyasztásának csak

292 DR. BARANYAI ISTVÁN kisebb hányadát fedezik (erre a későbbiekben még: visszatérünk), ezért a többgyermekes háztartásokban mind az azonos korú felnőttek, mind a gyermekek fogyasztása szükségne—

rűen jóval alacsonyabb, mint azokban a háztartásokban, amelyekben nincs vagy legfeljebb egy eltartott gyermek van. Erről háztartástipusok szerint tájékoztatnak a 3. tábla adatai.

2. tábla

A személyes jövedelemből fedezett és az összes fogyasztás mutatói 1985-ben

A személyes fogyasztás egy Az összes fogyasztásegy

Háztartástlpus hágg— !"őre foeggígzzgtrísi főre flags;

számítva az átlagos fogyasztás százalékában

Aktív keresős háztartás, 19 éven aluli eltartott

0 ... 106 128 l l 5 122 l 1 5

l . . . .— ... 127 105 ml 106 102

2 ... 134 88 93 94 94

3 és több ... 133 65 74 76 78

Inaktív háztartás

Egyedül élő ... 33 92 102 91 102

Két- vagy többszemélyes 64 85 92 84 93

3.tábla

A felnőttek és a gyermekek személyes jövedelemből fedezett fogyasztása 1985—ben

A személyes jövedelemből fedezett fogyasztás a

! l ,.

Korcsoport __ 0 % § ! ; 2 ; 3 és tobb

(eves) 19 éven aluli eltartottal rendelkező aktiv keresős háztartásokban

[ a korcsoport átlagfogyasztásának százalékában

__ ,,M I [ , ,, __

19—34 ... 1 18 99 ' 88 § 71

3 5—59"' ... l l 3 98 4 91 É 74

0—2 ... — 3 1 21 l 96 ? 7 2

3—5 ... — l l 9 ; l OO *; 7 2

6—1 0 ... — 122 § 103 l 76

l l ——l 4 ... — l 1 8 [ 102 * 77

15—1 8 ... 125 108 ! 95 l 75

, $ §

" Ebből a nők 54 éves korig.

ltt említjük meg, hogy kutatásunk keretében tíz közös piaci ország 1978 és 1982 közötti és az Egyesült Államok 1985. évi háztartási költségvetési adatai alapján is számításokat vé- geztünk a különböző korúak személyes jövedelemből fedezett fogyasztási arányaira. (A szá- mításokat szintén háztartástípusonként, de a korábban ismertetett módszertanunkat a ma- gasabb fogyasztási színvonal miatt bizonyos mértékig módosítva végeztük el. Főleg a ru—

házkodásnál és a közlekedési kiadásoknál volt indokolt a módosítás, mivel ott a fiatalok és az idősek között nincs akkora különbség a ruházkodásban, mint nálunk, továbbá ott a gép- kocsi—ellátottság jóval szélesebb körű.) A számítások eredményei szerint a vizsgált tíz közös piaci országban és az Egyesült Államokban a gyermekek relativ fogyasztása alacsonyabb, az időskorúaké viszont magasabb, mint nálunk. A számított eredmények logikusak, mivel

JÖVEDELEM És FOGYA szrÁs 293 hazánkban a 3. tábla adatai szerint több okból is részben a szülők rovására ér el a gyermekek relativ fogyasztása viszonylag magas arányt. Az időskorúak tekintetében pedig a magyaror- száginál kedvezőbb relatív jövedelmi helyzet az elsődleges oka a nagyobb aránynak, amihez a magasabb nyugdíjkorhatár is hozzájárul. (Csoportosításaikban a 65. év az időskor határa.) Megkíséreltük a különböző háztartástípusok egy személyre számított személyes jövedelemből fedezett fogyasztási arányait is összehasonlitani. Módszertani kérdések miatt ez számos prob- lémát okozott, annyit azonban megállapíthattunk, hogy tíz országból — egy kivételével — a két-, a három- és többgyermekes, valamint a nem aktív keresős háztartások egy főre számí—

tott fogyasztása közelebb volt az átlagokhoz, mint hazánkban.

A fiatalok nevelési-képzési költségei a pályakezdésíg

*Az eltartott gyermekek (ezúttal ide számítva a 18 éven felüli nappali tagozatos tanuló- kat is) személyes jövedelemből fedezett fogyasztásának 1985—ben átlagosan 21 százalékát fedezte a családi pótlék. Figyelmen kívül hagyva azokat, akik már nem jogosultak pótlékra, az előbbi arány 24-25 százalékra módosul. A korral párhuzamosan a fogyasztás természete- sen növekvő, és a kortól független fix összegű családi pótlék aránya a fogyasztásból csökkenő.

Az eltartott gyermekek összes fogyasztásának körülbelül kétharmada személyes jöve- delemből, egyharmada pedig a társadalmi alapokból fedezett természetbeni fogyasztásból tevődik össze, és ez utóbbi nagyobb részét az oktatás állami költségei képezik. Az összes fo- gyasztás 48 százalékát fedezte együttvéve a pénzbeni-természetbeni társadalmi jövedelem (juttatás), míg a szülői fedezet aránya átlagosan 52 százalék volt. A társadalmi források ará- nya legmagasabb a 18 éven felüli tanulóknál, mert a felsőfokú képzésben az állami költségek fajlagosan sokkal magasabbak, mint az alsó- és középfokú oktatásban.

41 tábla

Az eltartott gyermekek fogyasztásának forrásai 1985—ben

(folyó áron)

Az egy eltartott gyermekre A családi $$$? A társadalmi

számítot"! fogyasztás .pótlék társadalmi pénzbeni és

(ezer forint) jövedelem természetbeni

Korcsoport ' _ jövgdele?

(éves) álszemélyes atzáááglgfi _ jÉJÉÉÁÉÁÖÉiÉÉIÉÁt Gunga; 6352;an

joveggíem- beni fo- összesen

Waszfásból fogyasztásból (százalék)

0— 2 ... ; 28,4 7,0 35,4 29 30 43

3— 5 ... 29,7 16,4 46,1 28 ' 29 54

6—10 ... 34,6 16,4 51,0 24 l 25 49

11—14 ... 39,6 16,5 56,1 21 t 22 45

15—1 8 éves §

tanulók . 52,3 29,4 81,7 13** ; 21 50

19 és idősebb )

tanulók . 67,5 81,8 149,3 — * 15 62

Átlag* . .. 37,4 18,1 55,5 21 ) 23 48

!

' A kevés számú 15—18 éves nem tanuló eltartott adataival együtt.

" Az ide tartozók egy része nem volt jogosult pótlékra.

Ezék az adatok némi átcsoportosítással alkalmasak arra, hogy az 1985. évi fogyasztási színvonal—és forrásonkénti összetétel feltételezésével (illetve az 1985. évi fogyasztási adatok- nak az időbeli folyamatokra történő kivetítésével) meghatározzuk a különböző iskolai vég—

zettségű fiatalok pályakezdésig összegezett nevelési, képzési költségeit. A számítások ered—

ményei az 5. táblában láthatók.

294 DR. BARANYAI ISTVÁN

5. tábla

A fatalok pálvakezdésig összegezett, 1985. évi adatok alapján számított fogyasztása

Pén b ' Támad ! '

Szülők mááá; 333333 alapokabőrix

Felnevelési által jövedelem- ből termeszet-

Befejezett iskolai végzettség és képzéei ből ben Összes

Idő (év) fedezett fogyasztás egy főre számítva (ezer forint)

Általános iskola ... 14 352,0 120,4 472,4 211,2 683,6

Szakmunkásképző ... 17 475,9 153,4 629,3 299,4 928,7

Középiskola ... 18 517,2 164,4 681,6 328,8 1010,4

Főiskola ... 21 686,7L , 197,4 884,1 574,2 - ' 14585. '

Egyetem (4 éves) ... 22 743,2 208,4 951,6 656,0 1607,6

Egyetem (5 éves) ... 23 799,7 219,4 1019,l 737,8 I756,9

Az adatokból kivonásokkal és összeadásokkal megállapíthatók azok az összegek, ame- lyek választ adnak arra, hogy az 1985. évi fogyasztási helyzetet feltételezve mekkora több- letköltséget jelent a szülőknek és az államnak a 3—4 éves középfokú és a 3—5 éves felsőfokú képzés azokéhoz képest, akik az alapfokú képzés után nem tanulnak tovább, hanem kereső tevékenységet kezdenek. Ezen összegek megítélésénél figyelembe kell venni, hogy 1985 és 1990 között kereken kétszeresére nőtt a fogyasztói árszínvonal. Például 4Jr4 évi továbbta- nulás a szülőknek 1985. évi feltételek és árszínvonal mellett 391 000, 1990. évi árszínvonalon pedig mintegy 780 000 forintot, az államnak pedig több mint egy millió forint költséget je—

lent. (Az adatok a 6. táblában találhatók.) De vajon megtérülnek-e, illetve ha igen, mennyi idő alatt térülnek vissza az érintett lakosság ezen költségei, illetve a tanulmányi idő alatt kiesett kereset? Ezzel a témával a következő, a kereseteket tüzetesebben tárgyaló részben foglalkozunk.

6. túble

Az általános iskola utáni továbbtanulás összegezett, 1985 . évi adatok alapján számított költségei

*; Ebből:

; a—tÉ—ríadalmi

( Összes _ a szülők ' péngaeni es _

Képzéstlpus : fogyasztás jövedelméből ! tejrlínnggglm fedezett fogyasztás

1

! egy főre számitott összege (ezer forint)

Szakmunkásképző (3 év) ... 245,l 123,9 121,2 Középiskola (4 év) ... - ... 3 326,8 165,2 161,6 Főiskola (4 %— 3 év) ... ! 774,7 334,7 440,0 Egyetem (4 Jr 4 év) ... ; 924,0 39l,2 532,8 Egyetem (4 Jr 5 év) ... ; 1073,3 447,7 ; 625,6

§ [

Talán nem érdektelen áttekinteni azt is, hogy részben a korral összefüggésben a népes- ségből, valamint a jövedelmekből és a fogyasztásból milyen arányban részesülnek az aktív keresők, továbbá a nem aktív keresők közül a 0—18, a 19—59 és a 60 évesek és idősebbek.

1985-ben az aktív keresők szerezték meg a nettó munkajövedelmek 92 százalékát, a sze- mélyes jövedelmeknek pedig 73 százalékát. Ugyanakkor a személyes jövedelmekből fede—

zett fogy—asZtásokból 54, az összes fogyasztásból pedig 50 százalékban részesedtek. Az aktív keresők a pénzbeni és a természetbeni társadalmi jövedelmekből (juttatásokból) — azok ren—

JÖVEDELEM És FOGYASZTÁS 295 deltetéséből következően — természetesen létszámarányuknál sokkal kisebb mértékben ré—

szesülhettek.

7. tábla

A népesség, a jövedelem és fogyasztás megoszlása 1985—ben

(százalék)

Nem aktív keresők

Aki ————"—————'————*u

Megnevezés kerestőib O— 1 8 1949 60_ Összesen

évesek évesek" évesek'"

A népesség ... 46,1 25,2 8,5 20,2 IO0,0

Személyes jövedelemből fe- Fogyasztás

dezett ... 53,6 * 17,8 10,1 18,5 100,0 Társadalmi természetbeni

jattatásból fedezett ... 29,6 46,0 10,5 13,9 100,0

Összes ... 50,0 22,0 10,2 17,8 100,o

_ Jövedelem

Nettó munkajövedelem . . . 92,1 0,2 2,5 5,2 100,0 Pénzbeni társadalmi jöve-

vedelem ... 9,8 17,0 16,1**** 57,1 100,0 Személyes jövedelem ...

* A 4,906 millió aktív keresőből 181 000 a 19 éven aluli és 129 000 a nyugdíjkorhatáron felüli.

" A 906000 főből 367 000 a nyugdijas, 214 000 a gyermekgondozási segélyben (díjban) részesült, 64 000 az egyetemi, főiskolai hallgató, 261 000 pedig eltartott.

"* A nők a nyugdíjkorhatár-nak megfelelően 55 éves kortól.

"" Ebből 10,7 százalék nyugdij, 4,7 százalék gyes, illetve gyed.

Az oktatás miatt a társadalmi természetbeni juttatásból a tanulók, a nyugdíjakrévén a pénzbeni társadalmi jövedelmekből főleg az időskorúak, a családi pótlék következtében Pedig a gyermekek részesültek a legnagyobb arányban.

Keresetek és munkajövedelmek

Az 1967 és 1985 közötti 18 év alatt mind az állami-szövetkezeti szektorban dolgozó, mind az összes aktív keresők főtevékenységből eredő kereseteinek korcsoportok szerinti dif- ferenciáltsága nőtt. Az ,,idősebb" keresők (főleg az 50 év felettiek) relatív kereseti pozíciója jelentősen jawlt, a fiatalabb keresőké pedig (különösen a 19—34 éveseké) erőteljesen romlott.

Ez a tendencia nagyobbrészt strukturális változások, kisebb részben bérpolitikai tényezők miatt következett be. A mai nyugdijkorhatárhoz közeledő és az ezt túlhaladó korú keresők körében 1967-ben még igen nagy arányban voltak alacsony keresetű mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben dolgozó keresők, részben azért is, mert ezek nyugdíjkorhatára akkor még 5 évvel magasabb volt az alkalmazásban állókénál. Ezzel szemben 1985-re az 50 éven felüliek között a korábbinál sokkal nagyobb lett a jobban kereső értelmiségiek aránya. Részben az adott foglalkoztatáspolitika hatására, de nagyobbrészt attól függetlenül a fiatalok egyre ke- vésbé választottak olyan foglalkozásokat, amelyek nehéz fizikai igénybevétel mellett kedve- zőtlen munkakörülményekkel párosultak, de aránylag jobb kereseti lehetőségeket biztosí—

tottak. Általánosan fokozta a kor szerinti difl'erenciáltságot a két időszak között a keresők által Hzetett társadalombiztosítási járúlékkulcsok jelentős széthúzása,6 ugyanis ennek életbe- lépésekor béremelésekkel kompenzálták a progresszió miatt erősen." megnövelt járulékot.

Számottevően hozzájárult a kor szerinti differenciáltsághoz az a korábbimunkabér—politika

' A személyi jövedelemadó 1988. évi bevezetésétől a járulékkulcs ismétegységes.

296 DR. BARANYAI ISTVÁN is, amely a munkahely-változtatásokat igyekezett korlátozni az azonos munkaadónáleltöl- tött évek számától függő többletbérek biztosításával (,,törzsgárda" mozgalom, illetve juta- lom, szolgálati idővel növekvő nyereségrészeseclés, a jutalmak egy részének szolgálati idő nagysága szerinti elosztása stb.). Mindezek az ,,idősebb" keresőknek jobban kedveztek, ' mint a fiataloknak. Az emlitett tényezők hatására a 8. táblában közöltek szerint változtak a kereseti arányok.

8. tábla

Az aktív keresők főtevékenységből származó kereseteinek korcsoportankémi arányai

sÉÉÉIÉÉÉÉÉÉ Az összes aktív kereső

K ,

ggport főmvékeasgkgogzsmzáágütíe keresete száma (ezer fő)

1967 ? 1985 1 1967 ) 1985 1967 1 1985

15—18 ... 67,3 64,6 L 66,8 62,1 205 181

19—24 ... 88,6 78,0 ! 87,5 75,7 707 579

25—29 ... 102,3 ; 92,8 ! 101,0 93,0 583 635

30—34 ... 108,9 99,0 ; 106,9 99,7 548 784

35—39 ... 109,7 1 104,9 ; 108,2 106,9 585 688 40—49 ... 109,0 109,8 1 10,0 108,8 1024 1209 50—59* ... 105,7 [ 114,1 106,7 112,8 646 701

60 és idősebb* . 73,8 ; 103,l 99,3 109,6 441 129

Összesen . . . 10010 ! 100,0 ll ]00,0 ? 100,o 4739 1 4906

' A nők 54 éven korig, illetve 55 éves kortól.

" A mezőgazdasági segitő családtagok jövedelmei nélkül számított adatok.

Hasonló tendencia érvényesült az aktív keresők összes bruttó munkajövedelmei tekin- tetében is, amelyek a főtevékenységen kívül a legális kiegészítő tevékenységből eredő jöve—

delmet is magukban foglalják.

9. tábla

Az aktív keresők bruttó munkajövedelmének korcsoportonkénti arányai

Az egy aktiv keresőre számitott

1967. [ 1985. bruttó munkajövedelem

Korcsoport .

(ém) Mmmm. 3335;ng- $$$? összesen

jövedelem az átlagos ! ségből

százalékában ! ———-——————————————-——-————————

! 1985-ben (ezer forint)

; § : 1

15—18 ... § 63,2 § 58,7 ; 45,s ! s,1 il 53,9 19—24 ... s4,o ; 73,6 55,3 ! 11,8 § 67,6 25—29 ... 95,6 ! 91,1 68,6 15,1 1 83,7

30—34 ... 102,l § 99,1 73,5 17,5 ( 9l,0 35—39 ... 106,1 107,6 78,8 § 20,0 1 98,8 40—49 ... lll,0 110,5 80,3 21,2 ' 101,5 50—59'" ... 112,8 115,2 83,2 22,6 [ lOS,8 60 és idősebb* . . . 93,5 104,6 80,8 ; 15,3 96,l

Összesen ... 100,0 h 100,0 73,8 , I8,I % 91 ,9

8

' A nők 54 éves korig, illetve 55 éves kortól.

JÖVEDELEM És FOGYASZTÁS 297 A fiatal aktív keresők egy kisebbik része bár igyekezett főtevékenységből származó ke- resetét legális keresettel kiegészíteni (másodállás, mellékfoglalkozás stb.), a kisüzemi mező- gazdasági tevékenységből azonban jóval kisebb arányban vették ki részüket, mint a kevésbé fiatal, illetve ,,ídősebb" keresők. Ezért a 9. tábla adatai szerint a 35 éven aluliak körében

1985-ben a kiegészítő jövedelmek is alacsonyabbak voltak, mint a 35—59 évesekné].

A nyugdíjasok részesedése az 1985. évi munkajövedelmekből 6,2 százalék, az eltartottaké pedig l,2 százalék. A nyugdíjasok munkajövedelme a nyugdíjnak 32 százalékát tette ki, ami—

nek 56 százaléka kisgazdaságban végzett tevékenységből, 37 százaléka az állami szövetkezeti szektorban történt munkavállalásból, 7 százaléka pedig egyéb forrásból származott.

Végül, amennyiben a munkajövedelmek körén belül az aktív keresők főtevékenységből eredő korcsoportonkénti kereseteit a képzettségi szintekkel kombináljuk, kedvezőbb lehető- séget teremtünk a kereseti arányok megítéléséhez, mintha csak egy évi kereseti arányokat vizsgálunk. Ily módon ugyanis számításba vehetjük a kereső tevékenység képzettségtől függő időtartamának különbözőségeit, továbbá a hosszabb tanulmányi idő alatt a szülőkre háruló eltartási-képzési költségeknek a megtérülésükig felszámítható kamatait is.

Az ilyen vizsgálathoz szükséges, korral kombinált képzettség szerinti kereseti adatok az 1987-re vonatkozó reprezentatív lakossági jövedelmi felvételből álltak rendelkezésre. A vizs—

gálathoz az alapfokú képzés utáni továbbtanulási időszak alatt a szülőkre háruló, 1985. évi helyzet alapján számított és az ismertetett többletkiadásokat is átszámítottuk 1987. évi ár- színvonalra.

10. tábla

A teljes munkaidőben dolgozó, alkalmazásban álló és szövetkezeti tag aktív keresők főtevékenységbó'l eredő kereseti arányai

Az 1982. évi Az 1987. évi

legmagasabb iskolai végzettség bruttó kereset nettó kereset

az átlagos kereset százalékában hig—Sági?a

Általános iskola 8 osztályánál ala-

, csonyabb ... 89 83 84 5 613

Altalános iskola 8 osztálya ... 93 89 90 5 969

Szakmunkásképző ... 94 93 93 6 207

Gimnázium ... 97 97 97 6 459

Szakközépiskola ... 103 108 108 7 200 Főiskola ... 122 127 126 8 376

Egyetem ... 157 163 160 10 624

Felsőfokúak közül:

nem vezetők-irányítók ... 129 123 122 8 106

vezetők ... 187 200 192 12 813 irányítók ... 134 139 136 9 062

Átlag ... 100 100 100 6 662

Ami a képzettségi szintek szerinti konkrét kereseti arányokat illeti, a képzettség foko- zataival párhuzamosan természetesen egyre magasabbak a keresetek mind 1987—ben, mind korábban. Az öt évvel korábbi helyzethez képest a relatív kereseti arányok a szakközép—

iskolai és a felsőfokú végzettségűek javára változtak. Ezzel kapcsolatban azonban figyelemre méltó, hogy a felsőfokú végzettségűek köréből a nem vezető-irányító beosztásban dolgozó, ún. felsőszintű szakemberek kereseti pozíciója 1982—ről 1987—re romlott, míg a vezetőké-irá—

nyítóké javult. (Az 1972 és 1982 közötti időszak alatt ez utóbbinak éppen a fordítottja tör—

tént: a vezetők-irányítók keresete erőteljesen romlott.) Ez az arányváltozás összefügg azzal, 2

298 DR. BARANYAI ISTVÁN hogy 1982 és 1987 között a termelő szférában jobban növelték a kereseteket, mint az igazga- tási, egészségügyi, oktatási, kulturális intézményeknél. Ugyanakkor ez utóbbiaknál a felső- fokú képzettségűek körében jóval nagyobb a nem vezetői—irányítói munkakörben dolgozók

aránya, mint a termelőágazatokban. —

Amennyiben figyelembe akarjuk venni, hogy a magasabb végzettségűek a későbbi pálya—

kezdés miatt a nyugdíjkorhatárig lényegesen kevesebb ideig folytatnak kereső tevékenységet, mint a csak alapfokú végzettségűek, akkor összegezett, ún. ,,életkereseteket" indokolt szá- mítani. Az ezekből számított képzettség szerinti kereseti arányok sokkal mérsékeltebb kiír lönbségeket mutatnak, mint az egy adott évi átlagos keresetek alapján számított arányok.

Például az egyetemet végzettek keresettöbblete az alapfokú végzettségűek keresetéhez képest az 1987. évi kereset alapján 78 százalékos, az ,,életkereset" alapján pedig 51 százalékos.

Ugyanez a főiskolát végzetteknél 40, illetve 28 százalékos.

A különböző képzettségűek pályakezdéstől a nyugdíjkorhatárig számított ,,életkerese—

teit", az ezek közötti arányokat összevetve az 1987. évi kereseti arányokkal, a 11. tábla tar- talmazza.

ll. tábla

A különböző iskolai végzettségűek kereseti arányai

A pályakezdéstől az 58.é1etévíg* Az 19816"

..,—MW nettó

Aékkeresőz-§ i á l t 6 k t_ ' átlagos

Legmagasabb iskolai végzettség Mici-1132 g elteltí :! 5 sz m tott ne t erese 155533!—

(korév) (év) _ az általános iskolát ezer forint végzettek százalékában

Általános iskola 8 osztályá— 1

nál alacsonyabb ... 15 43, 5 2721 93 94

Általános iskola 8 osztálya. 15 , 43,5 2924 100 100

Szakmunkásképző ... 18 ; 40, 5 3100 106 [ 104

Gimnázium ... 19 39,5 3096 ! 106 ; 108

Szakközépiskola . . . 19 39,5 3449 118 121

Főiskola ... 22 36,5 3753 [ 128 * 140

Egyetem ... 23 35,5 4404 ' 151 178

Felsőfokú végzettségűek '

közül a nem vezetők-

irányitók ...

" A nyugdíjkorhatár — kivételes esettől eltekintve — férfiaknál a betöltött 60., nőknél az 55. életév. .

" Az 1987. évi korcsoportonkénti és képzettségi főtevékenységből eredő kereseti arányok alapján. Katonai szolgalat, továbbá gyermekgondozási díj és segély igénybevétele alatti időszakra (19—24 éves kor között 1,5 évre, felsőfokú végzett- : égűeknél 1 évre) nem számoltunk keresetet.

A 11. táblában látható kereseti arányokkal összefüggésben érdeklődésre tarthat számot, hogy a közép- és felsőfokú végzettségűek keresete mikor éri el azokét, illetve hány éves ko- rukra keresnek összegezetten annyit, mint az alapfokú végzettségűek, akik már 15 éves kortól keresőtevékenységet folytathatnak. Ez az ,,utólérés" az egyetemet végzetteknél a 38. életév, a szakmunkásképzőt, a szakközépiskolát és főiskolát végzetteknél a 39. életév, a gimnáziumot végzettek és a nem vezetői-irányítói munkakörben dolgozó felsőfokú végzettségűek esetében pedig a 41. életév. Az eltérő végzettségűeknek a pályakezdéstől a különböző életkorokig elért, illetve összegezett'keresetei alakulását a 12. tábla adatai tartalmazzák. '

Az összegezett keresetek időbeli kiegyenlítődése mellett indokolt 'íigyelembe venni azt is, hogy a közép- és felsőfokú képzés időszaka alatt a szülőket terhelő oktatási—képzési költsé- gek az ismertetettek szerint eléggé jelentősek (úgyszintén az állam költségei is", amik közve- tetten a társadalom egészét terhelik). Ezt az előlegezett ösSzeget ,,emberi beruházásnak" kell tekintenünk.

JÖVEDELEM És FOGYASZTÁS 299 12. tábla

A különböző életkorokz'g elért összegezett nettó keresetek iskolai végzettség szerint

A (az)

19 24 29 34 39 49 58

Legmagasabb iskolai végzettség

éves korig főtevékenységből származó összes nettó kereset (ezer forint)"'

Általános iskola 8 osztályánál

alacsonyabb ... 233 469 786 1099 1424 2094 2721 Általános iskola 8 osztálya . . 233 447 783 1121 1463 2198 2924 Szakmunkásképző ... 84 308 668 1063 1473 2323 3100 Gimnázium ... 25 221 564 925 1316 2210 3096 Szakközépiskola ... 25 249 633 1044 1482 2482 3449 Főiskola ... — 98 480 931 1445 2600 3753 Egyetem ... — 31 449 1016 1607 2936 4404

Előző kettőből nem vezető—

irányító ... — 61

* Az 1987. évi keresetek alapján számított adatok.

A tanulás időszaka alatt kieső keresetet az összegezett keresetek számításával figyelembe vettük, ezért az említett előlegezett beruházási összegek után csak kamatot indokolt szá- molni. Szerény mértékű, 3 százalékos kamatláb mellett is jelentős ez az összeg, mivel a meg—

térülésre csak azután kerülhet sor, amikor az összegezett keresetek kiegyenlítődnek, vagyis a 38—41 éves kor után. Az ezzel kapcsolatos számításokat a szakmunkásképzőt végzettekre és a nem vezetői-irányítói munkakörben dolgozó felsőfokú végzettségűekre vonatkozóan végeztük el.

A szakmunkásképzőt végzetteknél 51 éves korig, a felsőfokú végzettségűekne'l pedig (vezetők-irányítók nélkül számítva) 52 éves korig térül meg a szüleik által előlegezett ,,beru- házási" összeg és az utána számított kamat. (Ezt az érintettek — szüleikhez hasonlóan — több- ségükben szintén gyermekeikre fordítják.) Természetesen ennél jóval rövidebb a megtérülési idő azoknál a közép— és felsőszintű vezetőknél, akik aránylag fiatalon kerülnek vezetői be- osztásba, jóval hosszabb viszont a gimnáziumot végzetteknél.

Mindezek alapján levonható olyan következtetés, hogy az emlitett tényezőket (a kereső foglalkozás eltérő időtartama, szülői ,,beruházás" a továbbtanulás időszakában) is figyelembe véve, a képzettségi (iskolai végzettségi) szint szerinti kereseti differenciálódás a valóban indo—

kolt szint alsó határát éri el, vagy azt legfeljebb csak valamivel haladja meg. Különösen helytállónak tűnik ez a megállapítás akkor, ha figyelembe vesszük a családalapítás, illetve a lakáshoz jutás anyagi nehézségeit, hiszen e célok eléréséhez fiatalabb korban lenne szükség magasabb jövedelemre. A közép- és felsőfokú végzettségűek anyagi előnye többségüknél aránylag elég későn jelentkezik. A nyugdijas kor előtti keresetük már számottevően maga- sabb az alapfokú végzettségűekénél, és így nyugdíjuk összege is magasabb, bár az értelmisé—

giek egy része a nyugdíjkorhatár elérésekor még nem megy nyugdíjba.

*

A főbb kutatási eredményeket igyekeztünk tanulmányunkban felsorakoztatni, de — ter- jedelmi korlátok miatt — nem törekedhettünk teljességre, így nem mutathattuk be az ered—

mények szélesebb körű hasznosításának lehetőségeit sem.

TÁRGYSZÓ: Jövedelem. Fogyasztás.

210

300 DR. BARANYAI: JÖVEDELEM És FOGYASZTÁS PE310ME

Aarop aannmaercn Meronamn pacnpenenemm na paammnme aospacrnbie rpymm nc'mcnen- aux B paMKax cncremm nanuonanbnmx etre-ros noxonon n norpeőnennn nacenenim n nsnaraer Bamneümne pe3ynbrarm nonytrennoro HM pemennn aron sanaan. Pacnpenenenne IIOMHMO noxpsr- Baemoro aa caer IIIPIHBIX noxonoa Hacenenmt norpeöneima a 1967, 1981 M 1985 ronax pacnpocrpan—

nerca rakme a Ha Harypanbnoe norpeönenne, (banancupyeMoe Ha OÖUICCTBCHHBIX (hormon ); (bopme Bsrrmar n HLI'OT. Pacnpenenenne Bcex noxonoa ornocn'rca TOJIbKO K onnon/ly 1985 I'OIIY, a B omo- menxm Tax naamaaeMer rpynonux noxonoa 11 K 1967 rony.

JIM pemenmi Hacromneii sana'm B ocnosnom ncnonbsoaanncr, namme nnyx Bunos oőcnezro- Banan: nos'ropmomnxcn no narnnemnM nepnonaM BBIÖOpO'IHHX oőcneaoaanHi—i noxonon nane—

nemm n cooraercraenno, nponommnxcx no 1985 exeronno, a norom Kamnme 2 rona oőcnezro- Bannü cemeiánmx őronxceron. Pacnpenenenne norpeőnenm no magnum rpynnaM (nponononacrnne, onexcna, mnnrmomanb a r. n.. . . Beero 110 10 rpyrmaM) npoacxonnno B nByx aranax: cnaaana no 6 annaM nortamnnx xoanücra, a sarat B rrx paMKax no 9 nospacrnmwr rpynnaM.

143 nem nonyaeanbix peaynb'raroa aBTOp cooömaer naanme: B ornomem—m mm paannanoro nospac'ra 06 ornocnrenbnmx nponopxmnx Beero norpeönennn, cxnanunaiomerocn ria norpeö—

nenmr noprrnaemoro Kar aa cae'r mmm noxozxoa, rak a oőmecraernmx (hormon; o coornome- annx norpeőnennn ami onnoro Boapacra, npomaromnx a HOMaUJHKX xoanüc'raax DaSIIFDIHOI'O rnna; o cyMMapnmx nanepxcxax na aocuaranne n oőpaaoaarme nereii paannrmoro Boapacra a MO—

noaexcn c pasi-maxima ypOBHeM oöpazonamm no Banana prnoaoro crama (no 3anepmeimn oöpa—

soaaima) n ncroanmcax arnx nanepncex; o coornomennnx memny 3apa60r1camn aRTHBHle came- nexrenbnux paannanoro Boapacra K Bceivm prnOBbIMH noxonaMM; o cymmapaom aapaőorrce mm co cpeztnnM n nercumM oöpa3oaanrreM no paammnbix Boapacroa, B TOM mene !! B cpaauemm c 3apaöorxaivm mm, ameionmx TOHBKO naaanmoe oőpaaoaanne.

SUMMARY

The study discusses the methods of distributing the income and consumption of the popula—

tion among people belonging to different age groups, as indicated in the system of national accounts, and shows the main results of the solution. The distribution included, besides the con- sumption of the population in 1967, 1981 and 1985 covered by personal income, also the consump—

tion in kind financed from social funds (state benefits) in the same years. Total incomes were distributed only for 1985, while so-called labour incomes were distributed also for 1967.

For solving the task mostly the relevant data of two surveys were used: the sample survey of the income of the population carried out every üve years, and the household expenditure survey carried out every year up to 1985 (since that time every second year only). Consumption was distributed as for major groups (food, clothing, housing etc., altogether 10 groups) in two stages:

first to 6 types of households, then within them to 9 age groups.

Summing up the results the study provides data on the relative shares of consumption of those of different ages covered by personal income or from social funds as well as on their total consump—

tion; on the consumption ratios of those of the same age but living in diü'erent types of households;

on total costs of upbringing and education (consumption) of children of different age and young people of different school gualification up to entrance into a profession (completing their studies) as well as on the sources; on the ratios of earnings and total labour incomes of active earners of different ages; on the earnings of those with medium and high school clualiflcation summed up until reaching different ages, as compared to the earnings of those with only elementary school gualiücation.