Benedecki Jánosné: A nemzeti jövedelem és tényezői

(1)

918

^SZEMLE,

Andrásné, a Csepel Autógyár Közgazdasági

főosztályának vezetője, Tüü Láazló, a Kohé- szati— Gyál-épitő Vállalat osztályvezetője (és Szántó László, a VBKM osztályvezetője tar—

totta meg előadását. A délelőtti és délutáni előadások felett — Káldor Mihály/noha KGM emportvezetőjének és Mándi Dezsőnek, a Ma- gyar Vas— és Acélipari Es. közgazdászénak ve—

zetésével —- egyaránt élénk vita volt.

A Medicor Művek Vezérigazgatóság könyv—

témában a nehéz- , a könnyű- , valamint az élel-

miszeripari vállalatok belső informécióa- rend- szerével foglalkoztak. Perjee Sándornak, _a Magyar Sélyemipari Vállalat főosztályvezető—

jének, Majoros Lajosnak, a Nagyalföldí Kő;

olajipari Vállalat osztályvezetőjének és Barabás Ottónak, a Baromfiipari Országos Vállalat fő—

osztályvezetőjének nagy érdeklődést keltett előadása után a. vita elsősorban az információ- szervézés? centralizált, illetve —— a körülmé- nyektől függő —— decentralizált módszerei köré összpontosult.

' Az Anyagmozgatásiv és Csomagolási Intézet Tanécstermében a vállalati belső információs—

rendazér kialakitásának néhány speeialis(agé—

pésitéssel kapcsolatos stb.) kérdéséről folyt ön—

álló vita. Az ülés elnöke Bajor Lajea, azACSI igazgatója—, illetve cl—r. Ormaz' László,, aKSH Szémítástechnikai Igazgatóság igazgatója;

vitavezetője dr. Ollé Lajos kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemtan—

székvezető tanára volt. .

*

Az, Iparatatieztikai és—Ú ' Bukk—v

csoport ülésszaka régi igény kielégítését szolt gélt-.a. A gazdaságirányitás reformja az adat—

szolgáltatás és informáeiétovábbitás terén új igényeket támasztott az ipari nagyvállalatok- kalf szemben. Az elhangzott előadások és a széles körű vita. éppen e rendkívül aktuális kérdés megoldásának megközelitését segítette elő. A nézetek, vélemények kicserélése hamu eredményeket hozhat a gyakorlati munkában—

MAGYAR SZAKIRODALOM

BENEDECKI JÁNOSNÉ:

'A NEMZETI JÖVEDELEM És TÉNYEZÖI

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1968.

85001d.

A ' Annak ellenére, hogy a gyakorlati és elméleti irányú közgazdasági és statisztikai tevékeny- ség egyrenagyobb mértékben épül ii'el külön—

böző makroökonómiai elemzésekre és köztük nem utolsósorban a nemzeti jövedelem elem—

zésére, közgazdasági és statisztikai szakirodal—

munkban viszonylag csekély az utóbbi időkben azoknak a műveknek a száma., amelyek önálló ,monogréfia formájában foglalkoznak a nemzeti—

jövedelem számítás, főleg statisztikai szem- pontból igen nagy jelentőségű területével.

Érthető tehát az az érdeklődés és várakozás, amellyel a közgazdászok, statisztikusok a fszóban forgó témát tárgyaló mű felé fordultak.

vSaj'nós, az előttünk fekvő munka úgy tűnik, ennek a fokozott várakozásnak nem tud eleget tenni.

Ennek legfőbb oka -— nézetem szerint -—

abban keresendő, hogy a tanulmánynak sem elméleti közgazdaságtudományi alapjai, sem az ezzel összefüggésben álló elméleti statisztikai elemzési apparátusa nem áll azon a szinten, amelyet egy korszerű műtől hazai viszonyaink között joggal meg lehet követelni. A téma- választás természetéből következik, hogy egy blyan határterületén a közgazdaságtudoményi és statisztikai elemzésnek, mint a nemzeti—

—jövedelem-számítás, nem elegendő, hogy a

kutató csupán az együk területen álljon a kor.

szerű szinvonalon, hanem a mindkét területen elért haladás ismerete és az eredmények dia—

lektikus egységben való hasznositása. teszi csupán lehetővé, hogy a. szaktudományi, azaz statisztikai megközelítés is előbbre vigye a

kérdéskör kutatását.

, Ebből a szempontból nyilvánvaló, hogy a ,,termelés" és a ,,termelőmunka" túlságosan is szűkre vont és erősen meghaladott azon ma- teriális értelmezésű megfogalmazása alapján, mint amelyet a tanulmány közgazdasági elmét leti bázisa képvisel, nem lehet statisztikai szempontból nemzetijövedelem-számítésunk egészére vonatkozó új irányt szabni, akkor sem, ha a részletkérdésekben a szerző bármi- lyen módszertani haladást, vagy újítást tudna is felmutatni. Ezt az elavult koncepciót nap—

jainkban mind közgazdaságtudományunk, mind hivatalos statisztikai gyakorlatmk je- lentősen meghaladta és az új gazdasági mechanizmus eredményei ennek a, jóval korszerűbb koncepciónak talaján állanak. Főleg emiatt nem lehet szó nélkül elmenni a tanulmánynak azon tudományelméleti tendenciája mellette, hogy midőn a IV. részben a nemzetijövedelem—

számítás és a népgazdasági mérlegrendszer makroökonómiai összefüggéseit taglalja, a korszerű megközelítés talaján álló álláspontok—

kal olyan alapról vitatkozik, mintha saját al- laspontja volna az egyedül ,,helyesnek" tekint- hető (323. és köv. old.).

Ez a dogmatikus közgazdaségelméleti alap rögtön a tanulmány I. részében, mely a nem-

(2)

SZEMLE

zeti jövedelem fogalmának és meghatározásá- nak a kérdéseivel foglalkozik, keveredik még olyan formállogikai, matematikai közgazda- ságtani és matematikai statisztikai elemekkel is, amelyek következtében az új megközelítést lehetővé tevő elméleti megalapozás helyett a szerző túlnyomórészt e szűk tudományos alap ,,triviális" összefüggéseinek megfogalmazását nyújtja elsősorban. Az I. résznek a nemzeti jövedelem számbavételével, valamint a nemzeti jövedelemre vonatkozó adatok összeha- sonlitásával foglalkozó és e közhelyszerű ala- pokra épülő fejezetei a statisztikai módszertan szempontjából sem tudnak új megközelítést adni és ezzel tulajdonképpen az egész monog- ráfia kutatási irányát inkább csak az alkalmazott statisztikai kutatások területére szűkítik le.

Ilyen alkalmazott statisztikai vonatkozású részt képvisel a II. rész, amely nemzeti jöve- delmünk alakulásával foglalkozik a felszaba- dulás után, pontosabban 1949—1966 között, de tartalmaz bizonyos visszatekintő adatokat is. Ezek részben 1920 -— 2l—re, illetve az l938-as bázisra vetítve adnak néhány összehasonlítást a hosszú idősorok alapján. A szerző ezekben a vizsgálódásokban állt talán a legbiztosabb statisztikai alapokon és figyelemre méltók töb.

bek között az inflálódási problémáról tett meg- állapításai és az ezzel kapcsolatban kiszámított inflálódási együttható (119. és köv. old. és különösen a 122. old.). A túlzottan általános—

ságokban mozgó, sommás módszertani mego állapításokra való törekvés azonban ebben a részben is szembeszökő és például az egy főre jutó nemzeti jövedelem mutatójának elemzésé- nél a népességi tényezők hatásának felmérése messze elmarad a szakirodalomban e téren rendelkezésre álló elemzési lehetőségek mögött.

(123. old.) A nemzeti jövedelmet létrehozó ága—

zatok vonatkozásában a szerző nagyjából azo- nos eredményre jut mai szakirodalmunk meg- állapitásaival az egyes ágazatok szerepére, illetve az azok egymás közti arányainak fel- mérésével és torzításaival összefüggő probléma—

körre vonatkozóan. Az alkalmazott statisztikai eszközök azonban kimerülnek a trendvonal

—- akár lineáris, akár exponenciális egyenle- teken alapuló — megállapításában, illetve olyan megfontolásokban, hogy ezek mennyi—

ben képezhetik előrebecslés, pontosabban statisztikai extrapoláció alapját népgazdasági tervezési célokra.

A legproblematikusabbnak -— a magam ré- széről — a mű III. részét tartom. Ez terjede- lemben a műnek közel a felét teszi ki és a nemzeti jövedelem tényezőivel, illetve azok elem- zésével foglalkozik. A nemzeti jövedelem té- nyezői között a szerző a munkaerő, a termelési eszközök és a piaci realizálódás problémáit vizsgálja elsősorban, de ad néhány megjegy- zést a gazdasági mechanizmus hatásával kap- csolatosan is. A szerzői tt lényegesen kiterjeszti

[919

a felhasznált statisztikai apparátust, amennyi- ben nemcsak a trendszámítást használja fel, hanem rugalmassági vizsgálatokat is végez, továbbá különféle indexsorok vagy legalábbis egyes differenciált indexek mint bizonyos idő—

pontokra jellemző mutatószámok kidolgozá—

sára is tesz kísérletet. Ezáltal nemcsak az egyes tényezőknek a nemzeti jövedelemre gyakorolt globális hatását, hanem egyes differenciált ha-

tásokat is le kíván mérni.

E vizsgálódásokat is jellemzi az, hogy álta- lában a bonyolultabb kölcsönhatások vizsgá—

latára nem tér ki, illetve annyi egyszerűsítő hipotézist alkalmaz, hogy ezek következtében megállapításainak érvénye túlzottan általá- nos jellegűvé válik. Jellemzőnek lehet tartani ebből a szempontból azt a megállapítást, amely a főbb tényezők és a nemzeti jövedelem kö—

zötti kölcsönhatások problémáját azzal a som- más megállapítással teszi félre, hogy: ,,Bizo- nyos értelemben valóban a nemzeti jövedelem is felfogható tényezőnek a kölcsönhatás érvé- nyesülésekor, de csak addig és olyan mérték—

ben, ahogyan a visszahatás érvényesül. Ez pedig általában elhanyagolható." (178. old.) Tisztában vagyunk azzal, hogy például a kész- letváltozás vizsgálatánál nehéz a termelési készleteknél a realizálási lehetőségek alapj án az

adatokat szétválasztani, ami miatt a szerző az egész itt felmerülő készletmennyiséget, mint ,,szükséges készletet" kezeli a befejezetlen be- ruházásokkal együtt. Meg kell említeni azon—

ban, hogy ebben az irányban is folytak ha- zánkban vizsgálatok a Magyar Nemzeti Bank köreiben, amelyek az ágazati kapcsolatok mérlege segítségével legalábbis becslésszerűen sikeresen elválasztották ezeket a kategóriákat is, vagyis éppen azzal a módszerrel, amelyet a szerző csupán a forgóeszközök vonatkozásában használt fel. (289. és köv. és különösen 295.

és köv. old.) Ugyanitt tapasztaljuk, hogy a szerző egyenlőségjelet tesz a nem realizálható készletek és a népgazdasági veszteségek közé, ami közgazdaságtani elméleti szempontból sem áll meg, nem is beszélve arról, hogy egy ilyen megállapítás gazdaságstatisztikai kon- zekvenciái mennyire félrevezetők.

A műnek ez a III. része válhatott volna leg- inkább egy, bár korlátozottabb tárgyú, de sta—

tisztikailag hézagpótló jellegű monográfiává az emlitett közgazdaságtudományi alapkon—

cepoió gyengesége ellenére is. Ehhez azonban szükséges lett volna az is, hogy a szerző túl- menjen azokon az elemi matematikai közgaz- daságtani és nem túlzottan igényes leíró jellegű statisztikai módszereken, amelyeket többnyire a kutatási célokat szolgáló analizáló módszerek helyett alkalmaz. Ezeket — e részben és szá- mos egyéb helyen -— olyan elemi gazdaság- statisztikai módszerek leírása is terheli, amelyek ismeretét adottnak lehetett volna tekin- teni. Mindezek inkorporálása enciklopédikus

(3)

920

irányba térítette el az ismertetett monográfia,

profilját.

Az itt felvetett kritikai szempontok alapo—

sabb megfontolása kiinduló pontul szolgálhat a magyar nemzetijövedelem-számitás elméle—

tét és gyakarlatát egyaránt előrevivő és to—

vábbra ishiánypótló jellegű újabb megközelítés kialakításához. Ennek sikeréhez azonban nem

SW

láma elmélyült kutatói (;amkiradáalomteljw és kritikai feldolgozásátne el,!úgemék, és hagy,

az idevágó erőfeszítéaek ne csupán a magyar szakirodalom egy önkényesen kiválasztani":

részére támaszkodjanak — ne csupán, arra, , amely az említett korlátozott és megl—mmm;

gazdaságelméletí koncepcióval almaimban. _ — *

Dr.— Hawáth—Róbert utolsósorban arra is szükség lesz, hogy a. prob—

KÖZLEMÉNY

A Statisztikai Szemle 1969. évi 1. számában (111— 112. old. ) meghirdetett ,,A döntéselő- készités statisztikai információ——szükségletének biztositásaipari, építőipari, belkereskedelmi, köz- lekedési nagyvállalatoknál (trösztöknél, egyesületeknél)" című pályázat, határidejét többek ké- résére szeptember 20-ig meghosszabbítotbuk.

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL MAGYAR KÖZGAZDASÁGI TÁBSASÁG

STATISZTIKAI SZAKOSZTÁLYA ,