STATISZTlKAl IRODALMI lFlGYELÖ
_ 433
gyarázó változók között endogén változók is vannak, abban az esetben. amikor a redukált forma rezíduumai a strukturális egyenletek rezíduumaihoz képest növekedtek (összesen 7 egyenletben). Az eljárást addig ismétlik, míg a paraméterek értéke nem stabilizálódik.
A szerzők mind a modell strukturális. mind annak redukált formájával kapcsolatban többféle. eddig nem használt mérőszámot al- kalmaznak a becsült eredmények ellenőrzé- sére, azokon a hagyományos mérőszámokon feiül is, amelyeket a becsült eredmények el- lenőrzésére általánosan alkalmazni szoktak.
(Ilyen új mutatószámok az egész modellre vonatkozó aggregált R2 mutató vagy a Dur- bin—Watson mutatók átlaga). Ezek a mutató- számok élénk érdeklődésre tarthatnak szá- mot és megfontolást. illetve részletesebb vizs- gálatot igényelnek. A modell becsült ered- ményei a mutatószámok tükrében igen meg- bízhatónak bizonyulnak, ami nagyrészt an—
nak az eredménye, hogy a magyarázó vál- tozók multikollínearitásának kiszűrése érde- kében az egyes strukturális egyenleteken kü—
lönféle változtatásokat hajtanak végre (ilyen eljárás például, hogy egyes magyarázó vál—
tozók megfigyelt adatai helyett a megfigye- lések első differenciáit alkalmazzák, míg más magyarázó változók esetében magukat a megfigyelési adatokat használják fel ugyan- abban az egyenletben; ilyen egyes multikol- lineáris változók átvitele a regresszióegyen- let baloldalára stb.);
Különösen érdekesek a modellel végzett előrejelzések. Ezek az 1971—1975. évi idő- szakraf szólnak. Az előrejelzést megelőzően a modell becsült struktúráján bizonyos változ- tatásokat hajtanak végre a szerzők. Ennek
lényege az. hogy az endogén változók ex- ante előrejelzését megelőzően nemcsak a modell exogén változóit, hanem egyes para—
métereit is ,,extrapolálják".
Ebből a célból először a paraméterek sta—
bilitását vizsgálják: ennek feltétele, hogy a két változó növekedési üteme azonos legyen.
Ha nem az, akkor a paramétert módosítják.
Ez gyakorlatilag úgy történik, hogy a megfi- gyelési időszakra becsült paramétereket meg- szorozzák azokkal az együtthatókkal. amelyek a függő és a magyarázó változók növekedési üteme közötti eltérések hatását fejezik ki' a a függő és magyarázó változók exponenciá- lis trendje-ivel számolva az egyes egyenle—
tekben. Az egyenlőség fennállása érdekében az egyenletek konstans tagját szükséges vál- toztatni. Az új paraméterek segítségével is- mét elkészítik az egyenletrendszer redukált formáját, amelynek segítségével — az exogén változók meghatározott értékeit feltételezve
— elvégzik az endogén változók előrejelzését.
Ez volt—aképpen szimuláció volt, az exogén változók extrapolációja három változatban készült: maximális. közepes és minimális nö- vekedési ütemet feltételezve. Az endogén vál- tozóknak az ötéves tervszámokkal való össze- hasonlitására is sor került, mint annak idején a magyar M—2 modellben is. A tapasztalat szerint a VVS-2 modellben a tervszámokat leginkább az ún. közepes változat értékei kö—
zelítették meg.
A modell elsősorban dinamikus jellege és a rugalmasan alkalmazott becslési eljárások miatt érdemel különös figyelmet és a cseh- szlovákiai modellkészités jelentős állomásá—
nak tekintendő.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
GAZDASÁGSTATlSZTlKA
EJDEL'MAN, M.:
A TERMELÉS ÉS AZ ELOSZTÁS ÚJ ÁGAZATI KAPCSOLAT! MÉRLEGE A SZOVJETUNIÓ NEPGAZDASÁGÁBAN
(Novüj otcsetnüj mezsotraszlevoj balansz proiz- vodsztva i raszpredeleníja produkcii v narodnom hoz- jajsztve SZSZSZR.) —— Vesztnik Sztatisztiki. 1972. 6.
sz. 3—15. p.
A Szovjetunió 1971—1975. évi ötéves terve különös figyelmet fordít a népgazdaság ága- zati szerkezetének további javítására, a tár- sadalmi termelés optimális arányának bizto—
sítására. A szerkezeti problémák helyes meg- oldása biztosítja a gazdasági növekedés megfelelő ütemét és a népjólét emelkedését.
Az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítá- sához nagy segítséget nyújt az ágazati kap—
csolatok mérlegének kidolgozása. A mérleg lehetővé teszi az ágazatok közötti termelési kapcsolatok és arányok feltárását, a renta-
8 Statisztikai Szemle
bilitás vizsgálatát és olyan gazdasági szá—
mítások elvégzését, melyek a tervezéshez és az elemzéshez elengedhetetlenül szüksége—
sek.
Mindezeket figyelembe véve a kormány kö—
telezte a Szovjetunió Központi Statisztikai Hi—
vatalát. hogy dolgozza ki az 1972. évre vo- natkozó népgazdasági ágazati kapcsolati mérleget. Ez a mérleg a harmadik lesz, ame—
lyet az állami statisztikai szervek az elmúlt 10—12 évben összeállítottak. A mérleg sajá- tossága, hogy sok ágazat kiemelésével ké- szül, felhasználva a gazdaságmatematikai módszereket és a számitástechnikát.
A szovjet Központi Statisztikai Hivatal az első ágazati kapcsolatok mérlegét 1959-ben, a másodikat 1966-ban állította össze. A mér- legek alxapján vizsgálták a népgazdaság fej- lődésének törvényszerűségeit. tanulmányoz- ták a termelés ágazati szerkezetét és kiszá-
434"
STATISZTIKAI IRODALMi FlGYELÓ.
mitották a termelés közvetlen és teljes ráfor- dításainak együtthatóit. Elvégeztek olyan szá—
mításokat is, amelyek lehetővé tették a társa- dalmi termelés hatékonyságának tanulmányo- zását,
A Központi Statisztikai Hivatal által kidol- gozott 1966. évi mérlegre a Szovjetunió Mi- nisztertanácsa nagy figyelmet fordított és fel- kérte a Tervhivatalt, az Állami Munkaügyi Bizottságot, az Árbizottságot és a Pénzügy- minisztériumot. hogy a mérleg adatait vegyék figyelembe az 1971—1975. évi tervjavaslatok elkészítésénél. az árképzés továbbfejlesztésé- nél. valamint a munkabérrendszer és más gazdasági kérdések kidolgozásánál.
A szerző a mérleg felépítésének általános módszertani kérdéseit nem részletezi. hanem főképpen az 1972. évi mérleg sajátosságaival foglalkozik.
Mindenekelőtt megvizsgálja az ágazati kapcsolatok mérlegének általános vonását, helyét és szerepét a mérlegek általános rend- szerében. Az ágazati kapcsolatok mérlege szervesen kapcsolódik a népgazdasági mér-
!egekihez és azok mutatószámaihoz.
Gyakorlatilag az ágazati kapcsolatok mér- legének adatai közvetlenül adódnak a nép- gazdasági mérlegből, nemcsak az egész nép—
gazdaságra, hanem a főágazatokra vonatko—
zóan is. További feladatot jelent ezeknek a mutatószámoknak alágazati részletezése és a ráfordítási együtthatók megállapítása. va- lamint egyéb, az ágazati kapcsolatok mérle—
gével kapcsolatos számítások elvégzése.
Az 1972. évi mérleg részletesebb statisz- tikai információk alapján készül. Az alapvető különbségek az alábbiak.
1. Az ipar és az építőipar ráfordításait teljes körűen veszik számba, szemben a korábban alkal- mazott reprezentativ megfigyeléssel. Ezt most csak a könnyű— és az élelmiszeripar ágazatainál alkal—
mazzák. ahol sok az olyan vállalat. amely viszony—
lag egynemű termékeket gyárt.
2. A reprezentatív módszert decentralizáltan al—
kalmazzák, tehát nem a központ. hanem a területi statisztikai szervek utasítása alapján. Ez lehetővé teszi a megfelelő reprezentációt a készítendő terü—
leti mérlegekhez.
3. A statisztikai információk nagyobb terjedelme :: megelőző időszakokhoz képest több probléma meg—
tárgyalását teszi lehetővé.
Az alapvető kérdőíveken túlmenően az ipari üzemek beszámolnak az ipari termelő állóolapokról és a tényleges anyagfelhasz- nálásról természetes mértékegységben és ér—
tékben. Először szerepel egy olyan nyomtat- vány is, melyben az iparvállalatok számot ad-
nak a nem ágazati termelés ráfordításairól.
Eddig ezeket annak az ágazatnak a költség- szerkezete alapján számították ki, ahova a termék profil szerint tartozik. A jelenleg ki- alakítandó gyakorlat feltétlenül növeli az adatok megbízhatóságát és pontosságát.
Az 1972. évi mérleget — a megelőző idő- szakokhoz hasonlóan — értékben és termé-
szetes mértékegységben állítják össze. A mérleg kidolgozási programjában előíró—
nyozták a két mérleg mutatóinak kölcsö- nös egybehangolását. A népgazdaság elem—
zése szempontjából az értéki ágazati kap, csolaatok mérlege iránt mutatkozik nagyobb érdeklődés. mivel ez lehetővé teszi a termen lés és a felhasználás, a felhasználás és a felhalmozás, a termelőeszközök és (: fogyasz—
tási cikkek közötti arányok feltárását. Vizs—
gálható továbbá az ipar és a mezőgazdaság termékszerkezete, a rentabilitás, valamint a társadalmi termelés hatékonyságának elem, zése is elvégezhető.
Az 1972. évi ágazati kapcsolatok mérlegé— _ ben az anyagi termelés 115 ágazatát emelik ki. ebből " ' 5 építőipari, 2 mezőgazda- sági ágalat .. l a fagazdaság, a teher- szállítás—a' és, a kereskedelem. albe—
gyűjtés, az gi—technikai ellátás stb. is.
Az értéki a' ati kapcsolatok mérlegét kőz- gazdasági tartalom szerint 4 négyzetre lehet felosztani. amelyek az újratermelési folyamat egyes odalait jellemzik. Az első négyzetaz ágazatok közötti termelési kapcsolatokat mu- tatja. Ezek az adatok az együtthatók kiszá-k mításához szükségesek. A második négyzet jellemzi a bővített újratermelés folyamatát.
A harmadik négyzet adatai a tiszta termelés elemenkénti állományát jellemzik. itt mutat- kozik meg a nemzeti jövedelem összetétele (V—l—M). A negyedik négyzet a nemzeti jö- vedelem újraelosztásának elemeit tartal- mazza. A négy négyzet szervesen kapcsolódik egymáshoz és lehetővé teszi a teljes társa- dalmi termelés köríorgásának jellemzését anyagi—dologi állomány és érték szerint.
Az 1972. évi ágazati kapcsolatok mérlegé- ben ágazatonként 2 önálló sort vezetnek be.
a munkások átlagos állományi létszámát és az álló- és forgóalapok évi átlagos értékét.
Ezeknek a mérleg más mutatóival való össze- vetése lehetőséget ad a társadalmi munka termelékenységének és anyagigényességének vizsgálatára a népgazdaságra és az ágaza- tokra vonatkozóan.
A készülő mérleget nemcsak az egész Szovjetunióra, hanem az egyes szövetségi köztársaságokra és gazdasági körzetekre is elkészítik. Ez bonyolult és munkaigényes fel- adat. mely sok módszertani problémát vet fel. Ezeknek egy részét már az előző mér—
legnél megoldották, de tökéletesíteni kell még a nem termelő szféra költségszerkezeté—
nek reprezentatív megfigyelését. a költségfel—
osztást. meg kell határozni a nem ágazati termelés költségszerkezetét és a mérleg osz- loponkénti és soronkénti egyeztetését. A te—
rületi mérlegeknél további problémaként je- lentkezik a behozatal és a kivitel volumené- nek megállapítása.
A mérleg elkészítésének sikere nagymér- tékben függ a kapott információk valódisá—
STATISZTlKAI IRODALMI 'FIGYELÖ
gától és pontosságától. Az előkészítő mun—
kák egy részét már 1971-ben elvégezték.
Összeállították a kiszemelt ágazatok jegyzé- két és a termékek nómenklatúráját. A Terv- hivatallal egyetértésben kidolgozták a válla- lati kérdőíveket és utasításokat, és megvitat—
ták a mérleg kidolgozásában érdekelt szö- vetségi köztársaságok munkatársaival. A nyomtatványokat a Központi Statisztikai Hi- vatalban kinyomtatták és szétküldték azok—
nak a vállalatoknak, amelyeknek ezt ki kell
tölteniök. lly módon a vállalatok lehetőséget kaptak, hogy már az 1972. év kezdetétől fel- készüljenek és megszervezzék azokat az üzemi nyilvántartásokat, amelyek a kérdőív kitöltéséhez szükségesek.
A szerzőa továbbiakban részletesen ismer- teti az iparvállalatok és építőipari szerveze- tek részére készített kérdőíveket és az azok—
ban bekért adatok tartalmát. körét. A többi népgazdasági ág információszükségletét ál—
talánosságban érinti. Végül leszögezi, hogy a mérleg összeállításának sikere nagymér- tékben függ az elsődleges statisztikai adatok minőségétől. Ezért jelentős szerep jut a szer—
vezési és előkészítő munkának. az ellenőrzés- nek.
Az 1972. évi ágazati kapcsolatok mérle- gének összeállítása fontos feladata a szovjet statisztikusoknak. A mérleg megfelelő időben és minőségben való elkészítése lehetővé teszi a tervező— és statisztikai munka közgazda- sági színvonalának jelentős emelkedését.
(lsm. : Tilcsik Jenőné)
IVANOV. JU.:
A NEMZETI JÓVEDELEM NEMZETKÖZI ÓSSZEHASONLITÁSÁNAK KÉRDÉSEI
(Nekotorüe voproszü mezsdunarodnüh szpravnenij nacional'nogo dohoda.) — Vesztnik Sztatisztiki. 1972.
8. sz. 48—55. p.
A statisztikusok egyik régi — és mai napig is sokat vitatott — problémája az egyes or- szágok nemzeti jövedelmének módszertanilag helyes összehasonlítása. Az ilyen jellegű ösz- szehasonlításokat ugyanis igen sok tényező (eltérő árak. különböző valutakurzusok, mód- szertani különbségek stb.) megneheziti. Azon—
ban különböző célokra (mint például az egy főre jutó nemzeti jövedelem segítségével az egyes országok gazdasági fejlettségének ösz- szehasonlítására) össze kell vetni az orszá- gok nemzetí jövedelmét vagy az ahhoz közel álló kategóriákat. Enélkül a különböző tudo- mányos kutatások és elemzések eredményei és következtetései nélkülöznének minden rea-
litást.
A szerző cikkében az elméletileg és mód- szertanilag eltérő módon kiszámított nemzeti- jövedelem-mutatók összehasonlításával kap-
8'
435
csolatos néhány probléma vizsgálatát tűzte ki célul. Más szóval, azokat a kérdéseket elemzi, amelyek a szocialista országokban ki—
alakult, a népgazdaságimérleg—koncepción alapuló nemzeti jövedelem és a kapitalista országokban a nemzeti számlarendszer (SNA) elveivel összhangban kiszámított nemzeti (és hazai) termék statisztikai összehasonlításánál merülhetnek fel.
Ezzel kapcsolatban a szerző először egy egyszerűsített ágazati kapcsolati mérlegséma segítségével mutatja be, hogy milyen módon lehet elvégezni a szükséges korrekciókat (:
kétfajta számbavételi módszer alapján kapott mutatók összehasonlításához. Magát a sémát a szerző úgy állította össze, hogy világossá váljék a különbség az anyagi javak terme- lése és a nem anyagi jellegű szolgáltatások között. mivel a népgazdasági mérlegmódszer—
ben és a nemzeti elszámolási rendszerben a ,,termelést" eltérő módon értelmezik. Az előbbinél a termelés csak az anyagi javak termelését, míg az utóbbinál a nem anyagi szolgáltatásokat is magában foglalja.
Az egyszerűsített ágazati kapcsolatok mér- legének segítségével — a rendelkezésre álló adatoktól függően — a szerző ismertet néhány olyan korrekciót, melyek szükségesek ah- hoz, hogy az SNA szerint számított nemzeti termékből megkapják a népgazdasági mér- legrendszer alapján kiszámított nemzeti jö- vedelmet. (A korrekciók jellege attól függően változik, hogy a hozzáadott értékről, a végső felhasználásról vagy a bruttó termékről és az anyagi ráfordításokról állnak—e rendelke- zésre adatok.)
Szerző ezenkívül azokkal a helyesbítések- kel is foglalkozik. amelyek a két elszámolási rendszer közötti véletlen eltérések miatt szük—
ségesek. (Például a vállalati szociális—kul- turális jellegű kiadások, a kiküldetési költ- ségek, az állóalap—elhasználódás számbavé- tele vonatkozásában stb.)
A cikkben a számszerűleg viszonylag köny- nyen kifejezhető eltérése—ken túl hangsúlyozott figyelmet kap az egyes országok gazdaságá—
nak szervezeti formáiból adódó különbségek kérdése is.
A szerző a cikkben kifejtettek illusztrálá- sára konkrét számításokat is végzett, ame—
lyekhez Japán 1965. évi ágazati kapcsolati mérlegét használta fel. Bár a pótlólag szük—
séges helyesbítésekhez még nem állt ren- delkezésre információ, és ezért a számítás illusztratív jellegű, mégis érdemes megemlí- teni, hogy a szerző számításai szerint a hiva—
talosan kimutatott nemzeti terméket (SNA szerint) Japán esetében 16 százalékkal kell csökkenteni, hogy a népgazdasági mérleg- módszer szerinti nemzeti jövedelem kategó- riájához jussunk.
(Ism.: Csahók István)
