PAPP ISTVÁN —— RÉCZEY GUSZTÁV
AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ELEMZÉSE
AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK MERLEGEÉALAPJÁN
Az elmúlt évek közgazdasági irodalmában széles területet kapott az input—output analízis (a ráfordítás-kibocsátás táblák vizsgálata). Akár Leontiefnek vagy követőinek, akár az ellentábor képviselőinek műveit olvassuk, kétségtelenül el kell ismerni, hogy rendkívül szemléletes mód- szerről van szó. A módszer alapelveinek ismertetését ez alkalommal annál is inkább mellőzhetjük, mert az idevágó összefoglalások hazai irodalmunk—
ban kellő részletességgel megtalálhatók. Úgyszintén előrehaladtak már a Központi Statisztikai Hivatal irányítása alatt azok a munkálatok, amelyek- nek keretében a magyar népgazdaságra vonatkozó 1957. évi ágazati kapcso- latok mérlegének összeállítását készítik elő. A mérleg sokirányú felhaszná- lásának most egy olyan területével kívánunk foglalkozni, amelynek segít- ségével —— véleményünk szerint — az eddigieknél eredményesebben old—
ható meg néhány energiagazdálkodási probléma. Különösen két probléma—
körrel kapcsolatban várunk jobb eredményeket: az energetikai beruházások hatékonyságának elbírálásánál és a távlati energiamérlegek megalapo- zásánál.
Kiindulásul a Központi Statisztikai Hivatal által szerkesztett mérleg —-—
a következőkben röviden Mérleg -— szolgál, elsősorban gyakorlati okokból.
Azt azonban mindjárt tanulmányunk elején meg kell állapítani, hogy a mérleg szerkezete energiagazdálkodási szempontból nem egyenletes tago—
lású. Számottevő energiafogyasztással rendelkező szektorok (35. Mezőgaz—
daság; 36. Szállítás; 41. Lakosság fogyasztása) egy—egy sorral szerepelnek éppen úgy, mint ahogy külön sort kaptak jelentéktelen energiaigénnyel rendelkező szektorok (31. Vegyesipar; 34. Magánkisipar).
További nehézségeket jelent az egyes szektorokon belüli nagyfokú agregáció. Például:
05. Fémgyártás Timföldgyártás Könnyűfémkohászat Nehézfémkohászat
Könnyűfémek elsődleges megmunkálása Nehézfémek elsődleges megmunkálása 12. Építőanyagipar Tégla—, cserép- és tűzállóanyagipar
K6— és kavicsbányászat Mész— és cementipar
Beton, cementáru, épületelem és szigetelőanyagok gyártása
Finomkerámia— és csiszolókorongipar Úvegipar
1134 PAPP ISTVÁN—RÉCZEY GUSZTAV Emiatt már magában véve a lineáris változások feltételezése is köze?-
lítő jellegűvé válik, miután sok esetben az együtt szerepeltetett ágazatok együttes arányos növelésének semmilyen gazdasági alapja nincsen, az ener-—
giamérl—eg szempontjából pedig gyakran meg sem engedhető torzítások kerülnek a számításba. Az építőanyagipar villamosenergia—felhasználásának és szénfelhasználásának szerkezeti együtthatói például a következők:
Iparág Szénbányászat Villamosenergia- ipar
Tégla-, cserép- és tűzállóanyagipar . . . . O,10738 0,03226 Kő- és kavicsbányászat ... 0,01916 0,0l772
Mész- és cementípar ... O,21328 0,06411
Beton, cementáru, épületelem és szige-
telőanyagok gyártása ... 0,01040 0,01061 Finomkerámía- és csiszolókorongipar . _, 0,03521 0,01502 Úvegipar ... ' 0,07259 0,01597
Épttőanyagipar összesen 0,08588 0,02794
A belső arányok változása — például az üveg— vagy a cementexport fokozása —— döntően befolyásolhatja az agregált együttható alakulását. Az agregáció mértékének csökkentése céljából ezért az energetikai vizsgála—
tok megindítása során az oszlopokon belül az ágazati beosztás legkisebb egységig kell elmenni, illetve az ilyen agregált oszlopokat a részletesebb tagolás szerint bontva is ki kell dolgozni. Gyakorlatilag ez a feladat a meg—
felelő ágazatokra történő felbontás útján és a ráfordítás részletes kimun- kálásával oldható meg. Ugyanilyen oknál fogva van szükség az energia- termelő szektorok ágazatokra való felbontására is: ily módon követhető a különféle energiahordozók felhasználása egy-egy ágazaton belül, illetve az egész energiafelhasználás megoszlása a szektorok között. Jó szolgálatot jelent a további vizsgálat céljaira az energiaelosztás sorainak a forintban ki—
fejezett értékek mellett tonnában és millió kilogrammkalóriában való ki- fejtése is. Ennek lehetőségét az elemzés technikája biztosítja, mindössze arra kell figyelemmel lenni, hogy a választott tetszőleges közös mértékegy—
ség az egész soron keresztül azonos legyen. Az energiafelhasználás vizsgá—
lata során a természetes mértékegységekben történő javasolt számbavétel különösen az energiafajták helyettesíthetősége szempontjából nagyjelen- tőségű. A különböző energiafajták gyakran egymástól különböző technoló- giát, energetikai hatásfokot és különböző közgazdasági előfeltételeket és következményeket jelentenek. A körülírt komplex elemzés bepillantást enged ebbe a sokrétű kérdéscsoportba.
A Mérleg egyes elemeinek jellegéről a következőket állapíthatjuk meg.
Az energiatermelés, az energiaátalakítás, illetve az energiaszétosztás szem- pontjából jelentősége van a
01. Szénbányászat és brikettgyártás 02. Kőolaj— és földgázkitermelés 11. Villamosenergiaipar
13. Kőolajfeldolgozó ipar 14. Városi gáz gyártása 16. Ipari gáz gyártása.
AZ ENERGIAGAZDÁLKODAS ELEMZÉSE 1135
szektoroknak. Az energiatermelés sajátosságait a szektorok ráfordításai, az energiafelhasználás problémáit a szektorok kibocsátásai mutatják. Az energiakérdés népgazdasági vonatkozásait pedig a Mérleg egésze tárja fel (mint az ágazatok közötti kapcsolatok szimultán, komplex analízisének alapvető módszertani bázisa). Elsősorban azzal, hogy szemléletesen mutatja az energiaigény általános jellegét: alig néhány szektort fogunk találni az energiaszektorokon kívül, amelyeknek minden szektor részére van kibocsá—
tása. Jelentős továbbá a ráfordítást jelentő szektorok száma is. Ez azt jelenti, hogy bárhol ,,történik valami" a népgazdaságon belül, az hatással van az energiaszektorokra, és minden változás ez utóbbiakban kihat a nép—
gazdaság egészére.
A felsorolt hat szektort —— amelyek a Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott séma számozása értelmében nincsenek a Mérlegben egy- más mellett —— vizsgálatunk céljaira egymás mellé, például a Mérleg bal felső sarkához helyezhetjűk, így ez a 6 X 6—os szubmatrix az energiatermelő szektorokon belüli önfogyasztásokat és a vertikalitáson felüli energiakap—
csolatokat fogja mutatni. (A vertikálitás hatásának kiszűrésére nincs mód, az ilyen jellegű kérdések vizsgálatánál a vállalati elsődleges adatszolgálta- tásig kell viszanyúlni.) Ha a Mérleg egyes elemeit R betűvel jelöljük, és a négyjegyű index első két számjegye — egy számnak olvasva — a sort,
második két számjegye az oszlopot jelöli, akkor például R0101 jelenti a szén—
bányászat és brikettgyártás önfogyasztását, illetve a szektoron belüli ag—
regáció mértékének csökkentése után ez az elem az alábbiak szerint esik szét a négy ágazatra való bontás következményeként 16 elemre:
Köszén— Barnaszén- Lignit-
, Brikettgyártás
Szektor bányászat ,bányászat bányászat
a b c d
a Kőszénbányászat ...
b Barnaszénbányászat ...
c Lignitbányászat ...
d Brikettgyártás ...
Ezen a belső felosztáson jelenik meg például RM alatt a brikettgyártás barnaszénfogyasztása, Rue alatt a lignitbányászat lignitfogyasztása stb.,
ahol az első betű sort, a második oszlopot jelöl.
Mindjárt itt említjük meg, hogy az importtételek kezelése tekinteté—
ben az energiagazdálkodási szempontoknak az az elv felel meg, amely minden importtételt azon a szektoron futtat keresztül, amely itthoni ter- melés esetén azt termelne, Vonatkozik ez a megjegyzés mind a competitív (például itthon is termelt import barnaszén), mind az esetleg non-competi—
tív (például itthon nem termelt nagyszilárdságú kohókoksz) tételekre.
A szubmatrixban külön figyelmet érdemel az Rom elem, a villamos—
energia-termelés szénfelhasználása. Ez a szám, illetve az előbbi négyes bon—
tás esetében adódó négy szám igen nagymértékben összevont tételt ad.
Magában foglalja például valamennyi barnaszénfogyasztó erőmű évi összes barnaszénfogyasztását, az erőmű terhelésétől függő fajlagos fogyasztás éves átlaga alapján. Még ez az összevonás sem teszi azonban lehetővé a
15!
1136 PAPP ISTVÁN—RÉCZEY GUSZTÁV
lineáris viszonyok feltételezését az erőművek kihasználható kapacitásának keretén belül, és itt jelentkezik majd többek között az ún. Mérlegen kívül lefolytatandó vizsgálatok iránti igény. Adott esetben ugyanis esetleg nem lesz elhanyagolható a terhelés növekedésével emelkedő fajlagos szén—- fogyasztás szerepe, aminek következtében a szóbanforgó szerkezeti együtt- ható növelését kell előirányozni. Az elemek számértékeit rendszerint két forrásból nyerjük: az elosztási és a ráfordítási statisztikákból. Ezek az anyagok kerülnek egyeztetésre, vagy további számítás alapján kerül sor a végleges adat megállapítására, amikor a kétféle információ alapján hatá- rozzuk meg a módosított alapértéket, illetve szerkezeti együtthatót.
Az energiatermelő szektorok kibocsátásai a továbbiakban az egyes szektorok illetve azok bontása esetében az egyes ágazatok energiafógyasz—
tását adják. A 30. Élelmiszeripar oszlopának bontása esetén tehát például az Rmo elem mellett külön jelenik meg tizenhét elem (amelyeknek összege természetesen az Rum, elemet adja), éspedig a
(1) Malomipar
(2) Sütő— és tésztaipar (3) Húsipar
(4) Baromfi— és tojásfeldolgozó ipar (5) Tejipar
(6) Cukoripar (7) Édesipar
(8) Növényolaj- és margaringyártás (9) Konzervipar
(10) Paprikafeldolgozó ipar (11) Szeszipar
(12) Söripar
(13) Kávészeripar
(14) Gyógy-, ásványvíz— és szikvízipar (15) Dohányipar
(16) Hűtő— és jégipar (17) Vízművek
villamosenergia—fogyasztása.
A Mérleg az energiaszektorokon kívül 27 további ipari szektort és egy bányászati (tőzeg, érc és ipari ásványok bányászata) szektort különböz- tet meg. Az ipari szektorok között energiagazdálkodási szempontból jelen—
téktelennek mondható a 31. Vegyesipar, a 33. Magánépitőipar és a 34.
Magánkisipar szektor. Ugyanakkor statisztikai szempontból gondot okoz a 35. Mezőgazdaság és a 36. Szállítás szektor. Az előbbinél eleve hiányzik a statisztikai beszámoltatás, a szállítási teljesítmények forintban kifejezett összege pedig általában a telephelyi anyagköltségekben összevontan jelent—
kezik. Nemcsak arról van tehát szó, hogy az anyagköltségekből ki kell bon—
tani a szállítási költségeket, hanem azokat még szállitó ágazatok (például MÁV, ÉPFU, SZEFU stb.) szerint is bontani kell. Ez a bontás nemcsak azért elengedhetetlen, mert enélkül a szállítási igényeket nem lehet megállapí—
tani, hanem azért is, mert az összevont tételek nagymértékben zavarnák az egyes szektorok kibocsátásait is, amennyiben a mennyiséggel arányo—
san osztódnának fel az összköltségek. Könnyű belátni, hogy Vizsgálatunk célkitűzéseinek megfelelően a szállítás energiaigényeis csak abban az eset- ben ítélhető meg, ha rendelkezésre áll valami vonatkozási alap (szállítási teljesitmény). Segítséget jelent itt természetesen az egyes szállító vállalatok
AZ ENERGIAGAZDALKODÁS ELEMZÉSE 1137
üzemi statisztikája: a szállítás kérdésének népgazdasági összefüggésekben történő tárgyalását azonban nyilván a Mérleg szerkezetébe való teljes be—
kapcsolódás során lehet legelőnyösebben biztosítani.
Nagy gondot okoz végül a 41. Lakosság fogyasztása oszlop, illetve most ennek különösen R0141 (a lakosság szénfogyasztása) és R1141 (a lakosság villamosenergia—fogyasztása) eleme. Ezek az adatok ugyanis csak az elosz—
tási statisztikából állapíthatók meg, és nincs ellenőrzési lehetőség vala- milyen ráfordítási statisztikából.
A további munka kiindulópontja közismerten a lineáris jelleg feltéte- lezése az egyes szektorok ráfordításaira vonatkozóan. A szerkezeti együtt—
hatókat ugyanis az oszlopok végösszegeinek egységében fejezzük ki, és a Mérleggel kapcsolatos minden számítás a szerkezeti együtthatók állandó—
ságát tételezi fel. Ezért érthető, hogy a szerkezeti együtthatók állandóságá—
nak vizsgálata megelőz minden további számítást. Teljes értékű bizonyíté—
kot természetesen akkor kapunk, ha több, egymásután következő évre készítjük el a Mérleget. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy ily módon évekig tart, amíg az egész módszer gyakorlati alkalmazásával el lehet indulni. Jelentős előnyt jelent tehát minden olyan eljárás, amely rövidebb
időn belül nyújt támpontot a szerkezeti együtthatók állandóságának meg—
ítélésére. A több évre visszamenően rendelkezésre álló energia—statisztikai adatok — véleményünk szerint —— lehetőséget adnak ilyen vizsgálatok végrehajtására. Célszerű az elemzést a Mérleg szerkezetére támaszkodó rendszerben végezni el például az alábbi séma szerint. Vegyük példának az
Rmo elemet, illetve az ebből számítható
R 0130
Rat)
70130 :
szerkezeti együtthatót, ahol Rm, a 30. oszlop végösszege. A 30. Élelmiszeripar szektor a mondottak szerint 17 oszlopra bomlik. Vizsgáljuk itt most a (6) Cukoripar oszlopot, amely az egyes cukorgyárak adatainak összesítése.
Jelöljük a gyárakat A, B, C, . . . N, a végösszegeket S, illetve 3 betüvel.
(6) Cukoripar Szektor
A [ B' [ o ... N ; s
a Kőszénbányászat ...
b Barnaszénbányászat ...
c Lignitbányászat ...
d Brikettgyártás ...
3 Összesen
Jelöljük az egyes értékeket XSÉ, ngv . .,Xa§6) jelekkel. Könnyű be- látni, hogy ugyanígy képezhetők az (1), (2), . . . , (17) táblázatok az ágazat
összes vállalataira.
A kiindulásul szolgáló elem,
17
Reno: 2 x%
ízl
azaz a 17 táblázat 3 sorának S oszlopában álló elemek összege.
1 138 _ PAPP lSTVÁN—RÉCZEY GUSZTÁV
Állapítsuk meg végül vállalatonként a következő vonatkozási alapokat:
533- (6) kW beépített erőműtelepi teljesítmény;
iif, (6) m2 beépített kazán-fűtőfelület;
mi? "" kWó/év saját termelésű villamosenergia;
123946) millió forint/év teljes termelés értéke;
Ji), (6) % foglalkoztatottsági fok, mint a munkások átlagos állományi létszámának és az osszes betölthető munkás—munkahelyek számának hányadosa.
A segédtáblázatok alapján meghatározható mutatószámok szórása ——
az adott éven belüli adatok, illetve második lépésben korábbi évek adatai—
nak egész halmazát tekintve —— nyújt felvilágosítást a szerkezeti együtt—
hatók állandóságáról. A tüzelőanyagfelhasználás adatait az 1957. évi ipar—
statisztikai beszámolórendszer szerint az egyes vállalatok a kazánokban és belső égésű motorokba—n (XP), a termelési felszerelésekben (XG) valamint a fűtésre és egyéb célokra (XU) történt felhasználás szerinti bontásban is megadják. J ellegét tekintve
(xm?) 4— (m$; % (Jim?; :: 2153 stb.
A mutatószámrendszer elemeinek általános alakját az alábbiak szerint foglaljuk össze.
a (XHÉZ A (6) ágazat A vállalatánál az összes kőszénből m1 : —————-é—)——— - 100 kazánban eltüzelt kőszén százalékban (Vállalaton—
Xfm ként).
(XM? ,, , , , , , ,
m" :: ____'_1___ _ 100 Az m1 txpusu mutatoszamok átlaga a (6) ágazat—
2 XS? ban (ágazatonként).
(XOÚB A (6) ágazat A vállalatánál az összes kőszénből m3 :; ——————5——- 100 termelési felszerelésekben eltüzelt kőszén szá—
Xfm zalékban (vállalatonként). ,
(6)
ma : (Xénas _100 A mg típusú mutatószámok átlaga a (6) ágazat—
4 x%) _ ban (ágazatonként).
a (X mg A (6) ágazat A vállalatánál az összes kőszénből m5 : T. 100 fűtésre és egyéb célra felhasznált kőszén szá-
X a A zalékban (vállalatonként).
(Xwgg a , , , , , ,
mg : _ 100 A 'rrl,5 tipusu mutatoszamok átlaga a (6) ágazat-
x%) ban (ágazatonként).
, ., a . , , , , ,
Hasonlo elv alapján m , mc, md, llletve ms t1pusu mutatoszamok a barnaszen—, a lignit—, a brikett—, illetve az összes szénfelhasználás megoszlását mutatják.
XSZ A (6) ágazat A vállalatánál felhasznált kőszén m$ __: ___—___ . 100 kilogrammkalóriában az összes kilogrammkaló-i
XS; mában kifejezett szénfelhasználás százalékában (vállalatonként).
AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ELEMZÉSE
1139
X(6) a , , ,
a __ aA _ 100 A m7 tipusu mutatószámok átlaga a (6) ágazat—
m$ _ X"? ban (ágazatonként).
a
Hasonló elv alapján mb, m0 és md típusú mutatószámok a barnaszén—, a lignit—, illetve a brikettfelhasználás arányát mutatják.
aA Az A vállalat kilogrammkalóriában kifejezett mg : ————_— - 100 felhasználásának súlya a (6) ágazat kőszén fel—
ng használásán belül (vállalatonként). -
Ugyanígy az mb, mc, md és mg típusú mutatószámok a barnaszén—, a lignit—, a brikett—, illetve a kilogrammkalóriában kifejezett összes szénfelhasználás súlyát jelzik.
sS(6) A (6) ágazat átlagos fajlagos energiafelhasz—
mm : ———————— - 100 nálása; ezer forintra jutó millió kilogramm—
Rgo * kalória (ágazatonként).
Xfá Az A vállalat fajlagos energiafelhasználása; ezer
mg) : ————_-100 forintra jutó millió kilogrammkalória (vállala—
RÉ tonként).
W30)(6)
30 A) A Az erőműtelep 5000 órás kihasználása vállala-
m12,( :: 5000 30 (e) '100 tonként
1344, ' '
3046)
magma: 84 _100 Az 5000 órás kazánterhelés millió kilogramm—
30, (6) kalóriában, négyzetméterenként és óránként.
5000 - ki
Az m12 és az m,3 típusú mutatószámok ágazati átlaga, illetve az összes mutatószámok szektor átlaga az összehasonlítás további bázisait jelenti. Ily módon ábrázolható a teljes energiafelhasználás szerkezete, ha ti. a felsorolt mutatószámokat az egyéb energiahordozók (gázolaj, fűtőolaj, villamos—
energia) felhasználását jelző mutatószámokkal kiegészítjük. Az egyes vál—
lalati
mutatószámok és a vállalatok foglalkoztatottsági foka közötti korre—- láció (homogén vállalatok esetében akár több évre vonatkozó adatok esetén is) hasznos felvilágosítást nyújt az összefüggések lineáris jellegéről. A faj- lagos energiafelhasználás ugyanis általában csökken a foglalkoztatottsági fok emelkedésével mindaddig, amíg az optimális foglalkoztatottsági fok ki nem alakul. Ha tehát a fajlagos energiafogyasztás (m11 jelű mutatószámok) és a foglalkoztatottsági fok (y jelű vonatkozási alap) közötti regresszió egye—
nes irányhatározója a nullától lényegesen különbözik, akkor arra kell szá- mítani, hogy a termelés bővítésére nemcsak új üzemek létesítésével, hanem a meglevő üzemek kapacitáskihasználásának emelésével is sor kerül. Külö—_
nösen akkor, ha a
foglalkoztatottsági fok változásának tartománya széles.
Ez esetben ismét a szerkezeti együttható korrekciója lesz indokolt, hogy a nem lineáris jelleget lépcsőzetesen lineáris jelleggel közelítsük.
További rendkívül lényeges kérdés annak Vizsgálata, hogy a statisz—
tikai adatok által mutatott egyensúly látszólagos—e vagy tényleges. Tisztá- ban kell ugyanis azzal lenni, hogy hol és'milyen mértékben volt éppen az esetleges energiahiány az oka az egyébként rendelkezésre álló egyéb erő—- források arányos és teljes mértékű kihasználásának. Nyilvánvaló ugyanis,
1140 PAPP ISTVÁN—BÉCZEY GUSZTAV
hogy minden olyan esetben, amikor az energiaellátás hiánya akadályozza a termelés volumenének emelését, progresszív mértékben, illetve időrend- ben minden más igény kielégítését megelőzően kell az energiabázis bővité—
sével foglalkozni. *
A vázolt rendszerben végrehajtandó vizsgálatoknak az lenne a célja, hogy az elkészítésre kerülő Mérleg energiafelhasználást ábrázoló elemei—
nek állandóságát, az agregációból eredő torzítások jellegét és mértékét meghatározhassuk. Teljesen azonos elv alapján lehet az ismert összefüg—
gések alapján az energiatermelő szektorok ráfordításelemeinek állandósá— — gát, a bennük foglalt agregációból eredő torzítások jellegét és mértékét meghatározni. Ilyen vizsgálatok eredményeképpen tájékozódhatunk arról, hogy az energiatermelés szerkezeti együtthatóinak távolabbi jövőben Vár- ható változása. (például a szénvagyon fokozottan nehezebb kitermelése annak kimerülése folytán) milyen hatást gyakorol a szerkezeti együtt- hatókra és a számszerű adatok birtokában majd a megfelelő számítások segítségével megállapíthatjuk, hogy ennek milyen következményei vannak a népgazdaság egészére.
Az állandó együtthatókkal rendelkező Mérleg segítségével azután — ha az ,,állandó" jelleg csak rövidebb időtartamra szól is —- az energetikai szempontból lényeges kérdésekre különböző számítások eredményeképpen kapunk választ. Az ,,állandó" jelző itt külön megvilágítást kíván. Az ener- giagazdálkodás eredménye ugyanis nyilván abban tükröződik, hogy a faj—
lagos energiafelhasználás csökken. Ilyen jelenségre korábbi tanulmányunk—
ban már rámutattunk.1 Ugyanakkor befolyást gyakorolnak az eredő fajlagos energiafogyasztásra a kapacitáskihasználás, av gyártmányösszetétel válto-e zása és a technológiák fejlődése. Az egész népgazdaságot tekintve ez a fej—
lődés számszerűleg kisebb eltolódást jelent, mint az egyes ágazatokban.
Javaslath éppen arra irányul, hogy a vázolt módszerrel kerüljön meg- állapításra az eltérés jellege, oka és mértéke. Az ,,állandóság" kérdésének számszerű igazolására így minden mód megvan, hangsúlyozva azt, hogy véleményünk szerint itt nem állandó, hanem tervezhetően változó együtt-
hatókkal lesz dolgunk. ;
Arra vonatkozóan, hogy mit lehet várni, jó tájékoztatást nyújt az alábbi tábla.
A Az állami ipar Az állami ipar nettó termelés , szénfelhaszná- nettó termelé- egységére eső
Ev lása sének indexe fajlagos szén-
felhasználás
Index: 1951. éVz 100
1951 ... 100 100 100
l952 ... 114 120 95
1953 ... 130 132 98
1954 ... 133 130 102
1955 ... 143 138 104
1956 ... 135 127 106
1957 ... 141 142 100
Forrás: Statisztikai Havi Közlemények. 1958. évi 5. sz.
1Lásd: Papp Islua'n—Réczey Gusztáv: A távlati energiaellátás közgazdasági problémái. Energia és atomtechnika. 1958. évi 6. sz.
AZ ENERGIAGAZDÁLKODAS ELEMZÉSE 1141
Nyilvánvaló, hogy a fajlagos szénfelhasználás indexét éppen úgy lehet ,,állandó'i—nak tekinteni, mint ,,nem állandó'i—nak.
A viszonyok áttekinthetőségének ábrázolása céljából példaképpen vegyünk alapul egy 4 X 4—es matrixot.
; A B C ; K t Ö
!
a 2 3 2 3 10
b 1 0 7 2 10
c 2 3 0 5 10
k 5 4 1 o 10
6 , 10 10 10 i 10 40
A sorokat kis, az oszlopokat nagy betűkkel jelöljük. Az A, a B és a C szektor az alaptábla 39. termelő szektorának felel meg, éspedig: az A az energiatermelést, B az ipart, C pedig a mezőgazdaságot, a szállítást és a ke- reskedelmet jelenti. A K szektor a termelő ágazatokon kívüli szektor, a Központi Statisztikai Hivatal sémájában tehát a K—nak az állóalapok, a lakosság fogyasztása, a közületi fogyasztás, a készletnövekedés és az export összege, a k—nak pedig az amortizáció, a bérek és a jövedelmek, a felhalmo- zás, a készletcsökkenés és az import összege felelne meg. Az Ó oszlop
(illetve az 6 sor) az összegeket adja.
A példa önkényes jellege következtében itt minden szektor termelési értéke 10, így könnyebb áttérni a szerkezeti együtthatók matrixára:
[A B 0 K,
]
a 0,2 0,3 0,2 0,3
() 0,1 0,0 0,7 0,2
c 0,2 0,3 0.0 O,5
lc 0,5 O,4 O,] 0,0
Tegyük fel, hogy az energiaracionalizálási intézkedések hatására a B szektorban harmadára, a C szektorban felére csökken a fajlagos energia—
felhasználás. Ez esetben az új matrix a következő alakot kapja:
IA B 0 K
l
a (),2 (),1 0, 1 0:3
b 0,1 0,0 0,7 03
c O,2 O,3 0,0 0,5
k 0,5 0,6 0,2 0,0
Miután minden más tényező változatlan maradt, de a társadalmilag szükséges munka mennyiségének csökkenését úgy fejeztük ki, hogy az eredeti árrendszerben számoltunk tovább is, de a volumenek alakulására az így adódó ár mellett külön figyelemmel vagyunk. Kérdés, hogy az
1142 PAPP ISTVÁN—BÉCZEY GUSZTAV
energiabázis azonos színvonalon történő igénybevétele mellett hogyan növelhető a termelés, feltéve, hogy minden más termelési tényező a kívánt mennyiségben rendelkezésre állhat. Jelöljük a szektorok módosult volu—
menét XI, X2, X3 és X4-gyel, úgy értelmezés szerint a termelő szektorokra érvényes:
0,2 X1 4— 0,1 X %- O,1 X3 —l— 0,3 X4 : X1 0,1 X1 —l— 0,7 X3 %- O,2 X4 : X 0,2 X1 —l— 0,3 Xg 4— 0,5 X4 :: X3 ahol feltételezésünk értelmében: X1 :: 10
A számítás eredménye szerint: X2 :: 16,4 X3 : 15,0 X4 x 162 A tábla alakja a következő lesz:
] A B C 1 K Ö
a 2,00 1,64 l,50 4,86 10,00
b LOO 0,00 10,50 l,62 13,12
0 2,00 4,92 0,00 6,58 13,5O
lc 5,00 6,56 1,50 0,00 l3,06
ö
! 10,00 13,12 13,50 * l3,06 49,68
Jól szemléltethető ily módon a volumen és az érték változásának aránya. Míg például a B szektorban az érték változása 1,312—szeres, a volu—
men változása 1,640—szeres. A kettő nyílván nem esik egybe, mert tulajdon—
képpen változatlan áron számolunk, feltételezésünk szerint pedig a társa- dalmilag szükséges munka mennyisége változik, az ár és az érték tehát más mértékben fognak egymástól eltérni. Megváltozott továbbá — és ez lénye- ges —- a K volumene és eloszlása is. Feltűnő, hogy éppen a B szektor K—
beli kibocsátása csökkent, miután a B szektornak a C szektor felé igen jelentős szerepe van. A számítások közelítő jellegűek és nem tartalmazzák az ún. átgyűrűző hatások számbavételét. Erre azonban csak a matrix inver—
tálása alapján kerülhet sor, aminek részletezése túlhaladja ennek a cikk—
nek a célkitűzéseit és kereteit. Az itt szereplő számadatok tehát nem az ökonometriai szempontból egzakt eredményt jelentik, példáink csupán az elvégezhető számítások típusát ismertetik.
Feltehetjük azonban a kérdést más formában is, éspedig tegyük fel, hogy az energiamegtakarítás mértékében csökkenteni kívánjuk az energia—
termelést, a B és a C szektor termelésének volumene azonos marad (értéke természetesen csökken). Az energiamegtakarítás 3 egység, azaz itt 30 száza-
lék. Az A ráfordítása és teljes kibocsátása már így meghatározható.
AZ ENERGlAGAZDALKODÁS ELEMZÉSE 1143
) A B o ] K a
a 1,4 1,0 1,0 3,6 7,0
b 0,7 0,0 7,0 0,3 8,0
(: 1,4 3,0 0,0 4,6 9,0
10 3,5 4,0 1,0 0,0 8,5
6 7,0 8,0 9,0 ! 8,5 32,5
A változások most jórészt a K strukturáját és volumenét érintik, hiszen a B és a C szektor volumene nem változott.
, A gyakorlatban természetesen más kérdés is felmerül, nevezetesen az, hogy a példában feltételezett energiaracionalizálás beruházási igényét ' milyen forrásból elégítik ki, és mi lesz az ilyen jellegű beruházás nép—
gazdasági hatékonysága. A kérdés tárgyalásánál mindjárt bevezetőben utalni kívánunk arra, hogy a Mérleg nem helyettesíti a gazdaságpolitikai megfontolásokat, nem alkalmas azonban erre még az input-output analízis sem. Jelentős és a más módszerekkel biztosítható alátámasztás jellegét és színvonalát nagymértékben meghaladó segítséget jelent az input—output analízis a tervezés számára azzal, hogy a különböző tervváltozatok követ- kezményeinek számszerűsítését adja. (Gyakorlatban mindenesetre nagy—
teljesitményű elektronikus számológépek segítségével, amire hazánkban az 1959. év folyamán már mód lesz.) A Mérleg ugyanis megadja többek kö—
zött a felújítási és a felhalmozási alap volumenét és szerkezetét. Ez utóbbit éppen a Mérleg szektorainak agregációjában, de nincs akadálya annak, hogy ezen a területen is olyan jellegű bontást Végezzünk, mint az energia- gazdálkodási problémák vizsgálatánál. Ez esetben az értéken belül a ter- mészetes egységek kívánt részletességével ábrázolhatjuk a felújítási és a felhalmozási alapot. A Mérleg —— statikus állapotában ——- a népgazdaság tényleges helyzetét ábrázolja, amelyből a távlati tervekben konkretizált igazdaságpolitikai célkitűzéseknek megfelelő új helyzetbe kívánunk eljutni a bővített újratermelésen keresztül. Ennek az újratermelésnek ,,tervszerű arányosságát" éppen az biztosítja, hogy mind az adott, mind a kívánt szín-—
vonal rögzítve van. A célkitűzések realitását pedig az input—output analízis segítségével lehet ellenőrizni.
Tegyük fel például, hogy a következő tervidőszakban (mondjuk 3 év alatt) egyetlen egy szektort kívánunk fejleszteni, a jelenlegi 100 színvonal—
ról 120 színvonalra. A kidolgozott műszaki tervek alapján megállapítást nyert, hogy ebből a célból 7 milliárd forint beruházásra van szükség. Az első, alapvető kérdés annak eldöntése, hogy a felhalmozási alap a tervidő- szak alatt a beruházás tényleges megvalósításának megfelelő szerkezetben valóban rendelkezésre áll—e? Csak akkor tekinthetjük célkitűzésünket meg—- alapozottnak, ha erre a kérdésre igenlő választ kaptunk. Miután most csak egyetlen szektor fejlesztéséről volt szó, a válasz kidolgozása egyszerű.
Nem így áll a helyzet azonban a valóságban. Általában ugyanis az egész népgazdaság egyidejű fejlesztéséről van szó, és a különböző szektorok fejlesztése egymásra is visszahat. Hosszabb tervidőszakon belül a Viszony- lag korlátozott felhalmozási alap felhasználásának sorrendjét is ennek meg—- felelően kell meghatározni. Ugyanakkor egyes gazdaságpolitikai célkitűzé—
1144 PAPP—RÉCZEY: AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ELEMZÉSE
sek megvalósítására több műszaki változat is rendelkezésünkre áll, első- sorban éppen az energiagazdálkodás vonalán. Példaként említhetjük mind- járt az energiaracionalizálás kérdését. Tudvalevően ennek keretében -— és ez a kérdés műszaki oldala ——- a fajlagos energiafelhasználás csökkentésé- ről van szó. Az ilyen intézkedések általában beruházási igénnyel lépnek fel, és a konkrét feladat jellegétől függően ez a beruházási keret különböző,
* de általában progresszíven alakul a fajlagos megtakarítás függvényében.
Ez azt jelenti, hogy mondjuk valamely adott kazán hatásfokának 55 száza—
lékról 60 százalékra való emeléséhez 3 millió, 60 százalékról 65 százalékra való emeléshez azonban további 5 millió forint beruházásra van szükség. Könnyen lehet, hogy ez utóbbi 5 millió forint lényegesen nagyobb szénmegtakarítást jelent, ha nem az adott kazán hatásfokának további javítására, hanem például egy más területen üzemelő gázkemence hatás—
fokának javítására használjuk fel. Ezt a részletkérdésekre megfogalmazott példát természetesen általánosítani lehet. Nemcsak energetikai kérdésekre, de a népgazdasági szektorok közötti összefüggésekre, amikor is a hatékony- ság mércéje a kitűzött fejlesztési terv megközelítése.
Az ilyen jellegű számítások sémája a következő lehet. Valamilyen rövidebb időszakra vonatkozóan mérjük fel szerkezeti tagolásban és volu—
menében a felhalmózási alapot. Az összes szektorok fejlesztési tervének ismeretében osszuk fel ezt a keretet legalább kétféle módon a szektorok között. Ily módon megkapjuk az egyes szektorok jövőbeli helyzetére jel—
lemző módosított kapacitás-, termelékenység—, önköltség— stb. adato- kat annak megfelelően, hogy a szektor részére előirányzott beruházás—
nak mi volt a célja. Ezek az adatok lehetővé teszik a szerkezeti együtt- hatók számértékeinek módosítását, és ezzel megvan a lehetőség a jövőbeni Tábla meghatározására és ezen keresztül mindazoknak a közvetlen és köz- vetett hatásoknak a számszerűsítésére, amelyeket az adott felhalmozási alap- nak az éppen választott módon történő felosztásától várhatunk. Az egyes keretfelosztási változatok, beleértve a különböző műszaki lehetőségek fel—
használásából adódó változatokat is, illetve az ezek alapján végrehajtott számítások eredményeinek az egybevetése megadja a döntés lehetőségét arra vonatkozóan, hogy melyik kiinduló felosztást vegyük alapul. Mérték- adó lehet a nemzeti jövedelem vagy a felhalmozási alap lehető legnagyobb arányú emelése, akár a kettőnek adott összefüggésekben megvalósuló együttes emelkedése, egyes szektorok meghatározott arányú fejlesztése stb.
Mivel a különböző szektorok között szerepelnek —— értelemszerűen —-- az energiaszektorok és az összes többi szektor is, ez a módszer mintegy ,,automatikusan" adja a választ arra az alapvető kérdésre, hogy a népgaz—
daság rendelkezésére álló erőforrásokból mit kell az energiatermelésre for- ditani. A távlati tervezésnek ez a szimultán módszere, amely a Mérlegek jövőbeni szerkezeti együtthatóinak iterációs módszerekkel történő meg- határozásán alapszik, részletes számszerű eredményt biztosít mind köz- gazdasági, mind műszaki szempontból. Ilyen jellegében a távlati tervezés—
nek megbizható segédeszköze a végleges energiapolitikai célkitűzések alá—- támasztása során.
