Ejdelman, M.: A szovjet népgazdaság munkaráfordításainak első ágazati kapcsolati mérlege

(1)

* STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

205 nyadosának [mhv (t), yM) (t)] a vizsgá-

latához is. Ezekből az elemekből építhet—

jük fel azokat a differenciálegyenleteket,

amelyek a tanulmányozott gazdasági fo—

lyamatokat leírják.

Előfordulhat azonban az is, hogy a vizsgálatok során felállított egyenletek nem adott konstans értékek közötti kap-

csolatot írnak le, hanem függvények kö—

zötti összefüggést tükröznek. Igy függ—

vényegyenlethez jutunk és most már nem a: és y ismeretlenekről beszélünk, hanem

sem és y(t) változókról, amelyek bizonyos feltételek mellett ebben _az összefüggés—

ben ís mint differenciálhányadosok sze—

repelhetnek. Ezeknek az egyenleteknek a

megoldása is általában függvény. Az

ilyen típusú egyenletek segítségével ír—

hatjuk le a dinamikus gazdasági viszo—

nyokat. További általánosítás adódik ab—

ból, ha nemcsak két, hanem több egy-

mással kapcsolatban álló függvényt vizs—

gálunk. Ez általában a következő első—

rendű differenciál egyenletrendszerhez vezet:

yízany—l— . . . . %amyn ygzamye . . . . "Lam-Un

Az ilyen egyenletrendszerek az alapfor—

mái a társadalmi jelenségek dinamikus matematikai modelljének.

A gazdasági jelenségek egyes típusai—

nak leírásánál nagy jelentősége van az

ún. játékelméletnek. Ennek alkalmazá—

sára, mint ismeretes olyan folyamatoknál

kerül sor, ahol két vagy n fél áll egy—

mással szemben és az egyik oldalon be—

következett változást a másik oldal vál—

tozása követi.

Itt ismét két lehetőséggel kell számol—

nunk: '

1. A változás után helyreáll az egyen- súly.

2. A változást az egyensúly eltolódása követi.

Ez a szóban forgó gazdasági viszonyok

stabilitását érzékelteti és a probléma

megoldási módja is lényegében ennek függvénye.

Egyszerűbb a kérdés, és a megoldás módszere is kiépítettebb, ha a változás

egyensúlyi állapotokon keresztül megy végbe. Ebben az esetben a két egyensúlyi állapot közötti átmenetet függvény alak—

jában írhatjuk le:

TU) : Mt) "Mí)

y" (t)—vel jelöljük az átmenetet leíró

függvényt. Az átmenethez szintén több

kérdés kapcsolódik. Ezek közül a legje—

lentősebbek a következők:

1. Mekkora annak az időtartamnak a

hossza, amelyen belül az egyensúlyi hely-

zet visszaáll. Itt gyakorlatilag egy e tole—

ranciahatár szerepelhet. Az átmenetet

akkor tekinthetjük befejezettnek, ha tel—

jesül a következő egyenlőtlenség:

(y*)(6

2. A második kérdés az, hogy az át—

menet monoton-e, vagy ingadozásokon keresztül történik. Ezzel kapcsolatban azt jegyezhetjük meg, ha y' előjele az egyen—

súly beálltáig nem változik, akkor mo- noton átmenetről beszélhetünk. Ha a jel-

zett függvény előjele változik, akkor a változás ingadozások között megy végbe.

(Ism.: Csikós Mihály)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

EJDELMAN, M.:

A SZOVJET NÉPGAZDASÁG

MUNKARÁFORDITÁSAINAK ELSÓ ÁGAZATI KAPCSOLAT! MÉRLEGE

(Pervüj mezsotraszlevoj balansz zatrat truda v narodnom hozjajsztve SZSZSZR.) — Vesztnik Sztatisztiki. 1962. 10. sz. 3—17. 1).

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala, mint ismeretes, az 1959. évről részletes ágazati kapcsolati mérleget állított össze (és tett közzé), pénzbeni és

természetes mértékegségű kifejezés—

ben. E cikk beszámol arról, hogy össze- állították (és közzéteszik) a munkaré—

fordítások ágazati kapcsolati mérlegét

is; függelékben közli e mérleg ún. Ila.

(technológiai matrixnak megfelelő) négy—

zetét.

A munkaráfordítások ágazati kapcsolati mérlege az ágazati kapcsolati mér—

legek szokásos felépítését követi; négy

négyzetre tagozódik. Egyes sorai azt tar-

talmazzák, hogy az ágazat közvetlen

munkaráfordításait mely ágazatokban,

illetőleg a végső felhasználás milyen

elemeihez (termelő és nem termelő fo—

gyasztás, felhalmozás, export és egyéb)

használták fel. Az oszlopokon végig-

tekintve látjuk egyrészt az átvittmunka- ráfordításokat ágazatok szerinti megosz- lásban, másrészt az elevenmunka-ráfordí-

(2)

206

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

tásokat, megbontva saját ésatársadalom

számára végzett munkára. A mérleg bal—

oldali felső, ún. I. négyzete a szorosabb értelemben vett ágazatok közötti (techno- lógiai) kapcsolatokat írja le,a tőle jobbra álló II. négyzet a végső felhasználás ága- zati összetételét mutatja, a baloldali alsó (III.) négyzet az ágazatok, a jobboldali

alsó (IV.) négyzet pedig a nem termelő szféra elevenmunka—ráfordításait ábrá- zolja.

Az egyes ágazatok munkaráfordításait

a felhasználó ágazatok, illetőleg a végső felhasználás elemei között a termelés el—

osztásával arányosan osztották fel. Egy- egy ágazat oszlopában tehát az átvitt—

munka-ráfordítások munkaidőben ki—

fejezve jelennek meg, ez a munkaidőben való kifejezés azonban meglehetősen

durva eljáráson alapszik: csak az előző fázisban megjelenő elevenmunka-ráfordí—

tást tartalmazza, közelítő (a termelési

értékhez arányositott) felosztás alapján.

(Nézetem szerint a mérleg e formája közgazdaságilag nehezen értelmezhető)

A továbbiakban a teljes munkaráfordí—

tási mutatókat is meghatározták, s ezek- kel igen érdekes elemzéseket végeztek.

A cikk a munkaráfordításokban (munkaévekben) kifejezett ágazati kap—

csolati mérlegek rövid elméleti levezeté—

sét is adja. Megállapítja, hogy e mérle—

gek összeállítása két tételen alapszik:

1. adott év társadalmi termékét az

anyagi termelésben az adott évben fog- lalkoztatott létszám hozta létre; 2. a tár-

sadalmi terméket létrehozó munkának kettős jellege van: új értéket hoz létre és átviszi a termékbe a felhasznált ter—

melési eszközök értékét. Részletesen foglalkozik azzal a problémával, hogy bár az adott évben felhasznált termelési (elsősorban munka-) eszközökben előző

évek munkája is megtestesül, indokolt

ezek pótlásának adott évi munkaráfordí—

tásaival számolni.

A mérleg összeállításának problémái

közül közelebbről kettőt tárgyal: a ,,pro—

fil-tiszta" ágazatoknak megfelelő munka- ráfordítások megállapítását (reprezentatív

felvételek, közelítő számítások alapján) és az értékcsökkenési leírásnak megfelelő mun—karáfordítások meghatározását (a felújítás és pótlás munkaigénye alapján).

A továbbiakban a cikk ismerteti a teljes munkaráforditások számításának

módját, mellyel megkapják, hogy az egyes ágazatokból (kibocsátott termelés—

ben —— az összes megelőző termelési fázist

figyelembe véve —— mennyi munka—

ráfordítás testesül meg. E mutatók segít—

ségével különösen a végső felhasználásra

vonatkozóan végezhetők érdekes elem-

zések; ezekre a cikk igen jó példákat idéz.

Megállapították például, hogy 1960—ban a Szovjetunióban fogyasztási cikkek.- elő—

állítására az anyagi termelés szférájában 50 millió munkaévet fordítottak, felhal- mozásra és egyéb célokat szolgáló terme-r lésre 30 millió munkaévetA nem tennelő szférában 17 millió munkaévet használ- tak fel. A fogyasztási cikkek előállítására fordított 50 millió munkaévből 34 millió a lakosság élelmezését, 9 millió ruházati cikkekkel való ellátását biztosította.

Ez a munkaráfordítás főbb ágazatok szerint a következőképpen oszlott meg.

Az összesen 43 millió munkaévből mintegy 70 százalékot a mezőgazdaság vett igénybe. Az élelmiszerekkel való ellátásra fordított 34 millió munka-évből a hús— és tejtermékekre 16,7 millió év_

esik! A cikk megállapítja, hogy míg az Egyesült Államokban —- hasonló, közelítő számítások szerint —— 1 dolgozó munkája 10 ember élelmezését biztosítja, a Szov—

jetunióban — mindössze 6 főét. Ebben a termelékenység színvonalának különb—

sége tükröződik.

A cikk befejezésül a bonyolult munka

egyszerű munkára való visszavezetésének kérdésével foglalkozik. Az ismertetett mérleg még nem tesz különbséget egy—

szerű és bonyolult munka között, bár- milyen fontos is lenne ez. Jelenleg azon—

ban nem rendelkezünk megbízható mód—

szerekkel a feladat megoldásához. Sem a munkabérek arányai, sem a szakképzés

költségei nem nyújtanak ehhez megfelelő

alapot. A szakképzés költségeit döntő

részben a szocialista állam fedezi, a bérekben ezért ennek nem kell arányo—

san tükröződni; nem szólva egyéb bér—

politikai szempontokról. A szakképzés költségeinél pedig nem tudjuk figyelembe venni a begyakorlás és a tapasztalatok

megszerzésének költségeit. E kérdés ku—

tatása a továbbiakban nagyobb figyelmet

érdemel, mert a társadalmilag szükséges munkaráfordítások meghatározásához nem

nélkülözhető.

(Ism.: Román Zoltán)

BRUS, WL.—-LASKI, K.:

A GAZDASÁGI FEJLÓDÉ'S PROBLEMATlKÁJÁNAK MARXISTA MEGFOGALMAZÁSA

(Istota tresc marksowskiego ujecia problema- tyki rozwoju ekonomicznega) — Ekonomisw,

1962. 4. sz. 763—871. p.

Szerzők a kérdést az UNESCO rendezé—

sében 1962 áprilisában tartott varsói kol—

lokviumon fejtették ki.

Elsősorban azt vizsgálják, hogy mi a

gazdasági növekedési jelenségek marxista